68. fejezet - Hol van?

Felkaptam a ruhámat ami ma sem volt több egy szürke összeállításnál. Szeretek a kedvem szerint öltözni. Az én lelki világomba a szürke azt jelképezte, hogy tehetetlen vagyok. Mintha tök felesleges lennék az életbe. Az érzések tátongtak bennem, de kedvem semmi. Louis nélkül csak egy átlagos szerelmes tini lány voltam, aki minden este sírva alszik el. Éreztem, hogy haza kell mennem, éreztem hogy baj van.
Le ültettem Jasminet a Tv elé és a nappalin át a teraszra mentem, délután volt és a nap halványan sütött, szinte éreztem a tavasz melegét mikor megzavartak ebben.
  -Mi újság? - mosolygott Harry és szokásosan átölelt.

  -Haza kéne mennem, érzem, hogy baj van. - álltam fel a hintaágyból. Nem tudom mi lehet velem, de szerettem Harryvel lenni. Persze nem szerelemből, csak úgy barátilag. Ő felállt és olyat tett amire nem számítottam. Magához rántott és megcsókolt, nem ellenkeztem visszacsókoltam. Persze nem volt romantikus ez a csók, de jó volt. Szenvedélyes és hosszú.

  -Elvigyelek? - döntötte a homlokát az enyémnek.
  -Vigyázz Jasmine-re. - mosolyogtam majd nyomtam egy puszit az arcára és a pulcsimat is magamra kaptam. Futva indultam el haza, meg sem álltam. Az út közben, elég sok ember nézett engem, vagy épp fényképezett, de nem érdekelt. Beszélnem kellett Louissal, és Allievel. A ház előtt a csengőt nyomkodtam. Semmi. A zsebem mélyén kezdtem turkálni, mivel a biztonság kedvéért elhoztam a kulcsomat. Halkan nyitottam be, de teljes csend ült a lakásba. A nappali tele volt Liam és Niall cuccaival. Körül néztem az emeleten, és ahogy megállapítottam az én szobámba alszik Louis. A cuccai rendesen voltak összehajtva, az egész szoba rendezett volt. Az éjjeli szekrényemen, pár kép volt rólam és Louis családjáról. A közös képünkön gyengéden húztam végig a remegő ujjaimat.. Lehúztam az ágyról a takarót ami alatt tele volt gyűrött ruhákkal, és szennyesekkel. Gondolhattam volna, túl nagy rend volt hogy igaz legyen. A párna alatt, megtaláltam a hálóingemet.. Tisztán emlékszem, hogy az éjjeli szekrényem alsó fiókjába hagytam. Az íróasztalom fiókjába keresgéltem egy cetlit amit meg is találtam. A ceruza tartóból kiemeltem egy tollat és egy könyvet vettem le a polcról. Az ág mellé térdeltem, a cetlit a könyvre helyeztem és írni kezdtem: "Van mikor az ember élete túl szép, hogy igaz legyen.. az enyém túl szép volt de vége lett. Mindennek. Van, hogy amit hallunk, az nem igaz. Sajnálom. Mindent sajnálok!" A levelet ráragasztottam az egyik közös képünkre majd elindultam Harryhez.

Amikor beléptem a házba azt hittem szét robbanok az idegtől. Az ajtó nyitva volt. De a lakás üres. Vártam, hogy mikor vág valaki nyakon egy serpenyővel. De ez nem következett be. Jasmine.. Harry.. hol lehettek?
  -Ilyen nehéz egy rohadt cetlit írni hova mész? - ordítottam el magam, tudtam hogy Harry nem hallja ezt de igazam volt. De nézzük a jó oldalát: nem hagyta itthon Jasmine-t.
Idegesen kopogtattam a földnek a talpam, de semmi. Egy óra várakozás után kinyílt az ajtó.
  -Harry hol van Jasmine? - néztem rá idegesen ugyanis vele volt egy platina szőke lány de Jasmine sehol. -És hol voltál?
  -Ez a barátnőd? - mondta nyálas, lenéző hangon a platina.
  -Mi az hogy "ez"? Vigyázz már a szádra te ..... - igen.. nem valami szépen fejeztem be.
  -Lányok! - kiabálta el magát Harry. -Bella az úgy volt, hogy ....

*Allie*

Nem táncoltam sokat csak annyit, hogy kiengedjek magamból minden rosszat. Leültem az ágyra és gondolkoztam. Ekkor eszembe jutott a baba. Hirtelen a hasamhoz kaptam. Úristen, el is feledkeztem róla. Hogy lehetek ilyen feledékeny? Miközben ezeken gondolkoztam benyitott az egyik pasi.
  - Lassan indulunk. - nézett rám. Olyan más volt. Mintha bánná amit tesz vagy nem tudom.
  - Hova? - kérdeztem halkan és felnéztem rá.
  - A megbeszélt helyszínre. Elküldtük az üzenetet a barátodnak és érted jönnek. - húzott fel az ágyról és kivezetett a szobából.

*Zayn*

Egész éjjel idegeskedtünk a srácokkal Allie miatt. Bellát nem értük el és Harryt se. Én igazság szerint nem aludtam semmit és ahogy láttam Liam se. Utánam Liamnek számít nagyon sokat Allie mivel állításuk szerint ők legjobb barátok. Engem ez nem zavar mert örülök, hogy a az a fiú aki szinte a testvérem annak az én életemben szereplő legfontosabb lány a legjobb barátja. Éjjel találkoztam a konyhába Liammel. Köszöntünk egymásnak majd én kimentem a kertbe cigizni. Elég sok cigit szívtam el tegnap óta. Az sms ma fog jönni és a pénzt is gyorsan megszereztük.
  - Biztos, hogy ne szóljunk a rendőröknek? - kérdezte Liam mögülem.
  - Nem akarom veszélynek kitenni Őt. - néztem rá. Ők még nem tudják, hogy Allie terhes és egy ideig nem is akarjuk elmondani.
  - De nekem vagy egy ötletem. - fogta meg a vállamat és felvázolta a tervét.

Az sms megjött én pedig tökön ülve várom, hogy legyen már kilenc óra. Istenem annyira aggódok miatta. Vajon bántották? Esetleg kínozták? Mért pont őt vitték el? Én miért nem voltam jó?
  - Mehetünk? - kérdezte Louis. A kocsi kulcs a kezébe volt. Bólintottam és elindultunk.

67. fejezet - Hír és pénz

*Bella*

Jasmine a bárpulton ült és lóbálta a lábát, még Harry mellette próbált valami kaját gyártani. Tök aranyos volt, mint a filmekbe. Majd Harry oldalára fogta Jasmine-t és úgy kevergette a kislány az ebédet.
  -Mit főztök? - dőltem a bárpult oldalának. - Nem Josh nem neked mondtam.
  -Húslevest. - mondta büszkén Jasmine.
Leültem a kanapéra, hogy tudjak normálisan beszélgetni Joshhal.
  -Justin és Jasmine szülei kórházba vannak. - mondtam kicsit halkabban hogy Jasmine ne hallja.
  -Hol vagy? És ki vigyáz Jasmine-re? - vágott bele a szavamba Josh.
  -Harrynél aludtam, és én. - jelentettem ki. Valahogy éreztem, hogy szóvá teszi Harryt.
  -Jártok?
  -Nem. - nevettem fel. Motyogtam mellé egy olyan 'csak barátok vagyunk' félét közben végig az említett személyt néztem.
  -Ne csinálj hülyeséget! - mondta teljesen komolyan.
  -Megpróbálok! - sóhajtottam egy nagyot.
  -Figyelj nekem mennem kell. Szia. - Nem hagyta hogy válaszoljak mert olyan gyorsan lerakta. Feltápászkodtam a kanapéról és a konyhába sétáltam. Egyszerűen jó volt nézni ahogyan ők 'szerencsétlenkednek' de aranyosak voltak, mint apa és lánya..
Szeretnék egy gyereket. Allie szülhetne már mert babáznék már egy jót. Bár már szerintem elég 'nagy' vagyok én is a gyerekneveléshez. - Inkább hanyagolom ezt a témát.
  -Menjünk játszótérre! - futott oda az unokahúgom, majd egyenesen az ölembe ugrott.
  -Jólvan. - mosolyogtam, és Harry fele néztem aki csak bólintott egyet. -Felöltözök. Harry ráadod Jasmine-re a dzsekijét?
  -Persze de siess. - mosolygott majd a kicsi kabátért nyúlt.
Felfutottam az emeletre és felkaptam egy átlagos szürke szettet. Nem öltöztem olyan melegen ugyanis a pulcsi elég vastag volt.

