11.fejezet - Végre elértelek

 *Bella*

Elaludtam Louis vállán ezért ébresztgetett.

  -Hogy aludtál hisztis? - mosolygott.

  -Hát kényelmes vagy. Kényelmesebb mint az a szalma ágy. - ásítottam.

Louis nem engedte hogy felálljak csak felemelt mint hamupipőkét és lelépkedett a földre majd ott biztos lábaimra helyezett.

  -Köszönöm. - mondtam halkan. -De hol vagyunk?

  -Valami vásárba ahogy elnézem. - válaszolta Louis.

  -Azt én is látom. - dőltem Louisnak.

  -Indulhatunk? - jelent meg Teresa aki Eliot kezét fogta.

  -Nekünk teljesen mindegy. - jelentettem ki.

Végig Louis könyökére fontam a kezem hogy ne hagyjanak el, innen főképp nem találnánk haza. És ha már elhagynak akkor ne csak engem. Egyedül nem boldogulnék.

  -Ezt nézd. - adott a kezembe Louis egy karkötőt ami vagy 16 színből állt.

  -Fuuj. - dobtam vissza ahonnan ő elvette.

  -Hölgyem és uram próbálják fel ezeket. - nyomott a kezünkbe egy-egy néptánc ruhát [?]

Na szép.. Allie biztos otthon van már és értem aggódnak.Tuti egy életre szobafogságba leszek.. hiába nem akarom bevallani magamnak akkor is élvezem hiába vagyunk ilyen lepukkant helyen.. a hely nem számít... csak a társaság.

  -Én ezt fel nem veszem. - morgott Louis.

  -Nézz körül.. mindenki ilyen ruhába van.. mi pedig csőnadrágba és márkás sportcipőbe, egy menő kabáttal. Gondolkozz már. - nevettem.

Minketten felvettük a nekünk szánt ruhát és a telefonjával készítettünk egy képet. Mármint Eliot csinálta. Louissal egymás mellett álltunk és a derekamat átkarolta.

  -Öt tallért kérnék. - mondta a zsémbes öregasszony.

  -Az mi? - nézett rám Louis. Én csak elnevettem magamat.

  -Gondolom azzal kéne fizetni. Nem vesszük meg. Nincsi tallér. - magyaráztam el neki majd a nőnek is.

Louissal követtük tovább Teresát.

  -Tudod.. amit mondtál 'az igazira' azt komolyan gondoltad? - nézett felém félénken Louis.

  -Teljesen. De ezt ne vedd komolyan.. Vagyis.. ne mondjuk el senkinek.. főleg ne Allienek. - magyarázkodtam.

  -Mért? - nézett rám értetlenül és közelebb húzott magához.

  -Hát mert egyikünk se van oda a sztárokért mert nem is ismerjük őket és nem szeretném ha.. 

  -Ha megtudná. - mosolygott.

  -Akkor kettőnk titka? - néztem rá reménykedve.

  -Legyen. - nézett a szemembe.

*Allie*

Egy ideig még ölelt majd hirtelen eszembe jutott valami.
  - Amúgy miért nem hívunk fel valakit? - kérdeztem a hirtelen eszembe jutó ötletet.
  - Tudod fejből a számát? - kérdezte.
  - Őőő.. nem. De Josh-ét tudom. - csillant fel a szemem és a telefonjáért nyúltam de ő elkapta a kezem és közelebb húzott. - Ide adnád a telefont? - néztem egyenesen a szemébe.
  - Arra most nincs szükség. - mondta és azt vettem észre, hogy ajkai vészesen közel vannak az enyémhez. A következő pillanatban arra eszméltem fel, hogy megcsókolt. Nem ellenkeztem. Visszacsókoltam ami miatt ő belemosolygott a csókba. Amikor elváltunk egymástól kínos csend keletkezett.
  - Ezt felejtsük el. - szólaltam meg először én.
  - Ne mondd, hogy nem élvezted. - mosolygott rám sunyin.
  - Pedig nem élveztem. - mondtam.
  - Akkor azért csókoltál vissza. - mosolygott tovább. - Most mondd a szemembe, hogy nem érzel irántam semmit.
Belenéztem a szemébe és kinyögtem az első gondolatot ami a fejembe megfordult.
  - Nem tartozom neked semmiféle magyarázattal. - mondtam azzal kivettem a kezéből a telefonját és beütöttem Josh számát. Éppen hívtam volna mikor a pittyegő hang jelezte, hogy lemerült a telefon.
  - Ezt nem hiszem el. - vágtam az ágyra a telefont.
  - Héé. Vigyázz rá. Nem olcsó ám. - vette fel a telefont.
  - Lehet, hogy nem olcsó de szar. - fújtam ki be a levegőt, hogy magamat megnyugtassam.
  - Nyugodj már le. - jött oda hozzám.
  - Nem látod, hogy épp azon vagyok? De ha folyton beleokoskodsz persze, hogy nem tudok megnyugodni. - néztem rá idegesen.
  - Most miért vagy ilyen ellenséges? - kérdezte teljesen nyugodtan.
  - Ne akard, hogy megint elsoroljam a másfél napban történtek eseményeit mert még tudom bővíteni. - néztem rá mire védekezően felemelte e kezét.  - Apa teljesen ki lesz akadva. Egy életre szóló szobafogságba fog zárni. Bella már biztos otthon van és aggódik. - kezdtem el pánikolni.
  - De akkor nem találkozhatunk. - fogta fel a mondat első részét.
  - Akkor nem is kell felhívnunk. - vágtam rá. Igazából nem így gondoltam de ha őszinte vagyok akkor azt hiszi, hogy az ujja köré csavart engem. Ami félig igaz is de az most nem számít. - Bocs nem úgy értettem. - kezdtem el mentegetőzni mert láttam, hogy megbántottam és én is éreztem, hogy ezzel túl messzire mentem.
  - Nem számít. Úgy se érdekel téged, hogy én mit érzek. - mondta majd kisétált a szobából.
  - Most meg hova mész? - kiabáltam utána.
  - Keresek egy telefon fülkét, hátha elérem valamelyik fiút, hogy jöjjön értem, te meg majd megoldod hogy jutsz haza. - mondta mire én utána mentem. Ezt megérdemeltem.
  - Figyelj. - kezdtem mikor utolértem. - Sajnálom jó? Egyszerűen ki vagyok akadva. Be pánikoltam oké? - tártam szét a kezem. - Csak egyszerűen nem voltam külön 1 napnál tovább a testvéremtől és hiányzik.
  - És ezért kell sértegetni?
  - Tudom messzire mentem, de sajnálom. Nem így terveztem ezt az egészet. - sóhajtottam. - Megbocsájtasz? - kérdeztem reménykedve. Ő gondolkozott egy kicsit majd ölelésre nyitotta a karjait. Oda mentem hozzá és viszonoztam azt.

*Bella*
A vásáron sétáltunk mikor Louis telefonja megszólalt.
  -Van térerő? - csodálkoztam majd távolabb álltam tőle.
  -Ezek szerint.
  -Vedd már fel. - Szedtem ki a kezéből.  -Halo?
  -Szia Zayn vagyok.
  -Úúúristen Zaayn. - kiabáltam bele. -Nem hittem hogy egyszer én is a nevedet sikítom.
  -Én sem. - mondta a telefonba.
  -Baj van? - kérdeztem aggódva.
  -Van elég.. - mondta egyszerűen.
  -Egy patkánytelepre hoztál persze hogy van. - hangzott Allie ordítása a háttérből.
  -Mi van? Hol vagytok? Még egy randi? - kérdeztem furcsán.
  -Ez még mindig a tegnapi.. rossz helyre tettél ki te tuskó. - gondolom ezt Louisnak szánta. - És beletört a kulcs és nem tudtunk hazajutni a hó miatt ezért egy motelbe vagyunk második napja. És itt kell töltenünk az éjszakát. Gyertek értüünk - mondta kérlelve.
  -Egy szekér megfelel? - mondta Louis a háttérből.
  -Mivan? Szekér? - kérdezte furcsán Zayn.
  -Igen.. a pokol házba vagyunk.. mi se jutottunk haza.
  -Mivan a kocsimmal? - tépte ki Allie a telefont Zayn kezéből.
  -Összetört. - mondtam egyszerűen.
  -Hogy micsoda? - kiabálta. Én majdnem megsüketültem ezért hátrébb tartottam a fülemtől a telefont.
  -Minden úgy kezdődött hogy.. - kezdtem bele de a telefon sípolni kezdett: "Dobjon be minimum 50 centet ha továbbá is beszélgetni szándékozik"
  -Azt hiszem vége a beszélgetésnek.
  -És nem jönnek értünk? - nézett reménykedve Louis.
  -De. Patkányháton lovagolnak értünk. - nevettem el.

10.fejezet - Haza akarok jutni!

 Reggel arra ébredtem hogy a vén szatyor pattog hogy a kecske nem fogja magát megfejni.
  -Jólvan értettük. Hány óra? - kelt fel Louis aki túl közel feküdt hozzám, éppenséggel a testemre simult az övé és a keze előttem lógott.
  -Hajnali 4 a nap a hasadra süt kisfiam.
  -Az kéne még csak hogy a fia legyek. - húzott még közelebb magához és dünnyögte a fülembe.
  -Keljetek fel négy alvók. - pattogott a nő.
Nem volt valami hatásos ezért hozott egy vödröt és jég hideg vízzel leöntött minket.
  -Ez nem normális. - súgtam oda Louisnak.
  -Fejjétek meg a kecskét. - mutatott a jószág felé.
  -Van kecske? - nézett körül Louis.
  -Kelj fel. - toltam el magamtól.
Louis kipattant az 'ágyból' de azzal a lendülettel vissza is ült.
  -Mi a szar? - nézett a talpára.
  -Kecske kaki. - nevettem.
  -A kecske a zoknimra csinált. - idegeskedett ami szerintem elég vicces volt.
  -Gyere. - kezdett húzni a kisfiú.
  -Ne! Érj. Hozzám !! - szóltam rá higgadtan.
A nőcike megmutatta hogy kell csinálni majd magunkra hagyott.
  -Nem szeretek kecskét fejni. - nevettem.
  -Én meg nem szeretem a kecskeszart. - dünnyögött továbbra is a zoknija miatt.

  -Itt a lovas kocsi. Gyertek fiatalok. - jött be a nyanya.
Louissal kisétáltunk és arra lettünk figyelmesek hogy tavaszi idő van.
  -Egy egész telet itt voltunk? - nézett körbe.
  -Nem de ez a másfél nap is fel ér annyival. - mondtam majd felültem a szekérre vagy mire.
Louis mellett ültem és elöl volt a vezető meg Teresa.
  -Elnézést kisasszony beleülhetek az öledbe? - állt meg előttem a kisfiú aki miatt pokol háznak nevezzük a "szállást."
  -Nem. Ülj csak le. - álltam fel. Az kéne még csak hogy az ölembe üljön.
  -Áldjon meg az isten. - mosolygott Eliot.
  -Louis állj fel. - mutogattam hogy oda akarok ülni.
  -Még mit nem. - amint kimondta már csak annyit éreztem hogy az ölébe rántott. Persze én essek le. Alul biztonságosabb lenne, főleg ha ő fog.. a kocsit is összetörte.

Háromnegyed óra kocsikázás alatt csöndbe ültünk. Elfáradtam ezért Louis vállára hajtottam a fejem. Mikor pattantam egyet és a vállába vertem a fejem.
  -Ez mi volt? - néztem rá.
  -Egy bukkanó. - mosolygott.
Visszahajtottam a fejem és Louis felém fordult, egymás szemébe néztünk, és odahajolt majd amire nem számítottam megcsókolt.
  -Az igazira. - mondta suttogva de úgy hogy én is halljam, és mindezt egy mosoly kísérte.
Nem válaszoltam csak visszahajtottam a fejemet. Az út többi része csendben telt mikor végre megérkeztünk.

