9.fejezet - "Luxus" Motel és a Pokol ház

 *Allie*

- Van egy tervem. - néztem Zaynre aki felvont szemöldökkel nézett rám. - Rúgjuk ki az ajtót.
  - Te meg zakkantál. - rázta a fejét hitetlenül. - Egyszerűbb lenne kimászni az ablakon nem?
  - Normális vagyok. - mondtam és elindultam a wc fele. Szerencsémre pont hogy nem volt olyan magason az ablak így simám kitudtunk jutni. Pedig az ajtós ötlet jobban tetszett.
  - Segítsek? - kérdezte Zayn tőlem mikor épp mentem volna ki.
  - Nem vagyok béna. Kitudok menni egyedül is. - válaszoltam és valahogy sikerült kimásznom azon a kis lyukon. Utánam jött Zayn is és elindultunk volna.
  - Most merre? - néztem körül mert mindent ellepett a hó. Semmit se láttunk.
  - Szerintem erre. - mutatott jobbra.
  - Szerintem meg pont, hogy arra. - mutattam balra.
  - Menjünk akkor előre. - indult el és húzott maga után. Én nem szólaltam meg csak mentem utána. Kb fél órás gyaloglás után megláttunk egy motelt.
  - Nézd egy motel. - mutatott Zayn arra fele.
  - Nem vagyok vak én is látom. - mondtam gúnyosan és elindultam az épület fele, mikor megtorpantam és Zayn-re néztem.
  - Mondd, hogy van nálad pénz. - néztem rá reménykedve. Ő csak kutatott a zsebébe és nyugtázta, hogy nincs. - Hát ez remek. - morogtam az orrom alatt.
  - Nyugi. Lerendezem. - mondta és besétált az ajtón. A pult mögött egy kb 16 éves kis csaj állt.
  - Úristen te vagy Zayn Malik? - mondta egy kicsit hangosabban a kelleténél.
  - Igen én lennék. Figyelj. Nincs nálunk pénz és nincs hol aludnunk. Nem kaphatnánk egy szobát ma estére? Ahogy pénzhez jutok visszajövök és kifizetem. - mosolygott a lányra aki szinte elolvadt tőle majd kaptunk egy kulcsot. Felmentünk a szobához és ahogy benyitottam megakadt a szemem az ágyon. A szoba közepén volt egy ágy ami mellesleg EGY személyes volt.
  - Ez a nap nem akar nekem sikerülni. - fogtam a fejem és leültem az ágyra.
  - Úgy néz ki együtt alszunk. - mosolygott sunyin mire én felvontam a szemöldököm és válaszoltam neki.
  - Na azt már nem. Én nem alszok veled együtt egy egyszemélyes ágyba. Veled kell töltenem az egész éjszakát és még egy ágyba is aludjak veled? Hol élsz te mese országba? - kezdtem el feljebb vinni a hangom mire ő elcsitított azzal a magyarázattal, hogy nem csak mi vagyunk ebben a hotelben.
  - Te csak ne csititgass engem. - emeltem fel a mutató ujjam és fenyegetően ránéztem amit ő vigyorogva nézett végig amit meg kell hogy mondjak kissé idegesített.
  - Fürödjünk meg és eldöntjük ezt az alvásos cuccot. - én csak váll rántva bementem a fürdőbe. Épp vettem volna le a pólóm mikor megláttam egy egeret a csapon és nyugodtan kisétáltam Zaynhez majd sokkolt tekintettel az ágyra ültem.
  - Én ma nem fürdök. - mondtam rezzenéstelen arccal.
  - Mert? - nézett rám értetlenül.
  - Egy egér volt a fürdőbe. Ismétlem egy egér volt a fürdőben. - néztem rá. Ő a mondatomon felröhögött és bement a fürdőbe ahonnan vigyorogva jött ki azzal a mondattal, hogy nyugodtan bemehetek mert nincs ott semmilyen egér.
  - De ott volt és én nem megyek el. Mi van ha fürdés közben megjelenik és megharap? És ha veszett? - néztem rá. - Oké. Aludni se alszok. - könyveltem el magamba.
  - Annyira beszari vagy. Addig nem alszol míg az egér meg nem hal vagy mi?
  - Kábé. - vágtam rá és befeküdtem az ágyba.
  - Nem is tudtam, hogy te félni is tudsz. - nézett rám mint ha valami újdonságot mondana azzal, hogy én félek valamitől.
  - Én is emberből vagyok. Félhetek én is nem? - kérdeztem tőle.

