Információ mindenről

Hát elérkezett az a pillanat, mikor csak egy rész választja el a blogot a befejezésig. Igen, már csak egyetlen rész lesz amit remélem már sokan vártok..:)
A lényegesebb információ pedig az, hogy miután feltesszük az utolsó részt, megnyitjuk a legújabb blogunkat, amit ugyanúgy ketten írunk, és reméljük ugyanannyian fogjátok szereti és olvasni mint az As long as you love me blogunkat. :)
Köszönöm, hogy ezalatt a több mint egy év alatt mellettünk voltatok és olvastatok minket. Köszönjük a sok bíztató szót és mindent amit tőletek kaptunk. Reméljük nem okoztunk csalódást nektek! :)

79.fejezet - Boldogtalan befejezés?

*4 év múlva*

Furcsa dolog hazaérkezni. Minden ugyanúgy néz ki. Ugyanolyan az illata. Ugyanúgy érzel. Rájössz, hogy az egyetlen dolog, ami változott, az te magad vagy.
Ez volt az első gondolatom, ahogy leszállt a gépem Londonba. Az elmúlt négy év elég esemény dús volt. Miután Zayn-t ott hagytam a hotelbe, minden áldott nap hívott és sms-ezett, a végén nem tudtam mást tenni, csak telefonszámot változtatni. Bella és Louis továbbra is együtt maradtak, boldog életet éltek.. Csak éltek, ugyanis nem azért jöttem haza, mert vége lett a sulinak. Úgy terveztem, ott maradok, és ott is fogok élni, de minden közbe jött. Apa újra házasodik a nyáron, Josh azt hiszem megtalálta élete szerelmét, aki nem szőke, nem buta, hanem egy igazán okos, kedves lány. És hogy mi van Bellával? Azt hiszem ezt lesz a legnehezebb elmesélnem. 
Egy hónappal ezelőtt, éppen a koleszba ültem és tanultam, mikor megszólalt a telefonom. A kijelzőn Apa neve állt. Nem sűrűn szoktam vele beszélgetni, így aztán kicsit csodálkoztam, hogy miért hív engem. A meghívóját megkaptam ugyan az esküvő miatt, de csak ennyi. Félve vettem fel a telefonom.
  - Halló? - szóltam bele és vártam, hogy apa beleszóljon.
  - Allie, haza kell jönnöd - válaszolta el-el csukló hangon. Nem tudtam elképzelni, hogy mi lehet a baj. Apa, éppen apa van más szinte a sírás határán. Az én apám, akit a világ legerősebb emberének ismertem. Itt már csak nagyon nagy baj lehet.
  - Mi történt? - szóltam bele félve a telefonba. 
  - Bella.. - kezdte volna el, de elsírta magát. 
  - Apa, mi történt Bellával? - kérdeztem szinte már sírva én is.
  - Tegnap.. este.. jött haza fele a munkából.. és.. balesetet szenvedett.. és.. azonnal belehalt - mondta és már nem bírta, hallottam, hogy nagyon sír. Én sem tudtam mást tenni, csak sírni. Nem tudtam felfogni. Az én testvérem? Az egyetlen ember akivel tartottam rendesen a kapcsolatot, aki itt volt minden nyáron, és minden szabadidejében, amikor nem Louissal és a gyerekeivel volt.. Meghalt. 
  - Nem.. nem bírnám ki. Bocsánat, de erre képtelen vagyok. Nem tudom.. egyszerűen nem tudok menni. Képtelen vagyok rá - sírtam el magam még jobban. Nem tudtam rendesen beszélni, csomó keletkezett a torkomba és úgy éreztem kiszakították a szívem másik felét.Az egyik felét már elvesztettem Zayn miatt, de most.. most Bella miatt. Ők ketten egészítették ki a szívem, de már mindkettőt elvesztettem. Ezt nem voltam képes elfogadni.
  - Rendben. Akkor hívlak a temetés előtt - tette le. 
És ez így is történt. Tegnap délután jött a hívás, hogy hétvégén lesz a temetés. Addig próbáltam feldolgozni ezt az egészet. Nem jártam be órákra, csak a ZH-kat írtam meg, és ennyi. Két hete fejeztem be a sulit, lediplomáztam, és új életet kezdhetek. Bellának és nekem ez volt az álmunk. Lediplomázni és együtt dolgozni. Nem hittük volna, hogy ilyen hamar eljön ez a pillanat, amikor egyikünk eltávozik közülünk. Aznap este amikor apa hívott, felszálltam a gépre és most érkeztem meg. Más volt a levegő mint New Yorkban. Azt hiszem, éreztem, hogy haza jöttem. Louissal beszéltem, egymást támogattuk az elmúlt időkben. Megígértem neki, hogy hazaköltözök, mivel segítek neki a gyerekekkel, de persze nem fogunk együtt élni. Csak annyi lesz az egész, hogy a szomszédba költözök és segítek neki felnevelni a lányát és a fiát, akik mellesleg, éppen hogy betöltötték a három éves kort. Nehéz lesz feldolgozni két három éves gyereknek, hogy az anyja nincs már velünk. Azt hiszem nekünk négyünknek lesz ezt a legnehezebb feldolgozni. 
A reptéren leintettem egy taxit és lediktáltam a címet amit Louis írt nekem meg sms-be. Amíg nem rendezem le a szomszéd ház megvásárlását addig nála szállok meg. A temetés két nap múlva lesz, addig el kell intéznem még egy csomó dolgot. Koszorút kell csináltatnom a húgomnak, meg kell látogatnom apámat és Josht és munkát is kell keresnem. A Zayn-el való szakításom után elkezdtem írni egy könyvet, amit már négy éve befejeztem, de még csak most volt bátorságom beadni egy kiadónak, így azzal is foglalkoznom kell. Nem volt kedvem semmihez, de legfőképp nem apáékkal találkozni. 

