72. fejezet - Baj, baj hátán!

*Bella*

Végül beadtam a derekam és hálásan elfogadtam a jegyet, ha már megvette. Felültünk a következő vonatra és az úton nem szólaltunk meg. Emily csak egy megállót ment úgyhogy le se ült. Az ablakon néztem ki, és az egyre elhaladó fákat néztem.

  -Hahóó. Ébredj. - rázogatott egy ismeretlen személy. Nem ismerem a hangját, de muszáj kinyitni a szemem. Kinyitottam. Fekete hajú srác volt, zöld szemekkel. Hmm..
  -Megjöttük? - ugrottam fel. Kicsit megijedtem hogy tovább vitt a vonat, de ez lehetetlen volt. -Hogy jutok a pálya udvarra?
  -Gyalog, vagy tömegközlekedéssel. De mivel én is arra megyek el is vihetlek akár. - mosolygott, majd felemelte a csomagomat.
  -Legalább valami jó is történik ma. - sóhajtottam és mosolyogva elfogadtam az ajánlatot. Elvettem a kezéből a csomagjaimat, majd az autójához vezetett. Beültem az anyósülésbe.
Megérkeztünk. A repülő 10 percen belül indul.

Fájó szívvel álltam sorba, hogy fel tudjak szállni a repülőre. Végre sorra kerültem. Odaadtam a jegyet amit nagyi megrendelt nekem és felszálltam. Már majdnem leültem a helyemre mikor megszólalt a telefonom. Olyan személy hívott akire nem számítottam. Felejteni akartam, Őt és a múltat.. mindent.
  -Louis? - kérdeztem félénken.
  -Hol vagy Bella? - kérdezte tiszta aggódó hangon. Mi a fene? Louis felhívott és megkérdezte hol vagyok.
  -Ömm.. úton vagyok? - kérdeztem egy apró iróniával a hangomban. De tényleg: hát nem irónikus? Felhívott pedig tudja hol vagyok.
  -Meddig maradsz? - kérdezte egyhangúan. Minden szava fájt. Fáj, hogy úgy is meg fogom bántani. Az is fáj, hogy semmi sem a régi. Fáj, hogy mellette lehetnék de itt vagyok.. miket beszélek? Felejtenem kell.. az fáj, hogy nem tudok felejteni..
   -Hiányzom? - nyögtem ki döcögősen ezt az egy szót. Titkon reméltem, hogy a válasz igen lesz, de felkészültem arra is, hogy azt mondja "remélem minél tovább maradsz, annál jobb nekem". De nem így tett...
  -Hát nem mondom, hogy nem tudok nélküled élni.. Csak épp nem akarok. Igen Bella hiányzol. - mondta már egy cseppet megkönnyebbülve. Nem akartam hinni a fülemnek. Mozdulatlanul álltam és az előttem ülő anyukát néztem, aki viszonozta ezt és az újságot az ölében pihentette amit eddig olvasott.
  -Több száz mérföldre leszek tőled pontosan fél perc múlva. Kitalálhattad volna ezt két órával ezelőtt is. - mondtam kicsit, nem túl kedvesen. Szerettem őt, szerettem minden porcikáját.
  -Háromszáz mérföldre. Tudom soknak tűnik de, vannak autók, repülők és vonatok is, de ha nincs más, akár el is sétálhatok hozzád. Veled akarok lenni. Veled, és most rögtön. Szállj le a repülőről. - mondta a szavak között apró szünetekkel. Ez egy igazán romantikus pillanat lehetett volna ha nem szólok be neki.
  -Mi? - kérdeztem ijedten.
  -Bella hiányzol. Minden hiányzik: az együtt töltött percek, az ölelések, a csókok. Minden porcikád. Nekem te kellesz! Bella én már rég megbocsájtottam neked, csak te túl makacs voltál, hogy ezt észrevedd, és minden döntésed.. például Dieppe is, fájt. De leginkább az fájt, hogy itt hagytál. És ha most nem szállsz kénytelen vagyok utánad menni. - mondta el a szívhez szóló beszédét. Ennyi kellett. Felkaptam a csomagom és a kijárat felé rohantam. Az utolsó másodpercben löktem félre a stewardess-t, és ugrottam le a 2 méter magasban lévő repülőről. Nem repült még,csak a lépcsőt húzták fel. Berohantam a pályaudvarra majd újra a fülemhez emeltem a telefont.
  -Leszálltam. - mondtam mintha ez tök természetes lenne. Louis pár másodpercig csendben volt majd halkan nevetett egyet.
  -Ne mozdulj. - rakta le a telefont. Nem mintha amúgy elmentem volna. Azt se tudom hogy jutnék el innen. Na mindegy. Besétáltam a Wc-be és kiválasztottam a számomra legtisztább kabint. Az akasztóra tettem a táskámat, ami túl nehéz volt így feldőlt. Szenvedtem vele egy kicsit majd arra kaptam hogy mindjárt be fogok pisilni. Kopogtak az ajtómon.
  -Foglalt. - mondtam egyszerűen. Igen ám: de a kopogás inkább átváltott dörömbölésre. -Mondom foglalt. - ordítottam el magam.
  -Jöjjön ki! - hangzott a másik oldalról. -Ez az én Wc-m.
Felnevettem majd miután elvégeztem a dolgom kisétáltam. Olyan "én nyertem vénasszony" nézést bocsájtottam a nyanya felé akiből sugárzott a rosszindulat. Leültem egy padra és ott vártam Louist.

