64. fejezet - Csak hagyj egyedül

Nem csókolt meg. Pedig én azt hittem. A fülemhez hajolt majd köhintett egyet és bele kezdett:
  -Nem megmondtam, hogy fuvarozlak titeket? Még ha te meg sem érdemled.. - befejezte a mondandóját de még ott 'felejtette' a fejét. Nem tudom mért tettem de ellöktem onnan az arcát. Akkor még jó ötletnek tűnt..
  -Normális vagy? - kapott a nyakához Louis. Kitessékelt a kocsiból, hogy meg tudjon ágyazni. Majd pár percen belül intett, jelezve hogy mehetek vissza. Beszenvedtem magam a hátsó ülésre majd vékony cica nadrágomba és hosszú ujjú pólómba tértem nyugovóra. Igen nem volt olyan hideg egyrészt a hó miatt, másrészt pedig mert csak pár nap van tavaszig.

Reggel arra ébredtem ahogyan a hátsó ülésen mozgolódik mellettem Louis(?). Nem tudom, hogy került mellém, de tetszett a közelsége. Ébredezni kezdett. Lehunytam a szemem hátha megtudok valamit. Éreztem, hogy engem néz, majd mást is éreztem.. ahogy végig simított rajtam és a derekamnál pihentette meg a kezét.
  -Alszol Bella? - kérdezte teljesen nyugodt hangnemben. Kíváncsi voltam, hogy mit szeretne ezért csendben maradtam szemeimet lehunyva. - Szóval alszol. Bella én szeretlek.. csak.. olyan makacs vagy.. és.. tudod.. csalódtam benned de mindennél és mindenkinél jobban szeretlek, veled akarom leélni az életem.. nagyon fáj, minden egyes szó amit mondasz, minden bántó szó amit én is mondtam neked.. nem gondoltam komolyan.. te vagy a legfontosabb.. érted még a hírnevemet is egy laza mozdulattal eldobnám... - kezdett el remegni a hangja.. Gondoltam elég volt ez nekem a végén elsírom magam.. ásítottam egyet majd kinyitottam a szemem, mire Louis elhúzta a kezét és a semmibe kezdett bámulni.
  -Mikor indulunk? - kezdtem el dörzsölgetni a szemem, már csak a hihetőség miatt.
  -Most. - nézett rám majd tekintete a számon kezdett el időzni. Nekem a báttyám mindig azt mondta, ha egy fiú a szádat nézi az azt jelenti megcsókolna. Nem tudom mennyire örültem volna neki, ha ez most így történt volna.. Előre fordult és a pedálra helyezte lábát, és elindultunk. Az egyik pirosnál előre szenvedtem magam Louis mellé.
  -Nézd! Nem mehetnénk be? - mutattam a lehangoló hely felé. Azt hiszem 'tanácsot kell kérnem' anyutól, és Liától, Louissal kapcsolatba. Ő nem válaszolt csak felém fordult és bólintott egyet. Bekanyarodott a temető parkolójába és mindketten elhagytuk a kocsit. Felhúztam a vékony dzsekim cippzárját ugyanis megcsapott a hideg. Louis nagyon jól tudta, hogy a temető látogatásoknál mindig sírok, ezért belém karolt és megfogta a kezem. Egyszerre voltam boldog és szomorú is. A sírkőhöz sétáltam és elengedtem Louis kezét, bármennyire sem akartam. Csak csendben álltam, nem sírtam. Mint mondtam egyszerre szomorú és boldog is voltam. Egy óra csendes ácsorgás után elindultunk haza. Az út nagy része csendben telt mikor Louis lekanyarodott az útról, leállította a motort és felém nézett.
  -Szerinted már sosem leszünk olyanok mint régen? - nézett rám kérdőn.
Nem válaszoltam csak félénken megrántottam a vállam. Louis végig nézett engem, én ezt nem viszonoztam ugyanis az ölembe pihenő kezemet néztem meg.
  -Még bármi lehet. Kivéve ha megint bekavar egy fiú. - mondta a végét cinikusan. Felkaptam a fejem és lenézően néztem rá. Röpke egy perc alatt megfogalmaztam a fejemben, hogy mit mondjak neki és belekezdtem:
  -Mitől félsz? Ő csak egy barát volt. Te nem hibázol soha? Több százmillió lány forog körülötted szerinted engem nem érdekel? De nagyon is mindig félve nézek rád mikor lánnyal csevegsz. Nálam sokkal jobbakat is megkaphatsz ezért féltem! - kiabáltam egyre hangosabban.
  -Nem attól félek, hogy újra megpróbáljuk, hanem attól félek, hogy megint ugyanaz fog fájni. Hogy egy fiúval látlak. Hanyagolsz. Én nem tettem ezt veled. Úgy látszik az a sorsunk, hogy marjuk egymást. Mindig egymásba keressük a hibát ahelyett, hogy kicsibe magunkba néznék,vagy a másik szemszögére is gondolnánk. - mondta kicsit ideges hangon, majd beindította a kocsit és meg sem álltunk a Greenfild házig. Beléptem az ajtón, majd a kíváncsi tekintetek rám szegeződtek, majd a mögöttem álló Louisra.
  -Bella! - futott felém és ölelt magához Zayn, utána Harry, Liam és végül Niall. 
A hangos szavakra, Justin is lebaktatott a lépcsőről és mosolyogva jött felém. A helyzetünk nagyon drámai lett, hiszen szép lassan sétált felém. Mint egy romantikus filmbe. Miután elváltunk egymás karjaiból, szépen letámadtam a kérdéseimmel.
  -Allie hol van? - néztem magam elé. És a választ meg se várva elindultam kipakolni.