Ma az utcákat járva, összefutottam Liammel. Nem is mondtam, abba hagyták a zenélést, de ugyanolyan szoros a kapcsolatuk mint mindig. Ahogy Liammel beszélgettem, megtudtam, hogy két éve találkozott egy lánnyal, és azóta együtt vannak. Örültem neki, hogy boldog, így én is az voltam, hisz hiába az a pár év, attól még néha beszélgettünk telefonon, így számomra még mindig ő volt az egyetlen és legjobb barátom, és azt mondta, hogy én is neki, így azt hiszem jól vagyunk. 
  -És neked volt valakid az elmúlt négy évben? - kérdezte kicsit szomorkásan. Tudta, hogy nem szeretem ha felemlegeti ezeket, de azt hiszem ideje lenne tiszta vizet önteni a pohárba, főleg, hogy mostantól sokszor fogok velük találkozni. 
  - Nem, senkim.. -mosolyodtam el egy kicsit.
  - Még mindig őt szereted? - kérdezte.
  - Azt hiszem -válaszoltam, pedig pontosan tudtam a választ, erre a kérdésre. - De nem lennék képes megint a szemébe nézni.
  - Ne menekülj a múltad elől Allie. Mielőtt elrontanád a jövődet, tanulj meg élni a múltaddal és meglátod, talán minden rendbe jön majd - mosolyodott el ő is majd befordultunk az utcába, ahol Louis lakott és én fogok élni az elkövetkezendő pár napban.

