*Zayn*
Miután Allie felkelt valahogy minden jól alakult. Lehet, hogy ez csak a vihar előtti csend, de kihasználom a pillanatot.
Tegnap este Allie már itthon aludt, vagyis hozzám hoztam. A többiek azt akarták, hogy beszélgessünk, mikor rákérdeztem 'miről' mindenki fejbe vágott és eszembe jutott, hogy Allievel meg kell beszélnünk a babás ügyet. Rossz érzés volt tudni, hogy nincs már.
- Zayn, lehet, hogy rosszul esik nekem az, hogy elvesztettem, sőt.. feldolgozni nem igazán lehet ezt, de mi itt vagyunk egymásnak és addig boldog vagyok - mosolyodott el miközben a kanapén ültünk egymással szemben és megszorította a kezeimet.
- Annyira szeretlek - húztam közelebb magamhoz és megcsókoltam, és újra, és újra, és újra.
- Én is téged - mosolygott rám majd felkelt a kanapéról, de közbe felszisszent.
- Ne terheld magad. Az orvos is megmondta, hogy még fájni fog minden mozdulat amit csinálsz - mondtam és felpattantam.
- Zayn, nyugi. Rendben vagyok, csak még meg kell szoknom, hogy egy ideig fájni fog ha leülök, vagy felállok vagy bármi más - nevetett fel keserűen. - Együnk valamit - mondta egy ásítás közben. Jó volt újra magam mellett tudni őt. Bólintottam és felkaptam a telefonom, hogy rendeljek pizzát.
- Sonka-kukoricát - ült az ölembe mosolyogva.
- De az olyan egyszerű - sóhajtottam fel és kikerestem a pizzázó számát.
- De legalább finom - mondta és kikapta a telefont a kezemből, majd rendelt egy XXL-es sonka-kukorica pizzát.
- Komolyan? XXL? - néztem rá.
- Éhen halok - mondta és letette a telefont az asztalra, utána bekapcsolta a tv-t. Egy ideig csendben ültünk majd kerestünk valami értelmes filmet. - Itt várj - mondta és láttam, hogy a híreknél állított meg. Mint mostanában minden nap megint rólunk volt szó és a lányokról.
- "Allison Greenfild-et Zayn Malik barátnőjét két napja hazaengedték a kórházból. A lány sérülései ellenére igazán remekül nézett ki mikor elhagyta a kórház kapuit Zayn Malikkal az oldalán. Próbáltuk kérdezgetni őket, de egy kérdésünkre se válaszoltak.
*Bella*
Josh rángatta ki bőröndjeit a csomagtartóból, és durcás arccal indult meg a tömeg felé, amikor megpillantott elnevette magát, és futva lökdöste félre a fotósokat. Amikor csak egy méter választotta el tőlem, a nyakába ugrottam és átöleltem. Ezt a meghitt családi pillanatot pár vakuvillanás díjazta.
-Bella kisasszony ki ez a fiú? A szeretője? Netán rá cserélte le Louis Tomlinsont? - dobálták felém a kérdéseiket.
-Maguk itt csak az idejüket pocsékolják. - nevettem fel majd belökdöstem rég látott bátyámat a nappaliba.
-Mit keresel itt te vőlegény. Vagy mi. - vettem komolyra a témát.
-Szörnyű volt. Ne akarj összeházasodni soha. - mondta teljesen komoly fejjel. -Rémes.
Szerintem a testvérem sokkban volt. Nem kicsit. El sem tudtam képzelni mi történhetett vele Kitty mellett. Ja de... manikűr, sminkes, pedikűr, fodrász, edzőterem, manikűr, kávézó, manikűr, sminkes, fodrász. Igen.. kb. ilyen sorrendbe telhetett egy nap Kitty Bucks mellett.
-Gondolom nem akarsz beszélni róla. - nevettem fel.
-És itthon mi volt? - kérdezte miközben szorosan magához ölelt, sorra egymás után.
-Allie terhes.. - kezdtem bele a szavak közt hatás szünettel, de Josh szokás szerint félbeszakított.
-De jó hol van? Gratulálnom kell neki. - csillant fel a szeme.
-Volt. - fejeztem be az előző mondatomat.
-Mi az hogy csak volt? Már meg is született? De jó. - indult fel a lépcsőn.
-Meghalt.
-Allie? - akadt ki.
-Alliet elrabolták, majd mikor meglett balesete volt. Az emberrabló elgázolta, és a hasára esett. Már nincs baba Josh.. - csordultak ki a szememből a fürge de kövér könnycseppek. Josh nem mondott semmit, csak csendben leült ahogy én.
Egy órát ültünk csendben. Egyedül. Ketten. Ugyanis a ház üres volt, mikor berontottak a többiek. A táskámhoz nyúltam és Louissal már el is indultunk, mivel ma Louisnál alszom.
Louis a táskájába kotorászott, elvileg a kulcsát kereste. Kisétáltunk kézen fogva (végre) a sok fotós között. Végre magam mellett tudhattam ezt a srácot. Nagyon szeretem jobban mint bárki mást.
