*Allie*
- Na de most komolyan mióta balettozol? - kérdezte miután lecsillapodtunk és az asztalhoz ültünk kajálni. Spagettit ettünk ami istenien sikerült, viszont elmaradt a Susie és Tekergő pillanat amit meg is említettem neki. Erre csak annyit kérdezett, hogy hány éves is vagyok és hogy mióta lettem ilyen bolond. A válaszom csak egy jó, széles mosoly volt.
- Nem balettozom - válaszoltam mire felemelte az egyik szemöldökét ezzel azt kifejezve, hogy ne kamuzzak neki.
Már épp kezdtem volna magyarázkodni mikor megszólalt a telefonom. Elsétáltam az asztalig ahol volt és megnéztem ki az. Bella hívott így rányomtam a zöld kis gombocskára ami azt jelzi, hogy felveszem és van hangulatom beszélgetni vele.
- Mondjad drága hugocskám - szóltam bele vidáman. Egy ideig hallgatott majd megszólalt.
- Ki van te és hova vitted a nővéremet? - kérdezte majd egyszerre elnevettük magunkat. Tudni illik szeretem a hugomat de azért nem igazán szoktam kedvesen megszólítani.
- Mit akarsz? - kérdeztem komolyabban mire ő ismét felnevetett.
- Ez az az Allie akit én ismerek. Amúgy hoztak neked egy nagy borítékot és nem mertem felnyitni hátha bomba az. Szóval gyere haza mert kíváncsi vagyok mi ez - mondta majd letette a telefont. Egy ideig még néztem a képernyőt majd megszólaltam-
- Zayn, haza viszel? - kérdeztem tőle kedvesen.
- Aha, de ilyen korán minek? - kérdezte majd elkezdett öltözködni
- Nem tudom. Jött egy levelem és Bella azt mondta menjek haza mert fontos - na jó, nem pont ezt mondta de amit nem tud az nem fáj neki.
Miután Zayn kitett a ház előtt majd tovább ment ugyanis útközben kapott egy telefonhívást Liamtől. Lassan kezdődnek a túrnék és most ülnek össze megbeszélni azokat.
Ahogy beléptem a házba Bella rohant le és szinte már a nyakamba ugrott mikor rájött, hogy a csontjaim még nincsenek igazán egyben így csak megölelt majd elkezdett ugrándozni.
- Oké, most mondd el, hogy mi az örömöd oka? - vontam fel a szemöldököm.
- Úristeeeen - mosolygott rám mire én leállítottam.
- Louis megkérte a kezed? - vigyorodtam el mire ő leállt majd fejen csapott.
- Bocs, de ezt muszáj volt. Dehogy kérte meg a kezem. Tudod éppen ma hozta a postás a leveleket miszerint fel vesznek e a suliba ahova jelentkeztünk vagy nem - mosolyodott el megint mire én is elmosolyodtam és kikaptam a kezéből a borítékot amit az én nevemmel láttak el. Ahogy felnyitottam hirtelen meg állt a vér is az ereimben, majd elkezdtem olvasni a sorokat.
*Bella*
Lehet hogy egy Disney csatornás mesében most megcsókolt volna, de ez a pillanat pont attól volt szép, hogy nem volt mesebeli. Megkerülte a bárpultot és romantikusan magához ölelt. Nem ölelkeztünk gyakran de mégis.. Annyira hiányzott ez az érzés. Ha megölelt, az illata égette az orromat. És pont ettől éreztem magam biztonságban.
Miután Louis elment Allie hazajött. Persze megkaptuk a leveleket az iskolákból ahova jelentkeztünk. Mindezzel csak egy gond volt.. az, hogy a suli New Yorkba volt.
- Na mondd már mi van! - szóltam oda neki. Már egy ideje csak olvasta a sorokat. Engem felvettek, nem tudtam, hogy vele mi van. Nem akartam itt hagyni. Egy csoportba jártunk az oviba, egy suliba jártunk, általánostól végig gimiig. Már csak ez az egy suli volt, ami tényleg minden álmunk volt. Az egyetem.. Kiskorunk óta erről álmodtunk és most talán valóra is válthatjuk. De ebbe az életbe se Louis se Zayn se a többi fiú nem tartozott bele ami fáj.. Eddig még nem gondoltam ebbe bele.
- FELVETTEK! - kiáltotta fel majd a nyakamba ugrott. - Mondd, hogy téged is. Kérlek!
- Persze - mondtam nem túl lelkesen.
- Mi a gond? - kérdezte meg miután látta az arcomat.
- Mi lesz a fiúkkal? - erre ő is elgondolkozott majd leült a kanapéra. Kezét a tenyerébe hajtotta majd egy nagyot sóhajtott.
- Azt hiszem, szakítanunk kell velük - mondta ki azt a mondatot amit nem akartam hallani. Amitől egész eddig féltem és most tényleg, vége mindennek.