*Allie*

Reggel arra keltem, hogy valaki szuszog a nyakamba. Lenéztem és egy kéz fonódott a derekam köré. Amikor megfordultam Zayn arcát pillantottam meg de annyira megijedtem, hogy leestem az ágyról is.
  - Te meg mit csinálsz? - kérdezte félig csukott szemmel Zayn.
  - A padlónak szüksége volt egy ölelésre, gondoltam megölelem. - mondtam neki gúnnyal a hangomban de mielőtt feltápászkodhattam volna egy csótány szaladt el a kezem előtt. - Fúúúúj. Zayn vigyél haza. - ugrottam rá. Nem érdekelt, hogy most élvezi ezt a helyzetet én utálom a csótányokat és az egereket.
  - Nyugodj meg. Veszünk valami egér és csótány irtót ma rendben? - nézett rám megnyugtatás képp de nem igazán sikerült megnyugodnom.
  - És miből? - kérdeztem és lemásztam róla, de nem mentem le az ágyról.
  - Nem tudom. Valahogy elintézzük. - rántott vállat majd felült. Most vettem csak észere, hogy nincs rajta póló. Hogy nem fázott ez a gyerek? Én majd megfagytam egész éjszaka.
  - Zayn vegyél fel valamit. - mondtam és elfordultam.
  - Nem tetszik? - kérdezte és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
  - Csak vegyél fel egy pólót. - mondtam és oda dobtam neki a pólóját ami az ágy szélén hevert. Miután sikerült felerőszakolnom rá a ruhadarabot nagy nehezen sikerült lecsalnia az ágyról, hogy eltudjunk menni bogár és patkány irtóért.
A pult mögött álló csajtól kértünk rá pár fontot cserébe kapott egy dedikált képet és egy jegyet. Hogy Zaynnél miért vannak ilyenek azt nem tudom de hogy pénz nincs nála...
  - Zayn. Elmondanád, hogy miért vannak nálad ilyenek és pénz miért nincs nálad? - kérdeztem nyugodtan mikor a boltba sétálgattunk és kerestük az irtókat.
  - Kitudja mikor kelhet. - rántotta meg a vállat.
  - És kitudja mikor kelhet a pénz. - emeltem fel a hangom.
  - Jól van. Nyugodj meg és keressünk valamit és talán pont marad annyi pénz, hogy egy-egy szendvicset is együnk. - húzott maga után a bogár irtós polchoz. Megvettük amit kell és még pont kifért egy szendvics. Egy. Szóval azon is osztozkodnunk kellett.
Amikor visszaértünk a motelbe a csaj olvadozva integetett Zaynnek aki ezt egy mosollyal viszonozta. Attól még jobban elájult.
  - Zayn ott az egér. - visítottam fel mikor beléptem az ajtón és pont előttem futott el. Az egér nem tudom, hogy megijedt e vagy nem de a hangomtól neki ment a falnak és kifeküdt. - Zayn azt hiszem megöltem. - néztem rá.
  - Komolyan ezért kellett akkor az irtó? - nézett rám.
  - Jó. De lehet van itt több is.. Meg a csótányt nem ölhetem meg a hangommal. - mondtam és megvártam míg ő bemegy előre és én bezártam őt a kisállatainkkal.
Kb félóra után Zayn kijött és vigyorogva közölte, hogy nincs már semmilyen háziállat az ideiglenes "otthonunkba".

  - Éhes vagyok. - mondtam el az ágyon fekve már vagy tizedszerre.
  - Mint már mondtam én is. - ült fel az ágyról mert hogy eddig egymás mellett feküdtünk és kivételesen nem zavart.
  - Nem mehetnénk vissza a pénzedért? - kérdeztem meg.
  - Még mit nem. Komolyan sétálni akarsz két órát a térdig érő hóba? - kérdezte és úgy nézett rám mint egy hülyére.
  - Tegnap is sétálunk annyit. - fújtattam.
  - Mert tegnap menedéket kerestünk. - mondta kicsit magasabb hangnemmel.
  - Nem érdekel. Ha éhen halok a te lelkeden szárad. - mondtam és elfeküdtem ismét az ágyon. - Komolyan kérdezem. Milyen randi ez? Elviszel pizzázni. Rossz helyen szállunk ki..
  - Az Louis hibája volt. - szólt közbe.
  - Beszélek. - néztem rá idegesen. - Szóval rossz pizzázónál szálltunk ki. Gyalogoltam egy órát, hogy oda érjünk a következőhöz. Beletörted a kulcsot a zárba. Ki kellett másznom egy ablakon. Gyalogoltam ismét de most két órát, hogy ideérjek egy egér és egy csótány telepre ahol egy egy személyes ágyon kell veled osztozkodnom és éhen halok. Életem legjobb randija. - puffogtam.
  - Valld be, hogy nem is olyan rossz az együtt alvós rész. - jött oda mögém.
  - Csak mert nem fázok.
  - És mééég? - jött közelebb.
  - Ennyi. - mondtam és felálltam volna ha nem karol át és nem ölel magához.
  - Nyugi megoldjuk. - suttogta a fülembe. Nem löktem el mert most jól esett a közelsége. Megnyugtatott.

http://1dzaynlily.blogspot.hu/ olvassátok el :D érdemes !!

9.fejezet - "Luxus" Motel és a Pokol ház

 *Allie*

- Van egy tervem. - néztem Zaynre aki felvont szemöldökkel nézett rám. - Rúgjuk ki az ajtót.
  - Te meg zakkantál. - rázta a fejét hitetlenül. - Egyszerűbb lenne kimászni az ablakon nem?
  - Normális vagyok. - mondtam és elindultam a wc fele. Szerencsémre pont hogy nem volt olyan magason az ablak így simám kitudtunk jutni. Pedig az ajtós ötlet jobban tetszett.
  - Segítsek? - kérdezte Zayn tőlem mikor épp mentem volna ki.
  - Nem vagyok béna. Kitudok menni egyedül is. - válaszoltam és valahogy sikerült kimásznom azon a kis lyukon. Utánam jött Zayn is és elindultunk volna.
  - Most merre? - néztem körül mert mindent ellepett a hó. Semmit se láttunk.
  - Szerintem erre. - mutatott jobbra.
  - Szerintem meg pont, hogy arra. - mutattam balra.
  - Menjünk akkor előre. - indult el és húzott maga után. Én nem szólaltam meg csak mentem utána. Kb fél órás gyaloglás után megláttunk egy motelt.
  - Nézd egy motel. - mutatott Zayn arra fele.
  - Nem vagyok vak én is látom. - mondtam gúnyosan és elindultam az épület fele, mikor megtorpantam és Zayn-re néztem.
  - Mondd, hogy van nálad pénz. - néztem rá reménykedve. Ő csak kutatott a zsebébe és nyugtázta, hogy nincs. - Hát ez remek. - morogtam az orrom alatt.
  - Nyugi. Lerendezem. - mondta és besétált az ajtón. A pult mögött egy kb 16 éves kis csaj állt.
  - Úristen te vagy Zayn Malik? - mondta egy kicsit hangosabban a kelleténél.
  - Igen én lennék. Figyelj. Nincs nálunk pénz és nincs hol aludnunk. Nem kaphatnánk egy szobát ma estére? Ahogy pénzhez jutok visszajövök és kifizetem. - mosolygott a lányra aki szinte elolvadt tőle majd kaptunk egy kulcsot. Felmentünk a szobához és ahogy benyitottam megakadt a szemem az ágyon. A szoba közepén volt egy ágy ami mellesleg EGY személyes volt.
  - Ez a nap nem akar nekem sikerülni. - fogtam a fejem és leültem az ágyra.
  - Úgy néz ki együtt alszunk. - mosolygott sunyin mire én felvontam a szemöldököm és válaszoltam neki.
  - Na azt már nem. Én nem alszok veled együtt egy egyszemélyes ágyba. Veled kell töltenem az egész éjszakát és még egy ágyba is aludjak veled? Hol élsz te mese országba? - kezdtem el feljebb vinni a hangom mire ő elcsitított azzal a magyarázattal, hogy nem csak mi vagyunk ebben a hotelben.
  - Te csak ne csititgass engem. - emeltem fel a mutató ujjam és fenyegetően ránéztem amit ő vigyorogva nézett végig amit meg kell hogy mondjak kissé idegesített.
  - Fürödjünk meg és eldöntjük ezt az alvásos cuccot. - én csak váll rántva bementem a fürdőbe. Épp vettem volna le a pólóm mikor megláttam egy egeret a csapon és nyugodtan kisétáltam Zaynhez majd sokkolt tekintettel az ágyra ültem.
  - Én ma nem fürdök. - mondtam rezzenéstelen arccal.
  - Mert? - nézett rám értetlenül.
  - Egy egér volt a fürdőbe. Ismétlem egy egér volt a fürdőben. - néztem rá. Ő a mondatomon felröhögött és bement a fürdőbe ahonnan vigyorogva jött ki azzal a mondattal, hogy nyugodtan bemehetek mert nincs ott semmilyen egér.
  - De ott volt és én nem megyek el. Mi van ha fürdés közben megjelenik és megharap? És ha veszett? - néztem rá. - Oké. Aludni se alszok. - könyveltem el magamba.
  - Annyira beszari vagy. Addig nem alszol míg az egér meg nem hal vagy mi?
  - Kábé. - vágtam rá és befeküdtem az ágyba.
  - Nem is tudtam, hogy te félni is tudsz. - nézett rám mint ha valami újdonságot mondana azzal, hogy én félek valamitől.
  - Én is emberből vagyok. Félhetek én is nem? - kérdeztem tőle.

Zayn a telefonjával babrált. Én kivettem a kezéből és elkezdtem rajta játszani.
 - Persze. Igen Allie elveheted a telefonom. Nem baj. Nem csináltam rajta semmi fontosat. - mondta gúnyosan Zayn.
  - Mióta fontos az Angry Birds? - néztem rá és felé mutattam a telefonját.
  - Nekem igen is fontos. Most akartam megdönteni a rekordom. - mondta és próbálta kivenni a kezemből a telefont.
  - Haggyál. Miattad vagyunk itt szóval most én telefonozok. - nyújtottam rá a nyelvem.
  - Mi van a te telefonoddal? - nézett rám kérdően.
  - Lemerült. Miattad. Nem hoztam töltőt se. - mondtam majd tovább nyomogattam a telefonját.
Még egy kicsit játszottam de elnyomott az álom. Amire nem vártam mert féltem a patkánytól.

*Bella*

A reményt... egy házat.
  -Van isten. - nézte a házat pislogás nélkül Louis.
Odalépkedtünk a házhoz és bekopogtunk. Egy asszony nyitott ajtót.
  -Jó estét! Lerobbant az autónk. Nem tölthetnénk itt esetleg az estét? Lekötelezne. - mosolygott Louis.
  -Nem épp lerobbantunk. Ez a farjankó neki ment egy fának. - mutogattam.
  -Persze jöjjenek csak beljebb. - tessékelt be a néni.
  -Ó mami. - futott oda egy kisfiú. -Csak nem vendégünk érkezett?
  -De igen. - vigyorgott Louis. Majd elengedte a kezem és levette a kabátját rólam. -Louis Tomlinson vagyok, ő pedig Bella Greenfild.
  -Milyen udvarias.. magával kezdi. - néztem Louisra.
  -Ő az én édesanyám Teresa, én pedig a gyermeke Eliott. - hajolt meg a kisfiú(?)
Gondolom ez valami köszönés féle lehetett.
  -Eme csodás házban két szép szoba van, és egy konyha. - mutatta a néni.
  -És fürdőszoba? - kérdeztem reménykedve.
  -Az micsoda? - nevette el magát Teresa.
  -Mellékhelység. - jelentettük ki. De még mindig érthetetlen tekintetet vágott. - Ahova pisilünk, meg ahol fürdünk.
Kis idő múlva megmutatta Teresa hogy hol fogunk aludni. Egy szoba amibe csak egy ágy volt az is szalmából és elvileg francia ágy volt. A konyha egy speizből és egy asztalból állt, ami eléggé rozoga. Allie már biztos otthon van. Egy életre szobafogságot kapok.

