52.fejezet - Áldozat

Zayn nem szólt semmit szóval nem tudtam ezt mir vélni. Tuti, hogy nem tervezi hosszútávúra a kapcsolatunkat.. Amíg én ezeken zsörtölődtem Zayn mosolyogva rám nézett.
  - Mivel tudom, hogy ezalatt a két perc alatt egy egész összeeskövés elméletet gondoltál ki így csak szólok, hogy ne aggódj, minden rendben lesz most is meg később is. - húzott közelebb magához nevetve. 
  - Honnan tudod? - húzódtam el tőle, hogy a szemébe tudjak nézni. - Zayn van nálam sokkal jobb és szebb lány is kitudja mitörténik a túrnén. Lehet megint meglátsz valakit és elcsavarja a fejed. - álltam fel. Nem tudom,hogy miért de úgy éreztem, hogy ezt most muszáj volt kiadnom magamból.
  - Nem bízol bennem? - kérdezte döbbenten.
  - Még nem tart ott a kapcsolatunk, hogy teljes mértékben megbízhassak benned. - fordultam el tőle és lementem a nappaliba. Mindenki furcsán nézett rám, hogy miért rohantam keresztül a nappalin és onnan ki a teraszra. Lementem a vízhez és egy sziklára leültem és gondolkoztam. Egyáltalán tényleg jó ötlet volt belemenni ebbe? Mi lett volna ha nem hal meg anya és húgi. Mi lett volna, ha nem megyek el randizni Zayn-el? Mi lett volna, ha nem ragadunk ott abban a motelban? Mi lett volna, ha nem hagyja ott Bella a táskáját a mekibe? Mi lett volna, ha nem lépnek fel a szalagavatónkon. Sok a mi lett volna,ha.. Bizonytalan voltam, pedig sose voltam ilyen. 
  - Leülhetek? - kérdezte meg hirtelen valaki. Megijedtem szóval egy kicsit megrezzentem majd látva, hogy ki az mosolyogva bólintottam. - Mi történt Zayn-el? 
  - Azt hiszem túlságosan elbizonytalanodtam. - mosolyodtam el kínosan és elkezdtem neki felvázolni a történteket. 

  - Azt javaslom, hogy beszéljétek meg. - szólalat meg először a nagy vallomásom után.
  - Az lesz. - sóhajtottam. - De ma este aludhatok nálad? - kérdeztem meg tőle. Kicsit meglepődött kérdésem hallatán de bólintott és együtt mentünk be a házba ahol most sötétség uralkodott. Mindenki alszik, hát persze.. A legtöbb normális ember alszik hajnali 1-kor, de a mi társaságunk nem éppen a normálisak közé tartozik szóval furcsáltam.

*Bella*

  -Most nehogy már megsértődj. - jött ki utánam Liam.
  -Hát te? - kérdeztem meglepetten, és kipattantam a hintaágyból.
  -Louis mondta mi volt. - állt meg velem szembe.
  -Gondoltam. - néztem a cipőm orrát, amit ilyenkor szoktam nézni.
Liam megfogta a vállam és magához húzott majd átölelt.
  -Ne vesszetek össze ilyenen. - tolt el magától.
Kicsit meglepett a reagálása de nem baj.
  -Mért hozzám jössz? Nem én féltékenykedek. Nem is vesztünk össze. - tettem karba a kezem.
  -Bella.. ő mindent megtesz érted most te vagy a soros. - mosolygott és otthagyott.
Mi az hogy ő mindent én meg semmit? Ha nem megyünk el randizni nem mászik rám, és nem ismerem meg a 'nem sztár' Louist, és nem szeretek bele. Egyszóval: mindent nekem lehet köszönni! 
  -Louis. - sétáltam be és a kanapén ülő fiú felé léptem.
  -Fent van. - mosolygott Zayn.
  -Köszi. - villantottam fogaimat.
Felsétáltam a lehető leghalkabban az emeletre és a szobába sétáltam. Halkan benyitottam és azt láttam hogy Louis az erkélyen áll, mint aki odaragadt. Odasétáltam és hátulról átöleltem.
  -Lenyugodtál? - kérdezte cseppet sem kedvesen.
  -Nem értem mi bajod vele. - sóhajtottam.
  -Az hogy az életemmel játszik. - tolt el magától és a szobába sétált.
  -De én csak téged szeretlek. - hajtottam le a fejem.

