5.fejezet - A bál

Az a fél óra út csak úgy elrepült. Vagyis csak szerettem volna, hogy elrepüljön. Akárhányszor kapcsoltunk át valami zenére folyton azokat a nyálas ficsúrokat hallottuk.
  - Nem hiszem el. - csattant fel Bell. - Mindenhol ott vannak? - kapcsolta ki a rádiót .
  -Hát látod. - vágtam rá.
Így vagy úgy de eltelt az út.. elég hosszas volt. Rohantunk fel hogy átöltözzünk mert mint mindig most is késésben voltunk. A ruhákat 10 perc alatt szenvedtük fel. Még a cipőt körülbelül öt másodperc alatt.
  -Kész vagy? Mehetünk? Már hallom a zenét. - türelmetlenkedett.
  -Megvagyok. Add a kezed. - majd kifelé kezdtem húzni.
A folyosón futottunk egymás kezét fogva. Leértünk a bálterembe ami dugig volt emberekkel. Ez valami koncert hely féleség. Öt perc telt és már elvesztettem a tesómat.
  -Szabad egy táncra? - fogta meg valaki a vállamat. Én nagyon megijedtem.
  -Úristen! - sikítottam fel. -Ne ijesztgess te barom!
A srác csak ijedten meredt rám.
  -Ó bocsi.. persze. - álltam vele szembe.
Már hat szám lement mikor közölte hogy majd hív de sajnálja de mennie kell. Nem tudom honnan tudja a számomat vagy ilyesmi. Tisztára mint a hamupipőke. Csak ő hamupipőke én meg a herceg.
  -Várj itt a cipőd. - kiabáltam utána drámaian. De ő csak futott tovább. Mindenki hangosan nevetett ami elnyomta a zenét.
És végre. Megláttam a húgomat aki egy sráccal flörtölt.  Legalább is csak beszélgettek.
  -Te figyelj. - mentem oda hozzá.
  -Mond. - szürcsölt bele a colájába.
  -Találkoztam egy sráccal. - kezdtem bele.
  -Igen és? - kíváncsiskodott.
  -Nem hittem hogy ilyet mondok.. de tök aranyos volt. - mosolyogtam
  -Valaki szerelmeees. - énekelte.
  -Dehogy! Csak cuki. - förmedtem rá.
  -De ha cuki akkor tetszik is. - mosolygott rám sunyin.
  -Nem is láttam az arcát te észlény. - forgattam meg a szemeim majd az asztalhoz léptem, ami tele volt édességgel és üdítővel. Egy pillanatra, hogy tudjak enni,inni levettem a maszkom és egy fiú lépett mellém. Eleinte csak álltam ott és mit sem törődve vele, ittam tovább a puncsomat amíg meg nem szólalt.
  - Táncolunk? - kérdezte semmiféle bevezető nélkül. Ennyire jól néznék ki ma? Ő a második helyes gyerek aki ma felkér.
  - Táncolhatunk. - rántottam vállat és tenyerébe fektettem a kezem és oda húzott a tánc parkettre. Mivel lassú szám volt ezért kicsit közelebb voltunk egymáshoz.
  - Hogy hívnak? - kérdezte meg a szám közbe a fülembe suttogva.
  - Allison. De a barátoknak csak Allie. - válaszoltam neki. - És téged?
  - Liam. - válaszolta mire felkaptam a fejem és rá néztem.
  - Ugye nem? - kérdeztem reménykedve.
  - Én nem olyan vagyok mint a többi sztár. Én normális vagyok. Csak ma este ne számítson az, hogy ki vagyok oké? - kérdezte a szemembe nézve amivel kicsit megnyugtatott és tovább táncoltunk. El sem hiszem, hogy erre rávett, hogy vele ismétlem VELE táncolok akit nem igazán bírok. - És amúgy miért nem bírsz minket? - kérdezte meg. - Nem is ismersz minket.
  - Pont ezért. - mondtam nyugodtan és mikor vége lett a számnak visszamentem és elvettem egy muffint az asztalról. - Olyan hülyeség szerintem ezeket is kidíszíteni. - osztottam meg a gondolatomat Liam-el amire ő egy nevetéssel reagált. Ebben nem tudom, hogy mi a vicces de rendben. Ő tudja.
  - Spontán a kinézet miatt. - mosolygott.
  -Az más. Harit? - nyomtam majdnem hogy az arcába.
