65. fejezet - Nem hittem, hogy te segítesz majd rajtam

*Bella*

Allie sírt.. Pár perc sírás után elmagyarázta mi történt. Na erre pont nem gondoltam volna. Miután Allie picit lenyugodott elkezdett faggatni, hogy mi volt.
  -Milyen volt? - törölgette a szemét.
  -Szörnyű. - fakadtam ki én is. Együtt sírtunk. Nekem Allie olyan mint egy legjobb barátnő: együtt sírunk, s együtt nevetünk.
  -Mi történt? - ölelt át és csöppet vígasztalt is közben.
  -Martuk egymást. Szeretem de nem bírom ki mellette. - sírtam egyre jobban.
  -Bella mivel Josh megkérte a fiúkat egy-két napig itt fognak aludni. Mert Justinnak dolga van. Nem mondta mi. - ölelgetett. Remek.. Louist látom az én házamban(!!!) minden percben(!!!) ez egy jó kis vita kezdete lesz. Felpattantam és lefutottam a földszintre. Justin pont indult.
  -Várj Jus! - nyitottam ki az ajtót ami pont előttem csapódott be.
  -Menj vissza megfázol! - szipogott. Justin sír? Mi történt? Pont a legrosszabbra tudtam csak gondolni..
  -Anya kórházba került, apám végig vele van. Anya kómába van... - sírta el magát és a nyakamba borult. Justint még sosem láttam ennyire sírni. Nagyon szerettem és nem bírtam nézni ahogy sír. Pedig ő egy erős fiú..
  -Justin mi történt? - rázogattam meg egy kicsit.
  -Nem tudom mit kéne tennem. - törölte meg a szemét.
  -Vigyázok Jasmine-re. Adj kulcsot, és menj be Trixy-hez. - utasítottam. Ahogy gondoltam: beleegyezett és rögtön futni kezdett a kórház felé. Befutottam a kabátomért és Justinék háza felé vettem az irányt. Jasmine egyedül játszogatott a nappaliba egy égő gyertya mellet.
  -Jasmine ne nyúlj hozzá! Menj hátrébb! - kiabáltam az aprócska lányra akire húgomként tekintek Lia halála óta. Oda futottam és elfújtam a gyertyát. Nem tudom hogy került oda az a gyertya, de szerencse hogy nem lett baja Jasmine-nek. A picurka lány odafutott és magához ölelt, abban a percben belépett valaki az ajtón. Olyan volt mint a horror filmekbe. Az egész alak sötét volt mögötte pedig a kicsapódott ajtó. Majd a kapucnijához nyúlt és levette azt. Szerencsére nem valami gyilkos volt, csak Harry.
  -Nem szóltál senkinek, hogy eljössz. Engem küldtek utánad. - mosolygott és leült mellénk a földre. Csendben ültünk percekig és egymást néztük.
  -Úgyse érdeklek senkit. - hajtottam le a fejem, és pár könnycsepp futott ki onnan.
Harry felállt és átölelt.
  -Harry én nem tudom mit kéne tennem.. Louis ott lesz nálunk végig. És én nem akarom látni. Vagyis de csak.. - öleltem vissza.

  -Csss... - csitítgatott. - Szóval mivel most Jasmine-re kell vigyáznod de nem akarsz Louissal összefutni, aki mindennap ott lesz nálatok. Ezért ha gondolod, nálam aludhattok ma. Persze csak, hogy ne kelljen szenvedned. - mosolygott. Kedves gesztus volt tőle. Sosem voltunk ennyire jóba de mosolyogva fogadtam el az ajánlatot. Igaza volt: így el tudom kerülni Louist.
Harry felemelte Jasmine-t és félig magához ölelt. Így indultunk el haza.

Felfutottam az emeletre, hogy közöljem Allievel a felállást. Nem nagyon figyelt, hiszen azt mondtam, hogy egy barátnőmnél alszok.. hát persze: volt neki nagyobb gondja is. Bedobtam magamnak két váltó ruhát majd megtaláltam Lia kedvenc ruháját a szekrényembe. Azt is betettem hátha Jasmine-nek is jól áll majd. Megebédeltünk majd mikor mindenki indult a dolgára, mi elindultunk Harryhez. Beültettem a kocsiba Liát, majd szorosan becsatoltam a biztonsági övét. Beültem én is, majd legközelebb Harry házánál voltunk. Kiszedtem Jasmint és kézben vittem Harry házának az ajtajához. Ő még beparkolt a garázsba majd odafutott és ajtót nyitott. Kitárult az ajtó és egy óriási előtért, más néven nappalit láttunk. Beléptem majd tekintetem rögtön Harry amerikai konyhájára ragadt. Óriási volt ez a ház.
  -Figyelj.. az emeleten az első ajtó balra az én szobám abba fogtok aludni, azzal szembe van egy wc, jobbra egy ilyen zene szoba féleség, azzal szembe pedig egy amolyan 'edzőterem'. Tudom kevésnek hangzik de minden irtó nagy odafent. - sorolta el az emeleten elhelyezkedő szobákat.
  -És te hol alszol majd? - lepődtem és a földre helyeztem Jasmine-t. - Menj föl az emeletre, oda ahova Harry mondta. Rendben? - mosolyogtam az aprócska kislányra.
Kezébe adtam a táskámat, nem volt nehéz így egy lendülettel elvette és szökdelve ment fel a lépcsőn. Harry letett minden cuccot a földre és két méteren belül megállt előttem.
  -Majd a kanapén. - mosolygott és a fekete bőrkanapéra mutatott, ami előtt egy óriás LCD tv helyezkedett a falon.
  -Mért csinálod ezt? Mért hívtál ide? - kérdeztem meglepődve. Harry közelebb lépett, egy olyan rossz fiús mosolyt vetett felém és átölelt.
  -Én is voltam szerelmes.. Rajtam is az segített akire egyáltalán nem számítottam. - jött zavarba, a tarkóját kezdte el vakargatni. - Mire jók a barátok? - nevetett teljesen össze zavarodva.