Megérkezett. Félrelöktem a táskámat és sprintbe indultam meg felé. A nyakába ugrottam ő pedig átkulcsolta a kezét a hátam mögött. Annyira hiányzott. Odahajolt és megcsókolt. Felemeltem a lábaimat és a háta mögé kulcsoltam.
  -Szeretlek. - túrtam a hajába. Nem reagált semmit csak egy halk 'Tudom'-ot lökött oda. Láttam rajta, hogy valami baja van ezért rögtön kérdőre vontam. -Mi történt?
Lerakott a földre majd kéz a kézben sétáltunk a táskámért. Nem mondott semmit, egészen addig ameddig nem ültünk a kocsijába.
  -Allie kórházba került. - mondta fa arccal.

*Allie*

Sötétség. Ez az egyetlen szó ami eszembe juthat most. Nem érzek semmit, még a fájdalmat se ami belém hasított mikor az oldalamról belénk jött az a kocsi. Megrémültem ahogy láttam, hogy közeledik, de Ana már nem tudott félre állni így belénk jött. Nem hibáztatom érte. Mindenért csak magamat tudom hibáztatni.
Csipogást hallottam és hirtelen ott álltam a szoba közepén. Néztem ahogy a gépekből zsinorok sokasága kapcsolódik rá valamire. Illetve valakire. Ahogy követtem a tekintetemmel a zsinorokat megláttam magamat az ágyon.
Lehetséges ez? Miért fekszek ott és miért látom magamat? Ez lenne a vég?
A szemeimmel végig néztem magamon. Ott feküdtem, kifehéredett arccal, kezeim, lábaim gipszben voltak. Arcom tele volt karcolásokkal. Hirtelen kinyílt az ajtó. Zayn jött be lehajtott fejjel. Ahogy felnézett hirtelen azt hittem lát engem, de tévedtem mivel eljött mellettem. Mintha szellem lennék. Talán az is vagyok?
Szemei duzzadtak voltak és pirosak. Gondolom sírt. Oda akartam menni hozzá és átölelni őt, fülébe akartam súgni, hogy itt vagyok, nincs semmi baj, de akkor magamnak is hazudtam volna. Ő nem látott engem, csak én láttam és hallottam őt. Sóhajtott egy nagyot és az ágy mellett lévő székre rogyott.
  - Allie, kérlek kelj fel. - suttogta úgy, hogy éppen hogy meghallottam. Közelebb mentem és leültem az ágyra. Néztem az arcát. Megviselt volt. - Könyörgöm, nem hagyhatsz itt. Szükségem van rád. - kezdett el könnyezni. Ne, kérlek ne sírj. Ha te sírsz én is sírok. - Bella és Louis lassan itt lesznek. - suttogta. - Itt lesznek, nem felejtettek el, ahogy én se tudlak. Hiába vesztetted el a babát én ugyanúgy szeretlek. - mikor meghallotta a baba szót hirtelen a hasamhoz kaptam. Ő nincs már. És ez is az én hibám.
Hirtelen kinyílt az ajtó és Bella futott be az ágyhoz. Ahogy meglátott elkezdett hangosan sírni. Louis mondta, Zaynnek, hogy hagyjanak minket egyedül. Igen, talán erre volt szükség. Rég láttam Bellát, magammal foglalkoztam az elmúlt napokban, észre sem vettem, hogy milyen meggyötört lehet Louis miatt.
  - Allie ne hagyj itt kérlek. Előbb anya és Lia most meg te? Nem, ezt nem teheted velem. - sírt a testvérem. Nem szerettem sírni látni.
  - Nem hagylak itt. - mondtam ki hangosan, bár hiába, úgyse hallotta.
  - Szeretlek Allie. Te vagy a világon a legjobb testvér, ne hagyj magamra. Ébredj fel, tartunk csajos estéket, nézünk sírós filmeket, teletömjük magunkat fagyival, chips-el és minden hízlaló dologgal, megjavítjuk a kapcsolatunkat, csak ébredj fel. Minden rendben lesz. - simította meg az arcomat. Itt eltört a mécses, elsírtam magam. Már csak annyit láttam, hogy a mozdulatlan testem ellenére, a szememből egy könnycsepp csordul ki. Talán még van esélyem arra, hogy ismét velük lehessek.

71. fejezet - Rossz, rossz és még több rossz

*Allie*

A szobába aludtam, vagyis próbáltam. Nem tudtam aludni ilyen körülmények között. Azt se tudtam kiben bízhatnék meg. Egyszerre féltem is meg próbáltam feldolgozni a nő azaz Ana viselkedését. Nem láttam benne rosszindulatot csak már féltem megbízni bárkiben is. Éppen átfordultam a másik oldalamra mikor hallottam, hogy valaki bejön az ajtón. Gyorsan lehunytam a szemem alvást tettetve de mikor egy kéz érintette meg a vállamat tudtam, hogy nem egy férfi kéz hanem női.
  - Allie drágám, ébren vagy? - kérdezte suttogva Ana. Átfordultam a másik oldalamra és bólintottam. - Figyelj most elmegyünk innen. - mondta nekem én meg eléggé meglepődtem szóval folytatta. - Ne kérdezz csak gyere. Bízz bennem kérlek. - nézett rám úgy hogy nem tudtam nemet mondani. Fogtam magam és ahogy voltam felkeltem és követtem őt ki az ajtón.