*Két nap múlva*

Túl estünk a temetésen, azt hiszem életemben nem sírtam még ennyit, mint most. Amikor a pap szólított, hogy mondjak beszédet, nem igazán bírtam megmozdulni, így Zayn kísért fel engem. Igen Zayn. Az elmúlt két napban sokat beszélgettünk. Az első nap akkor volt mikor Liammel találkoztunk és elmentünk Louishoz.
"Liammel haza sétáltunk és feltűnt, hogy az egy kocsi helyett, három tartózkodik a ház előtt. Tudtam, hogy kik vannak ott, de nem voltam kész erre. Liam bátorított, így tíz perc győzködés után, besétáltunk a házba és meg láttam Őt. Ott ült, ölében Nina, Bella és Louis kislánya, mellette pedig Louis, Nina bátyja. Ugyebár Louis, Louisról kapta a nevét, de ez most lényegtelen. 
  - Sziasztok - mentem be a nappaliba, és Zayn csak akkor nézett fel, mikor meghallotta a hangomat. Ahogy meglátott csak nézett rám, és nem szólalt meg. Miután Lou megbökte a könyökével, ő is visszaköszönt nekünk.
  - Sziasztok - válaszolta majd letette az öléből Ninát és odajött hozzám. Kézen fogott és a konyhába mentünk. Azt hiszem beszélni akar velem.
  - Tudom, hogy nem ez a legalkalmasabb pillanat, de szeretnék veled beszélni, az elmúlt négy évről - vakarta meg a nyakát, ami nála az idegességet jelentette, ismertem már.
  - Lehet, hogy jó ötlet - válaszoltam, mire felnézett. Azt hiszem meglepődött."
Innen kezdve kezdtünk el újra "barátkozni", már ha lehet így hívni azt, hogy mindketten szenvedünk, mert szeretjük egymást.  Tehát Zayn-el az oldalamon sétáltam ki a Bella képe mellé és elkezdtem a beszédem.
  - Nos, mit is mondhatnék.. - kezdtem bele a beszédembe. - Bella a világon az egyik legjobb testvér volt. Mindig kitartott mellettem még mikor én rángattam is bele a rosszba. Sokan hasonlítgattak minket egymáshoz, hisz tényleg hasonlítottunk külsőleg és belsőleg is. Viszont amit sokan nem tudnak az az, hogy Bella nem olyan volt mint amilyennek mutatta magát. Az erős természetű lány koránt sem volt olyan mint amilyen. Ő egy gyenge lelkű, szeretetre méltó lány volt. Követett el hibákat, hisz ki nem? Ő sem volt tökéletes, mint senki más sem. Viszont egy valamit irigyeltem mindig is tőle az az, hogy milyen kitartó és bátor volt. Mint megtudtam ő a példaképének tartott engem pedig ő volt az én példaképem. Ő látta azt amit mások nem. Mindenek ellenére, ami vele történt felnevelt két gyönyörű gyereket én pedig.. Itt állok tudatlanul, tanácstalanul mert mindig az agyam irányít és nem a szívem őt viszont pont, hogy az irányította. Okos lány volt, bár ezt mindenki tudta. - mosolyodtam el. - Néha voltak hisztis pillanatai. - idéztem fel az emlékeket és Louisra néztem aki ennél a résznél elmosolyodott, majd folytattam - de mikor engem megbántottak esetleg én csináltam hülyeséget - itt Zayn felé néztem - azt sosem hagyta. Köszönetet szeretnék mondani neki, hogy megtanította nekem azt, hogy milyen kitartónak kell lennünk ahhoz, hogy megkapjuk azt amit szeretnék. Remélem boldog vagy ott fent. - fejeztem be majd visszaléptem a tömegbe és utána ködösen néztem előre, majd megindult a menet és a sírhoz vezettek minket majd utolsó búcsút vettünk tőle és leeresztették a földbe.A családja vagyis én, Josh, Louis, Nina, apa, Zayn, Niall, Harry, Liam, Louis és az unokatestvéreink rádobtuk a homokot és a sírások elkezdték rádobálni a többi homokot. Anyuék mellé temették őt. Itt már nem bírtam és zokogásban törtem ki. Eddig jól bírtam most viszont megtört a jég és Zayn karjaiban sírtam ki magam. Mivel esett ez eső, kabátja már nem csak az esőtől, hanem az én sós könnyeimtől is vizes lett.Ő szorosan magához ölelt és mikor már mindenki részvétet nyilvánított elindultak haza. Mi, vagyis a család apu házába mentünk ahol csendben ültünk.

