78.fejezet

*Másnap*

Lényegében összefoglalva a tegnapi napot..
Allie elment este 7kor azzal a fiúval, én pedig beszéltem Louisal. Zayn teljesen kikelt magából és állítólag bement a szobájába duzzogni. Allievel ezt megbeszéltük és erre csak azt válaszolta, hogy azt csinál amit akar, már semmi közük nincs egymáshoz. Erre én persze Zaynnek adtam igazat, hisz csak most szakítottak úgy, hogy teljesen egymásba vannak esve. Allie ezzel a kis randijával most azt érte el, hogy Zayn ezt higgye már elfelejtette és Zayn elfog kezdeni csajozni ami biztos, hogy nem így lesz, hisz Zayn még mindig teljesen bele van esve Alliebe, és Allie is Zaynbe. Én azt hiszem teljesen összezavarodtam. A randi pedig Allie állítása szerint unalmas volt és azt mondta nem történt semmi, viszont elérte, hogy soha többet ne hívjanak minket randira. 
  - Szóval most azért mentél el vele, hogy azt higgyék unalmasak vagyunk és ne hívjanak többet el? - kérdeztem meg újra. 
  - Mint már mondtam igen, pont azért. Nem mennék el amúgy semmi pénzért senkivel randira, hisz senkit se fogok úgy szeretni mint Zaynt - mondta az ablaknak inkább mint nekem.
  - Ezt nem hiszem el - válaszoltam nevetve. 
  - Pedig így van. Most pedig az egész net azzal van tele, hogy Zayn Malik exbarátnője egy hét után túllépett a szakításon és más pasival enyeleg - fujtatott majd felkapta a telefonját és félre vonult telefonálni. Mivel nem akartam megzavarni így bekapcsoltam a tv-t és elkezdtem nézni valami hülye szerelmes filmet.

*Allie*

Miután megláttam a neten a híreket és a képeket teljesen kikeltem magamból. Nem hittem el, hogy nem mehetek el anélkül valahova, hogy ne ismerne fel senki, pedig még híres se vagyok, csak egy sztárral jártam, ami lehet, hogy rossz döntés volt, de ha egyszerűen szeretem?
Mivel véget akartam vetni ennek mint felhívtam azt a személyt aki mindenben segített nekem eddig, így gondoltam ebbe is fog. Legalábbis reméltem.
  - Igen? - szólt bele az ismerős hang. 
  - Liam, Allie vagyok - sóhajtottam.
  - Allie! Végre hogy tudunk beszélni. Mi volt ez tegnap? Azt ne mondd, hogy ennyit ért neked Zayn mert ezt még én se hiszem el - kezdett el beszélni. Mire végre befejezte a nagy fejmosást végre megszólalhattam.
  - Csak azért mentem el vele, mert le akartam koptatni. Semmi komoly nincs köztünk és nem is lesz. Csak Zayn lesz nekem, és ez így is marad talán addig amíg öregen 30 macskával meg nem halok - nevettem el egy kicsit erőltetetten a végét. 
  - Szóval szereted még? - kérdezte és éreztem a hangjába, hogy mosolyogva kérdezi. Biztos, hogy ott volt vele még valaki mert hallottam, hogy megkérdezik, hogy ki szeret kit?
  - Igen.. - válaszoltam nehezen. - Sajnos túlságosan is - kezdett el lefolyni pár könnycsepp az arcomon. Persze ezt csak azért tudtam, mert éreztem a számba a sós cseppeket ami az arcomon folyt le.
  - Hisz ez remek. Akkor beszélsz is vele? - kérdezte.
  - Tegnap beszéltünk. Az épp elég volt a lelki állapotomnak, hidd el - töröltem le a könnyeket és reménykedtem, hogy megérti, hogy nekem ez nem fog menni még. 
  - Persze, ezt megértem, csak annyit kérek, hogy mondd el neki, hogy szereted és ez mind félre értés - kért meg.
  - De hogy? - kérdeztem és már tudtam is a választ.
  - Éppenséggel a közelbe járunk, gondoltuk felugorhatnátok hozzánk - mondta azt amire számítottam.
  - Rendben. Akkor SMS-be küldd a címet és indulunk is - válaszoltam majd kinyomtam a telefont és vártam, hogy eljöjjön az a pillanat mikor kimagyarázhatom magam mindenből és talán Zaynel is minden rendbe jön. Utána viszont jön az a rész, amit én már nem várok. Az, hogy újra el kell búcsúznunk egymástól, de most talán könnyebb lesz és nem olyan fájdalmas, mint a legutóbbi, mikor elküldtem őt. 