*Bella*
Hajnalban ébredtem fel, rémálmok gyötörtek.  Mennem kellett. Az álom kipattant a szememből olyan gyorsasággal indultam a szoba ajtóm felé. Kicsaptam az ajtót és lehangoltan néztem, hogy senki nem aludt a szobámba. Nem bírtam tovább itt maradni, indulnom kellett. Bepakoltam pár ruhát egy kézi poggyászba, majd halkan baktattam le a lépcsőn, reggel hétkor. Mindenki aludt, a nappaliba: a földön. Halkan vettem fel a Converse tornacipőmet majd a vékony pulcsimat. Lassan nyitottam ki az ajtót, mikor valaki hátra húzott. Nagyon megijedtem.
  -Bella komolyan itt hagysz minket? - nézett rám csillogó kék szempárral Niall.
  -Csak pár napra megyek. Héé.. amúgy se hiányoznék senkinek. - veregettem meg a szőke hajú srác vállát. Csalódottság tükröződött a szemében de mennem kellett. Ahol ott vagyok ott mindig csak baj van. Elmegyek, és Allie majd előkerül. Biztos vagyok ebben. Aggódok az egyetlen testvéremért, de tudom hogy miattam veszett el.. érzem.
  -Kiengedlek. - csukta be utánam az ajtót, semmi búcsúzás után.

A vonat pályaudvaron ácsorogtam. Egyedül. Magányosan. Az emberek csak sétálgattak körülöttem, majd a vonat állt meg előttem. Az egyenruhás férfi kinyitotta az ajtót, majd mindenkit csak jeggyel engedett fel. Nekem nem volt jegyem. Pénzem is alig.
  -Kisasszony a jegyét kérem. - mondta mogorva hangon, kék öltönyben az ellenőr. Vagy mi. Pár másodpercig csak ácsorogtam megszeppenve..
  -Nincs jegyem. - mondtam ki, könnyezve.
  -Akkor arra van a kijárat. - mutatott a peron felé.
  -Nem mehetek haza. Nincs pénzem. El kell jutnom a reptérre. Kérem. - sírtam el magam a férfi előtt. Az arcvonásai engedtek egy csöppet de aztán egyre jobban feszültek.
  -Ha nincs jegy, nincs utazás. - ordított rám. Majd egy laza mozdulattal arrébb lökött, én pedig a földre zuhantam a táskám mellé. Sírva hajtottam le a fejem, és azon gondolkoztam, hogy mért is élek!? A vonat gyorsan száguldott el előttem, de mély érzéseket hagyott maga után. A szellő, vagy inkább hurrikán amit itt hagyott kis híján letépte a fejemet. Esetlenül álltam fel a földről, majd a táskát magam után rángatva lépkedtem be a vonat állomásra. Üres volt, csak a jegypénztárnál ült egy öreg nő. Oda sétáltam, hátha megsajnál és ad egy jegyet.
  -Jó napot! Megkérdezhetném mennyibe kerül egy jegy? - kérdeztem kedvesen.
  -Ki van írva. Használd a szemedet, azért van. - mondta bunkón. Igen ez az én szerencsém. Fellök egy kék öltönyös bohóc, aztán beszól egy néni akinek több ránca van mint haja, de a legszebb hogy a jegyemhez is csak 50 penny kéne. Ez is csak én lehetek.
Szomorúan sétáltam egy padhoz és dobtam le a táskám. Húsz perce ülhettem ott, mikor valaki leült mellém.
  -Bella te vagy az? - kérdezte mosolyogva. Kicsit összerezzentem mert nem számítottam rá hogy bárki is leszólítana. Emily volt. Ő az akit a kemping helyen ismertem meg.
  -Szia Emy. Hát te merre mész? - kérdeztem tőle könnyeimet leplezve.
  -Bátyámhoz. Egy megállót kell mennem. - kezdett a táskájába kotorni. -Te kire vársz?
  -Senkire. Dieppe-be mennék. Ha lenne pénzem a jegyre. - mondtam lehajtott fejjel. Úgy éreztem elkap a sírógörcs, pedig így is szégyenembe süllyedhetek. Apám jól keres még sem ad nekem jegyre pénzt. Emily felállt és elment. Remek. Itt hagyott.. ő is.

Felálltam, hogy haza fele induljak mivel úgysem jutok el az úti célomhoz mikor valaki elkapta a karomat.
  -Hova mész? Itt a jegyed. - nevetett Emily. Nem tudtam mért vett nekem jegyet, és adott pénzt.
  -Nem fogadhatom el. - nevettem fel, majd indultam volna tovább.
Csendben sétáltam, csak a cipőm kopogását hallottam, meg Emily-t ahogy a nevemet kiabálta.

