61. fejezet - Bárcsak minden a régi lenne

  -Hova? - húztam fel a szemöldököm.
  -Louis tudja. - bökött a fejével felé.
Justin rendesen kilökdösött minket az ajtón és a kezünkbe adott egy-egy kisebb utazó táskát. Majd ránk zárta az ajtót.. KULCSRA!
  -Essünk túl rajta. - sóhajtott Louis majd a kocsi felé indult. Felém pillantott és a nézéséből eszembe jutott minden.. ahogy pár hónapja még kinyitotta az ajtót, a szalagavatómon. De mindennek vége.. Nem is értem...
  -Beszállnál? - tekerte le az ablakot. Ugyanis ő már a kocsiban ült.
  -Igen. - nyitottam ki, és az anyós ülésre huppantam. Az út csendesen telt. Nem érdekelt hova visz, hisz örültem hogy egy légtérbe lehetek vele.

  -Megjöttünk. - mosolygott, de persze nem rám, már hogy mosolygott volna rám? Jó mindegy hagyjuk.
Kiszálltam az autóból majd körbefordultam, hogy legalább tudjam hol vagyunk. Valami kemping hely volt. Tele volt autókkal, büfékkel és emberekkel. Magas kőfalakkal volt elkerítve, mint mikor kisebb voltam és táborokba jártam. Kinézetre egy jó hangulatú helynek tűnt.
  -A felállás a következő... - fordított szembe magával Louis. -Két estét töltünk itt, és a harmadik reggel indulunk haza. A kaja jegyünk két ebédre és két vacsorára szól úgyhogy nem kapunk bőséges kaját. A kocsi hátsó és első ülésén fogunk aludni.
  -Értem. - mosolyodtam el, majd újra körül pásztáztam az óriási helyet. Volt valami kilátó féleség, és elhatároztam, hogy oda mindenképp el fogunk menni.
  -Essünk túl rajta, gyere. - húzott a könyökömnél fogva, egyenesen a kilátó fele.-ebédet már nem kapunk csak majd vacsorát.
Lassú lépteinket igazán élveztem, de már a kilátón voltunk. Mindketten törökülésbe huppantunk és a távolban lévő, lemenni készülő napot néztük.. Olyan romantikus volt de mégse, valami miatt nem éreztem ezt a hatást.
  -Mindjárt jövök. Elmegyek mosdóba. - ugrottam fel, mert észrevettem, hogy egy csapat lány zsongott körülötte.
  -Jó. - mondta mintha ezzel szívességet tett volna.
Elindultam a kocsihoz és beültem. Igazából nem kellett pisilnem, csak nem bírtam. Én szeretem őt, tudom hogy ő is engem csak a büszkesége nem engedi hogy megbocsájtson. Az én büszkeségem pedig nem engedte, hogy könyörögjek neki, már többször bocsánatot kértem de belefáradtam.
  -Hahó, hallasz? - ütötte az ablakot egy látszatra idegesítő, dilis lány.
  -Hogy a viharba ne hallanálak? Mindjárt rommá vered az autót! - tekertem le az ablakot.
  -Bella Greenfild? - mosolygott mint egy idióta.
  -Igen. - mosolyogtam vissza hátha ezzel elijesztem.
  -Louis Tomlinson barátnője vagy? - szállt be az autóba.
  -Először is.. minden idegen autójába beszállsz? - háborodtam fel.
  -Dina vagyok. - nyújtotta felém a kezét.
  -Nem ezt kérdeztem. - tettem karba a kezem, majd megörültem mert Louis sétált a kocsi felé.
  -Ezek szerint igen. - mosolygott majd elfutott. Beigazolódott: ez a lány megőrült.
  -Ez ki volt? - nézett rám Louis. Én csak megrántottam a vállam, ezért újra beszélni kezdett. - Gyere vacsora.
Egy óriási barna házba mentünk ami tele volt emberrel, asztalokkal és székekkel. Mindketten elvettünk egy-egy tálcát majd a nekünk járó vacsora adagot és egy kétszemélyes asztalnál foglaltunk helyet.
  -Jó étvágyat. - mosolyogtam rá. Ő csak bólintott egyet ezzel jelezve, hogy nekem is. A vacsorát csendben fogyasztottuk el, majd vissza mentünk a kocsihoz. Megágyazott nekem hátul, magának pedig elöl. A tető ablakot kinyitotta, így látni lehetett a csillagokat is.


*Allie*

Miután letettem a telefont átmentem a nappaliba és felnyitottam a laptopot. Felmentem twitterre és facebookra. Elég régen beszéltem a barátaimmal így ideje volt rájuk írnom de először kitettem egy képet.

"Szeretlek most, és mindörökké.. még ha te nem is fogsz annyira mint én téged.<3"

Nevet persze nem írtam oda. Lehet, hogy nem titkoljuk a kapcsolatunkat de azért még nem tudja a világ. És ezek után nem hiszem, hogy Zayn meg is akarja osztani ezt mindenkivel miután kiderül, hogy gyerekünk lesz. Lehet el hagy.

Miután Zaynék haza értek azon gondolkoztam, hogy hogy mondjam el, de még nem akartam. 
Este vacsi után a fiúk a szobájukba vonultak. Kicsit furcsa volt, hogy ilyen korán elmentek de mikor én is indultam volna el a Zayn-el közös szobánkba ő megfogta a kezem és magához húzott.
  - Menjünk sétálni. - mosolygott és egy puszit nyomott a számra majd összekulcsolta ujjainkat és elkezdett húzni ki az ajtón. 
Nem sétáltunk nagyon sokat csak a közeli parkba ahol volt egy gyönyörű virágos kert. Kiszúrtam egy padot és oda mentünk. Leültünk majd a lábaimat Zayn ölébe tettem. Azon gondolkoztam, hogy hogy van Bella. Louis utána ment. Vajon kibékültek? Ezekből a gondolatokból Zayn hangja zökkentett ki.
  - Olyan zaklatottnak látszol. Mi a baj? - kérdezte meg és közelebb húzott magához. És rá mosolyogtam.
  - Nincsen semmi. - mondtam ki az első gondolatot ami a fejemben volt. Inkább gondolkoznék mielőtt beszélek.
  - Látom rajtad. De nem erőltetem. El mondod ha akarod. - puszilta meg a homlokom. Ahogy ezt csinálta egy villanást láttam vagyis szerintem Zayn is látta mert furcsán nézett.
  - Nem hiszem, hogy ez villámlás volt. - néztem rá de őt nem érdekelte. Ott maradtunk tovább és beszélgettünk. Elfeledtette velem az elmúlt napokban történt dolgokat.

A parkban töltött idő után haza mentünk. Sötét volt a lakásba, gondolom a fiúk már alszanak.
  - Holnap megyünk haza. - mosolygott rám Zayn mikor már befeküdt mellém az ágyba. Én felültem és ránéztem.
  - És ezt most mondod? - kérdeztem meg és körül néztem. Minden el volt pakolva. Hogy ez eddig hogy nem tűnt fel?
  - Szóval ezért csináltál ma "rendet". - mutattam idéző jeleket a rendet szónál. Ő csak rám mosolygott majd odahúzott magához és hátulról átölelt. Úgy feküdtünk csendben. Hallottam Zayn szuszogását így arra következtettem, hogy elaludt. Én azon gondolkoztam, hogy mi lesz velünk. Fiatalnak érzem magam a gyerek neveléshez, de nem lennék képes megölni őt. Nem akarok abortuszt. Hiába nincs még lába, keze se semmije mégis a MI gyerekünk. Én képtelen lennék ilyesmit tenni. Így aludtam el. 

60.fejezet - Mi van?

Bocsánat, hogy ilyen későn jött az új rész, de időnk alig volt.. Tőlem(Szinti) egy időre a gépet is megfosztották szóval enélkül nehéz volt írni. :S De reméljük ez a rész kárpótol titeket <3

*Bella*

Reggel arra keltem, hogy valaki a szobámba..őő.. kutat? Nem tudom mivel nem nyitottam ki a szemem. Túlságosan jól éreztem magam így és legalább a hangokat is ki tudtam szűrni.
Éppen valakivel beszélgetett telefonon.. azt hiszem Justin. Igen ez Justin hangja volt.
  - Szóval akkor hány pulcsit tegyek be? - kérdezte meg. Nem értettem. Minek pulcsi? Hova akar betenni? És mit keres az én szobámba?
Hallottam, hogy még valamit dumál majd cipzár hang és kimegy a szobámból. Hát ez furcsa volt.
Nem akartam lemenni mivel kicsit feltűnő lenne rögtön lemenni a nappaliba ezek után, így hát fent maradtam aztán azt vettem észre, hogy megint elaludtam.

