1. fejezet - A szalagavató.

*Allison szemszöge*

  -Sietnél már? - türelmetlenkedett Bella. -Az oké, hogy a suliból elkésünk de a saját szalagavatónkról nem akarok elkésni és szerintem te se. - fújtatott.
  -Jól van már. Mehetünk. - vettem fel a fehér magassarkúm amit igaz, hogy csak ott kéne felvennem de annyira jól néz ki, hogy muszáj ebben mennem. Addig is meg kell szoknom mert nem csak sétálni fogok benne még táncolni is. Mikor végre elindultunk Bella bezárta a bejárati ajtót és beültünk a szürke BMW-be. A mi közös kocsink de mivel csak nekem van jogsim ezért én vezettem és szállítottam drága testvérem seggét is.
Tíz perces kocsi út után megérkeztünk a suli elé. Mindketten kipattantunk és a csomagtartóból kiszedtük a keringő ruháinkat és besétáltunk a suli kapuján. Ma délelőtt még elpróbáltuk a keringőnket és a külön előadásunkat ami egy osztály tánc lesz.
Szalagtűzéshez álltunk sorba. Épp az én nevemet mondták (mivel én vagyok az első a névsorba) mikor hirtelen betoppant a One Direction nevű fiú banda. Meg is lepődtem, hogy csak össze-össze súgtak mögöttem a lányok. Ránéztem a fiúkra akik le se vették rólam a szemüket. Mit kell rajtam nézni? Ja lehet, hogy azért néztek mert pont én voltam kint és tűzték fel a szalagot. Bellát harmadiknak szólították. Ahogy kihívtak mindenkit szépen sorban elküldtek minket át öltözni. Nem mi kezdtük, mert a mi osztályunk a 12/d volt így csak negyedikeknek léptünk fel ezért az öltözőkbe maradtunk amíg le zajlott az előttünk lévők tánca.
  - Izgulsz? - szorítottam meg Bell kezét mire ő egy fejrázással reagált.
  - Miért izguljak? Úgyis tudod, hogy jó vagyok. Csak irritál annak az öt gyereknek a feje. És ők fognak énekelni érted? - sipongott mint egy óvodás akitől elvették a játékát és nem tetszik neki, hogy nem adják vissza.

Ahogy lezajlott a keringő kezdetét vette az osztály tánc is. Mindkettő nagyon jól sikerült.. emlékezetes este lett az biztos. Az osztály táncok után jött a szokásos "bárkivel táncolhatsz" féle valami ami tetszett mert jól eltudtunk hülyéskedni a többiekkel, csak az volt a gond, hogy a fiúk énekelték az első számot. Csak a mi osztályunk volt lent mert így is sokan lettünk volna és volt aki haza ment mert nem akartak maradni. Mikor véget ért a fiúk száma bejelentették, hogy most találomra táncolni fognak lányokkal és lejöttek a színpadról.

*Bella*

Louis odajött majd a kezét nyújtotta felém mikor tiltakozva reagáltam:
  -Nehogy azt hidd. - nevettem, majd hátrébb léptem.
  -Most mért? - jött közelebb.
  -Mert nem bírlak.
  -Nem is ismersz. -háborodott fel.
  -Pont ezért. - nevettem el magam kínosan.
Allie felé néztem aki szintén így tett csak Zaynnel. Legalább is a tekintetekből azt szűrtem le hogy ha Zayn továbbra is könyörög akkor Allie pofán fogja vágni.
  -Hát jó. - egyeztem bele.
Elkezdtünk táncikálni Louissal mikor a lábamra taposott.
  -Te nyomorult, most kicsinállak ez eredeti Louis Vuitton cipő.
  -Mi izgulsz? Semmi baja!
  -De nézd meg ott a lábnyomod. - mutogattam a lábamra.
Louis lehajolt és letörölgette a cipőmet mire én csak nevettem.
  -Most meg mi van? - állt fel.
  -Én nem gondoltam komolyan. - nevettem továbbra is.
  -Te hisztis vagy.
  -Én hisztis? Tudod kit hívj így. - néztem rá idegesen.
Nem hagytam hogy reagáljon csak elsétáltam és elkaptam Allie kezét és a kocsihoz hurcoltam. Majd elindultunk haza.
  -Enyém a net. - kaptam fel a laptopot.
Pár perc netezés után boldogan futottam az ikremhez.
  -Nézd munka. Három tini lányt keresnek.
  -El sem hiszem. A Starbucksban fogunk dolgozni? - sikongott.
  -Holnap megyünk állásinterjúra akkor?
  -Hogy a viharba ne? Persze hogy megyünk. - ölelt át.