*Zayn*

Elmentem oda, ahova az a nő mondta. Nem az én kocsimmal mentem mert azt mondta az feltűnő lenne így szóltam egy ismerősömnek, hogy kölcsön adja a kocsiját aki bele ment cserébe, hogy használhatja egyszer az én kocsimat is. Rögtön igent mondtam mivel nekem sokkal fontosabb Allie mint az a kibaszott autóm. Ahogy oda értem láttam, hogy nincs ott senki. Először azt hittem átvertek, de mikor megnéztem az időt láttam, hogy hamar értem oda szóval vártam. Vártam amíg fel nem bukkant egy másik kocsi kicsit messzebbről. A nő elmondta, hogy egy szürke telepjáróval jön és az pont az volt. Egyik pillanatban egy nagy sóhaj hagyta el a számat de mikor láttam, hogy villámsebességgel közelít felé egy fekete kocsi már nem voltam annyira nyugodt. Kipattantam a kocsiból és már csak annyit láttam, hogy az anyósülés felőli oldalnak megy a kocsi.

A nő és a lány elindultak. A lány megszeppent arcát látva mindenki rosszat sejthetett de mivel nem volt senki a közelükbe így senkisem látta. 
A nőnek nyomkövetőt szereltettek a telefonjába a tudta nélkül így mikor elindultak a férfi tudomást szerzett a tervről. Kocsiba szállt és elindult, követte a kocsit. Mikor meglátta a közelbe a szürke telepjárót a gázba taposott és hiába kellett feláldoznia az életét ahogy tudott belement a szürke autóba. A férfi meghalt a helyszínen, a lányt és a nőt a sürgősségire szállították ahogy oda értek a mentősök. A lány élet-halál harcot vívott benne a növekvő magzattal aki ugyanúgy a helyszínen életét vesztette. A nő aki vezetett nagyobb sérülésekkel szállították kórházba, a bordája, jobb lába és a keze eltört. A lány aki az anyós ülésen ült, nagyobb sérüléseket szerzett így kómába fekszik a kórház egyik szobájába.