Ismét ajtó nyitódásra keltem, de most valaki rám ugrott. 
  - Éresztőő hercegnő! - hallottam meg Justint. 
  - Mennyi az idő? - ültem fel majd nyújtózkodtam egyet amit egy ásítással zártam le. Illem.
  - Fél kettő. Sokáig aludtál. - mosolygott majd kihúzott az ágyból így a seggem találkozott a földdel.
  - Mivel érdemeltem ki ezt a csodálatos ébresztést? - kérdeztem ironikusan. 
  - Mert annyira szeretlek. - nyitotta ki a szekrényemet előttem. - Öltözz. - parancsolt rám. Fel segített a földről majd oda tolt a szekrényhez. Ki vett nekem egy szürke-rózsaszín összeállítást (mondtam már, hogy tök jó az ízlése?) majd kiment. Oké, ez különös.. de nem kérdeztem rá inkább felöltöztem majd fogtam magam és lementem a konyhába ahol Louis ült egy újsággal a kezében. Elmentem mellette de mikor felfogtam, hogy olvas (hozzá tenném fejjel lefelé volt az újság) vissza fordultam és megálltam előtte. Talán túl gyorsan is de letette az újságot és kérdően rám nézett.
  - Megtanítasz engem is fejjel lefelé olvasni? - kérdeztem tőle mire eleinte furcsán nézett rám, aztán leesett neki.
  - Nagyon nehéz ezt megtanulni, nem hiszem, hogy neked menni fog. - nézett rám szomorúan és kezeit a vállamra tette. Kirázott a hideg az érintésétől és ami a legjobb volt, hogy nem nézett le. Vagyis, nem volt velem olyan mint tegnap, azt hiszem.
  - Egyetek- egyetek és menjünk. - tapsikolt Justin. Mi van? Ezt nem értem. Várjunk csak. Miért nem mondom ki ezt hangosan?
  - Mi van? - emeltem fel a hangom. - Hova megyünk? Beavathatnátok engem is. - fontam össze magam előtt a karjaimat.
  - Én is lemaradtam azt hiszem. - válaszolt Louis is. 
  - Indulnotok kell. - mosolyodott el nagyon nagyon sunyin Justin. Azt hiszem félek.

*Allie*

Bementünk egy vizsgáló szobába. Félelem érzetem volt mivel utoljára akkor voltam kórházban mikor elájultam a drog miatt még a rosszabbik korszakomból. Soha az életbe nem akarok ide visszajönni. 
  - Üljön le kérem. - mutatott egy ilyen beülős székre az orvos. Én lefagyva álltam ott. - Le ülne? - kérdezte türelmetlenül.
  - Ugye nem maga fog megvizsgálni? - mondtam neki. Ő nemet intett a fejével. Szóval akkor nem ő. De mi van ha egy másik pasi? Nem, nem én ezt nem akarom.
  - A doktornő lassan itt van addig nyugodjon le. - mondta most már kedvesebben. Én csak néztem ki a fejemből. Nem akartam itt lenni. Nem akarok rosszul lenni és még terhes se akarok lenni. Egyszerűen nem. 
Nem kellett sokat várni a doktornőre. Kedvesen köszöntött majd kiment a másik orvos és ő is feltette ugyanazokat a kérdéseket amiket az előző. Ugyanazokat válaszoltam majd megvizsgált.

Gondolom Zayn már kissé ideges lehet. A doktornő nagyon kedves volt mondta, hogy értesítenek az eredmények miatt holnap addig is nyugodjak meg és nyugtassam le a barátomat is. 
Nagy levegőt vettem és kimentem a váróba. Zayn még mindig ott ült de most egy kávé volt a kezébe. Odasétáltam hozzá és mikor látta, hogy megálltam mellette felnézett majd felállt.
  - Na mi van? - kérdezte türelmetlenül.
  - Holnap hívnak, hogy mi a bajom. - mosolyogtam rá bíztatóan. Ő magához húzott és beszippantottam illatát. - Te cigiztél? - kérdeztem meg tőle.
  - Annyira fusztrált voltam, hogy legalább egy fél dobozt elszívtam. - nézett rám sajnálkozóan. Régebben beszéltünk róla, hogy jó lenne ha leszokna de azóta változott a véleményem. Így szerettem bele és nem akarok változtatni rajta. Ha ő ezt akarja akkor ezt csinálja. Persze a rajongói nem igazán szeretik ha cigizik de láttam már olyan képeket amikhez azt írták, hogy "tök szexi cigivel a kezében". 
Visszatérve a jelenre kézen fogva visszamentünk az ideiglenes otthonunkba. 

Ma mindenki lustálkodott. Nem csináltunk semmit. Éppen kint napoztam a parton mikor ismét hányingerem lett. Amilyen gyorsan csak tudtam szaladtam a wc-re. A fiúk bent voltak a vízbe kivéve Zayn-t és Liamet.Ők elmentek vásárolni kaját. Mikor végeztem a hányással megszólalt a telefonom. 
  - Igen? - szóltam bele és a hajamat hátra fogtam a csapon lévő gumival. 
  - Allison Greenfild-el beszélek? - kérdezte meg egy női hang. 
  - Én vagyok. - mondtam és felültem a kád szélére. 
  - Az eredmények megérkeztek, bejön érte vagy telefonon keresztül is közölhetem? - kérdezte. Sóhajtottam egyet és beleszóltam.
  - Ne kíméljen. 
  - Maga terhes. - mondta ki. Erre nem annyira voltam felkészülve. Kicsit lefagytam majd az zökkentett vissza a világba, hogy ha hazaértem Londonba menjek orvoshoz és mondjam, hogy kik küldtek. Remek. 18 évesen elmondhatom magamról, hogy Zayn Maliktól várok gyereket. Hát nem csodálatos? 

59. fejezet - Mi a bajom?

*Bella*

Hát kicsit benéztem mert köze se volt Joshhoz. Liam volt az. Hosszas gondolkozás után rányomtam a hívás fogadására.
  -Szia Bella mi újság van veletek? - mosolygott.
  -Mért hívtál? - zúdítottam rá a kérdésemet.
  -Nem szabad? Csak úgy.. - mosolygott.
  -Akkor jó, semmi nagyon, volt egy csók de közölte hogy ezt tekintsük meg sem történt esetnek. - hajtottam le a fejem. -Niall ott van?
  -Itt van de nem túl boldog.. - fordította oda a laptopot.
  -Niall, sajnálom. - hangzott ez a szó már vagy századszorra a számból.
  -Mért nem mondtad el? - kérdezte letörten.
  -Mit? - néztem rá furcsán.
  -Hogy otthon vagy, és hogy Louis utánad ment.
  -Nem akartam hogy tudja valaki, Louisról meg én se tudtam.
  -Hívd ide Louist. - szólított fel Liam.
Nagy nehezen kikászálódtam onnan és a konyhába indultam. A két fiú a kanapén ülve Playstation-öztek, és közbe pudingot ettek. Ahogy a lépcsőn trappoltam le egyikőjük se nézett rám, remek Justint ellenem utasította volna? Nem nézném ki belőle.
  -Louis, Liam hív gyere. - álltam meg mögötte.
  -Megyek. Te maradj itt. - lökött a kanapéra.
A lépcsőn felfele haladt, Justin pedig engem nézett. Hallottam ahogy kinyitja a szoba ajtóm ezért én is elindultam az emeletre.
  -Holnap este, és minden jó lesz. - Liam.
  -Én vele? Nem. - vágta rá Louis.
  -Louis, el viszed, jól fogjátok magatokat érezni, kibékültök és kész. - hadarta el Liam majd kikapcsolta a videóhívást.
Louis az ágyam szélén ült, a térdén könyökölt lehajtott fejjel. Sugárzott belőle az utálat.
  -Mi történt? - léptem be a szobámba.
Nem válaszolt csak egy nagy lendülettel felpattant és kiment a szobámból. Magamra maradva ültem le az ágyra, és a tv-t kezdtem el nézni. Mire megtaláltam a nekem való csatornát,már kapcsolhattam is ki a TV-t mert álmos lettem. Felkaptam a törölközőmet és a fürdőbe indultam. Lezuhanyoztam, felvettem a pizsim, és elmentem aludni, hosszú volt ez a mai nap, és fárasztó is.

