Roxy és én arra jutottunk, hogy új blogba kezdünk, ami remélhetőleg annyira fog tetszeni nektek,mint az 'As long as you love me'.
Ha kíváncsi vagy rá, nyomj egy "Tetszik" gombot, ami a bejegyzés alatt található.
A blog címe és linkje: Love me, or let me go
Új blog, más téma, ugyanazok az írók. :)
2014. július 25., péntek
2014. április 7., hétfő
Új blog
Sziasztok!
Tudom, vége a blognak, már nem sokan jártok fel, de aki még látogatja a blogot, akkor annak remélem most jó hírrel szolgálok!
Elkezdtem írni egy új blogot, egyedül, más témával mint ez.
A blog prológusa:
Amikor megkaptam a feladatom, azt hittem könnyű dolgom lesz. Azt hittem simán elintézem az egészet, és visszamehetek a bátyámhoz élni tovább az életünket. Azt hittem nem követem el a legnagyobb hibát az életemben. Azt hittem meg kell játszanom az összes érzésem, de kiderült, hogy mindent rosszul hittem. Elkövettem azt a hibát, hogy beleszerettem egy olyan emberbe, akibe nem kellett volna. Abba az emberbe aki a bátyám főellensége. De ő tudta, hogy én ki vagyok. Tudta, hogy kinek a húga vagyok, de azt nem tudta, hogy miért kerestem meg. Azt hitte segítségre van szükségem. Nem tudta, hogy ez egy terv volt, egy összeesküvés. Nem tudta, hogy nem akartam megszeretni. Viszont én tudtam mit akarok. Tudtam, hogy ezt nem szabad, de megtettem. Szerelmes lettem belé. Szerelmes lettem egy olyan fiúba, akibe nem szabadott volna. Szerelmes lettem és tudtam, hogy a tűzzel játszom, s ez az egész tilos. De megszegtem az összes szabályt amit csak tudtam, hogy Vele maradhassak.
Szóval akit érdekel a blog ITT elolvashatja.
Köszönöm a figyelmet. :)
Tudom, vége a blognak, már nem sokan jártok fel, de aki még látogatja a blogot, akkor annak remélem most jó hírrel szolgálok!
Elkezdtem írni egy új blogot, egyedül, más témával mint ez.
A blog prológusa:
Katerina Sykes
Amikor megkaptam a feladatom, azt hittem könnyű dolgom lesz. Azt hittem simán elintézem az egészet, és visszamehetek a bátyámhoz élni tovább az életünket. Azt hittem nem követem el a legnagyobb hibát az életemben. Azt hittem meg kell játszanom az összes érzésem, de kiderült, hogy mindent rosszul hittem. Elkövettem azt a hibát, hogy beleszerettem egy olyan emberbe, akibe nem kellett volna. Abba az emberbe aki a bátyám főellensége. De ő tudta, hogy én ki vagyok. Tudta, hogy kinek a húga vagyok, de azt nem tudta, hogy miért kerestem meg. Azt hitte segítségre van szükségem. Nem tudta, hogy ez egy terv volt, egy összeesküvés. Nem tudta, hogy nem akartam megszeretni. Viszont én tudtam mit akarok. Tudtam, hogy ezt nem szabad, de megtettem. Szerelmes lettem belé. Szerelmes lettem egy olyan fiúba, akibe nem szabadott volna. Szerelmes lettem és tudtam, hogy a tűzzel játszom, s ez az egész tilos. De megszegtem az összes szabályt amit csak tudtam, hogy Vele maradhassak.
Szóval akit érdekel a blog ITT elolvashatja.
Köszönöm a figyelmet. :)
2014. január 31., péntek
80.fejezet - Egy fejezet véget ér, de egy újabb keződik.
Először is szeretném/szeretnénk mindenkinek megköszönni, hogy végig mellettünk voltatok, még ha volt pár hónap kihagyás is.
Nagyon köszönöm/köszönjük, hogy itt vagytok/voltatok nekünk.
Nélkületek nem sikerült volna. Miattatok, nektek írtunk.