Louis a kezemért nyúlt és megpörgetett így magához húzott.
  -Én is. - ölelt meg.
  -Lemegyünk szörfözni? - mosolyogtam.
  -Kilenc óra múlt.  - nyomta meg a telefonján lévő egyetlen gombot.
  -Olyankor a legjobb. - indultam ki az ajtón.
  -Bella. - szólt utánam.
  -Mi az?  - néztem vissza.
  -Szörfdeszka is kéne. - mutatott a fal felé.
  -Óó igen tényleg. - emeltem fel a rózsaszín, Bella feliratút. - Jössz?
  -Várj meg lent. - mosolygott.
Titkol valamit? Vagy csak úgy simán leküld? Gyanús volt ez nekem. A bárpult elött lévő székre ültem.
  -Mire vársz? - mosolygott a shake-et készítő Niall.
  -Louisra. 
  -Kérsz majd? - rázogatta a mixert.
  -Igen. - mosolyogtam. - Nem tudom mi van Louissal.. olyan fura. Nem tudsz semmit?
  -Nem nagyon beszélünk amióta ismerünk titeket.. azóta annyi a napi beszélgetés hogy "hello" ez is csak jobb esetbe. - tett le két poharat.
  -A kisebből kérek. Amúgy sajnálom. - "éreztem együtt".
  -Nem a ti hibátok, lehet nem bír ki egy vagyis két lányt a barátságunk. - töltötte ki.
  -Ne butáskodj. Helyre hozható még, hisz együtt vagytok most is.
  -Tudom. - mosolygott. Amióta lejöttem csak mosolyog.
  -Van valami baj? - kérdeztem meglepetten.
  -Semmi. - mondta mintha át tudna verni.
  -Oké. Mmm ez finom. - tereltem a témát.
  -Persze. Ez itt A' la Niall. - nevette el magát.
Valaki trappolt le a lépcsőn gondolom Louis. Még megittam gyorsan a shake-emet, amit szerencsésen félre is nyeltem így köhögni kezdtem.
  -Mehetünk? - kérdeztem könnyes szemmel, és piros fejjel. Kiköhögtem minden belső szervemet azt hiszem.
  -Persze.  - fogta meg a kezemet.
Kisétáltunk a teraszajtón majd a kis kerítés ajtaját kinyitottuk és már csak pár méter volt a vízig.
  -Milyen volt Dustinnal? - kérdezte hirtelen.
Én szúrós tekintettel néztem rá és elrántottam a kezem.
  -Milyen volt otthon sztároskodni? - mondtam a régi megszokott bunkó stílusomba. Velem nem éri meg összeveszni az tuti.
  -Jajj csak vicceltem. - mosolygott és a kezemért nyúlt.
  -Én meg nem. - futottam be a vízbe és a deszkára hasalva hajtottam magam.
Hallottam ahogy Louis azt kiabálja várjam meg de nem tettem. Eléggé beúsztam de hullámok  a tenger közepén se voltak.
  -Remélem tudod hogy erre fele cápák vannak. - úszott mellém.
  -Nem baj. Anyu után megyek ő legalább nem piszkál. - indultam még beljebb.
  -Bella gyere vissza. - húzott vissza. - Menjünk kijjebb mert itt tényleg cápák vannak.
Louissal kifele kezdünk úszni vagyis inkább ő húzott kifele. Ahol már leért a lábam ott leszáltam a deszkámról. 
  -Nem tudod milyen rossz ez. - mondtam a szemébe.
  -Nem tudod milyen fontos vagy nekem.  - csókolt meg hirtelen.
Nem ellenkeztem mert szeretem őt, csak ez rosszul esik hogy egy számomra fontos ember piszkál mert vannak barátaim.
  -Menjünk vissza. - mutatott a házra.
  -Hát már beúsztunk majdnem a tenger közepére és elfáradtam. Cipelj herceg. - nevettem.
Louis abba a pillanatba leguggolt és átfogta a lábam majd felállt. Ez úgy nézett ki hogy Louis normálisan állt, a hasam a vállán, a fejem meg a háta mögött lógott.
  -Nem gondoltam komolyan. Úgy érzem magam mint egy alma, himbálózik a fejem. Tegyél lee! - nevettem. Nem tett le hanem egészen a nappaliig cipelt majd a kanapén lévő maradék helyre odarakott, mindenki ott volt és valami filmet néztek.
  -Mit néztek? - kérdeztem kiváncsian.
  -Css! - szóltak rám.
A film többi része alatt már meg sem szólaltam mert olyankor rámförmedtek vagy kajával dobáltak amit lelkesen ettem meg. A film után mindenki a szobájába ment, lefürdött majd aludni ment. Louissal befeküdtünk az ágyba, és fél órán keresztül csak Angry Birds-öztünk.
  -Mik ezek a hangok? - kérdeztem ijedten.
  -Hajnali három van. Niall ilyenkor vacsizik.
  -De ez nem a konyhából jön. Nézzük meg. - pattantam ki az ágyból.
Lesétáltunk a lépcsőn a lehető leghalkabban és a konyhán át (mellesleg ott Louis felemelt egy serpenyőt) egyenesen a nappaliba, ahol valaki turkált.
Louist arra fele lökdöstem mondván hogy üsse le. Így is tett. Lendítette a serpenyőt és fejbe vágta az áldozatát.
  -Mi a....? - nézett hátra az áldozat és lámpát oltott.
  -Mondtam hogy nem betörő. - mosolygott rám Louis.
  -Louis te normális vagy? - nyúlt a megütött részhez Harry.
 Hangos nevetésbe törtünk ki mind hárman majd konzultáltuk hogy mindenki menjen aludni.