*Allie*

Gyanúm beigazolódott ugyanis Zayn ott szuszogott az ágyban kitakarózva félig lelógó lábbal.
  - Zayn kelj fel. - rázogattam de semmi. - Zayn ne kelljen kétszer mondanom. Rádugrok. - fenyegettem meg. Elmosolyodott így lebuktatta magát, hogy nem is alszik.
  - Öltözök. - ugrott fel és lehajolt a bőröndjéhez, hogy kivegyen valami ruhát de megállt és nézett előre.
  - Mi van? - kérdeztem meg tőle.
  - Nem tudom mit vegyek fel. - dörzsölgette az állát, végül elővett egy farmert és egy pólót és ott elkezdett öltözködni.

A nap elég jó volt. A fiúk volt amit élveztek, volt amit untak. Én személy szerint mindent imádtam. Mindig is szerettem a múzeumokat. A nap végén még elmentünk kajálni mivel Niall nagyon éhes volt elmondásai szerint, hisz nem evett három órája. 
Miután ettünk szépen haza vándoroltunk.
  - Én fürdök először. - rontottam be a szobába. Fáradt voltam, lejártuk a lábunkat, jól esett volna egy jó kis fürdő.
  - De ahogy ismerlek, te kábé egy órát bent fogsz feküdni a vízbe. - sóhajtott.
  - Akkor gyere velem. - ajánlottam fel neki. Ahogy gondoltam rögtön bele is egyezett. 
Én meg engedtem meleg vizet, még szerencse, hogy nagy kád volt. Tiszta habosra csináltam, mivel ha fürdök mindig habosítom a vizet. A ruháimat kezdtem volna levenni de Zayn megállított. 
  - Segítek. - mosolygott rám perverzül és a felsőmet elkezdte levenni, aztán a nadrágom és fehérneműbe álltam előtte.
  - Tudtam, hogy ma látom ezt így rajtad. - én megforgattam a szemeimet és levettem a pólóját és a nadrágját. Mindketten fehérneműbe álltunk egymás előtt. Miután az is lekerült beültünk a meleg vízbe. Zayn közelebb húzott magához és apró csókokat nyomott a számra.
  - Otthon miért nem ilyen könnyű minden? - dőltem a mellkasára. Hallottam, hogy a szíve a szokottnál gyorsabban ver. Én váltanám ezeket ki belőle? 
  - Nem tudom. - sóhajtott. - De amíg nem megyünk haza élvezzük ki minden szabad percet. - ölelt át szorosan. 

Zayn-el nem lehet fürdeni. Az egész fürdőt eláztattuk, persze nem azért mert olyat csináltunk volna bent. Egyszerűen kiment az összes víz. 
Fáradtan feküdtem be a puha, meleget nyújtó ágyba és azon gondolkoztam, hogy mi lenne ha ez mind nem történt volna meg velünk. Nem találkozunk a fiúkkal, anyuék nem halnak meg.. kitudja. De abban biztos vagyok, hogy mielőtt találkoztam Zaynel nem voltam boldog. Most, hogy itt van mellettem úgy érzem megtanultam mi a szerelem és tudom mit jelent vagy mit érez az ember amikor tényleg, feltétel nélkül boldog. Mert én most az vagyok. Zayn mellett egyszerűen jól érzem magam és csendben és titokban reménykedek benne, hogy egyszer ő lesz a férjem. A régi énem erre a mondatomra kiröhögne, de így igaz. 

Reggel nem tudtam felkelni. Hiába próbálkoztam nem sikerült felülnöm se. A következő pillanatban azt éreztem, hogy felfordul a gyomrom így felpattantam és a fürdőbe rohantam. Éppen,hogy feltudtam hajtani a wc ülőkét, fel is jött a tegnapi kaja. 
  - Allie. - jött oda mellém Zayn. - Minden oké?
  - Azon kívül, hogy úgy érzem minden eddigi ételt amit megettem kifogom hányni jól vagyok köszi. - hajtottam le a fejem és ismét jött a következő adag. Mondtam már, hogy utálok hányni?
  - Hívok egy orvost. - állt fel és hallottam, hogy telefonál. Csak orvost ne. Azt az egyet ne. Utálom az orvosokat, mindig is utáltam. Egyedül egy orvosnak engedtem, hogy megvizsgáljon az is a gyerek orvosom volt.
Mikor úgy éreztem, hogy végeztem a hányással kerestem a biztonság kedvéért egy lavort és azzal mentem vissza a szobába. Zayn még mindig telefonált, az arcáról aggodalmat tudtam felfedezni.
  - Oké, rendben, köszönöm. - tette le és felém fordult.
  - Öltözz megyünk az orvoshoz. - lépett a bőröndömhöz és kipakolt nekem ruhákat. 
  - Nem kell. Már jobban vagyok. - nyugtattam meg de miután a kezembe adta a ruháim és könyörgően nézett rám nem szóltam semmit inkább felöltöztem és el is indultunk az orvoshoz. 
Egész úton csendben néztem magam elé, persze egyszer meg kellett állnunk mivel megint hánynom kellett. Íronikus nem? Mikor már azt hiszed, hogy majdnem minden rendben van valami mindig történik.
Az orvosnál rögtön beengedtek minket. Zaynnek kint kellett maradnia. Nem tetszett neki de az orvos megnyugtatta így kint maradt.
  - Mik a panaszai? - kérdezte meg tőlem és a lapjai közül felnézett a szemebe.
  - Reggel mikor felkeltem rögtön a wc-re ronhantam mert hánytam. Ennyi lenne. - válaszoltam teljes nyugodsággal.
  - Értem. A menstruációja rendben van? - kérdezett ismét. Sosem szerettem orvosok előtt ezekről beszélni de muszáj voltam.
  - Gondolom igen.
  - Mennyi ideje volt az utolsó? 
  - Három hete körülbelül. - néztem rá mert nem értettem most semmit.
  - Értem. Mikor volt utoljára szexuális kapcsolatban a barátjával? 
  - Őőő. Nem tudom. - túrtam bele a hajamba és kínomba elröhögtem magam. 
  - Ez fontos. - nézett rám az orvos. - Esetleg behívjam őt? - mutatott az ajtóra de én rögtön leintettem, hogy nem kell.
  - Két hete körülbelül. - válaszoltam.
  - Védekeztek? - kezd egyre kínosabbá válni. Elgondolkoztam. Most gondolom a terhességre akart hivatkozni de erről már volt szó a múltkor de semmi. 
  - Fogamzásgátlót szedek. De karácsonykor is hánytam. Nem játszik ez közre? - kérdeztem meg tőle. Felvonta a szemöldökét.
  - Tudja, az nem nyújt 100% védelmet és nem mindegy, hogy mióta szedi. 
  - Nem vagyok terhes értse meg! - emeltem fel a hangomat. Biztos voltam benne, hogy nem vagyok az. - Biztos csak felszedtem valami vírust. - nyugtattam magam. 
  - Akár vírus akár nem meg vizsgálom magát mindkét dolog miatt. - felsóhajtottam majd hagytam, hogy átvezessen egy másik szobába. Kint mikor elmentünk Zayn előtt aggódva nézett rám. Egy széken ült majd mikor meglátott fel akart állni de az orvos leintette így ott maradt. Nem hiszem el, hogy most komolyan itt kell lennem.

58. fejezet -Váratlan meglepetés..