*Allie*

Gyorsan sétáltam egészen addig amíg az utcába nem értem. Ott elkezdtem lassítani és gondolkozni kezdtem. Mit is keresek én itt? Miért húztam fel magam? Sokat gondolkoztam ezen de végül bementem az ajtón. 
  - Szia! - köszönt rám egy csaj a pult mögül. - Te is a bemutatóra jöttél?
  - Igen. - mondtam egy kis gondolkozás után.
  - Remek. Akkor egyenesen menj és ott az utolsó előtti terem. - mosolygott rám. Megköszöntem és tovább mentem. Ahogy mondta bementem az utolsó előtti ajtón. Alig voltak páran. Kiskoromba sokat balettoztam és meg is maradt pár mozdulat amit megjegyeztem. Bementem, köszöntem majd leültem a padra.
  - Bemutató? - kérdezte mosolyogva egy nő. Nem lehetett több harmincnál.
  - Igen. - mosolyogtam vissza rá.
  - És tudsz valamit, vagy csak bejöttél megnézni? - kérdezte és leült mellém.
  - Hát kiskoromba sokat balettoztam. Megmaradt pár mozdulat de nem emlékszek már annyira semmire. - rántottam meg a vállam.
  - Ha gondolod beállhatsz. - mosolygott tovább is. Bólintottam. Mit veszíthetek? Mivel cicanadrág volt rajtam így pont kényelmes is volt. Beálltunk melegíteni zenére. Szinte mindenki beállt aki jött szóval örültem, hogy nem csak én vagyok ilyen újonc. 

