Visszatértünk!

Roxy és én arra jutottunk, hogy új blogba kezdünk, ami remélhetőleg annyira fog tetszeni nektek,mint az 'As long as you love me'. 
Ha kíváncsi vagy rá, nyomj egy "Tetszik" gombot, ami a bejegyzés alatt található. 
A blog címe és linkje: Love me, or let me go
Új blog, más téma, ugyanazok az írók. :)

Új blog

Sziasztok!
Tudom, vége a blognak, már nem sokan jártok fel, de aki még látogatja a blogot, akkor annak remélem most jó hírrel szolgálok! 
Elkezdtem írni egy új blogot, egyedül, más témával mint ez. 
A blog prológusa:

Katerina Sykes

Amikor megkaptam a feladatom, azt hittem könnyű dolgom lesz. Azt hittem simán elintézem az egészet, és visszamehetek a bátyámhoz élni tovább az életünket. Azt hittem nem követem el a legnagyobb hibát az életemben. Azt hittem meg kell játszanom az összes érzésem, de kiderült, hogy mindent rosszul hittem. Elkövettem azt a hibát, hogy beleszerettem egy olyan emberbe, akibe nem kellett volna. Abba az emberbe aki a bátyám főellensége. De ő tudta, hogy én ki vagyok. Tudta, hogy kinek a húga vagyok, de azt nem tudta, hogy miért kerestem meg. Azt hitte segítségre van szükségem. Nem tudta, hogy ez egy terv volt, egy összeesküvés. Nem tudta, hogy nem akartam megszeretni. Viszont én tudtam mit akarok. Tudtam, hogy ezt nem szabad, de megtettem. Szerelmes lettem belé. Szerelmes lettem egy olyan fiúba, akibe nem szabadott volna. Szerelmes lettem és tudtam, hogy a tűzzel játszom, s ez az egész tilos. De megszegtem az összes szabályt amit csak tudtam, hogy Vele maradhassak.

Szóval akit érdekel a blog ITT elolvashatja.
Köszönöm a figyelmet. :)

80.fejezet - Egy fejezet véget ér, de egy újabb keződik.

Először is szeretném/szeretnénk mindenkinek megköszönni, hogy végig mellettünk voltatok, még ha volt pár hónap kihagyás is.
Nagyon köszönöm/köszönjük, hogy itt vagytok/voltatok nekünk.
Nélkületek nem sikerült volna. Miattatok, nektek írtunk.
Új blog : Olvass bele, hidd el, megéri! :)




"Szeretnék mindenkit megemlíteni, és nem rövidre fogni, legyen ez az én utolsó ajándékom. Talán igaz, amit mondanak. Mindig lesz egy ember, akin sosem tudod majd igazán túltenni magad. Nem számít, hogy hány jobb emberrel találkoztál, akik jobban bántak veled, és akik jobban szerettek, az agyad hátsó zugában mindig ott lesz az az ember, akit teljesen sosem tudsz elfelejteni. Örökre emlékezni fogok rád. Minden napunkra, ami volt, minden jóra, és minden rosszra is egyben. Igen, ez a személy Louis Tomlinson, remélem sosem feledsz el. A következő legyen, Allie az ikertestvérem. Mindig büszke voltam rád, és még ha vitatkoztunk is, felnéztem rád. Te voltál a példaképem. A minta, mindent ahhoz igazítottam amit te csináltál. A remény ragyogott minden könnyem mögött... a remény, hogy olyan legyek mint te, nem sikerült de így is boldog voltam. Köszönöm, hogy voltál nekem, és sajnálom, hogy itt kellett hagynom mindenkit.Drága fiam, a nevedet arról a fiúról kaptad akit mindennél jobban szerettem, és szeretni is fogok.Nina drágám, a te neved a világ legjobb és legszeretetre méltóbb emberétől kaptad, aki nem más mint az én egyetlen nővérem. Ti vagytok azok akik felvidították a mindennapjaimat, apátokkal együtt, de sajnos nem lehettek mellettetek, mikor ezt a levelet felolvassák nektek, hisz kát három éves gyerek sajnos nem érti ezt meg, amit ti most átéltek. Tudom, hogy biztos kezekbe kerültök, hisz ott lesz apátok, Louis és a családom, Allie,Josh és apa, meg persze a többi négy fiú, akik biztos vagyok benne, hogy szerepet fognak játszani az életetekbe. Lesznek akiket megbántotok úgy, hogy észre sem veszitek. Lesznek, akik úgy bántanak meg titeket hogy fogalmuk sem lesz róla. Lesznek barátaitok, akik csak megjátsszák magukat, és lesznek akik ellenségnek látszanak, de ők állnak mellétek a bajban. Lesznek akiket nevetve, lesznek akiket sírva hagytok ott. Mindig legyen célotok, és egy társatok ki mellettetek lesz, még az álmaitok után futtok, és kiáll mellettetek mikor elbuktok. Álljatok ki mindig egymás mellett, hisz testvérek vagytok, és lesztek örökre! Liam Payne, Niall Horan, Harry Styles és Zayn Malik e négy név hallatán, mindenki csak tökfejű popsztárokra gondolna, de én nem.. nekem a négy név hallatán az első ami eszembe jut: Ők a legjobb barátaim voltak, és lesznek, hiába nem vagyok veletek nap, mint nap.. még azok maradtok számomra. Ott voltatok ha kellett, akkor is ha nem. Nem csak akkor kerestetek ha kellett valami, volt, hogy csak úgy felhívtatok, esetleg átjöttetek. Mikor megláttalak titeket, boldogság árasztott el, még ha le is voltam törve. Köszönöm, hogy ott voltatok mikor, Louissal szakítottunk, mikor életem legszörnyűbb napjait éltem át, de ott voltatok akkor is mikor végre újra egymásra találtunk.Persze mindenkinek köszönök mindent, és ahogy végig kísérték az egész életemet. Írnék pár szót Mayce Burkerről, anyuról és Lia Greenfildről, a kishúgomról. Igaz, hogy 18 éves koromban eltávoztak tőlünk de akkor is. Lia volt a világ legjobb kistestvére, mindig mosolyogva néztem ahogyan játszik, vagy csak ahogy alszik. Fiatal létére elég megértő volt, és barátságos. Mindenkit szeretett. Nos, anyu.. nagyra becsülöm mind azt amit csinált. Igaz miután megszülte Liát, otthagyott minket, de Liát elvitte. Don Greenfild... apu. Tisztellek, mert képes voltál ilyen fiatalon három gyermeket is nevelni, és ami azt illeti: JÓL nevelni. Volt néhány, 'háborúnk' egymással, de mind egy ajtócsapással le lett zárva. És hogy miért írtam meg ezt a levelet? Nem akartam senkinek sem mesélni a betegségemről. Tudtam, hogy hamar el kell hagynom titeket, de nem bírtam volna ki azt, hogy ugyanúgy viselkedjetek velem, mint anyuval anno. Igen.örököltem a rákot, és az orvosom csak pár hetet adott nekem, de nem akartam, hogy ti ezt tudjátok. Nem tudom mi lesz az elkövetkezendő pár hétben, amíg élek, de tudom, hogy amíg itt írom ezt a levelet végig azon gondolkozom, hogy mi lesz veletek. Allie, tudom, hogy erős maradsz és azt is tudom, hogy sírni fogsz, de nem sokáig. Remélem Zaynel végre egymásra találtok, mert szörnyű hallgatni a szenvedéseteket két oldalról. Azt hiszem ennyit akartam írni. Mindenkit szeretek most és mindörökké. Louis Tomlison, te voltál és te leszek az örök szerelmem. ÖRÖKKÉ. "

