57.fejezet - Felejts el!

*Allie*

Mindenki hallgatott csak Liam forgolódott.
  - Mit tudsz? - kúsztam oda hozzá.
  - Haza fele tart. - válaszolta tök nyugodtan.
  - Miért? Bella otthon van? - kérdeztem meg hirtelen.
  - Igen. - válaszolta és pont állt volna fel, de én visszahúztam a pólójánál fogva ami következtében ő visszaesett és a segge koppant a földön.
  - Miért nem szóltatok? - kérdeztem meg kicsit mérgesen. - Én itt aggódtam miatta napokat erre te most benyögöd, hogy otthon van? - csattantam fel és felugrottam mire Liam is felállt és velem szemben volt. Mindenki feszülten nézett minket.
  - Ő kérte Allie. Kérlek értsd meg, hogy el mondtam volna de megkért. - nézett rám könyörgően.
  - Azt hittem megbízhatok benned. - néztem rá lenézően és éreztem, hogy jönnek elő a könnyeim. Nem szerettem mások előtt sírni. Liam volt a legjobb barátom erre most nagyot kellett csalódjak benne. Még hogy jobb egy fiú barát mint több kétszínű barátnő.. Ugyanúgy lehet bennük csalódni, sőt rosszabb őt elveszíteni mint egy lány barátot.
Kimentem a partra és leültem egy napózó ágyra. Mivel alapból fürdőruha volt rajtam így levettem a toppomat és feltettem a napszemüvegem majd élveztem ahogy a nap égeti a bőröm. Rám fért egy kis szín. Kifakultam a télen. Pont sütött rám a nap mikor egy árnyék eltakarta.
  - Takarod a napot. - szóltam rá mivel gondoltam, hogy ki az.
  - Hallgass meg. - kérlelt és leült a lábamhoz.
  - Figyelek. - toltam fel a szemüveget a fejem tetejére és ránéztem. Nem mondott semmit egy ideig. - Mondod? - kérdeztem tőle mert már idegesített, hogy az előbb ő akart velem beszélni most meg csak hallgat.
  - Szóval tényleg sajnálom. Nagyon. És nem akarom, hogy haragudj rám. Mert tényleg Bella miatt tettem vagyis Louis miatt. Csak Louis tudott róla meg én. Bella megkért, hogy ne mondjak semmit mert majd ha készen áll beszélni mással is felhív. - nézett végig a szemembe. 
  - Nem haragszom, de rosszul esett pont tőled. - öleltem meg szorosan. - Te vagy a legjobb barátom. - mondtam halkabban.
  - Viszont. - motyogta a hajamba. Visszavettem a pólómat és visszamentünk a házba ahol a többiek a kanapén terpeszkedtek és nézték a tv-t. 
  - Mért ment haza Louis? - bámultam magam elé, mert csak ezen gondolkoztam, hizs összevesztek.
  - Ígéretet tett anyukátoknak.. tudod..? - mosolygott.
  - Milyen ígéret? - kérdezték a többiek egyszerre.
  - Louis megígérte Allie anyukájának, hogy mindig mellette lesz. - ölelt magához Zayn.
Pár perc csend után fel is szólaltam.
  - Azért jöttünk Miamiba, hogy unatkozzunk? - kérdeztem mosolyogva mire mindenki ránk kapta a fejét és elmosolyodtak azon, hogy békében tértünk vissza Liammel.
  - Hova szeretnétek menni? - kérdezte Zayn és leült a laptop elé, gondolom nézni akart valamit mire én félre löktem és én ültem a gép elé.
  - Miamiba nincs semmi amit nézni lehet csak a nagy felhőkarcolók és a tenger. Menjünk máshova. - tettem az ujjaimat a billentyűzetre és várta, hogy eszembe jusson valami, de semmi. - Vagy taláán. - kezdtem el pötyögni a billentyűzeten valamit vagyis beírtam, hogy találunk e valahol múzeumot. 
  - Rajzfilmek múzeuma? - emelte fel Zayn a szemöldökét.
  - Ez tök jó. - mosolyogtam és leírtam egy lapra. Szóval ide megyünk az tuti. Legalábbis én.
  - Itt van egy ilyen planetárium is. - olvasott bele Harry is.
  - Remek akkor ezt is felírom. - mosolyogtam. Engem tökre lázba hoztak ezek.
  - Baseball múzeum? - olvasta fel ismét Harry. Én furcsán néztem rá.
  - Ide megyünk. - szólalt meg azonnal Zayn. Persze, hogy megyünk. Ezt is felírtam és tovább görgettem lefele.
Összeírtunk még pár helyet amik inkább engem érdekeltek de nem baj. Elmegyünk bowlingozni is a végén a srácok miatt vagyis nem tudom még meddig maradunk de a holnapi nap végén megyünk oda. Több naposra terveztem ezt az egész látogatás cuccot szóval egy ideig elleszünk még itt.
Mikor végeztünk bementünk a szobákba egy kicsit pihenni és összepakolni mivel nem szerettem volna ha kupi van és úgy megyünk el itthonról.