Zayn a telefonjával babrált. Én kivettem a kezéből és elkezdtem rajta játszani.
 - Persze. Igen Allie elveheted a telefonom. Nem baj. Nem csináltam rajta semmi fontosat. - mondta gúnyosan Zayn.
  - Mióta fontos az Angry Birds? - néztem rá és felé mutattam a telefonját.
  - Nekem igen is fontos. Most akartam megdönteni a rekordom. - mondta és próbálta kivenni a kezemből a telefont.
  - Haggyál. Miattad vagyunk itt szóval most én telefonozok. - nyújtottam rá a nyelvem.
  - Mi van a te telefonoddal? - nézett rám kérdően.
  - Lemerült. Miattad. Nem hoztam töltőt se. - mondtam majd tovább nyomogattam a telefonját.
Még egy kicsit játszottam de elnyomott az álom. Amire nem vártam mert féltem a patkánytól.

*Bella*

A reményt... egy házat.
  -Van isten. - nézte a házat pislogás nélkül Louis.
Odalépkedtünk a házhoz és bekopogtunk. Egy asszony nyitott ajtót.
  -Jó estét! Lerobbant az autónk. Nem tölthetnénk itt esetleg az estét? Lekötelezne. - mosolygott Louis.
  -Nem épp lerobbantunk. Ez a farjankó neki ment egy fának. - mutogattam.
  -Persze jöjjenek csak beljebb. - tessékelt be a néni.
  -Ó mami. - futott oda egy kisfiú. -Csak nem vendégünk érkezett?
  -De igen. - vigyorgott Louis. Majd elengedte a kezem és levette a kabátját rólam. -Louis Tomlinson vagyok, ő pedig Bella Greenfild.
  -Milyen udvarias.. magával kezdi. - néztem Louisra.
  -Ő az én édesanyám Teresa, én pedig a gyermeke Eliott. - hajolt meg a kisfiú(?)
Gondolom ez valami köszönés féle lehetett.
  -Eme csodás házban két szép szoba van, és egy konyha. - mutatta a néni.
  -És fürdőszoba? - kérdeztem reménykedve.
  -Az micsoda? - nevette el magát Teresa.
  -Mellékhelység. - jelentettük ki. De még mindig érthetetlen tekintetet vágott. - Ahova pisilünk, meg ahol fürdünk.
Kis idő múlva megmutatta Teresa hogy hol fogunk aludni. Egy szoba amibe csak egy ágy volt az is szalmából és elvileg francia ágy volt. A konyha egy speizből és egy asztalból állt, ami eléggé rozoga. Allie már biztos otthon van. Egy életre szobafogságot kapok.

 Egy óra telt el. Nem hittem hogy van egy perc amit nem vitázunk végig Louissal. De sikerült. Egy órája ültünk egymással szembe az asztalnál.
  -Befejeznéd? - emeltem fel a fejem az asztalról.
  -És mégis mit? - nézett értetlenül.
  -A csörgést. - mutattam a kezére.
  -Ja hogy... - kezdte el.
  -Csókolóztál már? - tette fel hirtelen a kérdést.
  -Nem. - amint kimondtam eléggé meglepődött. - Az igazira várok.
Ezt kínos csend követte mikor megérkezett a nem várt kiscsákó.
  -Eme képet tipegő koromba mázoltam. - jelent meg a kisfiú valami kecske szarral rajzolt képpel.
  -Louis. Mért. Hoztál. Engem. Ide? - mondtam tagolva és minden tagolás után az asztalba vágtam a fejem.
  -Ez egy igen jó kérdés. Aludtunk volna a kocsiba. - nézett megállás nélkül.
  -Juttass. Ki. Innen. - vertem még mindig a fejemet az asztalba.
  -Ne csináld! Össze esik az asztal. - szólt rám.
  -Ezzel arra célzol hogy nagy a fejem? - kérdeztem felháborodva.
  -Dehogy is. - nevetett.
  -Ajánlom. - tettem le a fejem az asztalra ami abban a pillanatban összeesett.
Louis csak egy hangosat horkantott ami nevetés akart lenni.
  -Talán mégis nagy a fejem? - fogdostam a fejemet.
  -Dehogy nagy. - jött oda és puszilta meg a homlokom.
  -Ideje lefeküdni korán szándékozik jönni a lovas. - mosolygott a néni.
Hogy ez alatt mit értett azt nem tudom.. de nem is akarom.
  -Menjünk. - húztam fel a székről a még mindig nevető Louist.
  -Akkor hogy alszunk? - mosolygott huncutan.
  -A francia ágy fele a kiskölyöké, a másik felén meg osztozunk. - mosolyogtam.
  -Nekem tökéletes. - ült le az ágyra.
Azt hiszem hamar elaludtam mert a kiskölyök csöndbe volt. Végre valahára. Nem tudom Louis mikor aludt el és hogyan de én a szokásos alvó pózomba aludtam. A többi rész Louisé megoldja valahogy azt hogy hogy férjen el ő is. Én úgy alszok hogy a két kezemmel fogom a párnát és a fenekemet kijjebb dugom meg a lábam kicsit behajlítom.

Lépjetek bee: https://www.facebook.com/groups/300492866718642/
És legyetek rendszeres olvasók is :D