Szörnyű volt ezeket a sorokat olvasni. Tudni, hogy Bella az utolsó heteit élte át, és hamarabb távozott közülünk mint amire mindenki számított. Még ő is tudta, hogy jön a vég, de azt nem, hogy egy baleset miatt és nem a rák miatt.
Az elmúlt hónapok nehezen telek. Igaz, már mindenki felfogta -nehezen, nagyon nehezen-, hogy Bella már nincs, de muszáj tovább lépnünk. Lehet nem mutatjuk ki, de mélyen belül gyászoljuk őt. A szívünkbe megmarad az emléke és ott is marad, amíg élünk. Egy embert nem lehet csak úgy seperc alatt elfeledni. Főleg nem egy olyan személyt aki egész életedben veled volt, melletted volt és mindig felvidított ha szomorú voltál. Mindig neked adott igazat, habár te is tudtad, hogy hülyeségeket beszélsz, de ő ott volt veled és megértett.
  - Allie - sétált be a szobába hozzám Josh. Amióta Bella itt hagyott minket, azt hiszem szorosabb lett a kapcsolatunk mint valaha volt. Felé fordultam és láttam, hogy ott áll az ajtóban, engem néz. Öltönybe volt. Aki itt volt, mindenki kiöltözött, mivel ünnepeltünk. Ünnepeltünk mikor azt hittem, hogy ilyenkor nem vagyok képes ilyesmire, de tudtam, hogy Bella is ünnepel velünk.  -Ideje lenne készülődnöd, mindjárt kezdődik -mosolygott rám, majd leült az ágyra mellém. Egy köntösbe voltam, hajam szépen a fejem tetejére csatolva. Sehol se tartottam, Bellára gondoltam. Az elmúlt hetek elég gyorsan teltek. Mindenki lenyugodott a temetés után és mikor készen álltunk rá elkezdtük szervezni az esküvőt. Igen. Zayn megkérte a kezem és én igent mondtam azzal a feltétellel, hogy várunk az esküvővel. Habár elég korainak találom azt, hogy 22 évesen házasságban fogok élni, de azt nem bánom, hogy igent mondtam, hisz az a fiú kérte meg a kezem akivel eleterveztem leélni az életem. Felálltam és elkezdtem készülődni miután Josh kisétált a szobámból. Ahogy elkezdtem volna a sminkem, Zayn testéveri, Doniya és Waliyha jött be a szobába. Elmosolyodtam mikor megláttam őket a koszorús lány ruhákba. Elkezdtek segíten a sminkemben és a hajamba,de félúton betoppant Lana is, Liam barátnője. Amióta itt élek újra megismerkedtem vele és elég jóba lettünk. Szinte ő lett a legjobb barátnőm, olyan volt mint Liam, csak lányba. Mindent elmondhattam neki és ő is nekem. Megértett és meghallgatott. Örültem neki, hogy Bella elvesztése után találtam valakit aki egy kicsikét is, de helyettesítette Bellát, persze őt nem lehetett csak úgy helyettesíteni. Az egyik felemet veszítettem el, de összeszedtem magam és összegyűjtöttem minden erőmet. Pár hete mosolyogva sétáltam az utcán, és tényleg jó kedvem volt.
  - Zayn elfog ájulni tőled, ahogy meglát ebben a ruhában - mosolygott rám Lana. Visszamosolyogtam rá, mert tényleg csodásan festettem. A gyönyörű fehér ruha kiemelte az alakom, de nem annyira, hogy látszódjon a kis domborulat a hasamon. Terhes voltam, és ezt még egyenlőre csak én tudtam és a lányok. Az esküvő után terveztem elmondani Zaynnek. Örültem neki, és habár már kezdett egy kicsit meglátszódni a hasamon még nem tűnt fel nagyon senkinek. Igaz Zayn már megjegyezte, hogy kicsit felszedtem pár kilót, persze nem rossz indulatból, inkább örült neki, hogy eszem, de nem értettem, hogy lehet ennyire buta, hogy nem tűnik fel neki mennyit eszem. Komolyan mondom, mindent megettem. Olyat is amit életemben nem ettem volna meg.
  - Ma elmondod neki? - kérdezte Doniya mire én bólintottam.
  - Ideje már, hogy megtudja - mosolyogtam rá. Ő bólintott és végül magamra hagytak. Még egy ideij álltam a tükör előtt, majd láttam, hogy apa áll az ajtóba. Mosolygva nyújtotta nekem a karját.
  - Itt az idő - mondta majd lementünk a lépcsőn. A Zaynel közös házunk hátsó kertjében tartottuk az esküvőt. Mindig is ilyen kis családi összejövetelt szerettem volna és itt volt mindenki aki fontos volt. Tudtam, hogy Bella is itt van velem.
Ahogy a hátsó ajtóhoz értünk, elindult a szokásos induló zene és mentem, apuba kapaszkodva. Ahogy megláttam Zaynt a lélegzetem is elállt. Nagyon jól nézett ki ebbe a szmokingba, bár ő mibe nem nézett ki jól? Ahogy meglátott engem, felcsillant a szeme és kezét nyújtotta felém. Rámosolyogtam majd apu átadott neki és kezdődött a szertartás.
  - Azért gyűltünk itt ma össze, hogy e két ifju párt összeadjuk. Akinek bármi ellenvetése is van ezzel kapcsolatban, most szóljon vagy hallgasson mindörökre -mondta a pap majd körülnéztünk és mindenki mosolyogva nézett minket. Azt hiszem senkinek sem volt ellenvetése az esküvővel kapcsolatban. - Zayn Javadd Malik elfogadod feleségedül Allison Caroline Greenfildet? - kérdezte.
  -  Igen -  nézett rám mosolyogva majd felhúzta az ujjamra a gyűrűt.
  - Allison Caroline Greenfild, elfogadod Zayn Javadd Malikot férjedül? -kérdezte most tőlem a pap.
  - Igen - mosolyogtam most én is rá, tényleg, őszintén és én is felhúztam rá a gyűrűt.
  - Akkor hát, mostantól férj, és feleség vagytok. Csókoljátok meg egymást - mosolygott a pap mire Zayn megcsókolt. Mindenki tapsban tört ki. Ahogy elkezdtünk sétálni az emberekhez, mindenki gratulált. Louis és a gyerekek is odajöttek hozzám. Mindkettő gyerek arcára nagy csókot nyomtam. Örültem, hogy végre látom a többieket is mosolyogni.
  - Bella most büszke lenne rád - mosolygott rám Louis majd arcon csókolt és jó szorosan megölelt. Oda mentem apuékhoz is meg Zayn családjához. Mindenki nagyon örült nekünk mikor megtudták, hogy összeházasodunk.

