8.fejezet - Ez most komoly??

 *Allie*
  - Apa! Te ilyenkor itthon? Nem dolgozol? - ugrottunk a nyakába.
  - Ma hamarabb haza engedtek. De mi ez a kupi? - nézett körbe a szobámba.
  - Randijuk lesz holnap. - vigyorgott mögüle Josh. Nem is vettem észre, hogy itt van ő is.
  - Kikkel? - nézett ránk.
  - Szerinted? - kérdezte.
  - Ja azok a rendes fiúk akiket beengedtem ma? - kérdezte mosolyogva.
  - Mi ugyanazokról beszélünk? - kérdezte Bella csodálkozva mire én felnevettem. Vicces, hogy apa és Josh bírja őket mi meg nem. Ennek nem fordítva kéne lennie?
  - Talán ha jobban megismernétek őket pont hogy ti is ezt gondolnátok. - ült le az ágyamra Josh miután lesöpörte a földre a maradék ruhámat.
  - Ne most legyél a bölcs bátty. - vágta hozzá a párnámat Bella.
  - Örülök, hogy az én szobámba kell ezt mind megbeszélni, meg annak is, hogy jó dobálni a cuccaimat. - fintorogtam és felvettem a földről a lesöpört ruháimat, azokat betettem a szekrényembe, akarom mondani begyűrtem, majd a földről felszedtem a párnámat.
  - Mikor jönnek? - kérdezte apa mosolyogva.
  - Ne mosolyogj! És hétre de te nem leszel itthon. Ugye? - kérdezte Bell reménykedve.
  - Sajnos nem. De jó szórakozást nektek. - puszilta meg mindkettőnk fejét, majd Josh-al lepacsizott és bevonult a szobájába. Még Josh bent maradt de mi után szépen megmondtam neki, hogy aludni óhajtok ő is kifáradt. Bella még bent maradt nálam egy ideig. Át beszéltük, hogy holnap aki hamarabb kel az ébreszti a másikat és ő is elvonult aludni.

Reggel nem tudom hogy hogy sikerült de egyszerre léptünk ki az ajtón Bell-el. Ilyenkor mindenki azt mondaná, hogy ikertelepátia, de mi csak azt mondjuk, hogy a véletlenek műve ami igaz is.

*Bella*
  -Csáá. - köszönt Allie.
Én csak biccentettem majd egymás mellett indultunk le a lépcsőn.
  -Idő? - dörzsölgettem a szememet.
  -12:06 - mondta Josh miközbe kajált
  -Már is? - ment ki az álom a szememből.
  -Már csak hét óránk van elkészülődni. - ásítozott Allie.
Én felrohantam és lefürödtem meg a hajamat is megmostam igen ez egy óra volt. A hajam szárítása még fél óra. És a beállítása is meg van 30 perc. Öt órám maradt. Lementem a földszintre ahol a testvéreim a kanapén ücsörögtek és egymást nézték.
  -Mit csináltok? - néztem kérdően rájuk.
  -Farkas szemet nézünk. - mondták mintha ez természetes lenne.
  -Ja oké. Akkor én gépezek. - emeltem fel az asztalról a laptopot.
Úgy két órát laptopozhattam mikor ráuntam és felmentem kisminkelni magam. Csak szokásosra, ez szintén fél óra volt. Ettem valamit mert korgott a gyomrom ez megint csak fél órát vett el az életemből. Két óra maradt amit úgy ütöttünk el hogy mindent újra és újra átbeszéltünk ami erről szólt: "Nem bánom ha egy órával előbb jöttök értünk" amit Allie mondogatott és a "Még mit nem hogy lemaradjak a film végéről" visszaszólások tőlem. Ja meg a búcsúzkodás meg a készülődés.

Csöngettek. Végre. Nem azért mondom mert menni akartam. Csak túl akartam lenni mind ezen.
  -Mehetünk hisztis? - nyújtotta a kezét Louis.
  -Igen Lucas. - vágtam rá majd félretoltam a kezét.
Mind a négyen beszálltunk a kocsiba én és Louis elöl. A többiek hátul ültek.
  -Először kiteszünk a pizzázónál. - mosolygott majd 20 perces autókázás után megállt egy sötét utcába.
  -Mond hogy nem ide hozol. - nézett Allie, szúros tekintettel Zaynre.
  -De mondja. Sziasztok. - sürgette őket Louis.
Mindketten kiszálltak. És én meg Louis mentünk tovább. Elkezdett esni a hó.
  -Most a semmi közepén kell tovább mennünk? - kérdeztem 'ijedten'.
  -Hát te nézed a térképet nem én. - nevette el magát.
  -Jó most balra. - amint kimondtam annyit éreztem hogy megfejeltem a kocsit. -Ez meg mi volt?
  -Azt hiszem neki mentünk egy fának. - szálltunk ki mindketten a kocsiból.
  -Ez most komoly? A semmi közepén vagyunk és csak egyetlen egy fa van.. te annak is neki mentél. Nézd meg mit csináltál a kocsival.

