2012. november 3., szombat
21.fejezet - Együtt vagytok?
Nem igazán szoktuk megszabni a komi határokat, de mivel már fogyóba vannak a részek megkérünk arra titeket, hogy legyetek figyelemmel ránk is mert attól, hogy a következő részt kéritek nem biztos, hogy tetszik nektek. A sztori végén látható két gomb a "Tetszik" és a "Nem tetszik" ezzel jelezzétek, hogy mi a véleményetek a sztoriról és minél több komit szeretnénk amiben leírjátok a véleményetek az éppen elolvasott fejezetről.
Szóval 10 komit és 10-15 tetszik után hozzuk a következőt. <3
A szobámba mentem és gépezni kezdtem. A facebook tele lett Louissal pózolós képekkel meg hasonlók. Nagyon unatkoztam ezért filmet néztem. Hallottam hogy kopogtak de nem válaszoltam.
-Szia. - nyitott be Niall.
-Hát te? - lepődtem meg.
-Unatkozok lent.. amúgy zavarok? - jött be.
-Nem. Csak az ajtót csukd be. - mutattam a kilincsre.
Niall befeküdt mellém az ágyba és beszélgetni kezdtünk:
-Hány éves vagy? - nézett rám.
-Nem rég töltöttem a 18-at. - fordultam az oldalamra így egymással szembe voltunk. Kb. tíz centi volt köztünk.
-És te? - néztem a szemébe.
-Én is. - kezdte babrálni a takarómat.
-A fiúkkal együtt laktok?
-Hát van egy közös házunk. Amikor felkelünk odamegyünk mind és mikor álmosak leszünk hazamegyünk. - mosolygott.
-Mért nem költöztök oda? - értetlenkedtem.
-Mert mi fiúk vagyunk.. az kéne még csak hogy együtt lakjunk.. feljelentenének üvöltözés miatt. -nevetett.
-Nem tudsz valami munkát? - reménykedve néztem rá.
-Hát.. - gondolkozott. - Nem.
-Ajj.. - hajtottam le a fejem.
-De tudom mit csinálsz holnap. - vigyorgott és a tekintetemet kereste.
-És mégis mit? - villantottam a fogaimat.
-Egy csodás napot töltesz el Niall Horannal. - mondta úgy mint amikor az X-faktorba sorolják hogy kik jutnak tovább.
-Ez remek. - örültem meg. - Randira hívsz?
-Nevezd úgy ahogy akarod. - állt fel.
-Hova mész? - néztem rá.
-A többiekhez. - kacsintott és becsukta maga után az ajtót is. Nem telt bele sok újra kinyílt.
-Szia.. bocsi a mai miatt. Holnap mit csinálsz? - nézett rám Louis.
-Szia. - mondtam flegmán. - Niallel elmegyek valamerre.
-Niallel. Remek. - grimaszolt.
-Talán zavar? - kérdeztem.
-Egyáltalán nem. - ment ki a szobából.
Nem mi? Akkor nem hagytál volna itt. Csak a becsukott ajtót néztem mikor újra kinyílt. Milyen népszerű ember vagyok.
-Mi történt? - nézett rám Josh.
-Semmi?!
-De. Louis csak úgy leszáguldott a lépcsőn és egyenesen ki az ajtón.
-Féltékeny. - fogtam rövidre.
-Mégis mért? - állt az ajtóba.
-Mert Niall randira hívott és nem róla szól minden. - mondtam mérgesen.
-Figyu lépek aludni de reggel megbeszélünk mindent. - csukta be az ajtót.
Remek. Mindenki bejön de 5 perc múlva távoznak is..
*Allie*
Bella felviharzik a szobájába. Utána Niall majd lejön aztán Louis majd ő is lejön de ő ki is rohan a lakásból, utána fel Josh. Mi folyik itt?
- Ez bizar. - szólalt meg Liam. Mert hogy ők is itt vannak.
- Az. - mondtam. - Azt hiszem el látogatok anyuhoz. - mondtam mire Josh felkapta a fejét. Ja igen én nem vagyok jóba vele és nem is terveztem de apa rám erőszakolta. Persze ezt nem tudja se anya, se Josh, se Bella se senki így apa és az én titkom ez.
- Mit mondtál? - kérdezte meg Josh. Mondom, hogy ritka alkalom.
- Miért olyan furcsa, hogy elmegy az anyjához? - kérdezte meg szinte egyszerre mind e négy fiú.
- Őszintén? Utálom. - mondtam és felálltam és elkezdtem készülődni.
- Miért is? - kérdezte meg Harry. Akivel még szinte egyszer se beszéltem. Vagyis beszélgettünk és bírom. Jófej. Ahogy Niall is.
- Mert.. mindegy. - mondtam és indultam volna ki az ajtón ha Zayn nem áll az utamba.
- Megyek én is. Úgy is valakinek el kell kísérnie. - kacsintott. Én vállat vontam és elindultam anyu háza fele. Remélem nem tévedek el.
Félóra után rátaláltam a jó házra. Persze Zayn kiröhögött mivel szerinte vicces, hogy idegeskedek.
- Hát itt vagyunk. - sóhajtottam fel és bekopogtam. Zayn még egyet szorított a kezemen (mert fogta) és ahogy ajtót nyitottak el is engedtem.
- Caroline? - nézett rám szinte könnyes szemmel. Igen miután elment anya mindenkinek megmondtam, hogy Allie-nek hívjon mert ő hívott mindig Caroline-nak ami akkor rám ragadt.
- Allison. - javítottam ki.
- Gyertek be. - unszolt be minket a nappaliba de én megtorpantam. Úristen Lia. Milyen rég láttam már. Ahogy meglátott rögtön odafutott hozzám én meg szorosan megölelgettem.
- Hiányoztál Car. - suttogta nekem.
- Te is nekem húgi. De hívj kérlek Allisonnak. - mosolyogtam rá.
- Nekem Caroline leszel mindig. - ölelt újra magához.
- Amúgy ő itt Zayn. - mutattam be nekik őt de gondolom tudták, hogy ki az.
- Örvendek. - fogott anyámmal kezet.
- Én is. - mosolygott vissza. - Bella előbb volt itt Louis-al. - mondta anya mire meglepődtem. - Szép kis páros. - mosolygott a semmibe.
- Ők járnak? - néztünk egymásra Zayn-el.
- Azt mondták. - nézett ránk anya zavartan. De jó, hogy én ezt nem tudtam.
- Mi ezt nem tudtuk. Nekünk nem mondtak semmit és most is összevesztek. - szólalt meg most Zayn. A számból vette ki a szót.
- Minden kapcsolatban vannak viták. És ti? Együtt vagytok? - kérdezte anya és rám és Zaynre mosolygott.
- Nem. - válaszoltuk egyszerre Zayn-el. Kísérteties ahogy ezt kimondtuk.
20.fejezet - Nem akarom!
"Allison Greenfild, szeretlek" - írta le a telefonjába. Én nem tudtam mit mondani csak fogtam a telefont és gondolkoztam. Ilyenkor mit kéne mondanom? Nem akarom megbántani de hazudni se akarok neki.
- Zayn ez túl korai még nem? -néztem rá.
- Lehet. De ha így érzem nem tudok mit csinálni. - rántott vállat.
- Figyelj. - fogtam meg a kezét. Mintha most bevallanám neki, hogy terhes vagyok, vagy hogy beteg. Vagy házas. - Én ezt nem tudom még kimondani. Azt se tudom mit érzek igazából. Annyit tudok, hogy nem vagy rossz pasi és a kis kiruccanásunk után kezdelek megkedvelni. Lehet, hogy szeretlek de nem tudom. - néztem a szemébe.Ő elmosolyodott és egy puszit nyomott a homlokomra.
- Köszönöm, hogy őszinte vagy velem. - döntötte a homlokát az enyémbe. Még beszélgettünk, hülyéskedtünk egy kicsit majd elaludtunk. Megint. Együtt.
Reggel arra keltem, hogy valaki a nyakamba szuszog. Átfordultam a másik oldalamra és Zayn alvó arcával találta szembe magam. Olyan aranyosan aludt. Előkotortam a telefonom és megnéztem rajta az időt.. 11:23. Úristen. Elkéstem.
- Zayn ébredj! - ráztam meg majd kipattantam az ágyból és elkezdtem öltözni.
- Mivan? - húzta magára a takarót.
- Ébredj már! Elkéstem. - ráztam meg újra és most nem érdekelt, hogy mennyit lát felvettem a nadrágom és a pólóm.
- Jó kis ébresztő. - mosolygott rám. Időm se volt elpirulni mert már húztam is ki az ágyból.
- Gyere már. - húztam fel és végre elkezdett öltözni.
11:50-re beértem. Húú. Ilyen gyorsan se készültem el. Persze időm se volt megfésülködni és Zaynnek sem szóval így elég jól nézhettünk ki. Smink se volt rajtam ami Zayn szerint jobban áll de most azzal sem törődtem.
-Allison Caroline Greenfild. Hol a fenében voltál? - kérdezte Bella mikor Louis-al(?) szolgálta ki a vevőket. Csak akkor hív a teljes nevemen ha mérges. És most az volt.
- Caroline a második neved? - súgta oda Zayn mire kirázott a hideg.
- Igen Jawadd. Az. - mondtam neki mosolyogva.
- Remélem tudod, hogy ki vagy rúgva. - szólalt meg mögülem az ismerős hang ami a főnökünké volt.
- Éreztem. - néztem rá.
- Az én hibám. - kezdett el menteni Zayn de én megállítottam.
- Hagyd. Mindegy. - mondtam és elindultunk haza. Beültünk a kocsijába és most megengedte, hogy én vezessek. Éljen a női uralom.
- Apa megjöttem vagyis jöttünk. - szóltam fel neki de semmi válasz, helyette Josh jött le az emeletről.
- Elment azzal a szőkével megint. - forgatta a szemeit majd lepacsizott Zayn-el és adott egy puszit a homlokomra.
- Merre voltál tegnap este? Be volt zárva az ajtód de nem hallottam volna, hogy reggel kijössz. - nézett rám majd Zaynre.
- Aludtam. Nem akartam, hogy bárki bejöjjön és menjen amíg nem vagyok otthon ezért bezártam. - motyogtam összevissza és én is majdnem belekavarodtam a saját hazugságomba.
*Bella*
Miután lezajlott az egész "ki vagy rúgva" sztori oda álltam a főnök elé és kimondtam..
- Kilépek. - mondtam és levettem a kötényt és Louist karon fogva kiléptem a Starbucksból.
-Váoo. - nézett rám.
-Még mindig haragszom rád.
-De lécci már. - mosolygott.
-Nem. Nem és nem. Mindig ezzel a mosolyoddal éred el hogy megbocsájtsak. Most nem hat. - fordultam el.
-Igazán? Tőlem függ hogy te kimozdulhass otthonról.. haza is mehetek. - indult el a másik irányba.
-Louis ne menj sajnálom. - mentegetőztem.
-Na látod. - mosolygott. Folyton csak mosolyog. -Hova megyünk?
-Anyumhoz. - fordultunk be egy kis utcába.
-Bemutatsz neki? - csillant fel a szeme.
-Hát persze.. hogy miattad vagyok egy életre szobafogságba. - mosolyogtam erőltetetten.
-Ne legyél már ilyen. - nevetett.
-Akkor milyen legyek Louis? - néztem rá mérgesen.
-Amilyen tegnap előtt voltál. - fordult el.
-Azt szeretnéd? - mosolyodtam el. Bár ő ezt nem látta.
-Azt. De nem értem mért zavar ha azt mondom hogy a barátnőm vagy.
-Azért Louis mert ez nem igaz. - emeltem fel a fejét.
-Lehet, de nem halnál bele ha egyszer azt mondanád. Vagy épp csendbe állnál.
-Rendben.
Megálltunk a ház elött és benyitottam anyu a nappaliba ült Lia pedig játszott.
-Bella. - futott oda hozzám Lia.
-Szia Lia. - öleltem át.
-Szia. - köszönt anyu.
-Jó napot. - állt mellém Louis.
Anyu nem tudta hogy ő is itt van ezért a hangra odakapta a fejét.
-Szia Mayce vagyok. - fogott vele kezet.
-Én pedig Louis..
-Tomlinson.. - fejezte be a mondatát anyu.
-Anyu! - szóltam rá.
-Igen én lennék. - vigyorgott Louis majd átkarolta a derekamat szokása szerint.
-Anyu én és Louis járunk. - jelentettem ki mikor Louis mosolyogva nézett rám.
-Látod nem haltál bele. - súgta oda.
-Nahát ez csodás.
-Louis csinálsz velem egy képet? - húzgálta a húgom Louis ingjét.
-Persze. - engedte el a derekamat.
Megcsináltam a képet és kijelentettem hogy indulunk.
-Ez gyors volt. - mosolyodott el.
-Az. - néztem rá. - Látod képes vagyok rá.
-Látom. - amint kimondta egy csapat lány lett körülöttünk. Már fél órája ácsorogtunk.
-Louis mennyünk már. - álltam fel a földről hiszen eddig ott üldögéltem.
-Várj. - mutatta fel a mutató ujját.
-Azt csináltam eddig. - nem voltam képes többet várni és elindultam haza.
-Hát te? - nézett rám Josh. Később pedig Zayn és Allie is.
-Felmondtam. - jelentettem ki.
-Louis? - kérdezte Allie.
-Le van foglalva a rajongóival. Ott hagytam. - huppantam le csalódottan a kanapéra.
-Egyszer ideér. - karolt át Josh.
-De én nem akarom. - álltam fel mellőle és futottam fel a szobámba. Egyedül akartam lenni.
*Bella*
Miután lezajlott az egész "ki vagy rúgva" sztori oda álltam a főnök elé és kimondtam..
- Kilépek. - mondtam és levettem a kötényt és Louist karon fogva kiléptem a Starbucksból.
-Váoo. - nézett rám.
-Még mindig haragszom rád.
-De lécci már. - mosolygott.
-Nem. Nem és nem. Mindig ezzel a mosolyoddal éred el hogy megbocsájtsak. Most nem hat. - fordultam el.
-Igazán? Tőlem függ hogy te kimozdulhass otthonról.. haza is mehetek. - indult el a másik irányba.
-Louis ne menj sajnálom. - mentegetőztem.
-Na látod. - mosolygott. Folyton csak mosolyog. -Hova megyünk?
-Anyumhoz. - fordultunk be egy kis utcába.
-Bemutatsz neki? - csillant fel a szeme.
-Hát persze.. hogy miattad vagyok egy életre szobafogságba. - mosolyogtam erőltetetten.
-Ne legyél már ilyen. - nevetett.
-Akkor milyen legyek Louis? - néztem rá mérgesen.
-Amilyen tegnap előtt voltál. - fordult el.
-Azt szeretnéd? - mosolyodtam el. Bár ő ezt nem látta.
-Azt. De nem értem mért zavar ha azt mondom hogy a barátnőm vagy.
-Azért Louis mert ez nem igaz. - emeltem fel a fejét.
-Lehet, de nem halnál bele ha egyszer azt mondanád. Vagy épp csendbe állnál.
-Rendben.
Megálltunk a ház elött és benyitottam anyu a nappaliba ült Lia pedig játszott.
-Bella. - futott oda hozzám Lia.
-Szia Lia. - öleltem át.
-Szia. - köszönt anyu.
-Jó napot. - állt mellém Louis.
Anyu nem tudta hogy ő is itt van ezért a hangra odakapta a fejét.
-Szia Mayce vagyok. - fogott vele kezet.
-Én pedig Louis..
-Tomlinson.. - fejezte be a mondatát anyu.
-Anyu! - szóltam rá.
-Igen én lennék. - vigyorgott Louis majd átkarolta a derekamat szokása szerint.
-Anyu én és Louis járunk. - jelentettem ki mikor Louis mosolyogva nézett rám.
-Látod nem haltál bele. - súgta oda.
-Nahát ez csodás.
-Louis csinálsz velem egy képet? - húzgálta a húgom Louis ingjét.
-Persze. - engedte el a derekamat.
Megcsináltam a képet és kijelentettem hogy indulunk.
-Ez gyors volt. - mosolyodott el.
-Az. - néztem rá. - Látod képes vagyok rá.
-Látom. - amint kimondta egy csapat lány lett körülöttünk. Már fél órája ácsorogtunk.