Sikerült bejutnunk a házba, majd rögtön a szobájába mentünk. Lepakoltam a cuccaimat, a nekem fenntartott éjjeli szekrényre, sőt éjjeli szekrénybe. Miután befejeztem a pakolgatást az ágyba feküdtem .. Mellé. Persze nem történt semmi. (:D)
Akármi is történjen, soha nem akarom elfelejteni. Az illatát olyan mélyen a lelkembe akartam égetni, hogy senki ne vehesse el tőlem! Az érintését örökre szívembe kell zárnom, hisz bármit elvehetnek tőlem.. őt, az érintését, a csókjait. Mindent. Egyet kivéve: Az emlékeimet. Most ülünk és beszélgetünk.. nem te meg én, hanem én és a szívem. Közlöm vele, hogy félek, félek hogy elvesztem. Nem vagyok képes arra, hogy boldog legyek, túlságosan félek attól, hogy bármelyik percben vége lehet. Akármikor. Jön egy lány, aki szebb, jobb és még okosabb is mint én. Talán ez a lány egy rajongó, vagy egy celeb.
-Min gondolkozol? - túrt a hajamba, a kétségeimet okozó srác, akinek éppen a mellkasán pihentem.
-Semmi érdekes. - jelentettem ki. Nem akartam, hogy tudja kétségeim vannak. Ha tudná, talán most rögtön szakítana velem. Féltem. Most az egyszer igazán nagyon féltem.
-Ha úgy gondolod, hogy el szeretnéd mondani akkor lent leszek. - állt fel, egy jó reggelt puszi kíséretével. Megigazgatta a boxert magán, majd kisétált az ajtón. Percekkel később rávettem magam, hogy elmondjak neki mindent ezért utána rohantam.
Megszeppenve ültem a bárpult egyik székére és a velem szemben álló Louis néztem, aki a pulton szenvedett valami palacsinta félével.
-Félek. - vágtam rá teljes egyszerűséggel, azonban a vállamról óriási teher esett le. Mintha újra magabiztossá váltam volna.
-Én is. - felelte. Lerakott mindent, és a kezeit lefordítva pihentette az asztalon. Csillogó szemeivel nézett, de nem mondott többet. Csupán két szót.
-Te? Te mért? Hát híres vagy. Minden lány téged akar. Mindenki körülötted forog. - soroltam az indokokat.
-Mert te bármikor megunhatod mindezt. Egyszer vágyni fogsz egy átlagos srácra. Én is az vagyok.. csak.. engem mindenki ismer. - magyarázkodott. -Csak itt nem félek. Veled. A szívedhez és hozzád teljesen közel.
-De nekem nem kell átlagos fiú. Az olyan unalmas lenne. Ne aggódj olyan miatt ami úgysem történik meg. - nevettem fel. Kicsit megörültem, hogy nem csak nekem vannak kétségeim. Nem gondoltam volna hogy egy srác is kűzdhet hasonló gondolatokkal.
*Allie*
Reggel éppen nyújtózkodtam mikor azt hiszem eltört a hátam, mivel akkorát roppant, hogy szerintem azt még Kínában is lehetett hallani.. szóval Zayn rögtön felkelt és érdeklődve nézett rám.
- Nincs semmi, csak roppantam egyet. Gondolj bele, nem kell petárdát vennünk szilveszterkor, vagy tűzijátékot.. - mosolyogtam mire ő elég csúnyán nézett rám, szóval hagytam a mókázást és biztosítottam, hogy jól vagyok, nem törtem össze magam (vagyis megint) és nem kell hívni a mentőket. Szóval így telt a reggelem.
Kicsit később, mikor éppen a tükör előtt vizsgáltam a sérüléseimet (szép kis vágás nyomokat találtam magamon) megcsörrent a telefonom. Vagy azért mert elfogyasztottam a reggeli kakaómat vagy csak egyszerűen hiányzott a futás ahogy tudtam ráugrottam az ágyra -kicsit fájt- és felvettem a telefonom.
- Hal-ló - lihegtem a telefonba.
- Szia Allie. Sarah vagyok, tudod a balettos - hallottam a hangján, hogy örül.
- Ohh, szia. Mizu? - kérdeztem tőle kedvesen.
- Semmi, csak hallottam, hogy mi történt aztán gondolom érdeklődöm - válaszolta.
- Persze, hogy hallottad. Ki nem hallotta? - nevettem fel és elkezdtünk beszélgetni mindenről. Már a táncórán jóba lettünk aminek örültem is.
- És mikor jöhetsz újra? Persze ha jössz.
- Szerintem ahogy tudok rendese mozogni anélkül, hogy megropogna valamelyik csontozatom megyek - válaszoltam mire mindketten felnevettünk. Tudom, hogy sok mindenkit megrémisztettem ezzel ami történt pár napja de engem nem tud ez letöri.
- Rendben, ahogy tudsz valamit hívj. Vagy találkozhatnánk valamikor - vetette fel az ötletet amit én igazán díjaztam. Szerettem volna kimozdulni már egy kicsit és beszélgetni barátokkal.
- Oké, ha elengednek testőr nélkül - sóhajtottam fel mivel Zayn eléggé félt. Ha ő nem tudna jönni hívná valamelyik fiút, esetleg még az unokatesóira is rábízna. Kinézem belőle.
Kicsit még beszélgettünk majd letettük a telefont és vidáman ugráltam le Zaynhez aki éppen a konyhába
sürgött-forgott.
- Mi jót eszek? - kérdeztem amitől megrezzent, gondolom nem számított arra, hogy ott leszek mögötte.
- Mit szeretnél enni? - kérdezte és egy csókot nyomott a számra. Mosolyogva fogadtam, most kifejezetten jó kedvem volt ami neki is feltűnt. - Mi ez a jó kedv?
