49. fejezet - Új barát?

Sziasztok ! láttam, hogy sokan nem értitek az előző fejezetet, de azt is láttam hogy egy névtelen leírta a lényegét úgyhogy nem fogalmazom meg hanem idézem őt: "bella be van rúgva és nem ismeri fel Louist, de közbe Louis meg szivatja őt pl.: '-Bella ne.... barátod van. - mosolygott.' vagyis egyszóval próbára teszi Bellát, ha lehet így mondani."

Így remélem értitek már :) és bocsi hogy nem értettétek csak fáradt voltam :/ ÉS NAGYON DÍCSÉRJETEK MEG MERT EZT EGYEDÜL ÍRTAM MERT SZINTIA DRÁGA NEM VOLT HAJLANDÓ!! :)

Akkor a sztori:



*Allie*

Azt hiszem Bella túl sokat ivott. Én nem ittam sokat hiszen mért ne akarnék emlékezni egy ilyen estére?
  -Figyeljetek, haza mentünk mert Bella eléggé kivan, senkit nem ismer fel, és legalább 8 embert áthívott úgyhogy mentünk. - nézett végig rajtunk Harry, nos nem tudom hogy csalódottságot, utálatot vagy boldogságot láttam a szemébe de az utolsót biztos nem.
  -Majd megyünk. - mosolygott Zayn.
  -Sziasztok Angelina Jolie vagyok. - ordított a háttérbe Bella.
Na ezért nem engedtem hogy igyon már három éve. Ilyenkor furcsa kitörései vannak.
Még megittunk Zaynnel egy-egy koktélt majd mi is elindultunk.
  -Hol a kocsi? - kérdezte mérgesen.
  -Őő.. Zayn.. - kezdtem el.
  -Most ne. - mérgelődött.
  -De Zayn azzal mentek haza. - próbáltam közölni.
  -Két kocsival jöttünk. - értetlenkedett.
  -Tudod mit? Hagyjuk. - zártam le, ugyanis nem voltam hajlandó elmagyarázni hogy Niallék kicsivel később mentek el mint Belláék. -Gyalog megyünk.
  -Oké. - mosolygott, majd megfogta a kezem.
Elindultunk hazafele, csak egy bökkenő volt, gyalog nem tudtuk az utat.
  -Ott egy park. Bemegyünk? - mosolygott.
  -Menjünk. - indultam el.
A park még sötétbe is eszméletlenül szép volt, volt egy szökőkút körülötte egy rakat pad és tini párok. Nem volt üres pad így leültünk egy srác mellé.
  -Bocsi leülhetünk vagy vársz valakit? - mosolyogtam. Amúgy ezt is csak udvariasságból kérdeztem meg.
  -Üljetek, egyedül jöttem. - húzódott a szélére.
  -Egyedül? - kérdeztem furán. -Ki jön egy parkba egyedül?
  -Nem önszántamból vagyok egyedül elhiheted. - már értem milyen ha bunkó vagyok valakivel, elég rosszul esik az biztos.
  -Mi történt? - érdeklődtem.
  -Figyelj. - fordult felém, és a fényt adó telefonját a zsebébe tette. -Nem egy idegennek fogom kivesézni a nagy bajaim. - készült felállni. De én visszarántottam ami kicsit váratlanul érte.
  -Jól figyelj. - álltam elé. -Te viszont meghallgatsz engem. Egész életembe olyan bunkó voltam amilyen te de képzeld el, hogy megváltoztam, ahogy az egész életem pár napja, meghalt a húgom és az anyukám, az anyukámat 5 évig nem láttam mivel 13 évesen én és a testvérem rossz közösségbe keveredtünk és ami azt illeti minden rosszba benne voltunk, egyszer a rendőrségre jött be értünk anyu és ott közölte hogy most kihozott de látni nem akar és otthagyott a rendőrség elől. Most végre jóba voltunk erre meghal. Nézz rám, én kevesebb mint 3 éve, fekete, szegecses cuccokat hordtam ráadásul mind a két kezem könyökig fel volt vágdosva úgy nézett ki mint a szeletelt párizsí, elképzelted? Akkor most, normális vagyok az ikertestvéremmel, báttyámmal és apámmal lakom, ők maradtak nekem meg most már 5 csodálatos fiút is megismertem, csak ők maradtak nekem. Szóval, ha én ezt kibírtam, akkor hallgatlak mi a te problémád. - fejeztem be.
  -Hű. - nézett furcsán rám.
  -Hallgatlak. ültem le mellé.
  -Először is.. Dustin vagyok, 19 éves. Te pedig..?
  -Allie és 18 éves vagyok. Na mondod? - sürgettem.
  -Volt egy barátnőm, aki azért járt velem mert full gazdagok voltunk vagyis erre csak most jöttem rá a parkba, szóval mindent megvettem neki, a szüleimmel összevesztem és közölték hogy soha többet nem akarnak látni és kiraktak otthonról, ezért Annievel ő a barátnőm volt, vettünk pontosabban vettem egy óriási kertes házat igen, szép volt minden egy évig mert a bankkártyám kinyiffant, ezért visszamentem a szüleimhez akiket nem találtam otthon ugyanis elköltöztek és még telefonszámot is cseréltek. Azt se tudom élnek e még, szóval a házat szép lassan elvesztettem. Nincs hol laknom és pénzem se meg kajám sincs. - mondogatta.
  -Ez szörnyű. - néztünk össze Zaynnel.
  -Eléggé, de megkönnyebbültem. - sóhajtott.
  -Ha Zayn is benne van akkor fel tudom ajánlani hogy nálunk maradhass. - mosolyogtam.
  -Allie azt a házat egy hónapra kaptuk aztán irány London. - magyarázkodott Zayn.
  -Nem kell, végre valaki hajlandó beszélni velem, mármint egy haverom mondta hogy egy ideig nála lakhatok. - mosolygott.
  -De azért holnap beugorhatnál. - mosolyogtam majd lediktáltam a címet.
Egy fekete sport kocsi dudált a park előtt.
  -Szerintem értem jött. Sziasztok és azért köszi. - mosolygott majd elfutott.
  -Haza? - mosolyogtam Zaynre.
  -Menjünk.
Haza fele megbeszéltük, hogy milyen jó kis előadást adtam elő, őszintén büszke vagyok magamra érte. Otthon már mindenki aludt ezért mi is lefürödtünk és ágyba bújtunk.