Új blog : Olvass bele, hidd el, megéri! :)
"Szeretnék mindenkit megemlíteni, és nem rövidre fogni, legyen ez az én utolsó ajándékom. Talán igaz, amit mondanak. Mindig lesz egy ember, akin sosem tudod majd igazán túltenni magad. Nem számít, hogy hány jobb emberrel találkoztál, akik jobban bántak veled, és akik jobban szerettek, az agyad hátsó zugában mindig ott lesz az az ember, akit teljesen sosem tudsz elfelejteni. Örökre emlékezni fogok rád. Minden napunkra, ami volt, minden jóra, és minden rosszra is egyben. Igen, ez a személy Louis Tomlinson, remélem sosem feledsz el. A következő legyen, Allie az ikertestvérem. Mindig büszke voltam rád, és még ha vitatkoztunk is, felnéztem rád. Te voltál a példaképem. A minta, mindent ahhoz igazítottam amit te csináltál. A remény ragyogott minden könnyem mögött... a remény, hogy olyan legyek mint te, nem sikerült de így is boldog voltam. Köszönöm, hogy voltál nekem, és sajnálom, hogy itt kellett hagynom mindenkit.Drága fiam, a nevedet arról a fiúról kaptad akit mindennél jobban szerettem, és szeretni is fogok.Nina drágám, a te neved a világ legjobb és legszeretetre méltóbb emberétől kaptad, aki nem más mint az én egyetlen nővérem. Ti vagytok azok akik felvidították a mindennapjaimat, apátokkal együtt, de sajnos nem lehettek mellettetek, mikor ezt a levelet felolvassák nektek, hisz kát három éves gyerek sajnos nem érti ezt meg, amit ti most átéltek. Tudom, hogy biztos kezekbe kerültök, hisz ott lesz apátok, Louis és a családom, Allie,Josh és apa, meg persze a többi négy fiú, akik biztos vagyok benne, hogy szerepet fognak játszani az életetekbe. Lesznek akiket megbántotok úgy, hogy észre sem veszitek. Lesznek, akik úgy bántanak meg titeket hogy fogalmuk sem lesz róla. Lesznek barátaitok, akik csak megjátsszák magukat, és lesznek akik ellenségnek látszanak, de ők állnak mellétek a bajban. Lesznek akiket nevetve, lesznek akiket sírva hagytok ott. Mindig legyen célotok, és egy társatok ki mellettetek lesz, még az álmaitok után futtok, és kiáll mellettetek mikor elbuktok. Álljatok ki mindig egymás mellett, hisz testvérek vagytok, és lesztek örökre! Liam Payne, Niall Horan, Harry Styles és Zayn Malik e négy név hallatán, mindenki csak tökfejű popsztárokra gondolna, de én nem.. nekem a négy név hallatán az első ami eszembe jut: Ők a legjobb barátaim voltak, és lesznek, hiába nem vagyok veletek nap, mint nap.. még azok maradtok számomra. Ott voltatok ha kellett, akkor is ha nem. Nem csak akkor kerestetek ha kellett valami, volt, hogy csak úgy felhívtatok, esetleg átjöttetek. Mikor megláttalak titeket, boldogság árasztott el, még ha le is voltam törve. Köszönöm, hogy ott voltatok mikor, Louissal szakítottunk, mikor életem legszörnyűbb napjait éltem át, de ott voltatok akkor is mikor végre újra egymásra találtunk.Persze mindenkinek köszönök mindent, és ahogy végig kísérték az egész életemet. Írnék pár szót Mayce Burkerről, anyuról és Lia Greenfildről, a kishúgomról. Igaz, hogy 18 éves koromban eltávoztak tőlünk de akkor is. Lia volt a világ legjobb kistestvére, mindig mosolyogva néztem ahogyan játszik, vagy csak ahogy alszik. Fiatal létére elég megértő volt, és barátságos. Mindenkit szeretett. Nos, anyu.. nagyra becsülöm mind azt amit csinált. Igaz miután megszülte Liát, otthagyott minket, de Liát elvitte. Don Greenfild... apu. Tisztellek, mert képes voltál ilyen fiatalon három gyermeket is nevelni, és ami azt illeti: JÓL nevelni. Volt néhány, 'háborúnk' egymással, de mind egy ajtócsapással le lett zárva. És hogy miért írtam meg ezt a levelet? Nem akartam senkinek sem mesélni a betegségemről. Tudtam, hogy hamar el kell hagynom titeket, de nem bírtam volna ki azt, hogy ugyanúgy viselkedjetek velem, mint anyuval anno. Igen.