- Felhívott Sarah. Balett órán ismertem meg - mosolyogtam aztán eszembe jutott, hogy ő nem is tudja, hogy én elmentem. Terhesen.
- Milyen órán? - kérdezett vissza mire én eltakartam a fejemet és elmenekültem előle. - Allie! - szólt utánam majd azt hiszem valami fogócska féle játékot kezdtünk el játszani.. a nappali közepén.
2013. április 18., csütörtök
2013. április 9., kedd
73.fejezet - Hála az égnek!
*Zayn*
Kint ültünk Louis-al a váróban. Az agyam egyfolytában kattogott, de nem jutottam semmire. Ha nem veszünk össze Allievel talán most nem lenne itt hanem otthon lennénk, filmeznénk kettesben és minden jó lenne. De mit hiszek én, ez nem egy film ahol minden happy end.Ez a csúf valóság sajnos.
- Fiúk! - jött ki a teremből Bella sírva. - Láttam, hogy Allie sír.
- Micsoda? - ugrottam fel és besiettem a terembe. Az orvosok azt mondták, hogy nincs sok esélye a túlélésre. Talán tévedtek.
Ahogy bementem láttam, hogy Allie szeme könnyezik. Nem reagál semmire de könnyezik. Szóltam Louisnak, hogy szóljon egy orvosnak.Az orvos belépett a szobába és megvizsgálta őt. Én addig ott álltam az ajtó mellett. Bella és Louis addig elmentek a büfébe mivel Bella nem evett pár napja ezért Louis ragaszkodott hozzá.
- Érdekes. - egyenesedett ki az orvos. - Ez különös. - folytatta és én addig idegbajt kaptam.
- Mi az? - kérdeztem meg kissé hevesen.
- Még kómában van de úgy látszik reagál a dolgokra vagyis hallja az embereket ha minden igaz. A hölgy aki bent volt nála biztos mondott valamit amire így reagálhatott Allison kisasszony. - mondta nekem. Félig örültem mivel hall minket de mivel még kómában van így nem tudtam annyira örülni ennek a hírnek.
- Akkor túlélte? - kérdeztem hitetlenül.
- Igen, sok esélye van arra, hogy felkel. - mondta az orvos.
*Allie*
Hallottam ahogy Zayn és az orvos beszélget. Láttam is mivel ott állok mellettük. Azt viszont nem tudom, hogy mióta vagyok kómában és ezt szeretném megtudni. Miután kiment az orvos Zayn oda jött hozzám.
- Allie. - kezdett bele - Hát úgy néz ki rendbe jössz. Erős vagy, bízok benned. - szorította meg a kezemet. Éreztem ahogy megszorítja. Odamentem mellé és átöleltem. Nem reagált rá, gondolom nem érezte, pedig azt akartam, hogy érezze. Azt akartam, hogy tudja, itt vagyok mellette és szeretem. - Már egy ideje így fekszel. azt mondták, nem sok az esély arra, hogy felkelsz, de most rosszul hitték. Ők nem tudják, hogy te milyen erős vagy. Mi tudtuk a fiúkkal. - mosolygott el egy kicsit.
- Jó, de mióta vagyok kómában? - kérdeztem. Mintha meghallotta volna ismét elkezdett beszélni.
- Ez az öt nap pokol volt nélküled. Nem éreztem, hogy élek. Ha mellettem vagy ez máshogy van. Akkor érzem igazán, hogy élek és van miért. - puszilta meg a szám. Ezt is éreztem így a számhoz értem. Úgy hiányzik azt ölelése, a csókja és ő maga. Fel kell kelnem!
*Bella*
-Nyugodj meg és utána hallgass meg. - mondta halkan, és a kelleténél kicsit idegesebben is. -Nem akarok veled összeveszni. De maradj csöndbe kérlek! Allie megvan. Balesete volt! Itt Londonban fekszik egy kórházban. Kómában van. Nem biztos, hogy fel fog ébredni de tudd hogy mi itt leszünk, ha ez bekövetkezne.. - nézett rám egy piros lámpánál.
-Taposs a gázba Louis! Meg fog halni és az az én lelkemen fog száradni! Nem hiszem el mért pont ő? - ordítoztam sírva. Nem értem mért az én családom szenved. Csak mi érezzük ezt a szúró, égető fájdalmat mikor egy családtagunk a halál szélén áll. Egyet kérek! Csak egyet... legyen minden a régi.. vagy ha nem is.. jöjjön rendbe minden!
*Zayn*
*Két nappal később*
A szobába ültem és figyeltem ahogy Allie szuszog. Még nem kelt fel de az orvosok szerint bármelyik nap kinyithatja szemeit. Éppen telefonon beszéltem Harryvel.
- Most megyek fel a szobába. Egyre több itt az újság író haver. - mondta. Hallottam, hogy a háttérben nagy a zaj. Amióta Allie bent van és látnak minket ide bejárni mindenki találgat. Mivel Allie nevét jól titkoltuk a sajtó elől így minden szép és jó volt, de miután ide bekerült meg akarták tudni a nevét ugyanis valahogy kitudódott, hogy ő van bent, vagyis ahogy mondják: "Zayn Malik barátnője".
- Haver, hoznál nekem egy kávét kérlek? - kértem meg szépen ugyanis ma nem sikerült aludnom. Egyszerűen képtelen voltam, mivel Allie ujjai megmozdultak este amit már mindenki tudott.