  -Köszi nem. - tolta el a kezem nevetve.
  -Ki megyünk a teraszra? Muszáj levegőznöm, ha már megint összefutottunk. - indultam el a terasz felé, meg sem vártam a választ, de ahogy kiértem láttam, hogy velem tart. Pedig igazából reménykedtem, hogy most nem jön és így talán lerázhatom, de úgy látom, hogy ő lerázhatatlan.
  - Mesélj valamit magadról. - dőlt neki a korlátnak velem szemben mivel én leültem a kinti székre.
  - Neked miért kéne magamról mesélnem? - kérdeztem tőle felvont szemöldökkel.
  - Talán mert szeretnélek megismerni és akkor talán te is megismerhetsz engem. - válaszolta egyszerűen.
  - Na jó. Allison Greenfild vagyok, 18 éves kiskorom óta Londonban élek és itt is terveztem maradni. Van egy ikertesóm, őt már ismered. Tudod a szobros csaj. - mondtam neki amire felnevetett. Gondolom vissza emlékezett arra a napra mikor Bell azt akarta elérni, hogy ő szobor.
  - Várj. Ő az ikertesód? - nézett rám csodálkozva.
  - Tudom nem hasonlítunk nagyon. Kétpetéjű ikrek vagyunk. - vontam vállat. - Na folytatom. Van egy bátyánk aki 21 éves és apánkkal élünk. Anyánk valahol Miamiban sütteti a seggét a jelenlegi pasijával akit megint nem tudom, hogy hogy hívják mert kb kéthetente váltja a pasijait. Amúgy szeretem meg minden de akkor is nem a legjobb érzés, hogy anya nélkül nőttem fel. Például nem volt ott mikor az első randimra készülődtem és még akkor se mikor először szakítottam, és akkor se volt ott mikor a húgomat kellett vigasztalnom pont ugyan ezek miatt. - kezdtem el könnyezni. - És azt se tudom, hogy ezt miért mondom el neked. - nevettem fel keserűen.
  - Sajnálom. - ölelt meg. Kissé váratlanul ért de ez most jól esett.
  - Ugye tudod, hogy a mai este után ezt mind elfelejtjük és visszatér minden a rendes kerékvágásba. - néztem fel rá és letöröltem egy könny cseppet a szemem sarkából.
  - Gondoltam. - mosolygott.
  - Nem vagy te olyan buta fiú mint azt gondoltam. - nevettem.
  - Te meg nem vagy olyan jégszívű mint azt hittem. - mosolygott rám.
  - Mert nem szeretem az ilyen tinisztárokat mint ti. Justin Biebert is utálom, és vele is volt szerencsém összefutni hála apa miatt aki azt hitte, hogy szeretjük és vett koncertjegyet. Ami méghozzá VIP volt. - forgattam meg a szemeim mire megint egy jókora röhögést váltott ki Liamből.
  - A mi koncertünkre nem akart jegyet venni apukátok? - kérdezte mosolyogva.
  - Nem próbálkozott meg vele mert a Justin-os koncert után nem álltunk vele szóba kb két hétig annyira kihatott ránk az a koncert.
  -Pedig Justin jó fej. - bólogatott mint egy bólogató kiskutya. Tudjátok az akinek ha rángatod a testét a feje is rángatózik és akkor az olyan vicces. Legalábbis én nevetek rajta. De én képes vagyok a nagy semmin is nevetni szóval ez mellékes.
  - Aha. Biztosan. Nem mentünk oda se autógrammot kérni se fényképet kérni tőle így alkalmunk se volt vele beszélni. - mondtam egyszerűen és felálltam a székről ahol eddig ültem.
  - Hova mész? - kérdezte mert gondolom kicsit meglepődött, hogy hirtelen csak úgy felálltam.
  - Be. Fázok. Tudod tél van és én csak egy egybe ruhába vagyok kint ami ujjatlan. - világosítottam fel.
  -Maradj, itt a pulcsim. - kapta le magáról és nyomta a kezembe.   - Köszönöm, de te nem fogsz fázni? - vettem fel a pulcsit.
  - Nem. Jó így nekem. - mosolygott és tovább folytattuk a beszélgetést.