örököltem a rákot, és az orvosom csak pár hetet adott nekem, de nem akartam, hogy ti ezt tudjátok. Nem tudom mi lesz az elkövetkezendő pár hétben, amíg élek, de tudom, hogy amíg itt írom ezt a levelet végig azon gondolkozom, hogy mi lesz veletek. Allie, tudom, hogy erős maradsz és azt is tudom, hogy sírni fogsz, de nem sokáig. Remélem Zaynel végre egymásra találtok, mert szörnyű hallgatni a szenvedéseteket két oldalról. Azt hiszem ennyit akartam írni. Mindenkit szeretek most és mindörökké. Louis Tomlison, te voltál és te leszek az örök szerelmem. ÖRÖKKÉ. "
Szörnyű volt ezeket a sorokat olvasni. Tudni, hogy Bella az utolsó heteit élte át, és hamarabb távozott közülünk mint amire mindenki számított. Még ő is tudta, hogy jön a vég, de azt nem, hogy egy baleset miatt és nem a rák miatt.
Az elmúlt hónapok nehezen telek. Igaz, már mindenki felfogta -nehezen, nagyon nehezen-, hogy Bella már nincs, de muszáj tovább lépnünk. Lehet nem mutatjuk ki, de mélyen belül gyászoljuk őt. A szívünkbe megmarad az emléke és ott is marad, amíg élünk. Egy embert nem lehet csak úgy seperc alatt elfeledni. Főleg nem egy olyan személyt aki egész életedben veled volt, melletted volt és mindig felvidított ha szomorú voltál. Mindig neked adott igazat, habár te is tudtad, hogy hülyeségeket beszélsz, de ő ott volt veled és megértett.
- Allie - sétált be a szobába hozzám Josh. Amióta Bella itt hagyott minket, azt hiszem szorosabb lett a kapcsolatunk mint valaha volt. Felé fordultam és láttam, hogy ott áll az ajtóban, engem néz. Öltönybe volt. Aki itt volt, mindenki kiöltözött, mivel ünnepeltünk. Ünnepeltünk mikor azt hittem, hogy ilyenkor nem vagyok képes ilyesmire, de tudtam, hogy Bella is ünnepel velünk. -Ideje lenne készülődnöd, mindjárt kezdődik -mosolygott rám, majd leült az ágyra mellém. Egy köntösbe voltam, hajam szépen a fejem tetejére csatolva. Sehol se tartottam, Bellára gondoltam. Az elmúlt hetek elég gyorsan teltek. Mindenki lenyugodott a temetés után és mikor készen álltunk rá elkezdtük szervezni az esküvőt. Igen. Zayn megkérte a kezem és én igent mondtam azzal a feltétellel, hogy várunk az esküvővel. Habár elég korainak találom azt, hogy 22 évesen házasságban fogok élni, de azt nem bánom, hogy igent mondtam, hisz az a fiú kérte meg a kezem akivel eleterveztem leélni az életem. Felálltam és elkezdtem készülődni miután Josh kisétált a szobámból. Ahogy elkezdtem volna a sminkem, Zayn testéveri, Doniya és Waliyha jött be a szobába. Elmosolyodtam mikor megláttam őket a koszorús lány ruhákba. Elkezdtek segíten a sminkemben és a hajamba,de félúton betoppant Lana is, Liam barátnője. Amióta itt élek újra megismerkedtem vele és elég jóba lettünk. Szinte ő lett a legjobb barátnőm, olyan volt mint Liam, csak lányba. Mindent elmondhattam neki és ő is nekem. Megértett és meghallgatott. Örültem neki, hogy Bella elvesztése után találtam valakit aki egy kicsikét is, de helyettesítette Bellát, persze őt nem lehetett csak úgy helyettesíteni. Az egyik felemet veszítettem el, de összeszedtem magam és összegyűjtöttem minden erőmet. Pár hete mosolyogva sétáltam az utcán, és tényleg jó kedvem volt.
