54.fejezet - Még ha te bele is halsz

Nem tudtam több komira várni, úgyhogy itt van.. Elég tartalmas lett ez a rész. Nem tudom Szinti meg fog e ölni hogy feltettem. De nem baj. Legalább összefügg a helyzetem a fejezet címével: Még ha bele is halok :D Na mindegy, tényleg sok komit, ha már meghalok a fejezet felrakása miatt :D

*Bella*

Megkerülte a házat és egyre gyorsabban szedte a lábait. Én már szinte mögötte futottam.
  -Várj már meg. - kiabáltam utána.
  -Minek? Majd Dustin megvár. - rántotta ki a karját a kezeim közül.
Zavart, hogy folyton Dustinnal jön, bántott, hogy mindent az orrom alá dörgöl. Egy helybe álltam és néztem az egyre távolodó alakot. Itt hagyott.. mint egy rakás szemetet. Nem tudtam mi lesz.. nem tudtam hogy lesz. És a legfontosabb.. nem tudom hova megy most. Nagyon szeretem őt, nem bírnám ki nélküle. Összerogytam.. úgy ültem, hogy körülöttem minden megsemmisült. Talán máshogy bánna velem ha tudná, hogy szeptembertől egyetemre megyek? Vagy addigra együtt sem leszünk már. .. Hasonló kételyek fordultak meg a fejembe, de sikerült annyi erőt vennem hogy négykézláb el tudtam haladni a házig. Ott az oszlop segítségével sikerült fel állnom is. Egyenesen a szobába futottam, VOLNA.. ha nem esek előre. Tehetetlenül feküdtem a lépcsőn és egyre lejjebb csúsztam. Egyre messzebb az ágyamtól ahova most leginkább vágyok.
  -Mért kellett megismernem? - sírtam el magam, még ennél is jobban.
Minden egyes lépcsőfok után koppant egy testrészem, de nem érdekelt. Már teljesen lent voltam a földszinten ahol az ajtó nyílását hallottam.
  -Bella mi történt? - kérdezte valamelyik fiú a hátam mögül. Nem volt ijedt hangja, nem is nagyon sajnált. De nem is akartam hogy sajnáljon.. nekem nem sajnálat nekem Louis kell.
  -Lou-lo-louis. - dadogtam ki.
  -Nem fog hamar hazajönni. Megbántottad. - ült le mellém.
  -Tudom. Őt szerettem a legjobban és itthagyott. - hisztiztem.
  -De nem az ő hibája Bella. - emelte meg a hangját Liam, nem hallottam még kiabálni őt de most mégis, ez mit jelentsen? Még én ezen gondolkoztam Liam itt hagyott a lépcsőnél. Nem is olyan kedves mint én azt hittem. Erőt gyűjtöttem és felkúsztam az emeletre. A szoba ajtajának dőltem és csak sírtam... mért pont én? Valaki a lépcsőn trappolt felfelé, én megtöröltem a szemem, hogy ne látszódjon, hogy ki van sírva.
  -Bella? - állt meg mellettem valaki. A hangja nem volt ismerős, de tudom, hogy ismertem. Tudtam, hogy ismerem. Felnéztem és Ő-t láttam.
  -Mi az? - kérdeztem reménykedve és felpattantam. -Sajnálom, én tudod hogy...
  -Hallgass már végig. - lökött hátrébb egy kicsit.
Ahogy hátra lökött én éreztem hogyha ezt még egyszer megteszi, elbőgöm magam.
  -Bocsánat. - csúsztam le a falon.
Louis végig nézett rajtam, megrázta a fejét és a szobába ment, ajtaját jó hangosan becsapta. Utána akartam menni de kulcsra zárta.
  -Kérlek engedj be. - vertem a fejemet az ajtóba.
Mindenki visszaért a partról és az emeletre tömörültek. Csak engem néztek. Úgy néztem ki mint egy bohóc.
  -Ne nézzetek már. Inkább segítsetek. - ordítottam el magam úgy, hogy már a könnyeimtől köhögni kezdtem.
  -Nem tudunk Bella. Te csináltad. Nem tudunk könyörögni hogy nézze el. - jött oda hozzám Allie.
  -Ne szólj bele mindenbe. Több pasid volt mint amennyi hajad van. Mit tudsz te róluk? - kiabáltam rá. Pedig ő csak segíteni akart.
  -Te is tudod, hogy ez nem igaz. És tudod mit? Segítsen neked a halál. - állt fel mellőlem és a szembe lévő szobába futott. És mint Louis ő is becsapta az ajtót maga mögött. Mindenkit magam ellen fordítottam. A tekintetek amik engem pásztáztak azt mutatták, hogy nagyot csalódtak bennem, és hogy meglepte őket ez most.
  -Ne nézzetek már. Még titeket is megbántalak. Menjetek el. - sírtam egyre jobban, és próbáltam megoldani hogy legalább Louison, és Allien kívül mást ne szóljak le. A négy szempár továbbra is engem méregetett.
  -Akkor ne hallgassatok rám. - futottam el mellettük, egyenesen le a lépcsőn.
Kifutottam az ajtón majd egy hosszú utcán futottam végig, nem tudtam hova vezet. Csak mentem az ismeretlenbe, minél távolabb a többiektől. Minden lélegző lénytől, akit meg tudtam még bántani. El a külvilágtól ahol senki sem keres. Sírva futottam a semmibe. Nem tudtam hogy találok vissza, de ez most nem különösen kötött le. Írtam egy "SOS' sms-est Joshnak.. ezt csak akkor használjuk ha nagy baj van. Másodperceken belül jött a válasz: mi történt? .. hát nem írt valami kedves regényt. Röviden elmeséltem neki Dustint, és Alliet is. Az utóbbinál közölte hogy gonosz voltam és hogy kérjek bocsánatot. Ezek után Louist már el se mertem mesélni. Azt éreztem hogy a világ ellenem fordul. Felmentem a telefonomon a sztárhírek oldalra, és nem lepett meg a látvány. "Tomlinson srácnak új barátnője van? A lány kiléte még titkos. Az öt fiú már hónapok óta két lánnyal mászkál mindenhova, talán mindkét lánynak elfoglalták a szívét? Vagy csak az egyik lány járt jól?" Mérgesen kapcsoltam ki a telefonomat, és a haza vezető utat kerestem. Volt egy tervem. Sikeresen megtaláltam a házat, és a hajnali órákba halkan sétáltam a konyhába. Egy cetlit kaptam fel és írni kezdtem a sorokat, végül aláírtam és elhagytam a házat. A partra mentem és bekapcsoltam a telefont, írtam egy sms-t Joshnak, és apunak is.. majd megtettem.