*Allie*

  - Ezt mért nem láttam? - kérdezte és jobban szemügyre vette a kezében tartott dolgot mire én oda mentem hozzá és kivettem volna a kezéből de magasba tartotta, hogy azért se érjem el. Ütögettem, hogy oda adja de ő nevetve nézte, hogy hogy szenvedek. 
  - Zayn az holnapra kell tedd vissza oda ahol találtad vagy add ide. - adtam fel és megálltam előtte.
  - Miért ruha alá veszed ezt fel?  - húzogatta a szemöldökét és letette az ágy szélére azokat és felém jött. 
  - Mert oda kell? - kérdeztem hülyén. Átkarolta a derekam és közelebb húzott magához.
  - Este is láthatnám rajtad. Aztán az is eltűnhetne. - kezdte el csókolgatni a nyakamat.
  - Pakolj inkább, mert soha sem végzünk. - toltam el magamtól és felkaptam a fehérnemű szettem majd a fürdőbe visszatettem ahol a holnapi ruhám is megtalálható volt. Most az egyszer éreztem azt, hogy amióta Zayn-el együtt vagyunk ne lenne olyan pillanat, hogy ne közeledne Úgy felém. Ami annyira nem zavar de ha többször tudtára adtam, hogy nem akarom akkor nem értem, hogy miért próbálkozik. Szeretem őt de van amikor úgy érzem csak Arra kellenék neki, persze tudom, hogy ez nem igaz szóval ezt a gondolatot el is hesegettem a fejemből és visszamentem hozzá. Épp próbálta becipzározni a bőröndömet. Én leültem az ágyra és mosolyogva figyeltem ahogy bénázik.
  -Tudod, igazán segíthetnél nekem ha már a te bőröndödet nem lehet becipzározni a sok ruhádtól. - motyogott. Felkeltem az ágyról és Zaynhez sétáltam, majd leültem a bőröndre, így most már sikerült becipzározni a bőröndöt.
  - Dagi vagy. - mosolygott rám. Én erre vállba ütöttem és sértődöttséget színleltem és befeküdtem az ágyba. - Naa, csak vicceltem. - feküdt be mellém és hátulról átkarolt, majd próbált maga felé fordítani de nem engedtem magam és ugyanúgy feküdtem. Fejem besüppedt a párnába kezeim meg mellettem helyezkedtek el.
  - Ha kiengesztelsz. - emeltem fel egy kicsit a fejem, hogy érthetően tudjam kiejteni a szavakat. 
  - Mivel engesztelhetlek ki? - húzódott közelebb hozzám és így engedtem neki, hogy pont háttal fordítson magának vagyis hátulról ölelt át.
  - Majd eldöntöm. - ültem fel és lesétáltam a konyhába mivel éhes voltam. Zayn utánam jött és ott lent úgy tettem mintha mi se történt volna.
  - Szólsz a többieknek, hogy csinálok kaját? - fordultam Zayn felé. Ő bólintott és mindenkihez sorban bekopogott. Hallottam Niall szobája felőle egy "végre, rendes kaja!" felkiáltás amin mosolyogtam egyet és neki láttam a tejszínes csirkének. 

  - Niall kérdezi, hogy mikor lesz már kész a kaja? - jött be a konyhába hozzám Zayn. 
  - Mindjárt. - sóhajtottam mert már kb tizedjére jöttek be hozzám. Mikor kész lettem a kajával feltálaltam és mindenki neki látott enni. Úgy ettek mintha éheznének amióta itt vagyunk. 
Kaja után mindenki megdícsérte a főztöm majd filmeztünk. Hamar elment ez a nap szóval mindenki elvonult aludni. 

Reggel fitten keltem fel, mindenkihez bementem, hogy végre elindulhassunk a városnézésre. Sok helyre akartam elmenni még ma szóval nem hagytam senkit se vissza aludni. Ugráltam rajtuk és addig nem mentem ki a szobából amíg nem kezdtek el öltözködni. Harry nem is zavartatta volna magát ő még ki sem küldött a szobából de elutasítottam e kedves gesztust és mentem ellenőrizni Zaynt mivel ő tuti kihasználta az ott nem töltött időt és visszafeküdt aludni.

*Bella*


De hiába dörzsölgettem, tisztán láttam, hogy Louis állt elöttem. Az ütő is megállt bennem, és még csak levegőt se kaptam.
  -Te mit keresel itt? - Nyögtem ki. Tekintetem a kezén időzött, amibe két bőrönd volt, az enyém és az övé.
  -Sose mond hogy felejtselek el, ha csak el se tudsz engedni. - mosolyodott el.
  -Igazad van. - hajtottam le a fejem. 
  -De te képembe vágtad, hogy felejtselek el most meg.. - kezdett bele.
  -A képedbe vágtam hogy hagyj békén, de legbelül arra vágytam, hogy abba a percbe ott legyél velem. - néztem egyenesen a szemébe.
Láttam, ahogy mosolyog, de tudtam hogy még nem békélt meg. Magához rántott és tekintetét az enyémre szegezte, majd lehajolt és hosszan megcsókolt. Nem tudtam, hogy örüljek e vagy bűntudatom legyen...
  -Ez a csók nem jelentett semmit. - tolt el magától.
  -Hogy mi? - nyitottam a lehető legnagyobbra a szemem.
  -Haragszom rád, jobban mint bármikor, de itt vagyok.. hisz megígértem Darcynak. - indult befele a lakásba.
Letörve sétáltam be én is és csatlakoztam Dustinhoz, aki épp pudingot főzött.
  -Nem értem. - rogytam le a konyhába.
  -Mi volt? Láttam mindent de érdekel, te hogy fogtad fel. - magyarázta meg kiváncsiságát.
  -Összevesztünk, hazajöttem, utánam jött, megcsókolt, közölte hogy semmit nem jelent mert utál. - nézegettem a velem egy magasba lévő asztal lábát.
  -Nem egészem így volt. - lépett be a konyhába Louis, és lenéző hangon regélni kezdte. -Féltékennyé tettél, megsértődtél, összevesztünk, hazajöttél, kerestünk, aggódtunk miattad, felvetted a telefont 4 nap után, utánad jöttem mert bűntudatom volt, megcsókoltalak, megbántam, de legalább betartom amit ígértem. És mindent sírással, meg hisztivel oldasz meg.. - fejezte be.
Nem tudom mi fájt jobban, az amit most felsorolt, az hogy itt van de nem tudom magamhoz ölelni, vagy csupán az hogy érzem hogy szomorú? Nem tudom. De most ezt akartam legkevésbé is tudni.
  -Erről beszéltem. - gyűltek a könnyek a szemembe.
Szép lassan felálltam és a szobámba indultam, ahol az ágyra feküdtem és benyomtam a laptopom. Ameddig az töltött, a plafont néztem. Miután betöltött, egy gombnyomással beléptem Skype-ra és felhívtam Josht. Elutasította, mi van vele? Csak remélni tudtam, hogy a kis barátnője utasított el. Mérgesen tettem az éjjeli szekrényemre a laptopot és a falat néztem, tele volt képekkel.. Álmodozásomat a skypeom zavarta meg.. boldogan nyúltam érte mert tudtam, hogy Josh hív.

57.fejezet - Felejts el!