Esküvő után a nászutunkon Zayn és én nagyon sokat beszélgettünk. Mindenről volt szó, de leginkább arról, hogy mit éreztünk azalatt a négy év alatt amit külön töltöttünk.
  - El nem tudod hinni, mennyire megijedtem, mikor reggel nem találtalak mellettem. Hívtalak, üzentem, mindent megtettem, de miután tudtam, hogy úgysem fogod felvenni, feladtam. Nem tudtam senkit se úgy szeretni mint téged. Mindenkiben csak téged kerestelek, és valamennyire örülök, hogy így alakult, mert így megérte, hogy a feleségem lehetsz - csókolt bele a kezembe, miközben mesélt.
  - Azt hittem utálsz, hisz ott hagytalak, azt hittem elfelejtettél - néztem a szemébe, mire ő is belenézett az enyémbe.
  - Hogyan tudnálak feledni, ha te tanítottál meg szeretni? - nézett mélyen a szemembe mire odahajoltam hozzá és megcsókoltam. A könnyeim elkezdtek folyni, egyszerűen nem tudom felfogni, hogy volt képes egyszerűen csak ott hagyni. Nem értem, miért voltam ilyen makacs. 
  - És most már boldog vagy? - kérdezte mosolyogva.
  - A boldogság olyan illatszer, amelyet nem hinthetünk úgy másokra, hogy néhány csepp ne jusson nekünk is - mosolyogtam rá.
  - De bölcs lett itt valaki - nevetett és hátra döntött.
  - Muszáj bölcsnek lenni, ha már diplomám van - rántottam meg a vállam, majd felvisítottam, ugyanis mutatóujját a bordámba bökte, és elkezdett csikizni.
  - El kell mondanom valamit - néztem mélyen a szemébe.
  - Van valami baj? - kérdezte aggódva.
  - Nem - mosolyodtam el. - Csak... hát.. - kezdtem bele de nem mertem elmondani.
  - Allison! - szólt rám.
  - Terhes vagyok - böktem ki, mire ő csak nézett rám, majd egyszer csak elmosolyodott és megcsókolt.
Nem hittem volna, hogy valaha is ilyen boldog leszek. Megtaláltam életem szerelmét, még ha sokat is kellett egymásért küzdenünk, de megérte, hisz ha szeretünk valakit, küzdenünk kell érte.
A szerelem és a boldogság nem azért van ingyen, mert nem ér semmit, hanem azért, mert megfizethetetlen.

VÉGE

Információ mindenről

Hát elérkezett az a pillanat, mikor csak egy rész választja el a blogot a befejezésig. Igen, már csak egyetlen rész lesz amit remélem már sokan vártok..:)
A lényegesebb információ pedig az, hogy miután feltesszük az utolsó részt, megnyitjuk a legújabb blogunkat, amit ugyanúgy ketten írunk, és reméljük ugyanannyian fogjátok szereti és olvasni mint az As long as you love me blogunkat. :)
Köszönöm, hogy ezalatt a több mint egy év alatt mellettünk voltatok és olvastatok minket. Köszönjük a sok bíztató szót és mindent amit tőletek kaptunk. Reméljük nem okoztunk csalódást nektek! :)

79.fejezet - Boldogtalan befejezés?

*4 év múlva*

Furcsa dolog hazaérkezni. Minden ugyanúgy néz ki. Ugyanolyan az illata. Ugyanúgy érzel. Rájössz, hogy az egyetlen dolog, ami változott, az te magad vagy.
Ez volt az első gondolatom, ahogy leszállt a gépem Londonba. Az elmúlt négy év elég esemény dús volt. Miután Zayn-t ott hagytam a hotelbe, minden áldott nap hívott és sms-ezett, a végén nem tudtam mást tenni, csak telefonszámot változtatni. Bella és Louis továbbra is együtt maradtak, boldog életet éltek.. Csak éltek, ugyanis nem azért jöttem haza, mert vége lett a sulinak. Úgy terveztem, ott maradok, és ott is fogok élni, de minden közbe jött. Apa újra házasodik a nyáron, Josh azt hiszem megtalálta élete szerelmét, aki nem szőke, nem buta, hanem egy igazán okos, kedves lány. És hogy mi van Bellával? Azt hiszem ezt lesz a legnehezebb elmesélnem. 
Egy hónappal ezelőtt, éppen a koleszba ültem és tanultam, mikor megszólalt a telefonom. A kijelzőn Apa neve állt. Nem sűrűn szoktam vele beszélgetni, így aztán kicsit csodálkoztam, hogy miért hív engem. A meghívóját megkaptam ugyan az esküvő miatt, de csak ennyi. Félve vettem fel a telefonom.
  - Halló? - szóltam bele és vártam, hogy apa beleszóljon.
  - Allie, haza kell jönnöd - válaszolta el-el csukló hangon. Nem tudtam elképzelni, hogy mi lehet a baj. Apa, éppen apa van más szinte a sírás határán. Az én apám, akit a világ legerősebb emberének ismertem. Itt már csak nagyon nagy baj lehet.
  - Mi történt? - szóltam bele félve a telefonba. 
  - Bella.. - kezdte volna el, de elsírta magát. 
  - Apa, mi történt Bellával? - kérdeztem szinte már sírva én is.
  - Tegnap.. este.. jött haza fele a munkából.. és.. balesetet szenvedett.. és.. azonnal belehalt - mondta és már nem bírta, hallottam, hogy nagyon sír. Én sem tudtam mást tenni, csak sírni. Nem tudtam felfogni. Az én testvérem? Az egyetlen ember akivel tartottam rendesen a kapcsolatot, aki itt volt minden nyáron, és minden szabadidejében, amikor nem Louissal és a gyerekeivel volt.. Meghalt. 
  - Nem.. nem bírnám ki. Bocsánat, de erre képtelen vagyok. Nem tudom.. egyszerűen nem tudok menni. Képtelen vagyok rá - sírtam el magam még jobban. Nem tudtam rendesen beszélni, csomó keletkezett a torkomba és úgy éreztem kiszakították a szívem másik felét.Az egyik felét már elvesztettem Zayn miatt, de most.. most Bella miatt. Ők ketten egészítették ki a szívem, de már mindkettőt elvesztettem. Ezt nem voltam képes elfogadni.
  - Rendben. Akkor hívlak a temetés előtt - tette le. 
És ez így is történt. Tegnap délután jött a hívás, hogy hétvégén lesz a temetés. Addig próbáltam feldolgozni ezt az egészet. Nem jártam be órákra, csak a ZH-kat írtam meg, és ennyi. Két hete fejeztem be a sulit, lediplomáztam, és új életet kezdhetek. Bellának és nekem ez volt az álmunk. Lediplomázni és együtt dolgozni. Nem hittük volna, hogy ilyen hamar eljön ez a pillanat, amikor egyikünk eltávozik közülünk. Aznap este amikor apa hívott, felszálltam a gépre és most érkeztem meg. Más volt a levegő mint New Yorkban. Azt hiszem, éreztem, hogy haza jöttem. Louissal beszéltem, egymást támogattuk az elmúlt időkben. Megígértem neki, hogy hazaköltözök, mivel segítek neki a gyerekekkel, de persze nem fogunk együtt élni. Csak annyi lesz az egész, hogy a szomszédba költözök és segítek neki felnevelni a lányát és a fiát, akik mellesleg, éppen hogy betöltötték a három éves kort. Nehéz lesz feldolgozni két három éves gyereknek, hogy az anyja nincs már velünk. Azt hiszem nekünk négyünknek lesz ezt a legnehezebb feldolgozni. 
A reptéren leintettem egy taxit és lediktáltam a címet amit Louis írt nekem meg sms-be. Amíg nem rendezem le a szomszéd ház megvásárlását addig nála szállok meg. A temetés két nap múlva lesz, addig el kell intéznem még egy csomó dolgot. Koszorút kell csináltatnom a húgomnak, meg kell látogatnom apámat és Josht és munkát is kell keresnem. A Zayn-el való szakításom után elkezdtem írni egy könyvet, amit már négy éve befejeztem, de még csak most volt bátorságom beadni egy kiadónak, így azzal is foglalkoznom kell. Nem volt kedvem semmihez, de legfőképp nem apáékkal találkozni. 