 Egy óra telt el. Nem hittem hogy van egy perc amit nem vitázunk végig Louissal. De sikerült. Egy órája ültünk egymással szembe az asztalnál.
  -Befejeznéd? - emeltem fel a fejem az asztalról.
  -És mégis mit? - nézett értetlenül.
  -A csörgést. - mutattam a kezére.
  -Ja hogy... - kezdte el.
  -Csókolóztál már? - tette fel hirtelen a kérdést.
  -Nem. - amint kimondtam eléggé meglepődött. - Az igazira várok.
Ezt kínos csend követte mikor megérkezett a nem várt kiscsákó.
  -Eme képet tipegő koromba mázoltam. - jelent meg a kisfiú valami kecske szarral rajzolt képpel.
  -Louis. Mért. Hoztál. Engem. Ide? - mondtam tagolva és minden tagolás után az asztalba vágtam a fejem.
  -Ez egy igen jó kérdés. Aludtunk volna a kocsiba. - nézett megállás nélkül.
  -Juttass. Ki. Innen. - vertem még mindig a fejemet az asztalba.
  -Ne csináld! Össze esik az asztal. - szólt rám.
  -Ezzel arra célzol hogy nagy a fejem? - kérdeztem felháborodva.
  -Dehogy is. - nevetett.
  -Ajánlom. - tettem le a fejem az asztalra ami abban a pillanatban összeesett.
Louis csak egy hangosat horkantott ami nevetés akart lenni.
  -Talán mégis nagy a fejem? - fogdostam a fejemet.
  -Dehogy nagy. - jött oda és puszilta meg a homlokom.
  -Ideje lefeküdni korán szándékozik jönni a lovas. - mosolygott a néni.
Hogy ez alatt mit értett azt nem tudom.. de nem is akarom.
  -Menjünk. - húztam fel a székről a még mindig nevető Louist.
  -Akkor hogy alszunk? - mosolygott huncutan.
  -A francia ágy fele a kiskölyöké, a másik felén meg osztozunk. - mosolyogtam.
  -Nekem tökéletes. - ült le az ágyra.
Azt hiszem hamar elaludtam mert a kiskölyök csöndbe volt. Végre valahára. Nem tudom Louis mikor aludt el és hogyan de én a szokásos alvó pózomba aludtam. A többi rész Louisé megoldja valahogy azt hogy hogy férjen el ő is. Én úgy alszok hogy a két kezemmel fogom a párnát és a fenekemet kijjebb dugom meg a lábam kicsit behajlítom.

Lépjetek bee: https://www.facebook.com/groups/300492866718642/
És legyetek rendszeres olvasók is :D

8.fejezet - Ez most komoly??

 *Allie*
  - Apa! Te ilyenkor itthon? Nem dolgozol? - ugrottunk a nyakába.
  - Ma hamarabb haza engedtek. De mi ez a kupi? - nézett körbe a szobámba.
  - Randijuk lesz holnap. - vigyorgott mögüle Josh. Nem is vettem észre, hogy itt van ő is.
  - Kikkel? - nézett ránk.
  - Szerinted? - kérdezte.
  - Ja azok a rendes fiúk akiket beengedtem ma? - kérdezte mosolyogva.
  - Mi ugyanazokról beszélünk? - kérdezte Bella csodálkozva mire én felnevettem. Vicces, hogy apa és Josh bírja őket mi meg nem. Ennek nem fordítva kéne lennie?
  - Talán ha jobban megismernétek őket pont hogy ti is ezt gondolnátok. - ült le az ágyamra Josh miután lesöpörte a földre a maradék ruhámat.
  - Ne most legyél a bölcs bátty. - vágta hozzá a párnámat Bella.
  - Örülök, hogy az én szobámba kell ezt mind megbeszélni, meg annak is, hogy jó dobálni a cuccaimat. - fintorogtam és felvettem a földről a lesöpört ruháimat, azokat betettem a szekrényembe, akarom mondani begyűrtem, majd a földről felszedtem a párnámat.
  - Mikor jönnek? - kérdezte apa mosolyogva.
  - Ne mosolyogj! És hétre de te nem leszel itthon. Ugye? - kérdezte Bell reménykedve.
  - Sajnos nem. De jó szórakozást nektek. - puszilta meg mindkettőnk fejét, majd Josh-al lepacsizott és bevonult a szobájába. Még Josh bent maradt de mi után szépen megmondtam neki, hogy aludni óhajtok ő is kifáradt. Bella még bent maradt nálam egy ideig. Át beszéltük, hogy holnap aki hamarabb kel az ébreszti a másikat és ő is elvonult aludni.

Reggel nem tudom hogy hogy sikerült de egyszerre léptünk ki az ajtón Bell-el. Ilyenkor mindenki azt mondaná, hogy ikertelepátia, de mi csak azt mondjuk, hogy a véletlenek műve ami igaz is.

*Bella*
  -Csáá. - köszönt Allie.
Én csak biccentettem majd egymás mellett indultunk le a lépcsőn.
  -Idő? - dörzsölgettem a szememet.
  -12:06 - mondta Josh miközbe kajált
  -Már is? - ment ki az álom a szememből.
  -Már csak hét óránk van elkészülődni. - ásítozott Allie.
Én felrohantam és lefürödtem meg a hajamat is megmostam igen ez egy óra volt. A hajam szárítása még fél óra. És a beállítása is meg van 30 perc. Öt órám maradt. Lementem a földszintre ahol a testvéreim a kanapén ücsörögtek és egymást nézték.
  -Mit csináltok? - néztem kérdően rájuk.
  -Farkas szemet nézünk. - mondták mintha ez természetes lenne.
  -Ja oké. Akkor én gépezek. - emeltem fel az asztalról a laptopot.
Úgy két órát laptopozhattam mikor ráuntam és felmentem kisminkelni magam. Csak szokásosra, ez szintén fél óra volt. Ettem valamit mert korgott a gyomrom ez megint csak fél órát vett el az életemből. Két óra maradt amit úgy ütöttünk el hogy mindent újra és újra átbeszéltünk ami erről szólt: "Nem bánom ha egy órával előbb jöttök értünk" amit Allie mondogatott és a "Még mit nem hogy lemaradjak a film végéről" visszaszólások tőlem. Ja meg a búcsúzkodás meg a készülődés.

Csöngettek. Végre. Nem azért mondom mert menni akartam. Csak túl akartam lenni mind ezen.
  -Mehetünk hisztis? - nyújtotta a kezét Louis.
  -Igen Lucas. - vágtam rá majd félretoltam a kezét.
Mind a négyen beszálltunk a kocsiba én és Louis elöl. A többiek hátul ültek.
  -Először kiteszünk a pizzázónál. - mosolygott majd 20 perces autókázás után megállt egy sötét utcába.
  -Mond hogy nem ide hozol. - nézett Allie, szúros tekintettel Zaynre.
  -De mondja. Sziasztok. - sürgette őket Louis.
Mindketten kiszálltak. És én meg Louis mentünk tovább. Elkezdett esni a hó.
  -Most a semmi közepén kell tovább mennünk? - kérdeztem 'ijedten'.
  -Hát te nézed a térképet nem én. - nevette el magát.
  -Jó most balra. - amint kimondtam annyit éreztem hogy megfejeltem a kocsit. -Ez meg mi volt?
  -Azt hiszem neki mentünk egy fának. - szálltunk ki mindketten a kocsiból.
  -Ez most komoly? A semmi közepén vagyunk és csak egyetlen egy fa van.. te annak is neki mentél. Nézd meg mit csináltál a kocsival.

  -Csak moziba akartalak vinni. - tombolt Louis.
  -Még is itt vagyunk a semmi közepén, autó nélkül. - emeltem ki az 'autó' szót.
  -Nem az én hibám hogy bele okoskodtál a vezetési szokásomba. És amúgy is örülj hogy nem lett bajod.
  -Nekem nem. De összetörted a testvérem kocsiját. - mérgelődtem.
  -Sajnálom. Megoldjuk

  -Louis William Tomlinson ! Vigyél innen engem. - kiabáltam rá.
  -Mi van? Te tudod a teljes nevem? Honnan? Ez gyanús. - csillant fel a szeme.
  -Ráhibáztam. - mondtam magabiztosan.
  -Ráhibáztál. Persze. - mosolygott.
  -Hogy jutunk el innen? A semmi közepéről? És egyre jobban esik a hó. Fázok. - és visszaültem a kocsiba.
  -Gyere már keressünk egy telefonfülkét. - nyitotta ki az ajtót.
  -Louis ezt te sem gondolod komolyan. A semmi közepén egy telefonfülke? Ne nevettes már. Keressünk egy házat. - mondtam neki mire 'kirángatott' a kocsiból.
  -Menjünk. - mondta és elindultunk.
  -Louis fázok. - néztem rá.
  -Én is. - adta válaszul. Hülyébb mint gondoltam.
  -Louis fázok. - folytattam.
  -Én is. - ismételte magát.
  -Az istenit már fázok. - mondtam ezt már hangosabban.
  -Mint már mondtam én is fázok. - nézett rám.
  -Louis.. látom nem érted a célzást.. add már oda a kabátodat. - szóltam rá.
  -Még mit nem. Hogy fázzak?
  -Például. - tártam szét a karom de megbántam mert így méghidegebb volt.
Louis elkezdte lehúzni a kabátját és a fél oldalából kibújt.
  -De van hely kettőnknek. - mosolygott.
Hát jó.. Odamentem és bebújtam a kabát fél oldalába.
  -Louis fázik a kezem is. Van kesztyűd? - kezdtem a kabátja zsebébe kotorni.
  -Ha lenne.. szerinted nem vettem volna fel? - nézett értetlenül rám.
  -De megfagynak az ujjaim. - nyávogtam.
  -Jajj hisztis. - amint kimondta ujjait az én ujjaimra kulcsolta. Az az megfogta a kezem. Nem ellenkeztem meg semmi mert így már kevésbé volt hideg.
  -Amúgy.. -kezdte el.
  -Amúgy? - ismételtem.
  -A ruháimat mikor adod vissza?
  -A ruháimat mikor adod vissza? - ismételtem megint. - Mivan? Neked folyton a ruháidon jár az eszed? - kezdtünk nevetni.
Jó sok séta után megláttunk valamit azt hiszem a reményt ...

Ezalatt:
*Allie*
Louis kitett a pizzázónál. A sötét utcába. Zayn odasétált az ajtóhoz és a kulcsot a zárba próbálta nyomkodni.
  -Nem illik bele. - idegeskedett.
  -Mivan? Zayn csináld már mert nagyon fázok.
Zayn a pizzázó melletti buszmegálló tábláját olvasgatta.
  -Hát persze.. mert Louis rossz pizzázónál tett ki. És már nem jár erre busz se. - idegeskedett.
 - Akkor vigyél oda a jóhoz. - mondtam dideregve mert már tényleg hideg volt. Lehetett vagy minusz 8 fok. Zayn elő vette a telefonját és gondolom onnan nézte le a
címet.
  - Ezt nem hiszem el. - mordult fel majd felém fordult. - Sétálnunk kell vagy egy órát. - mondta majd elindult. Én csak néztem utána majd megindultam én is.
  - EGY ÓRÁT? Ugye ezt nem gondoltad komolyan.. - mondtam és elkezdtem sietni utána ugyanis eléggé gyorsan haladt.
  - Igen egy órát. - ismételte meg.
  - Én addig meg fogok fagyni.- nyafogtam.