*Allie*

Este még egy kicsit beszélgettünk és lefeküdtünk aludni. Reggel nyolckor Bella ugrott rám azzal az indokkal, hogy az állásinterjúról nem késhetünk ezért két órával hamarabb el kell kezdenem készülődni mivel nekem nem öt perc mire felöltözök meg ilyenek. Mivel éltem a lehetőséggel ezért elmentem zuhanyozni és még hajat is mostam. Fontos az első benyomás, gondoltam magamba.
Fél óra alatt lefürödtem és sikerült hajat is mosnom. A tükör előtt állva nézegettem az arcomat amin elkezdtek kialakulni a pattanásaim így megígértem magamnak, hogy elmegyek a héten kozmetikushoz csak először szerzek pénzt. Oda sétáltam szépen a szekrényemhez és kilenc után pár perccel késznek nyilvánítottam magam így lesétáltam a konyhába ahol Bell és Josh ült az ebédlő asztalánál és a tv-t bámulva ették a müzlijüket.
  - Mit nézünk? - ültem le melléjük és a kezembe vettem egy almát. Nem voltam éhes ezért ezt ettem reggeli gyanánt.
  - Many mester kalandjai. - vigyorgott rám Josh és elkezdte énekelni Bellával együtt a főcímdalt. Igaz már mindketten elmúltak tizennyolc évesek (Josh 21) de a négy éves énük még meg maradt így kénytelen voltam én is társulni hozzájuk. Elég fars hangunk van így nem lehetett apunak kellemes arra kelni, hogy a három "felnőtt" gyermeke hamisan énekli a Many mester kalandjait de szemforgatva és vigyorogva köszöntött minket majd ő is leült hozzánk és elfogyasztotta reggeli kávéját.
  - Merre mentek ma? - kérdezte tőlünk apa.
  - Allie és én megyünk állásinterjúra lassan vagyis tizenöt perc múlva indulunk. Josh meg gondolom ő is dolgozni megy. - vont vállat Bell.
  - Jó, hogy helyettem válaszolsz. - lökte meg Josh amiből elkezdősött egy kis párna csata amiért engem lelöktek a székről és Bella rajtam ugrálva kezdett el engem ütögetni. Ilyenkor mindenki megkérdezem magamtól, hogy ő tényleg velem egyidős e mert kétlem. Még a hármat se üti. Gyorsan összeszedtük magunkat ÚJRA és elindultunk a Starbucks fele gyalog mivel elég hülyén nézhetett volna ki, hogy kb az öt percre lévő kávézóba kocsival mennénk. Szépen és kulturáltan bementünk és helyet foglaltunk a többi lány mellett aki ugyanazért volt itt mint mi.
  -Bella Greenfild ide jöjjön Allison Greenfild pedig a szembe lévő szobába. - szólt ki egy csaj. Sok szerencsét kívántunk egymásnak majd ketté váltunk és bementünk az ajtókon.

Hamar túl lettem rajta, de Bella még nem végzett. Engem felvetettek és reménykedtem benne, hogy ő lesz a munka társam és nem hagy magamra. Kiskorunk óta elválaszthatatlanok vagyunk egymástól. Egy osztályba jártunk, egy csoportba az oviba és mindenhova együtt mentünk. Nehéz lett volna elképzelni, hogy egyedül dolgozok itt nélküle. Mikor ő is végre kijött ugrálva jött oda hozzám.
  - Felvettek, felvettek. - üvöltözött. - Ja neked hogy sikerült? - kapott észbe.
  - Sajnálom de... - kezdtem el és szomorú arcot vágtam. Ő is lehajtotta a fejét és folytattam. - de muszáj lesz kibírnod velem a munka napokat. - nevettem fel mire ő fejbe ütött és én nevetve kaptam oda a bántalmazott testrészemhez.
  - Tudod hogy megijesztettél, hogy egyedül kell itt dekkolnom? - vágott durcás arcot de mikor megöleltem már nem volt olyan goromba.
  - Akkor akiket felvettünk azok holnap jöjjenek be 9-re. Köszönjük, hogy itt voltatok. - mosolygott a leendő főnökünk. Épp mentünk ki az ajtón mikor nem várt személyekbe futottunk bele...