-Louis mennyünk már. - álltam fel a földről hiszen eddig ott üldögéltem.
-Várj. - mutatta fel a mutató ujját.
-Azt csináltam eddig. - nem voltam képes többet várni és elindultam haza.
-Hát te? - nézett rám Josh. Később pedig Zayn és Allie is.
-Felmondtam. - jelentettem ki.
-Louis? - kérdezte Allie.
-Le van foglalva a rajongóival. Ott hagytam. - huppantam le csalódottan a kanapéra.
-Egyszer ideér. - karolt át Josh.
-De én nem akarom. - álltam fel mellőle és futottam fel a szobámba. Egyedül akartam lenni.
19.fejezet - Hiányzol
Zayn írt nekem egy SMS-t.
Hiányzol. Zayn xx
El kellett mosolyodnom ezen. Csak pár órája ment el. El sem hittem, hogy ilyet gondolok róla. Pont róla akit csak az elmúlt napokban kedveltem meg egy kicsit. Nem annyira. Csak egy kicsit. Amíg ezeken gondolkoztam észre se vettem, hogy vissza írtam neki.
Nem hiszem el, hogy ezt írom, de te is nekem.. Allie x
Ahogy elküldtem az üzenetet azon gondolkoztam, hogy jól döntöttem e. Biztos, hogy írnom kellett volna neki? Biztos ezt érzem én is. Annyit tudok, hogy per pillanat tényleg hiányzott. Hiányzott, hogy mellette legyek. Megszoktam, hogy mellette alszok el és mellette kelek.
A telefonom csipogása zavarta meg a gondolat menetem.
Gyere át! xx
Ezen elgondolkoztam. Hova? És miért? Vissza is írtam neki.
Hova? Hogy? :O
Rögtön jött is a válasz amin meg sem lepődtem már.
Ahol voltunk tegnap mielőtt haza vittelek volna. Öltözz fel és találkozunk a sarkon 10perc múlva. xxx
Nem gondolkoztam csak cselekedtem. Odamentem a szekrényemhez és előkaptam a fehérneműim majd a fekete szaggatott csőnadrágom, a fehér hosszú ujjú felsőm és a kabátomat, telefonom felkapva az ablakhoz léptem.Egy kicsit gondolkoztam majd visszamentem az ajtóhoz és kulcsra zártam. Szerencsére volt egy fa pont az ablakomnál így sikerült lemásznom feltűnés nélkül. Sietősre vettem a lépteim mivel a kis akcióm elvett jó pár percet így sietnem kellett nehogy azt higgye feleslegesen megy oda. Ahogy mentem feltűnt egy alak a sarkon. Megszaporáztam a lépteim és egyre ismerősebb volt az alak. Igen már biztos voltam benne, hogy Zayn az.
Ahogy meglátott elmosolyodott.
- Remélem, hogy van okod amiért idehívtál mert hogy őszinte legyek megfagyok. - dideregtem.
- Te is írtad, hogy hiányzok. Hát most már nem fogok. - mondta és összekulcsolta ujjainkat.
- És szerinted, hogy fogok hazalopózni? - kérdeztem tőle mikor már lassan a házánál voltunk.
- Aludj nálam. - kacsintott és előkotorta a kulcsot a zsebéből.
- Én reggel megyek dolgozni ha nem fogtad volna fel apa szavait. - néztem rá.
- Innen is eltudsz indulni, vagy ha kell elviszlek. - mosolygott továbbra is.
- Akkor adj valamit amibe aludhatok. - mosolyogtam vissza majd ő a szobájához vezetett és ott hagyta, hogy szabadon lézengjek. Elővett nekem valami ruhát amit pizsamának használhatok.
- Más valami? - kérdezte mikor indultam volna be a fürdőbe, hogy átöltözzek.
- Először is, hol aludjak? Másodszor meg utána megkaphatom a telefonod? Olyan jó játékot találtam rajta. - mosolyogtam rá és megint megpróbálkoztam a szempilla rebegtetéssel de megint nem tetszett az ötlet így csak mosolyogtam.
- Hát ha gondolod nyugodtan aludhatsz velem. Nekem nem egy személyes ágyam van. - mondta mire felnevettem. - És játszhatsz. - forgatta meg a szemeit. Én adtam egy puszit az arcára majd bementem a fürdőbe. Gyorsan felvettem a ruhámat és kivonultam Zaynhez aki az ágyán a telefonját nyomta. Odamentem hozzá és kivettem a kezéből, megnézni mit is csinál. Twitterezett.
- Ha nem bánod most örömet okozok pár rajongónak. - mondtam és elkezdtem visszakövetni annyi rajongót amennyit tudtam.
- Én meg kifogom írni, hogy ki követte vissza őket. - mosolygott rám. Visszavette a telefonját majd elkezdett rajta írni. Ha tényleg kiírja én megölöm. Ahogy végzett visszaadta és én megnéztem, hogy mit írt. Hát nem azt amit gondoltam..
*Bella*
Elmentem fürdeni mert undorító patak szagom volt. A kádban ücsörögtem úgy fél órát mikor majdnem elaludtam. Gyorsan kipattantam a kádból és felkaptam a pizsimet. Majd Josh szobájába rontottam be. Josh már aludt ezért csak befeküdtem mellé. Hozzászoktam hogy sráccal alszok.. szóval befeküdtem és Josh át is karolt.. Barátnő kéne neki. Azt hiszem.
-Bella kelj fel. - lökdösött Josh.
-Mi van már? - mondtam álmosan.
-Késésben vagy. - szólt rám.
Én kemény két másodperc alatt kipattantam az ágyból és futottam felöltözni. Már épp a konyhába dobtam össze valami kaját mikor apu leért.
-Hova hova? - ráncolta a homlokát.
-Dolgozni. - kapkodtam.
-Nem látom itt a fiúkat. Nem mész sehova. - állt az ajtó elé.
-De apu.. ki fognak rúgni. - idegeskedtem.
-Keresel más munkát. Vagy Josht kikelted esetleg felhívod a fiúkat. Allison merre?
-Ő már elindult. - jelentettem ki.
-Egyedül? - kérdezte mérgesen.
-Gondolom Zaynnel.
-Te viszont vársz.
Nem idegeskedtem hanem tárcsáztam Louis számát.
-Gyere át. Most! 5 perced van. - szóltam bele aztán ki is nyomtam.
Tíz perc alatt ide is ért.
-Mi történt? - nézett rám álmosan.
-Semmi. - adtam neki egy puszit - Elmentem. - ordítottam a házba.
-Randizni hívtalak? - nézett értetlenül.
-Nem .. de dolgoznom kell. Siess. - kaptam el a kezét és futva haladtunk a Starbucks felé.
Tizenhárom percet késtem a főnök már ott toporzékolt.
-Még egy ilyen és ki lesztek rúgva. - nézett rám és Louisra.
Louisra. Aki nem is itt dolgozik.. csak nem keverte össze Allievel. Bár.. lehetséges. A főnökünk itt hagyott minket.
-Louis kérlek segíts. - könyörögtem.
-De ezt nem veszem fel. - nézett az egyenruhára.
-Rendben. - sóhajtottam megkönnyebbülve.
Louissal megálltunk a pult mögött és várakoztunk a vásárlókra. Meg is jött az első. Egy lány volt egy fiúval meg egy kisgyerek aki alig tudott járni. Elgondolkoztam hogy vajon csak az öccse valamelyiknek a kicsi vagy a gyerekük? Nem tudom.
-Két csokis kávét szeretnénk. - engedte el a csaj a pasi kezét.
-Hozod Louis? - néztem rá.
-Te vagy Louis Tomlinson? - nézett elkerekedett szemmel a csaj.
-Igen. - mondta majd elindult a kávéért.
Túl sok ideje volt el, ezért elkezdtem futni felé mikor belém rohant és az egész kávé a ruhámon landolt. Nem lettem ideges.
-Tipikus. - mosolyogtam. Louis csak egy puszit nyomott a számra. Már megszoktam.. ez azt jelenti hogy megoldja. De mióta lett ilyen puszilkodós? Nem tudom.
-Ti jártok? - nézett ránk mosolyogva.
-Nem! - vágtam rá.
-Igen.- mondta Louis az én "nem"-emmel egyszerre.
-Szerintem mennyünk. - karolta át a barátja.
-Várjatok a kávé. - nyomta a kezükbe Louis. -Ajándék.
Amint kiléptek az ajtón letámadtam Louist.
-A barátnőd mi? - néztem rá mérgesen.
Elkezdtem volna kiabálni ha nem lép be Allie és Zayn az ajtón.
*Bella*
Elmentem fürdeni mert undorító patak szagom volt. A kádban ücsörögtem úgy fél órát mikor majdnem elaludtam. Gyorsan kipattantam a kádból és felkaptam a pizsimet. Majd Josh szobájába rontottam be. Josh már aludt ezért csak befeküdtem mellé. Hozzászoktam hogy sráccal alszok.. szóval befeküdtem és Josh át is karolt.. Barátnő kéne neki. Azt hiszem.
-Bella kelj fel. - lökdösött Josh.
-Mi van már? - mondtam álmosan.
-Késésben vagy. - szólt rám.
Én kemény két másodperc alatt kipattantam az ágyból és futottam felöltözni. Már épp a konyhába dobtam össze valami kaját mikor apu leért.
-Hova hova? - ráncolta a homlokát.
-Dolgozni. - kapkodtam.
-Nem látom itt a fiúkat. Nem mész sehova. - állt az ajtó elé.
-De apu.. ki fognak rúgni. - idegeskedtem.
-Keresel más munkát. Vagy Josht kikelted esetleg felhívod a fiúkat. Allison merre?
-Ő már elindult. - jelentettem ki.
-Egyedül? - kérdezte mérgesen.
-Gondolom Zaynnel.
-Te viszont vársz.
Nem idegeskedtem hanem tárcsáztam Louis számát.
-Gyere át. Most! 5 perced van. - szóltam bele aztán ki is nyomtam.
Tíz perc alatt ide is ért.
-Mi történt? - nézett rám álmosan.
-Semmi. - adtam neki egy puszit - Elmentem. - ordítottam a házba.
-Randizni hívtalak? - nézett értetlenül.
-Nem .. de dolgoznom kell. Siess. - kaptam el a kezét és futva haladtunk a Starbucks felé.
Tizenhárom percet késtem a főnök már ott toporzékolt.
-Még egy ilyen és ki lesztek rúgva. - nézett rám és Louisra.
Louisra. Aki nem is itt dolgozik.. csak nem keverte össze Allievel. Bár.. lehetséges. A főnökünk itt hagyott minket.
-Louis kérlek segíts. - könyörögtem.
-De ezt nem veszem fel. - nézett az egyenruhára.
-Rendben. - sóhajtottam megkönnyebbülve.
Louissal megálltunk a pult mögött és várakoztunk a vásárlókra. Meg is jött az első. Egy lány volt egy fiúval meg egy kisgyerek aki alig tudott járni. Elgondolkoztam hogy vajon csak az öccse valamelyiknek a kicsi vagy a gyerekük? Nem tudom.
-Két csokis kávét szeretnénk. - engedte el a csaj a pasi kezét.
-Hozod Louis? - néztem rá.
-Te vagy Louis Tomlinson? - nézett elkerekedett szemmel a csaj.
-Igen. - mondta majd elindult a kávéért.
Túl sok ideje volt el, ezért elkezdtem futni felé mikor belém rohant és az egész kávé a ruhámon landolt. Nem lettem ideges.
-Tipikus. - mosolyogtam. Louis csak egy puszit nyomott a számra. Már megszoktam.. ez azt jelenti hogy megoldja. De mióta lett ilyen puszilkodós? Nem tudom.
-Ti jártok? - nézett ránk mosolyogva.
-Nem! - vágtam rá.
-Igen.- mondta Louis az én "nem"-emmel egyszerre.
-Szerintem mennyünk. - karolta át a barátja.
-Várjatok a kávé. - nyomta a kezükbe Louis. -Ajándék.
Amint kiléptek az ajtón letámadtam Louist.
-A barátnőd mi? - néztem rá mérgesen.
Elkezdtem volna kiabálni ha nem lép be Allie és Zayn az ajtón.
2012. november 2., péntek
18. fejezet - Josh
Jól saccoltam Alliehez ment fel. Hogy miből tudom? Mert pár másodpercen belül vissza is jött.
-Rosszkor rossz helyen. - jelentette ki és ijedt tekintettel ült a kanapéra utána pedig bakapcsolta a tv-t.
-Én választok. - vettem ki a kezéből a távirányítót.
-De akkor zümit fogunk nézni. - szedte el a távirányítót.
-Ó hogy nálatok ilyen egy nap. Én választok Manny mestert nézzünk. - ült le mellém Louis.
-Ez nem ér. Ti fiúk vagytok. Egyértelmű hogy azt választjátok. - tettettem sértődöttséget.
Majd otthagytam őket hagy beszélgessenek és Alliehez rohantam. A szobába szinte berontottam de nem volt semmi különös. Egymás mellett ültek és tv-ztek.
-Sziasztok. - köszöntem.
-Ülj le. - ütögette az ágyat Allie.
-Rendben. - néztem rájuk. Gyanúsak voltak nekem.
Leültem melléjük mikor Allie töltőn lévő telefonja csipogni kezdett.. azaz egy sms. Én és Allie úgy ugrottunk a telefonra mint két hiéna. Végül nála kötött ki a telefon.
-Azt írta Kitty apja hogy ha nem megyünk be holnap, meg az után, meg.. vagyis ezen a héten mindennap.. ledolgozni a kimaradásunkat akkor kirúg. - sóhajtott Allie.
-Remek.. nem hogy tudnék egy kiadósat aludni.. kelhetek korán.. mindennap négy és hat között keltem fel de neem baj.. semmi gond. - mondtam mérgesen.
-És mikor aludtatok el? - mosolygott Zayn.
-Hat és hét között. - mondtam még mindig idegesen.
Allie és Zayn csak jóízűen nevetgéltek rajtunk majd pár beszólást is végig hallgattam:
-Menj fürdeni lövik a pizsit. - nevetett Allie.
-Ott még fürdeni se tudtunk.. csak egyszer.. egy patakba. - mondtam ki de megbántam. Ezen még jobban nevetni kezdtek.
-Majd igyekszem figyelni Louisra hogy időben elaludjon. - próbált lecsillapodni Zayn.
-Én is rád tesókám. Indíts fürdeni. - nevetett Allie.
Én sem bírtam ahogy csúfolódnak de az ő szájukból igen vicces volt, így belőlem is kitört a nevetés.
-Szerintem én indulok haza, persze Louissal nehogy szegény elaludjon. - mosolygott Alliere majd rám is és lebaktatott a lépcsőn.
-Te hallod. - mentem vissza a szobájába és ugrottam az ágyra. - Zaynnel ti jártok?
-Dehogyis. - mondta gyorsan. Ez nekem túl furcsa...
-Hát oké.. és mi volt a pár nap alatt? - kérdeztem kiváncsian.
-Semmi. - vágta rá rögtön.
-Oké.. megyek fürdeni. Patak szagom van. - lépkedtem a fürdő fele.
*Allie*
Bella elment fürdeni addig én lementem Joshoz megnézni mit csinál. Épp mentem le a lépcsőn mikor hallottam, hogy Josh beszélget valakivel.
- Mi van közted és Allie között? - kérdezte Josh. Szóval Zaynel beszél.
- Semmi. - adta az egyszerű választ.
- Semmi mi? Akkor mi volt az az előbb? - faggatta tovább. Ha ezt most elmondja Joshnak akkor megölöm, mivel Louis is meg apa is hallja.
- Nem volt semmi.
- Őszinte vagy? - Josh. - Mert tudod. Hazudni bűn. - én itt nem bírtam és elnevettem magam. Hirtelen minden tekintet rám szegeződött. Hupsz.
- Hallgatóztál? - nézett rám mindenki de Josh tette fel a kérdést.
- Nem?! - mondtam vagyis inkább kérdeztem.
- Hazudsz? - kérdezte most Zayn. - Mert tudod, hazudni bűn. - nevette el a végét.
- Haggyatok már na. - nevettem én is és félrelökve mindenkit bementem a konyhába. Josh utánam jött.
- Beszédem van veled holnap. - mondta és kiment a konyhából. Én töltöttem magamnak egy pohár narancslevet és visszasétáltam az emeletre de először Bellához mentem be.