Ma az utcákat járva, összefutottam Liammel. Nem is mondtam, abba hagyták a zenélést, de ugyanolyan szoros a kapcsolatuk mint mindig. Ahogy Liammel beszélgettem, megtudtam, hogy két éve találkozott egy lánnyal, és azóta együtt vannak. Örültem neki, hogy boldog, így én is az voltam, hisz hiába az a pár év, attól még néha beszélgettünk telefonon, így számomra még mindig ő volt az egyetlen és legjobb barátom, és azt mondta, hogy én is neki, így azt hiszem jól vagyunk. 
  -És neked volt valakid az elmúlt négy évben? - kérdezte kicsit szomorkásan. Tudta, hogy nem szeretem ha felemlegeti ezeket, de azt hiszem ideje lenne tiszta vizet önteni a pohárba, főleg, hogy mostantól sokszor fogok velük találkozni. 
  - Nem, senkim.. -mosolyodtam el egy kicsit.
  - Még mindig őt szereted? - kérdezte.
  - Azt hiszem -válaszoltam, pedig pontosan tudtam a választ, erre a kérdésre. - De nem lennék képes megint a szemébe nézni.
  - Ne menekülj a múltad elől Allie. Mielőtt elrontanád a jövődet, tanulj meg élni a múltaddal és meglátod, talán minden rendbe jön majd - mosolyodott el ő is majd befordultunk az utcába, ahol Louis lakott és én fogok élni az elkövetkezendő pár napban.

*Két nap múlva*

Túl estünk a temetésen, azt hiszem életemben nem sírtam még ennyit, mint most. Amikor a pap szólított, hogy mondjak beszédet, nem igazán bírtam megmozdulni, így Zayn kísért fel engem. Igen Zayn. Az elmúlt két napban sokat beszélgettünk. Az első nap akkor volt mikor Liammel találkoztunk és elmentünk Louishoz.
"Liammel haza sétáltunk és feltűnt, hogy az egy kocsi helyett, három tartózkodik a ház előtt. Tudtam, hogy kik vannak ott, de nem voltam kész erre. Liam bátorított, így tíz perc győzködés után, besétáltunk a házba és meg láttam Őt. Ott ült, ölében Nina, Bella és Louis kislánya, mellette pedig Louis, Nina bátyja. Ugyebár Louis, Louisról kapta a nevét, de ez most lényegtelen. 
  - Sziasztok - mentem be a nappaliba, és Zayn csak akkor nézett fel, mikor meghallotta a hangomat. Ahogy meglátott csak nézett rám, és nem szólalt meg. Miután Lou megbökte a könyökével, ő is visszaköszönt nekünk.
  - Sziasztok - válaszolta majd letette az öléből Ninát és odajött hozzám. Kézen fogott és a konyhába mentünk. Azt hiszem beszélni akar velem.
  - Tudom, hogy nem ez a legalkalmasabb pillanat, de szeretnék veled beszélni, az elmúlt négy évről - vakarta meg a nyakát, ami nála az idegességet jelentette, ismertem már.
  - Lehet, hogy jó ötlet - válaszoltam, mire felnézett. Azt hiszem meglepődött."
Innen kezdve kezdtünk el újra "barátkozni", már ha lehet így hívni azt, hogy mindketten szenvedünk, mert szeretjük egymást.  Tehát Zayn-el az oldalamon sétáltam ki a Bella képe mellé és elkezdtem a beszédem.
  - Nos, mit is mondhatnék.. - kezdtem bele a beszédembe. - Bella a világon az egyik legjobb testvér volt. Mindig kitartott mellettem még mikor én rángattam is bele a rosszba. Sokan hasonlítgattak minket egymáshoz, hisz tényleg hasonlítottunk külsőleg és belsőleg is. Viszont amit sokan nem tudnak az az, hogy Bella nem olyan volt mint amilyennek mutatta magát. Az erős természetű lány koránt sem volt olyan mint amilyen. Ő egy gyenge lelkű, szeretetre méltó lány volt. Követett el hibákat, hisz ki nem? Ő sem volt tökéletes, mint senki más sem. Viszont egy valamit irigyeltem mindig is tőle az az, hogy milyen kitartó és bátor volt. Mint megtudtam ő a példaképének tartott engem pedig ő volt az én példaképem. Ő látta azt amit mások nem. Mindenek ellenére, ami vele történt felnevelt két gyönyörű gyereket én pedig.. Itt állok tudatlanul, tanácstalanul mert mindig az agyam irányít és nem a szívem őt viszont pont, hogy az irányította. Okos lány volt, bár ezt mindenki tudta. - mosolyodtam el. - Néha voltak hisztis pillanatai. - idéztem fel az emlékeket és Louisra néztem aki ennél a résznél elmosolyodott, majd folytattam - de mikor engem megbántottak esetleg én csináltam hülyeséget - itt Zayn felé néztem - azt sosem hagyta. Köszönetet szeretnék mondani neki, hogy megtanította nekem azt, hogy milyen kitartónak kell lennünk ahhoz, hogy megkapjuk azt amit szeretnék. Remélem boldog vagy ott fent. - fejeztem be majd visszaléptem a tömegbe és utána ködösen néztem előre, majd megindult a menet és a sírhoz vezettek minket majd utolsó búcsút vettünk tőle és leeresztették a földbe.A családja vagyis én, Josh, Louis, Nina, apa, Zayn, Niall, Harry, Liam, Louis és az unokatestvéreink rádobtuk a homokot és a sírások elkezdték rádobálni a többi homokot. Anyuék mellé temették őt. Itt már nem bírtam és zokogásban törtem ki. Eddig jól bírtam most viszont megtört a jég és Zayn karjaiban sírtam ki magam. Mivel esett ez eső, kabátja már nem csak az esőtől, hanem az én sós könnyeimtől is vizes lett.Ő szorosan magához ölelt és mikor már mindenki részvétet nyilvánított elindultak haza. Mi, vagyis a család apu házába mentünk ahol csendben ültünk.