70. fejezet - Át kell gondolnom

*Bella*

Pár óra után haza is ért minden fiú. Allie sehol. Úgy mértek végig mint aki fertőzően beteg. Mint egy idegen. Egy idegen aki rossz ember. Fájt a lenéző tekintetek sokasága de nem törődtem vele. Az utóbbi időbe eléggé "megpuhultam" ezért keménynek kellett látszanom. Nem köszöntek. Csak elmentek mellettem. Csendben.
  -Hol van Allie? - ordítottam utánuk. De nem kaptam választ. Mint egy kívülálló.. úgy viselkedtek velem mint egy bűnözővel..
Leültem a tévé elé hiszen a híreket mindennap nézem, hátha bejelentik hogy megtalálták Alliet, épen és egészségesen.. de nem Allie volt.. Én voltam a képernyőn..
  -A híres Louis Tomlinson élete mégsem olyan fényes mint azt rajongói hiszik. A szent Bella Greenfild és a fent említett Louis kapcsolatának vége. Bella hozzátette, hogy még Niall is jobb döntés lett volna ugyanis ő "cukibb". A 18 éves lány azt állítja, hogy a gírnév miatt járt a tinisztárral. Louis ki akarta engesztelni őt egy kemping kirándulással de nem sikerült esetleg? Talán a lány múltja van a dologban? Esetleg Louis kiismerte őt.. a fényes, gyönyörű lány még sem volt olyan szent.. Régebbi korszaka eléggé lehangoló volt. Testvére és édesanyja halála után még jött ez a szakítás is.. nem lennék a lány helyébe. De hát nem kell egy fiú szívével játszadozni. Legközelebb jól meggondolja ki szívével fog szórakozni. Az élet visszavágott neki. - fejezte be a mondandóját, majd egy kép jelent meg rólam. Nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek.. végre minden jól alakult Louissal erre bekavar a kulissza .. most tuti, hogy összeveszek Niallel is és úgyszintén Louissal.. Ennél jobban.. hiszen ennél jobban már nem utálhatnak.. minden jól alakult, igen persze.. nem veszekszünk csak simán nem szólunk egymáshoz.. végülis.. nem bántjuk meg egymást.
A képen, épp anyu házába sétáltam fel a lépcsőn.. nem mostani kép volt az biztos.. még a Floridai út előtt készült egy pár órával.
Gondolkozásom hamar elszállt mert vadállat módon trappoló alak haladt felém vörös fejjel, nem sokkal később a tejföl szőke bandatársa is követte őt. Szép lassan (kb. 5 perc) mindenki a nappaliba gyülekezett és hol rám, hol a TV-re néztek. Majd vetettek rám egy pillantást és egyszerre kezdtek el vitatkozni egymással. Felesleges volt, hiszen tudtam, hogy nem ezt mondtam.. de ebből nem tudnék már jól kijönni. Valaki úgysem hinné el és azon pedig ők vesznének össze.
  -Kérlek mond, hogy ez nem igaz. - nézett rám kérdőn Louis. Hirtelen nagy csend ült az egész házban, így még azt is hallottam volna, ha a szobámba egy légy repked.
  -Nem igaz. Nem mondtam ilyet. Vagyis nem pont ezt! - vágtam rá könnyen, most vagy elhiszik vagy nem. Nem fogok könyörögni azért, hogy higgyenek nekem. Mindenki megkönnyebbülten kért bocsánatot attól akinek az előbb leordította a haját.
  -Tudtam. - sóhajtott Niall. A TV-be továbbra is rólunk volt szó, egy szerencse van ebbe. Nem tudják, Allie nevét, csak annyit hogy barna a haja és Zayn barátnője. Nem tudom mi lesz ha kitudódik, hogy Allie terhes.. A rajongók le fognak mészárolni minket, bár jobban örülnék az ellenkezőjének. Végig gondolva, leforgott előttem a szilveszter éjszaka.
  -Louis, remélem tudod hogy mit kockáztattunk szilveszterkor.. Mi lesz ha úgy járok mint Allie? - néztem rá ijedten. Én tudtam mi volt, de senki más.. nem mertem elmondani.
  -Nem védekeztünk de.. azért mert.. pont nem volt nálam.. khhmm .. tudod. - köhécselt, hátha így a közelben lévőknek nem esik le miről beszélünk.
  -De múltkor hányingerem volt, sőt egyre többször... - néztem rá ijedtséget színlelve.
  -Mi a legrosszabb? Tini anyuka leszel, én pedig öreg tini apuka. - nevetett. Reméltem senki nem hallotta meg. Így is volt.. senki nem nézett ránk, nem biztos hogy nem hallották.. de legalább nem kezdtek el faggatni. Senki nem tudta csak én.. az én titkom volt.. Szétrobban a fejem.. el kell már mondanom valakinek.. próbálok nem erre gondolni.. de muszáj. Holnap indul a gépem nagyihoz, neki majd mindent elmondok.
  -Biztos el akarsz menni? - jött oda Liam mellém és a kanapéra szökkent.
  -Igen Liam! Senki nem szól hozzám. Louissal ez volt az első normális beszélgetésünk de ez sem rólunk szólt. Allie még mindig nincs meg. Ki vagyok idegileg. Beszélgetnem kell valakivel. Tudom hogy nem kedvelsz ne is próbálkozz. - förmedtem Liamre majd a szobámba futottam, az utolsó lépcsőfokon még vissza kiáltottam Liamnek egy mondatot:
-Igen Liam. Biztos! - majd a szoba ajtót magamra csaptam. Allie szobájában ücsörögtem, és azon gondolkoztam hol lehet? Vajon kínozzák? Csak ne essen baja. Allie számát tárcsáztam, hiszen próba szerencse.. lehet sunyiba fel tudja venni. Így is történt.
  -Allie? Te vagy? - kérdeztem vadul dobogó szívvel, de nem kaptam választ. -Kérem ne bántsák a testvérem! Bántsanak engem, én senkinek sem hiányoznék! Mindenkit megbántok. Kérem engedjék el! Itt vagyok én! - fakadtam ki a telefonban. A vonal másik végén egy mély hangú alak halkan felnevetett és eldobta a telefont. Az idegeim már nem bírták.. az egekig felmentek. Kinyomtam a telefont és lefeküdtem az ágyra.. Zayn úgy se fog aludni hiszen egész éjjel csak lent a nappaliba fog ülni.. mozdulatlanul. Zokogva.

*Allie*

Miután elvittek engem ahhoz a pasihoz, vagyis a lakásába magamra hagytak. Nem akartam itt lenni és sírva borultam le a kanapéra amikor hirtelen feltűnt egy nő. Najó inkább csaj. Tőlem nem lehetett sokkal idősebb.
  - Tudom, hogy nagyon rossz dolog amit a férjem tesz de értsd meg, hogy ő se maga teszi ezt. - ült le hozzám mire én arrébb húzódtam tőle autómatikusan.
  - De miért én? - sírtam tovább.
  - Mert aki felkérte őt úgy néz ki nagyon utálja Zaynt és elmondása szerint csúnya dolgot tett vele.
  - Mit? - kaptam fel a fejem.
  - Állítólag megalázta és ott hagyta. Nem tudom a sztorit mert nem mondott nekem se többet Eric. - áá szóval Ericnek hívják. - Ő nem akarta ezt. Nem ilyen. Én se ismerek most rá. De megfenyegetett minket hogyha nem teszi meg ezt elmondja, a férjem múltját. - kezdett el ő is könnyezni. Nem tudom mi ütött belém de odamentem hozzá és átöleltem. Most majdnem ugyanolyan sebzettek vagyunk.
  - Miért vagy velem kedves? - kérdeztem meg szememet törölgetve.
  - Ezt kérdezhetném én is. Kérsz valamit enni, inni? - kérdezte mire nekem megkordult a gyomrom és bólintottam. A konyhába vezetett.
  - Mit kérsz? - nyitotta ki a hűtőt.
  - Őőő. Lehet ciki de kérhetnék kakaót és mondjuk valami.. kevésbé hízlaló ételt? - kérdeztem meg félve mire elmosolyodott és elővette a tejet majd egy dobozt. Letette elém és gyümölcs salátát találtam benne.
  - Köszönöm. - vettem el a villát amit elém tett és elkezdte megcsinálni a kakaómat. - Megkérdezhetem hogy hívnak?
  - Persze, Anastasia vagyok de hívj csak Ana-nak. - mosolygott rám és betette a mikróba a bögre tejet. - Viszont én se tudom a nevedet. Annyit tudok, hogy Zayn barátnője vagy. Tényleg senki sem tudja a neved. - mosolygott rám. - Vagyis csak páran. - tette hozzá.
  - Allison vagyok. - motyogtam két falat között. Jól esett az étel.
  - Nos Allison sajnálom, hogy ilyen körülmények között találkozunk. - fintorgott és kivette a csipogó mikróból a bögrét majd felém fordult. - Hány kanállal tegyek bele?
  - Négy. - válaszoltam és folytattam az evést. Miután elém tette a kakaót azt is megittam. Nagyon fáradtnak éreztem magam de nem tudtam aludni. Tudtam hogy mindenki aggódik értem. Mit csinálhat vajon Zayn? Annyira szeretném látni. El akarom mondani neki hogy mennyire szeretem én nem gondoltam komolyan semmit amit hozzá vágtam. Ana elvezetett egy szobáig ahol tudtam fürdeni utána aludni. Adott egy pólót és egy rövid nadrágot majd másnapra ruhát. Annyira kedves volt velem.

