Menüsor

2012. november 5., hétfő

24. fejezet - Meg fogsz halni?


Nem igazán szoktuk megszabni a komi határokat, de mivel már fogyóba vannak a részek megkérünk arra titeket, hogy legyetek figyelemmel ránk is mert attól, hogy a következő részt kéritek nem biztos, hogy tetszik nektek. A sztori végén látható két gomb a "Tetszik" és a "Nem tetszik" ezzel jelezzétek, hogy mi a véleményetek a sztoriról és minél több komit szeretnénk amiben leírjátok a véleményetek az éppen elolvasott fejezetről. 
Szóval 10 komit és 10-15 tetszik után hozzuk a következőt. <3 


Anyu volt az. Elég halottas hangulat volt. Anyunak könny csordogált a szeméből. Majd átölelt és mondta hogy mennie kell meg azt is mondta hogy nyugodjak meg semmi baj csak boldog. Tudom hogy ez nem igaz de ha nem akarja elmondani majd megtudom ha itt lesz az ideje. A lépcsőn felfele menet csak egy mondatot csíptem el:
  -Ne mondjátok el neki. Louis maradj mellette, bízok benned. - mondta neki anyu.
Inkább mentem tovább mert ha hallgatózok akkor csak kíváncsi leszek. Pár percen belül mind hárman feljöttek hozzám.
  -Egyél. - nyomott a kezembe Zayn egy tál műzlit.
  -Holnap átmegyünk anyuhoz? - ült le mellém Allie.
Louis nem mondott semmit csak mellém feküdt az ágyamban és közölte hogy ma nálunk alszik.
  -Mióta bírjátok ennyire anyut? Tudtommal te utálod. - néztem Alliere.
  -Haragudni bárki tud Bella.. itt az ideje megbocsájtani.
Nem tudom mi lelte ezeket de gyanús.

