Menüsor

2012. november 7., szerda

27.fejezet - Nosztalgia


Nem igazán szoktuk megszabni a komi határokat, de mivel már fogyóba vannak a részek megkérünk arra titeket, hogy legyetek figyelemmel ránk is mert attól, hogy a következő részt kéritek nem biztos, hogy tetszik nektek. A sztori végén látható két gomb a "Tetszik" és a "Nem tetszik" ezzel jelezzétek, hogy mi a véleményetek a sztoriról és minél több komit szeretnénk amiben leírjátok a véleményetek az éppen elolvasott fejezetről. 
Szóval 10 komit és 10-15 tetszik után hozzuk a következőt. <3 


*Bella*

Reggel a földön ébredtem. Hát igen.. régi szép idők mikor Liával aludtam. Feltápászkodtam és azt láttam hogy Louis karjaiban fekszik. Olyan aranyosak együtt. Szerintem Louis jó apa lenne. Én speciel a gyereket is a játszótéren felejteném, akár egyke akár nem. Volt már rá példa. Allievel meg Liával sütizni mentünk szánkóval, amin Lia ült én meg húztam. Észre se vettem hogy könnyebb lett. Mikor a cukrászdába Allie idegesen nézett körbe hogy "Hol van Lia?" . Igen félúton belepottyant a hóba. Elindultunk visszafele azon az úton amin jöttünk és ott volt Lia.. fejjel a hóba. Én nevettem de Allie szerint ez nem vicces. Utána megkaptam hogy "Hogy lehetsz ekkora pancser?" és "Nem tűnt fel hogy könnyebb lett?" , "Csoda hogy a szánkót nem hagytad el." beszólásokat. Igen Allie ért az ilyesmihez.
Gondolat menetemet egy hang zavarta meg.. elég hangos volt, a hasam. Korgott egy nagyot, és rettentően fáj. Remek.. pont ez hiányzott most.
Lesétáltam a konyhába ahol anyu már reggelizett.
  -Szia. - ültem le mellé.
Ő csak mosolygott egyet. Evés közbe elkezdtünk nosztalgiázni.
  -Aranyos srác ez a Louis. - nézett rám.
  -Aranyos. - folytottam vissza a nevetésemet.
  -Hogy ismerted meg?
  -Szalagavatón énekeltek. - tömtem be a műzlit.
  -Értem.. és fura.. Allie és Zayn, te meg Louis. Mindketten kaptatok egy szupersztárt.
  -Hát igen, szerencsések vagyunk. - próbáltam drámai lenni.
  -Emlékszem mikor még kicsik voltatok. - hozott oda egy fényképet.
  -Jajj anyu. - kaptam ki a kezéből. - Ez még meg van neked?
  -Hát nem látod? - nevette el anyu.
  -De.
  -Emlékszem.. azt terveztétek folyton Allivel hogy milyen legyen az esküvői ruhátok. Nagyon fel akartatok nőni. És az volt az álmotok hogy egy híres ember legyen a férjetek és neked három Allienek meg két gyereke legyen. Visszasírom azokat az időket. Folyton esküvői ruhákat nézegettetek. - könnyezett be anyu.
  -Még nem nőttünk fel. Vagyis.. még nem megyünk férjhez. - mosolyogtam.
  -De eljön annak is az ideje.
  -Nyugi anyu. Téged hívlak meg először majd az esküvőmre. - fogtam meg a kezét.
  -Nem. - vágta rá.
Én nem értettem úgyhogy inkább témát váltottam.
  -Melyik vagyok én? - néztem a két szöszi kislányt.
  -Aki Joshon fekszik. - mutatott rám, a lila pólós kislányra.
  -Aranyosak vagytok. - szólalt meg a hátam mögül egy hang, ami Louisé volt. Átölelt hátulról és a képet nézegette.
  -Josh már akkor is vagány csávó volt. - mutattam a bátyámra.
  -Te meg hogy szeretted. Ölelgeted. - nézte azt ahogy a képen átölelem Josht.
  -Most is szeretem. - bújtam ki a keze közül.
  -Nem vagy éhes Louis? - nézett rá anyu.
  -De egy kicsit. - ült le az asztalhoz, teljesen fel volt már öltözve, piros szűk farmer, és fehér-fekete rövid ujjú póló amit még a bálba adott nekem.
  -Louis várj meg itt! Tudom mit csinálunk ma. Két perc. - futottam fel az emeletre.