  -Indulhatunk? - toporzékolt izgatottan Jasmine. Bólintottam majd egymás mellett haladva értünk oda a gyerekekkel teli játszótérre. Harryvel leültünk egy üres padra de minden kicsit idősebb lány - aki kisebb testvérével volt - minket nézett.
  -A héten forgatjuk a "Little things" videó klippjét, úgyhogy remélem ellesztek nálam addig. - mosolygott majd kezét a pad támlájának tetején egyenesítette ki.
Sokáig nem esett le mit mondott ezért értetlen arcot vágtam. Harry elnevette magát majd újra belekezdett: -Gondolom még maradtok.
  -Jaaaaa, hát ha nem zavarunk még pár napig. - nyögtem ki végül, miután pár villanás után még láttam.
Egy kínai lány sétált felénk egy papírkával a kezében és kínaiul kezdett motyogni.
  -Ez mit akar? - nézett rám értetlenül Harry.
  -Gondolom aláírást. - mondtam lenézően, mivel sok ész kell hogy kitaláljuk mit akar Harrytől egy tollal és egy papírral a kezében. Aláírta a papírt mire a lány értetlenül nézett végig rajtam majd elment.
  -Te Harry.. a kínaiak olyan egyformák. Hogy tudják egymást megkülönböztetni? Ha kínai lennék és nekem jönne egy másik kínai azt hinném tükörnek mentem. - Harry nem válaszolt csak felnevetett mire az összes ember felénk nézett.
  -Bella szomjas vagyok. - mosolygott Jasmine majd felmászott és Harry ölébe ült. A vakuk egyre erősebben villogtak ezért megbeszéltük, hogy haza megyünk.

Levetkőztettem Jasmine-t és a kanapéra ültem még ő fürdik. Harry újra a konyhába ügyködött valamit ezért őt néztem nem is a tévét. Néhányszor hangosan felnevetettem, mert Harry nagyon béna a konyhában.
  -Mit nézünk? - indult el felém egy tál popcornal, gondolom azt hitte Tv-zek.
  -Téged néztelek. Benyomod a TV-t? - mutogattam. Harry felállt és bekapcsolta, majd visszahuppant. A fél popcorn a kanapén végezte.
  -Őőm, Harry? Tudtad hogy az összes odaégett? - emeltem fel egy szemet, hogy jobban szemügyre vehessem.
  -Az íze ugyan olyan. Csukd be a szemed és úgy edd! - kapott be egy maréknyival. Gondoltam megnézem mit fog csinálni ezért addig nem ettem.
  -Tudod mit? Mégse egyél. - köpködte vissza a tálba majd azt az egy szemet is kivette a kezemből és a megrágottak közé dobta.
  -Ahogy elnézem finom. - mondtam egy csepp gúnnyal a hangomban majd ránéztem Jasmine-re, hogy nem e fulladt a kádba. Szerencsére nem.. Harry szobájába öltözött. Felkaptam a törölközőt és a fürdőbe siettem. Hamar letudtam ezt a fürdés dolgot, és mivel kifárasztott a gondolkodás, elmentem aludni.

Reggel van. Ordít valami. Gondoltam Harry kinyírt valakit. Lementem a nappaliba. Á semmi mindenki él, csak Jasmine énekelt. Bekapcsoltam a kis tv-t a konyhába és a bárpult egyik székére helyeztem a hátsómat. Hogy a viharba is ne rólunk lett volna szó?
"Bella Greenfild és Louis Tomlinson között vége? Úgy látszik Bella Harry Stylesra vetette rá magát. Egy nézőnk küldött be egy érdekes képet, még annál érdekesebb szöveggel: "Harry és az a lány sokat nevettek, és egyre közelebb ültek egymáshoz". A képen úgy látható, hogy Harry átkarolja a lányt, és egy kislány ül az ölébe. A jelenlévők azt állítják ő a közös gyerekük lehet. Ugyanis sokszor látni Harryt az utóbbi időbe kislányokkal." (Bevillant egy kép amin Harry, Lia kezét fogta és éppen az óvodából hozta haza, igen Lia nem volt valami magas és elég kislányos arca van de azért öt évesnek kinézett). - könnyes szemekkel néztem a Liáról és Harryről bevillanó képeket mikor megjelent egy rólam, amibe Lia a kezembe volt, ugyanis fájt a lába. Ezt a képet valaki a twitteremről szedte le, ami alá viccből azt írtam: "kislányom:)^^"
Remélni tudom, hogy Louis ezt nem látta, bár ha valahol meg jelen a neve ő már tud róla.

*Allie*

Nem szólt senki a telefonba. Csend volt. Nem tudtam mit tenni így megszólaltam.. Bár ne tettem volna.
  - Zayn ne csináljatok semmit! Nem éri meg. - üvöltöttem el-el csukló hangon. Az egyik pasi rám nézett. Szemei lángoltak az idegességtől majd a következő pillanatban olyan erővel megpofozott, hogy az arcom égett és biztosan egy égő vörös folt maradt a helyén.
  - Ha élve akarjátok vissza szerezni NE szóljatok a rendőröknek, mert megtudjuk! - kezdett bele. - Ha szóltok sajnos a kicsi lányka nem éli túl. Milyen jó kis hír lenne, "A híres Zayn Malik barátnője a napokban erőszakos halált halt." - vázolta fel az ember. Lehajtott fejjel ültem és azon gondolkoztam, hogy miért élek egyáltalán. Talán jobb is lenne ha megölnének.
  - Kérem, hagyják őt! Mit szeretnének? - szólalt meg Zayn. Ne, ne csináld kérlek! -üvöltötte a tudatalattim- megszólalni nem mertem mégegyszer.
  - Holnap elküldöm sms-ben, hogy hol találkozzunk és két millió dollárt hozz magaddal. Ha késel, vége. - mondta és letette a telefont. Rám nézett majd gúnyosan elmosolyodott. - Látod, szeret téged a kis barátod. - simította meg az arcom az részét ahova a pofont kaptam. A sminkem tuti elfolyt, a hajam kócos és így elég ijesztő fejem lehetett.
  - Miért? - tettem fel halkan a kérdést. - Miért én? Miért ők? Mit tettünk mi maguk ellen? - kérdeztem meg tőle szinte suttogva. Nem néztem fel rájuk csak néztem magam elé.
  - Az mindegy csillagom. Mindegy. Most viszont gyere megyünk el innen. - jött mögém és kikötözött majd a kezeimet újra össze, hogy ne tudjak szabadulni. Tisztára mintha a rendőrségre vinnének be engem. Inkább oda mennék mint, hogy ez legyen.
Beültettek egy kocsiba és elhajtottunk valamerre. Sötét volt és végül elaludtam.
Arra keltem, hogy a kék szemű pasi felemel és bevisz egy lakásba. Ahogy meglátta, hogy felkeltem letett és bevezettek oda. A kezeimet kikötözték és belöktek egy szobába majd hallottam, hogy az ajtó kulcsra zárul.
A szobába egy ágy volt csak. Furcsa mód a lakáshoz képest elég rendezett volt. Nem volt se büdös se koszos. Leültem és elterültem rajta majd sírásba kezdtem.

Azt hiszem ismét elaludhattam mikor az egyik pasas bejött és hozott nekem kaját. Kivételesen valami ehetőt kaptam ami nem tudom, hogy mi volt de finom volt. Azt hiszem csirke volt a hús és rízst kaptam mellé. Ismét egy kis vizet ittam és elkönyveltem, hogy én jól laktam. Furcsa volt ez a kedvesség most tőlük. Félek, azt akarják, hogy "megkedveljem" őket és így biztosan megkapják a pénzüket.

Utáltam a semmit tevést. Nem vagyok egy olyan hiperaktív ember de azért mégis szeretek mozogni és inkább futok vagy bármi mint, hogy egész nap egy szobába üljek, esetleg feküdjek. Eldöntöttem, hogy mivel úgy is egyedül vagyok nyújtok egy kicsit és ráhangolódok a balettra. Egy normális ember ilyenkor dörömbölne az ajtón nekik, hogy engedjék ki de az úgy se hatna szóval inkább a magam embere voltam és tettem azt amiben még jó vagyok. Ez elűzi minden gondolatomat.

66. fejezet - Most mi lesz?!

*Bella*

 -Öööh, hát erre. - zavarodtam bele már én is. Olyan aranyos volt tőle, hogy meghívott, de ez a történet kicsit sántított.
  -Én megyek lefürdök. - mosolygott és ott hagyott.
Én nem így ismertem meg Harryt, igaz sosem voltunk olyan jóba de akkor is. Harry más volt, olyan kedves.. Azt hiszem végre vele is baráti viszonyt ápolhatok. Már csak Liammel kell eltöltenem több időt és teljes a baráti köröm. Nagyon szeretem mind az öt fiút. Rájöttem, hogy nélkülük én csak egy lány voltam, de most már büszkén mondhatom, hogy én vagyok a legszerencsésebb lány a világon. Azt hiszem velük teljes az életem..
  -Harry várj! - kopogtam be a fürdőbe, hiszen még nem hallottam a víz csobogását. Harry résnyire nyitotta az ajtót, így épphogy beláttam. Farmer nadrágba állt, meztelen felső testtel. Amit akkor láttam sosem felejtem el. Harrynek halványan látszódtak a kockái, ami szerintem aranyos. Szeretem ha egy fiú hasa ilyen, Louis hasát is imádtam.. Sok perverz dolog megfordult a fejembe, de megráztam a fejem hátha ezzel minden elszáll a fejemből.
  -Bella jól vagy? - hadonászott a fejem előtt.
  -Őő.. igen. - dadogtam. Nem tudom mi ütött belém, de ha egy fiú hasát meglátom rögtön szerelmes leszek belé, mármint a hasába. Jó ezt most el kell felejtenem.. tiszta dilis vagyok. - Figyelj.. nem kell a kanapén aludnod, végtére is ez a te házad, és az ágyad se kicsi.
Amint kimondtam Harry egy nagyot mosolygott, majd becsukta az ajtót. Én szép lassan csúsztam le az ajtó másik felén. Olyasmi gondolatok jártak a fejemben mint: "Louist akarom" avagy "hogy szerethetek bele egy hasba?" tisztára megőrültem.

Minden egyes Louis nélküli percben egyre bolondabb lettem. Nem tudtam mitévő lenni. Nem éreztem azt hogy élek, csak simán hogy ott vagyok. - hasonló gondolatok tömítették tele az agyamat de szerencsére megjött Harry. Igen .. Harry... egy boxerbe.. ennyi. Mért kínoz engem? Olyan mintha a kockái gúnyolódnának, vagy szándékosan bosszantanának. Jó azt hiszem begolyóztam, vonzódok Harryhez.. de csak testileg. Lelkileg Louist szeretem.
  -Mi a baj? - feküdt be mellém az ágyba Harry.
  -Teljesen bolond vagyok. Harry a hasad gúnyolódik rajtam! - ordítoztam, kezdek rájönni.. nekem tényleg elmentek otthonról. Harry nem válaszolt csak hangosan nevetett. - Most mi van?
  -A hasam? - nevetett továbbra is.
  -Igen nézd meg! Most is röhög! - nyomkodtam az egyik szerencsétlen kockát a hasán.
  -Tudod mit Bella? Felveszek egy pólót. - nevetett még mindig. Röhögőgörcsöt kapott, nem csodálom mondjuk..
  -Bella? Most mi lesz anyuval? - bújt hozzám Jasmine.
  -Nem lesz semmi baj. - öleltem magamhoz a pici lányt, aki felállt és közénk mászott.
 Rettenetes volt látni ahogy az apró lányka azt érezte át amit Allie, Josh és én.
  -Jó éjt! - nyomott egy puszit az arcomra Jasmine.

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. A szemem olyan gyorsan pattant fel, hogy ha akartam volna se tudtam volna vissza aludni. Josh hívott.
  -Szia Josh! Ugye tudod hogy nálunk még csak.. - néztem az órára. - Már 11 óra!
Rekord idő alatt pattantam ki az ágyból, és sétáltam le a konyhába.

 *Allie*

Fázok itt, hideg van és nagyon éhes vagyok. Meg persze szomjas is. Nem jöttek vissza azóta mióta elmentek bár, alig volt vagy 10 perce az egész. Mintha csak olvasott volna valaki a gondolataimban kinyitódott az ajtó és az egyik pasi jött oda hozzám egy tálcával.
  - Tudom, hogy nem ilyen kajákhoz vagy hozzá szokva de ezzel meg kell elégedned. - dobta oda elém és leszedte a ragasztót a számról.
  - Hogy egyek bekötözött kézzel? - kérdeztem tőle. Nem sírtam mert annyira féltem, hogy nem voltam erre képes és nem adhatom meg nekik örömöt, hogy sírni lássanak.
  - Old meg. - rántott vállat. - Amúgy lassan visszajövünk hozzád és felhívhatod a barátocskád. - nevetett és elment. Megint magamra hagyott. Legalább volt olyan kedves és az ölembe tette a tálcát. Valahogy megoldottam és elkezdtem enni amit ki is köptem. Borzasztó volt. Hoztak vizet is.. de kedvesek.. Azt megittam szóval szomjas már nem voltam.

~*~

Sokkal később bejöttek ismét hozzám. A telefonom náluk volt és azt nyomkodták. Kikerestek egy nevet a telefonkönyvemből és a fülemhez tartották.

*Zayn*

A fiúkkal azon vitatkozunk épp, hogy ki látta Allie-t. Senkinek nem tűnt fel, hogy eltűnt. Kisurrant a házból. Hívtuk, de nem vette fel e telefont. Egyszerűen kiborító ez az egész. Kerestük egy csomó helyen. Már éppen Bellát akartuk hívni mikor megcsörrent a telefonom. Allie neve jelent meg a képernyőn és én magamat nyugtatva vettem fel, de előbb kijelentettem mindenkinek, hogy Ő hív.
  - Bébi, ugye jól van? - szóltam bele de nem hallottam semmit csak szipogást.

*Allie*

Felvette. El sem hiszem. Elkezdtem sírni. Megszólalni se bírtam csak folytak a könnyeim. A pasi kihangosította és elkezdett pofázni.
  - A drága kis barátnődet elkaptuk. - nevetett fel. - Ha még élve szeretnéd látni kötnünk kell egy egyességet. - kezdett bele mire én megijedtem. Mit akarnak velem tenni? És miért pont őket hívják?

65. fejezet - Nem hittem, hogy te segítesz majd rajtam

*Bella*

Allie sírt.. Pár perc sírás után elmagyarázta mi történt. Na erre pont nem gondoltam volna. Miután Allie picit lenyugodott elkezdett faggatni, hogy mi volt.
  -Milyen volt? - törölgette a szemét.
  -Szörnyű. - fakadtam ki én is. Együtt sírtunk. Nekem Allie olyan mint egy legjobb barátnő: együtt sírunk, s együtt nevetünk.
  -Mi történt? - ölelt át és csöppet vígasztalt is közben.
  -Martuk egymást. Szeretem de nem bírom ki mellette. - sírtam egyre jobban.
  -Bella mivel Josh megkérte a fiúkat egy-két napig itt fognak aludni. Mert Justinnak dolga van. Nem mondta mi. - ölelgetett. Remek.. Louist látom az én házamban(!!!) minden percben(!!!) ez egy jó kis vita kezdete lesz. Felpattantam és lefutottam a földszintre. Justin pont indult.
  -Várj Jus! - nyitottam ki az ajtót ami pont előttem csapódott be.
  -Menj vissza megfázol! - szipogott. Justin sír? Mi történt? Pont a legrosszabbra tudtam csak gondolni..
  -Anya kórházba került, apám végig vele van. Anya kómába van... - sírta el magát és a nyakamba borult. Justint még sosem láttam ennyire sírni. Nagyon szerettem és nem bírtam nézni ahogy sír. Pedig ő egy erős fiú..
  -Justin mi történt? - rázogattam meg egy kicsit.
  -Nem tudom mit kéne tennem. - törölte meg a szemét.
  -Vigyázok Jasmine-re. Adj kulcsot, és menj be Trixy-hez. - utasítottam. Ahogy gondoltam: beleegyezett és rögtön futni kezdett a kórház felé. Befutottam a kabátomért és Justinék háza felé vettem az irányt. Jasmine egyedül játszogatott a nappaliba egy égő gyertya mellet.
  -Jasmine ne nyúlj hozzá! Menj hátrébb! - kiabáltam az aprócska lányra akire húgomként tekintek Lia halála óta. Oda futottam és elfújtam a gyertyát. Nem tudom hogy került oda az a gyertya, de szerencse hogy nem lett baja Jasmine-nek. A picurka lány odafutott és magához ölelt, abban a percben belépett valaki az ajtón. Olyan volt mint a horror filmekbe. Az egész alak sötét volt mögötte pedig a kicsapódott ajtó. Majd a kapucnijához nyúlt és levette azt. Szerencsére nem valami gyilkos volt, csak Harry.
  -Nem szóltál senkinek, hogy eljössz. Engem küldtek utánad. - mosolygott és leült mellénk a földre. Csendben ültünk percekig és egymást néztük.
  -Úgyse érdeklek senkit. - hajtottam le a fejem, és pár könnycsepp futott ki onnan.
Harry felállt és átölelt.
  -Harry én nem tudom mit kéne tennem.. Louis ott lesz nálunk végig. És én nem akarom látni. Vagyis de csak.. - öleltem vissza.