Másnap fáradtan, vörös szemekkel ébredtem. A régi házunkba voltam, vagyis apunál. Itt aludtam már nem volt erőm haza menni, azaz Louishoz. Zayn nem akart itt hagyni de hazaküldtem. Nem akartam, hogy fáradt legyen.
A tükörhöz lépve szó szerint megijedtem a látványtól amit nyújtottam, majd rendbe szedtem magam és már rendesen felöltözve mentem le a konyhába ahol apu már Joshal várt egy bögre forró kávéval.
  - Hogy aludtál? - kérdezte meg apa mikor felemeltem a bögrémet és egyet kortyoltam a keserű folyadékból. 
  - Nem túl jól - ásítottam és magam elé meredve bámultam a régi ismerős asztalt. Minden reggel ide vezetett Bellával az első utunk. Amikor azokon veszekedtünk, hogy milyen mesét nézzünk reggeli közben, mikor párna csatáztunk és Josh is beszállt az ilyenekbe. Ezek mind régen voltak. Amikor még minden szép volt és egy nagy család voltunk. Gondjaink nem mondom, hogy nem voltak de sokkal kevesebb volt.
Hirtelen megfogtam a távirányítót és bekapcsoltam a mese adót. Bella kedvence a Zümi kalandjai ment. Elmosolyodtam és Joshra néztem aki ugyanúgy tett mint én.
  - Ugye nem gond ha nem a Many mestert nézzük? - emeltem a tévére vissza a tekintetem.
  - Nem - válaszolta halkan de egy kis mosoly rejtőzött a szája sarkában. Ennyi emlék. Hirtelen csöngettek. Én kikapcsoltam a tévét és ajtót nyitottam. Zayn személyen jelent meg majd egyszer csak azt vettem észre, hogy ajkai az enyémre tapadnak. Meglepődtem de visszacsókoltam. Olyan rég vágytam már erre, és most tessék. 
  - Allie. Tudom, hogy nem ez a legjobb alkalom erre, de.. - itt megállt és a kabátja zsebében kutakodott. - Hozzám jössz? - ahogy kimondta az utolsó két szót azt hittem ez csak egy álom. Zayn itt van, négy évig távol voltunk egymástól, nem beszéltünk és most itt guggol előttem és a válaszomat várja. Én pedig döntöttem.

78.fejezet

*Másnap*

Lényegében összefoglalva a tegnapi napot..
Allie elment este 7kor azzal a fiúval, én pedig beszéltem Louisal. Zayn teljesen kikelt magából és állítólag bement a szobájába duzzogni. Allievel ezt megbeszéltük és erre csak azt válaszolta, hogy azt csinál amit akar, már semmi közük nincs egymáshoz. Erre én persze Zaynnek adtam igazat, hisz csak most szakítottak úgy, hogy teljesen egymásba vannak esve. Allie ezzel a kis randijával most azt érte el, hogy Zayn ezt higgye már elfelejtette és Zayn elfog kezdeni csajozni ami biztos, hogy nem így lesz, hisz Zayn még mindig teljesen bele van esve Alliebe, és Allie is Zaynbe. Én azt hiszem teljesen összezavarodtam. A randi pedig Allie állítása szerint unalmas volt és azt mondta nem történt semmi, viszont elérte, hogy soha többet ne hívjanak minket randira. 
  - Szóval most azért mentél el vele, hogy azt higgyék unalmasak vagyunk és ne hívjanak többet el? - kérdeztem meg újra. 
  - Mint már mondtam igen, pont azért. Nem mennék el amúgy semmi pénzért senkivel randira, hisz senkit se fogok úgy szeretni mint Zaynt - mondta az ablaknak inkább mint nekem.
  - Ezt nem hiszem el - válaszoltam nevetve. 
  - Pedig így van. Most pedig az egész net azzal van tele, hogy Zayn Malik exbarátnője egy hét után túllépett a szakításon és más pasival enyeleg - fujtatott majd felkapta a telefonját és félre vonult telefonálni. Mivel nem akartam megzavarni így bekapcsoltam a tv-t és elkezdtem nézni valami hülye szerelmes filmet.

*Allie*

Miután megláttam a neten a híreket és a képeket teljesen kikeltem magamból. Nem hittem el, hogy nem mehetek el anélkül valahova, hogy ne ismerne fel senki, pedig még híres se vagyok, csak egy sztárral jártam, ami lehet, hogy rossz döntés volt, de ha egyszerűen szeretem?
Mivel véget akartam vetni ennek mint felhívtam azt a személyt aki mindenben segített nekem eddig, így gondoltam ebbe is fog. Legalábbis reméltem.
  - Igen? - szólt bele az ismerős hang. 
  - Liam, Allie vagyok - sóhajtottam.
  - Allie! Végre hogy tudunk beszélni. Mi volt ez tegnap? Azt ne mondd, hogy ennyit ért neked Zayn mert ezt még én se hiszem el - kezdett el beszélni. Mire végre befejezte a nagy fejmosást végre megszólalhattam.
  - Csak azért mentem el vele, mert le akartam koptatni. Semmi komoly nincs köztünk és nem is lesz. Csak Zayn lesz nekem, és ez így is marad talán addig amíg öregen 30 macskával meg nem halok - nevettem el egy kicsit erőltetetten a végét. 
  - Szóval szereted még? - kérdezte és éreztem a hangjába, hogy mosolyogva kérdezi. Biztos, hogy ott volt vele még valaki mert hallottam, hogy megkérdezik, hogy ki szeret kit?
  - Igen.. - válaszoltam nehezen. - Sajnos túlságosan is - kezdett el lefolyni pár könnycsepp az arcomon. Persze ezt csak azért tudtam, mert éreztem a számba a sós cseppeket ami az arcomon folyt le.
  - Hisz ez remek. Akkor beszélsz is vele? - kérdezte.
  - Tegnap beszéltünk. Az épp elég volt a lelki állapotomnak, hidd el - töröltem le a könnyeket és reménykedtem, hogy megérti, hogy nekem ez nem fog menni még. 
  - Persze, ezt megértem, csak annyit kérek, hogy mondd el neki, hogy szereted és ez mind félre értés - kért meg.
  - De hogy? - kérdeztem és már tudtam is a választ.
  - Éppenséggel a közelbe járunk, gondoltuk felugorhatnátok hozzánk - mondta azt amire számítottam.
  - Rendben. Akkor SMS-be küldd a címet és indulunk is - válaszoltam majd kinyomtam a telefont és vártam, hogy eljöjjön az a pillanat mikor kimagyarázhatom magam mindenből és talán Zaynel is minden rendbe jön. Utána viszont jön az a rész, amit én már nem várok. Az, hogy újra el kell búcsúznunk egymástól, de most talán könnyebb lesz és nem olyan fájdalmas, mint a legutóbbi, mikor elküldtem őt. 

*Bella*

  - Biztos vagy benne, hogy újra akarod látni? - kérdeztem meg már sokadszorra is testvéremet. Persze ő hajthatatlan, csak annyit akart mondani Zaynnek, hogy szereti és hogy nem kezdett bele egy másik kapcsolatba. Örültem is neki, mert így hamarabb láthatom Louist ami nekem jó, mivel mi azt hiszem igazából nem is szakítottunk. Legalábbis a beszélgetésekből és az SMS-ekból nem úgy látszott. 
  -Most vagy soha - mosolygott rám, de azt hiszem ez most egy keserű mosolynak látszott inkább, mint egy boldog, szívből jövő mosolynak.
  - Akkor nyomás felfele - löktem be a liftbe és megnyomtam a 10.emelet gombját. Az ajtó becsukódott elöttünk így még menekülni se tudott volna hova, maximum kifeszíti az ajtót és kiugrik a liftből, amit kétlek, de kinézem belőle. Mikor a lift csipogott, hogy azon az emelten vagyunk ahol szerettünk volna (legalábbis én) lenni kiléptünk belőle és egyenesen a szobák felé indultunk. Liam három szoba számot küldött az egyikbe Louis és Harry vannak a másikba Liam és Niall az utolsóba pedig Zayn. Allie egyenesen Zayn szobájához ment majd bekopogott rajta. addigra én már Louisék szobájába léptem és szinte beleugrottam a rég nem látott szerelmem karjaiba.

