73.fejezet - Hála az égnek!

*Zayn*

Kint ültünk Louis-al a váróban. Az agyam egyfolytában kattogott, de nem jutottam semmire. Ha nem veszünk össze Allievel talán most nem lenne itt hanem otthon lennénk, filmeznénk kettesben és minden jó lenne. De mit hiszek én, ez nem egy film ahol minden happy end.Ez a csúf valóság sajnos.
  - Fiúk! - jött ki a teremből Bella sírva. - Láttam, hogy Allie sír.
  - Micsoda? - ugrottam fel és besiettem a terembe. Az orvosok azt mondták, hogy nincs sok esélye a túlélésre. Talán tévedtek.
Ahogy bementem láttam, hogy Allie szeme könnyezik. Nem reagál semmire de könnyezik. Szóltam Louisnak, hogy szóljon egy orvosnak.Az orvos belépett a szobába és megvizsgálta őt. Én addig ott álltam az ajtó mellett. Bella és Louis addig elmentek a büfébe mivel Bella nem evett pár napja ezért Louis ragaszkodott hozzá.
  - Érdekes. - egyenesedett ki az orvos. - Ez különös. - folytatta és én addig idegbajt kaptam.
  - Mi az? - kérdeztem meg kissé hevesen.
  - Még kómában van de úgy látszik reagál a dolgokra vagyis hallja az embereket ha minden igaz. A hölgy aki bent volt nála biztos mondott valamit amire így reagálhatott Allison kisasszony. - mondta nekem. Félig örültem mivel hall minket de mivel még kómában van így nem tudtam annyira örülni ennek a hírnek.
  - Akkor túlélte? - kérdeztem hitetlenül.
  - Igen, sok esélye van arra, hogy felkel. - mondta az orvos.

*Allie*

 Hallottam ahogy Zayn és az orvos beszélget. Láttam is mivel ott állok mellettük. Azt viszont nem tudom, hogy mióta vagyok kómában és ezt szeretném megtudni. Miután kiment az orvos Zayn oda jött hozzám.
  - Allie. - kezdett bele - Hát úgy néz ki rendbe jössz. Erős vagy, bízok benned. - szorította meg a kezemet. Éreztem ahogy megszorítja. Odamentem mellé és átöleltem. Nem reagált rá, gondolom nem érezte, pedig azt akartam, hogy érezze. Azt akartam, hogy tudja, itt vagyok mellette és szeretem. - Már egy ideje így fekszel. azt mondták, nem sok az esély arra, hogy felkelsz, de most rosszul hitték. Ők nem tudják, hogy te milyen erős vagy. Mi tudtuk a fiúkkal. - mosolygott el egy kicsit.
  - Jó, de mióta vagyok kómában? - kérdeztem. Mintha meghallotta  volna ismét elkezdett beszélni.
  - Ez az öt nap pokol volt nélküled. Nem éreztem, hogy élek. Ha mellettem vagy ez máshogy van. Akkor érzem igazán, hogy élek és van miért. - puszilta meg a szám. Ezt is éreztem így a számhoz értem. Úgy hiányzik azt ölelése, a csókja és ő maga. Fel kell kelnem!

*Bella*

  -Nyugodj meg és utána hallgass meg. - mondta halkan, és a kelleténél kicsit idegesebben is. -Nem akarok veled összeveszni. De maradj csöndbe kérlek! Allie megvan. Balesete volt! Itt Londonban fekszik egy kórházban.  Kómában van. Nem biztos, hogy fel fog ébredni de tudd hogy mi itt leszünk, ha ez bekövetkezne.. - nézett rám egy piros lámpánál.
  -Taposs a gázba Louis! Meg fog halni és az az én lelkemen fog száradni! Nem hiszem el mért pont ő? - ordítoztam sírva. Nem értem mért az én családom szenved. Csak mi érezzük ezt a szúró, égető fájdalmat mikor egy családtagunk a halál szélén áll. Egyet kérek! Csak egyet... legyen minden a régi.. vagy ha nem is.. jöjjön rendbe minden!