- Zayn elfog ájulni tőled, ahogy meglát ebben a ruhában - mosolygott rám Lana. Visszamosolyogtam rá, mert tényleg csodásan festettem. A gyönyörű fehér ruha kiemelte az alakom, de nem annyira, hogy látszódjon a kis domborulat a hasamon. Terhes voltam, és ezt még egyenlőre csak én tudtam és a lányok. Az esküvő után terveztem elmondani Zaynnek. Örültem neki, és habár már kezdett egy kicsit meglátszódni a hasamon még nem tűnt fel nagyon senkinek. Igaz Zayn már megjegyezte, hogy kicsit felszedtem pár kilót, persze nem rossz indulatból, inkább örült neki, hogy eszem, de nem értettem, hogy lehet ennyire buta, hogy nem tűnik fel neki mennyit eszem. Komolyan mondom, mindent megettem. Olyat is amit életemben nem ettem volna meg.
- Ma elmondod neki? - kérdezte Doniya mire én bólintottam.
- Ideje már, hogy megtudja - mosolyogtam rá. Ő bólintott és végül magamra hagytak. Még egy ideij álltam a tükör előtt, majd láttam, hogy apa áll az ajtóba. Mosolygva nyújtotta nekem a karját.
- Itt az idő - mondta majd lementünk a lépcsőn. A Zaynel közös házunk hátsó kertjében tartottuk az esküvőt. Mindig is ilyen kis családi összejövetelt szerettem volna és itt volt mindenki aki fontos volt. Tudtam, hogy Bella is itt van velem.
Ahogy a hátsó ajtóhoz értünk, elindult a szokásos induló zene és mentem, apuba kapaszkodva. Ahogy megláttam Zaynt a lélegzetem is elállt. Nagyon jól nézett ki ebbe a szmokingba, bár ő mibe nem nézett ki jól? Ahogy meglátott engem, felcsillant a szeme és kezét nyújtotta felém. Rámosolyogtam majd apu átadott neki és kezdődött a szertartás.
- Azért gyűltünk itt ma össze, hogy e két ifju párt összeadjuk. Akinek bármi ellenvetése is van ezzel kapcsolatban, most szóljon vagy hallgasson mindörökre -mondta a pap majd körülnéztünk és mindenki mosolyogva nézett minket. Azt hiszem senkinek sem volt ellenvetése az esküvővel kapcsolatban. - Zayn Javadd Malik elfogadod feleségedül Allison Caroline Greenfildet? - kérdezte.
- Igen - nézett rám mosolyogva majd felhúzta az ujjamra a gyűrűt.
- Allison Caroline Greenfild, elfogadod Zayn Javadd Malikot férjedül? -kérdezte most tőlem a pap.
- Igen - mosolyogtam most én is rá, tényleg, őszintén és én is felhúztam rá a gyűrűt.
- Akkor hát, mostantól férj, és feleség vagytok. Csókoljátok meg egymást - mosolygott a pap mire Zayn megcsókolt. Mindenki tapsban tört ki. Ahogy elkezdtünk sétálni az emberekhez, mindenki gratulált. Louis és a gyerekek is odajöttek hozzám. Mindkettő gyerek arcára nagy csókot nyomtam. Örültem, hogy végre látom a többieket is mosolyogni.
- Bella most büszke lenne rád - mosolygott rám Louis majd arcon csókolt és jó szorosan megölelt. Oda mentem apuékhoz is meg Zayn családjához. Mindenki nagyon örült nekünk mikor megtudták, hogy összeházasodunk.
Esküvő után a nászutunkon Zayn és én nagyon sokat beszélgettünk. Mindenről volt szó, de leginkább arról, hogy mit éreztünk azalatt a négy év alatt amit külön töltöttünk.
- El nem tudod hinni, mennyire megijedtem, mikor reggel nem találtalak mellettem. Hívtalak, üzentem, mindent megtettem, de miután tudtam, hogy úgysem fogod felvenni, feladtam. Nem tudtam senkit se úgy szeretni mint téged. Mindenkiben csak téged kerestelek, és valamennyire örülök, hogy így alakult, mert így megérte, hogy a feleségem lehetsz - csókolt bele a kezembe, miközben mesélt.
