79.fejezet - Boldogtalan befejezés?

*4 év múlva*

Furcsa dolog hazaérkezni. Minden ugyanúgy néz ki. Ugyanolyan az illata. Ugyanúgy érzel. Rájössz, hogy az egyetlen dolog, ami változott, az te magad vagy.
Ez volt az első gondolatom, ahogy leszállt a gépem Londonba. Az elmúlt négy év elég esemény dús volt. Miután Zayn-t ott hagytam a hotelbe, minden áldott nap hívott és sms-ezett, a végén nem tudtam mást tenni, csak telefonszámot változtatni. Bella és Louis továbbra is együtt maradtak, boldog életet éltek.. Csak éltek, ugyanis nem azért jöttem haza, mert vége lett a sulinak. Úgy terveztem, ott maradok, és ott is fogok élni, de minden közbe jött. Apa újra házasodik a nyáron, Josh azt hiszem megtalálta élete szerelmét, aki nem szőke, nem buta, hanem egy igazán okos, kedves lány. És hogy mi van Bellával? Azt hiszem ezt lesz a legnehezebb elmesélnem. 
Egy hónappal ezelőtt, éppen a koleszba ültem és tanultam, mikor megszólalt a telefonom. A kijelzőn Apa neve állt. Nem sűrűn szoktam vele beszélgetni, így aztán kicsit csodálkoztam, hogy miért hív engem. A meghívóját megkaptam ugyan az esküvő miatt, de csak ennyi. Félve vettem fel a telefonom.
  - Halló? - szóltam bele és vártam, hogy apa beleszóljon.
  - Allie, haza kell jönnöd - válaszolta el-el csukló hangon. Nem tudtam elképzelni, hogy mi lehet a baj. Apa, éppen apa van más szinte a sírás határán. Az én apám, akit a világ legerősebb emberének ismertem. Itt már csak nagyon nagy baj lehet.
  - Mi történt? - szóltam bele félve a telefonba. 
  - Bella.. - kezdte volna el, de elsírta magát. 
  - Apa, mi történt Bellával? - kérdeztem szinte már sírva én is.
  - Tegnap.. este.. jött haza fele a munkából.. és.. balesetet szenvedett.. és.. azonnal belehalt - mondta és már nem bírta, hallottam, hogy nagyon sír. Én sem tudtam mást tenni, csak sírni. Nem tudtam felfogni. Az én testvérem? Az egyetlen ember akivel tartottam rendesen a kapcsolatot, aki itt volt minden nyáron, és minden szabadidejében, amikor nem Louissal és a gyerekeivel volt.. Meghalt. 
  - Nem.. nem bírnám ki. Bocsánat, de erre képtelen vagyok. Nem tudom.. egyszerűen nem tudok menni. Képtelen vagyok rá - sírtam el magam még jobban. Nem tudtam rendesen beszélni, csomó keletkezett a torkomba és úgy éreztem kiszakították a szívem másik felét.Az egyik felét már elvesztettem Zayn miatt, de most.. most Bella miatt. Ők ketten egészítették ki a szívem, de már mindkettőt elvesztettem. Ezt nem voltam képes elfogadni.
  - Rendben. Akkor hívlak a temetés előtt - tette le. 
És ez így is történt. Tegnap délután jött a hívás, hogy hétvégén lesz a temetés. Addig próbáltam feldolgozni ezt az egészet. Nem jártam be órákra, csak a ZH-kat írtam meg, és ennyi. Két hete fejeztem be a sulit, lediplomáztam, és új életet kezdhetek. Bellának és nekem ez volt az álmunk. Lediplomázni és együtt dolgozni. Nem hittük volna, hogy ilyen hamar eljön ez a pillanat, amikor egyikünk eltávozik közülünk. Aznap este amikor apa hívott, felszálltam a gépre és most érkeztem meg. Más volt a levegő mint New Yorkban. Azt hiszem, éreztem, hogy haza jöttem. Louissal beszéltem, egymást támogattuk az elmúlt időkben. Megígértem neki, hogy hazaköltözök, mivel segítek neki a gyerekekkel, de persze nem fogunk együtt élni. Csak annyi lesz az egész, hogy a szomszédba költözök és segítek neki felnevelni a lányát és a fiát, akik mellesleg, éppen hogy betöltötték a három éves kort. Nehéz lesz feldolgozni két három éves gyereknek, hogy az anyja nincs már velünk. Azt hiszem nekünk négyünknek lesz ezt a legnehezebb feldolgozni. 
A reptéren leintettem egy taxit és lediktáltam a címet amit Louis írt nekem meg sms-be. Amíg nem rendezem le a szomszéd ház megvásárlását addig nála szállok meg. A temetés két nap múlva lesz, addig el kell intéznem még egy csomó dolgot. Koszorút kell csináltatnom a húgomnak, meg kell látogatnom apámat és Josht és munkát is kell keresnem. A Zayn-el való szakításom után elkezdtem írni egy könyvet, amit már négy éve befejeztem, de még csak most volt bátorságom beadni egy kiadónak, így azzal is foglalkoznom kell. Nem volt kedvem semmihez, de legfőképp nem apáékkal találkozni. 

