67. fejezet - Hír és pénz

*Bella*

Jasmine a bárpulton ült és lóbálta a lábát, még Harry mellette próbált valami kaját gyártani. Tök aranyos volt, mint a filmekbe. Majd Harry oldalára fogta Jasmine-t és úgy kevergette a kislány az ebédet.
  -Mit főztök? - dőltem a bárpult oldalának. - Nem Josh nem neked mondtam.
  -Húslevest. - mondta büszkén Jasmine.
Leültem a kanapéra, hogy tudjak normálisan beszélgetni Joshhal.
  -Justin és Jasmine szülei kórházba vannak. - mondtam kicsit halkabban hogy Jasmine ne hallja.
  -Hol vagy? És ki vigyáz Jasmine-re? - vágott bele a szavamba Josh.
  -Harrynél aludtam, és én. - jelentettem ki. Valahogy éreztem, hogy szóvá teszi Harryt.
  -Jártok?
  -Nem. - nevettem fel. Motyogtam mellé egy olyan 'csak barátok vagyunk' félét közben végig az említett személyt néztem.
  -Ne csinálj hülyeséget! - mondta teljesen komolyan.
  -Megpróbálok! - sóhajtottam egy nagyot.
  -Figyelj nekem mennem kell. Szia. - Nem hagyta hogy válaszoljak mert olyan gyorsan lerakta. Feltápászkodtam a kanapéról és a konyhába sétáltam. Egyszerűen jó volt nézni ahogyan ők 'szerencsétlenkednek' de aranyosak voltak, mint apa és lánya..
Szeretnék egy gyereket. Allie szülhetne már mert babáznék már egy jót. Bár már szerintem elég 'nagy' vagyok én is a gyerekneveléshez. - Inkább hanyagolom ezt a témát.
  -Menjünk játszótérre! - futott oda az unokahúgom, majd egyenesen az ölembe ugrott.
  -Jólvan. - mosolyogtam, és Harry fele néztem aki csak bólintott egyet. -Felöltözök. Harry ráadod Jasmine-re a dzsekijét?
  -Persze de siess. - mosolygott majd a kicsi kabátért nyúlt.
Felfutottam az emeletre és felkaptam egy átlagos szürke szettet. Nem öltöztem olyan melegen ugyanis a pulcsi elég vastag volt.

  -Indulhatunk? - toporzékolt izgatottan Jasmine. Bólintottam majd egymás mellett haladva értünk oda a gyerekekkel teli játszótérre. Harryvel leültünk egy üres padra de minden kicsit idősebb lány - aki kisebb testvérével volt - minket nézett.
  -A héten forgatjuk a "Little things" videó klippjét, úgyhogy remélem ellesztek nálam addig. - mosolygott majd kezét a pad támlájának tetején egyenesítette ki.
Sokáig nem esett le mit mondott ezért értetlen arcot vágtam. Harry elnevette magát majd újra belekezdett: -Gondolom még maradtok.
  -Jaaaaa, hát ha nem zavarunk még pár napig. - nyögtem ki végül, miután pár villanás után még láttam.
Egy kínai lány sétált felénk egy papírkával a kezében és kínaiul kezdett motyogni.
  -Ez mit akar? - nézett rám értetlenül Harry.
  -Gondolom aláírást. - mondtam lenézően, mivel sok ész kell hogy kitaláljuk mit akar Harrytől egy tollal és egy papírral a kezében. Aláírta a papírt mire a lány értetlenül nézett végig rajtam majd elment.
  -Te Harry.. a kínaiak olyan egyformák. Hogy tudják egymást megkülönböztetni? Ha kínai lennék és nekem jönne egy másik kínai azt hinném tükörnek mentem. - Harry nem válaszolt csak felnevetett mire az összes ember felénk nézett.
  -Bella szomjas vagyok. - mosolygott Jasmine majd felmászott és Harry ölébe ült. A vakuk egyre erősebben villogtak ezért megbeszéltük, hogy haza megyünk.

Levetkőztettem Jasmine-t és a kanapéra ültem még ő fürdik. Harry újra a konyhába ügyködött valamit ezért őt néztem nem is a tévét. Néhányszor hangosan felnevetettem, mert Harry nagyon béna a konyhában.
  -Mit nézünk? - indult el felém egy tál popcornal, gondolom azt hitte Tv-zek.
  -Téged néztelek. Benyomod a TV-t? - mutogattam. Harry felállt és bekapcsolta, majd visszahuppant. A fél popcorn a kanapén végezte.
  -Őőm, Harry? Tudtad hogy az összes odaégett? - emeltem fel egy szemet, hogy jobban szemügyre vehessem.
  -Az íze ugyan olyan. Csukd be a szemed és úgy edd! - kapott be egy maréknyival. Gondoltam megnézem mit fog csinálni ezért addig nem ettem.
  -Tudod mit? Mégse egyél. - köpködte vissza a tálba majd azt az egy szemet is kivette a kezemből és a megrágottak közé dobta.
  -Ahogy elnézem finom. - mondtam egy csepp gúnnyal a hangomban majd ránéztem Jasmine-re, hogy nem e fulladt a kádba. Szerencsére nem.. Harry szobájába öltözött. Felkaptam a törölközőt és a fürdőbe siettem. Hamar letudtam ezt a fürdés dolgot, és mivel kifárasztott a gondolkodás, elmentem aludni.