  -Csss... - csitítgatott. - Szóval mivel most Jasmine-re kell vigyáznod de nem akarsz Louissal összefutni, aki mindennap ott lesz nálatok. Ezért ha gondolod, nálam aludhattok ma. Persze csak, hogy ne kelljen szenvedned. - mosolygott. Kedves gesztus volt tőle. Sosem voltunk ennyire jóba de mosolyogva fogadtam el az ajánlatot. Igaza volt: így el tudom kerülni Louist.
Harry felemelte Jasmine-t és félig magához ölelt. Így indultunk el haza.

Felfutottam az emeletre, hogy közöljem Allievel a felállást. Nem nagyon figyelt, hiszen azt mondtam, hogy egy barátnőmnél alszok.. hát persze: volt neki nagyobb gondja is. Bedobtam magamnak két váltó ruhát majd megtaláltam Lia kedvenc ruháját a szekrényembe. Azt is betettem hátha Jasmine-nek is jól áll majd. Megebédeltünk majd mikor mindenki indult a dolgára, mi elindultunk Harryhez. Beültettem a kocsiba Liát, majd szorosan becsatoltam a biztonsági övét. Beültem én is, majd legközelebb Harry házánál voltunk. Kiszedtem Jasmint és kézben vittem Harry házának az ajtajához. Ő még beparkolt a garázsba majd odafutott és ajtót nyitott. Kitárult az ajtó és egy óriási előtért, más néven nappalit láttunk. Beléptem majd tekintetem rögtön Harry amerikai konyhájára ragadt. Óriási volt ez a ház.
  -Figyelj.. az emeleten az első ajtó balra az én szobám abba fogtok aludni, azzal szembe van egy wc, jobbra egy ilyen zene szoba féleség, azzal szembe pedig egy amolyan 'edzőterem'. Tudom kevésnek hangzik de minden irtó nagy odafent. - sorolta el az emeleten elhelyezkedő szobákat.
  -És te hol alszol majd? - lepődtem és a földre helyeztem Jasmine-t. - Menj föl az emeletre, oda ahova Harry mondta. Rendben? - mosolyogtam az aprócska kislányra.
Kezébe adtam a táskámat, nem volt nehéz így egy lendülettel elvette és szökdelve ment fel a lépcsőn. Harry letett minden cuccot a földre és két méteren belül megállt előttem.
  -Majd a kanapén. - mosolygott és a fekete bőrkanapéra mutatott, ami előtt egy óriás LCD tv helyezkedett a falon.
  -Mért csinálod ezt? Mért hívtál ide? - kérdeztem meglepődve. Harry közelebb lépett, egy olyan rossz fiús mosolyt vetett felém és átölelt.
  -Én is voltam szerelmes.. Rajtam is az segített akire egyáltalán nem számítottam. - jött zavarba, a tarkóját kezdte el vakargatni. - Mire jók a barátok? - nevetett teljesen össze zavarodva.

*Allie*

Nem mozdultam ki a szobámból. Nem voltam kíváncsi senkire és semmire. Egyedül akartam lenni így hát eldöntöttem, hogy kimegyek anyuhoz és Liához. Most anyutól kell tanácsot kérnem.
Észre vétel nélkül kiosontam és utam a temetőbe vezetett. Esett az eső.. Milyen irónikus nem?
Több perc séta után odataláltam a temetőhöz. Vettem virágokat és megkerestem a sírkövet. Leültem a sírkő előtti padra és neki kezdtem a monológomnak.
  - Anya. Segíts kérlek. - töröltem le egy könnycseppet. - Mit tehetnék? Lassan 19 éves vagyok és még mindig úgy viselkedek mint egy tini. Gyerekem lesz egy pár hónapos kapcsolat után. Tudom, hogy te is fiatal voltál mikor Josh megszületett. Hogy bírtad ki? Hogy sikerült négy gyereket felnevelned? Legalábbis félig. Tudom, nagyon sokáig haragudtam rád, de ugyanúgy szerettelek és még mindig szeretlek. Mostmár értem ezeket a mondásokat, hogy sose veszekedjünk a családunkkal ugyanis lehet akkor beszélünk vele utoljára, de sajnos én későn jöttem rá. Hiányzol. Félek. Nem vagyok kész én az anyaságra. Félek, hogy magamra maradok. - mondtam már halkabban a végét. Sosem éreztem még ilyet. Utáltam sírni mert olyankor gyengének látszok és nem akarok gyengének látszani. Nem akarom, hogy az emberek sebezhetőnek lássanak. Miután nem kaptam semmi választ -persze, hogy is kaphattam volna?- elindultam valamerre. Nem akartam még hazamenni. Nem akartam Zaynel egy légkörbe kerülni. Bella elment valahova. Justin anyja kórházban van. Az életem már ennél nem lehet rosszabb.

~*~

Éppen indultam el a temetőből. Más sötét van. Utálom a telet mert ilyenkor mindig korán sötétedik. Az utcán mentem mikor hirtelen megállt mellettem egy fekete kocsi és mire feleszméltem egy ütést éreztem a fejemen és elájultam.

~*~

Sajog a fejem. Kinyitottam a szemem de nem látok semmit. A szám be van kötözve és a kezem is. Azt hiszem valami széken ülök. Körül nézek és nem látok semmit. Egyszer csak egy sötét alak bukkan elő a semmiből. Ahogy meglátja, hogy ébren vagyok, gúnyosan elmosolyodik és megindul felém. Félek. Remegek. Ilyet még sosem éreztem.
  - Végre felkeltél csipkerózsika. - mondta gúnyosan és egy másik széket húzott mellém amire ő ráült és leszedte a számról a ragasztót. Égetett a helye ahogy hirtelen letépte rólam. Szédül és félek. Legjobb párosítás.
  - K-ki maga? - kérdeztem. Éreztem a hangomon, hogy reszketek. Nagyon félek, még sosem történt ilyen velem. És bánom is hogy megtörtént most.
  - Az nem lényeges csillagom. - simított végig a arcomon mire én elborzadtam. Miért érint meg? Nem akarok itt lenni, otthon akarok lenni Zaynel és a többiekkel egy forró tea mellett és beszélni vele. Azt akarom, hogy megbocsájtson nekem. Elszúrtam. Lehet nem láthatom többet és úgy váltunk el, hogy összevesztünk. - Csendben maradsz és nem fog fájni. Nem bántalak nyugi. - mosolyodott el ismét és megjelent egy másik pasas. Magas, sötét haj. Kék szeme kivirított a sötét bőre miatt.
  - Fel ébredt? Hát ez remek. Mit mondtál neki? - jött oda hozzánk így jobban megtudtam nézni őt. Nem ismertem semelyiket annyit tudtam, hogy lehet vagy 190 cm és bűzlik a cigitől.
  - M-mit a-akarnak v-velem tenni? - nyögtem ki nehezen.
  - Semmit aranyom. Épségben kell tartanunk téged ahhoz amiket most kelleni fogsz. - nevetett fel és ismét egy ragasztó szalag vette körbe a számat majd otthagytak engem.