- Azt hittem utálsz, hisz ott hagytalak, azt hittem elfelejtettél - néztem a szemébe, mire ő is belenézett az enyémbe.
- Hogyan tudnálak feledni, ha te tanítottál meg szeretni? - nézett mélyen a szemembe mire odahajoltam hozzá és megcsókoltam. A könnyeim elkezdtek folyni, egyszerűen nem tudom felfogni, hogy volt képes egyszerűen csak ott hagyni. Nem értem, miért voltam ilyen makacs.
- És most már boldog vagy? - kérdezte mosolyogva.
- A boldogság olyan illatszer, amelyet nem hinthetünk úgy másokra, hogy néhány csepp ne jusson nekünk is - mosolyogtam rá.
- De bölcs lett itt valaki - nevetett és hátra döntött.
- Muszáj bölcsnek lenni, ha már diplomám van - rántottam meg a vállam, majd felvisítottam, ugyanis mutatóujját a bordámba bökte, és elkezdett csikizni.
- El kell mondanom valamit - néztem mélyen a szemébe.
- Van valami baj? - kérdezte aggódva.
- Nem - mosolyodtam el. - Csak... hát.. - kezdtem bele de nem mertem elmondani.
- Allison! - szólt rám.
- Terhes vagyok - böktem ki, mire ő csak nézett rám, majd egyszer csak elmosolyodott és megcsókolt.
Nem hittem volna, hogy valaha is ilyen boldog leszek. Megtaláltam életem szerelmét, még ha sokat is kellett egymásért küzdenünk, de megérte, hisz ha szeretünk valakit, küzdenünk kell érte.
A szerelem és a boldogság nem azért van ingyen, mert nem ér semmit, hanem azért, mert megfizethetetlen.
Nagyon köszönöm/köszönjük, hogy itt vagytok/voltatok nekünk.
Nélkületek nem sikerült volna. Miattatok, nektek írtunk.
Új blog : Olvass bele, hidd el, megéri! :)
"Szeretnék mindenkit megemlíteni, és nem rövidre fogni, legyen ez az én utolsó ajándékom. Talán igaz, amit mondanak. Mindig lesz egy ember, akin sosem tudod majd igazán túltenni magad. Nem számít, hogy hány jobb emberrel találkoztál, akik jobban bántak veled, és akik jobban szerettek, az agyad hátsó zugában mindig ott lesz az az ember, akit teljesen sosem tudsz elfelejteni. Örökre emlékezni fogok rád. Minden napunkra, ami volt, minden jóra, és minden rosszra is egyben. Igen, ez a személy Louis Tomlinson, remélem sosem feledsz el. A következő legyen, Allie az ikertestvérem. Mindig büszke voltam rád, és még ha vitatkoztunk is, felnéztem rád. Te voltál a példaképem. A minta, mindent ahhoz igazítottam amit te csináltál. A remény ragyogott minden könnyem mögött... a remény, hogy olyan legyek mint te, nem sikerült de így is boldog voltam. Köszönöm, hogy voltál nekem, és sajnálom, hogy itt kellett hagynom mindenkit.Drága fiam, a nevedet arról a fiúról kaptad akit mindennél jobban szerettem, és szeretni is fogok.Nina drágám, a te neved a világ legjobb és legszeretetre méltóbb emberétől kaptad, aki nem más mint az én egyetlen nővérem. Ti vagytok azok akik felvidították a mindennapjaimat, apátokkal együtt, de sajnos nem lehettek mellettetek, mikor ezt a levelet felolvassák nektek, hisz kát három éves gyerek sajnos nem érti ezt meg, amit ti most átéltek. Tudom, hogy biztos kezekbe kerültök, hisz ott lesz apátok, Louis és a családom, Allie,Josh és apa, meg persze a többi négy fiú, akik biztos vagyok benne, hogy szerepet fognak játszani az életetekbe. Lesznek akiket megbántotok úgy, hogy észre sem veszitek. Lesznek, akik úgy bántanak meg titeket hogy fogalmuk sem lesz róla. Lesznek barátaitok, akik csak megjátsszák magukat, és