- Kukucs. - néztem be az ajtaján.
- Csak nem Allie van itt? - kérdezte felsem nézve a laptopjából.
- Nem. Itt a kaszás és jöttem az életedért. - változtattam meg a hangom és besétáltam hozzá.
- Nem akarok holnap munkába menni. - nyafogott.
- Én se. - mondtam utána ugyanolyan hanggal amilyennel ő.
Hallottam az ajtó csukódást ami elvileg azt jelentette hogy elment Louis és Zayn.
- Na akkor majd reggel dumálunk. Puszi. - dobtam egy puszit felé és besiettem a szobámba. Ahhoz képest, hogy büntetésbe vagyunk jókedvem van.
Az ágyamon fekve a telefonommal babráltam mikor jött ez sms-em. Nem néztem meg mert pont akkor toppant be kopogás nélkül Josh.
- Na mesélj. Mi volt veletek? - ült le az ágyamra.
- Semmi. - mondtam és felálltam.
- Hova mész? - kérdezte.
- Fürdeni. - válaszoltam és bementem a fürdőmbe. Megengedtem a vizem és vettem egy habfürdőt. Olyan jól esett a meleg víz.
Fürdés után Josht már nem láttam a szobámba így megnyitottam az üzenetem..
-Rosszkor rossz helyen. - jelentette ki és ijedt tekintettel ült a kanapéra utána pedig bakapcsolta a tv-t.
-Én választok. - vettem ki a kezéből a távirányítót.
-De akkor zümit fogunk nézni. - szedte el a távirányítót.
-Ó hogy nálatok ilyen egy nap. Én választok Manny mestert nézzünk. - ült le mellém Louis.
-Ez nem ér. Ti fiúk vagytok. Egyértelmű hogy azt választjátok. - tettettem sértődöttséget.
Majd otthagytam őket hagy beszélgessenek és Alliehez rohantam. A szobába szinte berontottam de nem volt semmi különös. Egymás mellett ültek és tv-ztek.
-Sziasztok. - köszöntem.
-Ülj le. - ütögette az ágyat Allie.
-Rendben. - néztem rájuk. Gyanúsak voltak nekem.
Leültem melléjük mikor Allie töltőn lévő telefonja csipogni kezdett.. azaz egy sms. Én és Allie úgy ugrottunk a telefonra mint két hiéna. Végül nála kötött ki a telefon.
-Azt írta Kitty apja hogy ha nem megyünk be holnap, meg az után, meg.. vagyis ezen a héten mindennap.. ledolgozni a kimaradásunkat akkor kirúg. - sóhajtott Allie.
-Remek.. nem hogy tudnék egy kiadósat aludni.. kelhetek korán.. mindennap négy és hat között keltem fel de neem baj.. semmi gond. - mondtam mérgesen.
-És mikor aludtatok el? - mosolygott Zayn.
-Hat és hét között. - mondtam még mindig idegesen.
Allie és Zayn csak jóízűen nevetgéltek rajtunk majd pár beszólást is végig hallgattam:
-Menj fürdeni lövik a pizsit. - nevetett Allie.
-Ott még fürdeni se tudtunk.. csak egyszer.. egy patakba. - mondtam ki de megbántam. Ezen még jobban nevetni kezdtek.
-Majd igyekszem figyelni Louisra hogy időben elaludjon. - próbált lecsillapodni Zayn.
-Én is rád tesókám. Indíts fürdeni. - nevetett Allie.
Én sem bírtam ahogy csúfolódnak de az ő szájukból igen vicces volt, így belőlem is kitört a nevetés.
-Szerintem én indulok haza, persze Louissal nehogy szegény elaludjon. - mosolygott Alliere majd rám is és lebaktatott a lépcsőn.
-Te hallod. - mentem vissza a szobájába és ugrottam az ágyra. - Zaynnel ti jártok?
-Dehogyis. - mondta gyorsan. Ez nekem túl furcsa...
-Hát oké.. és mi volt a pár nap alatt? - kérdeztem kiváncsian.
-Semmi. - vágta rá rögtön.
-Oké.. megyek fürdeni. Patak szagom van. - lépkedtem a fürdő fele.
*Allie*
Bella elment fürdeni addig én lementem Joshoz megnézni mit csinál. Épp mentem le a lépcsőn mikor hallottam, hogy Josh beszélget valakivel.
- Mi van közted és Allie között? - kérdezte Josh. Szóval Zaynel beszél.
- Semmi. - adta az egyszerű választ.
- Semmi mi? Akkor mi volt az az előbb? - faggatta tovább. Ha ezt most elmondja Joshnak akkor megölöm, mivel Louis is meg apa is hallja.
- Nem volt semmi.
- Őszinte vagy? - Josh. - Mert tudod. Hazudni bűn. - én itt nem bírtam és elnevettem magam. Hirtelen minden tekintet rám szegeződött. Hupsz.
- Hallgatóztál? - nézett rám mindenki de Josh tette fel a kérdést.
- Nem?! - mondtam vagyis inkább kérdeztem.
- Hazudsz? - kérdezte most Zayn. - Mert tudod, hazudni bűn. - nevette el a végét.
- Haggyatok már na. - nevettem én is és félrelökve mindenkit bementem a konyhába. Josh utánam jött.
- Beszédem van veled holnap. - mondta és kiment a konyhából. Én töltöttem magamnak egy pohár narancslevet és visszasétáltam az emeletre de először Bellához mentem be.
- Kukucs. - néztem be az ajtaján.
- Csak nem Allie van itt? - kérdezte felsem nézve a laptopjából.
- Nem. Itt a kaszás és jöttem az életedért. - változtattam meg a hangom és besétáltam hozzá.
- Nem akarok holnap munkába menni. - nyafogott.
- Én se. - mondtam utána ugyanolyan hanggal amilyennel ő.
Hallottam az ajtó csukódást ami elvileg azt jelentette hogy elment Louis és Zayn.
- Na akkor majd reggel dumálunk. Puszi. - dobtam egy puszit felé és besiettem a szobámba. Ahhoz képest, hogy büntetésbe vagyunk jókedvem van.
Az ágyamon fekve a telefonommal babráltam mikor jött ez sms-em. Nem néztem meg mert pont akkor toppant be kopogás nélkül Josh.
- Na mesélj. Mi volt veletek? - ült le az ágyamra.
- Semmi. - mondtam és felálltam.
- Hova mész? - kérdezte.
- Fürdeni. - válaszoltam és bementem a fürdőmbe. Megengedtem a vizem és vettem egy habfürdőt. Olyan jól esett a meleg víz.
Fürdés után Josht már nem láttam a szobámba így megnyitottam az üzenetem..
17.fejezet - "Csalódtam bennetek!!"
Allie volt az. Rögtön a nyakamba ugrott ezáltal elengedtem Louis kezét, meg az is közre játszott hogy nem akartam hogy lássa. Majdnem hogy elsírtuk magunkat.
-Csak hogy itthon vagy. Gyertek be! - kiabált ránk apa.
Amint megláttam Josht a nyakába ugrottam és neki is elmondtam mennyire hiányzott ahogy Allienek is.
-Nem hiszem el hogy.. - kezdte el apu de Allie közbeszólt.
-Várj hívom Zaynt. - futott fel az emeletre.
Zayn 10perc alatt itt volt. Egymás mellett álltunk, Louis volt szélen én meg a lehető legszorosabban mellette, mellettem Allie és Zayn. Louis nem tudom hogy nyugtatás képp vagy valami más ok miatt de megfogta a kezem 3.jára fogja meg a kezem. Bár olyan szorosan álltunk hogy nem lehetett látni. De a velem szembe ülő Josh végig minket méregetett.
-Nem hiszem el hogy egy telefont nem voltatok képesek dobni. - kiabált apu.
-Nem volt térerő nálunk. - mentegetett engem Louis.
-Ja igen. Ti hol a fenébe voltatok? - nézett rám amolyan "megöllek kislányom" tekintettel.
-Valami tanyán.. - mondtam remegve.
-Remek. Idegeneknél? Nem ismerek rátok. - nézett felváltva rám és az ikremre.
-Apu.. -kezdett bele Allie.
-Nem érdekel. Szobafogság egy jó ideig. Nem léphettek ki a házból és a szobátokból is csak akkor ha éhesek vagytok. És ti fiúk, mindennap átjöttök amikor van időtök. - nézett rájuk.
-De apu.. - kezdtem el.
-Nincs de. Menjetek a szemem elől! - kiabált egyre mérgesebben
-Abban mi a büntetés ha mindennap láthatsz? - kérdezte tőlem suttogva Louis. Én vállat rántva felmentem a szobámba Allievel amíg a fiúk még lent maradtak apuékkal.
- Annyira hiányoztál. - öleltem meg újra Allie-t.
- Te is nekem. És mesélj. Mik történtek? - ült le velem szemben törökülésbe, de előtte a plüssmacimat szorongatta a kezébe amit még Joshtól kaptunk szülinapunkra mert, hogy neki is volt egy csak gondolom az ő szobájába.
- Semmi különös. Sok volt a vita. - hazudtam. - És nálatok? - kérdeztem.
- Detto. - sóhajtott. - Apa beletrafált a büntetésbe. Velük kell lennünk szinte mindennap. - mormogta a plüssmacinak mert, hogy a fejét hozzá szorította. Hogy miért azt nem tudom de ha így jó neki. Én nem akartam neki mondani, hogy örülök, hogy Louistól nem tiltottak el de szerintem hülyének is nézne ha bevallanám.
*Allie*
Nem akartam mondani Bellának de őszintén szólva kicsit örültem, hogy a fiúkkal vagyis Zayn-el és Liam-el legalább találkozhatok amikor tudok.
- Át megyek a szobámba. Ott keress ha van valami baj. - mondtam majd a maciját letettem az ágyra és kimentem az ajtón a szembelévő ajtóhoz ami az én szobám volt. Épp Louis jött volna be. Mit keres Bellánál? Na mindegy elhesegettem a gondolataim mert Zayn pont abban a pillanatban lépett mellém ezzel megijesztve engem.
- Úristen. - kiáltottam fel. Szerintem mindenki megijedne ha valaki hirtelen mögötte teremne mikor kb tíz másodperce nem is volt ott.
- Rossz a lelkiismereted. Mit követtél el? - kérdezte mosolyogva majd a szobámba lépett velem együtt.
- Inkább mit nem. - forgattam meg a szemeimet mert tudtam, hogy tudja mire gondolok.
- Otthon hagytam a ruháidat. Pedig kimostam. - vakarta meg a fejét.
- Majd legközelebb elhozod. - rántotta, vállat és hozzátettem. - De te nem kapod vissza.
-Mert? - nézett rám értetlenül.
- Mert kényelmes. Maximum kimosni te fogod mert úgy jó illata lesz. - mondtam de befogtam a szám mert sokat mondtam.
- Mit mondtál? - kérdezte sunyin mosolyogva.
- Nem vagyok papagáj, hogy ismételgessek. - mondtam ki egyszerűen. Ő kinevetett. Nálunk így megy. Én mondok valami hülyeséget, ő kinevet. Csinálok valami cikiset, mosolyog.
- Mindegy nekem így is jó. - mondta majd közelebb jött hozzám. Már majdnem megcsókolt mikor valaki berontott hozzánk így szinte egyszerre ugrottunk el egymástól.
*Bella*
-Szia. - köszönt Louis.
-Gyere be. - mosolyogtam.
-Látod meg lett oldva. - ült le. Mivel én a kezemen támaszkodtam ugyanis térdeltem az ágyon, Louis a kezemre tette a kezét. Észre se vettem hogy Josh az ajtómba áll, mert Louis miatt olvadoztam.
-Khmm.. - sétált be. -Sziasztok.
Louis elkapta a kezét az enyémről, én pedig próbáltam vissza zakkanni a normális tekintetembe és 'nem a mindjárt meghalok érted de magamnak se vallom be' tekintetbe maradni. Furán nézne ki.. a bátyámra szerelmesen néznék.
-Köztetek mi van? - nézett ránk.
-Levegő? - kérdeztem.
-Nem úgy.. a levegő csak úgy lángol köztetek. - mosolygott majd kiment a szobámból.
Elég kellemetlen volt ezek után Louisra nézni ezért csak lehajtottam a fejem és az pokrócot néztem.
-Mennem kell. - ment ki a szobából Louis.
Hát igen.. Josh jól elintézte. Amint kilépett Louis Josh váltotta.
-Mesélj... - húzott ki az ajtón egyenesen a földszintre ott ki az ajtón.
Valami mezőre vitt ahol leültünk.
-Na? Mesélsz?
-Hát igen.. bele mentünk a fába és akkor nyavalyogtam hogy fázok és nagy nehezen leesett neki hogy a kabátja kell és a felébe belebújtam, megfogta a kezem és átkarolt úgy leltünk a házra ott minden nap 6-7 között kellett elaludnunk és reggel 4-6 között keltünk fel. Úgy aludtunk hogy vagy én rajta vagy ő teljesen rámsimulva. Második nap valami vásárba mentünk ahol a szekéren megcsókolt. Megint úgy aludtunk és van egy képünk amin fehérneműbe vagyunk mert fürödtünk egy pataknál és nem volt semmi kaja meg lovagoltam meg állatokat etettem és gazt tépkedtem. Aztán naplementét néztünk. És végül hazajöttünk. Ez alatt egy csók volt, egyszer adott egy puszit is a számra és vagy háromszor fogta meg a kezem, és folyton ölelgetett meg átkarolt. És azt hiszem szerelmes vagyok. - sóhajtottam.
Josh odahajolt és megpuszilta a homlokomat.
Miután mindent részletesen elmondtam neki, elindultunk haza fele.
-Nem volt valami romantikus az első csókod hugi. - karolta át a derekam.
-Az lehet.. de emlékezetes. - nevettem.
-Az biztos. Ajj te vagy a legjobb húgi szeretlek nagyon hiányoztál már. - ölelt meg újra.
-Josh.. Allienek is ezt mondtad. - nevettem.
-Végülis te meg ő vagytok a világ legjobb hugai. - vigyorgott mint egy idióta.
Kis séta után haza is értünk és Zayn meg Louis még mindig nálunk voltak.
-Sziasztok. - mosolyogtam.
Észre se vették hogy ott voltunk csak miután köszöntem.
-Hello. - mosolygott rosszfiúsan Louis.
-Én lépek. - engedett el Josh.
-Menj csak. - lökdöstem el.
Josh az emeletre ment fel gondolom Alliehez, hogy elmondja hogy ő a világ legjobb kishúga ahogy nekem mondta.
-Csak hogy itthon vagy. Gyertek be! - kiabált ránk apa.
Amint megláttam Josht a nyakába ugrottam és neki is elmondtam mennyire hiányzott ahogy Allienek is.
-Nem hiszem el hogy.. - kezdte el apu de Allie közbeszólt.
-Várj hívom Zaynt. - futott fel az emeletre.
Zayn 10perc alatt itt volt. Egymás mellett álltunk, Louis volt szélen én meg a lehető legszorosabban mellette, mellettem Allie és Zayn. Louis nem tudom hogy nyugtatás képp vagy valami más ok miatt de megfogta a kezem 3.jára fogja meg a kezem. Bár olyan szorosan álltunk hogy nem lehetett látni. De a velem szembe ülő Josh végig minket méregetett.
-Nem hiszem el hogy egy telefont nem voltatok képesek dobni. - kiabált apu.
-Nem volt térerő nálunk. - mentegetett engem Louis.
-Ja igen. Ti hol a fenébe voltatok? - nézett rám amolyan "megöllek kislányom" tekintettel.
-Valami tanyán.. - mondtam remegve.
-Remek. Idegeneknél? Nem ismerek rátok. - nézett felváltva rám és az ikremre.
-Apu.. -kezdett bele Allie.
-Nem érdekel. Szobafogság egy jó ideig. Nem léphettek ki a házból és a szobátokból is csak akkor ha éhesek vagytok. És ti fiúk, mindennap átjöttök amikor van időtök. - nézett rájuk.
-De apu.. - kezdtem el.
-Nincs de. Menjetek a szemem elől! - kiabált egyre mérgesebben
-Abban mi a büntetés ha mindennap láthatsz? - kérdezte tőlem suttogva Louis. Én vállat rántva felmentem a szobámba Allievel amíg a fiúk még lent maradtak apuékkal.