64. fejezet - Csak hagyj egyedül

Nem csókolt meg. Pedig én azt hittem. A fülemhez hajolt majd köhintett egyet és bele kezdett:
  -Nem megmondtam, hogy fuvarozlak titeket? Még ha te meg sem érdemled.. - befejezte a mondandóját de még ott 'felejtette' a fejét. Nem tudom mért tettem de ellöktem onnan az arcát. Akkor még jó ötletnek tűnt..
  -Normális vagy? - kapott a nyakához Louis. Kitessékelt a kocsiból, hogy meg tudjon ágyazni. Majd pár percen belül intett, jelezve hogy mehetek vissza. Beszenvedtem magam a hátsó ülésre majd vékony cica nadrágomba és hosszú ujjú pólómba tértem nyugovóra. Igen nem volt olyan hideg egyrészt a hó miatt, másrészt pedig mert csak pár nap van tavaszig.

Reggel arra ébredtem ahogyan a hátsó ülésen mozgolódik mellettem Louis(?). Nem tudom, hogy került mellém, de tetszett a közelsége. Ébredezni kezdett. Lehunytam a szemem hátha megtudok valamit. Éreztem, hogy engem néz, majd mást is éreztem.. ahogy végig simított rajtam és a derekamnál pihentette meg a kezét.
  -Alszol Bella? - kérdezte teljesen nyugodt hangnemben. Kíváncsi voltam, hogy mit szeretne ezért csendben maradtam szemeimet lehunyva. - Szóval alszol. Bella én szeretlek.. csak.. olyan makacs vagy.. és.. tudod.. csalódtam benned de mindennél és mindenkinél jobban szeretlek, veled akarom leélni az életem.. nagyon fáj, minden egyes szó amit mondasz, minden bántó szó amit én is mondtam neked.. nem gondoltam komolyan.. te vagy a legfontosabb.. érted még a hírnevemet is egy laza mozdulattal eldobnám... - kezdett el remegni a hangja.. Gondoltam elég volt ez nekem a végén elsírom magam.. ásítottam egyet majd kinyitottam a szemem, mire Louis elhúzta a kezét és a semmibe kezdett bámulni.
  -Mikor indulunk? - kezdtem el dörzsölgetni a szemem, már csak a hihetőség miatt.
  -Most. - nézett rám majd tekintete a számon kezdett el időzni. Nekem a báttyám mindig azt mondta, ha egy fiú a szádat nézi az azt jelenti megcsókolna. Nem tudom mennyire örültem volna neki, ha ez most így történt volna.. Előre fordult és a pedálra helyezte lábát, és elindultunk. Az egyik pirosnál előre szenvedtem magam Louis mellé.
  -Nézd! Nem mehetnénk be? - mutattam a lehangoló hely felé. Azt hiszem 'tanácsot kell kérnem' anyutól, és Liától, Louissal kapcsolatba. Ő nem válaszolt csak felém fordult és bólintott egyet. Bekanyarodott a temető parkolójába és mindketten elhagytuk a kocsit. Felhúztam a vékony dzsekim cippzárját ugyanis megcsapott a hideg. Louis nagyon jól tudta, hogy a temető látogatásoknál mindig sírok, ezért belém karolt és megfogta a kezem. Egyszerre voltam boldog és szomorú is. A sírkőhöz sétáltam és elengedtem Louis kezét, bármennyire sem akartam. Csak csendben álltam, nem sírtam. Mint mondtam egyszerre szomorú és boldog is voltam. Egy óra csendes ácsorgás után elindultunk haza. Az út nagy része csendben telt mikor Louis lekanyarodott az útról, leállította a motort és felém nézett.
  -Szerinted már sosem leszünk olyanok mint régen? - nézett rám kérdőn.
Nem válaszoltam csak félénken megrántottam a vállam. Louis végig nézett engem, én ezt nem viszonoztam ugyanis az ölembe pihenő kezemet néztem meg.
  -Még bármi lehet. Kivéve ha megint bekavar egy fiú. - mondta a végét cinikusan. Felkaptam a fejem és lenézően néztem rá. Röpke egy perc alatt megfogalmaztam a fejemben, hogy mit mondjak neki és belekezdtem:
  -Mitől félsz? Ő csak egy barát volt. Te nem hibázol soha? Több százmillió lány forog körülötted szerinted engem nem érdekel? De nagyon is mindig félve nézek rád mikor lánnyal csevegsz. Nálam sokkal jobbakat is megkaphatsz ezért féltem! - kiabáltam egyre hangosabban.
  -Nem attól félek, hogy újra megpróbáljuk, hanem attól félek, hogy megint ugyanaz fog fájni. Hogy egy fiúval látlak. Hanyagolsz. Én nem tettem ezt veled. Úgy látszik az a sorsunk, hogy marjuk egymást. Mindig egymásba keressük a hibát ahelyett, hogy kicsibe magunkba néznék,vagy a másik szemszögére is gondolnánk. - mondta kicsit ideges hangon, majd beindította a kocsit és meg sem álltunk a Greenfild házig. Beléptem az ajtón, majd a kíváncsi tekintetek rám szegeződtek, majd a mögöttem álló Louisra.
  -Bella! - futott felém és ölelt magához Zayn, utána Harry, Liam és végül Niall. 
A hangos szavakra, Justin is lebaktatott a lépcsőről és mosolyogva jött felém. A helyzetünk nagyon drámai lett, hiszen szép lassan sétált felém. Mint egy romantikus filmbe. Miután elváltunk egymás karjaiból, szépen letámadtam a kérdéseimmel.
  -Allie hol van? - néztem magam elé. És a választ meg se várva elindultam kipakolni.


*Allie*

Gyorsan sétáltam egészen addig amíg az utcába nem értem. Ott elkezdtem lassítani és gondolkozni kezdtem. Mit is keresek én itt? Miért húztam fel magam? Sokat gondolkoztam ezen de végül bementem az ajtón. 
  - Szia! - köszönt rám egy csaj a pult mögül. - Te is a bemutatóra jöttél?
  - Igen. - mondtam egy kis gondolkozás után.
  - Remek. Akkor egyenesen menj és ott az utolsó előtti terem. - mosolygott rám. Megköszöntem és tovább mentem. Ahogy mondta bementem az utolsó előtti ajtón. Alig voltak páran. Kiskoromba sokat balettoztam és meg is maradt pár mozdulat amit megjegyeztem. Bementem, köszöntem majd leültem a padra.
  - Bemutató? - kérdezte mosolyogva egy nő. Nem lehetett több harmincnál.
  - Igen. - mosolyogtam vissza rá.
  - És tudsz valamit, vagy csak bejöttél megnézni? - kérdezte és leült mellém.
  - Hát kiskoromba sokat balettoztam. Megmaradt pár mozdulat de nem emlékszek már annyira semmire. - rántottam meg a vállam.
  - Ha gondolod beállhatsz. - mosolygott tovább is. Bólintottam. Mit veszíthetek? Mivel cicanadrág volt rajtam így pont kényelmes is volt. Beálltunk melegíteni zenére. Szinte mindenki beállt aki jött szóval örültem, hogy nem csak én vagyok ilyen újonc. 

~*~

Az óra után mosolyogva mentem oda a tanárhoz, vagyis Noe-hoz és szóltam, hogy jövök az órákra. Örült nekem mivel elmondása szerint gyorsan jegyzem meg a dolgokat szóval gyorsan is tanulok ami jót jelent. 
  - Akkor holnap 3-kor itt. - mosolygott majd otthagyott minket. Elköszöntem a lányoktól akikkel eléggé jóba lettem. Sarahval és Lizaval lettem nagyon jóba, sokat nevettünk annak ellenére, hogy most találkoztunk először. 
Ahogy haza fele sétáltam bekapcsoltam a telefonom. 13 nem fogadott hívás.. Hmm..Nem is rossz. Zayn hívott csak, sms-t is küldött. Gondoltam ne aggódjon így fel hívtam.
  - Hol a fenébe vagy? - kérdezte idegesen.
  - Élek Zayn nyugi. - mondtam neki és megálltam a buszmegállóba. Nem volt kedvem gyalogolni így buszozni akartam inkább.
  - De hol vagy? - kérdezte sürgetve.
  - Egy buszmegállóba. Megyek haza. - válaszoltam egyszerűen.
  - Melyikbe? - kérdezte meg. 
  - A Jackson Road sarkán. - néztem meg a táblát.
  - Akkor mindjárt ott vagyok. - tette le a telefont. Nem hiszem el. Miért aggódik annyira? Tudok vigyázni magamra nem vagyok már óvodás.