Egy ideig sétáltunk egymás mellett mikor megszólaltam.
  - Zayn én fázok. - mondtam mire ő átölelt. - Látom nem értetted a célzásomat. Én a kabátodra hajtok. - vigyorogtam rá.
  - Ja, hogy úgy. - forgatta meg a szemeit. - Az marad rajtam. Bocsi. Meg kell elégedned velem és az ölelésemmel. - mosolygott rám.
  - De én a kabátodat akarom. - toporzékoltam mint egy óvodás.
  - Azt akarod, hogy megfagyjak? - kérdezte kb öt oktávval feljebb az eredeti hangján.
  - Te megfagyhatsz. Én nem. Nem tűnik fel senkinek ha egy bandataggal kevesebben lesztek. - rántottam vállat.
  - Azt mondod? - nézett a szemembe.
  - Nem akarok farkasszemeset játszani. Reggel Josh-al játszottam már. Én a kabátodra hajtok még mindig.
  - Nem kapod meg. Na gyere. - húzott maga után. Sok sok és még annál is több séta után végre oda értünk ahova kellett volna. Csak, hogy sötét volt.
  - Zayn ez zárva van. - mondtam idegesen.
  - Nem nincs. Itt a kulcs. - mondta és kinyitotta az ajtót. Bent meleg volt amit nagy örömmel díjaztam mivel már minden testrészem átfagyott a nagy fagyban. Zayn épp zárta volna be az ajtót, mikor egy reccsenést hallottam.
  - Mondd, hogy ez nem a kulcs volt. - csuktam be a szemem nyugtatás képp.
  - Ez nem a kulcs volt. - mondta mire felsóhajtottam.
  - Hála az istennek.
  - Minek örülsz? - nézett rám.
  - Annak, hogy azt mondtad, hogy nem tört bele. - világosítottam fel az előbb említett mondatára.
  - Te kérted, hogy mondjam azt. Azt nem mondtad, hogy az igazat mondjam. - nézett rám mire szerintem nekem az idegességtől tűz piros lett a fejem.
 - Zayn Jawadd Malik. Nem igaz, hogy nem lehet rád bízni egy ajtó bezárását sem. - néztem rá idegesen.
  - Nem tehetek róla, hogy szar az ajtó. - kezdett mentegetőzni.
  -Igazad van az ajtó a hibás. - förmedtem rá.
  -Éhes vagyok. - terelte a témát.
  -Ott a sütő. Ha működik. - mondtam gúnyosan.
  -De én nem csinálok..
  -Hát jó.. - majd felálltam és a sütőhöz léptem. a tészta kész volt nekem már csak a cuccot kellet rátennem és azt be a sütőbe.

Elkészült  a pizza és úgy ahogy de ki is hűlt. Helyet foglaltam az asztalnál és elkezdtem enni a pizzát mikor az áram hirtelen elment.
  -Remek. - jelentette ki.
Én már nem is foglalkoztam vele mikor Zayn a pizzám felé nyúlt és rácsaptam a kezére.
  -El a kezekkel a pizzámtól. - mondtam mérgesen. -Csinálj magadnak!
  -És mégis hogyan? - förmedt rám.
  -Az már a te bajod. - szóltam rá.
  -Naa felezzük már meg.
  -Nem kapsz. És nem tehetek róla hogy elhívtál randizni, majd Louis rossz pizzázónál tett ki, majd úgy hét kilómétert gyalogoltam a térdig érő hóba, végül ideértünk de te beletörted a zárba a kulcsot és még a villany számlát se vagy képes befizetni! - kiabáltam rá.
A nagy sötétbe csámcsogást hallottam ami nem az enyém volt. Elővettem a telefonomat és világítani kezdtem.
  -Hogy az a ... - szedtem ki Zayn kezéből a pizzát.
  -Éhes vagyok na. - harapott bele újra.
  -Inkább hívj valami lakatost. - förmedtem rá.

  -Csak két nap múlva tudnak kijönni. - jött vissza Zayn.
  -Hogy mi? Eddig csak egy óráról volt szó.. most már rögtön két napot veled? - szörnyűlködtem.
  -Most Louisék biztos eszik a finom laktató popcornt meg nachost a finom kólával egy cuki film alatt. - mondogatta Zayn.
  -Van egy tervem. - néztem Zayn szemébe.

7.fejezet - Randira? Veled?

*Bella*
Úgy ahogy de Louis belökdösött a kocsiba.
  -Remélem tudod hogy ezennel járunk. - mondta az utat figyelve.
  -Hogy mi? Ha így akarsz célozni bármire is NEM, NEM és NEM! - háborodtam fel.
  -Tudod a tv-sek kombinálnak - vágta rá.
  -Ja. Oké. - mondtam halkabban.
  -Rá érsz holnap? - nézett rám. De csak egy pillanatra.
  -Nem. - vágtam rá gyorsan.
  -Tudom hogy ráérsz. - nevetett fel.
  -Akkor miért kérdezed? - fordultam felé.
  -Csupán a tapintatosság miatt. - mosolygott. Újra.
  -Akkor igen ráérek. Miért is?
  -Hétre érted megyek. Készülj el. - piros lett a lámpa ezért rám nézett.
  -És erről mikor is kérdeztél meg? - vontam fel a szemöldökömet.
  -Nem szoktam kérdezősködni.. cselekedni szoktam. - kacsintott majd az út többi része csendben telt. Már csak a háznál álltunk meg. Kiszálltam és meg se várva Louist besiettem a házba. Majdnem berúgtam az ajtót de úgy döntöttem csak kinyitom.
  -Bella. - nézett rám mérgesen Josh.
  -Mivan? - léptem oda.
  -Mért nem mondtad hogy van barátod? - csodálkozott.
  -He? - néztem értetlenül.
  -Tudod te azt. - ölelt át.
Louis belépett az ajtón majd a ruhámmal szenvedt.
  -Louis mért nem mondtad hogy barátnőd van? - néztek rá a fiúk.
  -Ja hogy úgy.. - mondtam flegmán.
Louis csak értetlenül nézett rájuk.
  -Ne játszd a hülyét. - nevettek a fiúk.
  -Nem járunk. - jelentettem ki. - Felejtsétek el. Te pedig engem. - néztem Louisra.
  -De.. - kezdett bele.
  -Holnap este után. - kiabáltam vissza a lépcsőről.
Felmentem a szobámba és benyomtam a tv-t.

*Allie*

Gyorsan hazaértünk. Ahogy beléptünk az ajtón mindenki ránk nézett és faggatózni kezdtek.
  - Hol voltatok ti ketten? - kérdezte Josh. Az aggódó bátty.. Ja tévedtem.
  - Őőő.. Kávézni? - mutattam fel a Starbuck-os poharat.
  - Ne igyál kávét mert hiperaktív leszel és erősebbet ütsz. - vette volna el a kávémat Josh de én úgy védtem mintha az életem lenne a kezembe.
  - Hagyjál már békén. - mondtam és hasba ütöttem mire ő szinte összerogyott és egy "én megmondtam" után elterült a kanapén. Én röhögve felsétáltam a szobámba de a két szerencsétlen (akarom mondani Louis és Zayn) utánam jöttek.
  - Ti meg? - fordultam vissza hozzájuk eléggé hirtelen mert Zayn hátra esett Louis karjaiba.
  - Megbeszélni akarjuk a holnapot. - mondta Louis és bement a hugom szobájába. Abból a jelenetből már csak annyit láttam, hogy Bell üvölti, hogy tegyél le majd hasba rúgja Louist és mindketten a földön fekve egymást hibáztatva veszekednek. Mikor már két perce azt néztem, hogy Louis Bellán fekszik és közbe a drága testvérem ordít míg Louis normális hangnemben beszél én megszólaltam.
  - Nem arról volt szó, hogy a holnapról akarunk beszélni? - kérdeztem és leültem törökülésbe és amolyan "hallgatlak titeket" nézéssel bámultam rájuk.
  - Szóval arra gondoltunk.. - kezdte volna el Zayn de Bella belekiabált.
  - Én arra gondoltam, hogy ez a pozíció elég kényelmetlen és ez a dagadék végre leszállhatna rólam. - mondta és egy lökéssel földre terítette Louist aki seggét fájlalva felállt és folytatta amit Zayn elkezdett.
  - Arra gondoltunk, hogy együtt elmegyünk egy ideig majd mi kiteszünk téged és Zaynt a pizzázónál és mi tovább megyünk. Na? - kérdezte.
  - Jó. De az én kocsimmal megyünk, hogy ne legyen nagy felhajtás. - mondtam mire Bella elkezdett bólogatni, hogy ő egyetért ezzel.
  - Szerintem is jó ötlet. Nem akarom, hogy ezzel az idiótával megint lekapjanak és úgy állítsanak be minket mint egy pár. - mutogatott Louisra. Megbeszéltünk, hogy holnap 7-re jönnek értünk és utukra engedtük őket vagyis szinte lelöktük őket a lépcsőről. Zayn még vissza üvöltött, hogy "vendég szeretet megint ott van" majd kisétáltak az ajtón. Bella felvetette az ötletet, hogy dobáljuk meg őket virág földdel az erkélyről de sajnáltuk rájuk a földet így hagytuk a tervünket későbbre mikor lesz sok virágföldünk itthon. Mire elmentek már kilenc óra volt és eléggé fárasztó napunk volt úgyhogy elmentünk fürdeni.

*Bella*

Fürdés után még lementem Joshoz aki magányosan nézte a Hannah Montana-t és nem bírtam megállni hogy ne énekeljem el a főcímdalt.
  -Neee !! - fogta be a fülét.
  -Én is szeretlek. Te figyu.. honnan ismered Harryt? - ültem az ölébe, és karoltam át a nyakát.
  -Hmm... nem is tudom hogy elmondjam e.. - nevetett. -Egyébként mivan Louissal?
  -Léccives. - pusziltam meg.
  -Egy csapatba játszottunk régen.. általánosban. Na de mivan Louissal? - ismételte.
  -Holnap moziba visz. - mosolyogtam.
  -Értem.. és mit veszel fel? - puszilt meg ő is.
  -Hát szerintem farmert, sportcsukát és egy kabátot. - vigyorogtam.
  -Csini leszel. Mint mindig. - ölelt át.
  -Josh úgy szeretlek. - löktem meg a fejét. -Mi van a szőkével?
  -Én is hugi. Semmi.. ugyan olyan hülye mint volt. Már nem járunk.
  -Köszönöm istenem. - kezdtem puszilgatni az arcát. Majd elfutottam azt kiabálva hogy "ezt elmondom Allienek" futottam fel az ajtajához. Benyitottam és halálra rémültem.. : Allie az ajtófélfának dőlt és karba tette a kezeit.
  -Ho.. honnan tudtad hogy jövök? - vágtam ijedt arcot.
  -Mert a "ezt elmondom Allienek" üvöltözésedre még a halottak is felébrednek. - kopogtatta meg a homlokomat.
  -Mi a .... - néztem végig a szanaszét dobált ruhákon.
  -Nem tudok mit felvenni. - rogyott le az ágyra.
  -Ennyire érdekel hogy mit veszel fel? - kérdeztem meglepődve.
  -Csak nem jelenhetek meg egy szakadt göncben.
  -Vedd ezt. - adtam a kezébe a földről egy pólót.
Úgy döntöttem ha ő ennyire túlreagálja.. akkor én mért ne? Átmentem a szobámba és szétdobáltam a ruháim. Majd megtaláltam a mekis táskámat, mármint amit otthagytam de visszahozták. Kikaptam belőle a pénztárcám és egy papír díszelgett benne: "Gondoltam hogy az első kettőt kidobjátok. Legalább írd fel valahova: (száma) Louis.xoxo"
Az asztalra dobtam a cetlit és átmentem Alliehez aki már pakolta össze a cuccait.
  -Harry. És. Josh. Egy focicsapatba játszottak. - tagoltam.
  -Ez szuper. - nevetett.
  -Sziasztok. - hallatszott egy ismerős fiúhang az ajtóból.

6.fejezet - Josh régi haverja

*Bella*
Louis ruhájába aludtam el sőt még a magassarkút se vettem le annyira fáradt voltam.