Reggel van. Ordít valami. Gondoltam Harry kinyírt valakit. Lementem a nappaliba. Á semmi mindenki él, csak Jasmine énekelt. Bekapcsoltam a kis tv-t a konyhába és a bárpult egyik székére helyeztem a hátsómat. Hogy a viharba is ne rólunk lett volna szó?
"Bella Greenfild és Louis Tomlinson között vége? Úgy látszik Bella Harry Stylesra vetette rá magát. Egy nézőnk küldött be egy érdekes képet, még annál érdekesebb szöveggel: "Harry és az a lány sokat nevettek, és egyre közelebb ültek egymáshoz". A képen úgy látható, hogy Harry átkarolja a lányt, és egy kislány ül az ölébe. A jelenlévők azt állítják ő a közös gyerekük lehet. Ugyanis sokszor látni Harryt az utóbbi időbe kislányokkal." (Bevillant egy kép amin Harry, Lia kezét fogta és éppen az óvodából hozta haza, igen Lia nem volt valami magas és elég kislányos arca van de azért öt évesnek kinézett). - könnyes szemekkel néztem a Liáról és Harryről bevillanó képeket mikor megjelent egy rólam, amibe Lia a kezembe volt, ugyanis fájt a lába. Ezt a képet valaki a twitteremről szedte le, ami alá viccből azt írtam: "kislányom:)^^"
Remélni tudom, hogy Louis ezt nem látta, bár ha valahol meg jelen a neve ő már tud róla.

*Allie*

Nem szólt senki a telefonba. Csend volt. Nem tudtam mit tenni így megszólaltam.. Bár ne tettem volna.
  - Zayn ne csináljatok semmit! Nem éri meg. - üvöltöttem el-el csukló hangon. Az egyik pasi rám nézett. Szemei lángoltak az idegességtől majd a következő pillanatban olyan erővel megpofozott, hogy az arcom égett és biztosan egy égő vörös folt maradt a helyén.
  - Ha élve akarjátok vissza szerezni NE szóljatok a rendőröknek, mert megtudjuk! - kezdett bele. - Ha szóltok sajnos a kicsi lányka nem éli túl. Milyen jó kis hír lenne, "A híres Zayn Malik barátnője a napokban erőszakos halált halt." - vázolta fel az ember. Lehajtott fejjel ültem és azon gondolkoztam, hogy miért élek egyáltalán. Talán jobb is lenne ha megölnének.
  - Kérem, hagyják őt! Mit szeretnének? - szólalt meg Zayn. Ne, ne csináld kérlek! -üvöltötte a tudatalattim- megszólalni nem mertem mégegyszer.
  - Holnap elküldöm sms-ben, hogy hol találkozzunk és két millió dollárt hozz magaddal. Ha késel, vége. - mondta és letette a telefont. Rám nézett majd gúnyosan elmosolyodott. - Látod, szeret téged a kis barátod. - simította meg az arcom az részét ahova a pofont kaptam. A sminkem tuti elfolyt, a hajam kócos és így elég ijesztő fejem lehetett.
  - Miért? - tettem fel halkan a kérdést. - Miért én? Miért ők? Mit tettünk mi maguk ellen? - kérdeztem meg tőle szinte suttogva. Nem néztem fel rájuk csak néztem magam elé.
  - Az mindegy csillagom. Mindegy. Most viszont gyere megyünk el innen. - jött mögém és kikötözött majd a kezeimet újra össze, hogy ne tudjak szabadulni. Tisztára mintha a rendőrségre vinnének be engem. Inkább oda mennék mint, hogy ez legyen.
Beültettek egy kocsiba és elhajtottunk valamerre. Sötét volt és végül elaludtam.
Arra keltem, hogy a kék szemű pasi felemel és bevisz egy lakásba. Ahogy meglátta, hogy felkeltem letett és bevezettek oda. A kezeimet kikötözték és belöktek egy szobába majd hallottam, hogy az ajtó kulcsra zárul.
A szobába egy ágy volt csak. Furcsa mód a lakáshoz képest elég rendezett volt. Nem volt se büdös se koszos. Leültem és elterültem rajta majd sírásba kezdtem.

Azt hiszem ismét elaludhattam mikor az egyik pasas bejött és hozott nekem kaját. Kivételesen valami ehetőt kaptam ami nem tudom, hogy mi volt de finom volt. Azt hiszem csirke volt a hús és rízst kaptam mellé. Ismét egy kis vizet ittam és elkönyveltem, hogy én jól laktam. Furcsa volt ez a kedvesség most tőlük. Félek, azt akarják, hogy "megkedveljem" őket és így biztosan megkapják a pénzüket.

Utáltam a semmit tevést. Nem vagyok egy olyan hiperaktív ember de azért mégis szeretek mozogni és inkább futok vagy bármi mint, hogy egész nap egy szobába üljek, esetleg feküdjek. Eldöntöttem, hogy mivel úgy is egyedül vagyok nyújtok egy kicsit és ráhangolódok a balettra. Egy normális ember ilyenkor dörömbölne az ajtón nekik, hogy engedjék ki de az úgy se hatna szóval inkább a magam embere voltam és tettem azt amiben még jó vagyok. Ez elűzi minden gondolatomat.