*Bella*
  -Bella ne.... barátod van. - mosolygott.
Nem értettem hogy honnan tudja a nevem, lényegtelen.
  -Barátom van akit mindennél jobban szeretek. - fejeztem be a mondatát.
  -Helyes. - csukta be az ajtót.
  -És bárcsak itt lenne. - suttogtam amit egy sóhajtás is kísért.
Tudom mi az igaz szerelem, vagyis nem mivel most vagyok először szerelmes azt hiszem. Nem volt még barátom, bunkó vagyok vagy voltam, de neki mégis kellek. Igen szerintem ezt hívják igaz szerelemnek, elfogad a rossz tulajdonságaimmal. Elég volt a gondolkozásból, az önbizalmam így is a föld alatt van kilóméterekkel. Megpróbálkoztam a fürdéssel, vagyis inkább eljutni a fürdőig. Kúsztam mint egy kukac, de egy centit sem haladtam. A kukacok hogy tudnak így haladni?
  -Te mit csinálsz? - nyitott be valaki a nyöszörgésemre.
  -Kukac vagyok. - jelentettem ki.
  -Louis, Bella megőrült. - kiabált.
  -Mi? Louis? Hol? - pattantam fel, de azzal a lendülettel vissza is estem.
  -Louis elment boltba. - halad el egy fiú az ajtó elött.
  -Hajnali 3kor? - társalogtak. Áhá szóval Louis itt van.
  -Na gyere. - jött egy harmadik fiú is majd felkapott és az ágyra tett. Nem telt el 5 perc de én már aludtam.