lesznek akik ellenségnek látszanak, de ők állnak mellétek a bajban. Lesznek akiket nevetve, lesznek akiket sírva hagytok ott. Mindig legyen célotok, és egy társatok ki mellettetek lesz, még az álmaitok után futtok, és kiáll mellettetek mikor elbuktok. Álljatok ki mindig egymás mellett, hisz testvérek vagytok, és lesztek örökre! Liam Payne, Niall Horan, Harry Styles és Zayn Malik e négy név hallatán, mindenki csak tökfejű popsztárokra gondolna, de én nem.. nekem a négy név hallatán az első ami eszembe jut: Ők a legjobb barátaim voltak, és lesznek, hiába nem vagyok veletek nap, mint nap.. még azok maradtok számomra. Ott voltatok ha kellett, akkor is ha nem. Nem csak akkor kerestetek ha kellett valami, volt, hogy csak úgy felhívtatok, esetleg átjöttetek. Mikor megláttalak titeket, boldogság árasztott el, még ha le is voltam törve. Köszönöm, hogy ott voltatok mikor, Louissal szakítottunk, mikor életem legszörnyűbb napjait éltem át, de ott voltatok akkor is mikor végre újra egymásra találtunk.Persze mindenkinek köszönök mindent, és ahogy végig kísérték az egész életemet. Írnék pár szót Mayce Burkerről, anyuról és Lia Greenfildről, a kishúgomról. Igaz, hogy 18 éves koromban eltávoztak tőlünk de akkor is. Lia volt a világ legjobb kistestvére, mindig mosolyogva néztem ahogyan játszik, vagy csak ahogy alszik. Fiatal létére elég megértő volt, és barátságos. Mindenkit szeretett. Nos, anyu.. nagyra becsülöm mind azt amit csinált. Igaz miután megszülte Liát, otthagyott minket, de Liát elvitte. Don Greenfild... apu. Tisztellek, mert képes voltál ilyen fiatalon három gyermeket is nevelni, és ami azt illeti: JÓL nevelni. Volt néhány, 'háborúnk' egymással, de mind egy ajtócsapással le lett zárva. És hogy miért írtam meg ezt a levelet? Nem akartam senkinek sem mesélni a betegségemről. Tudtam, hogy hamar el kell hagynom titeket, de nem bírtam volna ki azt, hogy ugyanúgy viselkedjetek velem, mint anyuval anno. Igen.örököltem a rákot, és az orvosom csak pár hetet adott nekem, de nem akartam, hogy ti ezt tudjátok. Nem tudom mi lesz az elkövetkezendő pár hétben, amíg élek, de tudom, hogy amíg itt írom ezt a levelet végig azon gondolkozom, hogy mi lesz veletek. Allie, tudom, hogy erős maradsz és azt is tudom, hogy sírni fogsz, de nem sokáig. Remélem Zaynel végre egymásra találtok, mert szörnyű hallgatni a szenvedéseteket két oldalról. Azt hiszem ennyit akartam írni. Mindenkit szeretek most és mindörökké. Louis Tomlison, te voltál és te leszek az örök szerelmem. ÖRÖKKÉ. "
Szörnyű volt ezeket a sorokat olvasni. Tudni, hogy Bella az utolsó heteit élte át, és hamarabb távozott közülünk mint amire mindenki számított. Még ő is tudta, hogy jön a vég, de azt nem, hogy egy baleset miatt és nem a rák miatt.
Az elmúlt hónapok nehezen telek. Igaz, már mindenki felfogta -nehezen, nagyon nehezen-, hogy Bella már nincs, de muszáj tovább lépnünk. Lehet nem mutatjuk ki, de mélyen belül gyászoljuk őt. A szívünkbe megmarad az emléke és ott is marad, amíg élünk. Egy embert nem lehet csak úgy seperc alatt elfeledni. Főleg nem egy olyan személyt aki egész életedben veled volt, melletted volt és mindig felvidított ha szomorú voltál. Mindig neked adott igazat, habár te is tudtad, hogy hülyeségeket beszélsz, de ő ott volt veled és megértett.