*Allie*

Dustin sétált oda boldogan amire a fiúk csak halkan dünnyögtek, de Bella odarohant. Én pedig egy kicsit odamentem beszélgetni.
Miután már mindenki a vízbe volt, így a mi hármas fogatunk is odabattyogott. Leráncigáltam minden ruhámat és a vízbe futottam. Dustin mögöttem, Bell pedig a parton rendezkedett. Dustinnal fröcsköltük egymást, de ha a fiúk 10 méteres körzetébe belépett, ők arrébb battyogtak. Éljenek a "felnőtt férfik".
  -Ennyire utálnak?  - kérdezte csalódottan Dustin.
  -Mmm.. dehogyis. Csak így mutatják ki. - füllentettem, mert nem akartam a lelkébe tiporni.
  -Akkor kérdezem máshogy. Teljesen utálnak? - mosolyodott el.
  -Nem. Én és Zayn tíz méternél nem megyünk közelebb egymáshoz. - mentegettem a menthetőt.
  -Allie hagyd már. - nevetett fel. 
  -Jólvan. Igen eléggé utálnak. - mosolyodott el majd a parton ülő Bellához.
Louis ezt öt percig tűrte aztán egyre vörösödő arccal távozott. A következő perc eléggé tartalmas volt: Bella utána futott, Louist nem érdekelte, Bella négykézláb bement a házba, Liam utána, Liam pókerarccal vissza jött, majd késöbb mindenki be. Bent egy aranyos vitánk volt Bellával. A szavai úgy hatottak rám mintha kést szúrtak volna a szívembe. A saját testvérem mondta ezt a szemembe. Az ajtót becsaptam magam mögött majd sírva csúsztam le az ajtón. Igaza volt. Olyan voltam mint egy szajha. Mindig azzal nyugtattam magam, hogy azért van pasim, szinte minden héten más mert ezzel akartam pótolni anyu hiányát vagy megbosszulni, hogy apa elküldött abba a javító suliba. Miközben ezeken gondolkoztam kopogott valaki.