*Zayn*

Alig hunytam le a szemem az éjszaka. Csak Alliere gondoltam és a babára. Vajon hogy lehet? Eszik rendesen? Legalábbis kap valami kaját? És inni? Nem mertem belegondolni a legrosszabbakba ezért úgy csuktam le a szemem, hogy arra gondoltam nem olyan kegyetlenek vele.
Éppen, hogy elaludtam volna, de megcsörrent a telefonom. Olyan gyorsan vettem elő, hogy megnézni se volt időm ki hív csak felvettem.
  - Igen? - szóltam bele idegesen.
  - Ne nyomjon ki. Csak annyit akartam mondani, hogy Allison jól van és érte jöhet mert itt van velem. Hallgasson figyelmesen én mindent elmagyarázok. - mondta egy női hang mire felkaptam a fejem és a kabátomért nyúltam majd felvettem a kocsikulcsot és megszólaltam.

  - Hallgatom.

69. fejezet - Talán minden a régi lesz csak máshol!

*Bella*

  -Hogy? Harry mond már! - ordítottam rá idegesen.
  -Haza vittem, hozzátok. És.. - mondta egyre halkulva.
  -Harry mond már! - kiabáltam el újra ugyan ezt a mondatot.
  -Mi van akadozik a lemez? - nevetett fel a lány.
  -Brie ez tényleg nem vicces. - förmedt rá Harry majd felém fordult és végre elkezdte.. -Allie eltűnt. Váltságdíjat követelnek.
Amint kimondta Harry, a csaj átölelte "bíztatás képpen". Nem érdekelt mi történik Harry és az a lány közt, de azért igenis rosszul esett. Nem szeretem Harryt. Főleg nem ezek után.
  -Kérlek menj el! Később hívlak! - mondta a lánynak és ki kísérte őt.
Én csak sírva ültem a bőr kanapén és néztem ahogy könnyeim egyenesen folynak végig rajta. Harry leült mellém és magához ölelt. Tudtam ha most haza futok a többiekhez Allienek nem lesz jobb.. akárhol is van..

*Louis*

Allie több napja nincs meg. És ezt Csak Liam, Zayn, Harry, Niall, Justin és én tudjuk. Bella, és a családjuk többi tagja nem. Hiányzik Bella, nem tudom hol van, vagy hogy kivel lehet. Nem tudom hol aludt, azt sem kivel. Arról tudok, hogy nap közbe Harrynél volt, de este? És most? Hiányzik, legszívesebben magamhoz ölelném és megcsókolnám, de a büszkeségem fontosabb.. ne csak én tegyek a kapcsolatunk miatt, ő a soros.
  -Indulhatunk? - kérdezte a legnagyobb világfájdalommal Zayn.
  -Persze. - indult ki mindenki letörten.
A stúdióba mentünk, felvettük a Little Things videó klipjét. A szomorú számhoz mindenki kedve illett. A klipről egy csomó videó készült, amit még ki kell válogatni és a többi. A felvételek alatt volt, hogy Zayn párszor beleszipogott, vagy épp valaki elsírta magát. Nem láttam még így sírni a fiúkat, de bevallom.. magamat sem.