*Bella*

  -Kérsz egy turmixot? - mosolygott a szőke srác. Az arcát nem láttam de a hangja ismerős volt.
  -He? Nekem mondtad? - néztem rá.
  -Szia Bella. - köszönt a szőke.
  -Te ki vagy? - néztem rá.
  -Majd rájössz magadtól.
  -Hát jó.. igen kérek. - mosolyogtam.
Odamentünk és ittunk egy-egy turmixot. Szép is lett volna ha nem kerül a ruhámra.
  -Mi a .. ? - háborodtam fel mikor a szőkét valaki hátulról kishíján letarolta.
  -Nem én voltam. - mentegetőzött szőke.
  -Tudom. Te ott. - kaptam el a vállát. -Nézd mit csináltál.
A srác megfordult és én felismertem.
  -Már megint te? - néztem rá idegesen. -Nézd meg mit csináltál.
  -Szia hisztis. - mosolygott idegesítően.
  -Te ezt direkt csinálod? - próbáltam lehiggadni.
  -Nem. Ez véletlen. A sors akarja hogy mindig összefussunk...
  -Inkább a sors azt akarja hogy beüssem a képed. - tettem karba a kezem.
  -Jólvan. Mért ennyire fontos ez a ruha? - nézett a szemembe.
  -Mert a báttyámtól kaptam. Életében először vett nekem valamit. - méregettem a ruhámat.
  -Jó bocsi. Kifizetem a tisztítást. - turkált a zsebébe.
  -Azt teszed. És most rögtön. Indulunk. - húztam ki a bálteremből.
Kibaktattunk a kocsijukhoz ami mellesleg egy kisbusz volt, kinyitotta az ajtót hogy beüljek.
  -Nem vagyok béna. Ki tudom nyitni az ajtót. - csuktam vissza majd újra kinyitottam.
  -Hát te nem vagy komplett. - nevetett Louis.
Mindketten beültünk és Louis rám nézett.
  -Vedd ezt fel. - nyomott a kezembe egy piros farmert és egy csíkos pólót.
  -Valami Louisának akarsz felöltöztetni? Azt hiszik járunk. - háborodtam fel.
  -Ne kombinálj öltözz már. - szólt rám.
  -De ne nézz ide. - 'kiabáltam' rá.
Mire odaértünk én úgy néztem ki mint ő. Vagyis.. én az ő ruháiba ő meg öltönybe. Hozzátenném: jó illata volt a ruháinak. Beadtuk a ruhát majd közölték hogy holnap érte jöhetünk, Louissal elhozatom magam.. végül is ő fog fizetni.. ő öntött le ő jön érte.
Másfél óra alatt megjártuk és már a bálba is voltunk. De ezúttal másik ruhába. Allie nagyon beszélgetett egy sráccal a teraszon, gondoltam ott hagyom Louist és odamegyek hozzájuk.. ez nem volt ilyen egyszerű..

*Allie*
Bella sétált ki a teraszra, nem tudom kinek a ruhájába.
  -Mi van rajtad? - néztem végig rajta.
  -Egy férfi piros csőnadrág, és egy férfi csíkos póló a halvány rózsaszín magassarkúmmal. - mutogatott. -Ízléses nem?
  -Ja.. - néztem rá furcsán.
  -Szia Bella én Li.. - kezdte volna el de befogtam a száját.
  -Lionel. Igen ez az. Ő itt Lionel. - mutattam rá. -Na de az ki ruhája? - tereltem a témát.
  -Ez kérlek szépen.. ömm.. Lucas ruhája. - "Lionel" az az igazi nevén Liam, nagyon méregetni kezdte Bellát.
A hazudozásomból Louis mentett ki. Nem gondoltam volna hogy ilyet mondok de örülök hogy itt van.
  -Szia Liam. - intett "Lionelnek"
  -Szia Lucas. - köszönt oda Bella.
  -Lucas? Az meg ki? Már a nevemet sem tudod? - nézett furán Bellára.
  -Ki az a Liam? Ő nem Lionel? - néztem értetlenül a másik fiúra.
  -Ő Lionel! Lucas bolond. - mondtam határozottan.
  -Most mivan? - nézett rám Louis.
  -Semmi. Gyere Lionel mennyünk innen. Ezek megőrültek. - húztam befelé Liamet aki visszarántott.
  -Ne. Ez most érdekel. - nevette el magát.
  -Nem érdekel téged! Gyere. -húztam be.
  -De érdekli. - húzta ki Louis.
  -Engedd el vagy tökön rúglak. - löktem félre Louist.
  -Ez a tökön rúglak Zayn-es csaj. - örvendezett Louis.
  -Nem.. Izabella vagyok. - mondtam magabiztosan az első eszembe jutó nevet.
  -Ha én Lucas vagyok, ő Lionel, ő pedig Izabella akkor te maradsz hisztis!? - nézett furcsán a hugomra.
  -Mivan? - értetlenkedett Bella.
  -Jó elmagyarázom. Nem akartam hogy tudd hogy én Liammel beszélgettem egész este ezért azt hazudtam hogy ő Lionel. Érted? - néztem Bellre.
  -Ja. Ez Louis. Ez pedig a ruhája. - nézett rá, majd magára.
  -Ez kész. - nevetett "Lionel és Lucas."
  -Gyere Lucas ideje mennünk - húzta el Liam, Louist.
  -Sziasztok. Hisztis holnap megyek érted. - mosolygott huncutan Louis.
Amint bementek rögtön letámadtuk egymást Bellával:
  -Hova visz? - támadtam le a kérdésekkel.
  -A tisztítóba. Szerinted mért vagyok az ő ruhájába? - ráncolta a szemöldökét. -De egész jó illata van. -kezdte szagolgatni.
Én csak egy nevetéssel reagáltam.
  -És te mért vagy "Lionel" pulcsijába? - nevetett.
  -Mert fáztam. - mondtam egyszerűen.
  -Bár fáztam volna és nem lesz kaputt a ruhámnak. - indult el befele.
  -Szerintem mennyünk haza. - fogtam meg a kezét és elindultunk hazafele.

Ebbe a ruhába volt Bella: