42.fejezet - Kutatok utánad

*Allie*

Meglepődtem. Nem is kicsit. Nem akartam tovább ezt hallgatni így inkább elkezdtem fészkelődni, hogy tudassam vége a beszédnek előttem ilyenekről nehogy elkezdjenek beszélni. Én Zaynt szeretem. Amikor szükségem volt valaki ő ott volt és segített. Lehet ezért szerettem csak meg? Mert ott volt? Ha Harry vagy Liam jön előbb lehet valamelyikkel mentem volna randizni anno? De Liammel jobb volt akkor kapcsolatom mivel ő volt a legjobb barátom. Nem értem már magamat se de azt tudom, hogy Zayn beszélni akar velem.
  - Mennyi az idő? - kérdeztem szinte csukott szemmel. 
  - Este kilenc. Zayn beszélni akar veled menj le. - mosolygott rám Liam. Én vissza mosolyogtam, de nem hiszem, hogy ez mosolygás volt. Talán vicsorítás. Na jó az azért nem. 
  - Ennyit nem aludhattam. - pattantam fel. - És köszi, hogy szóltatok. - dobtam egy puszit feléjük és lesiettem a lépcsőn. Ott egyenesen Zayn karjaiba ugrottam szó szerint.A hirtelen ugrásomra nem számított így a földön landoltunk mindketten és nevetve estem rá. Ő is mosolygott.
   - Beszélni akartál velem? - kérdeztem mosolyogva még mindig.
   - El is felejtettem mit akartam. - mosolygott rám és egy puszit nyomott a számra ami csókká alakult át. Mikor megcsókol mindig úgy érezem, hogy nincs körülöttünk semmi és senki csak ő és én. Lehet ez a szerelem? Nem tudom mert még sosem voltam igazán szerelmes. Bár a kérdések még mindig kavarogtak a fejembe.. Harry és Liam mit érezhet irántam? Egyáltalán éreznek irántam valamit vagy csak azért mondták mert tudták, hogy ébren vagyok és átakarnak verni? Felhozni nem fogom ezt a témát az biztos. Addig is csak Zaynre koncentrálok.
  - Kifogod bírni a holnapot? - ültetett fel az ölébe de még mindig a földön voltunk. 
  - Ha mellettem leszel igen. - döntöttem homlokomat az övének. Nem volt másra szükségem csak rá és arra, hogy mellettem legyen ilyenkor is. - Miért mentél ki a szobából délután? - néztem a szemébe.
  - Nem tudom. Rossz volt látni, hogy Liam van melletted és ő és Harry nyugtat mikor én ott voltam.Azt hiszem féltékeny voltam mert szeretlek. - hadarta el gyorsan a végét. Először mondta ki ezt a szót amióta "együtt" vagyunk. 
  - Mit mondtál? - kérdeztem meg mosolyogva majd az ajkaimba haraptam, hogy elfojtsam a mosolyom. 
  - Féltékeny voltam. - mosolygott de tudom, hogy tudja, hogy nem arra értettem.
  - De utána? - mosolyogtam mostmár. 
  - Mit mondtam? - kérdezte meg mintha nem tudná miről beszélek. Tudtam mit akar elérni így hát én is játszottam.
  - Tudod te. - álltam fel és a kanapéra lehuppantam.
  - Nem nem tudom. Elmondnád? - jött oda hozzám mosolyogva és leült mellém nagyon közel.
  - Nem vagyok papagáj, hogy elismételjem amit mások mondanak. - húztam fel a lábam és mintha megsértődtem volna bekapcsoltam a tv-t és találtam egy mese adót. Valami nagyon agyzsibbasztó műsor volt de megfelelt annak, hogy eltereljem a figyelmem Zaynről aki még mindig mosolyogva figyelt engem.
  - Menjünk fel. Holnap korán kelünk. - jutott hirtelen eszembe és felmentem az emeletre. Bekopogtam Belláékhoz de semmi válasz, így visszamentem a szobámba ahol már nem volt senki. Átnéztem a ruhásszekrényem és kerestem valami feketét. Nem érdekelt a télies idő valami elegánsat vettem fel mégis csak anya és Lia temetése.. na meg persze anya új férjéé akit még a mai napig se kedvelek még akkor se ha már ő is meghalt velük. Anya miatta hagyott itt minket.
Ezeket választottam ki. Lehet tényleg hideg lesz de nem érdekelt. 
Zayn később jött fel már alváshoz készen.
  - Már mész aludni? - kérdeztem tőle és leültem az íróasztalomnál lévő babzsákfotelbe.
  - Nem mindenki aludta át a délutánt. - mosolygott rám az ágyból.
  - És ki mondta, hogy velem alszol? - néztem rá mikor kényelembe helyezte magát és a tv távirányítóját fogva elkezdte váltogatni a csatornákat. 
  - Tudom, hogy megengeded. - kacsintott rám. Vállat vontam és pizsamámat megfogva bementem a fürdőbe majd egy hosszas zuhany után kimentem és visszaültem az íróasztalomhoz ahol a laptopom hevert. Rég nem neteztem így gondoltam felnézek twitterre és facebookra. Mikor beléptem eléggé meglepődtem.