Arra keltem hogy valaki vadul dörömböl valaki ajtaján. Majd már csak ordítozást hallottam.
  -Mit képzelsz magadról te idióta? - ordította torka szakadtából Josh.
  -Úgy látszik az ordítás családi vonás. - lépett hátrébb Zayn.
Nem bírtam megállni és kinéztem az ajtón. Allievel egyszerre nyitottuk ki az ajtót majd egymásra néztünk.
  -Hogy jutottak be? - kérdezte.
  -Jó kérdés. - csuktam be az ajtót.
  -Ott vannak. - kiabálta az egyik fiú.
Berontott hozzám Louis és Niall. A göndör srác csak a két szoba közt ácsorgott mert se engem se Alliet nem ismer.
  -Csá haver. - sétált el onnan a göndör.. méghozzá Josh szobája felé.
  -Szia Harold. - jött a válasz.
Erre felpattantunk az ágyról, Allievel.. igen ikertelepátia.
  -Ez kísérteties. - mondta egyszerre a négy fiú.
  -Mert ez nem volt az. - mondtam nekik.
  -Ugye ti nem? Ugye nem? - dadogta Allie.
  -Ne dadogj már. - röhögött Josh és Harold.
  -Amúgy Harry vagyok. - intett nekünk Harry.
  -Aha.. szóval ők azok a tuskók, bénák, szánalmasok, idióták, faragatlanok, barmok, nyomorultak.. - sorolta Josh de Zayn félbeszakította.
  -Jól van elég lesz. Igen mi lennénk. - csitította el.
  -Mehetünk? - kérdezte Louis.
  -És mégis hova? - néztem rá riadtan.
  -Esetleg a ruhádért? - nézett furcsán.
Ami miatt muszáj volt nevetnem.
  -Te tudsz nevetni? - csodálkozott.
  -Menjünk már. - kiabáltam rá.
  -Esetleg maradhatna a nevetős éned? - vigyorgott mint egy bolond.
  -Esetleg öt percre csöndbe maradhatnál. - piszkáltam.
  -Csöndbe maradok ha egy napig nem leszel ilyen hisztis. - mosolygott.
  -Én nem vagyok hisztis. Apa hogy engedhetted be ezt az idiótát? Megbeszéltük hogy én nem itt lakom. - fordultam apu felé akit eddig észre se vettem.
  -Neked is szia. - intett apu.
  -Sietek. - intettem vissza.
  -Nem kérdeztem. - nevetett össze Louissal.
  -Apa. - kiabáltam rá.
  -Menjetek már. - nevetett még mindig.
Louissal kimentünk az ajtón és a kocsihoz vezetett, majd nyúlt az ajtóért mikor:
  -Én is ki tudom nyitni. Még mindig. - csaptam a kezére.
  -Hát jó. - sétált át a másik oldalra és beszállt.
A tisztítóhoz elég lassan jutottunk el.

*Allie*
Nem értem.. hogy hagyhatta Bella hogy ezek itt maradjanak.
  - Most felteszek nektek egy értelmes kérdést. Miért maradtatok itt? - néztem rájuk széttárt karokkal. - És nehogy azt higgyétek, hogy azért van így a kezem mert megakarlak ölelni titeket.
  - Zavarunk? - vonta fel a szemöldökét Zayn.
  - Őszintén? Igen. Eléggé. - fontam össze a mellkasom előtt a kezem.
  - Olyan aranyos vagy. - simította meg a hajam Harry.
  - Te hozzám ne érj mert letépem a mogyoróidat. - fenyegettem meg mire mind a négy fiú hátra lépett plusz még apuék is. - Na így kell ezt csinálni. - fordultam meg és hátat fordítva nekik bementem a szobámba.
Ahogy beléptem Zayn jött be utánam.
  - Nem emlékszem, hogy hívtalak volna. - fordultam vele szembe mire ő védekezően feltette a kezét.
  - Nyugi csak kérdezni akartam valamit.
  - Hallgatlak. - vontam fel a szemöldököm.
  - Eljönnél velem mondjuk holnap után este pizzázni? - kérdezte tök nyugodtan.
  - Most komolyan azt hiszed, hogy elmennék veled? Nem vagyok olyan lány aki rögtön a nyakadba ugrik és visítva üvölti a füledbe, hogy igen. - néztem rá.
  - Nem mondtam, hogy csináld ezt csak válaszolj egy igennel.
  - Ha ez kell, hogy lekopj rólam akkor oké. - fújtattam és kilöktem a szobámból. Én felöltöztem, mert hogy eddig pizsibe voltam. Ahogy lementem a nappaliba még mindig ott találtam a fiúkat és apuval meg Josh-al röhögtek valamin.
  - Apaaaaaa! - néztem rá aranyosan.
  - Mennyit kérsz? - kérdezte és már nyúlt a pénztárcájához.
  - Csak azt akartam mondani, hogy miért vannak ezek még itt? - mutogattam a fiúkra.
  - Van nevünk is. - szólalt meg Niall.
  - Az nem érdekel. - mondtam és felvettem a csizmámat meg a kabátomat elindultam a Starbucks fele mert megkívántam a kávét de valaki utánam jött.
  - Várj már egy kicsit. - futott oda mellém lihegve.

*Bella*
Betettük a ruhát a kocsiba ami kissé nedves volt. Majd beszálltunk a kocsiba. Utána megálltunk egy meki elött.
  -Most minek hoztál ide? - néztem rá lesajnálóan.
  -Gondoltam éhes vagy. - mosolygott. Mint mindig, mindenen.
  -Hát rosszul gondoltad. - majd korgott egy nagyot a hasam. - Najó kérek egy sajtburger menüt cólával, egy Mc freezt és egy almás pitét.
  -Őőő... oké.
Beültünk a mekibe ami üres volt. Még szerencse. Louis odahozta az asztalhoz a kaját és enni kezdtünk.
  -Mint egy malac. - nevetett majd lefényképezett, mindenem kecsöpös volt.
  -Kitörlöd vagy meghalsz. - csámcsogtam, és a kaja az ölembe potyogott.
  -Fuuj. - nevetett továbbra is.
  -Töröld ki vagy..
  -Vagy? - nézett rossz fiúsan.
Nem válaszoltam csak ráköptem az egészet.
  -Reméltem hogy megkérdezed. - nevettem.
  -Undorító vagy. De ez tetszik. - bólogatott.
Ameddig nem figyelt egy sajtburger darabot felemeltem az ölemből és felé nyújtottam:
  -Kérsz egy harit? - vigyorogtam.
  -Jöhet. -harapott bele. -Ennek fagyi íze van.
Én csak hangos nevetéssel viszonoztam mind ezt.
  -Ugye.. ez a szádból van? - fintorgott.
  -Eltaláltad. - mosolyogtam.
  -Akár egy csók. - mondta büszkén.
  -Ha neked ilyen egy csók.. - röhögtem.
Felálltunk az asztaltól és mindketten tiszta kajadarabosak voltunk.
  -Ott van. - vízhangozott az egész meki majd egy csapat lány sorakozott körénk.
  -Gyere. - kapta el a kezem Louis.
Életemben nem láttam ennyi lányt együtt mint a mekibe najó csak egyszer.. a Justin Bieber koncerten. És már csak ez hiányzott mindent elleptek a TVsek is, meg a fotósok. Ők honnan tudták hogy itt leszünk? Még én sem tudtam hogy idehoz.

*Allie*

  - Miért jöttél utánam? - kérdeztem de annyira nem zavart. Szerettem a társaságát. Tudom furcsa ezt hallani de talán őt megkedveltem. Talán. De csak őt.
  - Mert beszélgetni akartam veled a tegnapról. - vont vállat és tovább jött velem.
  - Mit akarsz te beszélni róla? Mindent megtudtál rólam, szinte én is rólad. Ennyi nem elég? - kérdeztem de kicsit halkabban mert beértünk a kávézóba.
  - Nem tudom. Zaynel holnap randizol? - kérdezte mosolyogva mire és megütöttem. - Auu ezt mért kaptam? - kérdezte és megsimította a bántalmazott részt.
  - Azért mert ne ilyen hangosan meg azért, hogy ez nem randi lesz csak egy vacsora két ellenség között.
  - Szóval ellenség. Azért mész el vele? - mosolygott tovább is sunyin.
  - Hát nem barát se puszipajtás az biztos. - mondtam.
  - Még. - vigyorgott mint a tejbetök. Én ezt nem értettem de inkább nem kérdeztem rá mert hidegen hagyott.
Kikértük a kávénkat és Justin (nem a Bieber) hanem a kolléga, hogy nem kell holnap bemennünk mert nagy havazást mondtak holnapra ezért zárva lesz a kávézó. Remélem nem igaz. Még csak azt kéne, hogy Zayn-el ott ragadjunk valahol ketten. Mert hogy állítólag ketten megyünk.

Ha rendszeresen olvasod a blogot akkor lépj be ebbe a csoportba: https://www.facebook.com/groups/300492866718642/
Mindig ki lesz írva ha új rész van!! :) És a késöbbi fejezetekből részeket is teszünk ki.