*Bella*

  - Biztos vagy benne, hogy újra akarod látni? - kérdeztem meg már sokadszorra is testvéremet. Persze ő hajthatatlan, csak annyit akart mondani Zaynnek, hogy szereti és hogy nem kezdett bele egy másik kapcsolatba. Örültem is neki, mert így hamarabb láthatom Louist ami nekem jó, mivel mi azt hiszem igazából nem is szakítottunk. Legalábbis a beszélgetésekből és az SMS-ekból nem úgy látszott. 
  -Most vagy soha - mosolygott rám, de azt hiszem ez most egy keserű mosolynak látszott inkább, mint egy boldog, szívből jövő mosolynak.
  - Akkor nyomás felfele - löktem be a liftbe és megnyomtam a 10.emelet gombját. Az ajtó becsukódott elöttünk így még menekülni se tudott volna hova, maximum kifeszíti az ajtót és kiugrik a liftből, amit kétlek, de kinézem belőle. Mikor a lift csipogott, hogy azon az emelten vagyunk ahol szerettünk volna (legalábbis én) lenni kiléptünk belőle és egyenesen a szobák felé indultunk. Liam három szoba számot küldött az egyikbe Louis és Harry vannak a másikba Liam és Niall az utolsóba pedig Zayn. Allie egyenesen Zayn szobájához ment majd bekopogott rajta. addigra én már Louisék szobájába léptem és szinte beleugrottam a rég nem látott szerelmem karjaiba.

*Allie*

Ahogy beléptem a szobába először csak annyit láttam, hogy Zayn ül a kanapén a tv előtt és ment valami hülye akció film. Aztán felnézett és komolyan le kellett volna fényképezni azt a fejet ahogy reagált arra, hogy én ott állok az ajtajába. A következő pillanatban már szorosan magához ölelt. 
  - Nem hiszem el. Komolyan te vagy az? Ez nem csak egy álom? - kezdett el szinte hadarva beszélni.
  - Igen, én vagyok Zayn - nevettem fel majd egy kicsit eltoltam magamtól.
  - Hogy hogy itt vagy? - nézett rám nagy vigyorral az arcán.
  - Eljöttem.. Gondoltam úgy se találkozunk egy hamar így muszáj voltam még egyszer látni téged - mosolyogtam.
  - Még egyszer? Annyiszor látsz te engem amikor akarsz, csak kérned kell.
  - Miattam ezt nem kell csinálnod. Sztár vagy, méghozzá az egyik leghíresebb fiúbandába zenélsz - mondtam neki még nyugodt hangon.
  - Végre kimondom valakinek, hogy szeretem erre ő is el akar hagyni azért, mert híres vagyok. Hát ezt nem hiszem el - ütötte meg a combjait a két kezével majd elkezdett a nappali felé menni. 
  - Nem azért hagylak el, mert híres vagy, sőt nem is hagylak el, csak értelmetlen együtt lennünk úgy, hogy amíg én itt tanulok New Yorkban, addig te a világ másik oldalán koncertezel, több ezer ember előtt és még a legtöbb lány se csúnya - mentem utána és a tv elé álltam, mivel éppen leszart engem és inkább nézte azt a filmet amit a tvben adtak, minthogy rám figyelne.
  - Louis és Bella is együtt vannak és ugyanígy állnak egymással mint mi! - nézett fel rám. Aha, szóval csak úgy tett mintha tv-zne. 
  - Együtt vannak? - kérdeztem pár oktávval magasabb hangon. Én erről miért nem tudtam? Sőt, ami a legfontosabb, ezt miért nem mondta nekem Bella?
  - Igen, együtt vannak. Ne tegyél úgy mintha nem tudnád.
  - Pedig nem tudtam! - túrtam bele a hajamba. 
  - Komolyan?
  - Szerinted most így reagáltam volna, ha csak hülyéskedek? Persze, hogy nem tudtam! - emeltem fel a hangom mire ő is felállt majd egyik pillanatban csak azt veszem észre, hogy Zayn ajkai az enyéimen. Először meglepődtem, majd mikor észbe kaptam én is visszacsókoltam. Olyan rég csókolt már meg, hogy szinte fájt mikor ajkaink egy pillanatra is elváltak egymástól, azt is csak azért, mert felemelt, majd a szobájába vitt. Óvatosan letett az ágyra, aztán minden jött magától. Egyik pillanatban még volt rajtunk ruha, a másikba pedig már csak a fehérneműk választottak el minket egymástól, amit minél hamarabb elakartam távolítani az utunkból. Zayn a számról áttért a nyakamra majd le a kulcscsontomhoz, ahol, azt hiszem lesznek nyomok a ma estéről. Visszahúztam magamra és így újra a számat csókolta, majd éreztem, hogy belémhatol. A könnyeim elkezdtek kicsordulni, de nem a fájdalomtól, legalábbis nem a testi fájdalmaktól. Fájt, hogy tudom, ez az utolsó együtt létünk, és fáj, hogy ezután elválnak útjaink.

**

Másnap reggel még szinte fel sem kelt a nap mikor én kinyitottam a szemeim. Zayn mellettem szuszogott, magához ölelt, mintha nem akarna elengedni. Nehezen, kimásztam karjai közül, majd összeszedtem a ruháim, felöltöztem, és kiléptem az ajtón. Ez volt a kapcsolatunk záró pontja.