*Bella*
Mikor már úgy fél órája feküdtem Louis mellett mint egy darab fa aki öt órát aludt délután mint egy óvis kislány, nem bírtam valami okból kifolyólag kipattantam az ágyból úgy, hogy Louis ne ébredjen fel.
Az asztalomhoz sétáltam és Louis telefonját pillantottam meg. Nem szoktam ilyet csinálni de leültem az asztalhoz és feloldottam a billentyűzetet, én és ő voltunk a háttere: fehérneműbe pózoltunk a pataknál és Eliot csinálta a képet. A menübe először is a képeket vizsgáltam meg, tele volt valami Hannah nevezetű lánnyal. Hát így állunk? Szeretsz de Hannah képeivel vagy tele? Szépen vagyunk... annyira elkapott a kíváncsiság hogy bele olvastam az üzikbe is. Hannah, hannah és hannah... csupa szeretlek üzikkel. Könyököltem az asztalon a fejemet megtartva ami különösebben nehéz volt, elgondolkoztam ezen a Hannah-n sokkal szebb mint én.. és nem hiszem hogy Louis csak szédít.. álomba sírtam magam és arra ébredtem hogy néznek, igen én megérzem az ilyet. Igazából arra ébredtem hogy kicsúszott a kezem és az asztalba fejeltem. Aztán láttam Louist aki szó nélkül bámult rám. Azt hiszem lebuktam. Kikapta a kezemből a telefont és bele olvasott:
  -Hmm.. üzenetek.. - sóhajtozott majd semmit nem szólva visszadobta amolyan "felőlem össze is törhet" alapon az asztalra, majd kiviharzott a szobámból fél percre rá a bejárati ajtón. A szobám erkélye felé rohantam és láttam ahogy elhalad. Jobb így.. megértem én is így reagálnék bizonyára azért hagyott itt mert csak összevesztünk volna.
  -Nem mintha zavarna.. de mit mondtál Louisnak? - nyitott be kopogás nélkül Niall.
Nem reagáltam csak egy könnycsepp csordult ki a szememen, leforgott elöttem hogy mindenért én tehetek.. 
  -Most ne sírj. - futott oda Niall de én kifakadtam, torkom szakadtából hisztiztem vagy sajnáltattam magam vagy csak dühöngtem.. mindegy bárhogy lehet mondani.
  -Nem akartam.. én csak.. szeretem. - fúrtam Niall vállába az arcom.
Niall csak átölelt pont ahogy Louis szokott.. remek még jobban bömbölni kezdtem amire Josh is odagyűlt.
  -Mit csinált megint? - sóhajtott Josh olyan már megint mi bajod van? Világfájdalom?
  -Én voltam. - furdalt a lelki ismeret.
Tudom mindenkinek elege volt már az örökös hisztimből de én nem akartam.
Kikászálódtam Niall öleléséből és kötelességemnek láttam hogy írok neki.. ez a minimum.
Írtam egy jó hosszú SMS-t vettem egy nagy levegőt majd elküldtem. Nagyon felidegesedtem mikor az asztalomon rezgett a telefon. Ezért fogalmaztam neki? Ennek nem szabad így történnie. Ezért követtel el életem legnagyobb hibáját...