*Zayn*
*Két nappal később*

A szobába ültem és figyeltem ahogy Allie szuszog. Még nem kelt fel de az orvosok szerint bármelyik nap kinyithatja szemeit. Éppen telefonon beszéltem Harryvel.
  - Most megyek fel a szobába. Egyre több itt az újság író haver. - mondta. Hallottam, hogy a háttérben nagy a zaj. Amióta Allie bent van és látnak minket ide bejárni mindenki találgat. Mivel Allie nevét jól titkoltuk a sajtó elől így minden szép és jó volt, de miután ide bekerült meg akarták tudni a nevét ugyanis valahogy kitudódott, hogy ő van bent, vagyis ahogy mondják: "Zayn Malik barátnője".
  - Haver, hoznál nekem egy kávét kérlek? - kértem meg szépen ugyanis ma nem sikerült aludnom. Egyszerűen képtelen voltam, mivel Allie ujjai megmozdultak este amit már mindenki tudott.
  - Persze, viszem. - mondta majd kinyomtam a telefont és letettem az ottani fehér kis szekrényre.
Leültem a székbe és bekapcsoltam a kis tv-t ami szemben helyezkedett el az ággyal. Éppen a mi klippünket adták majd elkezdtek beszélni Louisról és Belláról, majd rólam és Allieről, aztán, hogy kórházban van. Csak a szokásos téma az elmúlt három napban.
  -"Itt vagyunk a kórház előtt és várjuk a fejleményeket. Harry Styles nemrégiben lépett be a kapukon. Sajnos, minket nem engednek be oda így kívülről figyeljük az eseményeket." - mondta a nő majd Harry lépett be a szobába két kávés pohárral a kezében. Hálásan néztem rá majd leült egy másik székre. A napokban hirtelen sok szék bekerült ebbe a kórházi szobába.
  - Történt valami a tegnap este óta? - kérdezte.
  - Semmi. - sóhajtottam.
  - Liam üzeni, hogy délután ő is bejön megint, csak most haza kellett ugrania.
  - Bella? - kérdeztem meg. Bella nagyon összetört volt a napokban, hiába tudja, hogy felfog kelni, nem éli bele magát.
  - Kicsit jobban van. Louis minden pillanatban mellette van. - mondta és elhallgatott majd egyszerre fordultunk Allie ágya felé.
A következő pillanatban azt láttuk, hogy Allie szemei kinyitódnak majd pislog kettőt és ránk néz.
  - Szólj az orvosnak. - mondtam Harrynek, de nem vettem le a szemem róla. Harry felpattant a székből majd két perc múlva az orvos jött be és küldött ki minket. Felébredt.

*1 héttel később*

*Bella*

Tartalmas volt ez az egy hét, tele fotósokkal, kamerákkal és minden más eszközzel amivel valamit meg tudtak örökíteni. Allie hál' istennek rendbe jött és tegnap óta itthon van. De a fotósok a házunk előtt sátraznak. Reggel hét óra. Mindenki alszik. Csak én forgolódok. Megfeledkeztem mindenről, csak boldog voltam, végre minden jó volt. Kimásztam az ágyból majd megigazgattam a pizsama felsőmet ami egy topp volt, alul pedig egy bugyi. Vigyorogva sétáltam le a konyhába, ahol vakuvillanásokra eszméltem fel. Mindig elfelejtem hogy a fél ajtónk üvegből van. Idegesen futottam be a konyhába, nem akartam hogy ezek a képek megjelenjenek bárhol is.. Reggelit készítettem, Louisnak.. és a többieknek. Éppen David Guetta-tól a Titanium című dalt énekelgettem mikor kopogtak. Felhúztam gyorsan valami nadrág félét ami amúgy nem is az enyém volt csak ez volt a kanapén, vagyis a legközelebb. Feszengve nyitottam ajtót, de rögtön mikrofonok hegyeit nyomták a képembe.
  -Mit akarnak? - kérdeztem mérgesen de egyben magabiztosan. Nem válaszoltak nem is kérdeztek csak a ház elé haladó taxit lesték. Akár csak én. Ahogy megpillantottam ki is szállt ki onnan, az ütő is megállt bennem.