- Persze, viszem. - mondta majd kinyomtam a telefont és letettem az ottani fehér kis szekrényre.
Leültem a székbe és bekapcsoltam a kis tv-t ami szemben helyezkedett el az ággyal. Éppen a mi klippünket adták majd elkezdtek beszélni Louisról és Belláról, majd rólam és Allieről, aztán, hogy kórházban van. Csak a szokásos téma az elmúlt három napban.
-"Itt vagyunk a kórház előtt és várjuk a fejleményeket. Harry Styles nemrégiben lépett be a kapukon. Sajnos, minket nem engednek be oda így kívülről figyeljük az eseményeket." - mondta a nő majd Harry lépett be a szobába két kávés pohárral a kezében. Hálásan néztem rá majd leült egy másik székre. A napokban hirtelen sok szék bekerült ebbe a kórházi szobába.
- Történt valami a tegnap este óta? - kérdezte.
- Semmi. - sóhajtottam.
- Liam üzeni, hogy délután ő is bejön megint, csak most haza kellett ugrania.
- Bella? - kérdeztem meg. Bella nagyon összetört volt a napokban, hiába tudja, hogy felfog kelni, nem éli bele magát.
- Kicsit jobban van. Louis minden pillanatban mellette van. - mondta és elhallgatott majd egyszerre fordultunk Allie ágya felé.
A következő pillanatban azt láttuk, hogy Allie szemei kinyitódnak majd pislog kettőt és ránk néz.
- Szólj az orvosnak. - mondtam Harrynek, de nem vettem le a szemem róla. Harry felpattant a székből majd két perc múlva az orvos jött be és küldött ki minket. Felébredt.
*Bella*
Tartalmas volt ez az egy hét, tele fotósokkal, kamerákkal és minden más eszközzel amivel valamit meg tudtak örökíteni. Allie hál' istennek rendbe jött és tegnap óta itthon van. De a fotósok a házunk előtt sátraznak. Reggel hét óra. Mindenki alszik. Csak én forgolódok. Megfeledkeztem mindenről, csak boldog voltam, végre minden jó volt. Kimásztam az ágyból majd megigazgattam a pizsama felsőmet ami egy topp volt, alul pedig egy bugyi. Vigyorogva sétáltam le a konyhába, ahol vakuvillanásokra eszméltem fel. Mindig elfelejtem hogy a fél ajtónk üvegből van. Idegesen futottam be a konyhába, nem akartam hogy ezek a képek megjelenjenek bárhol is.. Reggelit készítettem, Louisnak.. és a többieknek. Éppen David Guetta-tól a Titanium című dalt énekelgettem mikor kopogtak. Felhúztam gyorsan valami nadrág félét ami amúgy nem is az enyém volt csak ez volt a kanapén, vagyis a legközelebb. Feszengve nyitottam ajtót, de rögtön mikrofonok hegyeit nyomták a képembe.
-Mit akarnak? - kérdeztem mérgesen de egyben magabiztosan. Nem válaszoltak nem is kérdeztek csak a ház elé haladó taxit lesték. Akár csak én. Ahogy megpillantottam ki is szállt ki onnan, az ütő is megállt bennem.
Kint ültünk Louis-al a váróban. Az agyam egyfolytában kattogott, de nem jutottam semmire. Ha nem veszünk össze Allievel talán most nem lenne itt hanem otthon lennénk, filmeznénk kettesben és minden jó lenne. De mit hiszek én, ez nem egy film ahol minden happy end.Ez a csúf valóság sajnos.
- Fiúk! - jött ki a teremből Bella sírva. - Láttam, hogy Allie sír.
- Micsoda? - ugrottam fel és besiettem a terembe. Az orvosok azt mondták, hogy nincs sok esélye a túlélésre. Talán tévedtek.
Ahogy bementem láttam, hogy Allie szeme könnyezik. Nem reagál semmire de könnyezik. Szóltam Louisnak, hogy szóljon egy orvosnak.Az orvos belépett a szobába és megvizsgálta őt. Én addig ott álltam az ajtó mellett. Bella és Louis addig elmentek a büfébe mivel Bella nem evett pár napja ezért Louis ragaszkodott hozzá.
- Érdekes. - egyenesedett ki az orvos. - Ez különös. - folytatta és én addig idegbajt kaptam.
- Mi az? - kérdeztem meg kissé hevesen.
- Még kómában van de úgy látszik reagál a dolgokra vagyis hallja az embereket ha minden igaz. A hölgy aki bent volt nála biztos mondott valamit amire így reagálhatott Allison kisasszony. - mondta nekem. Félig örültem mivel hall minket de mivel még kómában van így nem tudtam annyira örülni ennek a hírnek.
- Akkor túlélte? - kérdeztem hitetlenül.
- Igen, sok esélye van arra, hogy felkel. - mondta az orvos.
*Allie*
Hallottam ahogy Zayn és az orvos beszélget. Láttam is mivel ott állok mellettük. Azt viszont nem tudom, hogy mióta vagyok kómában és ezt szeretném megtudni. Miután kiment az orvos Zayn oda jött hozzám.