- Annyira hiányoztál. - öleltem meg újra Allie-t.
- Te is nekem. És mesélj. Mik történtek? - ült le velem szemben törökülésbe, de előtte a plüssmacimat szorongatta a kezébe amit még Joshtól kaptunk szülinapunkra mert, hogy neki is volt egy csak gondolom az ő szobájába.
- Semmi különös. Sok volt a vita. - hazudtam. - És nálatok? - kérdeztem.
- Detto. - sóhajtott. - Apa beletrafált a büntetésbe. Velük kell lennünk szinte mindennap. - mormogta a plüssmacinak mert, hogy a fejét hozzá szorította. Hogy miért azt nem tudom de ha így jó neki. Én nem akartam neki mondani, hogy örülök, hogy Louistól nem tiltottak el de szerintem hülyének is nézne ha bevallanám.
*Allie*
Nem akartam mondani Bellának de őszintén szólva kicsit örültem, hogy a fiúkkal vagyis Zayn-el és Liam-el legalább találkozhatok amikor tudok.
- Át megyek a szobámba. Ott keress ha van valami baj. - mondtam majd a maciját letettem az ágyra és kimentem az ajtón a szembelévő ajtóhoz ami az én szobám volt. Épp Louis jött volna be. Mit keres Bellánál? Na mindegy elhesegettem a gondolataim mert Zayn pont abban a pillanatban lépett mellém ezzel megijesztve engem.
- Úristen. - kiáltottam fel. Szerintem mindenki megijedne ha valaki hirtelen mögötte teremne mikor kb tíz másodperce nem is volt ott.
- Rossz a lelkiismereted. Mit követtél el? - kérdezte mosolyogva majd a szobámba lépett velem együtt.
- Inkább mit nem. - forgattam meg a szemeimet mert tudtam, hogy tudja mire gondolok.
- Otthon hagytam a ruháidat. Pedig kimostam. - vakarta meg a fejét.
- Majd legközelebb elhozod. - rántotta, vállat és hozzátettem. - De te nem kapod vissza.
-Mert? - nézett rám értetlenül.
- Mert kényelmes. Maximum kimosni te fogod mert úgy jó illata lesz. - mondtam de befogtam a szám mert sokat mondtam.
- Mit mondtál? - kérdezte sunyin mosolyogva.
- Nem vagyok papagáj, hogy ismételgessek. - mondtam ki egyszerűen. Ő kinevetett. Nálunk így megy. Én mondok valami hülyeséget, ő kinevet. Csinálok valami cikiset, mosolyog.
- Mindegy nekem így is jó. - mondta majd közelebb jött hozzám. Már majdnem megcsókolt mikor valaki berontott hozzánk így szinte egyszerre ugrottunk el egymástól.
*Bella*
-Szia. - köszönt Louis.
-Gyere be. - mosolyogtam.
-Látod meg lett oldva. - ült le. Mivel én a kezemen támaszkodtam ugyanis térdeltem az ágyon, Louis a kezemre tette a kezét. Észre se vettem hogy Josh az ajtómba áll, mert Louis miatt olvadoztam.
-Khmm.. - sétált be. -Sziasztok.
Louis elkapta a kezét az enyémről, én pedig próbáltam vissza zakkanni a normális tekintetembe és 'nem a mindjárt meghalok érted de magamnak se vallom be' tekintetbe maradni. Furán nézne ki.. a bátyámra szerelmesen néznék.
-Köztetek mi van? - nézett ránk.
-Levegő? - kérdeztem.
-Nem úgy.. a levegő csak úgy lángol köztetek. - mosolygott majd kiment a szobámból.
Elég kellemetlen volt ezek után Louisra nézni ezért csak lehajtottam a fejem és az pokrócot néztem.
-Mennem kell. - ment ki a szobából Louis.
Hát igen.. Josh jól elintézte. Amint kilépett Louis Josh váltotta.
-Mesélj... - húzott ki az ajtón egyenesen a földszintre ott ki az ajtón.
Valami mezőre vitt ahol leültünk.
-Na? Mesélsz?
-Hát igen.. bele mentünk a fába és akkor nyavalyogtam hogy fázok és nagy nehezen leesett neki hogy a kabátja kell és a felébe belebújtam, megfogta a kezem és átkarolt úgy leltünk a házra ott minden nap 6-7 között kellett elaludnunk és reggel 4-6 között keltünk fel. Úgy aludtunk hogy vagy én rajta vagy ő teljesen rámsimulva. Második nap valami vásárba mentünk ahol a szekéren megcsókolt. Megint úgy aludtunk és van egy képünk amin fehérneműbe vagyunk mert fürödtünk egy pataknál és nem volt semmi kaja meg lovagoltam meg állatokat etettem és gazt tépkedtem. Aztán naplementét néztünk. És végül hazajöttünk. Ez alatt egy csók volt, egyszer adott egy puszit is a számra és vagy háromszor fogta meg a kezem, és folyton ölelgetett meg átkarolt. És azt hiszem szerelmes vagyok. - sóhajtottam.
Josh odahajolt és megpuszilta a homlokomat.
-Nem volt valami romantikus az első csókod hugi. - karolta át a derekam.
-Az lehet.. de emlékezetes. - nevettem.
-Az biztos. Ajj te vagy a legjobb húgi szeretlek nagyon hiányoztál már. - ölelt meg újra.
-Josh.. Allienek is ezt mondtad. - nevettem.
-Végülis te meg ő vagytok a világ legjobb hugai. - vigyorgott mint egy idióta.
Kis séta után haza is értünk és Zayn meg Louis még mindig nálunk voltak.
-Sziasztok. - mosolyogtam.
Észre se vették hogy ott voltunk csak miután köszöntem.
-Hello. - mosolygott rosszfiúsan Louis.
-Én lépek. - engedett el Josh.
-Menj csak. - lökdöstem el.
Josh az emeletre ment fel gondolom Alliehez, hogy elmondja hogy ő a világ legjobb kishúga ahogy nekem mondta.
16.fejezet- Otthon
*Allie*
Apa állt az ajtóba. Elállt onnan így bemehettünk és a nappaliba vezetett utunk mivel apuval mindig itt beszéljük meg amit meg kell. Hát most ezt jól meg fogom kapni.
- Elmondanátok, hogy hol voltatok KÉT TELJES NAPIG? Úgy, hogy nem is jelentkeztetek? És azt is elmondanátok, hogy Belláék hol vannak? - kezdte el apa. Hát ez jó lesz.
- Zayn elvitt volna pizzázni de Louis rossz helyen tett ki, aztán elgyalogoltunk addig amíg kellett utána mikor Zayn beakarta zárni az ajtót beletört a kulcs így az ablakon kimásztunk és ott hagytuk Zayn pénztárcáját majd egy Motelbe szálltunk meg két éjszakát aztán hazajöttünk mert olvadozni kezdett a hó. - mondtam el egy szuszra. Apa engem és Zaynt méregetett majd megszólalt.
- És miért van fiú ruhába? - kérdezte és karba fonta maga előtt a kezét majd rám nézett.
- Én adtam neki, mert mielőtt hazahoztam volna bementünk hozzánk, hogy együnk mert éhesek voltunk utána lefürdött. - mentett meg Zayn. Vagyis azt hitte, hogy megment de ez még semmi. Ha Bella haza ért akkor kapunk ám.
- Rendben. Megvárjuk míg Bella is hazaér és megkapjátok a büntetést. Addig is Zayn.. Maradsz vagy hazamész? - nézett apám Zaynre. Miért csak engem büntet? Tudtommal 18 éves vagyok. Nagykorú.
- Lehet megvárom Louisékat. - nézett rám.
- És ha ők csak holnap jönnek? - kérdeztem flegmán. Ja igen visszatért a régi énem. Hurrá nekem.
- Akkor ha gondolod itt maradhatsz addig. Van egy vendégszobánk. - kezdte el apa de én közbe szóltam.
- Nem akar itt maradni. Zayn majd felhívlak ha Bella és Louis haza jött oké? - néztem rá mire bólintott majd elköszönt apámtól és hazaindult.
- Történt valami köztetek? - nézett rám apa.
- Nem. Semmi nem történt csak össze voltam vele zárva két napig te meg az én fejemet szeded csak le. Miért kellett nekem elmennem? - mondtam kicsit hangosabban majd felfutottam a szobámba és az ágyamba dőlve elkezdtem gondolkozni. Fel kell hívnom Liam-et. Beszélnem kell vele. Hogy miért pont vele azt nem tudom de benne megbízok.
Telefonomat feltettem a töltőre majd bekapcsoltam és kikerestem Liam nevét a névjegyzékből és felhívtam.
- Allison? - kérdezte mert gondolom ő se számított arra, hogy majd egyszer én hívni fogom.
- Igen én vagyok. Liam kérlek gyere át beszélnünk kell. - mondtam majd le is tettem. Tudtam, hogy átjön mert még aznap este a mikulás bulin mondta, hogy ha kell ő segít nekem és most kellett a segítsége. Nagyon is.
Tíz perc várakozás után megszólalt a csengő. Hallottam, hogy apa elmondja, hogy a szobámba vagyok majd valaki kopogtat az ajtón.
- Szabad. - szóltam ki és folytattam a párnám szorongatását és az ablakon leskelődést vagy mit.
- Szia. Hogy vagy? - kérdezte majd arrébb húztam a lábam, hogy letudjon ülni ő is az ablakalatti kis ágyacskámra.
- Szarul de büszkén. - mosolyogtam rá. - Nem tudom, hogy most mit tegyek. - temettem arcom a kezeim közé.
- Mi történt? Zayn most ott van nálunk de nem látszik rajta, hogy rossz kedve lenne. - fordított maga felé.
- Ugye elmentünk pizzázni. Louis rossz helyen tett ki minket. Ott még veszekedtünk aztán elmentünk a jó pizzázóhoz. Ott is veszekedtünk. Beletörte a zárba a kulcsot kimásztunk az ablakon. Akkor is veszekedtünk. Elmentünk egy motelbe ott már nem annyira veszekedtünk utána eltelt két éjszaka. A második nap megcsókolt de nem emlegetjük mert megkértem rá majd hazajöttünk és nála lefürödtem utána hazajöttünk de nem mertem kiszállni a kocsiba és ő adott a számra egy puszit majd elküldtem. Szóval így állunk. - sóhajtottam. Liam egy kicsit gondolkozott majd megszólalt.
- Szereted őt? - kérdezte. Én nem válaszoltam csak gondolkoztam. Nem szeretem de kezdem megkedvelni.
- Nem tudom Liam. - hajtottam le a fejem. Ő bólintott majd felállt és húzott magával.
- Annyit tegyél meg, hogy nem játszol vele. - nézett a szemembe. Én bólintottam és kikísértem az ajtón, de még mielőtt elment magamhoz öleltem.
- Nem hittem volna, hogy ezt mondom de te vagy a legjobb barátom. - suttogtam a mellkasába úgy hogy hallja. Elmosolyodott és egy puszit nyomott a homlokomra majd elment. Felmentem a szobámba, ott elfeküdtem az ágyamon és elnyomott az álom.
Reggel arra keltem, hogy csöngettek. Ahogy voltam úgy lefutottam a lépcsőn és szinte kiszakítottam az ajtót. Ahogy megláttam Bellát az ajtóban állva a nyakába ugrottam. Végre láthatom a testvérem.
*Bella*
Hamar a szememre jött az álom már izgultam a reggel miatt. Reggel arra ébredtem hogy Louis már nincs mellettem. Hol lehet? Kisétáltam a konyhába de sehol se láttam. Kinéztem és megláttam. Ott ült ahol még tegnap a naplementét lestük. Szép halkan odasétáltam és leültem mellé.
-Szia. - suttogtam és láttam magam előtt a leheletem.. eléggé lehűlt az idő.
-Csak megszólaltál? - mosolygott.
-Hát hallod. - jelentettem ki egyszerűen.
-Hiányzott már a hangod. Hogy nem hallom. - nézett a szemembe.
-Tudom szerethető vagyok. - pislogtam.
-Basszus Bella belement valami a szemedbe? - kapta oda a fejét.
-Hát persze. - mondtam kissé bunkón.
-Pár óra és indulunk. - mondta mintha ez zavarná.
-És ez jó! Nem? - néztem értetlenül rá.
-Hát tudod.. is-is jó volt megismerni ezt az Isabella Greenfild-et is. - tette a szívemre a kezét.
-De romantikus valaki. - nevettem el magam.
-Ilyen is tudok lenni. - kacsintott rám.
-Indulás. - kiabálta a seriff.
Louissal felugrottunk és a kocsi felé kezdtünk futni. Kinyitotta az ajtót nekünk a seriff és beültünk. Louis ült az ablaknál én meg szorosan mellette. Fejemet a vállán, kezemet pedig a combján pihentettem. Ő csak a derekamat átkarolta és még közelebb húzott magához.. már ha ennél közelebb lehet.
-Kicsit hiányozni fog ez a hely. - néztem utoljára a házra.
-Bármikor jöhettek, szívesen látunk. - mosolygott a bácsi a visszapillantó tükörbe.
-Majd valamikor benézünk. - nevetett Louis amire én csak oldalba böktem
Egy 'kis' kocsikázás után hazaértünk. És csalódottan szálltam ki a házunknál. Louis elindult de nekem földbe gyökerezett a lábam.
-Gyere már. - fogta meg a kezem és a ház felé húzott.
-Nem. Nem lehet. - mondtam remegő hangon.
-Na. Egyszer úgyis túl kell lenned ezen. - állt meg velem szembe és a két lent lógó kezemet megfogta.-Lehet de nem most. - indultam a kocsi felé azzal a szándékkal hogy inkább Eliot mint apu idegesen.
-Az én kedvemért. - ment át bíztatásból könyörgésbe.
-Félek. - mondtam halkan és lehajtottam a fejem ami így a mellkasához ért.
-Nem kell félni én itt vagyok. - emelte fel a fejemet és egy puszit nyomott a számra.
Mikor ilyesmiket csinál mindig elolvadok. Nem is járunk... Bátorságot vettem és az ajtó felé indultam. Bekopogtam és valaki úgy kirántotta a helyéről hogy az nem lehetséges.
Apa állt az ajtóba. Elállt onnan így bemehettünk és a nappaliba vezetett utunk mivel apuval mindig itt beszéljük meg amit meg kell. Hát most ezt jól meg fogom kapni.
- Elmondanátok, hogy hol voltatok KÉT TELJES NAPIG? Úgy, hogy nem is jelentkeztetek? És azt is elmondanátok, hogy Belláék hol vannak? - kezdte el apa. Hát ez jó lesz.
- Zayn elvitt volna pizzázni de Louis rossz helyen tett ki, aztán elgyalogoltunk addig amíg kellett utána mikor Zayn beakarta zárni az ajtót beletört a kulcs így az ablakon kimásztunk és ott hagytuk Zayn pénztárcáját majd egy Motelbe szálltunk meg két éjszakát aztán hazajöttünk mert olvadozni kezdett a hó. - mondtam el egy szuszra. Apa engem és Zaynt méregetett majd megszólalt.
- És miért van fiú ruhába? - kérdezte és karba fonta maga előtt a kezét majd rám nézett.
- Én adtam neki, mert mielőtt hazahoztam volna bementünk hozzánk, hogy együnk mert éhesek voltunk utána lefürdött. - mentett meg Zayn. Vagyis azt hitte, hogy megment de ez még semmi. Ha Bella haza ért akkor kapunk ám.
- Rendben. Megvárjuk míg Bella is hazaér és megkapjátok a büntetést. Addig is Zayn.. Maradsz vagy hazamész? - nézett apám Zaynre. Miért csak engem büntet? Tudtommal 18 éves vagyok. Nagykorú.
- Lehet megvárom Louisékat. - nézett rám.
- És ha ők csak holnap jönnek? - kérdeztem flegmán. Ja igen visszatért a régi énem. Hurrá nekem.
- Akkor ha gondolod itt maradhatsz addig. Van egy vendégszobánk. - kezdte el apa de én közbe szóltam.
- Nem akar itt maradni. Zayn majd felhívlak ha Bella és Louis haza jött oké? - néztem rá mire bólintott majd elköszönt apámtól és hazaindult.
- Történt valami köztetek? - nézett rám apa.
