68. fejezet - Hol van?

Felkaptam a ruhámat ami ma sem volt több egy szürke összeállításnál. Szeretek a kedvem szerint öltözni. Az én lelki világomba a szürke azt jelképezte, hogy tehetetlen vagyok. Mintha tök felesleges lennék az életbe. Az érzések tátongtak bennem, de kedvem semmi. Louis nélkül csak egy átlagos szerelmes tini lány voltam, aki minden este sírva alszik el. Éreztem, hogy haza kell mennem, éreztem hogy baj van.
Le ültettem Jasminet a Tv elé és a nappalin át a teraszra mentem, délután volt és a nap halványan sütött, szinte éreztem a tavasz melegét mikor megzavartak ebben.
  -Mi újság? - mosolygott Harry és szokásosan átölelt.

  -Haza kéne mennem, érzem, hogy baj van. - álltam fel a hintaágyból. Nem tudom mi lehet velem, de szerettem Harryvel lenni. Persze nem szerelemből, csak úgy barátilag. Ő felállt és olyat tett amire nem számítottam. Magához rántott és megcsókolt, nem ellenkeztem visszacsókoltam. Persze nem volt romantikus ez a csók, de jó volt. Szenvedélyes és hosszú.

  -Elvigyelek? - döntötte a homlokát az enyémnek.
  -Vigyázz Jasmine-re. - mosolyogtam majd nyomtam egy puszit az arcára és a pulcsimat is magamra kaptam. Futva indultam el haza, meg sem álltam. Az út közben, elég sok ember nézett engem, vagy épp fényképezett, de nem érdekelt. Beszélnem kellett Louissal, és Allievel. A ház előtt a csengőt nyomkodtam. Semmi. A zsebem mélyén kezdtem turkálni, mivel a biztonság kedvéért elhoztam a kulcsomat. Halkan nyitottam be, de teljes csend ült a lakásba. A nappali tele volt Liam és Niall cuccaival. Körül néztem az emeleten, és ahogy megállapítottam az én szobámba alszik Louis. A cuccai rendesen voltak összehajtva, az egész szoba rendezett volt. Az éjjeli szekrényemen, pár kép volt rólam és Louis családjáról. A közös képünkön gyengéden húztam végig a remegő ujjaimat.. Lehúztam az ágyról a takarót ami alatt tele volt gyűrött ruhákkal, és szennyesekkel. Gondolhattam volna, túl nagy rend volt hogy igaz legyen. A párna alatt, megtaláltam a hálóingemet.. Tisztán emlékszem, hogy az éjjeli szekrényem alsó fiókjába hagytam. Az íróasztalom fiókjába keresgéltem egy cetlit amit meg is találtam. A ceruza tartóból kiemeltem egy tollat és egy könyvet vettem le a polcról. Az ág mellé térdeltem, a cetlit a könyvre helyeztem és írni kezdtem: "Van mikor az ember élete túl szép, hogy igaz legyen.. az enyém túl szép volt de vége lett. Mindennek. Van, hogy amit hallunk, az nem igaz. Sajnálom. Mindent sajnálok!" A levelet ráragasztottam az egyik közös képünkre majd elindultam Harryhez.

Amikor beléptem a házba azt hittem szét robbanok az idegtől. Az ajtó nyitva volt. De a lakás üres. Vártam, hogy mikor vág valaki nyakon egy serpenyővel. De ez nem következett be. Jasmine.. Harry.. hol lehettek?
  -Ilyen nehéz egy rohadt cetlit írni hova mész? - ordítottam el magam, tudtam hogy Harry nem hallja ezt de igazam volt. De nézzük a jó oldalát: nem hagyta itthon Jasmine-t.
Idegesen kopogtattam a földnek a talpam, de semmi. Egy óra várakozás után kinyílt az ajtó.
  -Harry hol van Jasmine? - néztem rá idegesen ugyanis vele volt egy platina szőke lány de Jasmine sehol. -És hol voltál?
  -Ez a barátnőd? - mondta nyálas, lenéző hangon a platina.
  -Mi az hogy "ez"? Vigyázz már a szádra te ..... - igen.. nem valami szépen fejeztem be.
  -Lányok! - kiabálta el magát Harry. -Bella az úgy volt, hogy ....

*Allie*

Nem táncoltam sokat csak annyit, hogy kiengedjek magamból minden rosszat. Leültem az ágyra és gondolkoztam. Ekkor eszembe jutott a baba. Hirtelen a hasamhoz kaptam. Úristen, el is feledkeztem róla. Hogy lehetek ilyen feledékeny? Miközben ezeken gondolkoztam benyitott az egyik pasi.
  - Lassan indulunk. - nézett rám. Olyan más volt. Mintha bánná amit tesz vagy nem tudom.
  - Hova? - kérdeztem halkan és felnéztem rá.
  - A megbeszélt helyszínre. Elküldtük az üzenetet a barátodnak és érted jönnek. - húzott fel az ágyról és kivezetett a szobából.

*Zayn*

Egész éjjel idegeskedtünk a srácokkal Allie miatt. Bellát nem értük el és Harryt se. Én igazság szerint nem aludtam semmit és ahogy láttam Liam se. Utánam Liamnek számít nagyon sokat Allie mivel állításuk szerint ők legjobb barátok. Engem ez nem zavar mert örülök, hogy a az a fiú aki szinte a testvérem annak az én életemben szereplő legfontosabb lány a legjobb barátja. Éjjel találkoztam a konyhába Liammel. Köszöntünk egymásnak majd én kimentem a kertbe cigizni. Elég sok cigit szívtam el tegnap óta. Az sms ma fog jönni és a pénzt is gyorsan megszereztük.
  - Biztos, hogy ne szóljunk a rendőröknek? - kérdezte Liam mögülem.
  - Nem akarom veszélynek kitenni Őt. - néztem rá. Ők még nem tudják, hogy Allie terhes és egy ideig nem is akarjuk elmondani.
  - De nekem vagy egy ötletem. - fogta meg a vállamat és felvázolta a tervét.

Az sms megjött én pedig tökön ülve várom, hogy legyen már kilenc óra. Istenem annyira aggódok miatta. Vajon bántották? Esetleg kínozták? Mért pont őt vitték el? Én miért nem voltam jó?
  - Mehetünk? - kérdezte Louis. A kocsi kulcs a kezébe volt. Bólintottam és elindultunk.