- Allie - sétált be a szobába hozzám Josh. Amióta Bella itt hagyott minket, azt hiszem szorosabb lett a kapcsolatunk mint valaha volt. Felé fordultam és láttam, hogy ott áll az ajtóban, engem néz. Öltönybe volt. Aki itt volt, mindenki kiöltözött, mivel ünnepeltünk. Ünnepeltünk mikor azt hittem, hogy ilyenkor nem vagyok képes ilyesmire, de tudtam, hogy Bella is ünnepel velünk. -Ideje lenne készülődnöd, mindjárt kezdődik -mosolygott rám, majd leült az ágyra mellém. Egy köntösbe voltam, hajam szépen a fejem tetejére csatolva. Sehol se tartottam, Bellára gondoltam. Az elmúlt hetek elég gyorsan teltek. Mindenki lenyugodott a temetés után és mikor készen álltunk rá elkezdtük szervezni az esküvőt. Igen. Zayn megkérte a kezem és én igent mondtam azzal a feltétellel, hogy várunk az esküvővel. Habár elég korainak találom azt, hogy 22 évesen házasságban fogok élni, de azt nem bánom, hogy igent mondtam, hisz az a fiú kérte meg a kezem akivel eleterveztem leélni az életem. Felálltam és elkezdtem készülődni miután Josh kisétált a szobámból. Ahogy elkezdtem volna a sminkem, Zayn testéveri, Doniya és Waliyha jött be a szobába. Elmosolyodtam mikor megláttam őket a koszorús lány ruhákba. Elkezdtek segíten a sminkemben és a hajamba,de félúton betoppant Lana is, Liam barátnője. Amióta itt élek újra megismerkedtem vele és elég jóba lettünk. Szinte ő lett a legjobb barátnőm, olyan volt mint Liam, csak lányba. Mindent elmondhattam neki és ő is nekem. Megértett és meghallgatott. Örültem neki, hogy Bella elvesztése után találtam valakit aki egy kicsikét is, de helyettesítette Bellát, persze őt nem lehetett csak úgy helyettesíteni. Az egyik felemet veszítettem el, de összeszedtem magam és összegyűjtöttem minden erőmet. Pár hete mosolyogva sétáltam az utcán, és tényleg jó kedvem volt.
- Zayn elfog ájulni tőled, ahogy meglát ebben a ruhában - mosolygott rám Lana. Visszamosolyogtam rá, mert tényleg csodásan festettem. A gyönyörű fehér ruha kiemelte az alakom, de nem annyira, hogy látszódjon a kis domborulat a hasamon. Terhes voltam, és ezt még egyenlőre csak én tudtam és a lányok. Az esküvő után terveztem elmondani Zaynnek. Örültem neki, és habár már kezdett egy kicsit meglátszódni a hasamon még nem tűnt fel nagyon senkinek. Igaz Zayn már megjegyezte, hogy kicsit felszedtem pár kilót, persze nem rossz indulatból, inkább örült neki, hogy eszem, de nem értettem, hogy lehet ennyire buta, hogy nem tűnik fel neki mennyit eszem. Komolyan mondom, mindent megettem. Olyat is amit életemben nem ettem volna meg.
- Ma elmondod neki? - kérdezte Doniya mire én bólintottam.
- Ideje már, hogy megtudja - mosolyogtam rá. Ő bólintott és végül magamra hagytak. Még egy ideij álltam a tükör előtt, majd láttam, hogy apa áll az ajtóba. Mosolygva nyújtotta nekem a karját.
- Itt az idő - mondta majd lementünk a lépcsőn. A Zaynel közös házunk hátsó kertjében tartottuk az esküvőt. Mindig is ilyen kis családi összejövetelt szerettem volna és itt volt mindenki aki fontos volt. Tudtam, hogy Bella is itt van velem.
Ahogy a hátsó ajtóhoz értünk, elindult a szokásos induló zene és mentem, apuba kapaszkodva. Ahogy megláttam Zaynt a lélegzetem is elállt. Nagyon jól nézett ki ebbe a szmokingba, bár ő mibe nem nézett ki jól? Ahogy meglátott engem, felcsillant a szeme és kezét nyújtotta felém. Rámosolyogtam majd apu átadott neki és kezdődött a szertartás.