5.fejezet - A bál

Az a fél óra út csak úgy elrepült. Vagyis csak szerettem volna, hogy elrepüljön. Akárhányszor kapcsoltunk át valami zenére folyton azokat a nyálas ficsúrokat hallottuk.
  - Nem hiszem el. - csattant fel Bell. - Mindenhol ott vannak? - kapcsolta ki a rádiót .
  -Hát látod. - vágtam rá.
Így vagy úgy de eltelt az út.. elég hosszas volt. Rohantunk fel hogy átöltözzünk mert mint mindig most is késésben voltunk. A ruhákat 10 perc alatt szenvedtük fel. Még a cipőt körülbelül öt másodperc alatt.
  -Kész vagy? Mehetünk? Már hallom a zenét. - türelmetlenkedett.
  -Megvagyok. Add a kezed. - majd kifelé kezdtem húzni.
A folyosón futottunk egymás kezét fogva. Leértünk a bálterembe ami dugig volt emberekkel. Ez valami koncert hely féleség. Öt perc telt és már elvesztettem a tesómat.
  -Szabad egy táncra? - fogta meg valaki a vállamat. Én nagyon megijedtem.
  -Úristen! - sikítottam fel. -Ne ijesztgess te barom!
A srác csak ijedten meredt rám.
  -Ó bocsi.. persze. - álltam vele szembe.
Már hat szám lement mikor közölte hogy majd hív de sajnálja de mennie kell. Nem tudom honnan tudja a számomat vagy ilyesmi. Tisztára mint a hamupipőke. Csak ő hamupipőke én meg a herceg.
  -Várj itt a cipőd. - kiabáltam utána drámaian. De ő csak futott tovább. Mindenki hangosan nevetett ami elnyomta a zenét.
És végre. Megláttam a húgomat aki egy sráccal flörtölt.  Legalább is csak beszélgettek.
  -Te figyelj. - mentem oda hozzá.
  -Mond. - szürcsölt bele a colájába.
  -Találkoztam egy sráccal. - kezdtem bele.
  -Igen és? - kíváncsiskodott.
  -Nem hittem hogy ilyet mondok.. de tök aranyos volt. - mosolyogtam
  -Valaki szerelmeees. - énekelte.
  -Dehogy! Csak cuki. - förmedtem rá.
  -De ha cuki akkor tetszik is. - mosolygott rám sunyin.
  -Nem is láttam az arcát te észlény. - forgattam meg a szemeim majd az asztalhoz léptem, ami tele volt édességgel és üdítővel. Egy pillanatra, hogy tudjak enni,inni levettem a maszkom és egy fiú lépett mellém. Eleinte csak álltam ott és mit sem törődve vele, ittam tovább a puncsomat amíg meg nem szólalt.
  - Táncolunk? - kérdezte semmiféle bevezető nélkül. Ennyire jól néznék ki ma? Ő a második helyes gyerek aki ma felkér.
  - Táncolhatunk. - rántottam vállat és tenyerébe fektettem a kezem és oda húzott a tánc parkettre. Mivel lassú szám volt ezért kicsit közelebb voltunk egymáshoz.
  - Hogy hívnak? - kérdezte meg a szám közbe a fülembe suttogva.
  - Allison. De a barátoknak csak Allie. - válaszoltam neki. - És téged?
  - Liam. - válaszolta mire felkaptam a fejem és rá néztem.
  - Ugye nem? - kérdeztem reménykedve.
  - Én nem olyan vagyok mint a többi sztár. Én normális vagyok. Csak ma este ne számítson az, hogy ki vagyok oké? - kérdezte a szemembe nézve amivel kicsit megnyugtatott és tovább táncoltunk. El sem hiszem, hogy erre rávett, hogy vele ismétlem VELE táncolok akit nem igazán bírok. - És amúgy miért nem bírsz minket? - kérdezte meg. - Nem is ismersz minket.
  - Pont ezért. - mondtam nyugodtan és mikor vége lett a számnak visszamentem és elvettem egy muffint az asztalról. - Olyan hülyeség szerintem ezeket is kidíszíteni. - osztottam meg a gondolatomat Liam-el amire ő egy nevetéssel reagált. Ebben nem tudom, hogy mi a vicces de rendben. Ő tudja.
  - Spontán a kinézet miatt. - mosolygott.
  -Az más. Harit? - nyomtam majdnem hogy az arcába.
  -Köszi nem. - tolta el a kezem nevetve.
  -Ki megyünk a teraszra? Muszáj levegőznöm, ha már megint összefutottunk. - indultam el a terasz felé, meg sem vártam a választ, de ahogy kiértem láttam, hogy velem tart. Pedig igazából reménykedtem, hogy most nem jön és így talán lerázhatom, de úgy látom, hogy ő lerázhatatlan.
  - Mesélj valamit magadról. - dőlt neki a korlátnak velem szemben mivel én leültem a kinti székre.
  - Neked miért kéne magamról mesélnem? - kérdeztem tőle felvont szemöldökkel.
  - Talán mert szeretnélek megismerni és akkor talán te is megismerhetsz engem. - válaszolta egyszerűen.
  - Na jó. Allison Greenfild vagyok, 18 éves kiskorom óta Londonban élek és itt is terveztem maradni. Van egy ikertesóm, őt már ismered. Tudod a szobros csaj. - mondtam neki amire felnevetett. Gondolom vissza emlékezett arra a napra mikor Bell azt akarta elérni, hogy ő szobor.
  - Várj. Ő az ikertesód? - nézett rám csodálkozva.
  - Tudom nem hasonlítunk nagyon. Kétpetéjű ikrek vagyunk. - vontam vállat. - Na folytatom. Van egy bátyánk aki 21 éves és apánkkal élünk. Anyánk valahol Miamiban sütteti a seggét a jelenlegi pasijával akit megint nem tudom, hogy hogy hívják mert kb kéthetente váltja a pasijait. Amúgy szeretem meg minden de akkor is nem a legjobb érzés, hogy anya nélkül nőttem fel. Például nem volt ott mikor az első randimra készülődtem és még akkor se mikor először szakítottam, és akkor se volt ott mikor a húgomat kellett vigasztalnom pont ugyan ezek miatt. - kezdtem el könnyezni. - És azt se tudom, hogy ezt miért mondom el neked. - nevettem fel keserűen.
  - Sajnálom. - ölelt meg. Kissé váratlanul ért de ez most jól esett.
  - Ugye tudod, hogy a mai este után ezt mind elfelejtjük és visszatér minden a rendes kerékvágásba. - néztem fel rá és letöröltem egy könny cseppet a szemem sarkából.
  - Gondoltam. - mosolygott.
  - Nem vagy te olyan buta fiú mint azt gondoltam. - nevettem.
  - Te meg nem vagy olyan jégszívű mint azt hittem. - mosolygott rám.
  - Mert nem szeretem az ilyen tinisztárokat mint ti. Justin Biebert is utálom, és vele is volt szerencsém összefutni hála apa miatt aki azt hitte, hogy szeretjük és vett koncertjegyet. Ami méghozzá VIP volt. - forgattam meg a szemeim mire megint egy jókora röhögést váltott ki Liamből.
  - A mi koncertünkre nem akart jegyet venni apukátok? - kérdezte mosolyogva.
  - Nem próbálkozott meg vele mert a Justin-os koncert után nem álltunk vele szóba kb két hétig annyira kihatott ránk az a koncert.
  -Pedig Justin jó fej. - bólogatott mint egy bólogató kiskutya. Tudjátok az akinek ha rángatod a testét a feje is rángatózik és akkor az olyan vicces. Legalábbis én nevetek rajta. De én képes vagyok a nagy semmin is nevetni szóval ez mellékes.
  - Aha. Biztosan. Nem mentünk oda se autógrammot kérni se fényképet kérni tőle így alkalmunk se volt vele beszélni. - mondtam egyszerűen és felálltam a székről ahol eddig ültem.
  - Hova mész? - kérdezte mert gondolom kicsit meglepődött, hogy hirtelen csak úgy felálltam.
  - Be. Fázok. Tudod tél van és én csak egy egybe ruhába vagyok kint ami ujjatlan. - világosítottam fel.
  -Maradj, itt a pulcsim. - kapta le magáról és nyomta a kezembe.   - Köszönöm, de te nem fogsz fázni? - vettem fel a pulcsit.
  - Nem. Jó így nekem. - mosolygott és tovább folytattuk a beszélgetést.

*Bella*

  -Kérsz egy turmixot? - mosolygott a szőke srác. Az arcát nem láttam de a hangja ismerős volt.
  -He? Nekem mondtad? - néztem rá.
  -Szia Bella. - köszönt a szőke.
  -Te ki vagy? - néztem rá.
  -Majd rájössz magadtól.
  -Hát jó.. igen kérek. - mosolyogtam.
Odamentünk és ittunk egy-egy turmixot. Szép is lett volna ha nem kerül a ruhámra.
  -Mi a .. ? - háborodtam fel mikor a szőkét valaki hátulról kishíján letarolta.
  -Nem én voltam. - mentegetőzött szőke.
  -Tudom. Te ott. - kaptam el a vállát. -Nézd mit csináltál.
A srác megfordult és én felismertem.
  -Már megint te? - néztem rá idegesen. -Nézd meg mit csináltál.
  -Szia hisztis. - mosolygott idegesítően.
  -Te ezt direkt csinálod? - próbáltam lehiggadni.
  -Nem. Ez véletlen. A sors akarja hogy mindig összefussunk...
  -Inkább a sors azt akarja hogy beüssem a képed. - tettem karba a kezem.
  -Jólvan. Mért ennyire fontos ez a ruha? - nézett a szemembe.
  -Mert a báttyámtól kaptam. Életében először vett nekem valamit. - méregettem a ruhámat.
  -Jó bocsi. Kifizetem a tisztítást. - turkált a zsebébe.
  -Azt teszed. És most rögtön. Indulunk. - húztam ki a bálteremből.
Kibaktattunk a kocsijukhoz ami mellesleg egy kisbusz volt, kinyitotta az ajtót hogy beüljek.
  -Nem vagyok béna. Ki tudom nyitni az ajtót. - csuktam vissza majd újra kinyitottam.
  -Hát te nem vagy komplett. - nevetett Louis.
Mindketten beültünk és Louis rám nézett.
  -Vedd ezt fel. - nyomott a kezembe egy piros farmert és egy csíkos pólót.
  -Valami Louisának akarsz felöltöztetni? Azt hiszik járunk. - háborodtam fel.
  -Ne kombinálj öltözz már. - szólt rám.
  -De ne nézz ide. - 'kiabáltam' rá.
Mire odaértünk én úgy néztem ki mint ő. Vagyis.. én az ő ruháiba ő meg öltönybe. Hozzátenném: jó illata volt a ruháinak. Beadtuk a ruhát majd közölték hogy holnap érte jöhetünk, Louissal elhozatom magam.. végül is ő fog fizetni.. ő öntött le ő jön érte.
Másfél óra alatt megjártuk és már a bálba is voltunk. De ezúttal másik ruhába. Allie nagyon beszélgetett egy sráccal a teraszon, gondoltam ott hagyom Louist és odamegyek hozzájuk.. ez nem volt ilyen egyszerű..

*Allie*
Bella sétált ki a teraszra, nem tudom kinek a ruhájába.
  -Mi van rajtad? - néztem végig rajta.
  -Egy férfi piros csőnadrág, és egy férfi csíkos póló a halvány rózsaszín magassarkúmmal. - mutogatott. -Ízléses nem?
  -Ja.. - néztem rá furcsán.
  -Szia Bella én Li.. - kezdte volna el de befogtam a száját.
  -Lionel. Igen ez az. Ő itt Lionel. - mutattam rá. -Na de az ki ruhája? - tereltem a témát.
  -Ez kérlek szépen.. ömm.. Lucas ruhája. - "Lionel" az az igazi nevén Liam, nagyon méregetni kezdte Bellát.
A hazudozásomból Louis mentett ki. Nem gondoltam volna hogy ilyet mondok de örülök hogy itt van.
  -Szia Liam. - intett "Lionelnek"
  -Szia Lucas. - köszönt oda Bella.
  -Lucas? Az meg ki? Már a nevemet sem tudod? - nézett furán Bellára.
  -Ki az a Liam? Ő nem Lionel? - néztem értetlenül a másik fiúra.
  -Ő Lionel! Lucas bolond. - mondtam határozottan.
  -Most mivan? - nézett rám Louis.
  -Semmi. Gyere Lionel mennyünk innen. Ezek megőrültek. - húztam befelé Liamet aki visszarántott.
  -Ne. Ez most érdekel. - nevette el magát.
  -Nem érdekel téged! Gyere. -húztam be.
  -De érdekli. - húzta ki Louis.
  -Engedd el vagy tökön rúglak. - löktem félre Louist.
  -Ez a tökön rúglak Zayn-es csaj. - örvendezett Louis.
  -Nem.. Izabella vagyok. - mondtam magabiztosan az első eszembe jutó nevet.
  -Ha én Lucas vagyok, ő Lionel, ő pedig Izabella akkor te maradsz hisztis!? - nézett furcsán a hugomra.
  -Mivan? - értetlenkedett Bella.
  -Jó elmagyarázom. Nem akartam hogy tudd hogy én Liammel beszélgettem egész este ezért azt hazudtam hogy ő Lionel. Érted? - néztem Bellre.
  -Ja. Ez Louis. Ez pedig a ruhája. - nézett rá, majd magára.
  -Ez kész. - nevetett "Lionel és Lucas."
  -Gyere Lucas ideje mennünk - húzta el Liam, Louist.
  -Sziasztok. Hisztis holnap megyek érted. - mosolygott huncutan Louis.
Amint bementek rögtön letámadtuk egymást Bellával:
  -Hova visz? - támadtam le a kérdésekkel.
  -A tisztítóba. Szerinted mért vagyok az ő ruhájába? - ráncolta a szemöldökét. -De egész jó illata van. -kezdte szagolgatni.
Én csak egy nevetéssel reagáltam.
  -És te mért vagy "Lionel" pulcsijába? - nevetett.
  -Mert fáztam. - mondtam egyszerűen.
  -Bár fáztam volna és nem lesz kaputt a ruhámnak. - indult el befele.
  -Szerintem mennyünk haza. - fogtam meg a kezét és elindultunk hazafele.

Ebbe a ruhába volt Bella:

4.fejezet - Túlóra

Nem más volt mint  Mikulás party meghívója számunkra. Bella amint befejezte az olvasást tombolni kezdett hogy mit vegyen fel semmi gönce nincs.
  -Nyugi holnap elmegyünk vásárolni.. - nyugtatgattam.
  -Mégis miből? - nézett idegesen.
  -Tudod.. aputól kaptunk.. most anyu a soros. Vagy Josh. - kezdtem a sátáni nevetésembe.
  -Jó elég álmos vagyok. Szia. - tolt ki az ajtaján.
Lezuhanyoztam és elmentem én is aludni.