- Nem balettozom - válaszoltam mire felemelte az egyik szemöldökét ezzel azt kifejezve, hogy ne kamuzzak neki.
Már épp kezdtem volna magyarázkodni mikor megszólalt a telefonom. Elsétáltam az asztalig ahol volt és megnéztem ki az. Bella hívott így rányomtam a zöld kis gombocskára ami azt jelzi, hogy felveszem és van hangulatom beszélgetni vele.
- Mondjad drága hugocskám - szóltam bele vidáman. Egy ideig hallgatott majd megszólalt.
- Ki van te és hova vitted a nővéremet? - kérdezte majd egyszerre elnevettük magunkat. Tudni illik szeretem a hugomat de azért nem igazán szoktam kedvesen megszólítani.
- Mit akarsz? - kérdeztem komolyabban mire ő ismét felnevetett.
- Ez az az Allie akit én ismerek. Amúgy hoztak neked egy nagy borítékot és nem mertem felnyitni hátha bomba az. Szóval gyere haza mert kíváncsi vagyok mi ez - mondta majd letette a telefont. Egy ideig még néztem a képernyőt majd megszólaltam-
- Zayn, haza viszel? - kérdeztem tőle kedvesen.
- Aha, de ilyen korán minek? - kérdezte majd elkezdett öltözködni
- Nem tudom. Jött egy levelem és Bella azt mondta menjek haza mert fontos - na jó, nem pont ezt mondta de amit nem tud az nem fáj neki.
Miután Zayn kitett a ház előtt majd tovább ment ugyanis útközben kapott egy telefonhívást Liamtől. Lassan kezdődnek a túrnék és most ülnek össze megbeszélni azokat.
Ahogy beléptem a házba Bella rohant le és szinte már a nyakamba ugrott mikor rájött, hogy a csontjaim még nincsenek igazán egyben így csak megölelt majd elkezdett ugrándozni.
- Oké, most mondd el, hogy mi az örömöd oka? - vontam fel a szemöldököm.
- Úristeeeen - mosolygott rám mire én leállítottam.
- Louis megkérte a kezed? - vigyorodtam el mire ő leállt majd fejen csapott.
- Bocs, de ezt muszáj volt. Dehogy kérte meg a kezem. Tudod éppen ma hozta a postás a leveleket miszerint fel vesznek e a suliba ahova jelentkeztünk vagy nem - mosolyodott el megint mire én is elmosolyodtam és kikaptam a kezéből a borítékot amit az én nevemmel láttak el. Ahogy felnyitottam hirtelen meg állt a vér is az ereimben, majd elkezdtem olvasni a sorokat.
*Bella*
Lehet hogy egy Disney csatornás mesében most megcsókolt volna, de ez a pillanat pont attól volt szép, hogy nem volt mesebeli. Megkerülte a bárpultot és romantikusan magához ölelt. Nem ölelkeztünk gyakran de mégis.. Annyira hiányzott ez az érzés. Ha megölelt, az illata égette az orromat. És pont ettől éreztem magam biztonságban.
Miután Louis elment Allie hazajött. Persze megkaptuk a leveleket az iskolákból ahova jelentkeztünk. Mindezzel csak egy gond volt.. az, hogy a suli New Yorkba volt.
- Na mondd már mi van! - szóltam oda neki. Már egy ideje csak olvasta a sorokat. Engem felvettek, nem tudtam, hogy vele mi van. Nem akartam itt hagyni. Egy csoportba jártunk az oviba, egy suliba jártunk, általánostól végig gimiig. Már csak ez az egy suli volt, ami tényleg minden álmunk volt. Az egyetem.. Kiskorunk óta erről álmodtunk és most talán valóra is válthatjuk. De ebbe az életbe se Louis se Zayn se a többi fiú nem tartozott bele ami fáj.. Eddig még nem gondoltam ebbe bele.
- FELVETTEK! - kiáltotta fel majd a nyakamba ugrott. - Mondd, hogy téged is. Kérlek!
- Persze - mondtam nem túl lelkesen.
- Mi a gond? - kérdezte meg miután látta az arcomat.
- Mi lesz a fiúkkal? - erre ő is elgondolkozott majd leült a kanapéra. Kezét a tenyerébe hajtotta majd egy nagyot sóhajtott.
- Azt hiszem, szakítanunk kell velük - mondta ki azt a mondatot amit nem akartam hallani. Amitől egész eddig féltem és most tényleg, vége mindennek.
Nagyon tetszett ez a rész is. Remélem, hogy a lányok együtt maradnak a fiúkkal. Kövit! :)
VálaszTörlésAaaaah.. Annyira örülök hogy végre elolvashattam a részt :) örülök, hogy a lányokat felvették, de azt nagyon sajnálom, hogy szakítani fognak, jó lenne ha valahogy meg tudnák oldani szakítás nélkül. Összesítve imádtam!! <3
VálaszTörlésU.i.: sissetek a kövivel, izgatottan várom!! :)