Otthon mindenki csöndben ült, ahogy az utóbbi pár napban. Csak Harry lépett le gyorsan. Olyan feltűnő volt már. Hiányzik Bella, de eközben Harryvel flörtölgetnek. A szemem előtt fog Harrybe szeretni. Bella mindig is egy makacs lány volt, de ha valakit szeret akkor azt komolyan gondolja. - Fölálltam a kanapéról, és az ajtó felé indultam.
  -Hova mész? - kérdezte meglepődve a három fiú.
  -Belláért. - jelentettem ki.
  -Minek? - mondták amolyan van nagyobb probléma is hangnemben.
  -Bele fog szeretni Harrybe. - vágtam rá, mire meglepődve néztek végig rajtam a fiúk.
  -Harrybe?
  -Jaj, srácok ez olyan nyilvánvaló. Engem szeret, de Harryt is fogja. - mondtam egy óriási csomóval a torkomban.
  -Louis te agyalágyult vagy. Téged szeret. - jelent meg egy halvány mosoly Niall arcán.
Nem válaszoltam csak kifutottam az ajtón, és gondolkoztam.. gondolkoztam hol lehet Bella. Az ötletem Bella anyukájának a háza. Elsőnek oda mentem de senkit sem találtam ott. Az viszont látszott, hogy valaki mostanában itt járt. Nem részletezem, ugyanis nem fontos. Második ötletem pedig ki más volt mint a göndör herceg?. Hozzá futottam. Az ajtó előtt megálltam, és benyitottam. Bella, Harry karjaiba aludt. Nem akartam kiabálni, vagy veszekedni ugyanis ez megérthető.. ESETLEG.
  -Mi a magyarázat? - kérdeztem rögtön Harrytől. Ugyanis Bella nem volt éber.
Harry nem válaszolt csak ijedten nézett végig rajtam. Nem volt biztos a válaszában.. valami nagyon sántított. Elküldtem Harryt a srácok után ugyanis én Bellával akartam maradni.

*Allie*

Beültünk egy kocsiba. Előre ültettek majd aki hátul volt -véleményem szerint a "gonoszabbik"- lefotózott. Éppen magam elé tudtam tenni a kezem. Mit akar ez?
  - Ezt elküldjük sms-ben a barátaidnak. Ma még biztosan nem láthatnak téged csak képen. - mosolygott kacéran.
  - Nem erről volt szó Phill. - szólalt meg mellőlem a másik.
  - Nem érdekel miről volt szó. Ne mondd, hogy meggondoltad magad. - nézett rá fenyegetően. A másik pasi -akinek még mindig nem tudom a nevét- sajnálkozóan rám nézett.
  - Hova vigyük? - kérdezte meg egy sóhaj után. A szemeimből elkezdtek hullani a könnyek.
  - Oda ahol senki sem találhat rá. - gondolkozott. - Vidd el hozzánk. - mondta és hátra dőlt az ülésen.

*Bella*
El sem hiszem Louis kezében ébredtem. Azt hittem csak álmodok. Louis török ülésbe ült én pedig az ölébe hajtott fejemmel aludtam. Én úgy emlékszem Harry kezeibe feküdtem de nekem ez megteszi, sőt.
  -Hol van Allie? - kérdeztem idegesen, és kipattantam az öléből.
  -Szia Bella. - ölelt magához akár egy rongy babát. -Louis hagyj kérlek! Hol van Allie? - ordítottam.
  -Bella nem a seggedből rángattál ki! - förmedt rám. -Most mentek érte a srácok.
Nem gondolkoztam csak elfutottam. Megbántam mindent.. megbántam, hogy Louis idejött én meg ráordítottam. Meg fogok bolondulni. Harry-Louis... ez a két név bolyong a fejemben.. nem tudom kit szeretek. Harry itt volt a legkritikusabb helyzetbe, Louis meg úgy alapból mindig mellettem volt, kűzdött értem.. Harry kihasznált, mikor a legrosszabb állapotba voltam, magáévá tett, elrabolta a szívemet. Majd másnap haza hozott egy másik lányt, aki gyönyörű volt. Fáj, hogy nem találom a helyem. Az eszem Louist akarja szeretni, de a szívem Harry felé húz. Ez nem lehet igaz.. Louist szeretem és kész! Mivel a gondolataim szinte összevesztek egymással, ezért egy nyugodt helyre rohantam. Egy tópartra ahol, egy óriási fa alatt ültem. Tavasz első napja van, a nap halványan süt, elég volt egy vékony pulcsi már. A fa alá rogytam és annak neki dőlve néztem a hullámzó vizet, vagy épp a csillogóan ragyogó napot. Nem érdekelt, hogy bekönnyeztem, megérdemlem. Sírjak csak, úgysem érdekel ez senkit. Mindenkit akit szeretek eltaszítottam magamtól. Csak teher vagyok.. Niallt elhanyagoltam, Liammel sosem voltunk igazán jóba, az utolsó beszélgetésünk Miamiba volt mikor a padlón sírtam, Zayn.. nos vele sem volt tökéletes kapcsolatunk.. Mindenki más utál, utálnak mert önző voltam. Magamnak kerestem a legjobbat, mintsem hogy nekik segítettem volna.. Túl sokat várnak el tőlem.. A régi emlékek megcsapták az elmémet és régi képek ugrottak be.. A nagyival, a fa körül futkároztunk. A fa körül aminek neki dőlök most. Hiányzik. Már csak ő maradt nekem, meg apa, Josh és Justin. A családból csak velük vagyok igazán jóba. Justin, Jasminnel a kereszt szüleiknél vannak, Josh éppen összeházasodik a legnagyobb fruskával, apa pedig valahol dolgozik. valahol messze. Mindenki aki még szeret, a világ másik végében van.. Nagyi, elhanyagoltam őt is.. Beszélnem kell vele..
Belenyúltam a zsebembe és előkotortam a telefonomat, benyomtam egy gombot, így felvillant a háromszor hármas négyzet, ami azt jelezte hogy egy alakzat formálásával tudom csak feloldani.. az alakzat egy L betű volt.. L mint Louis. A háttér Louis volt..
Megkerestem mami számát a telefonkönyvembe és a hívás ikont választottam. Hosszú percekig csak pityegést hallottam majd, megszólalt az ismerős hang, az övé. Rekedt volt, de megnyugtató, és kedves. A hang nem az volt amire számítottam..
  -Hallo Christina Greenfild vagyok, a sípszó után kérem hagyjon üzenetet.. majd meghallgatom egyedül.. itthon.
A szavak hallatán elöntött a sírás, elhanyagoltuk Allievel és Joshhal. El sem tudom hinni milyen rossz lehet neki, én pedig itt sajnáltatom magam egy nyomorult fa alatt..
  -Na-nagyi.. sajnálok mindent. Ha nem gond akkor odautaznék hozzád pár hétre. Sokat kell mesélnem. Sajnálok mindent.. nagyon szeretlek. Kérlek hívj vissza ha ráérsz! Jó pár évet be kéne pótolnunk. - zokogtam a telefonba. Tudom hogy ő most utál, de meg kell bocsájtania.. nincs nekem senkim.. Fel kell állnom, és erősnek kell lennem. Haza siettem ahol senki sem volt.. Beléptem a nappaliba és elöntött az állott szag, igen látszik hogy Allie nincs itt, ő utálja a büdöset.. A szobámba mentem, és előkaptam a bőröndömet,  a szekrény elé húztam majd szinte ráborítottam a szekrényemet. A bőrönd nagyon púposnak bizonyult. ezért rá ültem, de így se. Josh szobájából kihoztam a régi kézi poggyászát, és abba pakoltam a púposodó ruhadomb felét. Nem akartam elmenni. Megvártam még a fiúk hazaérnek. Ezt a szemükbe kell mondanom. Nem cetlizhetek mindig. El kell mennem, el innen.. Londonból.. ahol születtem. Új életet kezdek egy kicsit távolabb Dieppeben ami Franciaország legszélén van, ahol nagyi lakik. És Franciaország másik végében pedig Josh házasodik..