*Allie*

Nem mozdultam ki a szobámból. Nem voltam kíváncsi senkire és semmire. Egyedül akartam lenni így hát eldöntöttem, hogy kimegyek anyuhoz és Liához. Most anyutól kell tanácsot kérnem.
Észre vétel nélkül kiosontam és utam a temetőbe vezetett. Esett az eső.. Milyen irónikus nem?
Több perc séta után odataláltam a temetőhöz. Vettem virágokat és megkerestem a sírkövet. Leültem a sírkő előtti padra és neki kezdtem a monológomnak.
  - Anya. Segíts kérlek. - töröltem le egy könnycseppet. - Mit tehetnék? Lassan 19 éves vagyok és még mindig úgy viselkedek mint egy tini. Gyerekem lesz egy pár hónapos kapcsolat után. Tudom, hogy te is fiatal voltál mikor Josh megszületett. Hogy bírtad ki? Hogy sikerült négy gyereket felnevelned? Legalábbis félig. Tudom, nagyon sokáig haragudtam rád, de ugyanúgy szerettelek és még mindig szeretlek. Mostmár értem ezeket a mondásokat, hogy sose veszekedjünk a családunkkal ugyanis lehet akkor beszélünk vele utoljára, de sajnos én későn jöttem rá. Hiányzol. Félek. Nem vagyok kész én az anyaságra. Félek, hogy magamra maradok. - mondtam már halkabban a végét. Sosem éreztem még ilyet. Utáltam sírni mert olyankor gyengének látszok és nem akarok gyengének látszani. Nem akarom, hogy az emberek sebezhetőnek lássanak. Miután nem kaptam semmi választ -persze, hogy is kaphattam volna?- elindultam valamerre. Nem akartam még hazamenni. Nem akartam Zaynel egy légkörbe kerülni. Bella elment valahova. Justin anyja kórházban van. Az életem már ennél nem lehet rosszabb.

~*~

Éppen indultam el a temetőből. Más sötét van. Utálom a telet mert ilyenkor mindig korán sötétedik. Az utcán mentem mikor hirtelen megállt mellettem egy fekete kocsi és mire feleszméltem egy ütést éreztem a fejemen és elájultam.

~*~

Sajog a fejem. Kinyitottam a szemem de nem látok semmit. A szám be van kötözve és a kezem is. Azt hiszem valami széken ülök. Körül nézek és nem látok semmit. Egyszer csak egy sötét alak bukkan elő a semmiből. Ahogy meglátja, hogy ébren vagyok, gúnyosan elmosolyodik és megindul felém. Félek. Remegek. Ilyet még sosem éreztem.
  - Végre felkeltél csipkerózsika. - mondta gúnyosan és egy másik széket húzott mellém amire ő ráült és leszedte a számról a ragasztót. Égetett a helye ahogy hirtelen letépte rólam. Szédül és félek. Legjobb párosítás.
  - K-ki maga? - kérdeztem. Éreztem a hangomon, hogy reszketek. Nagyon félek, még sosem történt ilyen velem. És bánom is hogy megtörtént most.
  - Az nem lényeges csillagom. - simított végig a arcomon mire én elborzadtam. Miért érint meg? Nem akarok itt lenni, otthon akarok lenni Zaynel és a többiekkel egy forró tea mellett és beszélni vele. Azt akarom, hogy megbocsájtson nekem. Elszúrtam. Lehet nem láthatom többet és úgy váltunk el, hogy összevesztünk. - Csendben maradsz és nem fog fájni. Nem bántalak nyugi. - mosolyodott el ismét és megjelent egy másik pasas. Magas, sötét haj. Kék szeme kivirított a sötét bőre miatt.
  - Fel ébredt? Hát ez remek. Mit mondtál neki? - jött oda hozzánk így jobban megtudtam nézni őt. Nem ismertem semelyiket annyit tudtam, hogy lehet vagy 190 cm és bűzlik a cigitől.
  - M-mit a-akarnak v-velem tenni? - nyögtem ki nehezen.
  - Semmit aranyom. Épségben kell tartanunk téged ahhoz amiket most kelleni fogsz. - nevetett fel és ismét egy ragasztó szalag vette körbe a számat majd otthagytak engem.