*Allie*

Mindenki hallgatott csak Liam forgolódott.
  - Mit tudsz? - kúsztam oda hozzá.
  - Haza fele tart. - válaszolta tök nyugodtan.
  - Miért? Bella otthon van? - kérdeztem meg hirtelen.
  - Igen. - válaszolta és pont állt volna fel, de én visszahúztam a pólójánál fogva ami következtében ő visszaesett és a segge koppant a földön.
  - Miért nem szóltatok? - kérdeztem meg kicsit mérgesen. - Én itt aggódtam miatta napokat erre te most benyögöd, hogy otthon van? - csattantam fel és felugrottam mire Liam is felállt és velem szemben volt. Mindenki feszülten nézett minket.
  - Ő kérte Allie. Kérlek értsd meg, hogy el mondtam volna de megkért. - nézett rám könyörgően.
  - Azt hittem megbízhatok benned. - néztem rá lenézően és éreztem, hogy jönnek elő a könnyeim. Nem szerettem mások előtt sírni. Liam volt a legjobb barátom erre most nagyot kellett csalódjak benne. Még hogy jobb egy fiú barát mint több kétszínű barátnő.. Ugyanúgy lehet bennük csalódni, sőt rosszabb őt elveszíteni mint egy lány barátot.
Kimentem a partra és leültem egy napózó ágyra. Mivel alapból fürdőruha volt rajtam így levettem a toppomat és feltettem a napszemüvegem majd élveztem ahogy a nap égeti a bőröm. Rám fért egy kis szín. Kifakultam a télen. Pont sütött rám a nap mikor egy árnyék eltakarta.
  - Takarod a napot. - szóltam rá mivel gondoltam, hogy ki az.
  - Hallgass meg. - kérlelt és leült a lábamhoz.
  - Figyelek. - toltam fel a szemüveget a fejem tetejére és ránéztem. Nem mondott semmit egy ideig. - Mondod? - kérdeztem tőle mert már idegesített, hogy az előbb ő akart velem beszélni most meg csak hallgat.
  - Szóval tényleg sajnálom. Nagyon. És nem akarom, hogy haragudj rám. Mert tényleg Bella miatt tettem vagyis Louis miatt. Csak Louis tudott róla meg én. Bella megkért, hogy ne mondjak semmit mert majd ha készen áll beszélni mással is felhív. - nézett végig a szemembe. 
  - Nem haragszom, de rosszul esett pont tőled. - öleltem meg szorosan. - Te vagy a legjobb barátom. - mondtam halkabban.
  - Viszont. - motyogta a hajamba. Visszavettem a pólómat és visszamentünk a házba ahol a többiek a kanapén terpeszkedtek és nézték a tv-t. 
  - Mért ment haza Louis? - bámultam magam elé, mert csak ezen gondolkoztam, hizs összevesztek.
  - Ígéretet tett anyukátoknak.. tudod..? - mosolygott.
  - Milyen ígéret? - kérdezték a többiek egyszerre.
  - Louis megígérte Allie anyukájának, hogy mindig mellette lesz. - ölelt magához Zayn.
Pár perc csend után fel is szólaltam.
  - Azért jöttünk Miamiba, hogy unatkozzunk? - kérdeztem mosolyogva mire mindenki ránk kapta a fejét és elmosolyodtak azon, hogy békében tértünk vissza Liammel.
  - Hova szeretnétek menni? - kérdezte Zayn és leült a laptop elé, gondolom nézni akart valamit mire én félre löktem és én ültem a gép elé.
  - Miamiba nincs semmi amit nézni lehet csak a nagy felhőkarcolók és a tenger. Menjünk máshova. - tettem az ujjaimat a billentyűzetre és várta, hogy eszembe jusson valami, de semmi. - Vagy taláán. - kezdtem el pötyögni a billentyűzeten valamit vagyis beírtam, hogy találunk e valahol múzeumot. 
  - Rajzfilmek múzeuma? - emelte fel Zayn a szemöldökét.
  - Ez tök jó. - mosolyogtam és leírtam egy lapra. Szóval ide megyünk az tuti. Legalábbis én.
  - Itt van egy ilyen planetárium is. - olvasott bele Harry is.
  - Remek akkor ezt is felírom. - mosolyogtam. Engem tökre lázba hoztak ezek.
  - Baseball múzeum? - olvasta fel ismét Harry. Én furcsán néztem rá.
  - Ide megyünk. - szólalt meg azonnal Zayn. Persze, hogy megyünk. Ezt is felírtam és tovább görgettem lefele.
Összeírtunk még pár helyet amik inkább engem érdekeltek de nem baj. Elmegyünk bowlingozni is a végén a srácok miatt vagyis nem tudom még meddig maradunk de a holnapi nap végén megyünk oda. Több naposra terveztem ezt az egész látogatás cuccot szóval egy ideig elleszünk még itt.
Mikor végeztünk bementünk a szobákba egy kicsit pihenni és összepakolni mivel nem szerettem volna ha kupi van és úgy megyünk el itthonról.

  - Zayn légyszi segíts. - kértem meg mire rám nézett. - A fürdőben van egy csomó cuccom azt hozd ki. - néztem rá könyörgően. Ő bólintott és bement a fürdőbe és kihozta a cuccaim majd megtalálta a holnapra kikészített fehérneműimet is.

*Bella*


Justin volt az, mosolyogva öleltem át majd behívtam, kicsit furcsálltam a bőröndöt a kezébe de nem kérdeztem rá. Elvonultak a konyhába, majd letörve indult el Josh az emeletre. Perceken belül ő is egy bőrönddel jött le.
  -Hova mentek? - pattantam fel a kanapéról és a két sunyi fiúhoz futottam.
  -Én sehova. - indult el az emeletre Justin.
Josh szívszorítóan nézett végig rajtam majd nagy nehezen közölte, hogy ő most itt hagy.
  -Nem hiszem el. - dobtam el teljes erőből a telefont az ajtó felé.
  -Ennél már csak jobb lesz. - ölelt át a testvérem.
  -És mégis mi? Szakít velem? Vagy Allie kitagad a családból? Te megházasodsz Párizsba.. velem mi lesz? - fakadtam ki.
  -Adj időt neki, átgondolja és hidd el holnap utánra itthon lesz. - simogatta a hátamat.
Ebbe maximálisan biztos voltam, mármint abban hogy igaza van. El sem hiszem, Josh és Kitty összeházasodnak.. mi van? Méghozzá Franciaországba és még csak ott se lehetek. Pár fájdalmas pillantást vetettem felé, ő ezt kihasználva közölte, hogy Justin a szobájába fog lakni egy ideig. Addig én a szobámba mentem, ahol töltőre tettem a telefonomat ami megúszta azt hogy betörjön a képernyője. Justin belépett a szobámba és a telefonom csöngeni kezdett.
  -Óó.. ezt hogy csinálom? - húzgálta a szemöldökét, én ezt viccesnek találtam ameddig meg nem láttam hogy ki hív.

  -Bell? - kérdezte mogorva hangsúllyal.
Szerettem ha így hív, szerettem a hangját... amint kimondta ezt, zokogni kezdtem.
  -Mért csinálod ezt? - kérdezte hirtelen Louis.
  -Sajnálom... - halkultam el.
  -Persze te mindent sajnálsz. - sóhajtott. - Köszönjük, hogy négy nap után végre megerőltetted magad és hajlandó voltál felvenni a telefonodat.
  -Tudod mit? Felejts el engem beleőrülök... neked minden rossz amit csinálok, ha jóba leszek valakivel az a baj, ha jót akarok az a baj. Ha ott vagyok az, ha nem vagyok ott akkor az a baj. Neked semmi se jó.. - kiabáltam, majd rácsaptam a telefont. Letöröltem a könnyeim és úgy csináltam mintha semmi sem történt volna.
  -Csinálunk képeket? - mosolyogtam Justinra.
  -Ez meg mi volt? - nézett röhejes vigyorral a telefonra.
  -Csak egy fiú, akit elakarok felejteni, de nem megy.. a legjobban szeretem. - sóhajtottam. - Elmegyünk mekibe?
  -Előbb még képeket akartál, most meg meki. - kezdett dadogni.
  -Csinálunk képeket a mekibe. - mosolyogtam és kifelé kezdtem lökdösni.

Hamar összekaptuk magunkat, és még hamarabb odaértünk a mekibe. Elvitelre kértük a Happy Meal menüket, és megint éljenek az érett felnőttek. Otthon a kanapén ülve fogyasztottuk el a "vacsoránkat" a Zümi kalandjai maraton alatt. 
  -Bella ez unalmas. - ásított mellettem Justin, majd rám dőlt és horkolni kezdett.
Látván hogy az unokatesóm bealudt, én is elszusszantam.

Reggel csengőszóra ébredtem, villám gyorsasággal pattantam ki az ágyból, nem tudom miért de éreztem, hogy valami jó fog történni. Az ajtót majdnem kirántottam a helyéről, de a látvány miatt eltűnt a mosoly az arcomról.
  -Jó reggelt, meghoztam a postát! - mosolygott egy vörös coffba fogott hajú lány.
  -Köszönöm. - vettem ki a kezéből a sorba érkező leveleket. Majd bezártam elötte az ajtót..
  -Ki volt? - ült fel a kanapén Justin.
  -Postás.. - nézegettem a leveleket. -Számla, számla, csekk, számla, rajongói levél, számla.. - soroltam.
  -Rajongói levél? - nyitotta nagyra a szemét Justin.
  -Ja Louisnak. - dobtam egyenesen a kukába. Biztos valami rajongó látta hogy ide jött.
Épp a kanapéra akartam ülni mikor újra megszólalt a csengő.
  -Ezt nem hiszem el. - mérgelődtem és az ajtóhoz szenvedtem magam.
Lassan nyitottam ki az ajtót, de mosolyra húzódott a szám. Nem hittem a szememnek így legalább háromszor megdörzsöltem azt.

56. fejezet - Szeretlek.