*Allie*
Anyu bejött és a kanapéra ült. Mielőtt elkezdte volna a mondandóját egy könnycsepp gördült ki a szeméből.
  -Mi a baj anyu? - ijedtem meg. Nem szeretem de akkor is.. emberből van ő is.
  -Caroline (Allie)... az orvostól jövök. Megállapították hogy rosszindulatú rákom van. Már csak napjaim vannak. Örülök hogy Bella nincs itt.. nem szeretném ha tudná - sírta el magát.
Ebben a pillanatban Bella és Niall léptek be.
  -Sziasztok. - szeppent meg Bella.
Anyu épp indulni készült ezért Bella felment a szobájába mikor anyu megkért minket sorjába:
  -Ne mond el neki Louis de maradj mellette bízok benned. Ha gondolod holnap aludjatok nálunk. - Lépett Louishoz. - Allie te pedig nagyon figyelj arra hogy mindennap átjöjjön hozzám még ez be nem következik. - haladt hozzám. - Zayn te pedig arra figyelj hogy egyen rendesen. - fogta meg Zayn vállát és kisétált az ajtón.
  -Csinálok műzlit. - futott a konyhába Zayn.
Együtt mentünk fel az emeletre, Zayn odaadta a kaját, Louis megmondta neki hogy itt alszik és én fűztem a fejét hogy menjünk anyuhoz.
  -Holnap anyukádnál alszunk. - mosolygott rá Louis.
  -De mire ez a nagy felhajtás? - nézett egyesével ránk.
Niall se tudta miről van szó csak ácsorgott Bella szobájának az ajtajába.
  -Liára kell vigyázni. - vágtam rá. Oké kicsit rosszul hazudok de ez vagyok én. Zayn-el még egy kicsit bent voltunk Bellánál de végül Louissal hagytuk.
Bementünk a szobámba és én az ablak alatti ágyamra ültem magamhoz szorítva a plüssmacim amit Joshtól kaptam még régebben. 
  - Félek. - szólaltam meg először mióta beléptünk a szobámba. 
  - Nem kell. - húzott magához.
  - De Zayn. Anya megfog halni. - sírtam el magam. Nem volt soha jó a viszonyunk de a szívem mélyén szerettem. Hisz ki ne szeretné a saját anyját?
  - És te erős maradsz mint mindig. - simogatta a hátam de elhúzódtam tőle.
  - Unom már, hogy mindenki szemébe a kemény csaj vagyok akinek nincsenek érzései. Én is érző lény vagyok. Ez ahogy viselkedek.. egy álca amit ezért vettem fel, mert megbántottak kiskoromba. Azóta vagyok ilyen. - töröltem le a könnyeket a szemem sarkából és bementem a fürdőbe, hogy megmossam az arcom. Zayn követett és az ajtónak támaszkova figyelte mit csinálok.
  - Akkor miért ezt mutatod? - kérdezte.
  - Mert máshogy kihasználnának. Elég törékeny vagyok, de nem mutatom ki. - rántottam meg a vállam és előkerestem valami ruhát. 
   - Mit csinálsz? - kérdezte mikor elővettem egy vastag pulcsit is.
   - Át öltözök. Elmegyek sétálni. Ugye jössz velem? Máshogy nem engednek. - néztem rá boci szemekkel.
  - Megyek. De menjünk hozzám. - húzott közelebb magához és a nyakamat kezdte el csókolgatni.
  - Zayn. - sóhajtottam. - Menjünk. - toltam el magamtól és elindultunk a bejárati ajtóhoz. Éppen apa jött és nyitotta ki.
  - Hova-hova? - kérdezte karbafont kézzel.
  - Zaynhez. Lehet ma már nem jövök haza. - húztam ki az ajtón az előbb említett személyt.
  - Mi az, hogy nem jössz haza? - kérdezte apa.
  - Nálunk alszunk ha nem gond. Most kicsit rossz kedve van és szeretne nyugodt környezetben lenni. - válaszolt helyettem Zayn. Valahogy így volt de nem egészen.
  - Összevesztél a húgoddal? - nézett rám felvont szemöldökkel.
  -Nem. - erőltettem egy mosolyt az arcomra. - Csak össze vagyok zavarodva. - mosolyogtam még mindig. 
  - Menjetek. - engedett ki minket apa majd elindultunk Zayn háza felé.
Egész úton csendbe mentünk. Igaz csak tíz percre volt a ház tőlünk de addig is tudtam egy kicsit gondolkozni. Ha nem mondom el Bellának megfog haragudni rám. Beszélnem kell anyuval erről.
  - Gyere fürödj le. - húzott be a fürdőbe Zayn. 
  - Remélem tudod, hogy nem fogok veled fürdeni. - mosolyogtam rá miután maga mögött bezárta az ajtót.
  - Tudom. - jött oda hozzám és folytatta amit nálunk elkezdett. Egyszóval megint a nyakamra tapadt.
  - Zayn. Menj ki. - toltam el magamtól.
  - Siess. - puszit arcon és elhagyta a fürdőt.
Áztattam magam a kádba majd kiszálltam és mint általában most is egy törölközőbe mentem ki és kértem ismét pizsit.
  - Mostantól komolyan lesz egy alsónadrág és egy felső amiben mindig itt alszol. - adta oda nevetve majd végig nézett rajtam. Hirtelen eszembe jutott a múltkori kis "baleset" és visszamentem a fürdőbe, hogy felöltözzek. Még egy kicsit elkalandoztak a gondolataim végül kimentem.
  - Azt hittem már nem tudsz felöltözni. - mosolygott rám és letette a laptopját az éjjeli szekrényre.
  - Nincs akkora szerencséd. - mosolyogtam vissza és az ölébe huppantam. - Mi jót csináltál? - néztem a laptopjára.
  - Semmi különöset. - rántott vállat, majd közelebb húzott és apró csókokat adott a számra.
  - Miért kapom ezt? - kérdeztem mosolyogva és közelebb húztam magamhoz és egyenesen a szemébe mondtam.
  - Mert megérdemled. - jött közelebb hozzám és mikor majdnem megcsókolt megcsörrent a telefonja..

11 megjegyzés: