20.fejezet - Nem akarom!

"Allison Greenfild, szeretlek" - írta le a telefonjába. Én nem tudtam mit mondani csak fogtam a telefont és gondolkoztam. Ilyenkor mit kéne mondanom? Nem akarom megbántani de hazudni se akarok neki.

  - Zayn ez túl korai még nem? -néztem rá. 

  - Lehet. De ha így érzem nem tudok mit csinálni. - rántott vállat.

  - Figyelj. - fogtam meg a kezét. Mintha most bevallanám neki, hogy terhes vagyok, vagy hogy beteg. Vagy házas. - Én ezt nem tudom még kimondani. Azt se tudom mit érzek igazából. Annyit tudok, hogy nem vagy rossz pasi és a kis kiruccanásunk után kezdelek megkedvelni. Lehet, hogy szeretlek de nem tudom. - néztem a szemébe.Ő elmosolyodott és egy puszit nyomott a homlokomra.

  - Köszönöm, hogy őszinte vagy velem. - döntötte a homlokát az enyémbe. Még beszélgettünk, hülyéskedtünk egy kicsit majd elaludtunk. Megint. Együtt. 

Reggel arra keltem, hogy valaki a nyakamba szuszog. Átfordultam a másik oldalamra és Zayn alvó arcával találta szembe magam. Olyan aranyosan aludt. Előkotortam a telefonom és megnéztem rajta az időt.. 11:23. Úristen. Elkéstem.

  - Zayn ébredj! - ráztam meg majd kipattantam az ágyból és elkezdtem öltözni.

  - Mivan? - húzta magára a takarót.

  - Ébredj már! Elkéstem. - ráztam meg újra és most nem érdekelt, hogy mennyit lát felvettem a nadrágom és a pólóm. 

  - Jó kis ébresztő. - mosolygott rám. Időm se volt elpirulni mert már húztam is ki az ágyból.

  - Gyere már. - húztam fel és végre elkezdett öltözni. 

11:50-re beértem. Húú. Ilyen gyorsan se készültem el. Persze időm se volt megfésülködni és Zaynnek sem szóval így elég jól nézhettünk ki. Smink se volt rajtam ami Zayn szerint jobban áll de most azzal sem törődtem.

  -Allison Caroline Greenfild. Hol a fenében voltál? - kérdezte Bella mikor Louis-al(?) szolgálta ki a vevőket. Csak akkor hív a teljes nevemen ha mérges. És most az volt.

  - Caroline a második neved? - súgta oda Zayn mire kirázott a hideg.

  - Igen Jawadd. Az. - mondtam neki mosolyogva.

  - Remélem tudod, hogy ki vagy rúgva. - szólalt meg mögülem az ismerős hang ami a főnökünké volt. 

  - Éreztem. - néztem rá.

  - Az én hibám. - kezdett el menteni Zayn de én megállítottam.

  - Hagyd. Mindegy. - mondtam és elindultunk haza. Beültünk a kocsijába és most megengedte, hogy én vezessek. Éljen a női uralom.

  - Apa megjöttem vagyis jöttünk. - szóltam fel neki de semmi válasz, helyette Josh jött le az emeletről.

  - Elment azzal a szőkével megint. - forgatta a szemeit majd lepacsizott Zayn-el és adott egy puszit a homlokomra. 

  - Merre voltál tegnap este? Be volt zárva az ajtód de nem hallottam volna, hogy reggel kijössz. - nézett rám majd Zaynre.

  - Aludtam. Nem akartam, hogy bárki bejöjjön és menjen amíg nem vagyok otthon ezért bezártam. - motyogtam összevissza és én is majdnem belekavarodtam a saját hazugságomba. 

*Bella*

Miután lezajlott az egész "ki vagy rúgva" sztori oda álltam a főnök elé és kimondtam..
  - Kilépek. - mondtam és levettem a kötényt és Louist karon fogva kiléptem a Starbucksból.
  -Váoo. - nézett rám.
  -Még mindig haragszom rád.
  -De lécci már. - mosolygott.
  -Nem. Nem és nem. Mindig ezzel a mosolyoddal éred el hogy megbocsájtsak. Most nem hat. - fordultam el.
  -Igazán? Tőlem függ hogy te kimozdulhass otthonról.. haza is mehetek. - indult el a másik irányba.
  -Louis ne menj sajnálom. - mentegetőztem.
  -Na látod. - mosolygott. Folyton csak mosolyog. -Hova megyünk?
  -Anyumhoz. - fordultunk be egy kis utcába.
  -Bemutatsz neki? - csillant fel a szeme.
  -Hát persze.. hogy miattad vagyok egy életre szobafogságba. - mosolyogtam erőltetetten.
  -Ne legyél már ilyen. - nevetett.
  -Akkor milyen legyek Louis? - néztem rá mérgesen.
  -Amilyen tegnap előtt voltál. - fordult el.
  -Azt szeretnéd? - mosolyodtam el. Bár ő ezt nem látta.
  -Azt. De nem értem mért zavar ha azt mondom hogy a barátnőm vagy.
  -Azért Louis mert ez nem igaz. - emeltem fel a fejét.
  -Lehet, de nem halnál bele ha egyszer azt mondanád. Vagy épp csendbe állnál.
  -Rendben.
Megálltunk a ház elött és benyitottam anyu a nappaliba ült Lia pedig játszott.
  -Bella. - futott oda hozzám Lia.
  -Szia Lia. - öleltem át.
  -Szia. - köszönt anyu.
  -Jó napot. - állt mellém Louis.
Anyu nem tudta hogy ő is itt van ezért a hangra odakapta a fejét.
  -Szia Mayce vagyok. - fogott vele kezet.
  -Én pedig Louis..
  -Tomlinson.. - fejezte be a mondatát anyu.
  -Anyu! - szóltam rá.
  -Igen én lennék. - vigyorgott Louis majd átkarolta a derekamat szokása szerint.
  -Anyu én és Louis járunk. - jelentettem ki mikor Louis mosolyogva nézett rám.
  -Látod nem haltál bele. - súgta oda.
  -Nahát ez csodás.
  -Louis csinálsz velem egy képet? - húzgálta a húgom Louis ingjét.
  -Persze. - engedte el a derekamat. 
Megcsináltam a képet és kijelentettem hogy indulunk.
  -Ez gyors volt. - mosolyodott el.
  -Az. - néztem rá. - Látod képes vagyok rá.
  -Látom. - amint kimondta egy csapat lány lett körülöttünk. Már fél órája ácsorogtunk.
  -Louis mennyünk már. - álltam fel a földről hiszen eddig ott üldögéltem.
  -Várj. - mutatta fel a mutató ujját.
  -Azt csináltam eddig. - nem voltam képes többet várni és elindultam haza.

  -Hát te? - nézett rám Josh. Később pedig Zayn és Allie is.
  -Felmondtam. - jelentettem ki.
  -Louis? - kérdezte Allie.
  -Le van foglalva a rajongóival. Ott hagytam. - huppantam le csalódottan a kanapéra.
  -Egyszer ideér. - karolt át Josh.
  -De én nem akarom. - álltam fel mellőle és futottam fel a szobámba. Egyedül akartam lenni.