- Allie. - kezdett bele - Hát úgy néz ki rendbe jössz. Erős vagy, bízok benned. - szorította meg a kezemet. Éreztem ahogy megszorítja. Odamentem mellé és átöleltem. Nem reagált rá, gondolom nem érezte, pedig azt akartam, hogy érezze. Azt akartam, hogy tudja, itt vagyok mellette és szeretem. - Már egy ideje így fekszel. azt mondták, nem sok az esély arra, hogy felkelsz, de most rosszul hitték. Ők nem tudják, hogy te milyen erős vagy. Mi tudtuk a fiúkkal. - mosolygott el egy kicsit.
- Jó, de mióta vagyok kómában? - kérdeztem. Mintha meghallotta volna ismét elkezdett beszélni.
- Ez az öt nap pokol volt nélküled. Nem éreztem, hogy élek. Ha mellettem vagy ez máshogy van. Akkor érzem igazán, hogy élek és van miért. - puszilta meg a szám. Ezt is éreztem így a számhoz értem. Úgy hiányzik azt ölelése, a csókja és ő maga. Fel kell kelnem!
*Bella*
-Nyugodj meg és utána hallgass meg. - mondta halkan, és a kelleténél kicsit idegesebben is. -Nem akarok veled összeveszni. De maradj csöndbe kérlek! Allie megvan. Balesete volt! Itt Londonban fekszik egy kórházban. Kómában van. Nem biztos, hogy fel fog ébredni de tudd hogy mi itt leszünk, ha ez bekövetkezne.. - nézett rám egy piros lámpánál.
-Taposs a gázba Louis! Meg fog halni és az az én lelkemen fog száradni! Nem hiszem el mért pont ő? - ordítoztam sírva. Nem értem mért az én családom szenved. Csak mi érezzük ezt a szúró, égető fájdalmat mikor egy családtagunk a halál szélén áll. Egyet kérek! Csak egyet... legyen minden a régi.. vagy ha nem is.. jöjjön rendbe minden!
*Zayn*
*Két nappal később*
A szobába ültem és figyeltem ahogy Allie szuszog. Még nem kelt fel de az orvosok szerint bármelyik nap kinyithatja szemeit. Éppen telefonon beszéltem Harryvel.
- Most megyek fel a szobába. Egyre több itt az újság író haver. - mondta. Hallottam, hogy a háttérben nagy a zaj. Amióta Allie bent van és látnak minket ide bejárni mindenki találgat. Mivel Allie nevét jól titkoltuk a sajtó elől így minden szép és jó volt, de miután ide bekerült meg akarták tudni a nevét ugyanis valahogy kitudódott, hogy ő van bent, vagyis ahogy mondják: "Zayn Malik barátnője".
- Haver, hoznál nekem egy kávét kérlek? - kértem meg szépen ugyanis ma nem sikerült aludnom. Egyszerűen képtelen voltam, mivel Allie ujjai megmozdultak este amit már mindenki tudott.
- Persze, viszem. - mondta majd kinyomtam a telefont és letettem az ottani fehér kis szekrényre.
Leültem a székbe és bekapcsoltam a kis tv-t ami szemben helyezkedett el az ággyal. Éppen a mi klippünket adták majd elkezdtek beszélni Louisról és Belláról, majd rólam és Allieről, aztán, hogy kórházban van. Csak a szokásos téma az elmúlt három napban.
-"Itt vagyunk a kórház előtt és várjuk a fejleményeket. Harry Styles nemrégiben lépett be a kapukon. Sajnos, minket nem engednek be oda így kívülről figyeljük az eseményeket." - mondta a nő majd Harry lépett be a szobába két kávés pohárral a kezében. Hálásan néztem rá majd leült egy másik székre. A napokban hirtelen sok szék bekerült ebbe a kórházi szobába.
- Történt valami a tegnap este óta? - kérdezte.
- Semmi. - sóhajtottam.
- Liam üzeni, hogy délután ő is bejön megint, csak most haza kellett ugrania.
- Bella? - kérdeztem meg. Bella nagyon összetört volt a napokban, hiába tudja, hogy felfog kelni, nem éli bele magát.
- Kicsit jobban van. Louis minden pillanatban mellette van. - mondta és elhallgatott majd egyszerre fordultunk Allie ágya felé.
A következő pillanatban azt láttuk, hogy Allie szemei kinyitódnak majd pislog kettőt és ránk néz.
- Szólj az orvosnak. - mondtam Harrynek, de nem vettem le a szemem róla. Harry felpattant a székből majd két perc múlva az orvos jött be és küldött ki minket. Felébredt.
*1 héttel később*
*Bella*
Tartalmas volt ez az egy hét, tele fotósokkal, kamerákkal és minden más eszközzel amivel valamit meg tudtak örökíteni. Allie hál' istennek rendbe jött és tegnap óta itthon van. De a fotósok a házunk előtt sátraznak. Reggel hét óra. Mindenki alszik. Csak én forgolódok. Megfeledkeztem mindenről, csak boldog voltam, végre minden jó volt. Kimásztam az ágyból majd megigazgattam a pizsama felsőmet ami egy topp volt, alul pedig egy bugyi. Vigyorogva sétáltam le a konyhába, ahol vakuvillanásokra eszméltem fel. Mindig elfelejtem hogy a fél ajtónk üvegből van. Idegesen futottam be a konyhába, nem akartam hogy ezek a képek megjelenjenek bárhol is.. Reggelit készítettem, Louisnak.. és a többieknek. Éppen David Guetta-tól a Titanium című dalt énekelgettem mikor kopogtak. Felhúztam gyorsan valami nadrág félét ami amúgy nem is az enyém volt csak ez volt a kanapén, vagyis a legközelebb. Feszengve nyitottam ajtót, de rögtön mikrofonok hegyeit nyomták a képembe.