Tíz perc várakozás után Zayn fékezett le előttem  kocsijával. Kiszállt és rögtön oda rohant hozzám.
  - Mindenhol kerestelek. - fogta meg az arcom.
  - Jól vagyok. - szedtem le a kezét magamról és elindultam a kocsihoz. Beszálltam és vártam, hogy Zayn is jöjjön. - Jössz már? - tekertem le az ablakot. Zayn felém nézett majd beszállt a kocsiba. Nem akartam beszélni vele inkább néztem ki az ablakon. Ahogy Londonhoz illik elkezdett esni az eső. 
  - Aggódtam. - szólalt meg a nagy csend után.
  - Ez van. - mondtam és még mindig néztem ahogy az esőcseppek a kocsi ablakának csapódnak. 
  - Nem értem mi a bajod. 
  - Az, hogy nem vagyok egy öt éves kislány akiért aggódni kell. 19 éves leszek jövőhéten, dolgoztam már és az érettségim is meg lesz két hét múlva. - mondtam el egy szuszra és ránéztem. - Nem akarom, hogy aggódj. - mondtam el lassabban hátha így megérti. Zayn bekanyarodott egy kis parkolóba és rám nézett.
  - Felnőtt vagy? Allie egy gyereket hordasz a hasadba ami mellesleg az ENYÉM is, de te ezzel nem törődsz. Makacs vagy és azt hiszed minden csak úgy magától megoldódik. Persze, hogy aggódok. - nézett a szemembe. 
  - Lehet, hogy a tied is de attól még jogom van saját életet élni. - mondtam és kiszálltam a kocsiból. 
  - Most hova mész? - jött utánam.
  - Bárhova ahol egyedül lehetek. - néztem rá.
  - Ne legyél buta. Ideges vagy ezért csinálod ezt.
  - És akkor mi van? Zayn idefigyelj. Most menj el.Kérlek. - néztem rá könyörgően.
  - De nem hagylak magadra. - makacskodott. Itt már komolyan felhúztam magam és szerintem én is megbántam ezt amit mondtam.
  - NEM FOGOD FEL, HOGY NEM KELL RÁM VIGYÁZNOD? HAGYJ EGYEDÜL! - mondtam már szinte kiabálva de kicsit visszafogtam a hangsúlyomat. Egy könnycseppet töröltem le a szemem sarkából és elindultam haza. Zayn csak állt ott. Nem érdekelt most, hogy mit gondol rólam, csak haza akartam menni.

~*~

Ahogy hazaértem felszaladtam a szobámba és ledobtam magam az ágyra. Elkezdtem sírni mikor hallottam, hogy valaki bejön a szobámba.
  - Hagyj egyedül. - üvöltöttem a párnámba ami eltompította a hangokat.
  - Ssss. Ne sírj. -ült le mellém valaki. Felnéztem a párnámból és ahogy megláttam ki az sírva borultam a nyakába.

63. fejezet - Akár elmúltál 18, akár nem

Futottam, nem tudom merre csak előre. Ugyan a kempinghely határát nem hagytam el, egy kis eldugott zughoz futottam. Meg is volt. Egy erdő volt, meglepően meleg volt az erdőbe. Levettem a kabátomat és magamra maradva sétáltam a világos erdőben. Mindaddig ameddig nem hallottam egy reccsenést. Nagyon megijedtem és a hang irányába kaptam a fejem. Egy zokogó lány hevert a hóban. Észre se vette ahogyan állok előtte, de ahogy láttam mennyire sír engem is elkapott a sírógörcs. Lássuk be volt okom rá.
  -Te ki vagy? - kapta oda ijedten a könnyes arcát.
  -Bella vagyok. - töröltem meg a szemem és lerogytam mellé.
  -Én pedig Emily. - nyújtotta felém a kezét. Félénken kezet ráztam vele majd mindketten elkezdtük az elejétől a végéig az életünket mesélni mintha, ezer éve legjobb barátnők lennék. -Nehéz lehetett. Louis Tomlinsonnal kavartál? El sem hiszem.
Kicsit zavart a szlenges beszéde de nem szóltam érte, mivel mindketten mások vagyunk. Ő is sorra mesélni kezdte, hogy kitette a pasija amikor kimondta a nevét azt hittem megfulladok.
  -Dustin? - kérdeztem rá mikor abbamaradt a fuldoklásom. - Milyen Dustin?
Igen.. kiderült, hogy az a Dustin aki dobta, az miatt vesztünk össze Louissal. Emily azt is elmesélte, hogy valami szőke ringyó miatt dobta őt.
  -Emily, attól tartok, hogy a szőke ringyó én voltam. - sóhajtottam majd reagációjára vártam.
  -Ohh, bocsánat. Tudod örültem. Azt hiszem új barátra tettem szert. Megiszunk egy shake-et? - mosolygott majd felsegített a hóból. Nagyon kedvesnek tűnt.. túl kedvesnek. Mindegy, ameddig nem tesz keresztbe nekem addig nincs arra, hogy utáljam. A faházba sétáltunk ahol Louis mozdulatlanul ült a helyen ahol legutóbb volt. Odaültünk a bárasztalhoz és kértünk két shake-et.
Mindig ideges voltam, hogy mondták: Az igazán szerelmes aki, akármikor meglátja újra beleszeret. Ez nem igaz, már tudom: aki igazán szerelmes akárhányszor megcsókolja az illető egyre jobban szereti. Most már én is érzem ezt. De már azt is tudom hogy nagyon nehéz szerelmesnek lenni. Amikor a végét járja valaki, mint most mi.. akkor igazán nehéz. Szeretitek egymást, mindennél és mindenkinél jobban, de nem működik köztetek. Minket a viták kötnek össze és az, hogy tudunk egymástól bocsánatot kérni.
Louis idegesen sétált el mellettem. Azt éreztem nem hagyhatom magára, hiszen neki is olyan nehéz mint nekem. Ő beült a kormány mögé én pedig a hátsó ülésbe.
  -Tudom, hogy haragszol rám. De azt is hogy szeretsz. - jelentettem ki csak úgy hirtelen. Tudtam, hogy most csúnyán be fog marni, de felkészültem rá. Csak vártam, hogy mikor köt belém de nem tette.. egészen idáig.
  -Persze te mindent tudsz. Csak nem jól. - nevetett fel gúnyosan. Hát ezt jól megkaptam. Mi csak bántani tudjuk egymást a kimondott szavainkkal. De mért könyörögnék a bocsánatkéréséért? Nem süllyedek le a szánalmasság legaljára.
  -Tudod mit? - nyúltam előre és kinyitottam az ajtót. - Menj a francba!
  -Elküldesz a saját kocsimból? - kerekedett óriásira a szeme.
  -Igen mivel a miénket összetörted. - néztem rá, ő mozdulatlanul nézett vissza... a szemembe. Egymást néztük és olvastunk a másik tekintetéből. Én annyit olvastam ki, hogy nagyon haragszik rám, de mondani akar valamit. Mire észbe kaptam, a szemem már máshol időzött.. a felém hajoló arcon.. pontosabban a felém hajoló szájon.

*Allie*

Az úton Zayn folyamatosan arról faggatott, hogy hogy vagy, nem e kell valami vagy bármi más. Nem akartam bunkó lenni így magamban tartottam a gondolataimat róla vagyis, hogy örülnék ha egy időre elhúzna a p... tudjátok hova. Szeretem Zaynt de ez már sok volt nekem. Nem vagyok én kisbaba, hogy védelmezzen. Megértem, hogy az ő gyerekét (is) hordom a szívem alatt de azért mégis. Szóval végig azzal foglalkozott hogy hogy vagyok. Volt amikor már azt tettem, hogy alszom csak, hogy ne faggasson de mivel tényleg fáradt voltam el is aludtam.

