59. fejezet - Mi a bajom?

*Bella*

Hát kicsit benéztem mert köze se volt Joshhoz. Liam volt az. Hosszas gondolkozás után rányomtam a hívás fogadására.
  -Szia Bella mi újság van veletek? - mosolygott.
  -Mért hívtál? - zúdítottam rá a kérdésemet.
  -Nem szabad? Csak úgy.. - mosolygott.
  -Akkor jó, semmi nagyon, volt egy csók de közölte hogy ezt tekintsük meg sem történt esetnek. - hajtottam le a fejem. -Niall ott van?
  -Itt van de nem túl boldog.. - fordította oda a laptopot.
  -Niall, sajnálom. - hangzott ez a szó már vagy századszorra a számból.
  -Mért nem mondtad el? - kérdezte letörten.
  -Mit? - néztem rá furcsán.
  -Hogy otthon vagy, és hogy Louis utánad ment.
  -Nem akartam hogy tudja valaki, Louisról meg én se tudtam.
  -Hívd ide Louist. - szólított fel Liam.
Nagy nehezen kikászálódtam onnan és a konyhába indultam. A két fiú a kanapén ülve Playstation-öztek, és közbe pudingot ettek. Ahogy a lépcsőn trappoltam le egyikőjük se nézett rám, remek Justint ellenem utasította volna? Nem nézném ki belőle.
  -Louis, Liam hív gyere. - álltam meg mögötte.
  -Megyek. Te maradj itt. - lökött a kanapéra.
A lépcsőn felfele haladt, Justin pedig engem nézett. Hallottam ahogy kinyitja a szoba ajtóm ezért én is elindultam az emeletre.
  -Holnap este, és minden jó lesz. - Liam.
  -Én vele? Nem. - vágta rá Louis.
  -Louis, el viszed, jól fogjátok magatokat érezni, kibékültök és kész. - hadarta el Liam majd kikapcsolta a videóhívást.
Louis az ágyam szélén ült, a térdén könyökölt lehajtott fejjel. Sugárzott belőle az utálat.
  -Mi történt? - léptem be a szobámba.
Nem válaszolt csak egy nagy lendülettel felpattant és kiment a szobámból. Magamra maradva ültem le az ágyra, és a tv-t kezdtem el nézni. Mire megtaláltam a nekem való csatornát,már kapcsolhattam is ki a TV-t mert álmos lettem. Felkaptam a törölközőmet és a fürdőbe indultam. Lezuhanyoztam, felvettem a pizsim, és elmentem aludni, hosszú volt ez a mai nap, és fárasztó is.

*Allie*

Gyanúm beigazolódott ugyanis Zayn ott szuszogott az ágyban kitakarózva félig lelógó lábbal.
  - Zayn kelj fel. - rázogattam de semmi. - Zayn ne kelljen kétszer mondanom. Rádugrok. - fenyegettem meg. Elmosolyodott így lebuktatta magát, hogy nem is alszik.
  - Öltözök. - ugrott fel és lehajolt a bőröndjéhez, hogy kivegyen valami ruhát de megállt és nézett előre.
  - Mi van? - kérdeztem meg tőle.
  - Nem tudom mit vegyek fel. - dörzsölgette az állát, végül elővett egy farmert és egy pólót és ott elkezdett öltözködni.

A nap elég jó volt. A fiúk volt amit élveztek, volt amit untak. Én személy szerint mindent imádtam. Mindig is szerettem a múzeumokat. A nap végén még elmentünk kajálni mivel Niall nagyon éhes volt elmondásai szerint, hisz nem evett három órája. 
Miután ettünk szépen haza vándoroltunk.
  - Én fürdök először. - rontottam be a szobába. Fáradt voltam, lejártuk a lábunkat, jól esett volna egy jó kis fürdő.
  - De ahogy ismerlek, te kábé egy órát bent fogsz feküdni a vízbe. - sóhajtott.
  - Akkor gyere velem. - ajánlottam fel neki. Ahogy gondoltam rögtön bele is egyezett. 
Én meg engedtem meleg vizet, még szerencse, hogy nagy kád volt. Tiszta habosra csináltam, mivel ha fürdök mindig habosítom a vizet. A ruháimat kezdtem volna levenni de Zayn megállított. 
  - Segítek. - mosolygott rám perverzül és a felsőmet elkezdte levenni, aztán a nadrágom és fehérneműbe álltam előtte.
  - Tudtam, hogy ma látom ezt így rajtad. - én megforgattam a szemeimet és levettem a pólóját és a nadrágját. Mindketten fehérneműbe álltunk egymás előtt. Miután az is lekerült beültünk a meleg vízbe. Zayn közelebb húzott magához és apró csókokat nyomott a számra.
  - Otthon miért nem ilyen könnyű minden? - dőltem a mellkasára. Hallottam, hogy a szíve a szokottnál gyorsabban ver. Én váltanám ezeket ki belőle? 
  - Nem tudom. - sóhajtott. - De amíg nem megyünk haza élvezzük ki minden szabad percet. - ölelt át szorosan. 