Szerencsére magamtól keltem mert ma nem dolgozunk. Majd holnap. Fáradtan baktattam le a lépcsőn ahol vitázó tesóimat láttam.
  -A zümi kalandjai ezerszer jobb. - kiabálta Bell.
  -Manny mester a világon a legjobb. - ordította le Josh, Bell-nek a haját.
A lépcsőn álldogálva hallgattam de muszáj volt közbe avatkoznom.
  -Ezt ti sem gondoljátok komolyan. Érett felnőttek vagytok. És csak hozzátenném: Eperke a kiráály!! - ordítottam a végét.
  -Titeket meghívtak a Miki buliba? - nézett ránk Josh.

*Bella*

  -Ezt te sem gondolod komolyan. Minket ne hívnának meg? - néztem rá lenézően.
  -Csak mert tavaly se hívtak meg, és az előtt se  .. ja meg az előtt sem.. - nem tudta folytatni mert Allie ráugrott és befogta a száját.
Egy kis gondolkodás után megszólaltam.
  - Te okostojás. Eddig nem is volt semmilyen mikulás buli, meg te is itthon voltál végig. - csaptam a fejére.
  -Tényleg, apu merre? - nézett körbe Allie.
  -Valami öreg nővel ment el. - zabált Josh.
  -Mi? - néztem rá ijedten.
  -Vicceltem. Nem öreg csak olyan.. tipikus közömbös, undok, cicababa..
  -Csak nem Kitty anyukája? - tátottam a számat.
  -Ha ha ha... - mondta szaggatottan.
  -Mennünk kell.. - húzott fel Allie a kanapéról.
Kisétáltunk az ajtón mikor apuba és a bizonyos közömbös, undok cicababába futottunk.
  -Hova hova? - nézett ránk apa.
  -Túlórázunk hogy legyen pénzünk. - húzott el Allie.
  -Mennünk kell sziasztok. - kiabáltam vissza.
Igen.. a közömbös, undok cicababa egy 25 év körüli nő volt, apánk meg 40 múlt.
  -Tényleg dolgozni megyünk? - néztem a mellettem baktató Alliere.
  -Aha.. hova máshova? - nézett értetlenül.
Mikor beléptünk a kávézóba Justin állt ott idegesen.
  -Szia Justin bocsi a késésért. - mondtuk egyszerre.
  -Csak ideértetek.. figyuzzatok.. itt egy táska.. tiétek? - tartotta a kezébe a mekiben elveszett táskámat.
  -Igen ez az enyém. - futottam oda és kitéptem a kezéből a táskámat amit jó szorosan magamhoz öleltem.
  -Az micsoda? - húzott ki egy cetlit a táskámból.
  -Ez egy telefonszám. - dobtam ki a kukába.
  - Öt pacák hozta és téged keresett. - nézett rám.
  -Fujj.. most égethetem el. - dobtam az asztalra.
A munkaidőnk további részébe nem jelent meg az egyik bandatag se amit egy-egy szelet tortával ünnepeltünk meg. Úgy döntöttünk hogy mivel hat óra van ma már sehova se megyünk. Ráér holnap munka után a ruha vásárlás.

*Allie*
Kocsival mentünk haza.. VÉGRE! Itt van a szerelmem.. a kocsi.
  -Ez mi a szar? - szedtem le a kocsikulcsról egy újabb cetlit. Amin ez állt: "Írd be a telódba: (száma)"
  -Nem adják fel. - sóhajtott Bella.

Otthon elhatároztuk hogy semmiféle vásárlás nem lesz.. és összeállítottunk egy-egy ruhát. Vagyis strasszokat ragasztottunk rá meg flittereket varrtunk meg hasonlók. Miután végeztünk boldogan feküdtünk le aludni.

Újabb reggel, újabb késés.
  -Gyere már! - ordított Bella.
  -Öt perc és lent vagyok csak felöltözök. - kiabáltam
Ajtó csapódást hallottam ami azt jelenti Bell elindult. Itt hagyott... Tíz percen belül elindultam. Mire oda értem Bella már szolgálta ki a vevőket de nem volt valami jó kedve.
  -Végre, hogy itt vagy. Siess és öltözz. - lökött be az öltözőbe.
  -Na mi történt? - néztem rá kérdően.
  - Semmi, csak annyira utálom, hogy mindig késünk, hozzá teszem általában miattad és ezért félek, hogy kirúgnak. - mondta.
  - Csak most fordult elő először. Többször nem lesz ilyen. - bíztattam de magam se hittem el, hogy ez így lesz.

A három órás műszak után haza mentünk és elkezdtünk készülődni a bálra vagy mire. Felvettük a ruhánkat (amúgy nem abba mentünk amit csináltunk mert Josh meglepett minket két csodaszép ruhával) és elindultunk a kocsimmal.

Ruhák:

(Allie)

(Bella)

3.fejezet - Hol a táskám?

  - Szóval arra gondoltam, hogy mi lenne ha elmennénk vásárolni? - vigyorgott rám Bell. Azt hittem valami más ötlete lesz.
  - Drága egyetlen testvérkém. Elmondanád, hogy miből? - néztem rá gúnyosan mert ugye nem volt annyi pénzünk, hogy csak úgy elmenjünk vásárolgatni.
  - Aputól kérünk. - rántott vállat majd tovább ment. Én csak ott álltam és meg sem mozdultam. - Mi van már? - kérdezte türelmetlenül.
  - De apa biztos, hogy nem ad nekünk pénzt. - indultam el utána
  - Majd most szépen nézünk. Istenem csak nem hal bele abba, hogy a lányainak adjon pár ezer forintot egy cipőre. - forgatta a szemeit.
  - Ha te mondod. - mondtam és haza fele már szinte csendben mentünk. Otthon aputól kaptunk pénzt így eltudtunk menni végre venni valami normális cipőt. Igazából volt pénzünk de nem igazán szeretett apa költekezni amit megértek de azért néha zavaró.
Beültünk a kocsiba és elindultunk a közeli pláza felé ahol az utunk rögtön a kedvenc cipős boltunkba vezetett ahol Converse, Supra és DC cipőket árultak. Mi Bellával az ilyen cipőket bírtuk, csak ritkán vettünk fel magassarkút akkor is csak azért mert valami olyan helyre mentünk semmi másért.

Sok-sok cipő válogatás után megtaláltuk mindketten az igazit, de még volt annyi pénzünk, hogy még be ülhessünk a Mekibe kajálni és mivel én farkas éhes voltam fel is ajánlottam az ötletet drága ikertestvéremnek.

*Bella*

  -Ez nem lehet igaz. - néztem a mekibe besétáló fiúkra.
  -Mivan??? - nézett értetlenül.
  -Nézd! - mutattam a srácok felé.
  -Ez nem lehet igaz. - üvöltött. Én befogtam a száját majd ráordítottam hogy maradjon csendbe és a földre rántottam.
  -Mi volt ez? - beszélgettek a fiúk.
  -Nem tudom.. biztos egy rajongó.
A fiúk felénk vették az irányt.
  -Kússz! - kezdtünk a meki középen katonakúszásba a mosdó felé haladni.
  -Ez meleg helyzet volt. És ki az a nyomorék aki kifröcskölte a vizet.. Átázott a pólóm. - nézte a pólóját Allie.
Eszembe jutott hogy kint hagytam a táskámat.
  -Allie a táskám.. kimennél érte? - néztem óvatosan rá.
  -Van egy tervem. - futott ki a mosdóból a személyzeti öltözőbe..
Én szépen lassan füttyögve bementem utána.
  -Vedd ezt fel. - adott a kezembe egy takarító ruhát.
  -Minek ekkor felhajtás? Csak kimegyek és felkapom. - értetlenkedtem.
  -Vedd fel és kész !
Felvettem a ruhát és Allie elém tolt egy takarítókocsit.
  -És ez mind egy táska miatt.. - sóhajtottam.
Szép halkan kisétáltam de a táskámat sehol se láttam.
  -Takarítás takarítás. - ordítottam.
  -Bell a takarítók nem kiabálnak Azok a fagyisok ! - kiabált rám Allie.
A táska sehol se volt.. így hát vissza vettem a ruhámat és hazamentünk.. mert abba volt a pénz is..
  -Ez meleg helyzet volt ismét. - nevettünk össze Allievel.

*Allie*
Haza sétáltunk gyalog, mert a kocsikulcs is a táskába volt amit kitudja, hogy ki vitt el. Már csak reménykedünk benne, hogy visszakapjuk. Ahogy hazaértünk a szőkeséget azaz Kitty-t találtuk a nappaliba.
Csak hogy idegesítsük Bella elkezdett egy szőke nős viccet mesélni nekem.
  - Allie. Miért ilyen rövidek a szőke nős viccek? - kérdezte tőlem Bell.
  - Nem tudom Bell. Mért? - kérdeztem vissza. Persze csak azért, hogy idegesítsük a csajt.
  - Azért, hátha ők is megjegyzik. - nevettünk fel mire a bátyánktól egy amolyan " meghaltok " tekintetet kaptunk válaszul.
  -Ne is figyelj rájuk. - karolta át Josh. -Amúgy meg te is szőke vagy.
Mindenki röhögni kezdett. Ő vállat vonva válaszolt neki.
 - Az más. Én okos vagyok. - mondta majd egy nyelvnyújtás után felment a szobájába. Én utána mentem és azt láttam, hogy a gép előtt ül és valamit nagyon olvas. Eme ritka pillanat miatt oda mentem és én is elolvastam azt a nagyon érdekes dolgot ami rávette Bell-t, hogy olvasson. Ami nem más volt mint....

2. fejezet - Első munkanapunk

*Bella*

Josh és a barátnője volt. Mellesleg jó tudni hogy NEKI pont neki van egy barátnője.

  -Szia Jooosh! Felvettek minket. - öleltük át.

  -Josh ők kik? - nézett rá a szőke nyávogós csaj.

  -Velünk csal téged. - vigyorgott a képébe Allie.

Josh csak szúrós tekintettel mérte végig a tesómat.

  -Josh ugye ez nem igaz? - nyávogott a szőke közbe majdnem megfulladt a rágójától.

  -Dehogyis ők a húgaim. - nézett ránk. - Hát örültünk. Sziasztok.

  -Őő hello. -mondtuk egyszerre Allievel.

Haza sétáltunk, felvettük az otthoni ruhánkat és ledőltünk a kanapéra oroszlánkirály-t nézni.

Reggel hamar keltünk mert izgatottak voltunk az első nap miatt.  Pont időbe értünk be ami nálunk csoda mert mindenhonnan elkésünk. Megkaptuk az 'egyen ruhánkat' ami kék színű volt. A hajunkat fel kellett fognunk. Meg is jött az első vendégünk.

  -Jó napot. - mondta a 70es évekbeli nő.

  -Mit adhatunk? - kérdezte kedvesen Allie. Nahát tud kedves is lenni?

  -Egy karamellás kávét. - mondta cseppet sem udvariasan.

  -Fuj. - mondtam hangosan.

  -Senki nem kérdezett. Hozd már. - förmedt rám Allie.

Hát igen a néni se jön ide többet. Legalább is amikor mi dolgozunk, szépen ráijesztettünk a vitánkkal, hogy ki szolgálja ki.

10 perc várakozás után megszólalt a csengő ami azt jelzi hogy valaki belépett a kávézóba, így autómatikusan Allie felé néztem aki persze rám.

  -És te mit iszol? - beszélgettek a fiúk. Mert hogy többen voltak. Elvileg.

  -Még nem tudom. - válaszolt a másik. Igen.. többen vannak. Ez már biztos.

  -Nézd Bella kik vannak itt. - mutatott feléjük Allie.

  -Te szolgálod ki. - mutogattam.

  -Én biztos nem. Te vagy a soros. - mondta és elfutott.

  -Harry mondtam hogy fésülködj meg.. így ijesztő vagy.. már a második ember aki elfut. - 'veszekedett' valaki Harryvel.

Én csak megfordultam hogy ne lássák az arcom. Elég gáz volt.. ők a rendelésre vártak én meg háttal álltam mozdulatlanul.

  -Khmm.. elnézést. - krákogott valamelyik srác.