*Bella*

  -Ugyan már. Minek sírsz érte? Jön másik. - nyitott be valaki, az illata rögtön megcsapta az orromat, és gondolkodás nélkül a nyakába ugrottam. Az arcát nem láttam de tudtam ki volt. Percekkel később elengedtem és mosolyogva néztem végig rajta.
  -Szét áztattad a pólóm. Na de ne sírj már. Van még egy csomó srác, biztos jön más. - ölelt át.
  -Jönni is fog.. de elhajtom őket. Én Louist szeretem. Nem értem. Ilyenkor mindenki azzal a dumával nyugtat, hogy majd jön jobb. De ha az én szemembe nincs jobb? - vetődtem idegesen az ágyamba.
  -Volt itt? - kérdezte egyhangúan, és mellém ült.
  -Nem, még Floridában vannak. - mondtam, és a telefonom hátterét néztem ami nem más volt mint Louis.
  -Ha szeretne téged, itt lenne. - simogatta a hátamat.
  -De megbántottam, érted? Én rontottam el mindent. - lökdöstem Justint hátha leesik az ágyról. Legkevésbé hiányzott most ez a 'jön másik' szöveg..
  -Jól van de figyelj. - fordított magával szembe. - Akinek fontos vagy, az keresni fog. Lehet, hogy úton van hazafele.
  -Jó lenne. De Justin te mért vagy itt? - törtem a lényegre.
  -Gondoltam jól jön a társaság. - mosolygott és ott hagyott. Miért csinálja minden fiú ezt? Ilyenkor olyan kellemetlen nekem. Mintha nem is érdekelné őt, hogy mi van velem. Újra eszembe jutott Louis.. Nem értem. A 'szeretlek'-ből, hogy lehetett ilyen hirtelen 'gyűlöllek'? És mért pont most? Most.. mikor végre érzem azt amit eddig halandzsának tartottam. Végre tudom mi a szerelem. Majd az ember egyszer rádöbben, hogy vége. Mindennek. Idővel arra is, hogy nincs vissza út, majd az a pillanat is időt kerít magára, hogy mindent csak egyszer élünk meg. Én ezeken túl vagyok, örülök mert volt, búslakodok mert vége lett. Ez volt a sorsom, talán arra születtem, hogy boldogtalan legyek. Rádöbbentem, arra is hogy hajnali kettő, és aludnom kéne.

Reggel szörnyű hányingerrel, és bedagadt, karikás szemekkel ébredtem.
  -Hogy vagy hercegnőm? - nyitott be Josh.
  -Miért hívsz így? - néztem rá, érthetetlen tekintettel.
  -Mert a húgom vagy. - dadogott.
  -Mutasd. - hajoltam a kezében tartott laptop fölé.
  -Louisról és rólad írnak. - tette le az ágyamra.
Az ágyba dőltem és hasra fordultam, Josh pedig mellettem.
  -Felolvasom. - húzta egy kicsit közelebb magához. - "Kivel kavar Louis Tomlinson? Tegnap még titkos volt.. mára kiderült. Egy angol lány, szőke hajjal. Pár hete együtt látták őket a reptéren. Megszökni készültek? Vagy csak kiruccantak egy kicsit? A lány neve sem titkos már. Bella Greenfild, Londonban lakik." - olvasta halk levegővételekkel. A nevem hallatán megdobbant a szívem és eszméletlenül szúrni kezdett. Nem akartam, hogy tudják a nevem. Josh kicsit lejjebb ment és ott volt rólam egy közeli kép amin Louis kezét fogom, majd még volt egy jó hosszú cikk amin a Floridai képeink voltak.
  -Elég, ne olvasd. - csaptam le a laptop tetejét.
  -Morcoska. Gyere reggelizni. - puszilta meg a homlokom. Pár percen belül sem mozdultam meg így a hátam mögé tette a kezét és a térd hajlatomhoz a másikat, én csak áttettem a vállán a kezem és hagytam, hogy lecipeljen. A kanapéra rakott majd a konyhába sietett. Azon gondolkoztam, hogy tudnám megcsinálni a szobámat.
  -Egyél aztán menjünk valamerre. - nyomta a kezembe a tálcát. A tálcán két félre sikerült tükörtojás figyelt rám bambán. Gyorsan megettem, gyorsabban mint szoktam. És még ettem volna, jó pár ilyen félresikerült tojást. Egyre éhesebb lettem, de felpattantam és a kabátomhoz nyúltam.
  -Mehetünk? - mosolyodott el Josh és kiléptünk az ajtón.
Három órás séta után, átfagyva léptünk be a házba. Levetkőztünk és a kandalló elé ültünk, majd melegedni kezdtünk. A "meghitt' testvéri pillanatot a csengő zavarta meg.

*Allie*

  - Zayn hova megyünk? - kérdeztem meg tőle mert már a lábam is leszakadt annyit gyalogoltunk. Olyan deja vu-m volt hirtelen amire el is mosolyodtam.
  - Mi az? - kérdezte mosolyogva majd lelassított és megfogta a kezem. Hirtelen nem érdekelt az, hogy utcán vagyunk bennem voltak az emlékek.
  - A gyaloglásról eszembe jutott egy nap. - mosolyogtam mire ő elnevette magát.
  - Abban a pár napban az volt az egyetlen jó, hogy veled lehettem. - húzott magához és a hajamba puszilt mire arra lettem figyelmes, hogy egy ember követ minket. Zayn is észre vette de nem zavartatta magát és tovább fogta a kezem.

Még félóra séta után már komolyan leszakadt a lábam majd egy nagy épület előtt álltunk meg. Zayn befogta a szemeimet és úgy mentünk be. A szagok alapján valami vízi helyre vihetett vagyis úgy éreztem.
  - Zayn. - sóhajtottam és próbáltam leszedni a kezeit a szemeimről de ő még mindig ott tartotta.
  - Várj már egy kicsit. - nevette el magát és tovább mentünk.
  - Ha elesek meghalsz. - szólaltam meg mert ha nem fog meg simán elesek ugyanis megbotlottam valamibe. Ő nem szólt semmit csak tovább ment. Megálltunk majd levette a kezét a szemeimről mire én eltátottam a számat. Meg se tudtam szólalni annyira örültem amit láttam.
  - Na tetszik? - kérdezte mosolyogva tőlem.
  - Még kérdezed? Régóta szerettem volna delfinnel találkozni. Igazival. - nevettem és Zayn felé fordultam és hosszasan megcsókoltam.
  - Ha ezt kapom ezért akkor mit fogsz szólni az ajándékomhoz ha hazaértünk. - mosolygott rám és egy puszit nyomott a számra.
  - Miért kapom ezeket? - kérdeztem.
  - Mert szeretlek és szeretem látni ha mosolyogsz ami valljuk be az elmúlt napokba nem igazán történt meg. - simított ki egy tincset az arcomból. - Na jössz? - kérdezte és odavezetett egy nőhöz aki adott nekem egy búvár ruhát.
  - Bemehetek a delfinhez? - kérdeztem meg kikerekedett szemekkel. Zayn bólintott és elküldött öltözni.

Felejthetetlen élmény volt ez számomra. Bár Zayn nem jött be így is remekül meg voltam egyedül. Ő kintről nézett és mint megtudtam csinált egy képet amikor épp megpuszilom Flippert (ugyanis így hívták a delfint).

  - Te feltetted twitterre? - kérdeztem mikor megmutatta a telefonjába a képet. 

  - Persze. - mosolygott és elindultunk haza, ismét gyalog. 

Sok sok gyaloglás után haza mentünk és a fiúk mosolyogva köszöntöttek. Szóval ők tudtak a dologról..cselesek.

Éppen beszélgettünk mikor hirtelen mindenki elhallgatott és Niall feltett egy kérdést.

  - Louis?

55. fejezet - Haza akarok jutni! ISMÉT..

*Allie*

Nem.. nem gondolhatok mindig a legrosszabbra. Biztos csak levegőzni ment. Vagyis ezt mondtam magamnak az első nap. Azóta nem jött vissza. Talán haza ment. Nem tudom, de remélem, hogy nem csinál semmi komolyat mert ha történne vele valami.. én abba belehalnék.
  - Min gondolkodsz? - fordult felém Zayn mivel a plafont bámultam egy ideje és nem a tv-t, ahogy ő.
  - Bells. - sóhajtottam és oldalra fordultam így pont egymással szembe voltunk. - Szerinted hol van?
  - Szerintem nincs semmi baja. Talán hazament, esetleg Dustinnal van. - mondta mire a végére egy furcsa fintort vágott. Amióta megjelent csak felforgatta az életünket így már én se bírtam azt a srácot.
  - Dustinnal. - nevettem fel. - Bárcsak ne vittem volna magammal. - sóhajtottam és visszafeküdtem előző pozíciómba. Zayn átölelt így fejemet a mellkasára tettem. Hallottam a szívdobogását ami gyorsabban vert mint általában.  - Menjünk haza. - szólaltam meg egy kis idő után.
  - Tessék? - kérdezte meg mintha nem hallotta volna.
  - Én haza megyek. - mondtam és felálltam az ágyamról majd a cuccaimat amik elől voltak bepakoltam a bőröndömbe.
  - Nem mehetsz. Majd valahogy felhívjuk. - állt meg mellettem.
  - Ha elérjük. - sóhajtottam és az ágyra vetődtem.