  -Csak moziba akartalak vinni. - tombolt Louis.
  -Még is itt vagyunk a semmi közepén, autó nélkül. - emeltem ki az 'autó' szót.
  -Nem az én hibám hogy bele okoskodtál a vezetési szokásomba. És amúgy is örülj hogy nem lett bajod.
  -Nekem nem. De összetörted a testvérem kocsiját. - mérgelődtem.
  -Sajnálom. Megoldjuk

  -Louis William Tomlinson ! Vigyél innen engem. - kiabáltam rá.
  -Mi van? Te tudod a teljes nevem? Honnan? Ez gyanús. - csillant fel a szeme.
  -Ráhibáztam. - mondtam magabiztosan.
  -Ráhibáztál. Persze. - mosolygott.
  -Hogy jutunk el innen? A semmi közepéről? És egyre jobban esik a hó. Fázok. - és visszaültem a kocsiba.
  -Gyere már keressünk egy telefonfülkét. - nyitotta ki az ajtót.
  -Louis ezt te sem gondolod komolyan. A semmi közepén egy telefonfülke? Ne nevettes már. Keressünk egy házat. - mondtam neki mire 'kirángatott' a kocsiból.
  -Menjünk. - mondta és elindultunk.
  -Louis fázok. - néztem rá.
  -Én is. - adta válaszul. Hülyébb mint gondoltam.
  -Louis fázok. - folytattam.
  -Én is. - ismételte magát.
  -Az istenit már fázok. - mondtam ezt már hangosabban.
  -Mint már mondtam én is fázok. - nézett rám.
  -Louis.. látom nem érted a célzást.. add már oda a kabátodat. - szóltam rá.
  -Még mit nem. Hogy fázzak?
  -Például. - tártam szét a karom de megbántam mert így méghidegebb volt.
Louis elkezdte lehúzni a kabátját és a fél oldalából kibújt.
  -De van hely kettőnknek. - mosolygott.
Hát jó.. Odamentem és bebújtam a kabát fél oldalába.
  -Louis fázik a kezem is. Van kesztyűd? - kezdtem a kabátja zsebébe kotorni.
  -Ha lenne.. szerinted nem vettem volna fel? - nézett értetlenül rám.
  -De megfagynak az ujjaim. - nyávogtam.
  -Jajj hisztis. - amint kimondta ujjait az én ujjaimra kulcsolta. Az az megfogta a kezem. Nem ellenkeztem meg semmi mert így már kevésbé volt hideg.
  -Amúgy.. -kezdte el.
  -Amúgy? - ismételtem.
  -A ruháimat mikor adod vissza?
  -A ruháimat mikor adod vissza? - ismételtem megint. - Mivan? Neked folyton a ruháidon jár az eszed? - kezdtünk nevetni.
Jó sok séta után megláttunk valamit azt hiszem a reményt ...

Ezalatt:
*Allie*
Louis kitett a pizzázónál. A sötét utcába. Zayn odasétált az ajtóhoz és a kulcsot a zárba próbálta nyomkodni.
  -Nem illik bele. - idegeskedett.
  -Mivan? Zayn csináld már mert nagyon fázok.
Zayn a pizzázó melletti buszmegálló tábláját olvasgatta.
  -Hát persze.. mert Louis rossz pizzázónál tett ki. És már nem jár erre busz se. - idegeskedett.
 - Akkor vigyél oda a jóhoz. - mondtam dideregve mert már tényleg hideg volt. Lehetett vagy minusz 8 fok. Zayn elő vette a telefonját és gondolom onnan nézte le a
címet.
  - Ezt nem hiszem el. - mordult fel majd felém fordult. - Sétálnunk kell vagy egy órát. - mondta majd elindult. Én csak néztem utána majd megindultam én is.
  - EGY ÓRÁT? Ugye ezt nem gondoltad komolyan.. - mondtam és elkezdtem sietni utána ugyanis eléggé gyorsan haladt.
  - Igen egy órát. - ismételte meg.
  - Én addig meg fogok fagyni.- nyafogtam.