  - Zayn légyszi segíts. - kértem meg mire rám nézett. - A fürdőben van egy csomó cuccom azt hozd ki. - néztem rá könyörgően. Ő bólintott és bement a fürdőbe és kihozta a cuccaim majd megtalálta a holnapra kikészített fehérneműimet is.

*Bella*


Justin volt az, mosolyogva öleltem át majd behívtam, kicsit furcsálltam a bőröndöt a kezébe de nem kérdeztem rá. Elvonultak a konyhába, majd letörve indult el Josh az emeletre. Perceken belül ő is egy bőrönddel jött le.
  -Hova mentek? - pattantam fel a kanapéról és a két sunyi fiúhoz futottam.
  -Én sehova. - indult el az emeletre Justin.
Josh szívszorítóan nézett végig rajtam majd nagy nehezen közölte, hogy ő most itt hagy.
  -Nem hiszem el. - dobtam el teljes erőből a telefont az ajtó felé.
  -Ennél már csak jobb lesz. - ölelt át a testvérem.
  -És mégis mi? Szakít velem? Vagy Allie kitagad a családból? Te megházasodsz Párizsba.. velem mi lesz? - fakadtam ki.
  -Adj időt neki, átgondolja és hidd el holnap utánra itthon lesz. - simogatta a hátamat.
Ebbe maximálisan biztos voltam, mármint abban hogy igaza van. El sem hiszem, Josh és Kitty összeházasodnak.. mi van? Méghozzá Franciaországba és még csak ott se lehetek. Pár fájdalmas pillantást vetettem felé, ő ezt kihasználva közölte, hogy Justin a szobájába fog lakni egy ideig. Addig én a szobámba mentem, ahol töltőre tettem a telefonomat ami megúszta azt hogy betörjön a képernyője. Justin belépett a szobámba és a telefonom csöngeni kezdett.
  -Óó.. ezt hogy csinálom? - húzgálta a szemöldökét, én ezt viccesnek találtam ameddig meg nem láttam hogy ki hív.

  -Bell? - kérdezte mogorva hangsúllyal.
Szerettem ha így hív, szerettem a hangját... amint kimondta ezt, zokogni kezdtem.
  -Mért csinálod ezt? - kérdezte hirtelen Louis.
  -Sajnálom... - halkultam el.
  -Persze te mindent sajnálsz. - sóhajtott. - Köszönjük, hogy négy nap után végre megerőltetted magad és hajlandó voltál felvenni a telefonodat.
  -Tudod mit? Felejts el engem beleőrülök... neked minden rossz amit csinálok, ha jóba leszek valakivel az a baj, ha jót akarok az a baj. Ha ott vagyok az, ha nem vagyok ott akkor az a baj. Neked semmi se jó.. - kiabáltam, majd rácsaptam a telefont. Letöröltem a könnyeim és úgy csináltam mintha semmi sem történt volna.
  -Csinálunk képeket? - mosolyogtam Justinra.
  -Ez meg mi volt? - nézett röhejes vigyorral a telefonra.
  -Csak egy fiú, akit elakarok felejteni, de nem megy.. a legjobban szeretem. - sóhajtottam. - Elmegyünk mekibe?
  -Előbb még képeket akartál, most meg meki. - kezdett dadogni.
  -Csinálunk képeket a mekibe. - mosolyogtam és kifelé kezdtem lökdösni.

Hamar összekaptuk magunkat, és még hamarabb odaértünk a mekibe. Elvitelre kértük a Happy Meal menüket, és megint éljenek az érett felnőttek. Otthon a kanapén ülve fogyasztottuk el a "vacsoránkat" a Zümi kalandjai maraton alatt. 
  -Bella ez unalmas. - ásított mellettem Justin, majd rám dőlt és horkolni kezdett.
Látván hogy az unokatesóm bealudt, én is elszusszantam.

Reggel csengőszóra ébredtem, villám gyorsasággal pattantam ki az ágyból, nem tudom miért de éreztem, hogy valami jó fog történni. Az ajtót majdnem kirántottam a helyéről, de a látvány miatt eltűnt a mosoly az arcomról.
  -Jó reggelt, meghoztam a postát! - mosolygott egy vörös coffba fogott hajú lány.
  -Köszönöm. - vettem ki a kezéből a sorba érkező leveleket. Majd bezártam elötte az ajtót..
  -Ki volt? - ült fel a kanapén Justin.
  -Postás.. - nézegettem a leveleket. -Számla, számla, csekk, számla, rajongói levél, számla.. - soroltam.
  -Rajongói levél? - nyitotta nagyra a szemét Justin.
  -Ja Louisnak. - dobtam egyenesen a kukába. Biztos valami rajongó látta hogy ide jött.
Épp a kanapéra akartam ülni mikor újra megszólalt a csengő.
  -Ezt nem hiszem el. - mérgelődtem és az ajtóhoz szenvedtem magam.
Lassan nyitottam ki az ajtót, de mosolyra húzódott a szám. Nem hittem a szememnek így legalább háromszor megdörzsöltem azt.