Másnap ugyanígy teltek a napok. Bella ki van kapcsolva, Josh nem veszi fel a telefont apu meg állítólag üzleti úton van. Ez remek.
  - Ne legyél már ilyen savanyú. - jött be egy csomag gumicukorral a kezébe Harry. 
  - Nem tudom te mit csinálnál ha nem érnéd el a testvéred és egy simán félre érthető levelet hagyna maga után. - dobtam le az asztalra a telefonom fáradtan és belemarkoltam a csomag tartalmába majd kiválogattam a piros macikat és azokat kezdtem el enni. Harry szúrós pillantásokat vetett rám. Én tartottam a szemkontaktust vele de véget ért a játék mikor Zayn csapta te boldogan maga mögött a bejárati ajtót.
  - Van egy meglepetésem. - mosolygott rám vidáman.
  - Sikerült elérned Bellát? - csillant fel a szemem.
  - Nem, de majd otthon tudod csak meg mi az. - mosolygott sunyin és mellém levágta magát. - Még mindig semmi?
  - A-aa. - kaptam be a számba egy újabb gumimacit.
  - Louis? 
  - A szobájába gubbaszt. - válaszolt helyettem is Harry. - Te most komolyan elcsórtad az összes piros macit? - kérdezte meg tőlem kb két oktávval magasabb hanggal.
  - Igen. A kedvencem. - mosolyogtam és Zaynnek dőltem. - Mikor megyünk haza? - kérdeztem meg hirtelen.
  - Lassan. Mára terveztem valamit. - mosolygott rám Zayn és hirtelen felállt ami következtében én elfeküdtem az ágyon. 
  - Kösz. - szedtem ki a hajamat az arcomból és én is felálltam mivel Zayn jelezte a kezével, hogy menjek.

*Bella*

Nem ugrottam a vízbe, pedig megtehettem volna. Az órám 01:57 -et mutatott.. ez azt jelenti, hogy Josh kb. holnap reggel ide ér értem ha nagyon siet. Addig nem mentem haza, higgyék csak azt, hogy meghaltam. Nem akarok egyedül szenvedni.. már ha nekik ez szenvedés. A partról elmentem, sok séta után találtam egy padot amin elterültem és elaludtam. Fel sem keltem délig, hiszen végre tudtam aludni. Ahogy körül néztem, pénzérméket láttam magam körül. Már értem hogy mit jelentett... csövesnek néztek. Éljen. Nem tudtam hogyan kössem le magam, ezért összeszedegettem az érméket és elmentem egy pogácsáshoz. A kedvencemet vettem, pizzás csigát. Élvezettel fogyasztottam el.

A Joshal megbeszélt helyre mentem, ahol ő már várt. Beszálltam a kocsijába és ott megbeszéltünk minden fontos dolgot, mint például Louis. Szóról-szóra regéltem neki, mikor megszólalt a telefonja.
  -Allie az. Felveszed? - adta a kezembe.
  -Persze. - válaszoltam mosolyogva, majd kinyomtam a telefont, és a fülemhez emeltem mintha felvenném.
Miután lejátszottam a telefonbeszélgetést elkezdtem játszani a Temple Run-nal.
  -Apa nincs otthon. - mosolygott.
  -Hol van? - kaptam oda a fejem, ezáltal a játékba egy szakadékba estem.
  -Elutazott. - kopogtatta a kormányt.
Pár óra néma csend után Josh felszólalt.
  -Ha megharagszol, ha nem.. én Louis pártját fogom. - fordult felém a piros lámpánál.
  -Josh, nem érdekel. - jelentettem ki, arra célozva hogy fogja be.
  -És azért mert.. - kezdett bele.
  -Lány vagyok,de attól még betörhetem az arcod. - mondtam egy kicsit megemelve a hangom.
Josh ijedten nézett a szélvédőre, várva hogy a lámpa zöld legyen.
Egyre álmosabb vagyok.. már szinte alszok.. el is aludtam. És már csak másnap ébredtem fel.

  -Kelj fel haza értünk. - keltegetett Josh.
Boldogan pattantam ki, legalább egy öröm hogy hazaértem. Szomorúan néztem hogy itt tél van, én meg egy szál pólóba vagyok. A szobámba futottam, hiszen semmi cuccot nem hoztam magammal. Olyan dolgokon gondolkoztam, hogy hogy érhettünk haza másfél nap alatt.. meg hasonlók. Este van, tizenegy óra. Egyedül ülök a szobámba, de valaki rám tört. Már a kis Bella érzései helyemen is osztoznom kell?
  -Ugyan már. Minek sírsz érte? Jön másik. - hangzottak a szavak.

54.fejezet - Még ha te bele is halsz

Nem tudtam több komira várni, úgyhogy itt van.. Elég tartalmas lett ez a rész. Nem tudom Szinti meg fog e ölni hogy feltettem. De nem baj. Legalább összefügg a helyzetem a fejezet címével: Még ha bele is halok :D Na mindegy, tényleg sok komit, ha már meghalok a fejezet felrakása miatt :D

*Bella*

Megkerülte a házat és egyre gyorsabban szedte a lábait. Én már szinte mögötte futottam.
  -Várj már meg. - kiabáltam utána.
  -Minek? Majd Dustin megvár. - rántotta ki a karját a kezeim közül.
Zavart, hogy folyton Dustinnal jön, bántott, hogy mindent az orrom alá dörgöl. Egy helybe álltam és néztem az egyre távolodó alakot. Itt hagyott.. mint egy rakás szemetet. Nem tudtam mi lesz.. nem tudtam hogy lesz. És a legfontosabb.. nem tudom hova megy most. Nagyon szeretem őt, nem bírnám ki nélküle. Összerogytam.. úgy ültem, hogy körülöttem minden megsemmisült. Talán máshogy bánna velem ha tudná, hogy szeptembertől egyetemre megyek? Vagy addigra együtt sem leszünk már. .. Hasonló kételyek fordultak meg a fejembe, de sikerült annyi erőt vennem hogy négykézláb el tudtam haladni a házig. Ott az oszlop segítségével sikerült fel állnom is. Egyenesen a szobába futottam, VOLNA.. ha nem esek előre. Tehetetlenül feküdtem a lépcsőn és egyre lejjebb csúsztam. Egyre messzebb az ágyamtól ahova most leginkább vágyok.
  -Mért kellett megismernem? - sírtam el magam, még ennél is jobban.
Minden egyes lépcsőfok után koppant egy testrészem, de nem érdekelt. Már teljesen lent voltam a földszinten ahol az ajtó nyílását hallottam.
  -Bella mi történt? - kérdezte valamelyik fiú a hátam mögül. Nem volt ijedt hangja, nem is nagyon sajnált. De nem is akartam hogy sajnáljon.. nekem nem sajnálat nekem Louis kell.
  -Lou-lo-louis. - dadogtam ki.
  -Nem fog hamar hazajönni. Megbántottad. - ült le mellém.
  -Tudom. Őt szerettem a legjobban és itthagyott. - hisztiztem.
  -De nem az ő hibája Bella. - emelte meg a hangját Liam, nem hallottam még kiabálni őt de most mégis, ez mit jelentsen? Még én ezen gondolkoztam Liam itt hagyott a lépcsőnél. Nem is olyan kedves mint én azt hittem. Erőt gyűjtöttem és felkúsztam az emeletre. A szoba ajtajának dőltem és csak sírtam... mért pont én? Valaki a lépcsőn trappolt felfelé, én megtöröltem a szemem, hogy ne látszódjon, hogy ki van sírva.
  -Bella? - állt meg mellettem valaki. A hangja nem volt ismerős, de tudom, hogy ismertem. Tudtam, hogy ismerem. Felnéztem és Ő-t láttam.
  -Mi az? - kérdeztem reménykedve és felpattantam. -Sajnálom, én tudod hogy...
  -Hallgass már végig. - lökött hátrébb egy kicsit.
Ahogy hátra lökött én éreztem hogyha ezt még egyszer megteszi, elbőgöm magam.
  -Bocsánat. - csúsztam le a falon.
Louis végig nézett rajtam, megrázta a fejét és a szobába ment, ajtaját jó hangosan becsapta. Utána akartam menni de kulcsra zárta.
  -Kérlek engedj be. - vertem a fejemet az ajtóba.
Mindenki visszaért a partról és az emeletre tömörültek. Csak engem néztek. Úgy néztem ki mint egy bohóc.
  -Ne nézzetek már. Inkább segítsetek. - ordítottam el magam úgy, hogy már a könnyeimtől köhögni kezdtem.
  -Nem tudunk Bella. Te csináltad. Nem tudunk könyörögni hogy nézze el. - jött oda hozzám Allie.
  -Ne szólj bele mindenbe. Több pasid volt mint amennyi hajad van. Mit tudsz te róluk? - kiabáltam rá. Pedig ő csak segíteni akart.
  -Te is tudod, hogy ez nem igaz. És tudod mit? Segítsen neked a halál. - állt fel mellőlem és a szembe lévő szobába futott. És mint Louis ő is becsapta az ajtót maga mögött. Mindenkit magam ellen fordítottam. A tekintetek amik engem pásztáztak azt mutatták, hogy nagyot csalódtak bennem, és hogy meglepte őket ez most.
  -Ne nézzetek már. Még titeket is megbántalak. Menjetek el. - sírtam egyre jobban, és próbáltam megoldani hogy legalább Louison, és Allien kívül mást ne szóljak le. A négy szempár továbbra is engem méregetett.
  -Akkor ne hallgassatok rám. - futottam el mellettük, egyenesen le a lépcsőn.
Kifutottam az ajtón majd egy hosszú utcán futottam végig, nem tudtam hova vezet. Csak mentem az ismeretlenbe, minél távolabb a többiektől. Minden lélegző lénytől, akit meg tudtam még bántani. El a külvilágtól ahol senki sem keres. Sírva futottam a semmibe. Nem tudtam hogy találok vissza, de ez most nem különösen kötött le. Írtam egy "SOS' sms-est Joshnak.. ezt csak akkor használjuk ha nagy baj van. Másodperceken belül jött a válasz: mi történt? .. hát nem írt valami kedves regényt. Röviden elmeséltem neki Dustint, és Alliet is. Az utóbbinál közölte hogy gonosz voltam és hogy kérjek bocsánatot. Ezek után Louist már el se mertem mesélni. Azt éreztem hogy a világ ellenem fordul. Felmentem a telefonomon a sztárhírek oldalra, és nem lepett meg a látvány. "Tomlinson srácnak új barátnője van? A lány kiléte még titkos. Az öt fiú már hónapok óta két lánnyal mászkál mindenhova, talán mindkét lánynak elfoglalták a szívét? Vagy csak az egyik lány járt jól?" Mérgesen kapcsoltam ki a telefonomat, és a haza vezető utat kerestem. Volt egy tervem. Sikeresen megtaláltam a házat, és a hajnali órákba halkan sétáltam a konyhába. Egy cetlit kaptam fel és írni kezdtem a sorokat, végül aláírtam és elhagytam a házat. A partra mentem és bekapcsoltam a telefont, írtam egy sms-t Joshnak, és apunak is.. majd megtettem.