Másnap fáradtan, vörös szemekkel ébredtem. A régi házunkba voltam, vagyis apunál. Itt aludtam már nem volt erőm haza menni, azaz Louishoz. Zayn nem akart itt hagyni de hazaküldtem. Nem akartam, hogy fáradt legyen.
A tükörhöz lépve szó szerint megijedtem a látványtól amit nyújtottam, majd rendbe szedtem magam és már rendesen felöltözve mentem le a konyhába ahol apu már Joshal várt egy bögre forró kávéval.
  - Hogy aludtál? - kérdezte meg apa mikor felemeltem a bögrémet és egyet kortyoltam a keserű folyadékból. 
  - Nem túl jól - ásítottam és magam elé meredve bámultam a régi ismerős asztalt. Minden reggel ide vezetett Bellával az első utunk. Amikor azokon veszekedtünk, hogy milyen mesét nézzünk reggeli közben, mikor párna csatáztunk és Josh is beszállt az ilyenekbe. Ezek mind régen voltak. Amikor még minden szép volt és egy nagy család voltunk. Gondjaink nem mondom, hogy nem voltak de sokkal kevesebb volt.
Hirtelen megfogtam a távirányítót és bekapcsoltam a mese adót. Bella kedvence a Zümi kalandjai ment. Elmosolyodtam és Joshra néztem aki ugyanúgy tett mint én.
  - Ugye nem gond ha nem a Many mestert nézzük? - emeltem a tévére vissza a tekintetem.
  - Nem - válaszolta halkan de egy kis mosoly rejtőzött a szája sarkában. Ennyi emlék. Hirtelen csöngettek. Én kikapcsoltam a tévét és ajtót nyitottam. Zayn személyen jelent meg majd egyszer csak azt vettem észre, hogy ajkai az enyémre tapadnak. Meglepődtem de visszacsókoltam. Olyan rég vágytam már erre, és most tessék. 
  - Allie. Tudom, hogy nem ez a legjobb alkalom erre, de.. - itt megállt és a kabátja zsebében kutakodott. - Hozzám jössz? - ahogy kimondta az utolsó két szót azt hittem ez csak egy álom. Zayn itt van, négy évig távol voltunk egymástól, nem beszéltünk és most itt guggol előttem és a válaszomat várja. Én pedig döntöttem.

78.fejezet

*Másnap*

Lényegében összefoglalva a tegnapi napot..
Allie elment este 7kor azzal a fiúval, én pedig beszéltem Louisal. Zayn teljesen kikelt magából és állítólag bement a szobájába duzzogni. Allievel ezt megbeszéltük és erre csak azt válaszolta, hogy azt csinál amit akar, már semmi közük nincs egymáshoz. Erre én persze Zaynnek adtam igazat, hisz csak most szakítottak úgy, hogy teljesen egymásba vannak esve. Allie ezzel a kis randijával most azt érte el, hogy Zayn ezt higgye már elfelejtette és Zayn elfog kezdeni csajozni ami biztos, hogy nem így lesz, hisz Zayn még mindig teljesen bele van esve Alliebe, és Allie is Zaynbe. Én azt hiszem teljesen összezavarodtam. A randi pedig Allie állítása szerint unalmas volt és azt mondta nem történt semmi, viszont elérte, hogy soha többet ne hívjanak minket randira. 
  - Szóval most azért mentél el vele, hogy azt higgyék unalmasak vagyunk és ne hívjanak többet el? - kérdeztem meg újra. 
  - Mint már mondtam igen, pont azért. Nem mennék el amúgy semmi pénzért senkivel randira, hisz senkit se fogok úgy szeretni mint Zaynt - mondta az ablaknak inkább mint nekem.
  - Ezt nem hiszem el - válaszoltam nevetve. 
  - Pedig így van. Most pedig az egész net azzal van tele, hogy Zayn Malik exbarátnője egy hét után túllépett a szakításon és más pasival enyeleg - fujtatott majd felkapta a telefonját és félre vonult telefonálni. Mivel nem akartam megzavarni így bekapcsoltam a tv-t és elkezdtem nézni valami hülye szerelmes filmet.