*Allie*


Miután elmentem fürdeni kisétáltam a táskámhoz amiben a ruháim vannak. Mikor felemelkedtem két kart éreztem a derakam körül.
  - Arra gondoltam, hogy este elmehetnénk valahova vacsizni. - fordított maga felé.
  - Benne vagyok, de be kéne ugrani anyuhoz is. - húztam el a szám ugyanis nem feledkeztem meg róla.
  - Akkor öltözz és elmegyünk. - kacsintott majd utamra engedett a fürdőbe. Felvettem a szokásos szettemet magassarkúval, hogy egy kicsit egymagasságba lehessek Zayn-el de így is kicsi voltam. Hogy engem miért teremtett isten ilyen kicsinek? 165 cm vagyok a testvéremmel együtt, Zayn meg majdnem két fejjel magasabb mint én.
  - Jól áll a magassarkú, többet kéne hordanod. - nézett rám egy pillanatra mikor az övével vacakolt.
  - Nem szeretem annyira mert előbb utóbb képes lennék kitörni benne a nyakam.De most jól megy a ruhámhoz. - mosolygotam és a táskámat felkapva leültem a konyhában elhelyezett székre arra várva, hogy Zayn beállítsa a haját. - Komolyan mondom egy csaj is gyorsabb nálad. - sóhajtottam mikor már vagy tíz perce ültem és a telefonomat nyomkodtam.
  - Legalább jól fogok kinézni. - mosolygott rám.
  - Nálam nem jobban. - mosolygtam vissza.
  - Igazad van. - jött oda hozzám és megcsókolt. Kezeit levezette a derakamon de észbe kaptam és ráütöttem.
  - Tegnap kaptál belőlem. Most menjünk. - nevettem fel és kirángattam az ajtón.
Pár perc alatt anyuhoz értünk de Bella és Louis sehol.
  - Sziasztok. - jött oda anya hozzánk majd átölelt.
  - Szia anya. - öleltem kicsit furán vissza. Oké sajnálom, de azért még mindig nem lett a szívem csücske. Most mondjátok, hogy szívtelen vagyok de szerintem ti se lennétek ilyen jóba az anyátokkal ha öt évesen ott hagyott volna titeket.
  - Kértek enni? - mosolygott ránk. Én nem voltam éhes de Zayn igen szóval ott maradtunk.
  - És mentek ma valamerre? - próbált beszélgetni velem anya.
  - Nem tudom. Zayntől függ. - néztem a fiúra aki ahogy lenyelte a falatot mondta, hogy elvisz moziba. Jó tudni.
  - Értem.  - mosolygott rá anyám. - A húgoddal pont beszélgettünk a kiskorotokról. - nézett rám mire nekem elkerekedett a szemem. Nem emlékszem szinte semmire kiskoromból.
  - És mit tetszett mesélni neki? - kérdezte meg helyettem is Zayn.
  - Hát, hogy mikor kicsit voltak folyamatosan az esküvőjüket tervezték és hogy minden áron egy híres emberhez akarnak hozzá menni. - ahogy kimondta Zayn elmosolyodott én meg hülyén néztem rá.
  - Ez komoly? - nevettem fel.
  - Okos kislányok voltatok ti akkor már. - fogta meg a kezem. - Sajnálom, hogy nem lehetek ott a nagy napon. - gördült le egy könnycsepp az arcán. Sosem láttam még a tegnapin kívül ilyennek.
  - Az lehet. De hidd el, akármennyire is rossz a viszonyunk sosem felejtelek és megemlítelek ott téged. - mosolyogtam rá a kezét fogva.

Ha olvasod a blogot lépj be ide: https://www.facebook.com/groups/300492866718642/

11 megjegyzés: