7.fejezet - Randira? Veled?

*Bella*
Úgy ahogy de Louis belökdösött a kocsiba.
  -Remélem tudod hogy ezennel járunk. - mondta az utat figyelve.
  -Hogy mi? Ha így akarsz célozni bármire is NEM, NEM és NEM! - háborodtam fel.
  -Tudod a tv-sek kombinálnak - vágta rá.
  -Ja. Oké. - mondtam halkabban.
  -Rá érsz holnap? - nézett rám. De csak egy pillanatra.
  -Nem. - vágtam rá gyorsan.
  -Tudom hogy ráérsz. - nevetett fel.
  -Akkor miért kérdezed? - fordultam felé.
  -Csupán a tapintatosság miatt. - mosolygott. Újra.
  -Akkor igen ráérek. Miért is?
  -Hétre érted megyek. Készülj el. - piros lett a lámpa ezért rám nézett.
  -És erről mikor is kérdeztél meg? - vontam fel a szemöldökömet.
  -Nem szoktam kérdezősködni.. cselekedni szoktam. - kacsintott majd az út többi része csendben telt. Már csak a háznál álltunk meg. Kiszálltam és meg se várva Louist besiettem a házba. Majdnem berúgtam az ajtót de úgy döntöttem csak kinyitom.
  -Bella. - nézett rám mérgesen Josh.
  -Mivan? - léptem oda.
  -Mért nem mondtad hogy van barátod? - csodálkozott.
  -He? - néztem értetlenül.
  -Tudod te azt. - ölelt át.
Louis belépett az ajtón majd a ruhámmal szenvedt.
  -Louis mért nem mondtad hogy barátnőd van? - néztek rá a fiúk.
  -Ja hogy úgy.. - mondtam flegmán.
Louis csak értetlenül nézett rájuk.
  -Ne játszd a hülyét. - nevettek a fiúk.
  -Nem járunk. - jelentettem ki. - Felejtsétek el. Te pedig engem. - néztem Louisra.
  -De.. - kezdett bele.
  -Holnap este után. - kiabáltam vissza a lépcsőről.
Felmentem a szobámba és benyomtam a tv-t.

*Allie*

Gyorsan hazaértünk. Ahogy beléptünk az ajtón mindenki ránk nézett és faggatózni kezdtek.
  - Hol voltatok ti ketten? - kérdezte Josh. Az aggódó bátty.. Ja tévedtem.
  - Őőő.. Kávézni? - mutattam fel a Starbuck-os poharat.
  - Ne igyál kávét mert hiperaktív leszel és erősebbet ütsz. - vette volna el a kávémat Josh de én úgy védtem mintha az életem lenne a kezembe.
  - Hagyjál már békén. - mondtam és hasba ütöttem mire ő szinte összerogyott és egy "én megmondtam" után elterült a kanapén. Én röhögve felsétáltam a szobámba de a két szerencsétlen (akarom mondani Louis és Zayn) utánam jöttek.
  - Ti meg? - fordultam vissza hozzájuk eléggé hirtelen mert Zayn hátra esett Louis karjaiba.
  - Megbeszélni akarjuk a holnapot. - mondta Louis és bement a hugom szobájába. Abból a jelenetből már csak annyit láttam, hogy Bell üvölti, hogy tegyél le majd hasba rúgja Louist és mindketten a földön fekve egymást hibáztatva veszekednek. Mikor már két perce azt néztem, hogy Louis Bellán fekszik és közbe a drága testvérem ordít míg Louis normális hangnemben beszél én megszólaltam.
  - Nem arról volt szó, hogy a holnapról akarunk beszélni? - kérdeztem és leültem törökülésbe és amolyan "hallgatlak titeket" nézéssel bámultam rájuk.
  - Szóval arra gondoltunk.. - kezdte volna el Zayn de Bella belekiabált.
  - Én arra gondoltam, hogy ez a pozíció elég kényelmetlen és ez a dagadék végre leszállhatna rólam. - mondta és egy lökéssel földre terítette Louist aki seggét fájlalva felállt és folytatta amit Zayn elkezdett.
  - Arra gondoltunk, hogy együtt elmegyünk egy ideig majd mi kiteszünk téged és Zaynt a pizzázónál és mi tovább megyünk. Na? - kérdezte.
  - Jó. De az én kocsimmal megyünk, hogy ne legyen nagy felhajtás. - mondtam mire Bella elkezdett bólogatni, hogy ő egyetért ezzel.
  - Szerintem is jó ötlet. Nem akarom, hogy ezzel az idiótával megint lekapjanak és úgy állítsanak be minket mint egy pár. - mutogatott Louisra. Megbeszéltünk, hogy holnap 7-re jönnek értünk és utukra engedtük őket vagyis szinte lelöktük őket a lépcsőről. Zayn még vissza üvöltött, hogy "vendég szeretet megint ott van" majd kisétáltak az ajtón. Bella felvetette az ötletet, hogy dobáljuk meg őket virág földdel az erkélyről de sajnáltuk rájuk a földet így hagytuk a tervünket későbbre mikor lesz sok virágföldünk itthon. Mire elmentek már kilenc óra volt és eléggé fárasztó napunk volt úgyhogy elmentünk fürdeni.

*Bella*

Fürdés után még lementem Joshoz aki magányosan nézte a Hannah Montana-t és nem bírtam megállni hogy ne énekeljem el a főcímdalt.
  -Neee !! - fogta be a fülét.
  -Én is szeretlek. Te figyu.. honnan ismered Harryt? - ültem az ölébe, és karoltam át a nyakát.
  -Hmm... nem is tudom hogy elmondjam e.. - nevetett. -Egyébként mivan Louissal?
  -Léccives. - pusziltam meg.
  -Egy csapatba játszottunk régen.. általánosban. Na de mivan Louissal? - ismételte.
  -Holnap moziba visz. - mosolyogtam.
  -Értem.. és mit veszel fel? - puszilt meg ő is.
  -Hát szerintem farmert, sportcsukát és egy kabátot. - vigyorogtam.
  -Csini leszel. Mint mindig. - ölelt át.
  -Josh úgy szeretlek. - löktem meg a fejét. -Mi van a szőkével?
  -Én is hugi. Semmi.. ugyan olyan hülye mint volt. Már nem járunk.
  -Köszönöm istenem. - kezdtem puszilgatni az arcát. Majd elfutottam azt kiabálva hogy "ezt elmondom Allienek" futottam fel az ajtajához. Benyitottam és halálra rémültem.. : Allie az ajtófélfának dőlt és karba tette a kezeit.
  -Ho.. honnan tudtad hogy jövök? - vágtam ijedt arcot.
  -Mert a "ezt elmondom Allienek" üvöltözésedre még a halottak is felébrednek. - kopogtatta meg a homlokomat.
  -Mi a .... - néztem végig a szanaszét dobált ruhákon.
  -Nem tudok mit felvenni. - rogyott le az ágyra.
  -Ennyire érdekel hogy mit veszel fel? - kérdeztem meglepődve.
  -Csak nem jelenhetek meg egy szakadt göncben.
  -Vedd ezt. - adtam a kezébe a földről egy pólót.
Úgy döntöttem ha ő ennyire túlreagálja.. akkor én mért ne? Átmentem a szobámba és szétdobáltam a ruháim. Majd megtaláltam a mekis táskámat, mármint amit otthagytam de visszahozták. Kikaptam belőle a pénztárcám és egy papír díszelgett benne: "Gondoltam hogy az első kettőt kidobjátok. Legalább írd fel valahova: (száma) Louis.xoxo"
Az asztalra dobtam a cetlit és átmentem Alliehez aki már pakolta össze a cuccait.
  -Harry. És. Josh. Egy focicsapatba játszottak. - tagoltam.
  -Ez szuper. - nevetett.
  -Sziasztok. - hallatszott egy ismerős fiúhang az ajtóból.