- Azért gyűltünk itt ma össze, hogy e két ifju párt összeadjuk. Akinek bármi ellenvetése is van ezzel kapcsolatban, most szóljon vagy hallgasson mindörökre -mondta a pap majd körülnéztünk és mindenki mosolyogva nézett minket. Azt hiszem senkinek sem volt ellenvetése az esküvővel kapcsolatban. - Zayn Javadd Malik elfogadod feleségedül Allison Caroline Greenfildet? - kérdezte.
- Igen - nézett rám mosolyogva majd felhúzta az ujjamra a gyűrűt.
- Allison Caroline Greenfild, elfogadod Zayn Javadd Malikot férjedül? -kérdezte most tőlem a pap.
- Igen - mosolyogtam most én is rá, tényleg, őszintén és én is felhúztam rá a gyűrűt.
- Akkor hát, mostantól férj, és feleség vagytok. Csókoljátok meg egymást - mosolygott a pap mire Zayn megcsókolt. Mindenki tapsban tört ki. Ahogy elkezdtünk sétálni az emberekhez, mindenki gratulált. Louis és a gyerekek is odajöttek hozzám. Mindkettő gyerek arcára nagy csókot nyomtam. Örültem, hogy végre látom a többieket is mosolyogni.
- Bella most büszke lenne rád - mosolygott rám Louis majd arcon csókolt és jó szorosan megölelt. Oda mentem apuékhoz is meg Zayn családjához. Mindenki nagyon örült nekünk mikor megtudták, hogy összeházasodunk.
Esküvő után a nászutunkon Zayn és én nagyon sokat beszélgettünk. Mindenről volt szó, de leginkább arról, hogy mit éreztünk azalatt a négy év alatt amit külön töltöttünk.
- El nem tudod hinni, mennyire megijedtem, mikor reggel nem találtalak mellettem. Hívtalak, üzentem, mindent megtettem, de miután tudtam, hogy úgysem fogod felvenni, feladtam. Nem tudtam senkit se úgy szeretni mint téged. Mindenkiben csak téged kerestelek, és valamennyire örülök, hogy így alakult, mert így megérte, hogy a feleségem lehetsz - csókolt bele a kezembe, miközben mesélt.
- Azt hittem utálsz, hisz ott hagytalak, azt hittem elfelejtettél - néztem a szemébe, mire ő is belenézett az enyémbe.
- Hogyan tudnálak feledni, ha te tanítottál meg szeretni? - nézett mélyen a szemembe mire odahajoltam hozzá és megcsókoltam. A könnyeim elkezdtek folyni, egyszerűen nem tudom felfogni, hogy volt képes egyszerűen csak ott hagyni. Nem értem, miért voltam ilyen makacs.
- És most már boldog vagy? - kérdezte mosolyogva.
- A boldogság olyan illatszer, amelyet nem hinthetünk úgy másokra, hogy néhány csepp ne jusson nekünk is - mosolyogtam rá.
- De bölcs lett itt valaki - nevetett és hátra döntött.
- Muszáj bölcsnek lenni, ha már diplomám van - rántottam meg a vállam, majd felvisítottam, ugyanis mutatóujját a bordámba bökte, és elkezdett csikizni.
- El kell mondanom valamit - néztem mélyen a szemébe.
- Van valami baj? - kérdezte aggódva.
- Nem - mosolyodtam el. - Csak... hát.. - kezdtem bele de nem mertem elmondani.
- Allison! - szólt rám.
- Terhes vagyok - böktem ki, mire ő csak nézett rám, majd egyszer csak elmosolyodott és megcsókolt.
Nem hittem volna, hogy valaha is ilyen boldog leszek. Megtaláltam életem szerelmét, még ha sokat is kellett egymásért küzdenünk, de megérte, hisz ha szeretünk valakit, küzdenünk kell érte.
A szerelem és a boldogság nem azért van ingyen, mert nem ér semmit, hanem azért, mert megfizethetetlen.
VÉGE
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)