76.fejezet

Komikat kérnénk szépen ha lehet :)

Csak olvastam a sorokat és nem hittem a szememnek. Felvettek! Egyszerűen nem tudom elhinni. Oké, nem vagyok buta lány, jó tanuló vagyok, de hogy az egyik legjobb suliba felvettek ezt még én sem hittem el. Egy bökkenője volt az egésznek.. A suli New Yorkba volt. Nem Londonba. Messze a fiúktól és a családtól. Egész életemben erre vártam és most itt van, leírva a papíron.. Valóra válthatom az álmaim Bellával együtt, de ebbe az álomba nem szerepelnek a fiúk. Se Zayn, se Louis.
  - Azt hiszem tényleg így lesz a legjobb. Mikor kell bemenni a suliba? - kérdezte Bella.
  - Jövőhéten kell beköltöznünk a koliba - válaszoltam. Már csak az a kérdés, hogy mondjuk el a fiúknak.
  - Azt hiszem, felhívom Louist - mondta majd felfutott a szobájába. Azt hiszem nekem is ezt kéne csinálnom. De nem vagyok rá képes még. Ma minden olyan jól alakult. Végre boldog voltam. De nem baj. Így is boldog leszek. Mielőtt megismertem Zaynt akkor is boldog voltam, most se lesz olyan nehéz tovább élni nélküle. Legalábbis remélem.

**

Egész nap nem beszéltem Zayn-el. Nem vagyok képet telefonon keresztül vagy szemtől szembe elmondani ezt neki. Biztos tudja már, ha Bella elmondta Louisnak. Pár perce ment el, hogy találkozzon vele. Biztosan tudja már Zayn is. De akkor haragudni fog rám, hogy miért nem tőlem tudja. Annyira bonyolult ez az egész. Bárcsak egy csúnya, buta lány lennék. Akkor nem lenne se pasim se jó sulim. Vagy talán lehetnék buta és így néznék ki. Akkor Zaynel maradhatnék. Nem hiszem el. Nem igaz, hogy alig fél éve még örültem volna ennek, most meg itt aggódok azért mert Zayn itt van nekem. Nem. Nem rég ismertem csak meg, csak nem lesz olyan nehéz külön utakon járnunk. Gondolkodás menetemet a csengő zavarta meg.
Az ajtóhoz léptem és szinte berontottak mikor én azt kinyitottam. Zayn állt velem szembe és szemei szikrákat szórtak. 
  - Mikor akartál nekem erről szólni? Akkor amikor már a New York-i reptéren állsz? Vagy talán soha? - kérdezte minden üdvözlés nélkül.
  - Szia Zayn, én is örülök neked - mondtam cinikusan majd karba font kézzel a szemébe néztem. - NEM te mondod meg, hogy mit akarok vagy mit csinálok. Tudod, ma kaptam meg a levelet a sulitól, hogy felvettek és hidd el szóltam volna mielőtt felszállok a gépre. Talán előtte pár perccel.
  - Most nem vagyok jó kedvembe hidd el - mondta majd kézen fogott és felvitt a lépcsőn, a szobámba.
  - Én se és nem értem mit vonszolgatsz, tudok menni saját akaratomból is - vágtam be az ajtót majd leültem az ágyra és felnéztem rá. - Nem akartam, hogy mástól tudd meg, de mit csináljak, könyörgöm? Nem akartam elrontani a napodat azzal, hogy szakítok veled! - mondtam neki dühösen. 
  - Szakítani? Te szakítani is akarsz velem? - kérdezte kikerekedett szemekkel.
  - Nem Zayn, majd távkapcsolatba folytatjuk tovább - mondtam nem épp kedves hangsúllyal.
  - Megoldjuk. Elmegyek hozzád és ünnepekre meg szünetekre úgy is haza jönnél nem?
  - Zayn, de egy híres bandába énekelsz! Időd nincs, nem is lenne rám, lassan kezdődik a turné. Hogy gondoltad te ezt? - most már szinte kiabáltam.
  - A barátnőmre mindig van időm - mondta ő is nem éppen alacsony hangon.
  - Nekem ez így nem menne - vágtam rá majd bementem a fürdőbe és magamra zártam az ajtót. 
  - Allie, bocsáss meg kérlek. Nem akartam kiabálni, csak felhúzott ez az egész - mondta el egy levegőre. Nem nyitottam ki az ajtót.
  - Azt akarom, hogy menj el - szipogtam. Egy ideig hallottam, hogy még az ajtó előtt van majd a szobám ajtajának csukódását hallottam meg. Megvártam míg hallom, hogy beindítja a kocsiját majd kimentem a fürdőből és az ágyra rogytam. Az nap álomba sírtam magam.

*Bella*

Miután elmondtam Louisnak és a fiúknak, hogy mi a szitu, Zayn rögtön indult is Alliehez. Louis nem mondott semmit csak ült velem szembe. 
  - Mondj valamit kérlek. Azt is elviselem ha kiabálsz, de ez a hallgatás mindennél rosszabb - néztem rá és szinte már könnyeztem.
  - Mit mondja Bella? Nem rég szakítottunk aztán most újra minden szép és jó volt, bevallom, hogy szeretlek és te is engem erre most közlöd, hogy elmész. Mit mondhatnék erre? Hogy ne menj? Vagy, hogy menj, elengedlek és felejtsük el egymást? Mert hidd el, hogy egyik se menne, főleg nem a második - nézett a szemembe mire már tényleg elsírtam magam. Oda jött hozzám majd elkezdte simogatni a hátamat, hogy elnyugodjak.
  - Nem tudom mit tegyek. Végre megtaláltam azt a fiút aki tényleg, igazából szeretek erre itt van ez a suli. De ti úgyis mentek most turnézni, alig lennénk együtt. Muszáj a sulit választanom. Ott van sok másik lány, aki szebb és jobb nálam. Szakítsunk Louis, mert nekem ez így nem megy - sírtam jobban majd felálltam.
  - Tudod, van az a mondás, hogy akit szeretsz azt engedd el - nézett rám, de nem állt fel.
  - Tudom.
  - De van a másik, hogy ha tényleg igazán szeretett akkor nem is megy el.
  - Ez nem az én döntésem! - mondtam szinte üvöltve.
  - Nem akarom, hogy miattam maradj, hisz én is megyek el. Csak azt kérem, hogy várj rám. Kérlek - nézett mélyen a szemembe majd felállt és megcsókolt. Visszacsókoltam és csak egy valamit tudtam mondani.
  - Már az első csóknál tudtam, hogy te vagy az igazi.