61. fejezet - Bárcsak minden a régi lenne

  -Hova? - húztam fel a szemöldököm.
  -Louis tudja. - bökött a fejével felé.
Justin rendesen kilökdösött minket az ajtón és a kezünkbe adott egy-egy kisebb utazó táskát. Majd ránk zárta az ajtót.. KULCSRA!
  -Essünk túl rajta. - sóhajtott Louis majd a kocsi felé indult. Felém pillantott és a nézéséből eszembe jutott minden.. ahogy pár hónapja még kinyitotta az ajtót, a szalagavatómon. De mindennek vége.. Nem is értem...
  -Beszállnál? - tekerte le az ablakot. Ugyanis ő már a kocsiban ült.
  -Igen. - nyitottam ki, és az anyós ülésre huppantam. Az út csendesen telt. Nem érdekelt hova visz, hisz örültem hogy egy légtérbe lehetek vele.

  -Megjöttünk. - mosolygott, de persze nem rám, már hogy mosolygott volna rám? Jó mindegy hagyjuk.
Kiszálltam az autóból majd körbefordultam, hogy legalább tudjam hol vagyunk. Valami kemping hely volt. Tele volt autókkal, büfékkel és emberekkel. Magas kőfalakkal volt elkerítve, mint mikor kisebb voltam és táborokba jártam. Kinézetre egy jó hangulatú helynek tűnt.
  -A felállás a következő... - fordított szembe magával Louis. -Két estét töltünk itt, és a harmadik reggel indulunk haza. A kaja jegyünk két ebédre és két vacsorára szól úgyhogy nem kapunk bőséges kaját. A kocsi hátsó és első ülésén fogunk aludni.
  -Értem. - mosolyodtam el, majd újra körül pásztáztam az óriási helyet. Volt valami kilátó féleség, és elhatároztam, hogy oda mindenképp el fogunk menni.
  -Essünk túl rajta, gyere. - húzott a könyökömnél fogva, egyenesen a kilátó fele.-ebédet már nem kapunk csak majd vacsorát.
Lassú lépteinket igazán élveztem, de már a kilátón voltunk. Mindketten törökülésbe huppantunk és a távolban lévő, lemenni készülő napot néztük.. Olyan romantikus volt de mégse, valami miatt nem éreztem ezt a hatást.
  -Mindjárt jövök. Elmegyek mosdóba. - ugrottam fel, mert észrevettem, hogy egy csapat lány zsongott körülötte.
  -Jó. - mondta mintha ezzel szívességet tett volna.
Elindultam a kocsihoz és beültem. Igazából nem kellett pisilnem, csak nem bírtam. Én szeretem őt, tudom hogy ő is engem csak a büszkesége nem engedi hogy megbocsájtson. Az én büszkeségem pedig nem engedte, hogy könyörögjek neki, már többször bocsánatot kértem de belefáradtam.
  -Hahó, hallasz? - ütötte az ablakot egy látszatra idegesítő, dilis lány.
  -Hogy a viharba ne hallanálak? Mindjárt rommá vered az autót! - tekertem le az ablakot.
  -Bella Greenfild? - mosolygott mint egy idióta.
  -Igen. - mosolyogtam vissza hátha ezzel elijesztem.
  -Louis Tomlinson barátnője vagy? - szállt be az autóba.
  -Először is.. minden idegen autójába beszállsz? - háborodtam fel.
  -Dina vagyok. - nyújtotta felém a kezét.
  -Nem ezt kérdeztem. - tettem karba a kezem, majd megörültem mert Louis sétált a kocsi felé.
  -Ezek szerint igen. - mosolygott majd elfutott. Beigazolódott: ez a lány megőrült.
  -Ez ki volt? - nézett rám Louis. Én csak megrántottam a vállam, ezért újra beszélni kezdett. - Gyere vacsora.
Egy óriási barna házba mentünk ami tele volt emberrel, asztalokkal és székekkel. Mindketten elvettünk egy-egy tálcát majd a nekünk járó vacsora adagot és egy kétszemélyes asztalnál foglaltunk helyet.
  -Jó étvágyat. - mosolyogtam rá. Ő csak bólintott egyet ezzel jelezve, hogy nekem is. A vacsorát csendben fogyasztottuk el, majd vissza mentünk a kocsihoz. Megágyazott nekem hátul, magának pedig elöl. A tető ablakot kinyitotta, így látni lehetett a csillagokat is.


*Allie*

Miután letettem a telefont átmentem a nappaliba és felnyitottam a laptopot. Felmentem twitterre és facebookra. Elég régen beszéltem a barátaimmal így ideje volt rájuk írnom de először kitettem egy képet.

"Szeretlek most, és mindörökké.. még ha te nem is fogsz annyira mint én téged.<3"

Nevet persze nem írtam oda. Lehet, hogy nem titkoljuk a kapcsolatunkat de azért még nem tudja a világ. És ezek után nem hiszem, hogy Zayn meg is akarja osztani ezt mindenkivel miután kiderül, hogy gyerekünk lesz. Lehet el hagy.

Miután Zaynék haza értek azon gondolkoztam, hogy hogy mondjam el, de még nem akartam. 
Este vacsi után a fiúk a szobájukba vonultak. Kicsit furcsa volt, hogy ilyen korán elmentek de mikor én is indultam volna el a Zayn-el közös szobánkba ő megfogta a kezem és magához húzott.
  - Menjünk sétálni. - mosolygott és egy puszit nyomott a számra majd összekulcsolta ujjainkat és elkezdett húzni ki az ajtón. 
Nem sétáltunk nagyon sokat csak a közeli parkba ahol volt egy gyönyörű virágos kert. Kiszúrtam egy padot és oda mentünk. Leültünk majd a lábaimat Zayn ölébe tettem. Azon gondolkoztam, hogy hogy van Bella. Louis utána ment. Vajon kibékültek? Ezekből a gondolatokból Zayn hangja zökkentett ki.
  - Olyan zaklatottnak látszol. Mi a baj? - kérdezte meg és közelebb húzott magához. És rá mosolyogtam.
  - Nincsen semmi. - mondtam ki az első gondolatot ami a fejemben volt. Inkább gondolkoznék mielőtt beszélek.
  - Látom rajtad. De nem erőltetem. El mondod ha akarod. - puszilta meg a homlokom. Ahogy ezt csinálta egy villanást láttam vagyis szerintem Zayn is látta mert furcsán nézett.
  - Nem hiszem, hogy ez villámlás volt. - néztem rá de őt nem érdekelte. Ott maradtunk tovább és beszélgettünk. Elfeledtette velem az elmúlt napokban történt dolgokat.

A parkban töltött idő után haza mentünk. Sötét volt a lakásba, gondolom a fiúk már alszanak.
  - Holnap megyünk haza. - mosolygott rám Zayn mikor már befeküdt mellém az ágyba. Én felültem és ránéztem.
  - És ezt most mondod? - kérdeztem meg és körül néztem. Minden el volt pakolva. Hogy ez eddig hogy nem tűnt fel?
  - Szóval ezért csináltál ma "rendet". - mutattam idéző jeleket a rendet szónál. Ő csak rám mosolygott majd odahúzott magához és hátulról átölelt. Úgy feküdtünk csendben. Hallottam Zayn szuszogását így arra következtettem, hogy elaludt. Én azon gondolkoztam, hogy mi lesz velünk. Fiatalnak érzem magam a gyerek neveléshez, de nem lennék képes megölni őt. Nem akarok abortuszt. Hiába nincs még lába, keze se semmije mégis a MI gyerekünk. Én képtelen lennék ilyesmit tenni. Így aludtam el.