Később Zayn ébresztett, hogy lassan leszáll a gépünk. Feltápászkodtam ülőhelyzetbe és becsatoltam az övemet. Mindig is utáltam repülni és ez most se volt másképp. Mikor végre leszállt a gépünk ismét felvettem az "álcámat" és mikor mentünk le a lépcsőn már lehetett hallani a rajongók sikítását. Gyorsan ide értek az biztos. Ismét feltették a kérdéseket amiket pár órája már hallottam de semmi válasz nem érkezett rá. Beültünk egy kisbuszba amivel a fiúk testőre Paul vezetett és indultunk haza. Mindenkit szépen sorban kitettek a házánál, minket először hozzánk vittek. Alig vártam már, hogy végre láthassam Josh-t és Bellát, de mikor beléptem a lakásba senki sem volt otthon. 
  - Valaki? - üvöltöttem de az egész ház víz hangzott. Mintha teljesen más lakásba lettem volna. Apu se volt itthon bár ő most tudom, hogy üzleti úton van na de Josh? 
  - Felmegyek megnézem az emeleten. - szóltam Zaynnek aki bólintott és addig helyet foglalt a konyhába. 
Csalódottan mentem vissza a rám váró Zaynhez mivel tényleg nem volt otthon senki. Mivel még Zaynnek is ki kellett pakolnia ezért átmentünk hozzá.
A ház semmit sem változott. Hülyeségeket beszélek, mit változott volna? 

  - Fáradt vagyok. - dünnyögtem Zayn mellkasába mivel épp a kanapén lustálkodtunk mindketten egy unalmas brazíl sorozatot nézve egy adag popcornal és egy üveg kólával. 
  - Még csak délután öt óra. - nézett a kezén levő karórájára és ő is ásított egyet.
  - De még vissza kell szoknunk a Londoni időre ugyanis volt egy pár óra különbség a két ország között. - magyaráztam neki mintha olyan nagyon okos lennék. Magyarázatomra kaptam egy biztató mosolyt Zayntől és közelebb húzott magához. 
  - Tudom, de ha most elalszunk akkor hajnalba kelünk fel és ez így fog menni egy ideig. Éjjel fent vagyunk reggel meg alszunk. - mormogta a hajamba. Tudtam, hogy ő is álmos.
  - De ha ezt nézzük továbbra is akkor tuti bealszok. - mutattam a tv-re. Éppen Huan Miguel vallotta be Teresanak, hogy szereti Teresa meg viszont szerette de Carlostól vár gyereket. Én ezt nem értettem de nem is foglalkoztatott nagyon mivel nem igazán terveztem többször megnézni. 
  - Akkor csináljunk valamit mást. - nyújtózkodott ki. 
  - Aludjunk. Nem halunk bele. Zayn én elalszok. - nyafogtam. Foghatnám ezt a terhességre, de nem teszem mivel tényleg ilyen vagyok. 
  - Aludjunk. - egyezett végül bele és kezét a térd hajlatomhoz csúsztatta majd felemelt és úgy vitt fel az emeletre. Szépen lassan letett az ágyra majd behuppant mellém és szinte rögtön elaludtunk.

Még, hogy éjjel kelünk fel. Reggel kilenc óra és most ébredezek, Zayn meg még mindig alszik. Nem tudtam mit csinálni így hát elmentem fürdeni. Megengedtem a vizemet és amíg vártam, hogy végre betöltse a fürdőkádat a tükör elé álltam és felcopfoztam a hajam. Mielőtt bárki bármire is gondolna, nem, Zaynnek nincs hajgumija vagy esetleg hajcsattja, én hoztam magammal ugyanis itt is van már pár cuccom. Szóval felkötöttem a hajam és az arcomat kezdtem el vizslatni. Nem értettem miért tartanak szépnek az emberek. Egy egyszerű és átlagos -vagy nem- lány vagyok. Barna haj, kék szem. Egyedül a szememet szerettem. Tengerkék volt ahogy Bellának és Joshnak is. Ez egy amolyan családi "örökség". Liának is meg anyunak is az volt. Egyedül apu volt mindig a barna szemű a családba. A kádra pillantottam ami éppen jó volt így elzártam a vizet és beleültem. Visszagondolva a szememre egyszer csak azon kezdtem el gondolkozni, hogy a mi gyerekünknek milyen lesz a szeme színe? Neki is olyan kék mint az enyém, vagy esetleg gesztenye barna mint Zaynnek? Bármilyen is lesz akkor is gyönyörű lesz, tudom. Sokszor elképzeltem magam már anyának de sosem gondoltam arra, hogy ilyen gyorsan, ilyen fiatalon. Anyám is hamar szült minket Bellával és mi lett? Elváltak apuval. Aztán tudtuk meg, hogy Lia megszületett. Nem tudtuk, hogy terhes, titokban tartotta aztán egyszer csak felbukkan egy gyerekkel a kezében. Ez volt a múlt. Eleinte nem akartam, hogy Lia is a családunk tagja legyen mivel kisebb voltam és makacs. Istenem, Lia. Bárcsak itt lenne még. Olyan fiatal volt, miért kellett ilyen hamar elmennie? A napokban alig gondoltam rá viszont most.. könnyek szöktek a szemembe. Utáltam magam amiért olyan ellenséges vagyok eleinte mindenkivel. Sosem tudtam, hogy miért vagyok ilyen aztán később rájöttem, hogy mivel annyiszor átvertek ezért lettem az aki vagyok illetve voltam, mivel Zayn és a fiúk áttörték ezt a falat. Pár hét alatt annyira megszerettem őket, hogy az életem részévé váltak és nem tudnám elképzelni az életem nélkülük. 
Gondolat menetemből a kopogás szakított ki.
  - Allie bent vagy? - hallottam meg Zayn rekedtek hangját. Imádtam mikor ilyen reggelente a hangja ugyanis olyan megnyugtató volt számomra. 
  - Igen itt vagyok. - szóltam ki neki. A hangom most kivételesen lágy volt és..és olyan más. Mintha anyámat hallottam volna. 
  - Minden rendben van? - kérdezte meg. Megint kezdődik. Nem akarom, hogy aggódjon, nem akarom, hogy védelmezzen. Élni akarok mint egy átlagos 18 éves tini anyuka, ha mondható ez egy 18 évesre. 
  - Zayn minden rendben, nem fulladtam bele a vízbe és nem is akartam belefulladni, nem vagyok már kislány. - szóltam ki neki kicsit durvább hangon mint az előbb.
  - Csak féltelek. - sóhajtott. 
  - Nem kell engem félteni. - szálltam ki a kádból és magam köré csavartam egy törülközőt majd kimentem. Pár tincsem az arcomra tapadt a víztől. Így álltam Zayn előtt.
  - Miért baj, hogy meg akarlak védeni? - kérdezte meg ő is egy kicsit hangosabban.
  - Mert nem védhetsz meg mindentől. Nem akarom, hogy úgy bánj velem mint egy gyerekkel. Utálom ha valaki védelmezni próbál de ha annyira szeretnél vagy figyelnél rám akkor tudnád ezt. - mondtam szinte már üvöltve. Nem érdekelt Zayn erre mit akart válaszolni fogtam magam felöltöztem és elindultam valamerre. Nem haza mentem csak előre. Egyszer csak megláttam egy táblát az egyik villanyoszlopon.

"Ingyenes balett bemutató a Jackson Road 262 házszám alatt. Minden érdeklődőt szívesen látunk, akár elmúltál 18 akár nem."
Egy ideig gondolkoztam majd megindultam az új célpontom felé. 

62.fejezet - Kár volt megismerni

Egész este forgolódtam, nem igazán ment az alvás. Folyamatosan azon kattogott az agyam, hogy, hogy mondjam el Zaynnek. Nem akarom, hogy elhagyjon emiatt, hisz nekem ő az életem részévé vált. Képtelen lettem volna őt elveszíteni főleg anyuék után. Mikor elaludtam álmodtam is.

Egy ágyon fekszem. Körülöttem a falak és a lepedő is hófehér. Olyan megnyugtató, mégis hátborzongató. Ugyanúgy egy fehér ruha rajtam és úgy fekszem. Takaró nincs rajtam, lábam fedetlen. Végig tapintottam a ruhámon. Selyem. Felültem az ágyon. Egy kislány lassan lépdelt felém. Nem láttam rendesen az arcát. Mindent tisztán láttam csak az arcát nem. Elkezdtem a kislány felé menni de ő egyre csak távolodott. 