*Allie*

Ahogy beléptem a szobába először csak annyit láttam, hogy Zayn ül a kanapén a tv előtt és ment valami hülye akció film. Aztán felnézett és komolyan le kellett volna fényképezni azt a fejet ahogy reagált arra, hogy én ott állok az ajtajába. A következő pillanatban már szorosan magához ölelt. 
  - Nem hiszem el. Komolyan te vagy az? Ez nem csak egy álom? - kezdett el szinte hadarva beszélni.
  - Igen, én vagyok Zayn - nevettem fel majd egy kicsit eltoltam magamtól.
  - Hogy hogy itt vagy? - nézett rám nagy vigyorral az arcán.
  - Eljöttem.. Gondoltam úgy se találkozunk egy hamar így muszáj voltam még egyszer látni téged - mosolyogtam.
  - Még egyszer? Annyiszor látsz te engem amikor akarsz, csak kérned kell.
  - Miattam ezt nem kell csinálnod. Sztár vagy, méghozzá az egyik leghíresebb fiúbandába zenélsz - mondtam neki még nyugodt hangon.
  - Végre kimondom valakinek, hogy szeretem erre ő is el akar hagyni azért, mert híres vagyok. Hát ezt nem hiszem el - ütötte meg a combjait a két kezével majd elkezdett a nappali felé menni. 
  - Nem azért hagylak el, mert híres vagy, sőt nem is hagylak el, csak értelmetlen együtt lennünk úgy, hogy amíg én itt tanulok New Yorkban, addig te a világ másik oldalán koncertezel, több ezer ember előtt és még a legtöbb lány se csúnya - mentem utána és a tv elé álltam, mivel éppen leszart engem és inkább nézte azt a filmet amit a tvben adtak, minthogy rám figyelne.
  - Louis és Bella is együtt vannak és ugyanígy állnak egymással mint mi! - nézett fel rám. Aha, szóval csak úgy tett mintha tv-zne. 
  - Együtt vannak? - kérdeztem pár oktávval magasabb hangon. Én erről miért nem tudtam? Sőt, ami a legfontosabb, ezt miért nem mondta nekem Bella?
  - Igen, együtt vannak. Ne tegyél úgy mintha nem tudnád.
  - Pedig nem tudtam! - túrtam bele a hajamba. 
  - Komolyan?
  - Szerinted most így reagáltam volna, ha csak hülyéskedek? Persze, hogy nem tudtam! - emeltem fel a hangom mire ő is felállt majd egyik pillanatban csak azt veszem észre, hogy Zayn ajkai az enyéimen. Először meglepődtem, majd mikor észbe kaptam én is visszacsókoltam. Olyan rég csókolt már meg, hogy szinte fájt mikor ajkaink egy pillanatra is elváltak egymástól, azt is csak azért, mert felemelt, majd a szobájába vitt. Óvatosan letett az ágyra, aztán minden jött magától. Egyik pillanatban még volt rajtunk ruha, a másikba pedig már csak a fehérneműk választottak el minket egymástól, amit minél hamarabb elakartam távolítani az utunkból. Zayn a számról áttért a nyakamra majd le a kulcscsontomhoz, ahol, azt hiszem lesznek nyomok a ma estéről. Visszahúztam magamra és így újra a számat csókolta, majd éreztem, hogy belémhatol. A könnyeim elkezdtek kicsordulni, de nem a fájdalomtól, legalábbis nem a testi fájdalmaktól. Fájt, hogy tudom, ez az utolsó együtt létünk, és fáj, hogy ezután elválnak útjaink.

**

Másnap reggel még szinte fel sem kelt a nap mikor én kinyitottam a szemeim. Zayn mellettem szuszogott, magához ölelt, mintha nem akarna elengedni. Nehezen, kimásztam karjai közül, majd összeszedtem a ruháim, felöltöztem, és kiléptem az ajtón. Ez volt a kapcsolatunk záró pontja. 

77.fejezet

*1 hét múlva*
*Allie*

Bella és én tegnap jöttünk New Yorkba. Miután apunak és Josh-nak elmondtuk, hogy felvettek minket, rögtön neki is láttunk a pakolásnak. Pár nap alatt bepakoltuk a legszükségesebb holmikat és persze kaptunk zsebpénzt is, nem keveset. Apa nyitott nekünk egy bankszámlát amire ő tud tenni nekünk pénzt és a suli utalja nekünk az ösztöndíjat. 
Hogy mi lett velem és Zaynel? Nem beszéltünk azóta mióta elküldtem. Éppenséggel azt hiszem ők is Amerikába vannak valahol.. Liam legalábbis ezt mondta. Igen, Liammel beszélgetek néha. Legalábbis ő szokott hívni, de tegnap én hívtam fel. Mondta, hogy Zayn szenved és, hogy beszéljek vele, de nem vagyok rá képes. Még nem.
Éppen kicsit körül néztünk a városba, mikor Bella telefonja megszólalt. 
  - Louis az - mondta mikor megnézte a telefonját. Ő se nagyon beszélt Lou-val, vagyis Louis hívja, de Bella nem nagyon beszél, hisz ha hallja a hangját, akkor az csak még jobban fáj neki. Éppen ezért se beszélek Zaynel. Csak szenvednék.
  - Vedd fel - mondtam neki egy mosolyt erőltetve az arcomra. 
  - Oké, de te beszélsz - mondta majd a kezembe adta a telefont és még mielőtt visszaadhattam volna neki, beleszólt valaki a telefonba aki nem Louis volt.
  - Bella, kérlek add Alliet - kérte Zayn.
  - Éppenséggel én lennék az - válaszoltam suttogva. Bella mutatta, hogy üljünk be valahova és mivel a közelbe egy kávézó volt így oda ültünk. Amíg ő rendelt én beszéltem.
  - Hogy vagy? - kérdezte egy nagyot sóhajtva. Mintha azt hitte volna, hogy nem tud velem beszélni.
  - Voltam már jobban is, de meg vagyok, köszi. Te hogy vagy? Merre vagytok? - érdeklődtem. De jól esett hallani újra a hangját.
  - Őszinte leszek, szarul vagyok. Azt hiszem most megyünk Los Angelesbe - válaszolt. 
  - Az jó hely. Nem voltam még de nagyon el szeretnék oda jutni.
  - Ha hazajössz elviszlek oda - vágta rá rögtön.
  -Zayn, nem kell ezt tenned. Már nem járunk, tudod - mondtam ki nehezen ezt a mondatot. Legjobb nap az életembe akkor lenne, ha Zayn meg én el tudnánk valahova menni kettesbe. Akár Los Angelesbe vagy akár vissza abba a motelba ahol az első csókunk elcsattant. Kibírnám a bogarakat és a patkányokat is csak hagyj lehessek vele kettesbe egy kicsit. De tudom, hogy ezt megtennénk, már nem lennék képes elengedni őt.
  - Tudom, de azért elvihetlek oda csak úgy nem? - kérdezte.
  - Hidd el, elmennék veled én bárhova, de ha ez így lenne nem lennék képes elengedni téged - mondtam. - Sajnálom Zayn, le kell tennem.
  - Rendben. De ne feledd, hogy mindig is szeretni foglak - válaszolta.
  - Zayn, ne. Csak tegyük le, rendben? - kértem.
  - De ha egyszer így van, akkor így is marad. Komolyan gondolom ezt mind és várni fogok rád - ezt már nem bírtam, így kinyomtam a telefont és letettem Bella elé aki közbe már megérkezett a kávékkal.