  - Allie engedj be. - dörömbölt az ajtón Zayn. Én felálltam és kisírt szemekkel elfordítottam a kulcsot a zárba jelezve, hogy bejöhet. Én az ágyamba feküdtem és fejemet a párnába fúrtam.
  - Nem gondolta komolyan. - simogatta a hátam nyugtatás képp de ez sem segített.
  - Nem, igaza van. - töröltem meg a szemem majd Zayn felé fordúltam. - Sok pasim volt de sosem voltam szerelmes. Mind azért mert azt hittem akkor anya is utálni fog és nekem nem esik nehezemre ez plusz apun bosszút akartam állni a javító suli miatt de rájöttem, hogy csak jót akart nekem ezzel. Azóta nem volt senkim. - kezdtem el mesélni a múltamat. Ő nem mondott semmit csak erősem magához szorított majd megcsókolt.
  - Nem lesz semmi baj. - simogatta továbbra is a hátam majd fekvőhelyzetbe helyezkedtünk és úgy feküdtünk csendben, a gondolatainkkal.

Reggel mikor felkeltem már Zayn is fent volt.
  - Jó reggelt. - mosolygott rám.
  - Mikor keltél? - nyújtózkodtam majd felültem.
  - Nem rég. - ült fel hozzám és egy puszit nyomott a számra. - Menjünk le, lehet ott van Bella és megtudjátok beszélni a dolgokat. - nézett rám most komolyan majd egy bólintással jeleztem, hogy rendben és lementünk kézen fogva.
Nem volt lent senki de ahogy a konyha asztalhoz értem megpillantottam egy levelet Bella kézírásával.

"Amikor valakit tényleg szeretsz, csak arra törekedsz, hogy neki jó legyen. Még ha te bele is halsz, akkor is csak arra tudsz gondolni, hogy végig csinálod, és a végén neki jó lesz. Hisz minden egyes könnycseppet azért ejtesz, hogy ő annyiszor képes legyen mosolyogni.

Bells"

Olvastam fel hangosan és Zaynre néztem majd futottam Louis szobája felé.
  - Louis Allison vagyok! Most azonnal told ki a nagy feneked abból a büdös szobából! - üvöltöttem nagyon rossz kedvűen. Könnyeim majdnem utat törtek de visszatartottam azokat.
  - Mi van? - kérdezte álmosan majd a kezébe nyomtam a levelet. Ő is elolvasta a sorokat majd rám nézett kék szemeivel és magyarázatot várt. Engem nem érdekelt csak a szobámba szaladtam a telefonomért majd Bellát kezdtem el hívogatni. Rögtön arra gondoltam, hogy valamit csinált magával, azok a sorok zengtek a fejemben: "még ha te bele is halsz" vagyis a legrosszabb... Nem akartam erre gondolni. Zayn telefonjáért futottam és Bellát tárcsáztam. Nem vette fel a telefonját. Még egy ok hogy aggódjak.