66. fejezet - Most mi lesz?!

*Bella*

 -Öööh, hát erre. - zavarodtam bele már én is. Olyan aranyos volt tőle, hogy meghívott, de ez a történet kicsit sántított.
  -Én megyek lefürdök. - mosolygott és ott hagyott.
Én nem így ismertem meg Harryt, igaz sosem voltunk olyan jóba de akkor is. Harry más volt, olyan kedves.. Azt hiszem végre vele is baráti viszonyt ápolhatok. Már csak Liammel kell eltöltenem több időt és teljes a baráti köröm. Nagyon szeretem mind az öt fiút. Rájöttem, hogy nélkülük én csak egy lány voltam, de most már büszkén mondhatom, hogy én vagyok a legszerencsésebb lány a világon. Azt hiszem velük teljes az életem..
  -Harry várj! - kopogtam be a fürdőbe, hiszen még nem hallottam a víz csobogását. Harry résnyire nyitotta az ajtót, így épphogy beláttam. Farmer nadrágba állt, meztelen felső testtel. Amit akkor láttam sosem felejtem el. Harrynek halványan látszódtak a kockái, ami szerintem aranyos. Szeretem ha egy fiú hasa ilyen, Louis hasát is imádtam.. Sok perverz dolog megfordult a fejembe, de megráztam a fejem hátha ezzel minden elszáll a fejemből.
  -Bella jól vagy? - hadonászott a fejem előtt.
  -Őő.. igen. - dadogtam. Nem tudom mi ütött belém, de ha egy fiú hasát meglátom rögtön szerelmes leszek belé, mármint a hasába. Jó ezt most el kell felejtenem.. tiszta dilis vagyok. - Figyelj.. nem kell a kanapén aludnod, végtére is ez a te házad, és az ágyad se kicsi.
Amint kimondtam Harry egy nagyot mosolygott, majd becsukta az ajtót. Én szép lassan csúsztam le az ajtó másik felén. Olyasmi gondolatok jártak a fejemben mint: "Louist akarom" avagy "hogy szerethetek bele egy hasba?" tisztára megőrültem.

Minden egyes Louis nélküli percben egyre bolondabb lettem. Nem tudtam mitévő lenni. Nem éreztem azt hogy élek, csak simán hogy ott vagyok. - hasonló gondolatok tömítették tele az agyamat de szerencsére megjött Harry. Igen .. Harry... egy boxerbe.. ennyi. Mért kínoz engem? Olyan mintha a kockái gúnyolódnának, vagy szándékosan bosszantanának. Jó azt hiszem begolyóztam, vonzódok Harryhez.. de csak testileg. Lelkileg Louist szeretem.
  -Mi a baj? - feküdt be mellém az ágyba Harry.
  -Teljesen bolond vagyok. Harry a hasad gúnyolódik rajtam! - ordítoztam, kezdek rájönni.. nekem tényleg elmentek otthonról. Harry nem válaszolt csak hangosan nevetett. - Most mi van?
  -A hasam? - nevetett továbbra is.
  -Igen nézd meg! Most is röhög! - nyomkodtam az egyik szerencsétlen kockát a hasán.
  -Tudod mit Bella? Felveszek egy pólót. - nevetett még mindig. Röhögőgörcsöt kapott, nem csodálom mondjuk..
  -Bella? Most mi lesz anyuval? - bújt hozzám Jasmine.
  -Nem lesz semmi baj. - öleltem magamhoz a pici lányt, aki felállt és közénk mászott.
 Rettenetes volt látni ahogy az apró lányka azt érezte át amit Allie, Josh és én.
  -Jó éjt! - nyomott egy puszit az arcomra Jasmine.

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. A szemem olyan gyorsan pattant fel, hogy ha akartam volna se tudtam volna vissza aludni. Josh hívott.
  -Szia Josh! Ugye tudod hogy nálunk még csak.. - néztem az órára. - Már 11 óra!
Rekord idő alatt pattantam ki az ágyból, és sétáltam le a konyhába.

 *Allie*

Fázok itt, hideg van és nagyon éhes vagyok. Meg persze szomjas is. Nem jöttek vissza azóta mióta elmentek bár, alig volt vagy 10 perce az egész. Mintha csak olvasott volna valaki a gondolataimban kinyitódott az ajtó és az egyik pasi jött oda hozzám egy tálcával.
  - Tudom, hogy nem ilyen kajákhoz vagy hozzá szokva de ezzel meg kell elégedned. - dobta oda elém és leszedte a ragasztót a számról.
  - Hogy egyek bekötözött kézzel? - kérdeztem tőle. Nem sírtam mert annyira féltem, hogy nem voltam erre képes és nem adhatom meg nekik örömöt, hogy sírni lássanak.
  - Old meg. - rántott vállat. - Amúgy lassan visszajövünk hozzád és felhívhatod a barátocskád. - nevetett és elment. Megint magamra hagyott. Legalább volt olyan kedves és az ölembe tette a tálcát. Valahogy megoldottam és elkezdtem enni amit ki is köptem. Borzasztó volt. Hoztak vizet is.. de kedvesek.. Azt megittam szóval szomjas már nem voltam.

~*~

Sokkal később bejöttek ismét hozzám. A telefonom náluk volt és azt nyomkodták. Kikerestek egy nevet a telefonkönyvemből és a fülemhez tartották.

*Zayn*

A fiúkkal azon vitatkozunk épp, hogy ki látta Allie-t. Senkinek nem tűnt fel, hogy eltűnt. Kisurrant a házból. Hívtuk, de nem vette fel e telefont. Egyszerűen kiborító ez az egész. Kerestük egy csomó helyen. Már éppen Bellát akartuk hívni mikor megcsörrent a telefonom. Allie neve jelent meg a képernyőn és én magamat nyugtatva vettem fel, de előbb kijelentettem mindenkinek, hogy Ő hív.
  - Bébi, ugye jól van? - szóltam bele de nem hallottam semmit csak szipogást.

*Allie*

Felvette. El sem hiszem. Elkezdtem sírni. Megszólalni se bírtam csak folytak a könnyeim. A pasi kihangosította és elkezdett pofázni.
  - A drága kis barátnődet elkaptuk. - nevetett fel. - Ha még élve szeretnéd látni kötnünk kell egy egyességet. - kezdett bele mire én megijedtem. Mit akarnak velem tenni? És miért pont őket hívják?