Zayn-el nem lehet fürdeni. Az egész fürdőt eláztattuk, persze nem azért mert olyat csináltunk volna bent. Egyszerűen kiment az összes víz. 
Fáradtan feküdtem be a puha, meleget nyújtó ágyba és azon gondolkoztam, hogy mi lenne ha ez mind nem történt volna meg velünk. Nem találkozunk a fiúkkal, anyuék nem halnak meg.. kitudja. De abban biztos vagyok, hogy mielőtt találkoztam Zaynel nem voltam boldog. Most, hogy itt van mellettem úgy érzem megtanultam mi a szerelem és tudom mit jelent vagy mit érez az ember amikor tényleg, feltétel nélkül boldog. Mert én most az vagyok. Zayn mellett egyszerűen jól érzem magam és csendben és titokban reménykedek benne, hogy egyszer ő lesz a férjem. A régi énem erre a mondatomra kiröhögne, de így igaz. 

Reggel nem tudtam felkelni. Hiába próbálkoztam nem sikerült felülnöm se. A következő pillanatban azt éreztem, hogy felfordul a gyomrom így felpattantam és a fürdőbe rohantam. Éppen,hogy feltudtam hajtani a wc ülőkét, fel is jött a tegnapi kaja. 
  - Allie. - jött oda mellém Zayn. - Minden oké?
  - Azon kívül, hogy úgy érzem minden eddigi ételt amit megettem kifogom hányni jól vagyok köszi. - hajtottam le a fejem és ismét jött a következő adag. Mondtam már, hogy utálok hányni?
  - Hívok egy orvost. - állt fel és hallottam, hogy telefonál. Csak orvost ne. Azt az egyet ne. Utálom az orvosokat, mindig is utáltam. Egyedül egy orvosnak engedtem, hogy megvizsgáljon az is a gyerek orvosom volt.
Mikor úgy éreztem, hogy végeztem a hányással kerestem a biztonság kedvéért egy lavort és azzal mentem vissza a szobába. Zayn még mindig telefonált, az arcáról aggodalmat tudtam felfedezni.
  - Oké, rendben, köszönöm. - tette le és felém fordult.
  - Öltözz megyünk az orvoshoz. - lépett a bőröndömhöz és kipakolt nekem ruhákat. 
  - Nem kell. Már jobban vagyok. - nyugtattam meg de miután a kezembe adta a ruháim és könyörgően nézett rám nem szóltam semmit inkább felöltöztem és el is indultunk az orvoshoz. 
Egész úton csendben néztem magam elé, persze egyszer meg kellett állnunk mivel megint hánynom kellett. Íronikus nem? Mikor már azt hiszed, hogy majdnem minden rendben van valami mindig történik.
Az orvosnál rögtön beengedtek minket. Zaynnek kint kellett maradnia. Nem tetszett neki de az orvos megnyugtatta így kint maradt.
  - Mik a panaszai? - kérdezte meg tőlem és a lapjai közül felnézett a szemebe.
  - Reggel mikor felkeltem rögtön a wc-re ronhantam mert hánytam. Ennyi lenne. - válaszoltam teljes nyugodsággal.
  - Értem. A menstruációja rendben van? - kérdezett ismét. Sosem szerettem orvosok előtt ezekről beszélni de muszáj voltam.
  - Gondolom igen.
  - Mennyi ideje volt az utolsó? 
  - Három hete körülbelül. - néztem rá mert nem értettem most semmit.
  - Értem. Mikor volt utoljára szexuális kapcsolatban a barátjával? 
  - Őőő. Nem tudom. - túrtam bele a hajamba és kínomba elröhögtem magam. 
  - Ez fontos. - nézett rám az orvos. - Esetleg behívjam őt? - mutatott az ajtóra de én rögtön leintettem, hogy nem kell.
  - Két hete körülbelül. - válaszoltam.
  - Védekeztek? - kezd egyre kínosabbá válni. Elgondolkoztam. Most gondolom a terhességre akart hivatkozni de erről már volt szó a múltkor de semmi. 
  - Fogamzásgátlót szedek. De karácsonykor is hánytam. Nem játszik ez közre? - kérdeztem meg tőle. Felvonta a szemöldökét.
  - Tudja, az nem nyújt 100% védelmet és nem mindegy, hogy mióta szedi. 
  - Nem vagyok terhes értse meg! - emeltem fel a hangomat. Biztos voltam benne, hogy nem vagyok az. - Biztos csak felszedtem valami vírust. - nyugtattam magam. 
  - Akár vírus akár nem meg vizsgálom magát mindkét dolog miatt. - felsóhajtottam majd hagytam, hogy átvezessen egy másik szobába. Kint mikor elmentünk Zayn előtt aggódva nézett rám. Egy széken ült majd mikor meglátott fel akart állni de az orvos leintette így ott maradt. Nem hiszem el, hogy most komolyan itt kell lennem.