~*~

Az óra után mosolyogva mentem oda a tanárhoz, vagyis Noe-hoz és szóltam, hogy jövök az órákra. Örült nekem mivel elmondása szerint gyorsan jegyzem meg a dolgokat szóval gyorsan is tanulok ami jót jelent. 
  - Akkor holnap 3-kor itt. - mosolygott majd otthagyott minket. Elköszöntem a lányoktól akikkel eléggé jóba lettem. Sarahval és Lizaval lettem nagyon jóba, sokat nevettünk annak ellenére, hogy most találkoztunk először. 
Ahogy haza fele sétáltam bekapcsoltam a telefonom. 13 nem fogadott hívás.. Hmm..Nem is rossz. Zayn hívott csak, sms-t is küldött. Gondoltam ne aggódjon így fel hívtam.
  - Hol a fenébe vagy? - kérdezte idegesen.
  - Élek Zayn nyugi. - mondtam neki és megálltam a buszmegállóba. Nem volt kedvem gyalogolni így buszozni akartam inkább.
  - De hol vagy? - kérdezte sürgetve.
  - Egy buszmegállóba. Megyek haza. - válaszoltam egyszerűen.
  - Melyikbe? - kérdezte meg. 
  - A Jackson Road sarkán. - néztem meg a táblát.
  - Akkor mindjárt ott vagyok. - tette le a telefont. Nem hiszem el. Miért aggódik annyira? Tudok vigyázni magamra nem vagyok már óvodás.

Tíz perc várakozás után Zayn fékezett le előttem  kocsijával. Kiszállt és rögtön oda rohant hozzám.
  - Mindenhol kerestelek. - fogta meg az arcom.
  - Jól vagyok. - szedtem le a kezét magamról és elindultam a kocsihoz. Beszálltam és vártam, hogy Zayn is jöjjön. - Jössz már? - tekertem le az ablakot. Zayn felém nézett majd beszállt a kocsiba. Nem akartam beszélni vele inkább néztem ki az ablakon. Ahogy Londonhoz illik elkezdett esni az eső. 
  - Aggódtam. - szólalt meg a nagy csend után.
  - Ez van. - mondtam és még mindig néztem ahogy az esőcseppek a kocsi ablakának csapódnak. 
  - Nem értem mi a bajod. 
  - Az, hogy nem vagyok egy öt éves kislány akiért aggódni kell. 19 éves leszek jövőhéten, dolgoztam már és az érettségim is meg lesz két hét múlva. - mondtam el egy szuszra és ránéztem. - Nem akarom, hogy aggódj. - mondtam el lassabban hátha így megérti. Zayn bekanyarodott egy kis parkolóba és rám nézett.
  - Felnőtt vagy? Allie egy gyereket hordasz a hasadba ami mellesleg az ENYÉM is, de te ezzel nem törődsz. Makacs vagy és azt hiszed minden csak úgy magától megoldódik. Persze, hogy aggódok. - nézett a szemembe. 
  - Lehet, hogy a tied is de attól még jogom van saját életet élni. - mondtam és kiszálltam a kocsiból. 
  - Most hova mész? - jött utánam.
  - Bárhova ahol egyedül lehetek. - néztem rá.
  - Ne legyél buta. Ideges vagy ezért csinálod ezt.
  - És akkor mi van? Zayn idefigyelj. Most menj el.Kérlek. - néztem rá könyörgően.
  - De nem hagylak magadra. - makacskodott. Itt már komolyan felhúztam magam és szerintem én is megbántam ezt amit mondtam.
  - NEM FOGOD FEL, HOGY NEM KELL RÁM VIGYÁZNOD? HAGYJ EGYEDÜL! - mondtam már szinte kiabálva de kicsit visszafogtam a hangsúlyomat. Egy könnycseppet töröltem le a szemem sarkából és elindultam haza. Zayn csak állt ott. Nem érdekelt most, hogy mit gondol rólam, csak haza akartam menni.

~*~

Ahogy hazaértem felszaladtam a szobámba és ledobtam magam az ágyra. Elkezdtem sírni mikor hallottam, hogy valaki bejön a szobámba.
  - Hagyj egyedül. - üvöltöttem a párnámba ami eltompította a hangokat.
  - Ssss. Ne sírj. -ült le mellém valaki. Felnéztem a párnámból és ahogy megláttam ki az sírva borultam a nyakába.