*Zayn*

Amikor már majdnem a megbeszélt helyszínen voltunk kaptam egy sms-t ismeretlen számról. Megnyitottam és Allie volt a képen ami alá írtak is.
"Nem látod hogy szenved? Jobb lesz ha siettek, mi már itt vagyunk."
Egy ideig néztem a képet. Ismét elfogott az idegesség érzet vagyis jobban mint eddig. A fiúk kivették a kezemből a telefont majd megnézték ők is a képet. Harry ült a volánnál mivel Louis most Bellához ment. Ahogy meglátta a kép alatt írást beletaposott a gázba.
Mire odaértünk, ami körbelül két perc sem volt, már nem voltak ott. Talán sosem voltak itt. Csak állították. Nem tudom hol van Allie. Kemény lány, de állapotos. Nem tud vigyázni egyszerre magára és a babába. Tudom, hogy erős.. de azt is tudom, hogy valami baj lesz vele, vagy a babával. Húsz percen keresztül csak álltunk egy helybe az autóval, majd a megbeszélt helységet köröztük át tízszer, végül megbizonyosodtunk arról hogy Allie nincs itt. Az én hibám. Ha előbb jövök itt van. A karjaimba foghatnám. De én idióta nem siettem túlságosan. Ha Allienek baja lesz az én lelkemen szárad. Mi van éppen megölik? Vagy kínozzák?

Csalódottan vezettünk haza.. mármint a lányok házába. A ház nem volt üres. Beléptünk szépen libasorba majd Bellát néztük. Itt állt. És egészséges. Semmi baja. Örültem, hogy itt van de Allienek jobban örültem volna. Végig néztem a barátaimon akiket nem igazán hatott meg Bella jelenléte. Mindannyian csalódtunk benne. Harry szokás szerint elhúzott, Louis az emeletre ment, Liam, Niall és én a konyhába bénáztunk. Egészen addig még meg nem hallottuk a híradót. Ilyenkor mindig mindenki a TV elé gyűlik hátha Allieről van szó. Belláról volt.. kikapcsoltam a konyhai TV-t majd a három sráccal oda mentünk számon kérni a látottakat. Louis ért le utoljára, aki Bella szobájába nézte a TV műsort.
Mindenki összekapott mindenkivel, végül meg találták a megoldást. Megkérdezték Bellát.

A 'vita' után mindenki ment a dolgára csak Louis maradt Bellával. Suttogva beszélgettek egymással, jó volt nézni ahogy ők ott vannak egymásnak, én pedig azt sem tudom hol a kedvesem. Allie jobbat érdemel nálam. ....

+blog

Sziasztook! Nem kövi rész de gondoltam örülni fogtok ha írok egy új blogot nem tudom tetszeni fog e de remélem:)  (nem hirdető blog ez kivételes alkalom)

OLVASSÁTOK EL:) KATT IDE!

kicsit hasonlít majd az igazi életemre de nem probléma remélem. *-* a design-en javítok még azt ne nézzétek! ♥