*Allie*

Miután megláttam a neten a híreket és a képeket teljesen kikeltem magamból. Nem hittem el, hogy nem mehetek el anélkül valahova, hogy ne ismerne fel senki, pedig még híres se vagyok, csak egy sztárral jártam, ami lehet, hogy rossz döntés volt, de ha egyszerűen szeretem?
Mivel véget akartam vetni ennek mint felhívtam azt a személyt aki mindenben segített nekem eddig, így gondoltam ebbe is fog. Legalábbis reméltem.
  - Igen? - szólt bele az ismerős hang. 
  - Liam, Allie vagyok - sóhajtottam.
  - Allie! Végre hogy tudunk beszélni. Mi volt ez tegnap? Azt ne mondd, hogy ennyit ért neked Zayn mert ezt még én se hiszem el - kezdett el beszélni. Mire végre befejezte a nagy fejmosást végre megszólalhattam.
  - Csak azért mentem el vele, mert le akartam koptatni. Semmi komoly nincs köztünk és nem is lesz. Csak Zayn lesz nekem, és ez így is marad talán addig amíg öregen 30 macskával meg nem halok - nevettem el egy kicsit erőltetetten a végét. 
  - Szóval szereted még? - kérdezte és éreztem a hangjába, hogy mosolyogva kérdezi. Biztos, hogy ott volt vele még valaki mert hallottam, hogy megkérdezik, hogy ki szeret kit?
  - Igen.. - válaszoltam nehezen. - Sajnos túlságosan is - kezdett el lefolyni pár könnycsepp az arcomon. Persze ezt csak azért tudtam, mert éreztem a számba a sós cseppeket ami az arcomon folyt le.
  - Hisz ez remek. Akkor beszélsz is vele? - kérdezte.
  - Tegnap beszéltünk. Az épp elég volt a lelki állapotomnak, hidd el - töröltem le a könnyeket és reménykedtem, hogy megérti, hogy nekem ez nem fog menni még. 
  - Persze, ezt megértem, csak annyit kérek, hogy mondd el neki, hogy szereted és ez mind félre értés - kért meg.
  - De hogy? - kérdeztem és már tudtam is a választ.
  - Éppenséggel a közelbe járunk, gondoltuk felugorhatnátok hozzánk - mondta azt amire számítottam.
  - Rendben. Akkor SMS-be küldd a címet és indulunk is - válaszoltam majd kinyomtam a telefont és vártam, hogy eljöjjön az a pillanat mikor kimagyarázhatom magam mindenből és talán Zaynel is minden rendbe jön. Utána viszont jön az a rész, amit én már nem várok. Az, hogy újra el kell búcsúznunk egymástól, de most talán könnyebb lesz és nem olyan fájdalmas, mint a legutóbbi, mikor elküldtem őt. 

*Bella*

  - Biztos vagy benne, hogy újra akarod látni? - kérdeztem meg már sokadszorra is testvéremet. Persze ő hajthatatlan, csak annyit akart mondani Zaynnek, hogy szereti és hogy nem kezdett bele egy másik kapcsolatba. Örültem is neki, mert így hamarabb láthatom Louist ami nekem jó, mivel mi azt hiszem igazából nem is szakítottunk. Legalábbis a beszélgetésekből és az SMS-ekból nem úgy látszott. 
  -Most vagy soha - mosolygott rám, de azt hiszem ez most egy keserű mosolynak látszott inkább, mint egy boldog, szívből jövő mosolynak.
  - Akkor nyomás felfele - löktem be a liftbe és megnyomtam a 10.emelet gombját. Az ajtó becsukódott elöttünk így még menekülni se tudott volna hova, maximum kifeszíti az ajtót és kiugrik a liftből, amit kétlek, de kinézem belőle. Mikor a lift csipogott, hogy azon az emelten vagyunk ahol szerettünk volna (legalábbis én) lenni kiléptünk belőle és egyenesen a szobák felé indultunk. Liam három szoba számot küldött az egyikbe Louis és Harry vannak a másikba Liam és Niall az utolsóba pedig Zayn. Allie egyenesen Zayn szobájához ment majd bekopogott rajta. addigra én már Louisék szobájába léptem és szinte beleugrottam a rég nem látott szerelmem karjaiba.