- Nem. Semmi nem történt csak össze voltam vele zárva két napig te meg az én fejemet szeded csak le. Miért kellett nekem elmennem? - mondtam kicsit hangosabban majd felfutottam a szobámba és az ágyamba dőlve elkezdtem gondolkozni. Fel kell hívnom Liam-et. Beszélnem kell vele. Hogy miért pont vele azt nem tudom de benne megbízok.
Telefonomat feltettem a töltőre majd bekapcsoltam és kikerestem Liam nevét a névjegyzékből és felhívtam.
- Allison? - kérdezte mert gondolom ő se számított arra, hogy majd egyszer én hívni fogom.
- Igen én vagyok. Liam kérlek gyere át beszélnünk kell. - mondtam majd le is tettem. Tudtam, hogy átjön mert még aznap este a mikulás bulin mondta, hogy ha kell ő segít nekem és most kellett a segítsége. Nagyon is.
Tíz perc várakozás után megszólalt a csengő. Hallottam, hogy apa elmondja, hogy a szobámba vagyok majd valaki kopogtat az ajtón.
- Szabad. - szóltam ki és folytattam a párnám szorongatását és az ablakon leskelődést vagy mit.
- Szia. Hogy vagy? - kérdezte majd arrébb húztam a lábam, hogy letudjon ülni ő is az ablakalatti kis ágyacskámra.
- Szarul de büszkén. - mosolyogtam rá. - Nem tudom, hogy most mit tegyek. - temettem arcom a kezeim közé.
- Mi történt? Zayn most ott van nálunk de nem látszik rajta, hogy rossz kedve lenne. - fordított maga felé.
- Ugye elmentünk pizzázni. Louis rossz helyen tett ki minket. Ott még veszekedtünk aztán elmentünk a jó pizzázóhoz. Ott is veszekedtünk. Beletörte a zárba a kulcsot kimásztunk az ablakon. Akkor is veszekedtünk. Elmentünk egy motelbe ott már nem annyira veszekedtünk utána eltelt két éjszaka. A második nap megcsókolt de nem emlegetjük mert megkértem rá majd hazajöttünk és nála lefürödtem utána hazajöttünk de nem mertem kiszállni a kocsiba és ő adott a számra egy puszit majd elküldtem. Szóval így állunk. - sóhajtottam. Liam egy kicsit gondolkozott majd megszólalt.
- Szereted őt? - kérdezte. Én nem válaszoltam csak gondolkoztam. Nem szeretem de kezdem megkedvelni.
- Nem tudom Liam. - hajtottam le a fejem. Ő bólintott majd felállt és húzott magával.
- Annyit tegyél meg, hogy nem játszol vele. - nézett a szemembe. Én bólintottam és kikísértem az ajtón, de még mielőtt elment magamhoz öleltem.
- Nem hittem volna, hogy ezt mondom de te vagy a legjobb barátom. - suttogtam a mellkasába úgy hogy hallja. Elmosolyodott és egy puszit nyomott a homlokomra majd elment. Felmentem a szobámba, ott elfeküdtem az ágyamon és elnyomott az álom.
Reggel arra keltem, hogy csöngettek. Ahogy voltam úgy lefutottam a lépcsőn és szinte kiszakítottam az ajtót. Ahogy megláttam Bellát az ajtóban állva a nyakába ugrottam. Végre láthatom a testvérem.
*Bella*
Hamar a szememre jött az álom már izgultam a reggel miatt. Reggel arra ébredtem hogy Louis már nincs mellettem. Hol lehet? Kisétáltam a konyhába de sehol se láttam. Kinéztem és megláttam. Ott ült ahol még tegnap a naplementét lestük. Szép halkan odasétáltam és leültem mellé.
-Szia. - suttogtam és láttam magam előtt a leheletem.. eléggé lehűlt az idő.
-Csak megszólaltál? - mosolygott.
-Hát hallod. - jelentettem ki egyszerűen.
-Hiányzott már a hangod. Hogy nem hallom. - nézett a szemembe.
-Tudom szerethető vagyok. - pislogtam.
-Basszus Bella belement valami a szemedbe? - kapta oda a fejét.
-Hát persze. - mondtam kissé bunkón.
-Pár óra és indulunk. - mondta mintha ez zavarná.
-És ez jó! Nem? - néztem értetlenül rá.
-Hát tudod.. is-is jó volt megismerni ezt az Isabella Greenfild-et is. - tette a szívemre a kezét.
-De romantikus valaki. - nevettem el magam.
-Ilyen is tudok lenni. - kacsintott rám.
-Indulás. - kiabálta a seriff.
Louissal felugrottunk és a kocsi felé kezdtünk futni. Kinyitotta az ajtót nekünk a seriff és beültünk. Louis ült az ablaknál én meg szorosan mellette. Fejemet a vállán, kezemet pedig a combján pihentettem. Ő csak a derekamat átkarolta és még közelebb húzott magához.. már ha ennél közelebb lehet.
-Kicsit hiányozni fog ez a hely. - néztem utoljára a házra.
-Bármikor jöhettek, szívesen látunk. - mosolygott a bácsi a visszapillantó tükörbe.
-Majd valamikor benézünk. - nevetett Louis amire én csak oldalba böktem
Egy 'kis' kocsikázás után hazaértünk. És csalódottan szálltam ki a házunknál. Louis elindult de nekem földbe gyökerezett a lábam.
-Gyere már. - fogta meg a kezem és a ház felé húzott.
-Nem. Nem lehet. - mondtam remegő hangon.
-Na. Egyszer úgyis túl kell lenned ezen. - állt meg velem szembe és a két lent lógó kezemet megfogta.-Lehet de nem most. - indultam a kocsi felé azzal a szándékkal hogy inkább Eliot mint apu idegesen.
-Az én kedvemért. - ment át bíztatásból könyörgésbe.
-Félek. - mondtam halkan és lehajtottam a fejem ami így a mellkasához ért.
-Nem kell félni én itt vagyok. - emelte fel a fejemet és egy puszit nyomott a számra.
Mikor ilyesmiket csinál mindig elolvadok. Nem is járunk... Bátorságot vettem és az ajtó felé indultam. Bekopogtam és valaki úgy kirántotta a helyéről hogy az nem lehetséges.
2012. november 1., csütörtök
15.fejezet - Nekem végem.
*Allie*
Miután Zayn is végzett nem mertem a szemébe nézni az előző eset után. Próbáltam kerülni a tekintetét de nem nagyon sikerült. Én még mindig törölközőbe ültem az ágyon és rádugtam Zayn telefonját a töltőre. Sikerült belépnem mert a kis hülye nem tett rá PIN kódot. Éppen valami bugyuta játékkal játszottam mikor ő letelepedett mellém és nézte mit művelek a telefonjával.
- Miért vagy törölközőbe? - kérdezte meg miután végig nézett rajtam. - Mármint engem nem zavar csak felöltözni ki fog?
- Nem fogom felvenni ugyanazt a ruhát ami két napig rajtam volt miután lefürödtem. - néztem rá.
- Akkor törölközőbe mész haza? - mosolygott.
- Adsz kölcsön ruhát? - néztem rá és megpróbáltam a szempilla rebegtetős dolgot amit a filmekbe látni szoktam de nekem hülyén jött ki mert csak ki-be csukogattam a szemem. Nem értem. Ezt hogy tudják a filmekben megcsinálni? Gyakorolnom kell.
- Na jó kaphatsz. - nevetett fel Zayn majd a szekrényéhez lépett és kivett belőle egy alsónadrágot, pólót és mackónadrágot. Milyen figyelmes.
- Melltartóm nincs szóval azt kell viselned amit eddig is viseltél. - mosolygott aranyosan. Már megint hülyeségeket beszélek.
- Csodálkoztam volna ha van. - néztem rá majd a cuccait megfogva bementem a fürdőbe de még hallottam, hogy utánam szól.
- Előttem is felveheted. - tudtam, hogy miért mondja. Én nem reagáltam rá csak bezártam a fürdőt és felkaptam magamra Zayn cuccait. Mikor kész lettem kisétáltam ahol Zayn nyomta most a telefont.
- Indulhatunk? - kérdeztem tőle mikor ráhasaltam a hátára mert ő is hason feküdt.
- Persze. Csak szállj le rólam. Bár maradhatunk így is de gondolom haza akarsz menni.
- Ja bocsi. - szálltam le róla majd elindultam az ajtó fele. Onnan le a lépcsőn a nappaliba és ott a bejárati ajtóhoz. Jééé megjegyeztem az utat és nem tévedtem el ebbe a nagy házba.
- Kocsival megyünk. Az jó lesz? - kérdezte Zayn.
- Mióta tudsz vezetni? - kérdeztem tőle mert nem tudtam, hogy vezet.
- Nincs jogsim. - rántott vállat mire én csak kigubbasztott szemmel néztem.
- Akkor én vezetek. - mondtam és kiakartam venni a kocsikulcsot a kezéből de megint rosszul jött ki és vele szemben voltam. Arcunk vészesen közel volt egymáshoz de én elrántottam onnan.
- Öt perc. Nem halsz bele. - mosolygott továbbra is majd kinyitotta nekem az ajtót. Beszálltam ő meg megkerülte a kocsit és beült mellém. Tényleg nem kellett sokat utaznunk mert csak pislogtam egyet és a házunknál voltunk.Na jó azt azért nem de tényleg hamar odaértünk. Zayn ismét megkerülte a kocsit és megint ajtót nyitott de én nem mozdultam.
- Gyere már. - húzott volna ki de én ragaszkodtam a kocsihoz.
- Félek. - mondtam neki. Ez után kicsit meglepett mert egy puszit nyomott a számra majd kiráncigált a kocsiból és az ajtóhoz vitt. Épp nyitottam volna ki mikor valaki megelőzött. Szinte feltépte az ajtót majd dühösen ránk illetve rám meredt.
*Bella*
Louissal szembe fordultam és összeért a homlokunk amire kicsit megrezzent. Gondoltam úgy teszek ahogy ő szokott. Megfogtam a kezét és a derekát átkaroltam a másik kezemmel. Halkan vettem a levegőt nehogy felébresszem mikor muszáj volt sikítanom egyet.
-Buu. - nyitotta ki a szemét. Én erre csak kiugrottam az ágyból és sikítottam.
-Te nem vagy normális. - néztem rá karba tett kézzel mikor a szív dobogásom lelassult.
-Szerintem jó poén volt. - fordult a hátára.
-Szerintem meg nem. - huppantam le az ágyra sértődötten.
-Naaa. Ne haragudj. - ölelt át hátulról.
-De igen is haragszom ne szólj hozzám. - tettem sértődöttséget.
Louis csak hátra húzott az ágyra és négykézláb volt fölöttem.
-Úgy se bírod ki. - mosolygott.
Én nem reagáltam semmit de az a mosoly.. Louis felém hajolt gondolom meg akart csókolni de a kezemet a szám elé tettem.
-Ne legyél már ilyen. - mormogott kisfiús hangon.
Én erre sem reagáltam csak kikúsztam alóla és kimentem a konyhába.
-Jó reggelt. - mosolyogtam.
Az órámra néztem ami reggel 6-ot mutatott.. Elképesztő hogy ilyen hamar hozzá lehet szokni a koránkeléshez. A seriff, a néni és a kisfiú csak biccentettek egyet. Louis úgy jött ki a konyhába hogy épp a nadrágját szenvedte fel magára. A seriff csak méregette mire Louis rögtön észbe kapott.
-Nem volt semmi. - mentegetőzött.
Én csak karba tettem a kezem és Louist méregettem aki felém vette az irányt, mindig mikor közelebb jött én messzebb.. az lett a vége hogy az asztal körül futkostunk.
-Elég gyerekek. - mosolygott Teresa.
-Bocsánat- mondtuk egyszerre.
Nahát, itt valami jó is ragadt rám.. a modor. Ahogy elnézve Louis élvezi hogy "meg vagyok rá sértődve". Sőt igen csak rámenős lett most, de ha nem tűnt volna fel neki most mindent elutasítok ami vele kapcsolatos.
-Megkérhetlek benneteket hogy szedegessétek ki a gazokat? - mosolygott a seriff.
Lehet hogy csak én érzem így de ezek kihasználják hogy valami csoda folytán idekerültünk. De szerintem nincsenek véletlenek: ennek így kellett történnie. Mindig így állok hozzá mindenhez. A ház körül minden tiszta gaz. Kitépkedtem párat és a gyűjtő felé haladtam ahova dobni kell. Ezt csináltam órákon keresztül mikor Louis újra bepróbálkozott. Átölelt hátulról és a kezét előttem kulcsolta össze. Csak ránéztem és elmosolyodtam, majd kibújtam a kezei közül és folytattam. Bementünk és ettünk megint egy tál hányást. Bár ennek most olyan barna színe volt.. nem akarom tudni mi ez. Nem érem.. itt tűz a nap pedig december van méghozzá december 15. már csak kilenc nap van a karácsonyi buliig.. haza kell jutnom addig.
-Indulás a patakhoz, csodás időnk van a fürdéshez. - lökdösött kifele Teresa az ajtón.
Nagy köcsögökkel (az a váza izé) indultunk el a patak felé. Amint odaértünk Teresa, Eliot és a seriff is meztelenre vetkőztek. Nem volt szép látvány. Én csak egy bugyiba és egy melltartóba voltam, Louis meg csak egy boxerbe. Az edényekbe vizet mertünk majd megmosakodtunk. Louis közbe folyton megölelt vagy épp puszilgatott. Kezdett sötétedni ezért elindultunk. Még nem volt hideg úgyhogy fehérneműbe mentünk haza, ruháinkkal a kezünkbe. Louis megkérte Eliotot hogy csináljon rólunk egy képet.. igen ezen a képen így festettünk: Mindketten vízes hajjal és egymás mellet, Louis átkarolja a derekam nekem meg sértődött fejem van és karba van téve a kezem.
-Új háttér. - nyomkodta Louis a telefonját.
Mire visszaértünk 7 óra volt. Ideje volt lefeküdni. Louis átkarolt mire én csak letoltam magamról a kezét.
-Hát jó. - sóhajtott Louis majd hátat fordított nekem. Tudom hogy nem sértődött meg.. csak át akar verni.
Miután Zayn is végzett nem mertem a szemébe nézni az előző eset után. Próbáltam kerülni a tekintetét de nem nagyon sikerült. Én még mindig törölközőbe ültem az ágyon és rádugtam Zayn telefonját a töltőre. Sikerült belépnem mert a kis hülye nem tett rá PIN kódot. Éppen valami bugyuta játékkal játszottam mikor ő letelepedett mellém és nézte mit művelek a telefonjával.
- Miért vagy törölközőbe? - kérdezte meg miután végig nézett rajtam. - Mármint engem nem zavar csak felöltözni ki fog?
- Nem fogom felvenni ugyanazt a ruhát ami két napig rajtam volt miután lefürödtem. - néztem rá.
- Akkor törölközőbe mész haza? - mosolygott.
- Adsz kölcsön ruhát? - néztem rá és megpróbáltam a szempilla rebegtetős dolgot amit a filmekbe látni szoktam de nekem hülyén jött ki mert csak ki-be csukogattam a szemem. Nem értem. Ezt hogy tudják a filmekben megcsinálni? Gyakorolnom kell.
- Na jó kaphatsz. - nevetett fel Zayn majd a szekrényéhez lépett és kivett belőle egy alsónadrágot, pólót és mackónadrágot. Milyen figyelmes.
- Melltartóm nincs szóval azt kell viselned amit eddig is viseltél. - mosolygott aranyosan. Már megint hülyeségeket beszélek.
- Csodálkoztam volna ha van. - néztem rá majd a cuccait megfogva bementem a fürdőbe de még hallottam, hogy utánam szól.
- Előttem is felveheted. - tudtam, hogy miért mondja. Én nem reagáltam rá csak bezártam a fürdőt és felkaptam magamra Zayn cuccait. Mikor kész lettem kisétáltam ahol Zayn nyomta most a telefont.
- Indulhatunk? - kérdeztem tőle mikor ráhasaltam a hátára mert ő is hason feküdt.
- Persze. Csak szállj le rólam. Bár maradhatunk így is de gondolom haza akarsz menni.
- Ja bocsi. - szálltam le róla majd elindultam az ajtó fele. Onnan le a lépcsőn a nappaliba és ott a bejárati ajtóhoz. Jééé megjegyeztem az utat és nem tévedtem el ebbe a nagy házba.
