55. fejezet - Haza akarok jutni! ISMÉT..

*Allie*

Nem.. nem gondolhatok mindig a legrosszabbra. Biztos csak levegőzni ment. Vagyis ezt mondtam magamnak az első nap. Azóta nem jött vissza. Talán haza ment. Nem tudom, de remélem, hogy nem csinál semmi komolyat mert ha történne vele valami.. én abba belehalnék.
  - Min gondolkodsz? - fordult felém Zayn mivel a plafont bámultam egy ideje és nem a tv-t, ahogy ő.
  - Bells. - sóhajtottam és oldalra fordultam így pont egymással szembe voltunk. - Szerinted hol van?
  - Szerintem nincs semmi baja. Talán hazament, esetleg Dustinnal van. - mondta mire a végére egy furcsa fintort vágott. Amióta megjelent csak felforgatta az életünket így már én se bírtam azt a srácot.
  - Dustinnal. - nevettem fel. - Bárcsak ne vittem volna magammal. - sóhajtottam és visszafeküdtem előző pozíciómba. Zayn átölelt így fejemet a mellkasára tettem. Hallottam a szívdobogását ami gyorsabban vert mint általában.  - Menjünk haza. - szólaltam meg egy kis idő után.
  - Tessék? - kérdezte meg mintha nem hallotta volna.
  - Én haza megyek. - mondtam és felálltam az ágyamról majd a cuccaimat amik elől voltak bepakoltam a bőröndömbe.
  - Nem mehetsz. Majd valahogy felhívjuk. - állt meg mellettem.
  - Ha elérjük. - sóhajtottam és az ágyra vetődtem.

Másnap ugyanígy teltek a napok. Bella ki van kapcsolva, Josh nem veszi fel a telefont apu meg állítólag üzleti úton van. Ez remek.
  - Ne legyél már ilyen savanyú. - jött be egy csomag gumicukorral a kezébe Harry. 
  - Nem tudom te mit csinálnál ha nem érnéd el a testvéred és egy simán félre érthető levelet hagyna maga után. - dobtam le az asztalra a telefonom fáradtan és belemarkoltam a csomag tartalmába majd kiválogattam a piros macikat és azokat kezdtem el enni. Harry szúrós pillantásokat vetett rám. Én tartottam a szemkontaktust vele de véget ért a játék mikor Zayn csapta te boldogan maga mögött a bejárati ajtót.
  - Van egy meglepetésem. - mosolygott rám vidáman.
  - Sikerült elérned Bellát? - csillant fel a szemem.
  - Nem, de majd otthon tudod csak meg mi az. - mosolygott sunyin és mellém levágta magát. - Még mindig semmi?
  - A-aa. - kaptam be a számba egy újabb gumimacit.
  - Louis? 
  - A szobájába gubbaszt. - válaszolt helyettem is Harry. - Te most komolyan elcsórtad az összes piros macit? - kérdezte meg tőlem kb két oktávval magasabb hanggal.
  - Igen. A kedvencem. - mosolyogtam és Zaynnek dőltem. - Mikor megyünk haza? - kérdeztem meg hirtelen.
  - Lassan. Mára terveztem valamit. - mosolygott rám Zayn és hirtelen felállt ami következtében én elfeküdtem az ágyon. 
  - Kösz. - szedtem ki a hajamat az arcomból és én is felálltam mivel Zayn jelezte a kezével, hogy menjek.

*Bella*

Nem ugrottam a vízbe, pedig megtehettem volna. Az órám 01:57 -et mutatott.. ez azt jelenti, hogy Josh kb. holnap reggel ide ér értem ha nagyon siet. Addig nem mentem haza, higgyék csak azt, hogy meghaltam. Nem akarok egyedül szenvedni.. már ha nekik ez szenvedés. A partról elmentem, sok séta után találtam egy padot amin elterültem és elaludtam. Fel sem keltem délig, hiszen végre tudtam aludni. Ahogy körül néztem, pénzérméket láttam magam körül. Már értem hogy mit jelentett... csövesnek néztek. Éljen. Nem tudtam hogyan kössem le magam, ezért összeszedegettem az érméket és elmentem egy pogácsáshoz. A kedvencemet vettem, pizzás csigát. Élvezettel fogyasztottam el.

A Joshal megbeszélt helyre mentem, ahol ő már várt. Beszálltam a kocsijába és ott megbeszéltünk minden fontos dolgot, mint például Louis. Szóról-szóra regéltem neki, mikor megszólalt a telefonja.
  -Allie az. Felveszed? - adta a kezembe.
  -Persze. - válaszoltam mosolyogva, majd kinyomtam a telefont, és a fülemhez emeltem mintha felvenném.
Miután lejátszottam a telefonbeszélgetést elkezdtem játszani a Temple Run-nal.
  -Apa nincs otthon. - mosolygott.
  -Hol van? - kaptam oda a fejem, ezáltal a játékba egy szakadékba estem.
  -Elutazott. - kopogtatta a kormányt.
Pár óra néma csend után Josh felszólalt.
  -Ha megharagszol, ha nem.. én Louis pártját fogom. - fordult felém a piros lámpánál.
  -Josh, nem érdekel. - jelentettem ki, arra célozva hogy fogja be.
  -És azért mert.. - kezdett bele.
  -Lány vagyok,de attól még betörhetem az arcod. - mondtam egy kicsit megemelve a hangom.
Josh ijedten nézett a szélvédőre, várva hogy a lámpa zöld legyen.
Egyre álmosabb vagyok.. már szinte alszok.. el is aludtam. És már csak másnap ébredtem fel.

  -Kelj fel haza értünk. - keltegetett Josh.
Boldogan pattantam ki, legalább egy öröm hogy hazaértem. Szomorúan néztem hogy itt tél van, én meg egy szál pólóba vagyok. A szobámba futottam, hiszen semmi cuccot nem hoztam magammal. Olyan dolgokon gondolkoztam, hogy hogy érhettünk haza másfél nap alatt.. meg hasonlók. Este van, tizenegy óra. Egyedül ülök a szobámba, de valaki rám tört. Már a kis Bella érzései helyemen is osztoznom kell?
  -Ugyan már. Minek sírsz érte? Jön másik. - hangzottak a szavak.