*Allie*

Dustin sétált oda boldogan amire a fiúk csak halkan dünnyögtek, de Bella odarohant. Én pedig egy kicsit odamentem beszélgetni.
Miután már mindenki a vízbe volt, így a mi hármas fogatunk is odabattyogott. Leráncigáltam minden ruhámat és a vízbe futottam. Dustin mögöttem, Bell pedig a parton rendezkedett. Dustinnal fröcsköltük egymást, de ha a fiúk 10 méteres körzetébe belépett, ők arrébb battyogtak. Éljenek a "felnőtt férfik".
  -Ennyire utálnak?  - kérdezte csalódottan Dustin.
  -Mmm.. dehogyis. Csak így mutatják ki. - füllentettem, mert nem akartam a lelkébe tiporni.
  -Akkor kérdezem máshogy. Teljesen utálnak? - mosolyodott el.
  -Nem. Én és Zayn tíz méternél nem megyünk közelebb egymáshoz. - mentegettem a menthetőt.
  -Allie hagyd már. - nevetett fel. 
  -Jólvan. Igen eléggé utálnak. - mosolyodott el majd a parton ülő Bellához.
Louis ezt öt percig tűrte aztán egyre vörösödő arccal távozott. A következő perc eléggé tartalmas volt: Bella utána futott, Louist nem érdekelte, Bella négykézláb bement a házba, Liam utána, Liam pókerarccal vissza jött, majd késöbb mindenki be. Bent egy aranyos vitánk volt Bellával. A szavai úgy hatottak rám mintha kést szúrtak volna a szívembe. A saját testvérem mondta ezt a szemembe. Az ajtót becsaptam magam mögött majd sírva csúsztam le az ajtón. Igaza volt. Olyan voltam mint egy szajha. Mindig azzal nyugtattam magam, hogy azért van pasim, szinte minden héten más mert ezzel akartam pótolni anyu hiányát vagy megbosszulni, hogy apa elküldött abba a javító suliba. Miközben ezeken gondolkoztam kopogott valaki.

  - Allie engedj be. - dörömbölt az ajtón Zayn. Én felálltam és kisírt szemekkel elfordítottam a kulcsot a zárba jelezve, hogy bejöhet. Én az ágyamba feküdtem és fejemet a párnába fúrtam.
  - Nem gondolta komolyan. - simogatta a hátam nyugtatás képp de ez sem segített.
  - Nem, igaza van. - töröltem meg a szemem majd Zayn felé fordúltam. - Sok pasim volt de sosem voltam szerelmes. Mind azért mert azt hittem akkor anya is utálni fog és nekem nem esik nehezemre ez plusz apun bosszút akartam állni a javító suli miatt de rájöttem, hogy csak jót akart nekem ezzel. Azóta nem volt senkim. - kezdtem el mesélni a múltamat. Ő nem mondott semmit csak erősem magához szorított majd megcsókolt.
  - Nem lesz semmi baj. - simogatta továbbra is a hátam majd fekvőhelyzetbe helyezkedtünk és úgy feküdtünk csendben, a gondolatainkkal.

Reggel mikor felkeltem már Zayn is fent volt.
  - Jó reggelt. - mosolygott rám.
  - Mikor keltél? - nyújtózkodtam majd felültem.
  - Nem rég. - ült fel hozzám és egy puszit nyomott a számra. - Menjünk le, lehet ott van Bella és megtudjátok beszélni a dolgokat. - nézett rám most komolyan majd egy bólintással jeleztem, hogy rendben és lementünk kézen fogva.
Nem volt lent senki de ahogy a konyha asztalhoz értem megpillantottam egy levelet Bella kézírásával.

"Amikor valakit tényleg szeretsz, csak arra törekedsz, hogy neki jó legyen. Még ha te bele is halsz, akkor is csak arra tudsz gondolni, hogy végig csinálod, és a végén neki jó lesz. Hisz minden egyes könnycseppet azért ejtesz, hogy ő annyiszor képes legyen mosolyogni.

Bells"

Olvastam fel hangosan és Zaynre néztem majd futottam Louis szobája felé.
  - Louis Allison vagyok! Most azonnal told ki a nagy feneked abból a büdös szobából! - üvöltöttem nagyon rossz kedvűen. Könnyeim majdnem utat törtek de visszatartottam azokat.
  - Mi van? - kérdezte álmosan majd a kezébe nyomtam a levelet. Ő is elolvasta a sorokat majd rám nézett kék szemeivel és magyarázatot várt. Engem nem érdekelt csak a szobámba szaladtam a telefonomért majd Bellát kezdtem el hívogatni. Rögtön arra gondoltam, hogy valamit csinált magával, azok a sorok zengtek a fejemben: "még ha te bele is halsz" vagyis a legrosszabb... Nem akartam erre gondolni. Zayn telefonjáért futottam és Bellát tárcsáztam. Nem vette fel a telefonját. Még egy ok hogy aggódjak.

Új blog !

Itt egy újabb blog tőlünk, reméljük ennek is nagy sikere lesz. Ide is szeretnénk sok, és még annál is több feliratkozót, hosszú és cuksi komit, a 'tetszik' vagy 'nem tetszik' gomb használatát és sok embert akinek tetszik a blog :DDD Nem húzom az időt itt a blog: Way to a new life. Reméljük tetszeni fog. :)

Ebbe a blogba 20 kommentár után jön új rész mivel az előzőt 5 komi után tettük fel a megbeszél 15 helyett !! na akkor sok sok komit ide is és jön az izgalmas rész, hogy Bella és Louis befejezik, vagy bírja a nagyon elhamarkodott kapcsolatuk? Bella bírná a szakítást az édesanyja és húga halála után? Majd kiderül na sok sok komit !! :PP