- Kocsival megyünk. Az jó lesz? - kérdezte Zayn.
- Mióta tudsz vezetni? - kérdeztem tőle mert nem tudtam, hogy vezet.
- Nincs jogsim. - rántott vállat mire én csak kigubbasztott szemmel néztem.
- Akkor én vezetek. - mondtam és kiakartam venni a kocsikulcsot a kezéből de megint rosszul jött ki és vele szemben voltam. Arcunk vészesen közel volt egymáshoz de én elrántottam onnan.
- Öt perc. Nem halsz bele. - mosolygott továbbra is majd kinyitotta nekem az ajtót. Beszálltam ő meg megkerülte a kocsit és beült mellém. Tényleg nem kellett sokat utaznunk mert csak pislogtam egyet és a házunknál voltunk.Na jó azt azért nem de tényleg hamar odaértünk. Zayn ismét megkerülte a kocsit és megint ajtót nyitott de én nem mozdultam.
- Gyere már. - húzott volna ki de én ragaszkodtam a kocsihoz.
- Félek. - mondtam neki. Ez után kicsit meglepett mert egy puszit nyomott a számra majd kiráncigált a kocsiból és az ajtóhoz vitt. Épp nyitottam volna ki mikor valaki megelőzött. Szinte feltépte az ajtót majd dühösen ránk illetve rám meredt.
*Bella*
Louissal szembe fordultam és összeért a homlokunk amire kicsit megrezzent. Gondoltam úgy teszek ahogy ő szokott. Megfogtam a kezét és a derekát átkaroltam a másik kezemmel. Halkan vettem a levegőt nehogy felébresszem mikor muszáj volt sikítanom egyet.
-Buu. - nyitotta ki a szemét. Én erre csak kiugrottam az ágyból és sikítottam.
-Te nem vagy normális. - néztem rá karba tett kézzel mikor a szív dobogásom lelassult.
-Szerintem jó poén volt. - fordult a hátára.
-Szerintem meg nem. - huppantam le az ágyra sértődötten.
-Naaa. Ne haragudj. - ölelt át hátulról.
-De igen is haragszom ne szólj hozzám. - tettem sértődöttséget.
Louis csak hátra húzott az ágyra és négykézláb volt fölöttem.
-Úgy se bírod ki. - mosolygott.
Én nem reagáltam semmit de az a mosoly.. Louis felém hajolt gondolom meg akart csókolni de a kezemet a szám elé tettem.
-Ne legyél már ilyen. - mormogott kisfiús hangon.
Én erre sem reagáltam csak kikúsztam alóla és kimentem a konyhába.
-Jó reggelt. - mosolyogtam.
Az órámra néztem ami reggel 6-ot mutatott.. Elképesztő hogy ilyen hamar hozzá lehet szokni a koránkeléshez. A seriff, a néni és a kisfiú csak biccentettek egyet. Louis úgy jött ki a konyhába hogy épp a nadrágját szenvedte fel magára. A seriff csak méregette mire Louis rögtön észbe kapott.
-Nem volt semmi. - mentegetőzött.
Én csak karba tettem a kezem és Louist méregettem aki felém vette az irányt, mindig mikor közelebb jött én messzebb.. az lett a vége hogy az asztal körül futkostunk.
-Elég gyerekek. - mosolygott Teresa.
-Bocsánat- mondtuk egyszerre.
Nahát, itt valami jó is ragadt rám.. a modor. Ahogy elnézve Louis élvezi hogy "meg vagyok rá sértődve". Sőt igen csak rámenős lett most, de ha nem tűnt volna fel neki most mindent elutasítok ami vele kapcsolatos.
-Megkérhetlek benneteket hogy szedegessétek ki a gazokat? - mosolygott a seriff.
Lehet hogy csak én érzem így de ezek kihasználják hogy valami csoda folytán idekerültünk. De szerintem nincsenek véletlenek: ennek így kellett történnie. Mindig így állok hozzá mindenhez. A ház körül minden tiszta gaz. Kitépkedtem párat és a gyűjtő felé haladtam ahova dobni kell. Ezt csináltam órákon keresztül mikor Louis újra bepróbálkozott. Átölelt hátulról és a kezét előttem kulcsolta össze. Csak ránéztem és elmosolyodtam, majd kibújtam a kezei közül és folytattam. Bementünk és ettünk megint egy tál hányást. Bár ennek most olyan barna színe volt.. nem akarom tudni mi ez. Nem érem.. itt tűz a nap pedig december van méghozzá december 15. már csak kilenc nap van a karácsonyi buliig.. haza kell jutnom addig.
-Indulás a patakhoz, csodás időnk van a fürdéshez. - lökdösött kifele Teresa az ajtón.
Nagy köcsögökkel (az a váza izé) indultunk el a patak felé. Amint odaértünk Teresa, Eliot és a seriff is meztelenre vetkőztek. Nem volt szép látvány. Én csak egy bugyiba és egy melltartóba voltam, Louis meg csak egy boxerbe. Az edényekbe vizet mertünk majd megmosakodtunk. Louis közbe folyton megölelt vagy épp puszilgatott. Kezdett sötétedni ezért elindultunk. Még nem volt hideg úgyhogy fehérneműbe mentünk haza, ruháinkkal a kezünkbe. Louis megkérte Eliotot hogy csináljon rólunk egy képet.. igen ezen a képen így festettünk: Mindketten vízes hajjal és egymás mellet, Louis átkarolja a derekam nekem meg sértődött fejem van és karba van téve a kezem.
-Új háttér. - nyomkodta Louis a telefonját.
Mire visszaértünk 7 óra volt. Ideje volt lefeküdni. Louis átkarolt mire én csak letoltam magamról a kezét.
-Hát jó. - sóhajtott Louis majd hátat fordított nekem. Tudom hogy nem sértődött meg.. csak át akar verni.
14.fejezet - Ezt vártam!
*Bella*
Miután sunyin eltüntettük a 'hányást' a tányérokat az asztalon hagytuk és kimentünk a ház elé. Rejtélyes.. tél van.. de itt tűz a nap.
-Mennyünk haza gyalog. - mosolygott Louis.
-Ha viszel a hátadon. - nyújtottam ki a nyelvem.
-Leharapom. - röhögött.
-Mit? - húztam vissza.
-A nyelvedet. Úgyis éhes vagyok. - ült le kis séta után.
Ahogy hátranéztünk még láttam a házat. Jó nem vesztünk el. Leültem mellé mire átkarolt. Szeretem ha egy fiú megölel vagy átkarol esetleg megfogja a kezem.
Lehet hogy nem volt még barátom de ugyan úgy tudok szeretni. És nem tudom. Louissal annyira nem illünk össze hogy már összeillünk. Azt hiszem benne megtaláltam amit keresek. Bár nem hinném hogy mi valaha is járnánk de ebbe nem vagyok biztos ahogy abba se hogy mit mondanék neki ha megkérdezné hogy esetleg lennék e a barátnője. És mellékesen szerintem cuki amit csinál. Nem adja fel. Ez király. Ezek szerint kitartó.
-Olyan szép nem? - fordult felém.
-Az. - mosolyodtam el.
Jó volt vele lenni hiába ültünk csendbe akkor is jó volt. Beleszerettem volna? Nem. Ezt el kell hessegetni.. ő sztár... én nem bírom a sztárokat. Annyi érzés kavargott bennem hogy nem bírtam tovább. Szó nélkül vissza indultam a házba.
-Most meg hova mész? - csodálkozott.
-Bocsi. Gondolkoznom kell. Nekem ez gyors. - futottam el.
Amint beértem a házba az ablakhoz futottam. Onnan láttam a naplementét és Louist is. Hogy lehetek ilyen hülye?.. szó nélkül ott hagytam?
-Jó napot. - lépett be egy barna ruhás öreg bácsi. A ruháján sheriff felirat volt. Engem nem vett észre.
-Isten áldjon. - futott oda hozzá a néni.
Én kicsit túl reagáltam azt hiszem.. egy könnycsepp jelent meg az arcomon. Gyorsan letöröltem miközbe végig hallgattam a néni és a bácsi beszélgetését ami abból állt hogy hogy jussunk haza. Mikor meghallottam hogy holnap után hazavisz boldogan futottam Louishoz.
-Mi a baj? - hajoltam le.
-Áhh.. semmi. - mondta lazán. Most meg mit csináltam? Rosszat mondtam?
-Louis hazavisznek minket holnap után! - mondtam boldogan.
-Komolyan? - ugrott fel.
-Igen. - ugrottam a nyakába.
Ő csak megpörgetett és egy puszit nyomott a számra.
-Bemegyünk?. - kezdett húzni a ház felé.
Futva rontottunk be a házba a második otthonunkba.
-Köszönöm. Nagyon köszönöm. - ölelgette Louis a sheriffet. Én csak csendben figyeltem egy halvány mosoly kíséretével. Besétáltam Eliothoz de a konyhából behallatszott egy beszélgetés.
-Hány évesek vagytok? - kérdezte a bácsi.
-Bella 18 én pedig 20.
-És együtt vagytok? - faggatta a bácsi.
-Nem. De nagyon szeretném. - mondta Louis ezt halkabban.
-Értem. Hát mindent bele fiam. - állt fel a sheriff.
Szerintem ez cuki volt. Mosolyogva terültem el az ágyon.
Reggel arra ébredtem ahogyan Louis szuszog mellettem. Megint úgy aludtunk ahogy eddig. Elképesztő hogy holnap ilyenkor már úton leszünk haza. Szembe fordultam Louissal így összeért a homlokunk.
*Allie*
Reggel arra keltem, hogy a nap a szemembe süt. Rögtön ki is pattantam az ágyból.
- Zayn süt a nap! - ráztam a még békésen alvó fiút.
- És? - mormogta.
- És olvadozik a hó. - mosolyogtam mint a tejbetök.
- És ezt csak most mondod? - kérdezte és ő is villámgyorsan mellettem termett az ablaknál.
- Elindulhatunk végre haza. - ugrottam a nyakába. Kicsit hirtelen érte ezt mivel elvesztette az egyensúlyát és elesett én meg rá. Hupsz. - Gyúrnod kéne. - nevettem fel.
- Nem tehetek róla, hogy az ilyen hirtelen kirohanásaid miatt azt se tudom mivan. - nevette el ő is magát. Feltápászkodtunk a földről és bezárva a szoba ajtaját kiléptünk a pulthoz. Elköszöntünk a csajtól és elindultunk a latyakba egy közeli buszmegállóhoz.
Egy óra séta után megtaláltuk a buszmegállót.
- Mikor jön? - türelmetlenkedtem mert mér nagyon haza akartam menni.
- Fél óra. Addig várunk. - jött oda hozzám.
- Meg fogok fagyni addig. - ugráltam az egyik lábamról a másikra.
- Gyere ide. - nyújtotta a kezét én meg oda bújtam hozzá. Legalább nem fázok addig se. Ahogy mellkasunk összeért éreztem, hogy szíve hevesebben dobog. Én váltottam volna ki ezt belőle? Nem hiszem. Lehet csak fázik és ezért.
Vártunk félórát és a busz megérkezett. Szépen felszálltunk és helyet foglaltunk ugyanis sokat kell utaznunk. De legalább haza mehetünk.
- Szerintem először hozzám menjünk. Gyorsan eszünk, lefürdünk és megyünk hozzátok jó? - nézett rám Zaynt.
- Oké. Mostmár úgyis mindegy, hogy mikor érek haza. Apa ígyis úgyis kinyír. - sóhajtottam és tovább néztem ki az ablakon.
- Csak nem. - mosolyodott el.
- Dehogynem. Hidd el. - néztem vissza rá.
Ismét fél óra után leszálltunk. Zaynbe karolva mentem utána, hogy vezessen a házához. Ahogy odaértünk tátva maradt a szám. Gyönyörű és nagy háza volt.
- Minek neked ekkora ház? - kérdeztem mikor még mindig elvoltam foglalva a látvánnyal.
- Majd egyszer jól jön. - rántott vállat majd egy kicsit szórakozott a kulccsal és kinyitotta az ajtót. Nagyon nagy volt és szép is. A nappali és a konyha is óriási volt. Én rögtön a hűtőhöz futottam és csodálkoztam, hogy volt benne kaja.
- Zayn ez a tej még jó? - kérdeztem tőle.
- Nézd meg. - nevetett fel. Jogos. Megnéztem, hogy meddig jó a tej. Még van idő, hogy lejárjon így gyorsan kerestem tálat és müzlit és neki láttam enni. Olyan jól esett, hogy muszáj voltam még egy tállal enni. Zayn is így tett majd miután megkajáltunk megmutatta hol a fürdő.Elmentem vettem egy jó meleg fürdőt. Tizenöt perc áztatás után a polcról elvettem egy törölközőt és azt magam köré csavarva kimentem a fürdőből. Zayn a szobába feküdt az ágyán.
- Ne nézz ide. - mutogattam neki. Azért mégis törölközőbe vagyok. Ő meg fiú.
- De be megyek én is addig oda kell fordulnom. - mondta majd elindult felém én meg isten se tudja, hogy hogy megcsúsztam és a törölköző leesett rólam, így Zayn elől alig tudtam takarni magam.
- Te valahogy meg szuggeráltad a törölközőt. - kaptam magamra vörös fejjel. Zayn csak nevetett rajtam és egy kacsintás után bement a most már szabad fürdőbe. Hát ez ciki volt.
Miután sunyin eltüntettük a 'hányást' a tányérokat az asztalon hagytuk és kimentünk a ház elé. Rejtélyes.. tél van.. de itt tűz a nap.
-Mennyünk haza gyalog. - mosolygott Louis.
-Ha viszel a hátadon. - nyújtottam ki a nyelvem.
-Leharapom. - röhögött.
-Mit? - húztam vissza.
-A nyelvedet. Úgyis éhes vagyok. - ült le kis séta után.
Ahogy hátranéztünk még láttam a házat. Jó nem vesztünk el. Leültem mellé mire átkarolt. Szeretem ha egy fiú megölel vagy átkarol esetleg megfogja a kezem.Lehet hogy nem volt még barátom de ugyan úgy tudok szeretni. És nem tudom. Louissal annyira nem illünk össze hogy már összeillünk. Azt hiszem benne megtaláltam amit keresek. Bár nem hinném hogy mi valaha is járnánk de ebbe nem vagyok biztos ahogy abba se hogy mit mondanék neki ha megkérdezné hogy esetleg lennék e a barátnője. És mellékesen szerintem cuki amit csinál. Nem adja fel. Ez király. Ezek szerint kitartó.
-Olyan szép nem? - fordult felém.
-Az. - mosolyodtam el.
Jó volt vele lenni hiába ültünk csendbe akkor is jó volt. Beleszerettem volna? Nem. Ezt el kell hessegetni.. ő sztár... én nem bírom a sztárokat. Annyi érzés kavargott bennem hogy nem bírtam tovább. Szó nélkül vissza indultam a házba.
-Most meg hova mész? - csodálkozott.
-Bocsi. Gondolkoznom kell. Nekem ez gyors. - futottam el.
Amint beértem a házba az ablakhoz futottam. Onnan láttam a naplementét és Louist is. Hogy lehetek ilyen hülye?.. szó nélkül ott hagytam?
-Jó napot. - lépett be egy barna ruhás öreg bácsi. A ruháján sheriff felirat volt. Engem nem vett észre.
-Isten áldjon. - futott oda hozzá a néni.
Én kicsit túl reagáltam azt hiszem.. egy könnycsepp jelent meg az arcomon. Gyorsan letöröltem miközbe végig hallgattam a néni és a bácsi beszélgetését ami abból állt hogy hogy jussunk haza. Mikor meghallottam hogy holnap után hazavisz boldogan futottam Louishoz.
-Mi a baj? - hajoltam le.
-Áhh.. semmi. - mondta lazán. Most meg mit csináltam? Rosszat mondtam?
-Louis hazavisznek minket holnap után! - mondtam boldogan.
-Komolyan? - ugrott fel.
-Igen. - ugrottam a nyakába.
Ő csak megpörgetett és egy puszit nyomott a számra.
-Bemegyünk?. - kezdett húzni a ház felé.
Futva rontottunk be a házba a második otthonunkba.
-Köszönöm. Nagyon köszönöm. - ölelgette Louis a sheriffet. Én csak csendben figyeltem egy halvány mosoly kíséretével. Besétáltam Eliothoz de a konyhából behallatszott egy beszélgetés.