Egy ideig sétáltunk egymás mellett mikor megszólaltam.
  - Zayn én fázok. - mondtam mire ő átölelt. - Látom nem értetted a célzásomat. Én a kabátodra hajtok. - vigyorogtam rá.
  - Ja, hogy úgy. - forgatta meg a szemeit. - Az marad rajtam. Bocsi. Meg kell elégedned velem és az ölelésemmel. - mosolygott rám.
  - De én a kabátodat akarom. - toporzékoltam mint egy óvodás.
  - Azt akarod, hogy megfagyjak? - kérdezte kb öt oktávval feljebb az eredeti hangján.
  - Te megfagyhatsz. Én nem. Nem tűnik fel senkinek ha egy bandataggal kevesebben lesztek. - rántottam vállat.
  - Azt mondod? - nézett a szemembe.
  - Nem akarok farkasszemeset játszani. Reggel Josh-al játszottam már. Én a kabátodra hajtok még mindig.
  - Nem kapod meg. Na gyere. - húzott maga után. Sok sok és még annál is több séta után végre oda értünk ahova kellett volna. Csak, hogy sötét volt.
  - Zayn ez zárva van. - mondtam idegesen.
  - Nem nincs. Itt a kulcs. - mondta és kinyitotta az ajtót. Bent meleg volt amit nagy örömmel díjaztam mivel már minden testrészem átfagyott a nagy fagyban. Zayn épp zárta volna be az ajtót, mikor egy reccsenést hallottam.
  - Mondd, hogy ez nem a kulcs volt. - csuktam be a szemem nyugtatás képp.
  - Ez nem a kulcs volt. - mondta mire felsóhajtottam.
  - Hála az istennek.
  - Minek örülsz? - nézett rám.
  - Annak, hogy azt mondtad, hogy nem tört bele. - világosítottam fel az előbb említett mondatára.
  - Te kérted, hogy mondjam azt. Azt nem mondtad, hogy az igazat mondjam. - nézett rám mire szerintem nekem az idegességtől tűz piros lett a fejem.
 - Zayn Jawadd Malik. Nem igaz, hogy nem lehet rád bízni egy ajtó bezárását sem. - néztem rá idegesen.
  - Nem tehetek róla, hogy szar az ajtó. - kezdett mentegetőzni.
  -Igazad van az ajtó a hibás. - förmedtem rá.
  -Éhes vagyok. - terelte a témát.
  -Ott a sütő. Ha működik. - mondtam gúnyosan.
  -De én nem csinálok..
  -Hát jó.. - majd felálltam és a sütőhöz léptem. a tészta kész volt nekem már csak a cuccot kellet rátennem és azt be a sütőbe.

Elkészült  a pizza és úgy ahogy de ki is hűlt. Helyet foglaltam az asztalnál és elkezdtem enni a pizzát mikor az áram hirtelen elment.
  -Remek. - jelentette ki.
Én már nem is foglalkoztam vele mikor Zayn a pizzám felé nyúlt és rácsaptam a kezére.
  -El a kezekkel a pizzámtól. - mondtam mérgesen. -Csinálj magadnak!
  -És mégis hogyan? - förmedt rám.
  -Az már a te bajod. - szóltam rá.
  -Naa felezzük már meg.
  -Nem kapsz. És nem tehetek róla hogy elhívtál randizni, majd Louis rossz pizzázónál tett ki, majd úgy hét kilómétert gyalogoltam a térdig érő hóba, végül ideértünk de te beletörted a zárba a kulcsot és még a villany számlát se vagy képes befizetni! - kiabáltam rá.
A nagy sötétbe csámcsogást hallottam ami nem az enyém volt. Elővettem a telefonomat és világítani kezdtem.
  -Hogy az a ... - szedtem ki Zayn kezéből a pizzát.
  -Éhes vagyok na. - harapott bele újra.
  -Inkább hívj valami lakatost. - förmedtem rá.

  -Csak két nap múlva tudnak kijönni. - jött vissza Zayn.
  -Hogy mi? Eddig csak egy óráról volt szó.. most már rögtön két napot veled? - szörnyűlködtem.
  -Most Louisék biztos eszik a finom laktató popcornt meg nachost a finom kólával egy cuki film alatt. - mondogatta Zayn.
  -Van egy tervem. - néztem Zayn szemébe.