71. fejezet - Rossz, rossz és még több rossz

*Allie*

A szobába aludtam, vagyis próbáltam. Nem tudtam aludni ilyen körülmények között. Azt se tudtam kiben bízhatnék meg. Egyszerre féltem is meg próbáltam feldolgozni a nő azaz Ana viselkedését. Nem láttam benne rosszindulatot csak már féltem megbízni bárkiben is. Éppen átfordultam a másik oldalamra mikor hallottam, hogy valaki bejön az ajtón. Gyorsan lehunytam a szemem alvást tettetve de mikor egy kéz érintette meg a vállamat tudtam, hogy nem egy férfi kéz hanem női.
  - Allie drágám, ébren vagy? - kérdezte suttogva Ana. Átfordultam a másik oldalamra és bólintottam. - Figyelj most elmegyünk innen. - mondta nekem én meg eléggé meglepődtem szóval folytatta. - Ne kérdezz csak gyere. Bízz bennem kérlek. - nézett rám úgy hogy nem tudtam nemet mondani. Fogtam magam és ahogy voltam felkeltem és követtem őt ki az ajtón.


*Bella*
Hajnalban ébredtem fel, rémálmok gyötörtek.  Mennem kellett. Az álom kipattant a szememből olyan gyorsasággal indultam a szoba ajtóm felé. Kicsaptam az ajtót és lehangoltan néztem, hogy senki nem aludt a szobámba. Nem bírtam tovább itt maradni, indulnom kellett. Bepakoltam pár ruhát egy kézi poggyászba, majd halkan baktattam le a lépcsőn, reggel hétkor. Mindenki aludt, a nappaliba: a földön. Halkan vettem fel a Converse tornacipőmet majd a vékony pulcsimat. Lassan nyitottam ki az ajtót, mikor valaki hátra húzott. Nagyon megijedtem.
  -Bella komolyan itt hagysz minket? - nézett rám csillogó kék szempárral Niall.
  -Csak pár napra megyek. Héé.. amúgy se hiányoznék senkinek. - veregettem meg a szőke hajú srác vállát. Csalódottság tükröződött a szemében de mennem kellett. Ahol ott vagyok ott mindig csak baj van. Elmegyek, és Allie majd előkerül. Biztos vagyok ebben. Aggódok az egyetlen testvéremért, de tudom hogy miattam veszett el.. érzem.
  -Kiengedlek. - csukta be utánam az ajtót, semmi búcsúzás után.

A vonat pályaudvaron ácsorogtam. Egyedül. Magányosan. Az emberek csak sétálgattak körülöttem, majd a vonat állt meg előttem. Az egyenruhás férfi kinyitotta az ajtót, majd mindenkit csak jeggyel engedett fel. Nekem nem volt jegyem. Pénzem is alig.
  -Kisasszony a jegyét kérem. - mondta mogorva hangon, kék öltönyben az ellenőr. Vagy mi. Pár másodpercig csak ácsorogtam megszeppenve..
  -Nincs jegyem. - mondtam ki, könnyezve.
  -Akkor arra van a kijárat. - mutatott a peron felé.
  -Nem mehetek haza. Nincs pénzem. El kell jutnom a reptérre. Kérem. - sírtam el magam a férfi előtt. Az arcvonásai engedtek egy csöppet de aztán egyre jobban feszültek.
  -Ha nincs jegy, nincs utazás. - ordított rám. Majd egy laza mozdulattal arrébb lökött, én pedig a földre zuhantam a táskám mellé. Sírva hajtottam le a fejem, és azon gondolkoztam, hogy mért is élek!? A vonat gyorsan száguldott el előttem, de mély érzéseket hagyott maga után. A szellő, vagy inkább hurrikán amit itt hagyott kis híján letépte a fejemet. Esetlenül álltam fel a földről, majd a táskát magam után rángatva lépkedtem be a vonat állomásra. Üres volt, csak a jegypénztárnál ült egy öreg nő. Oda sétáltam, hátha megsajnál és ad egy jegyet.
  -Jó napot! Megkérdezhetném mennyibe kerül egy jegy? - kérdeztem kedvesen.
  -Ki van írva. Használd a szemedet, azért van. - mondta bunkón. Igen ez az én szerencsém. Fellök egy kék öltönyös bohóc, aztán beszól egy néni akinek több ránca van mint haja, de a legszebb hogy a jegyemhez is csak 50 penny kéne. Ez is csak én lehetek.
Szomorúan sétáltam egy padhoz és dobtam le a táskám. Húsz perce ülhettem ott, mikor valaki leült mellém.
  -Bella te vagy az? - kérdezte mosolyogva. Kicsit összerezzentem mert nem számítottam rá hogy bárki is leszólítana. Emily volt. Ő az akit a kemping helyen ismertem meg.
  -Szia Emy. Hát te merre mész? - kérdeztem tőle könnyeimet leplezve.
  -Bátyámhoz. Egy megállót kell mennem. - kezdett a táskájába kotorni. -Te kire vársz?
  -Senkire. Dieppe-be mennék. Ha lenne pénzem a jegyre. - mondtam lehajtott fejjel. Úgy éreztem elkap a sírógörcs, pedig így is szégyenembe süllyedhetek. Apám jól keres még sem ad nekem jegyre pénzt. Emily felállt és elment. Remek. Itt hagyott.. ő is.

