48.fejezet - Micsoda este

*Allie*

Óvatosan hátra fordultam, hogy megnézzem ki az. 
  - Sajnálom. - súgta a fülembe Zayn. Kicsit mosolyogtam ezen de annyira, hogy ő ne lássa.
  - Mit? - fordultam felé mintha nem tudnám miről beszél.
  - Sajnálom, hogy azt hiszed nem szeretlek. Pedig szeretlek. - mondta egyenesen a szemembe. 
  - Azt mondtad szeretsz? - kérdeztem mert ennél a szónál leragadtam. Ha volt egy pasim mindig én mondtam ki ezt a szót először. 
  - Igen. Szeretlek Allie. - mosolygott rám.
  - Hatalmas súlya van ennek a szónak. - fordultam ismét el tőle. Hogy bizonytalan lennék? Nem. Tudom mit érzek. Csak megrémültem.
  - Tudom. És azt is tudom mit foglal magába. - fordított vissza maga felé de nem néztem a szemébe. Nem mertem. - Nézz a szemembe. - mondta halkan. Nem engedelmeskedtem. Csak bámultam a cipőmet mintha az olyan érdekes lenne. - Kérlek. - na itt már ránéztem. 
  - Nem tudom hogy mi van velünk. Nem tudom mi lesz, de abban biztos vagyok, hogy én is szeretlek. - néztem a szemébe és éreztem, hogy az arcomon lefolynak a langyos cseppek. Miért sírok? Mióta lettem ilyen? Zayn letörölte az ujjaival a könnycseppet és megcsókolt. Ebben a pillanatban elkezdtek tűzijátékozni. 
  - Boldog újévet. - mosolygott rám. Visszamosolyogtam majd tovább néztük a felvillanó színes fényeket. Azt hiszem ez a legjobb szilveszterem.

*Bella*

  (aki nem tudná a 47. fejezet vége át lett írva!!!)

A szobában lévő ágyra ültem, ő pedig mellém. Igen már tudtam mit fog velem csinálni. Nem ellenkeztem mert erőm se volt. Levetkőzött aztán az ágyra döntött, megcsókolt és szép lassan lehúzta rólam a ruháimat.
  -Várj. - toltam el. 
  -Mire is? - mosolygott. Homályosan, de láttam.
  -Egy sms. - emeltem fel a telefont az éjjeliszekrényről.
Bepityegtem nagy nehezen Louis számát, mivel mint mondtam homályosan látok.. soha többet nem iszok. Majd bepityegtem egy sms félét.. "Louis.. azt hiszem most megcsallak. Nagyon szeretlek. Bells. xx" 
  -Végeztél? - hajolt újra a fejem felé.
  -Igen. - dobtam az éjjeli szekrényre a telefonomat, igen ami tovább is repült így a földön végezte. A csattanás után egy rezgést hallottam, majd a srác a mobilja felé nyúlt.
  -Mi az? - kérdeztem furán.
  -A barátnőm írt. - mosolygott.

Nem akartam tudni mit fogunk csinálni.. de megtudtam.. igen az amire gondoltam. Nem tudom, hogy kész voltam e erre de megtörtént.. Lefeküdtem egy számomra ismeretlen sráccal. Ez jól kezdődik.
  -Mennem kell. - próbáltam felkelni.
  -Dehogy kell. - húzott vissza.
  -De a barátom biztos vár.
  -Nem vár. - mosolygott. - De ha ilyen fontos akkor hazaviszlek.
  -Köszönöm. -pattantam ki hogy összeszedjem a ruháim mikor az ajtó kinyílt és egy szőke meg egy barna srác lépett be.
  -Mi megyünk - mondták és miután megláttak ruha nélkül döbbenten néztek végig rajtam. Kezdett kínos lenni ezért lehúztam Louisról a takarót, aki szintén meztelen volt.. a két srác ijedten csapta be az ajtót.
  -Öltözz, megyünk haza! - nyúlt a ruháiért.
Mindketten felöltöztünk és kiléptünk.. én zavartan néztem végig a szőke és a barna srácon akik mosolyogtak.
  -Holnap, mind a négyen legyetek ott. - intett a két fiúnak és kézen fogva elindultunk.
Azon izgultam nehogy összefussak Louissal mert pofán verné a srácot. Nagyon nem vagyok magamra büszke hogy berúgva vesztettem el az elsőt.

Beszálltunk a kocsijába amibe megéreztem egy ismerős illatot, mi közbe szagolgattam az autóban kavargó illatokat addig odaértünk egy házhoz. Egyáltalán nem volt ismerős, bent a pultra dobta a kulcsot mivel amerikai konyhája (nincs fal a konyha és a nappali közt) volt. Az emeletre vezetett egy nagy szobába. Mondta hogy fürödjek le ő elszalad valahova és nagyon siet.  
  -Ne. - nyúltam utána mikor ki indult.
  -Mi az? - kérdezte aggódva.
Nem mertem elmondani hogy félek egyedül a nagy házakban, úgyhogy inkább úgy befejeztem hogy 'ne menj el, mert szeretlek' amint kimondtam megdobbant a szívem.
  -Bella ne.... barátod van. - mosolygott.