-Mit akarnak? - kérdeztem mérgesen de egyben magabiztosan. Nem válaszoltak nem is kérdeztek csak a ház elé haladó taxit lesték. Akár csak én. Ahogy megpillantottam ki is szállt ki onnan, az ütő is megállt bennem.
2013. március 27., szerda
72. fejezet - Baj, baj hátán!
*Bella*
Végül beadtam a derekam és hálásan elfogadtam a jegyet, ha már megvette. Felültünk a következő vonatra és az úton nem szólaltunk meg. Emily csak egy megállót ment úgyhogy le se ült. Az ablakon néztem ki, és az egyre elhaladó fákat néztem.
-Hahóó. Ébredj. - rázogatott egy ismeretlen személy. Nem ismerem a hangját, de muszáj kinyitni a szemem. Kinyitottam. Fekete hajú srác volt, zöld szemekkel. Hmm..
-Megjöttük? - ugrottam fel. Kicsit megijedtem hogy tovább vitt a vonat, de ez lehetetlen volt. -Hogy jutok a pálya udvarra?
-Gyalog, vagy tömegközlekedéssel. De mivel én is arra megyek el is vihetlek akár. - mosolygott, majd felemelte a csomagomat.
-Legalább valami jó is történik ma. - sóhajtottam és mosolyogva elfogadtam az ajánlatot. Elvettem a kezéből a csomagjaimat, majd az autójához vezetett. Beültem az anyósülésbe.
Megérkeztünk. A repülő 10 percen belül indul.
Fájó szívvel álltam sorba, hogy fel tudjak szállni a repülőre. Végre sorra kerültem. Odaadtam a jegyet amit nagyi megrendelt nekem és felszálltam. Már majdnem leültem a helyemre mikor megszólalt a telefonom. Olyan személy hívott akire nem számítottam. Felejteni akartam, Őt és a múltat.. mindent.
-Louis? - kérdeztem félénken.
-Hol vagy Bella? - kérdezte tiszta aggódó hangon. Mi a fene? Louis felhívott és megkérdezte hol vagyok.
-Ömm.. úton vagyok? - kérdeztem egy apró iróniával a hangomban. De tényleg: hát nem irónikus? Felhívott pedig tudja hol vagyok.
-Meddig maradsz? - kérdezte egyhangúan. Minden szava fájt. Fáj, hogy úgy is meg fogom bántani. Az is fáj, hogy semmi sem a régi. Fáj, hogy mellette lehetnék de itt vagyok.. miket beszélek? Felejtenem kell.. az fáj, hogy nem tudok felejteni..
-Hiányzom? - nyögtem ki döcögősen ezt az egy szót. Titkon reméltem, hogy a válasz igen lesz, de felkészültem arra is, hogy azt mondja "remélem minél tovább maradsz, annál jobb nekem". De nem így tett...
-Hát nem mondom, hogy nem tudok nélküled élni.. Csak épp nem akarok. Igen Bella hiányzol. - mondta már egy cseppet megkönnyebbülve. Nem akartam hinni a fülemnek. Mozdulatlanul álltam és az előttem ülő anyukát néztem, aki viszonozta ezt és az újságot az ölében pihentette amit eddig olvasott.
-Több száz mérföldre leszek tőled pontosan fél perc múlva. Kitalálhattad volna ezt két órával ezelőtt is. - mondtam kicsit, nem túl kedvesen. Szerettem őt, szerettem minden porcikáját.
-Háromszáz mérföldre. Tudom soknak tűnik de, vannak autók, repülők és vonatok is, de ha nincs más, akár el is sétálhatok hozzád. Veled akarok lenni. Veled, és most rögtön. Szállj le a repülőről. - mondta a szavak között apró szünetekkel. Ez egy igazán romantikus pillanat lehetett volna ha nem szólok be neki.
-Mi? - kérdeztem ijedten.
-Bella hiányzol. Minden hiányzik: az együtt töltött percek, az ölelések, a csókok. Minden porcikád. Nekem te kellesz! Bella én már rég megbocsájtottam neked, csak te túl makacs voltál, hogy ezt észrevedd, és minden döntésed.. például Dieppe is, fájt. De leginkább az fájt, hogy itt hagytál. És ha most nem szállsz kénytelen vagyok utánad menni. - mondta el a szívhez szóló beszédét. Ennyi kellett. Felkaptam a csomagom és a kijárat felé rohantam. Az utolsó másodpercben löktem félre a stewardess-t, és ugrottam le a 2 méter magasban lévő repülőről. Nem repült még,csak a lépcsőt húzták fel. Berohantam a pályaudvarra majd újra a fülemhez emeltem a telefont.
-Leszálltam. - mondtam mintha ez tök természetes lenne. Louis pár másodpercig csendben volt majd halkan nevetett egyet.
-Ne mozdulj. - rakta le a telefont. Nem mintha amúgy elmentem volna. Azt se tudom hogy jutnék el innen. Na mindegy. Besétáltam a Wc-be és kiválasztottam a számomra legtisztább kabint. Az akasztóra tettem a táskámat, ami túl nehéz volt így feldőlt. Szenvedtem vele egy kicsit majd arra kaptam hogy mindjárt be fogok pisilni. Kopogtak az ajtómon.