Ma az utcákat járva, összefutottam Liammel. Nem is mondtam, abba hagyták a zenélést, de ugyanolyan szoros a kapcsolatuk mint mindig. Ahogy Liammel beszélgettem, megtudtam, hogy két éve találkozott egy lánnyal, és azóta együtt vannak. Örültem neki, hogy boldog, így én is az voltam, hisz hiába az a pár év, attól még néha beszélgettünk telefonon, így számomra még mindig ő volt az egyetlen és legjobb barátom, és azt mondta, hogy én is neki, így azt hiszem jól vagyunk. 
  -És neked volt valakid az elmúlt négy évben? - kérdezte kicsit szomorkásan. Tudta, hogy nem szeretem ha felemlegeti ezeket, de azt hiszem ideje lenne tiszta vizet önteni a pohárba, főleg, hogy mostantól sokszor fogok velük találkozni. 
  - Nem, senkim.. -mosolyodtam el egy kicsit.
  - Még mindig őt szereted? - kérdezte.
  - Azt hiszem -válaszoltam, pedig pontosan tudtam a választ, erre a kérdésre. - De nem lennék képes megint a szemébe nézni.
  - Ne menekülj a múltad elől Allie. Mielőtt elrontanád a jövődet, tanulj meg élni a múltaddal és meglátod, talán minden rendbe jön majd - mosolyodott el ő is majd befordultunk az utcába, ahol Louis lakott és én fogok élni az elkövetkezendő pár napban.

*Két nap múlva*

Túl estünk a temetésen, azt hiszem életemben nem sírtam még ennyit, mint most. Amikor a pap szólított, hogy mondjak beszédet, nem igazán bírtam megmozdulni, így Zayn kísért fel engem. Igen Zayn. Az elmúlt két napban sokat beszélgettünk. Az első nap akkor volt mikor Liammel találkoztunk és elmentünk Louishoz.
"Liammel haza sétáltunk és feltűnt, hogy az egy kocsi helyett, három tartózkodik a ház előtt. Tudtam, hogy kik vannak ott, de nem voltam kész erre. Liam bátorított, így tíz perc győzködés után, besétáltunk a házba és meg láttam Őt. Ott ült, ölében Nina, Bella és Louis kislánya, mellette pedig Louis, Nina bátyja. Ugyebár Louis, Louisról kapta a nevét, de ez most lényegtelen. 
  - Sziasztok - mentem be a nappaliba, és Zayn csak akkor nézett fel, mikor meghallotta a hangomat. Ahogy meglátott csak nézett rám, és nem szólalt meg. Miután Lou megbökte a könyökével, ő is visszaköszönt nekünk.
  - Sziasztok - válaszolta majd letette az öléből Ninát és odajött hozzám. Kézen fogott és a konyhába mentünk. Azt hiszem beszélni akar velem.
  - Tudom, hogy nem ez a legalkalmasabb pillanat, de szeretnék veled beszélni, az elmúlt négy évről - vakarta meg a nyakát, ami nála az idegességet jelentette, ismertem már.
  - Lehet, hogy jó ötlet - válaszoltam, mire felnézett. Azt hiszem meglepődött."
Innen kezdve kezdtünk el újra "barátkozni", már ha lehet így hívni azt, hogy mindketten szenvedünk, mert szeretjük egymást.  Tehát Zayn-el az oldalamon sétáltam ki a Bella képe mellé és elkezdtem a beszédem.
  - Nos, mit is mondhatnék.. - kezdtem bele a beszédembe. - Bella a világon az egyik legjobb testvér volt. Mindig kitartott mellettem még mikor én rángattam is bele a rosszba. Sokan hasonlítgattak minket egymáshoz, hisz tényleg hasonlítottunk külsőleg és belsőleg is. Viszont amit sokan nem tudnak az az, hogy Bella nem olyan volt mint amilyennek mutatta magát. Az erős természetű lány koránt sem volt olyan mint amilyen. Ő egy gyenge lelkű, szeretetre méltó lány volt. Követett el hibákat, hisz ki nem? Ő sem volt tökéletes, mint senki más sem. Viszont egy valamit irigyeltem mindig is tőle az az, hogy milyen kitartó és bátor volt. Mint megtudtam ő a példaképének tartott engem pedig ő volt az én példaképem. Ő látta azt amit mások nem. Mindenek ellenére, ami vele történt felnevelt két gyönyörű gyereket én pedig.. Itt állok tudatlanul, tanácstalanul mert mindig az agyam irányít és nem a szívem őt viszont pont, hogy az irányította. Okos lány volt, bár ezt mindenki tudta. - mosolyodtam el. - Néha voltak hisztis pillanatai. - idéztem fel az emlékeket és Louisra néztem aki ennél a résznél elmosolyodott, majd folytattam - de mikor engem megbántottak esetleg én csináltam hülyeséget - itt Zayn felé néztem - azt sosem hagyta. Köszönetet szeretnék mondani neki, hogy megtanította nekem azt, hogy milyen kitartónak kell lennünk ahhoz, hogy megkapjuk azt amit szeretnék. Remélem boldog vagy ott fent. - fejeztem be majd visszaléptem a tömegbe és utána ködösen néztem előre, majd megindult a menet és a sírhoz vezettek minket majd utolsó búcsút vettünk tőle és leeresztették a földbe.A családja vagyis én, Josh, Louis, Nina, apa, Zayn, Niall, Harry, Liam, Louis és az unokatestvéreink rádobtuk a homokot és a sírások elkezdték rádobálni a többi homokot. Anyuék mellé temették őt. Itt már nem bírtam és zokogásban törtem ki. Eddig jól bírtam most viszont megtört a jég és Zayn karjaiban sírtam ki magam. Mivel esett ez eső, kabátja már nem csak az esőtől, hanem az én sós könnyeimtől is vizes lett.Ő szorosan magához ölelt és mikor már mindenki részvétet nyilvánított elindultak haza. Mi, vagyis a család apu házába mentünk ahol csendben ültünk.

