4.fejezet - Túlóra

Nem más volt mint  Mikulás party meghívója számunkra. Bella amint befejezte az olvasást tombolni kezdett hogy mit vegyen fel semmi gönce nincs.
  -Nyugi holnap elmegyünk vásárolni.. - nyugtatgattam.
  -Mégis miből? - nézett idegesen.
  -Tudod.. aputól kaptunk.. most anyu a soros. Vagy Josh. - kezdtem a sátáni nevetésembe.
  -Jó elég álmos vagyok. Szia. - tolt ki az ajtaján.
Lezuhanyoztam és elmentem én is aludni.

Szerencsére magamtól keltem mert ma nem dolgozunk. Majd holnap. Fáradtan baktattam le a lépcsőn ahol vitázó tesóimat láttam.
  -A zümi kalandjai ezerszer jobb. - kiabálta Bell.
  -Manny mester a világon a legjobb. - ordította le Josh, Bell-nek a haját.
A lépcsőn álldogálva hallgattam de muszáj volt közbe avatkoznom.
  -Ezt ti sem gondoljátok komolyan. Érett felnőttek vagytok. És csak hozzátenném: Eperke a kiráály!! - ordítottam a végét.
  -Titeket meghívtak a Miki buliba? - nézett ránk Josh.

*Bella*

  -Ezt te sem gondolod komolyan. Minket ne hívnának meg? - néztem rá lenézően.
  -Csak mert tavaly se hívtak meg, és az előtt se  .. ja meg az előtt sem.. - nem tudta folytatni mert Allie ráugrott és befogta a száját.
Egy kis gondolkodás után megszólaltam.
  - Te okostojás. Eddig nem is volt semmilyen mikulás buli, meg te is itthon voltál végig. - csaptam a fejére.
  -Tényleg, apu merre? - nézett körbe Allie.
  -Valami öreg nővel ment el. - zabált Josh.
  -Mi? - néztem rá ijedten.
  -Vicceltem. Nem öreg csak olyan.. tipikus közömbös, undok, cicababa..
  -Csak nem Kitty anyukája? - tátottam a számat.
  -Ha ha ha... - mondta szaggatottan.
  -Mennünk kell.. - húzott fel Allie a kanapéról.
Kisétáltunk az ajtón mikor apuba és a bizonyos közömbös, undok cicababába futottunk.
  -Hova hova? - nézett ránk apa.
  -Túlórázunk hogy legyen pénzünk. - húzott el Allie.
  -Mennünk kell sziasztok. - kiabáltam vissza.
Igen.. a közömbös, undok cicababa egy 25 év körüli nő volt, apánk meg 40 múlt.
  -Tényleg dolgozni megyünk? - néztem a mellettem baktató Alliere.
  -Aha.. hova máshova? - nézett értetlenül.
Mikor beléptünk a kávézóba Justin állt ott idegesen.
  -Szia Justin bocsi a késésért. - mondtuk egyszerre.
  -Csak ideértetek.. figyuzzatok.. itt egy táska.. tiétek? - tartotta a kezébe a mekiben elveszett táskámat.
  -Igen ez az enyém. - futottam oda és kitéptem a kezéből a táskámat amit jó szorosan magamhoz öleltem.
  -Az micsoda? - húzott ki egy cetlit a táskámból.
  -Ez egy telefonszám. - dobtam ki a kukába.
  - Öt pacák hozta és téged keresett. - nézett rám.
  -Fujj.. most égethetem el. - dobtam az asztalra.
A munkaidőnk további részébe nem jelent meg az egyik bandatag se amit egy-egy szelet tortával ünnepeltünk meg. Úgy döntöttünk hogy mivel hat óra van ma már sehova se megyünk. Ráér holnap munka után a ruha vásárlás.

*Allie*
Kocsival mentünk haza.. VÉGRE! Itt van a szerelmem.. a kocsi.
  -Ez mi a szar? - szedtem le a kocsikulcsról egy újabb cetlit. Amin ez állt: "Írd be a telódba: (száma)"
  -Nem adják fel. - sóhajtott Bella.

Otthon elhatároztuk hogy semmiféle vásárlás nem lesz.. és összeállítottunk egy-egy ruhát. Vagyis strasszokat ragasztottunk rá meg flittereket varrtunk meg hasonlók. Miután végeztünk boldogan feküdtünk le aludni.

Újabb reggel, újabb késés.
  -Gyere már! - ordított Bella.
  -Öt perc és lent vagyok csak felöltözök. - kiabáltam
Ajtó csapódást hallottam ami azt jelenti Bell elindult. Itt hagyott... Tíz percen belül elindultam. Mire oda értem Bella már szolgálta ki a vevőket de nem volt valami jó kedve.
  -Végre, hogy itt vagy. Siess és öltözz. - lökött be az öltözőbe.
  -Na mi történt? - néztem rá kérdően.
  - Semmi, csak annyira utálom, hogy mindig késünk, hozzá teszem általában miattad és ezért félek, hogy kirúgnak. - mondta.
  - Csak most fordult elő először. Többször nem lesz ilyen. - bíztattam de magam se hittem el, hogy ez így lesz.

A három órás műszak után haza mentünk és elkezdtünk készülődni a bálra vagy mire. Felvettük a ruhánkat (amúgy nem abba mentünk amit csináltunk mert Josh meglepett minket két csodaszép ruhával) és elindultunk a kocsimmal.

Ruhák:

(Allie)

(Bella)