  -Nem látod hogy szobor vagyok? - kérdeztem.

Az irodából nevetést hallottam Allie szokásos malac nevetését, majd a hátam mögül is nevetésbe kezdtek.

  -De most komolyan. Szomjan halok. Kiszolgálnál? - nyávogott egy srác. Ez Louis. Tuti.

  -Nem. - mondtam elváltoztatott hangon.

  -Vedd már fel azt a rendelést hogy elhúzzanak. - ordította Allie.

  -Vendégszeretet. - jelentette ki az egyikük.

  -Hahóóó. - sipákolt a szomjas.

  -Mivan már? - fordultam meg.

  -Ez a hisztiiis!! - örjöngött Louis.

  - Akkor a másik a "hagyjál már, tökön rúglak ha nem mész innen" lány. - mutogatott az ajtó felé Zayn.

  -Maradj csöndbe mert most betartom a szavam. - jött ki az irodából.

  -Emberek! szomjan döglök. Hozd a kávémat. - nézett rám Louis.

*Allie*

Bella kihozta a kávét, Louis beleivott majd Harryre köpte.

  -Fujj ez mi? - nézett a pohárba. - És mért sárga a kávém?

A fiúkból kitört a röhögés meg belőlem is. Csak Louis és Bella közt volt szikrázó a levegő, állták egymás gyilkos tekintetét.

  -Hopp. Lehet egy kis narancslé cseppent a kávédba? Vigyázz mert elmegy a hangod. - tette karba a kezét.

  -Szerintem mennyünk. A hisztis megbolondult. - tette le elé a poharat és mosolygott egyet.

Amint kiléptek Bella elnevette magát.

  -Büszke vagyok rád. - öleltem át.

  -Még hogy hisztis. Adok én neki hisztist.

És ebben a pillanatban belépett a szőke az ajtón, igen Josh barátnőjét illeti ez a becenév.

  -Na tessék itt is van. Keressük meg Louist. - mutatott a szőkére Bell.

  -Sziasztok Kitty vagyok, a munkatársatok. - dobta le a táskáját az asztalra.

  -Kicsit késtél.. nem gondolod? - néztem rá idegesen.

  -Apám a főnök. Egy szavamba kerül és nektek pápá. - fújtatott.

  -Hát ez remek.
Az ajtó csilingelni kezdett ami még mindig azt jelenti hogy vevő jött.
  -Na lássuk Kitty hogy mit tudsz. - tettem karba a kezem.
  -Benne vagyok. - kacsintott rám amitől a hideg is kirázott.
Kitty elbaktatott majd fél perc múlva ott is volt a kávéval. Minden jól kezdődött... túl jól .. szép is lett volna, ha nem megyek neki véletlenül és önti magára az egészet.
  -Te megőrültél? A saját ruhatervezőm csinálta.. hosszú napokon át. - vörösödött a feje, majd a maradék kávét rám öntötte.
  -Ezt nem fizetem ki. - ment el a vásárló.
  -Most nézd meg mit csináltál. - ordított velem.
  -Most nézd meg.. nem érdekel. - hagytam ott.
Megszólalt Bella telefonja ami azt jelentette hogy 3 órás műszakunk letelt.
  -Szia, jó munkát. - ugrottunk át a pulton.
Nagyot sóhajtottunk Bellával a húzós nap után.
  -Te figyelj.. arra gondoltam hogy.. - kezdte.

1. fejezet - A szalagavató.

*Allison szemszöge*

  -Sietnél már? - türelmetlenkedett Bella. -Az oké, hogy a suliból elkésünk de a saját szalagavatónkról nem akarok elkésni és szerintem te se. - fújtatott.
  -Jól van már. Mehetünk. - vettem fel a fehér magassarkúm amit igaz, hogy csak ott kéne felvennem de annyira jól néz ki, hogy muszáj ebben mennem. Addig is meg kell szoknom mert nem csak sétálni fogok benne még táncolni is. Mikor végre elindultunk Bella bezárta a bejárati ajtót és beültünk a szürke BMW-be. A mi közös kocsink de mivel csak nekem van jogsim ezért én vezettem és szállítottam drága testvérem seggét is.
Tíz perces kocsi út után megérkeztünk a suli elé. Mindketten kipattantunk és a csomagtartóból kiszedtük a keringő ruháinkat és besétáltunk a suli kapuján. Ma délelőtt még elpróbáltuk a keringőnket és a külön előadásunkat ami egy osztály tánc lesz.
Szalagtűzéshez álltunk sorba. Épp az én nevemet mondták (mivel én vagyok az első a névsorba) mikor hirtelen betoppant a One Direction nevű fiú banda. Meg is lepődtem, hogy csak össze-össze súgtak mögöttem a lányok. Ránéztem a fiúkra akik le se vették rólam a szemüket. Mit kell rajtam nézni? Ja lehet, hogy azért néztek mert pont én voltam kint és tűzték fel a szalagot. Bellát harmadiknak szólították. Ahogy kihívtak mindenkit szépen sorban elküldtek minket át öltözni. Nem mi kezdtük, mert a mi osztályunk a 12/d volt így csak negyedikeknek léptünk fel ezért az öltözőkbe maradtunk amíg le zajlott az előttünk lévők tánca.
  - Izgulsz? - szorítottam meg Bell kezét mire ő egy fejrázással reagált.
  - Miért izguljak? Úgyis tudod, hogy jó vagyok. Csak irritál annak az öt gyereknek a feje. És ők fognak énekelni érted? - sipongott mint egy óvodás akitől elvették a játékát és nem tetszik neki, hogy nem adják vissza.

Ahogy lezajlott a keringő kezdetét vette az osztály tánc is. Mindkettő nagyon jól sikerült.. emlékezetes este lett az biztos. Az osztály táncok után jött a szokásos "bárkivel táncolhatsz" féle valami ami tetszett mert jól eltudtunk hülyéskedni a többiekkel, csak az volt a gond, hogy a fiúk énekelték az első számot. Csak a mi osztályunk volt lent mert így is sokan lettünk volna és volt aki haza ment mert nem akartak maradni. Mikor véget ért a fiúk száma bejelentették, hogy most találomra táncolni fognak lányokkal és lejöttek a színpadról.

*Bella*

Louis odajött majd a kezét nyújtotta felém mikor tiltakozva reagáltam:
  -Nehogy azt hidd. - nevettem, majd hátrébb léptem.
  -Most mért? - jött közelebb.
  -Mert nem bírlak.
  -Nem is ismersz. -háborodott fel.
  -Pont ezért. - nevettem el magam kínosan.
Allie felé néztem aki szintén így tett csak Zaynnel. Legalább is a tekintetekből azt szűrtem le hogy ha Zayn továbbra is könyörög akkor Allie pofán fogja vágni.
  -Hát jó. - egyeztem bele.
Elkezdtünk táncikálni Louissal mikor a lábamra taposott.
  -Te nyomorult, most kicsinállak ez eredeti Louis Vuitton cipő.
  -Mi izgulsz? Semmi baja!
  -De nézd meg ott a lábnyomod. - mutogattam a lábamra.
Louis lehajolt és letörölgette a cipőmet mire én csak nevettem.
  -Most meg mi van? - állt fel.
  -Én nem gondoltam komolyan. - nevettem továbbra is.
  -Te hisztis vagy.
  -Én hisztis? Tudod kit hívj így. - néztem rá idegesen.
Nem hagytam hogy reagáljon csak elsétáltam és elkaptam Allie kezét és a kocsihoz hurcoltam. Majd elindultunk haza.
  -Enyém a net. - kaptam fel a laptopot.
Pár perc netezés után boldogan futottam az ikremhez.
  -Nézd munka. Három tini lányt keresnek.
  -El sem hiszem. A Starbucksban fogunk dolgozni? - sikongott.
  -Holnap megyünk állásinterjúra akkor?
  -Hogy a viharba ne? Persze hogy megyünk. - ölelt át.

*Allie*

Este még egy kicsit beszélgettünk és lefeküdtünk aludni. Reggel nyolckor Bella ugrott rám azzal az indokkal, hogy az állásinterjúról nem késhetünk ezért két órával hamarabb el kell kezdenem készülődni mivel nekem nem öt perc mire felöltözök meg ilyenek. Mivel éltem a lehetőséggel ezért elmentem zuhanyozni és még hajat is mostam. Fontos az első benyomás, gondoltam magamba.
Fél óra alatt lefürödtem és sikerült hajat is mosnom. A tükör előtt állva nézegettem az arcomat amin elkezdtek kialakulni a pattanásaim így megígértem magamnak, hogy elmegyek a héten kozmetikushoz csak először szerzek pénzt. Oda sétáltam szépen a szekrényemhez és kilenc után pár perccel késznek nyilvánítottam magam így lesétáltam a konyhába ahol Bell és Josh ült az ebédlő asztalánál és a tv-t bámulva ették a müzlijüket.
  - Mit nézünk? - ültem le melléjük és a kezembe vettem egy almát. Nem voltam éhes ezért ezt ettem reggeli gyanánt.
  - Many mester kalandjai. - vigyorgott rám Josh és elkezdte énekelni Bellával együtt a főcímdalt. Igaz már mindketten elmúltak tizennyolc évesek (Josh 21) de a négy éves énük még meg maradt így kénytelen voltam én is társulni hozzájuk. Elég fars hangunk van így nem lehetett apunak kellemes arra kelni, hogy a három "felnőtt" gyermeke hamisan énekli a Many mester kalandjait de szemforgatva és vigyorogva köszöntött minket majd ő is leült hozzánk és elfogyasztotta reggeli kávéját.
  - Merre mentek ma? - kérdezte tőlünk apa.
  - Allie és én megyünk állásinterjúra lassan vagyis tizenöt perc múlva indulunk. Josh meg gondolom ő is dolgozni megy. - vont vállat Bell.
  - Jó, hogy helyettem válaszolsz. - lökte meg Josh amiből elkezdősött egy kis párna csata amiért engem lelöktek a székről és Bella rajtam ugrálva kezdett el engem ütögetni. Ilyenkor mindenki megkérdezem magamtól, hogy ő tényleg velem egyidős e mert kétlem. Még a hármat se üti. Gyorsan összeszedtük magunkat ÚJRA és elindultunk a Starbucks fele gyalog mivel elég hülyén nézhetett volna ki, hogy kb az öt percre lévő kávézóba kocsival mennénk. Szépen és kulturáltan bementünk és helyet foglaltunk a többi lány mellett aki ugyanazért volt itt mint mi.
  -Bella Greenfild ide jöjjön Allison Greenfild pedig a szembe lévő szobába. - szólt ki egy csaj. Sok szerencsét kívántunk egymásnak majd ketté váltunk és bementünk az ajtókon.

Hamar túl lettem rajta, de Bella még nem végzett. Engem felvetettek és reménykedtem benne, hogy ő lesz a munka társam és nem hagy magamra. Kiskorunk óta elválaszthatatlanok vagyunk egymástól. Egy osztályba jártunk, egy csoportba az oviba és mindenhova együtt mentünk. Nehéz lett volna elképzelni, hogy egyedül dolgozok itt nélküle. Mikor ő is végre kijött ugrálva jött oda hozzám.
  - Felvettek, felvettek. - üvöltözött. - Ja neked hogy sikerült? - kapott észbe.
  - Sajnálom de... - kezdtem el és szomorú arcot vágtam. Ő is lehajtotta a fejét és folytattam. - de muszáj lesz kibírnod velem a munka napokat. - nevettem fel mire ő fejbe ütött és én nevetve kaptam oda a bántalmazott testrészemhez.
  - Tudod hogy megijesztettél, hogy egyedül kell itt dekkolnom? - vágott durcás arcot de mikor megöleltem már nem volt olyan goromba.
  - Akkor akiket felvettünk azok holnap jöjjenek be 9-re. Köszönjük, hogy itt voltatok. - mosolygott a leendő főnökünk. Épp mentünk ki az ajtón mikor nem várt személyekbe futottunk bele...