Másnap fáradtan, vörös szemekkel ébredtem. A régi házunkba voltam, vagyis apunál. Itt aludtam már nem volt erőm haza menni, azaz Louishoz. Zayn nem akart itt hagyni de hazaküldtem. Nem akartam, hogy fáradt legyen.
A tükörhöz lépve szó szerint megijedtem a látványtól amit nyújtottam, majd rendbe szedtem magam és már rendesen felöltözve mentem le a konyhába ahol apu már Joshal várt egy bögre forró kávéval.
  - Hogy aludtál? - kérdezte meg apa mikor felemeltem a bögrémet és egyet kortyoltam a keserű folyadékból. 
  - Nem túl jól - ásítottam és magam elé meredve bámultam a régi ismerős asztalt. Minden reggel ide vezetett Bellával az első utunk. Amikor azokon veszekedtünk, hogy milyen mesét nézzünk reggeli közben, mikor párna csatáztunk és Josh is beszállt az ilyenekbe. Ezek mind régen voltak. Amikor még minden szép volt és egy nagy család voltunk. Gondjaink nem mondom, hogy nem voltak de sokkal kevesebb volt.
Hirtelen megfogtam a távirányítót és bekapcsoltam a mese adót. Bella kedvence a Zümi kalandjai ment. Elmosolyodtam és Joshra néztem aki ugyanúgy tett mint én.
  - Ugye nem gond ha nem a Many mestert nézzük? - emeltem a tévére vissza a tekintetem.
  - Nem - válaszolta halkan de egy kis mosoly rejtőzött a szája sarkában. Ennyi emlék. Hirtelen csöngettek. Én kikapcsoltam a tévét és ajtót nyitottam. Zayn személyen jelent meg majd egyszer csak azt vettem észre, hogy ajkai az enyémre tapadnak. Meglepődtem de visszacsókoltam. Olyan rég vágytam már erre, és most tessék. 
  - Allie. Tudom, hogy nem ez a legjobb alkalom erre, de.. - itt megállt és a kabátja zsebében kutakodott. - Hozzám jössz? - ahogy kimondta az utolsó két szót azt hittem ez csak egy álom. Zayn itt van, négy évig távol voltunk egymástól, nem beszéltünk és most itt guggol előttem és a válaszomat várja. Én pedig döntöttem.