-Hány évesek vagytok? - kérdezte a bácsi.
-Bella 18 én pedig 20.
-És együtt vagytok? - faggatta a bácsi.
-Nem. De nagyon szeretném. - mondta Louis ezt halkabban.
-Értem. Hát mindent bele fiam. - állt fel a sheriff.
Szerintem ez cuki volt. Mosolyogva terültem el az ágyon.
Reggel arra ébredtem ahogyan Louis szuszog mellettem. Megint úgy aludtunk ahogy eddig. Elképesztő hogy holnap ilyenkor már úton leszünk haza. Szembe fordultam Louissal így összeért a homlokunk.
*Allie*
Reggel arra keltem, hogy a nap a szemembe süt. Rögtön ki is pattantam az ágyból.
- Zayn süt a nap! - ráztam a még békésen alvó fiút.
- És? - mormogta.
- És olvadozik a hó. - mosolyogtam mint a tejbetök.
- És ezt csak most mondod? - kérdezte és ő is villámgyorsan mellettem termett az ablaknál.
- Elindulhatunk végre haza. - ugrottam a nyakába. Kicsit hirtelen érte ezt mivel elvesztette az egyensúlyát és elesett én meg rá. Hupsz. - Gyúrnod kéne. - nevettem fel.
- Nem tehetek róla, hogy az ilyen hirtelen kirohanásaid miatt azt se tudom mivan. - nevette el ő is magát. Feltápászkodtunk a földről és bezárva a szoba ajtaját kiléptünk a pulthoz. Elköszöntünk a csajtól és elindultunk a latyakba egy közeli buszmegállóhoz.
Egy óra séta után megtaláltuk a buszmegállót.
- Mikor jön? - türelmetlenkedtem mert mér nagyon haza akartam menni.
- Fél óra. Addig várunk. - jött oda hozzám.
- Meg fogok fagyni addig. - ugráltam az egyik lábamról a másikra.
- Gyere ide. - nyújtotta a kezét én meg oda bújtam hozzá. Legalább nem fázok addig se. Ahogy mellkasunk összeért éreztem, hogy szíve hevesebben dobog. Én váltottam volna ki ezt belőle? Nem hiszem. Lehet csak fázik és ezért.
Vártunk félórát és a busz megérkezett. Szépen felszálltunk és helyet foglaltunk ugyanis sokat kell utaznunk. De legalább haza mehetünk.
- Szerintem először hozzám menjünk. Gyorsan eszünk, lefürdünk és megyünk hozzátok jó? - nézett rám Zaynt.
- Oké. Mostmár úgyis mindegy, hogy mikor érek haza. Apa ígyis úgyis kinyír. - sóhajtottam és tovább néztem ki az ablakon.
- Csak nem. - mosolyodott el.
- Dehogynem. Hidd el. - néztem vissza rá.
Ismét fél óra után leszálltunk. Zaynbe karolva mentem utána, hogy vezessen a házához. Ahogy odaértünk tátva maradt a szám. Gyönyörű és nagy háza volt.
- Minek neked ekkora ház? - kérdeztem mikor még mindig elvoltam foglalva a látvánnyal.
- Majd egyszer jól jön. - rántott vállat majd egy kicsit szórakozott a kulccsal és kinyitotta az ajtót. Nagyon nagy volt és szép is. A nappali és a konyha is óriási volt. Én rögtön a hűtőhöz futottam és csodálkoztam, hogy volt benne kaja.
- Zayn ez a tej még jó? - kérdeztem tőle.
- Nézd meg. - nevetett fel. Jogos. Megnéztem, hogy meddig jó a tej. Még van idő, hogy lejárjon így gyorsan kerestem tálat és müzlit és neki láttam enni. Olyan jól esett, hogy muszáj voltam még egy tállal enni. Zayn is így tett majd miután megkajáltunk megmutatta hol a fürdő.Elmentem vettem egy jó meleg fürdőt. Tizenöt perc áztatás után a polcról elvettem egy törölközőt és azt magam köré csavarva kimentem a fürdőből. Zayn a szobába feküdt az ágyán.
- Ne nézz ide. - mutogattam neki. Azért mégis törölközőbe vagyok. Ő meg fiú.
- De be megyek én is addig oda kell fordulnom. - mondta majd elindult felém én meg isten se tudja, hogy hogy megcsúsztam és a törölköző leesett rólam, így Zayn elől alig tudtam takarni magam.
- Te valahogy meg szuggeráltad a törölközőt. - kaptam magamra vörös fejjel. Zayn csak nevetett rajtam és egy kacsintás után bement a most már szabad fürdőbe. Hát ez ciki volt.
13.fejezet - Éhezek.
*Bella*
Reggel nem a szokásos időbe keltett fel a nő.. ugyanis 07:06 - kor keltett.
-Ideje megetetni az állatokat. - tapsolt az ágyunk mellett.
Ma más pózba keltünk Louissal ő a hátán aludt én pedig rajta.. rejtély hogy hogy kerültem rá.. a fejem a mellkasán volt és mikor kinyitottam a szemem csak rám mosolygott. A kis srác kényelmesen kiterülve mi pedig egymáson.. na szép.
-Mindent bele. - ugrottam le Louisról.
-Ajj pedig én élveztem a helyzetet. - nevetett fel.
Kisétáltunk a ház mögötti pajtába ami tele volt lovakkal, tehenekkel, kecskékkel, birkákkal és bikával?!
-Jó én etetem a kecskéket, a birkákat és a lovakat. - sétáltam feléjük.
-Persze engem támadjon meg a tehén meg a bika. - mondta 'gúnyolódva' Louis.
Odasétáltam a lovakhoz és kaját tettem nekik. Nem ették.
-Egyél!! - tömködtem a szájába.
-Ne erőltesd rá. Nem fog enni. - nevetett a hátam mögül Louis.
-De nem eszik. - nyomkodtam a ló szájához a kajáját.
-Őőő.. nézd. - vette ki a kezemből és a ló 'táljába' tette. -És gyere ki onnan.
Amint kiléptünk onnan a ló enni kezdett.
-Tudod mit? Utállak. - nyújtottam ki a ló felé a nyelvem.
Louis csak odasétált hozzám és szenvedélyesen magához ölelt.
-Nem vagy romantikus.. remélem tudod. - jelentettem ki.
-Valld be hogy az volt.. - mondta mosolyogva majd hátrébb léptem.
Nem tudom hogy ezt mire is értette valójában.. talán hogy átkarolt és fogta a kezem mikor ide jöttünk, vagy hogy rajta aludtam vagy az első csók? Mindegy egyszer majd úgy is mindent megértek. Talán.
-Nem jössz? - nézett hátra Louis.
Észre se vettem ahogy elment talán már épp gondolkoztam? Kitudja meglehet. Szeretek azon gondolkozni hogy ilyenkor mit csinál Allie és Zayn, megfordul a fejembe vita, csók, ölelés, és még több vita. Nem tudom melyik igaz ebből. De most szívesen beszélgetnék vele.
-De persze. - futottam Louis után.
-Még ma este haza jutunk vagy holnap reggel. Bízz bennem. - nézett le rám. Azért le mert Louis kb. egy fejjel nagyobb nálam.
-Eddig is azt csináltam. - nevettem fel.
-Ne gúnyolódj. Valld be hogy élvezed ezt a pár napot. Csak én és te. Semmi Allie, Zayn, Josh és a többiek.
-Ha így lenne se vallanám be. -húztam fel a szemöldököm.
Besétáltunk a házba majd a székekre ültünk. Igen az asztalt eltörtem. A nő valami barnás zöldes trutyit tett le elénk.
-Jó étvágyat mosolygott. - majd kisétált a házból.
-Én ezt meg nem eszem. - finnyáskodtam
-Úgy néz ki mint egy hányás. - turkálta Louis.
-Rosszabb. - nevettem.
*Allie*
Zaynnel délben keltünk fel. Második napja hogy semmit nem ettem. Nem vagyok túl jól. Olyan hányingerem van, meg legyengültem.
- Héé. Jól vagy? - kérdezte Zayn. Gondolom feltűnt neki, hogy semmit nem csinálok csak az ágyban szenvedek.
- Nem. Éhen halok és lábra állni nem tudok. - mondtam csukott szemmel. Tényleg nagyon szarul voltam.
- Valahogy szerzek neked kaját. - mondta majd felállt és kiment az ajtón.
Nem sokkal később (nekem az örökké valóságnak tűnt) Zayn megjelent kb négy szendviccsel.
- Ezt honnan szerezted? - néztem rá mikor nyújtotta felém a szendvicseket.
- Beszéltem a csajjal. Ő összedobta nekünk. - mosolygott azzal a szívdöglesztően szép mosolyával. Úristen Allie miket beszélsz?
- Isten vagy. - mondtam és az egyik szendvicset elkezdtem szinte falni. Képes lett volna akár megenni egy XXL méretű pizzát is.
- Mondj olyat amit nem tudok. - 'söpörte" le a semmit a válláról és ő is elkezdett enni.
- khmm.. Egoista. khmm.. - krágoktam
- Nem hallottam. Mit mondtál? - nézett rám.
- Semmi nem fontos. khmm.egoista..khmm. - kezdtem el újból és abban a pillanatban közelebb rántott magához.
- Most mondd mit is mondtál. - mosolygott rám egy huncut mosoly kíséretével.
- Egoista vagy. - mondtam a szemébe. Ő mosolygott egyet.
- Most mondd azt, hogy nincs mire. - mosolygott jobban de én nem szólaltam meg. Csak néztem a szemébe.
- Megehetem a szendvicsem? - kérdeztem meg hirtelen.Ő felsóhajtott és vissza adta a szendvicsem mivel elvette az előző jelenet közben. Azt hiszem nem tudom titkolni, hogy kezd megtetszeni.
Az többi időt csendben töltöttük el. Csak annyit lehetett hallani, ahogy a szendvicsünket rágjuk. Egyszerűen gyűlöltem a csöndet.
- Hogy jutunk haza? - kérdeztem tőle.
- Nem tudom. De megoldjuk valahogy. - mondta és elterült az ágyon így majdnem lelökve engem.
- Zayn. Ez egy egyszemélyes ágy és mi ketten vagyunk rajta. Valahogy úgy helyezkedj el, hogy én is elférjek. - mondtam neki mert tényleg nem sok hiányzott és a földön landolok.
- Akkor gyere ide. - nyújtotta a kezét. Én elfogadtam és magához húzott. Úgy feküdtünk végig.
Hamar eltelt a nap, mi meg unatkoztunk. Este megint megpróbálkoztam a fürdéssel de még mindig nem volt meleg víz.
- Zayn én ezt nem bírom. - nyafogtam.
- Mit? - nézett rám értetlenül.
- Nincs meleg víz, büdös vagyok és még fogatmosni se tudok. - kezdtem el nyavajogni az ágy szélén.
- Aludjunk és holnapra kitaláltunk valamit. Ígérem. - mosolygott.
- Napok óta ezt hajtogatod. - forgattam meg a szemem és befeküdtem mellé. Ő átkarolt engem és így aludtunk el. Mint általában.
Reggel nem a szokásos időbe keltett fel a nő.. ugyanis 07:06 - kor keltett.
-Ideje megetetni az állatokat. - tapsolt az ágyunk mellett.
Ma más pózba keltünk Louissal ő a hátán aludt én pedig rajta.. rejtély hogy hogy kerültem rá.. a fejem a mellkasán volt és mikor kinyitottam a szemem csak rám mosolygott. A kis srác kényelmesen kiterülve mi pedig egymáson.. na szép.
-Mindent bele. - ugrottam le Louisról.
-Ajj pedig én élveztem a helyzetet. - nevetett fel.
Kisétáltunk a ház mögötti pajtába ami tele volt lovakkal, tehenekkel, kecskékkel, birkákkal és bikával?!
-Jó én etetem a kecskéket, a birkákat és a lovakat. - sétáltam feléjük.
-Persze engem támadjon meg a tehén meg a bika. - mondta 'gúnyolódva' Louis.
Odasétáltam a lovakhoz és kaját tettem nekik. Nem ették.
-Egyél!! - tömködtem a szájába.
-Ne erőltesd rá. Nem fog enni. - nevetett a hátam mögül Louis.
-De nem eszik. - nyomkodtam a ló szájához a kajáját.
-Őőő.. nézd. - vette ki a kezemből és a ló 'táljába' tette. -És gyere ki onnan.
Amint kiléptünk onnan a ló enni kezdett.
-Tudod mit? Utállak. - nyújtottam ki a ló felé a nyelvem.
Louis csak odasétált hozzám és szenvedélyesen magához ölelt.
-Nem vagy romantikus.. remélem tudod. - jelentettem ki.
-Valld be hogy az volt.. - mondta mosolyogva majd hátrébb léptem.
Nem tudom hogy ezt mire is értette valójában.. talán hogy átkarolt és fogta a kezem mikor ide jöttünk, vagy hogy rajta aludtam vagy az első csók? Mindegy egyszer majd úgy is mindent megértek. Talán.
-Nem jössz? - nézett hátra Louis.
Észre se vettem ahogy elment talán már épp gondolkoztam? Kitudja meglehet. Szeretek azon gondolkozni hogy ilyenkor mit csinál Allie és Zayn, megfordul a fejembe vita, csók, ölelés, és még több vita. Nem tudom melyik igaz ebből. De most szívesen beszélgetnék vele.
-De persze. - futottam Louis után.
-Még ma este haza jutunk vagy holnap reggel. Bízz bennem. - nézett le rám. Azért le mert Louis kb. egy fejjel nagyobb nálam.
-Eddig is azt csináltam. - nevettem fel.
-Ne gúnyolódj. Valld be hogy élvezed ezt a pár napot. Csak én és te. Semmi Allie, Zayn, Josh és a többiek.
-Ha így lenne se vallanám be. -húztam fel a szemöldököm.
Besétáltunk a házba majd a székekre ültünk. Igen az asztalt eltörtem. A nő valami barnás zöldes trutyit tett le elénk.
-Jó étvágyat mosolygott. - majd kisétált a házból.
-Én ezt meg nem eszem. - finnyáskodtam
-Úgy néz ki mint egy hányás. - turkálta Louis.
-Rosszabb. - nevettem.
*Allie*
Zaynnel délben keltünk fel. Második napja hogy semmit nem ettem. Nem vagyok túl jól. Olyan hányingerem van, meg legyengültem.
- Héé. Jól vagy? - kérdezte Zayn. Gondolom feltűnt neki, hogy semmit nem csinálok csak az ágyban szenvedek.
- Nem. Éhen halok és lábra állni nem tudok. - mondtam csukott szemmel. Tényleg nagyon szarul voltam.
- Valahogy szerzek neked kaját. - mondta majd felállt és kiment az ajtón.
Nem sokkal később (nekem az örökké valóságnak tűnt) Zayn megjelent kb négy szendviccsel.
- Ezt honnan szerezted? - néztem rá mikor nyújtotta felém a szendvicseket.
- Beszéltem a csajjal. Ő összedobta nekünk. - mosolygott azzal a szívdöglesztően szép mosolyával. Úristen Allie miket beszélsz?
- Isten vagy. - mondtam és az egyik szendvicset elkezdtem szinte falni. Képes lett volna akár megenni egy XXL méretű pizzát is.
- Mondj olyat amit nem tudok. - 'söpörte" le a semmit a válláról és ő is elkezdett enni.
- khmm.. Egoista. khmm.. - krágoktam
- Nem hallottam. Mit mondtál? - nézett rám.
- Semmi nem fontos. khmm.egoista..khmm. - kezdtem el újból és abban a pillanatban közelebb rántott magához.
- Most mondd mit is mondtál. - mosolygott rám egy huncut mosoly kíséretével.
- Egoista vagy. - mondtam a szemébe. Ő mosolygott egyet.
- Most mondd azt, hogy nincs mire. - mosolygott jobban de én nem szólaltam meg. Csak néztem a szemébe.
- Megehetem a szendvicsem? - kérdeztem meg hirtelen.Ő felsóhajtott és vissza adta a szendvicsem mivel elvette az előző jelenet közben. Azt hiszem nem tudom titkolni, hogy kezd megtetszeni.
Az többi időt csendben töltöttük el. Csak annyit lehetett hallani, ahogy a szendvicsünket rágjuk. Egyszerűen gyűlöltem a csöndet.