Felriadtam. Felültem az ágyba és hajamat hátra simítottam. Homlokomon gyöngyözött az izzadság. Ránéztem az órára ami 6:46-ot mutatott. Visszaaludni már nem tudtam így lementem a konyhába és nyúltam a kávé géphez mikor megkordult a gyomrom. Talán a kávé nem tenne jót neki, viszont éhesnek éhes így hát nekiláttam csinálni egy szendvicset magamnak.
Nem értek én a gyerekekhez, nem akarom én ezt de muszáj leszek. Felelőtlenek voltunk, szóval muszáj vállalnom a következményeket. Miután megettem a szendvicsemet még mindig éhséget éreztem így csináltam még. 
A hatodik után szinte megparancsoltam a babának, hogy ne kérjen többet mert kihányom az egészet. A tükörhöz álltam és megnéztem a hasamat. Nem láttam rajta semmi változást. 
  - Khmm. - krákogott valaki mögöttem. Hátra fordultam és Zaynnel találtam szembe magam. - Elárulnád mit csinálsz itt ilyen korán vagy hogy miért nézegeted a hasadat? - kérdezte meg tőlem. Lecsuktam a szememet és mélyet szippantottam a levegőből. Azt hiszem el kell mondanom neki. 
  - Híztam? - kérdeztem meg hirtelen. Szemei kikerekedtek és odajött hozzám.
  - Honnan veszel te ilyeneket? - kérdezte meg és mögém állt úgy karolt át. A tükörrel szeme álltunk így teljes alakos rálátást nyertünk mindkettőnkre. Az én szemembe annyira mások voltunk, de összeillettünk. Majdnem másfél fejjel magasabb volt de álla a vállamon pihent úgy nézett előre.
  - Úgy érzem.. - sóhajtottam és felé fordultam. - Szerintem beszélnünk kellene. - fogtam meg a kezét és kivezettem a hátsó ajtón így a teraszra mentünk ahol egy hinta ágy volt és oda beleültünk. Mikor leültünk mindketten egymás mellé szemeivel vizslatott. Mély levegőt vettem.
  - Mi a baj? - kérdezte meg és a hajamat kisöpörte az arcomból. Barna szemeibe néztem. 
  - Tegnap hívott az orvos. - kezdtem el pasztázni az összekulcsolt kezeinket. Nem akartam ránézni. Nem kérdezett így hát folytattam. - Azt mondta várandós vagyok. - mondtam ki. Nehezen jöttek ki a szavak de ezen is túl kellett esnem. Nem most akartam, nem ma de az álmomban úgy éreztem, hogy muszáj volt. Vajon miért lehetett ott az a kislány? Talán ő a lányunk volt? És miért nem láttam az arcát, miért távolodott el tőlem mikor én közelebb akartam menni hozzá? Zayn nem szólt semmit végül felnéztem rá. Még egy kicsit csendbe volt majd megszólalt.
  - Szóval azt akarod mondani, hogy gyereked lesz. Tőlem? - kérdezte meg mikor felfogta a szavakat. Félénken bólintottam majd megszólaltam.
  - Megértem ha mérges vagy, vagy esetleg szakítasz velem. 
  - Te bolond vagy? Pont ilyenkor nem tenném ezt veled, főleg úgy, hogy szeretlek. - nézett a szemembe. Egy kicsit elmosolyodott és egy csókot nyomott a számra ami rendes csókba alakult át. 
  - Azt hittem mérges leszel. - szólaltam meg mikor ajkaink elváltak egymástól.
  - Ez mindkettőnk hibája. - válaszolt nyugodtan. - Megoldjuk hidd el. - ölelt szorosan magához. Így ültünk egy ideig majd visszamentünk a házba és vártuk, hogy a többiek is felkeljenek, hogy eltudjunk indulni végre szeretett otthonunkba, Londonba.

A reptéren álltunk. Egy csomó rajongó sorakozott a kordonok mögött. Fejemen egy sál és egy napszemüveg volt. Ez az ötlet maradt csak arra, hogy ne tudják meg ki vagyok és ne lássák legalább a fejemet, ha már Bellát ismeri a média. Elhangzottak a szokásos kérdések.. "ki ez a lány?" "Zayn, a barátnőd?" -mivel az ő kezét fogtam- "Hol van Louis?" stb..

*Bella*

Egy tóban úszom. A langyos víz lágyan végig simítja a bőrömet, mintha selyembe lennék burkolva, de nincs rajtam semmi.
Egyszerre mozdul a két karom felemelem a fejem, nagy levegőt veszek, majd visszamerülök a mélybe, végül jön a lábtempó. Hibátlanok a mozdulataim, ütemesen haladok. Élvezem a mozgást, azt, ahogy a víz felhajtóereje kiemel, hogy azután a gravitáció újra lehúzzon.
Váratlanul erős pittyegő hang rázta fel a csendet, eltűnt a tó , csak a kocsi maradt és az ébredés meg egy lány aki úgy kapálózik mint egy bolond, és ez a lány én volnék.. 
Körül néztem de Louist sehol sem láttam.
  -Bella ébren vagy? - kiabált valaki a kocsitól nem messze lévő tó-tól.
  -Igen. Hány óra? - mondtam normális hangon, gondoltam hogy nem hallja de nem érdekes. Kiszálltam a kocsiból majd Louis felé indultam.
  -Mit csinálsz? - dörzsölgettem meg álmos szemeimet.
  -Nem elég egyértelmű? Horgászom. - mutatott az előtte kitámasztott két horgászbotra. Közelebb mentem a horgászbotokhoz, és éreztem ahogy a stég meginogott.
  -Ha bele esek hideg lesz? - kérdeztem félve. Amint kimondtam, megszédültem és úgy zuhantam a vízbe mintha egy balett lépést adtam volna elő. -Igen ez hideg. - sikítottam. Louis felnevetett majd levette a kabátját és utánam ugrott. Nem húzott ki csak magához ölelt.
  -Nem is olyan hideg. - mosolygott, majd a part felé kezdett húzni. -Veled mindig van valami.
A part felé kezdett el húzni, ugyanis nekem mindenem átfagyott a minuszokra fagyott vízben.
  -Kapás van. - engedett el így a víz alá süllyedtem újra. Kipattant a vízből és a botjához futott, én addig nagy nehezen kimásztam a tóból. -Gyere mert megfázunk. - kapta el a karom és a faházhoz futottunk.
Leültünk a szokásos helyünkre és egy-egy pokróccal a hátunkon bámultuk a velünk szembe ülőt. Azaz egymást. Látszott rajta, hogy szíve szerint nem ugrott volna utánam a vízbe hisz haragszik, de azt se akarta hogy ott fagyjak meg mert szeret. Ez most ilyen se veled se nélküled kapcsolattá vált. Vele nem bírom mert olyan lett mint akiket régen együtt nevettünk ki, nélküle pedig a szobám sarkába ülve sírok. Minket egymásnak teremtett az isten, csak cseppet sem illünk egymáshoz, már annyira, hogy tökéletes páros vagyunk.
  -Louis. Mi most azért kerültünk ilyen kapcsolatba mert féltékeny voltál Dustinra.. ő csak egy barát.. volt.. - mondtam egyre lehangolóbb hangnembe.
  -Igen. Minden az én hibám. Te szent és sérthetetlen vagy, Mrs. Bella Greenfild a tökéletesség atyja. - mondta gúnyosan.
Előre láttam, hogy ezzel a kijelentéssel mindent elrontottam. Éreztem, hogy egyre nagyobb viták keletkeznek köztünk, és nem tudtam mit csinálni ellene egyszerűen úgy éreztem ki kell mondanom amit gondolok.
  -Sokkal aranyosabb volt mint te egész életedben. - vágtam a fejéhez de meg is bántam. Na itt már biztos voltam benne, hogy mi soha többet nem leszünk együtt. Ez a kijelentés engem is szíven ütött volna.
  -Menj el! - mondta nyugodtan. - Menj a kocsiba mert olyat teszek amit megbánok. - emelte meg a hangját, minden tekintet ránk szegeződött. Nem bírtam tovább felálltam és elfutottam, nem a kocsiba.. attól minél messzebb.