*Allie*

Ahogy beléptem a szobába először csak annyit láttam, hogy Zayn ül a kanapén a tv előtt és ment valami hülye akció film. Aztán felnézett és komolyan le kellett volna fényképezni azt a fejet ahogy reagált arra, hogy én ott állok az ajtajába. A következő pillanatban már szorosan magához ölelt. 
  - Nem hiszem el. Komolyan te vagy az? Ez nem csak egy álom? - kezdett el szinte hadarva beszélni.
  - Igen, én vagyok Zayn - nevettem fel majd egy kicsit eltoltam magamtól.
  - Hogy hogy itt vagy? - nézett rám nagy vigyorral az arcán.
  - Eljöttem.. Gondoltam úgy se találkozunk egy hamar így muszáj voltam még egyszer látni téged - mosolyogtam.
  - Még egyszer? Annyiszor látsz te engem amikor akarsz, csak kérned kell.
  - Miattam ezt nem kell csinálnod. Sztár vagy, méghozzá az egyik leghíresebb fiúbandába zenélsz - mondtam neki még nyugodt hangon.
  - Végre kimondom valakinek, hogy szeretem erre ő is el akar hagyni azért, mert híres vagyok. Hát ezt nem hiszem el - ütötte meg a combjait a két kezével majd elkezdett a nappali felé menni. 
  - Nem azért hagylak el, mert híres vagy, sőt nem is hagylak el, csak értelmetlen együtt lennünk úgy, hogy amíg én itt tanulok New Yorkban, addig te a világ másik oldalán koncertezel, több ezer ember előtt és még a legtöbb lány se csúnya - mentem utána és a tv elé álltam, mivel éppen leszart engem és inkább nézte azt a filmet amit a tvben adtak, minthogy rám figyelne.
  - Louis és Bella is együtt vannak és ugyanígy állnak egymással mint mi! - nézett fel rám. Aha, szóval csak úgy tett mintha tv-zne. 
  - Együtt vannak? - kérdeztem pár oktávval magasabb hangon. Én erről miért nem tudtam? Sőt, ami a legfontosabb, ezt miért nem mondta nekem Bella?
  - Igen, együtt vannak. Ne tegyél úgy mintha nem tudnád.
  - Pedig nem tudtam! - túrtam bele a hajamba. 
  - Komolyan?
  - Szerinted most így reagáltam volna, ha csak hülyéskedek? Persze, hogy nem tudtam! - emeltem fel a hangom mire ő is felállt majd egyik pillanatban csak azt veszem észre, hogy Zayn ajkai az enyéimen. Először meglepődtem, majd mikor észbe kaptam én is visszacsókoltam. Olyan rég csókolt már meg, hogy szinte fájt mikor ajkaink egy pillanatra is elváltak egymástól, azt is csak azért, mert felemelt, majd a szobájába vitt. Óvatosan letett az ágyra, aztán minden jött magától. Egyik pillanatban még volt rajtunk ruha, a másikba pedig már csak a fehérneműk választottak el minket egymástól, amit minél hamarabb elakartam távolítani az utunkból. Zayn a számról áttért a nyakamra majd le a kulcscsontomhoz, ahol, azt hiszem lesznek nyomok a ma estéről. Visszahúztam magamra és így újra a számat csókolta, majd éreztem, hogy belémhatol. A könnyeim elkezdtek kicsordulni, de nem a fájdalomtól, legalábbis nem a testi fájdalmaktól. Fájt, hogy tudom, ez az utolsó együtt létünk, és fáj, hogy ezután elválnak útjaink.

**

Másnap reggel még szinte fel sem kelt a nap mikor én kinyitottam a szemeim. Zayn mellettem szuszogott, magához ölelt, mintha nem akarna elengedni. Nehezen, kimásztam karjai közül, majd összeszedtem a ruháim, felöltöztem, és kiléptem az ajtón. Ez volt a kapcsolatunk záró pontja.