58. fejezet -Váratlan meglepetés..

*Allie*

  - Ezt mért nem láttam? - kérdezte és jobban szemügyre vette a kezében tartott dolgot mire én oda mentem hozzá és kivettem volna a kezéből de magasba tartotta, hogy azért se érjem el. Ütögettem, hogy oda adja de ő nevetve nézte, hogy hogy szenvedek. 
  - Zayn az holnapra kell tedd vissza oda ahol találtad vagy add ide. - adtam fel és megálltam előtte.
  - Miért ruha alá veszed ezt fel?  - húzogatta a szemöldökét és letette az ágy szélére azokat és felém jött. 
  - Mert oda kell? - kérdeztem hülyén. Átkarolta a derekam és közelebb húzott magához.
  - Este is láthatnám rajtad. Aztán az is eltűnhetne. - kezdte el csókolgatni a nyakamat.
  - Pakolj inkább, mert soha sem végzünk. - toltam el magamtól és felkaptam a fehérnemű szettem majd a fürdőbe visszatettem ahol a holnapi ruhám is megtalálható volt. Most az egyszer éreztem azt, hogy amióta Zayn-el együtt vagyunk ne lenne olyan pillanat, hogy ne közeledne Úgy felém. Ami annyira nem zavar de ha többször tudtára adtam, hogy nem akarom akkor nem értem, hogy miért próbálkozik. Szeretem őt de van amikor úgy érzem csak Arra kellenék neki, persze tudom, hogy ez nem igaz szóval ezt a gondolatot el is hesegettem a fejemből és visszamentem hozzá. Épp próbálta becipzározni a bőröndömet. Én leültem az ágyra és mosolyogva figyeltem ahogy bénázik.
  -Tudod, igazán segíthetnél nekem ha már a te bőröndödet nem lehet becipzározni a sok ruhádtól. - motyogott. Felkeltem az ágyról és Zaynhez sétáltam, majd leültem a bőröndre, így most már sikerült becipzározni a bőröndöt.
  - Dagi vagy. - mosolygott rám. Én erre vállba ütöttem és sértődöttséget színleltem és befeküdtem az ágyba. - Naa, csak vicceltem. - feküdt be mellém és hátulról átkarolt, majd próbált maga felé fordítani de nem engedtem magam és ugyanúgy feküdtem. Fejem besüppedt a párnába kezeim meg mellettem helyezkedtek el.
  - Ha kiengesztelsz. - emeltem fel egy kicsit a fejem, hogy érthetően tudjam kiejteni a szavakat. 
  - Mivel engesztelhetlek ki? - húzódott közelebb hozzám és így engedtem neki, hogy pont háttal fordítson magának vagyis hátulról ölelt át.
  - Majd eldöntöm. - ültem fel és lesétáltam a konyhába mivel éhes voltam. Zayn utánam jött és ott lent úgy tettem mintha mi se történt volna.
  - Szólsz a többieknek, hogy csinálok kaját? - fordultam Zayn felé. Ő bólintott és mindenkihez sorban bekopogott. Hallottam Niall szobája felőle egy "végre, rendes kaja!" felkiáltás amin mosolyogtam egyet és neki láttam a tejszínes csirkének. 

  - Niall kérdezi, hogy mikor lesz már kész a kaja? - jött be a konyhába hozzám Zayn. 
  - Mindjárt. - sóhajtottam mert már kb tizedjére jöttek be hozzám. Mikor kész lettem a kajával feltálaltam és mindenki neki látott enni. Úgy ettek mintha éheznének amióta itt vagyunk. 
Kaja után mindenki megdícsérte a főztöm majd filmeztünk. Hamar elment ez a nap szóval mindenki elvonult aludni. 

Reggel fitten keltem fel, mindenkihez bementem, hogy végre elindulhassunk a városnézésre. Sok helyre akartam elmenni még ma szóval nem hagytam senkit se vissza aludni. Ugráltam rajtuk és addig nem mentem ki a szobából amíg nem kezdtek el öltözködni. Harry nem is zavartatta volna magát ő még ki sem küldött a szobából de elutasítottam e kedves gesztust és mentem ellenőrizni Zaynt mivel ő tuti kihasználta az ott nem töltött időt és visszafeküdt aludni.

*Bella*


De hiába dörzsölgettem, tisztán láttam, hogy Louis állt elöttem. Az ütő is megállt bennem, és még csak levegőt se kaptam.
  -Te mit keresel itt? - Nyögtem ki. Tekintetem a kezén időzött, amibe két bőrönd volt, az enyém és az övé.
  -Sose mond hogy felejtselek el, ha csak el se tudsz engedni. - mosolyodott el.
  -Igazad van. - hajtottam le a fejem. 
  -De te képembe vágtad, hogy felejtselek el most meg.. - kezdett bele.
  -A képedbe vágtam hogy hagyj békén, de legbelül arra vágytam, hogy abba a percbe ott legyél velem. - néztem egyenesen a szemébe.
Láttam, ahogy mosolyog, de tudtam hogy még nem békélt meg. Magához rántott és tekintetét az enyémre szegezte, majd lehajolt és hosszan megcsókolt. Nem tudtam, hogy örüljek e vagy bűntudatom legyen...
  -Ez a csók nem jelentett semmit. - tolt el magától.
  -Hogy mi? - nyitottam a lehető legnagyobbra a szemem.
  -Haragszom rád, jobban mint bármikor, de itt vagyok.. hisz megígértem Darcynak. - indult befele a lakásba.
Letörve sétáltam be én is és csatlakoztam Dustinhoz, aki épp pudingot főzött.
  -Nem értem. - rogytam le a konyhába.
  -Mi volt? Láttam mindent de érdekel, te hogy fogtad fel. - magyarázta meg kiváncsiságát.
  -Összevesztünk, hazajöttem, utánam jött, megcsókolt, közölte hogy semmit nem jelent mert utál. - nézegettem a velem egy magasba lévő asztal lábát.
  -Nem egészem így volt. - lépett be a konyhába Louis, és lenéző hangon regélni kezdte. -Féltékennyé tettél, megsértődtél, összevesztünk, hazajöttél, kerestünk, aggódtunk miattad, felvetted a telefont 4 nap után, utánad jöttem mert bűntudatom volt, megcsókoltalak, megbántam, de legalább betartom amit ígértem. És mindent sírással, meg hisztivel oldasz meg.. - fejezte be.
Nem tudom mi fájt jobban, az amit most felsorolt, az hogy itt van de nem tudom magamhoz ölelni, vagy csupán az hogy érzem hogy szomorú? Nem tudom. De most ezt akartam legkevésbé is tudni.
  -Erről beszéltem. - gyűltek a könnyek a szemembe.
Szép lassan felálltam és a szobámba indultam, ahol az ágyra feküdtem és benyomtam a laptopom. Ameddig az töltött, a plafont néztem. Miután betöltött, egy gombnyomással beléptem Skype-ra és felhívtam Josht. Elutasította, mi van vele? Csak remélni tudtam, hogy a kis barátnője utasított el. Mérgesen tettem az éjjeli szekrényemre a laptopot és a falat néztem, tele volt képekkel.. Álmodozásomat a skypeom zavarta meg.. boldogan nyúltam érte mert tudtam, hogy Josh hív.