- Hogy jutunk haza? - kérdeztem tőle.
- Nem tudom. De megoldjuk valahogy. - mondta és elterült az ágyon így majdnem lelökve engem.
- Zayn. Ez egy egyszemélyes ágy és mi ketten vagyunk rajta. Valahogy úgy helyezkedj el, hogy én is elférjek. - mondtam neki mert tényleg nem sok hiányzott és a földön landolok.
- Akkor gyere ide. - nyújtotta a kezét. Én elfogadtam és magához húzott. Úgy feküdtünk végig.
Hamar eltelt a nap, mi meg unatkoztunk. Este megint megpróbálkoztam a fürdéssel de még mindig nem volt meleg víz.
- Zayn én ezt nem bírom. - nyafogtam.
- Mit? - nézett rám értetlenül.
- Nincs meleg víz, büdös vagyok és még fogatmosni se tudok. - kezdtem el nyavajogni az ágy szélén.
- Aludjunk és holnapra kitaláltunk valamit. Ígérem. - mosolygott.
- Napok óta ezt hajtogatod. - forgattam meg a szemem és befeküdtem mellé. Ő átkarolt engem és így aludtunk el. Mint általában.
12.fejezet - Máshogy látlak?!
*Bella*
Louissal sétáltunk tovább a vásársoron, a nyanyát követve.
-Indulunk haza. - mosolygott vagyis én inkább vicsorgásnak néztem.
-Végre. - sóhajtott Louis.
-Vissza a pokolba. - mondtam csalódottan.
Az órámra néztem ami 13:38 -at mutatott.
-Szálljatok fel. - mutatta a kisfiú.
Én már le se ültem csak Louis ölébe. Gondoltam a kisfiúra is aki csak álmodhat arról hogy az ölembe fog ülni.
-Mért nem bírod a sztárokat? - mosolygott mint mindig.
-Mert egyszer apa vett egy koncert jegyet egy Justin Bieber koncertre mert azt hitte bírjuk és az egy VIP jegy volt. - mondtam röviden.
-Nem bírod Justint? - lepődött meg.
-Tudod. Sztár. Ő is. - mondtam tagolva szokásom szerint.
-Pedig jó fej. - ölelt magához. -Majd bemutatlak neki.
-Biztos jó ötlet ez? - hát igen ezt úgy értettem hogy nem akarom megismerni.
-Totálisan. - emelte fel a fejét.
Ugyanannyit utaztunk hazafele mint amennyit idefele.
-Itt vagyunk? - kérdeztem álmoskásan.
-Itt. - tett le a földre.
14:21 volt.
-Á.. úgy aludnék egyet. - indultam el a ház felé.
-Nem lehet. Ha már ilyen jó időnk van.. lovagló leckét vesztek.
-Hát ez remek. - néztem Louisra aki kétségbeesetten bambult ki a fejéből.
-Aludni akarok. - jelentette ki.
Hát ha már itt vagyunk.. essünk túl rajta. Felültem a lóra, Louis ugyanígy tett. A lovagló oktató magyarázott hogy mit szabad és mit nem.. én nem igazán értettem mit mondogatott mert tájszólással beszélt.
-Értettík? - nézett ránk.
-Ja. - mondta lazán Louis.
Elindultunk a lóval és én abba a pillanatba hátra estem.
-Jól vagy? - ugrott le Louis a lováról és futott felém.
-Sajnos igen. - nyöszörögtem.
A lovagló óra eléggé lassan telt el. De túléltem.. SAJNOS.
-Ideje aludni holnap korán kelünk. - terelgetett be minket a néni. -Meg kell etetni az állatokat.
A telefonomra néztem 18:29-et mutatott.. remek. fél hétkor aludni kell? Ez jó lesz.
-Végre. Olyan álmos vagyok. - dőlt le az ágyba Louis.
-Hát még én. - feküdtem mellé amire ő szokása szerint annyival reagál hogy magához húzott és átölelt.
-Haza akarok menni. - nyafogtam.
-Itt is hisztizel? - nézett rám gondterhelten.
-Hát most van miért.. valld be. - néztem a szemébe.
Louis elővette a telefonját és a néptáncruhás képünket nézegette majd egy 5 perc múlva beállította háttérnek. Most hogy így össze vagyok zárva Louissal, elzárva a külvilágtól.. máshogy viszonyulok hozzá. Ki tudja talán kicsit beleestem volna? Nem! Ezt a gondolatot inkább el kell hessegetnem.
-Haza kell jutnunk valahogy. Ez nem állapot. - sóhajtott Louis.
-Hát nem. - fordultam Louis felé.
*Allie*
- Hogyan tovább? - kérdeztem mert ugye Louisék se voltak otthon. Legalább együtt kapunk Bellával szobafogságot.
- Őszintén? Fogalmam nincs. - tárta szét a kezét és elindult visszafele a motelba.
- Ugye nem kell itt maradnunk megint? - kérdeztem reménykedve.
- De úgy néz ki. - feküdt be nyugodtan az ágyba.
- És te ilyen lazán kezeled az egészet? Életem végéig szobafogságba leszek. Nem lesz esküvőm, sőt még férjem se. Gyerekeim se lesznek. Nem lesz magán életem. - kezdtem el mindenfélét zagyválni össze vissza de Zayn befogta a számat.
- Nyugi. Hazajutunk neked meg lesz majd egyszer esküvőd is. - mosolygott és odahúzott magához. Vagyis megint megölelt.
- Mindig ilyen ölelgetős voltál? - néztem fel rá és jobban a karjai közé bújtam. Jól esett az ölelése.
- Mindig ilyen nyafogós voltál? - kérdezte tőlem nem is válaszolva az én kérdésemre.
-Mindig ilyen nyafogós voltál? - utánoztam nyávogós hangon. -Csak azóta amióta megismertelek.
-Na jó. Ha nem lehet veled értelmesen beszélni akkor ne is próbálkozzunk vele. - mondta és hátat fordítva nekem befordult az ágyon. Én is így tettem mert amennyire ideges voltam biztos, hogy megint beszólok neki valamit amiért még jobban megharagszik rám.
Egy olyan egy óra múlva megszólaltam.
- Figyelj. Tényleg nagyon sajnálom. Undorítóan viselkedek veled tudom. Sokszor meg is bánom a mondataim felét de.. - mondtam amíg bele nem szólt.
- De te mindig is ilyen voltál. Engem nem zavar mert vicces nézni ha te itt őrjöngsz, de néha tényleg túlzásba viszed. - éreztem, hogy felém fordult ezért én is átfordulta a másik oldalamra, így pont szembe voltam vele.
- Igen. Néha tényleg túlzásba viszem. - sóhajtottam. - Béke? - kérdeztem reménykedve.
- Béke. - mosolygott majd mint mostanába mindig megint magához húzott és megölelt.
Zaynnel még beszélgettünk de elszaladt az idő. Nyolc óra van és még meg kell kűzdenem a fürdéssel. Jó lehet... nincsenek már patkányok meg csótányok de én akkor is félek.
-Mész vagy mennyek? - kelt fel az ágyból Zayn.
-Megyek. - kaptam fel a törölközőt.
Besétáltam a fürdőbe és úgy fél órán keresztül vizsgálgattam hogy van e állat. Nem volt. Levetkőztem és bele guggoltam a kádba. Biztos hogy nem ülök bele. Már kezdtem fázni ezért megnyitottam a csapot és alá álltam, majd rögtön sikítva ugrottam ki alóla.
-Mivan? - nyitotta Zayn az ajtót.
-Zayn kint maradsz. Nincs rajtam ruha. - löktem vissza ugyanis az ajtó előtt álltam.
-Tudom. De mi történt? - amint kimondta beengedtem mert felkaptam a köntöst.
-Nincs meleg víz. - mondtam idegesen.
-Én azt nem venném fel a helyedbe. - mutogatott a köntösömre.
-Nem volt más választásom. Menny ki. - lökdöstem ki.
Gondoltam ezt a fürdést inkább hagyom.. remek.. fürdeni sem tudunk.
-Zaaayn.. csinálj meleg vizet.. - huppantam le a tegnapi ruhámba az ágyra.. meg a holnapi is ez lesz.
-És mégis hogyan? - nézett rám fáradt arccal.
-Undorító.. két napja ebbe a farmerba, pólóba, pulcsiba, bugyiba, zokniba és melltartóba. - sorolgattam.
-Felőlem le is veheted. - rágcsálta az ajkát.
-Még mit nem. - feküdtem be mellé sértődötten.
-Ajjh... nem tudom hogy jussunk haza. - sóhajtott.
-Ajjh... egész életembe szobafogságba leszek. - dünnyögtem.
-El fogunk innen jutni. - nevetett fel.
-Ez fárasztó nap volt. - sóhajtottam.
-Alszunk? - mosolygott.
-Aludjunk. - ásítottam.
Louissal sétáltunk tovább a vásársoron, a nyanyát követve.
-Indulunk haza. - mosolygott vagyis én inkább vicsorgásnak néztem.
-Végre. - sóhajtott Louis.
-Vissza a pokolba. - mondtam csalódottan.
Az órámra néztem ami 13:38 -at mutatott.
-Szálljatok fel. - mutatta a kisfiú.
Én már le se ültem csak Louis ölébe. Gondoltam a kisfiúra is aki csak álmodhat arról hogy az ölembe fog ülni.
-Mért nem bírod a sztárokat? - mosolygott mint mindig.
-Mert egyszer apa vett egy koncert jegyet egy Justin Bieber koncertre mert azt hitte bírjuk és az egy VIP jegy volt. - mondtam röviden.
-Nem bírod Justint? - lepődött meg.
-Tudod. Sztár. Ő is. - mondtam tagolva szokásom szerint.
-Pedig jó fej. - ölelt magához. -Majd bemutatlak neki.
-Biztos jó ötlet ez? - hát igen ezt úgy értettem hogy nem akarom megismerni.
-Totálisan. - emelte fel a fejét.
Ugyanannyit utaztunk hazafele mint amennyit idefele.
-Itt vagyunk? - kérdeztem álmoskásan.
-Itt. - tett le a földre.
14:21 volt.
-Á.. úgy aludnék egyet. - indultam el a ház felé.
-Nem lehet. Ha már ilyen jó időnk van.. lovagló leckét vesztek.
-Hát ez remek. - néztem Louisra aki kétségbeesetten bambult ki a fejéből.
-Aludni akarok. - jelentette ki.
Hát ha már itt vagyunk.. essünk túl rajta. Felültem a lóra, Louis ugyanígy tett. A lovagló oktató magyarázott hogy mit szabad és mit nem.. én nem igazán értettem mit mondogatott mert tájszólással beszélt.
-Értettík? - nézett ránk.
-Ja. - mondta lazán Louis.
Elindultunk a lóval és én abba a pillanatba hátra estem.
-Jól vagy? - ugrott le Louis a lováról és futott felém.
-Sajnos igen. - nyöszörögtem.
A lovagló óra eléggé lassan telt el. De túléltem.. SAJNOS.
-Ideje aludni holnap korán kelünk. - terelgetett be minket a néni. -Meg kell etetni az állatokat.
A telefonomra néztem 18:29-et mutatott.. remek. fél hétkor aludni kell? Ez jó lesz.
-Végre. Olyan álmos vagyok. - dőlt le az ágyba Louis.
-Hát még én. - feküdtem mellé amire ő szokása szerint annyival reagál hogy magához húzott és átölelt.
-Haza akarok menni. - nyafogtam.
-Itt is hisztizel? - nézett rám gondterhelten.
-Hát most van miért.. valld be. - néztem a szemébe.
Louis elővette a telefonját és a néptáncruhás képünket nézegette majd egy 5 perc múlva beállította háttérnek. Most hogy így össze vagyok zárva Louissal, elzárva a külvilágtól.. máshogy viszonyulok hozzá. Ki tudja talán kicsit beleestem volna? Nem! Ezt a gondolatot inkább el kell hessegetnem.
-Haza kell jutnunk valahogy. Ez nem állapot. - sóhajtott Louis.
-Hát nem. - fordultam Louis felé.
*Allie*
- Hogyan tovább? - kérdeztem mert ugye Louisék se voltak otthon. Legalább együtt kapunk Bellával szobafogságot.
- Őszintén? Fogalmam nincs. - tárta szét a kezét és elindult visszafele a motelba.
- Ugye nem kell itt maradnunk megint? - kérdeztem reménykedve.
- De úgy néz ki. - feküdt be nyugodtan az ágyba.
- És te ilyen lazán kezeled az egészet? Életem végéig szobafogságba leszek. Nem lesz esküvőm, sőt még férjem se. Gyerekeim se lesznek. Nem lesz magán életem. - kezdtem el mindenfélét zagyválni össze vissza de Zayn befogta a számat.
- Nyugi. Hazajutunk neked meg lesz majd egyszer esküvőd is. - mosolygott és odahúzott magához. Vagyis megint megölelt.
- Mindig ilyen ölelgetős voltál? - néztem fel rá és jobban a karjai közé bújtam. Jól esett az ölelése.
- Mindig ilyen nyafogós voltál? - kérdezte tőlem nem is válaszolva az én kérdésemre.
-Mindig ilyen nyafogós voltál? - utánoztam nyávogós hangon. -Csak azóta amióta megismertelek.
-Na jó. Ha nem lehet veled értelmesen beszélni akkor ne is próbálkozzunk vele. - mondta és hátat fordítva nekem befordult az ágyon. Én is így tettem mert amennyire ideges voltam biztos, hogy megint beszólok neki valamit amiért még jobban megharagszik rám.Egy olyan egy óra múlva megszólaltam.
- Figyelj. Tényleg nagyon sajnálom. Undorítóan viselkedek veled tudom. Sokszor meg is bánom a mondataim felét de.. - mondtam amíg bele nem szólt.
- De te mindig is ilyen voltál. Engem nem zavar mert vicces nézni ha te itt őrjöngsz, de néha tényleg túlzásba viszed. - éreztem, hogy felém fordult ezért én is átfordulta a másik oldalamra, így pont szembe voltam vele.
- Igen. Néha tényleg túlzásba viszem. - sóhajtottam. - Béke? - kérdeztem reménykedve.
- Béke. - mosolygott majd mint mostanába mindig megint magához húzott és megölelt.
Zaynnel még beszélgettünk de elszaladt az idő. Nyolc óra van és még meg kell kűzdenem a fürdéssel. Jó lehet... nincsenek már patkányok meg csótányok de én akkor is félek.
-Mész vagy mennyek? - kelt fel az ágyból Zayn.
-Megyek. - kaptam fel a törölközőt.
Besétáltam a fürdőbe és úgy fél órán keresztül vizsgálgattam hogy van e állat. Nem volt. Levetkőztem és bele guggoltam a kádba. Biztos hogy nem ülök bele. Már kezdtem fázni ezért megnyitottam a csapot és alá álltam, majd rögtön sikítva ugrottam ki alóla.
-Mivan? - nyitotta Zayn az ajtót.
-Zayn kint maradsz. Nincs rajtam ruha. - löktem vissza ugyanis az ajtó előtt álltam.
-Tudom. De mi történt? - amint kimondta beengedtem mert felkaptam a köntöst.
-Nincs meleg víz. - mondtam idegesen.
-Én azt nem venném fel a helyedbe. - mutogatott a köntösömre.
-Nem volt más választásom. Menny ki. - lökdöstem ki.
Gondoltam ezt a fürdést inkább hagyom.. remek.. fürdeni sem tudunk.
-Zaaayn.. csinálj meleg vizet.. - huppantam le a tegnapi ruhámba az ágyra.. meg a holnapi is ez lesz.
-És mégis hogyan? - nézett rám fáradt arccal.
-Undorító.. két napja ebbe a farmerba, pólóba, pulcsiba, bugyiba, zokniba és melltartóba. - sorolgattam.
-Felőlem le is veheted. - rágcsálta az ajkát.
-Még mit nem. - feküdtem be mellé sértődötten.
-Ajjh... nem tudom hogy jussunk haza. - sóhajtott.
-Ajjh... egész életembe szobafogságba leszek. - dünnyögtem.
-El fogunk innen jutni. - nevetett fel.
-Ez fárasztó nap volt. - sóhajtottam.
-Alszunk? - mosolygott.
-Aludjunk. - ásítottam.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)