-Foglalt. - mondtam egyszerűen. Igen ám: de a kopogás inkább átváltott dörömbölésre. -Mondom foglalt. - ordítottam el magam.
-Jöjjön ki! - hangzott a másik oldalról. -Ez az én Wc-m.
Felnevettem majd miután elvégeztem a dolgom kisétáltam. Olyan "én nyertem vénasszony" nézést bocsájtottam a nyanya felé akiből sugárzott a rosszindulat. Leültem egy padra és ott vártam Louist.
Megérkezett. Félrelöktem a táskámat és sprintbe indultam meg felé. A nyakába ugrottam ő pedig átkulcsolta a kezét a hátam mögött. Annyira hiányzott. Odahajolt és megcsókolt. Felemeltem a lábaimat és a háta mögé kulcsoltam.
-Szeretlek. - túrtam a hajába. Nem reagált semmit csak egy halk 'Tudom'-ot lökött oda. Láttam rajta, hogy valami baja van ezért rögtön kérdőre vontam. -Mi történt?
Lerakott a földre majd kéz a kézben sétáltunk a táskámért. Nem mondott semmit, egészen addig ameddig nem ültünk a kocsijába.
-Allie kórházba került. - mondta fa arccal.
*Allie*
Sötétség. Ez az egyetlen szó ami eszembe juthat most. Nem érzek semmit, még a fájdalmat se ami belém hasított mikor az oldalamról belénk jött az a kocsi. Megrémültem ahogy láttam, hogy közeledik, de Ana már nem tudott félre állni így belénk jött. Nem hibáztatom érte. Mindenért csak magamat tudom hibáztatni.
Csipogást hallottam és hirtelen ott álltam a szoba közepén. Néztem ahogy a gépekből zsinorok sokasága kapcsolódik rá valamire. Illetve valakire. Ahogy követtem a tekintetemmel a zsinorokat megláttam magamat az ágyon.
Lehetséges ez? Miért fekszek ott és miért látom magamat? Ez lenne a vég?
A szemeimmel végig néztem magamon. Ott feküdtem, kifehéredett arccal, kezeim, lábaim gipszben voltak. Arcom tele volt karcolásokkal. Hirtelen kinyílt az ajtó. Zayn jött be lehajtott fejjel. Ahogy felnézett hirtelen azt hittem lát engem, de tévedtem mivel eljött mellettem. Mintha szellem lennék. Talán az is vagyok?
Szemei duzzadtak voltak és pirosak. Gondolom sírt. Oda akartam menni hozzá és átölelni őt, fülébe akartam súgni, hogy itt vagyok, nincs semmi baj, de akkor magamnak is hazudtam volna. Ő nem látott engem, csak én láttam és hallottam őt. Sóhajtott egy nagyot és az ágy mellett lévő székre rogyott.
- Allie, kérlek kelj fel. - suttogta úgy, hogy éppen hogy meghallottam. Közelebb mentem és leültem az ágyra. Néztem az arcát. Megviselt volt. - Könyörgöm, nem hagyhatsz itt. Szükségem van rád. - kezdett el könnyezni. Ne, kérlek ne sírj. Ha te sírsz én is sírok. - Bella és Louis lassan itt lesznek. - suttogta. - Itt lesznek, nem felejtettek el, ahogy én se tudlak. Hiába vesztetted el a babát én ugyanúgy szeretlek. - mikor meghallotta a baba szót hirtelen a hasamhoz kaptam. Ő nincs már. És ez is az én hibám.
Hirtelen kinyílt az ajtó és Bella futott be az ágyhoz. Ahogy meglátott elkezdett hangosan sírni. Louis mondta, Zaynnek, hogy hagyjanak minket egyedül. Igen, talán erre volt szükség. Rég láttam Bellát, magammal foglalkoztam az elmúlt napokban, észre sem vettem, hogy milyen meggyötört lehet Louis miatt.
- Allie ne hagyj itt kérlek. Előbb anya és Lia most meg te? Nem, ezt nem teheted velem. - sírt a testvérem. Nem szerettem sírni látni.
- Nem hagylak itt. - mondtam ki hangosan, bár hiába, úgyse hallotta.
- Szeretlek Allie. Te vagy a világon a legjobb testvér, ne hagyj magamra. Ébredj fel, tartunk csajos estéket, nézünk sírós filmeket, teletömjük magunkat fagyival, chips-el és minden hízlaló dologgal, megjavítjuk a kapcsolatunkat, csak ébredj fel. Minden rendben lesz. - simította meg az arcomat. Itt eltört a mécses, elsírtam magam. Már csak annyit láttam, hogy a mozdulatlan testem ellenére, a szememből egy könnycsepp csordul ki. Talán még van esélyem arra, hogy ismét velük lehessek.
Végül beadtam a derekam és hálásan elfogadtam a jegyet, ha már megvette. Felültünk a következő vonatra és az úton nem szólaltunk meg. Emily csak egy megállót ment úgyhogy le se ült. Az ablakon néztem ki, és az egyre elhaladó fákat néztem.
-Hahóó. Ébredj. - rázogatott egy ismeretlen személy. Nem ismerem a hangját, de muszáj kinyitni a szemem. Kinyitottam. Fekete hajú srác volt, zöld szemekkel. Hmm..
-Megjöttük? - ugrottam fel. Kicsit megijedtem hogy tovább vitt a vonat, de ez lehetetlen volt. -Hogy jutok a pálya udvarra?