*Bella*

Louisal megbeszéltük, hogy valahogy megpróbáljuk beszélgetésre bírni Alliet Zaynel így hát maradt az, hogy azt mondom Louis Allievel szeretne beszélni. Miután láttam mennyire megviselte szegényt a beszélgetés azt hiszem rosszul döntöttem.
  - Sajnálom Allie, de csak így tudtunk rávenni, hogy beszélj vele - kezdtem bele mire ő egy kéz feltevéssel megállított.
  - Nem baj. Jó ez így. Legalább hallhattam a hangját - mosolyodott el keserűen majd felállt. Utána indultam és egyenesen a koliba mentünk. Köszöntünk pár embernek, akiket már megismertünk itt. Éppen sétáltunk fel a harmadikra (miért nem tudnak berakni ide egy átkozott liftet?) mikor Jack és Alex ment el mellettünk. Mióta idejöttünk flörtölni próbáltak velünk, de mi szépen visszautasítóan viselkedtünk velük. Éppen most ért véget mindkettőnk kapcsolata nem akartunk még egybe belebonyolódni.. főleg nem Allie akit a legjobban megviselt ez az egész. Nem mondom, hogy engem nem, de ha úgy vesszük én Louis-val még mindig együtt vagyok, csak éppen azt állítottuk be, hogy nem vagyunk együtt az egyetem miatt. Jövőhéten úgyis meglátogatnak minket, ami persze Allienek meglepetés, bár nem tudom, hogy fog ehhez viszonyulni. Biztos, hogy nem fog örülni neki annyira. De próba szerencse. 
  - Hé Bella, nem jössz velem meginni egy italt? - kérdezte szemtelenül pimasz mosollyal Alex. 
  - Még mindig nem - szóltam oda neki és Alliet magam után húzva ott akartam hagyni őket de Jack megállította drága testvéremet.
  - És te Allison, nem megyünk el valamerre? - kérdezte Jack mire én már válaszolni akartam, hogy ne is álmodjon ilyesmiről, amikor meghallottam Allie válaszát.
  - 7-re gyere a szobámhoz és mehetünk - mondta majd otthagyott minket. Én csak álltam ott lefagyva míg a fiúk tovább mentek. Ezt nem hiszem el. Allie komolyan képes lenne mindezek után vele menni?  Most szakított Zaynel és még mindig fáj neki, ha csak a hangját vagy a nevét kiejti valaki, most meg simán belemegy egy randiba? Azt hiszem sürgősen beszélnem kell a fiúkkal, persze előtte az én drága nővéremet kell kifaggatnom.

76.fejezet

Komikat kérnénk szépen ha lehet :)

Csak olvastam a sorokat és nem hittem a szememnek. Felvettek! Egyszerűen nem tudom elhinni. Oké, nem vagyok buta lány, jó tanuló vagyok, de hogy az egyik legjobb suliba felvettek ezt még én sem hittem el. Egy bökkenője volt az egésznek.. A suli New Yorkba volt. Nem Londonba. Messze a fiúktól és a családtól. Egész életemben erre vártam és most itt van, leírva a papíron.. Valóra válthatom az álmaim Bellával együtt, de ebbe az álomba nem szerepelnek a fiúk. Se Zayn, se Louis.
  - Azt hiszem tényleg így lesz a legjobb. Mikor kell bemenni a suliba? - kérdezte Bella.
  - Jövőhéten kell beköltöznünk a koliba - válaszoltam. Már csak az a kérdés, hogy mondjuk el a fiúknak.
  - Azt hiszem, felhívom Louist - mondta majd felfutott a szobájába. Azt hiszem nekem is ezt kéne csinálnom. De nem vagyok rá képes még. Ma minden olyan jól alakult. Végre boldog voltam. De nem baj. Így is boldog leszek. Mielőtt megismertem Zaynt akkor is boldog voltam, most se lesz olyan nehéz tovább élni nélküle. Legalábbis remélem.

**

Egész nap nem beszéltem Zayn-el. Nem vagyok képet telefonon keresztül vagy szemtől szembe elmondani ezt neki. Biztos tudja már, ha Bella elmondta Louisnak. Pár perce ment el, hogy találkozzon vele. Biztosan tudja már Zayn is. De akkor haragudni fog rám, hogy miért nem tőlem tudja. Annyira bonyolult ez az egész. Bárcsak egy csúnya, buta lány lennék. Akkor nem lenne se pasim se jó sulim. Vagy talán lehetnék buta és így néznék ki. Akkor Zaynel maradhatnék. Nem hiszem el. Nem igaz, hogy alig fél éve még örültem volna ennek, most meg itt aggódok azért mert Zayn itt van nekem. Nem. Nem rég ismertem csak meg, csak nem lesz olyan nehéz külön utakon járnunk. Gondolkodás menetemet a csengő zavarta meg.
Az ajtóhoz léptem és szinte berontottak mikor én azt kinyitottam. Zayn állt velem szembe és szemei szikrákat szórtak. 
  - Mikor akartál nekem erről szólni? Akkor amikor már a New York-i reptéren állsz? Vagy talán soha? - kérdezte minden üdvözlés nélkül.
  - Szia Zayn, én is örülök neked - mondtam cinikusan majd karba font kézzel a szemébe néztem. - NEM te mondod meg, hogy mit akarok vagy mit csinálok. Tudod, ma kaptam meg a levelet a sulitól, hogy felvettek és hidd el szóltam volna mielőtt felszállok a gépre. Talán előtte pár perccel.
  - Most nem vagyok jó kedvembe hidd el - mondta majd kézen fogott és felvitt a lépcsőn, a szobámba.
  - Én se és nem értem mit vonszolgatsz, tudok menni saját akaratomból is - vágtam be az ajtót majd leültem az ágyra és felnéztem rá. - Nem akartam, hogy mástól tudd meg, de mit csináljak, könyörgöm? Nem akartam elrontani a napodat azzal, hogy szakítok veled! - mondtam neki dühösen. 
  - Szakítani? Te szakítani is akarsz velem? - kérdezte kikerekedett szemekkel.
  - Nem Zayn, majd távkapcsolatba folytatjuk tovább - mondtam nem épp kedves hangsúllyal.
  - Megoldjuk. Elmegyek hozzád és ünnepekre meg szünetekre úgy is haza jönnél nem?
  - Zayn, de egy híres bandába énekelsz! Időd nincs, nem is lenne rám, lassan kezdődik a turné. Hogy gondoltad te ezt? - most már szinte kiabáltam.
  - A barátnőmre mindig van időm - mondta ő is nem éppen alacsony hangon.
  - Nekem ez így nem menne - vágtam rá majd bementem a fürdőbe és magamra zártam az ajtót. 
  - Allie, bocsáss meg kérlek. Nem akartam kiabálni, csak felhúzott ez az egész - mondta el egy levegőre. Nem nyitottam ki az ajtót.
  - Azt akarom, hogy menj el - szipogtam. Egy ideig hallottam, hogy még az ajtó előtt van majd a szobám ajtajának csukódását hallottam meg. Megvártam míg hallom, hogy beindítja a kocsiját majd kimentem a fürdőből és az ágyra rogytam. Az nap álomba sírtam magam.