Felálltam, hogy haza fele induljak mivel úgysem jutok el az úti célomhoz mikor valaki elkapta a karomat.
  -Hova mész? Itt a jegyed. - nevetett Emily. Nem tudtam mért vett nekem jegyet, és adott pénzt.
  -Nem fogadhatom el. - nevettem fel, majd indultam volna tovább.
Csendben sétáltam, csak a cipőm kopogását hallottam, meg Emily-t ahogy a nevemet kiabálta.

*Zayn*

Elmentem oda, ahova az a nő mondta. Nem az én kocsimmal mentem mert azt mondta az feltűnő lenne így szóltam egy ismerősömnek, hogy kölcsön adja a kocsiját aki bele ment cserébe, hogy használhatja egyszer az én kocsimat is. Rögtön igent mondtam mivel nekem sokkal fontosabb Allie mint az a kibaszott autóm. Ahogy oda értem láttam, hogy nincs ott senki. Először azt hittem átvertek, de mikor megnéztem az időt láttam, hogy hamar értem oda szóval vártam. Vártam amíg fel nem bukkant egy másik kocsi kicsit messzebbről. A nő elmondta, hogy egy szürke telepjáróval jön és az pont az volt. Egyik pillanatban egy nagy sóhaj hagyta el a számat de mikor láttam, hogy villámsebességgel közelít felé egy fekete kocsi már nem voltam annyira nyugodt. Kipattantam a kocsiból és már csak annyit láttam, hogy az anyósülés felőli oldalnak megy a kocsi.

A nő és a lány elindultak. A lány megszeppent arcát látva mindenki rosszat sejthetett de mivel nem volt senki a közelükbe így senkisem látta. 
A nőnek nyomkövetőt szereltettek a telefonjába a tudta nélkül így mikor elindultak a férfi tudomást szerzett a tervről. Kocsiba szállt és elindult, követte a kocsit. Mikor meglátta a közelbe a szürke telepjárót a gázba taposott és hiába kellett feláldoznia az életét ahogy tudott belement a szürke autóba. A férfi meghalt a helyszínen, a lányt és a nőt a sürgősségire szállították ahogy oda értek a mentősök. A lány élet-halál harcot vívott benne a növekvő magzattal aki ugyanúgy a helyszínen életét vesztette. A nő aki vezetett nagyobb sérülésekkel szállították kórházba, a bordája, jobb lába és a keze eltört. A lány aki az anyós ülésen ült, nagyobb sérüléseket szerzett így kómába fekszik a kórház egyik szobájába.