*Bella*

Miután elmondtam Louisnak és a fiúknak, hogy mi a szitu, Zayn rögtön indult is Alliehez. Louis nem mondott semmit csak ült velem szembe. 
  - Mondj valamit kérlek. Azt is elviselem ha kiabálsz, de ez a hallgatás mindennél rosszabb - néztem rá és szinte már könnyeztem.
  - Mit mondja Bella? Nem rég szakítottunk aztán most újra minden szép és jó volt, bevallom, hogy szeretlek és te is engem erre most közlöd, hogy elmész. Mit mondhatnék erre? Hogy ne menj? Vagy, hogy menj, elengedlek és felejtsük el egymást? Mert hidd el, hogy egyik se menne, főleg nem a második - nézett a szemembe mire már tényleg elsírtam magam. Oda jött hozzám majd elkezdte simogatni a hátamat, hogy elnyugodjak.
  - Nem tudom mit tegyek. Végre megtaláltam azt a fiút aki tényleg, igazából szeretek erre itt van ez a suli. De ti úgyis mentek most turnézni, alig lennénk együtt. Muszáj a sulit választanom. Ott van sok másik lány, aki szebb és jobb nálam. Szakítsunk Louis, mert nekem ez így nem megy - sírtam jobban majd felálltam.
  - Tudod, van az a mondás, hogy akit szeretsz azt engedd el - nézett rám, de nem állt fel.
  - Tudom.
  - De van a másik, hogy ha tényleg igazán szeretett akkor nem is megy el.
  - Ez nem az én döntésem! - mondtam szinte üvöltve.
  - Nem akarom, hogy miattam maradj, hisz én is megyek el. Csak azt kérem, hogy várj rám. Kérlek - nézett mélyen a szemembe majd felállt és megcsókolt. Visszacsókoltam és csak egy valamit tudtam mondani.
  - Már az első csóknál tudtam, hogy te vagy az igazi.

75.fejezet - Vége

5 komi és jövőhéten fent lesz az új rész ! :)

*Allie*

  - Na de most komolyan mióta balettozol? - kérdezte miután lecsillapodtunk és az asztalhoz ültünk kajálni. Spagettit ettünk ami istenien sikerült, viszont elmaradt a Susie és Tekergő pillanat amit meg is említettem neki. Erre csak annyit kérdezett, hogy hány éves is vagyok és hogy mióta lettem ilyen bolond. A válaszom csak egy jó, széles mosoly volt.
  - Nem balettozom - válaszoltam mire felemelte az egyik szemöldökét ezzel azt kifejezve, hogy ne kamuzzak neki.
Már épp kezdtem volna magyarázkodni mikor megszólalt a telefonom. Elsétáltam az asztalig ahol volt és megnéztem ki az. Bella hívott így rányomtam a zöld kis gombocskára ami azt jelzi, hogy felveszem és van hangulatom beszélgetni vele.
  - Mondjad drága hugocskám - szóltam bele vidáman. Egy ideig hallgatott majd megszólalt.
  - Ki van te és hova vitted a nővéremet? - kérdezte majd egyszerre elnevettük magunkat. Tudni illik szeretem a hugomat de azért nem igazán szoktam kedvesen megszólítani.
  - Mit akarsz? - kérdeztem komolyabban mire ő ismét felnevetett.
  - Ez az az Allie akit én ismerek. Amúgy hoztak neked egy nagy borítékot és nem mertem felnyitni hátha bomba az. Szóval gyere haza mert kíváncsi vagyok mi ez - mondta majd letette a telefont. Egy ideig még néztem a képernyőt majd megszólaltam-
  - Zayn, haza viszel? - kérdeztem tőle kedvesen.
  - Aha, de ilyen korán minek? - kérdezte majd elkezdett öltözködni
  - Nem tudom. Jött egy levelem és Bella azt mondta menjek haza mert fontos - na jó, nem pont ezt mondta de amit nem tud az nem fáj neki.

Miután Zayn kitett a ház előtt majd tovább ment ugyanis útközben kapott egy telefonhívást Liamtől. Lassan kezdődnek a túrnék és most ülnek össze megbeszélni azokat.
Ahogy beléptem a házba Bella rohant le és szinte már a nyakamba ugrott mikor rájött, hogy a csontjaim még nincsenek igazán egyben így csak megölelt majd elkezdett ugrándozni.
  - Oké, most mondd el, hogy mi az örömöd oka? - vontam fel a szemöldököm.
  - Úristeeeen - mosolygott rám mire én leállítottam.
  - Louis megkérte a kezed? - vigyorodtam el mire ő leállt majd fejen csapott.
  - Bocs, de ezt muszáj volt. Dehogy kérte meg a kezem. Tudod éppen ma hozta a postás a leveleket miszerint fel vesznek e a suliba ahova jelentkeztünk vagy nem - mosolyodott el megint mire én is elmosolyodtam és kikaptam a kezéből a borítékot amit az én nevemmel láttak el. Ahogy felnyitottam hirtelen meg állt a vér is az ereimben, majd elkezdtem olvasni a sorokat.

*Bella*

Lehet hogy egy Disney csatornás mesében most megcsókolt volna, de ez a pillanat pont attól volt szép, hogy nem volt mesebeli. Megkerülte a bárpultot és romantikusan magához ölelt. Nem ölelkeztünk gyakran de mégis.. Annyira hiányzott ez az érzés. Ha megölelt, az illata égette az orromat. És pont ettől éreztem magam biztonságban.

Miután Louis elment Allie hazajött. Persze megkaptuk a leveleket az iskolákból ahova jelentkeztünk. Mindezzel csak egy gond volt.. az, hogy a suli New Yorkba volt.
  - Na mondd már mi van! - szóltam oda neki. Már egy ideje csak olvasta a sorokat. Engem felvettek, nem tudtam, hogy vele mi van. Nem akartam itt hagyni. Egy csoportba jártunk az oviba, egy suliba jártunk, általánostól végig gimiig. Már csak ez az egy suli volt, ami tényleg minden álmunk volt. Az egyetem.. Kiskorunk óta erről álmodtunk és most talán valóra is válthatjuk. De ebbe az életbe se Louis se Zayn se a többi fiú nem tartozott bele ami fáj.. Eddig még nem gondoltam ebbe bele.
  - FELVETTEK! - kiáltotta fel majd a nyakamba ugrott. - Mondd, hogy téged is. Kérlek!
  - Persze - mondtam nem túl lelkesen.
  - Mi a gond? - kérdezte meg miután látta az arcomat.
  - Mi lesz a fiúkkal? - erre ő is elgondolkozott majd leült a kanapéra. Kezét a tenyerébe hajtotta majd egy nagyot sóhajtott.
  - Azt hiszem, szakítanunk kell velük - mondta ki azt a mondatot amit nem akartam hallani. Amitől egész eddig féltem és most tényleg, vége mindennek. 

!!

Szeretnétek, hogy a blog újra induljon?
Tőletek függ! 
Komiba írjátok, hogy igen vagy nem. :)
By: Szinti