-Gyalog, vagy tömegközlekedéssel. De mivel én is arra megyek el is vihetlek akár. - mosolygott, majd felemelte a csomagomat.
-Legalább valami jó is történik ma. - sóhajtottam és mosolyogva elfogadtam az ajánlatot. Elvettem a kezéből a csomagjaimat, majd az autójához vezetett. Beültem az anyósülésbe.
Megérkeztünk. A repülő 10 percen belül indul.
Fájó szívvel álltam sorba, hogy fel tudjak szállni a repülőre. Végre sorra kerültem. Odaadtam a jegyet amit nagyi megrendelt nekem és felszálltam. Már majdnem leültem a helyemre mikor megszólalt a telefonom. Olyan személy hívott akire nem számítottam. Felejteni akartam, Őt és a múltat.. mindent.
-Louis? - kérdeztem félénken.
-Hol vagy Bella? - kérdezte tiszta aggódó hangon. Mi a fene? Louis felhívott és megkérdezte hol vagyok.
-Ömm.. úton vagyok? - kérdeztem egy apró iróniával a hangomban. De tényleg: hát nem irónikus? Felhívott pedig tudja hol vagyok.
-Meddig maradsz? - kérdezte egyhangúan. Minden szava fájt. Fáj, hogy úgy is meg fogom bántani. Az is fáj, hogy semmi sem a régi. Fáj, hogy mellette lehetnék de itt vagyok.. miket beszélek? Felejtenem kell.. az fáj, hogy nem tudok felejteni..
-Hiányzom? - nyögtem ki döcögősen ezt az egy szót. Titkon reméltem, hogy a válasz igen lesz, de felkészültem arra is, hogy azt mondja "remélem minél tovább maradsz, annál jobb nekem". De nem így tett...
-Hát nem mondom, hogy nem tudok nélküled élni.. Csak épp nem akarok. Igen Bella hiányzol. - mondta már egy cseppet megkönnyebbülve. Nem akartam hinni a fülemnek. Mozdulatlanul álltam és az előttem ülő anyukát néztem, aki viszonozta ezt és az újságot az ölében pihentette amit eddig olvasott.
-Több száz mérföldre leszek tőled pontosan fél perc múlva. Kitalálhattad volna ezt két órával ezelőtt is. - mondtam kicsit, nem túl kedvesen. Szerettem őt, szerettem minden porcikáját.
-Háromszáz mérföldre. Tudom soknak tűnik de, vannak autók, repülők és vonatok is, de ha nincs más, akár el is sétálhatok hozzád. Veled akarok lenni. Veled, és most rögtön. Szállj le a repülőről. - mondta a szavak között apró szünetekkel. Ez egy igazán romantikus pillanat lehetett volna ha nem szólok be neki.
-Mi? - kérdeztem ijedten.
-Bella hiányzol. Minden hiányzik: az együtt töltött percek, az ölelések, a csókok. Minden porcikád. Nekem te kellesz! Bella én már rég megbocsájtottam neked, csak te túl makacs voltál, hogy ezt észrevedd, és minden döntésed.. például Dieppe is, fájt. De leginkább az fájt, hogy itt hagytál. És ha most nem szállsz kénytelen vagyok utánad menni. - mondta el a szívhez szóló beszédét. Ennyi kellett. Felkaptam a csomagom és a kijárat felé rohantam. Az utolsó másodpercben löktem félre a stewardess-t, és ugrottam le a 2 méter magasban lévő repülőről. Nem repült még,csak a lépcsőt húzták fel. Berohantam a pályaudvarra majd újra a fülemhez emeltem a telefont.
-Leszálltam. - mondtam mintha ez tök természetes lenne. Louis pár másodpercig csendben volt majd halkan nevetett egyet.
-Ne mozdulj. - rakta le a telefont. Nem mintha amúgy elmentem volna. Azt se tudom hogy jutnék el innen. Na mindegy. Besétáltam a Wc-be és kiválasztottam a számomra legtisztább kabint. Az akasztóra tettem a táskámat, ami túl nehéz volt így feldőlt. Szenvedtem vele egy kicsit majd arra kaptam hogy mindjárt be fogok pisilni. Kopogtak az ajtómon.
-Foglalt. - mondtam egyszerűen. Igen ám: de a kopogás inkább átváltott dörömbölésre. -Mondom foglalt. - ordítottam el magam.
-Jöjjön ki! - hangzott a másik oldalról. -Ez az én Wc-m.
Felnevettem majd miután elvégeztem a dolgom kisétáltam. Olyan "én nyertem vénasszony" nézést bocsájtottam a nyanya felé akiből sugárzott a rosszindulat. Leültem egy padra és ott vártam Louist.
Megérkezett. Félrelöktem a táskámat és sprintbe indultam meg felé. A nyakába ugrottam ő pedig átkulcsolta a kezét a hátam mögött. Annyira hiányzott. Odahajolt és megcsókolt. Felemeltem a lábaimat és a háta mögé kulcsoltam.
-Szeretlek. - túrtam a hajába. Nem reagált semmit csak egy halk 'Tudom'-ot lökött oda. Láttam rajta, hogy valami baja van ezért rögtön kérdőre vontam. -Mi történt?
Lerakott a földre majd kéz a kézben sétáltunk a táskámért. Nem mondott semmit, egészen addig ameddig nem ültünk a kocsijába.
-Allie kórházba került. - mondta fa arccal.
*Allie*
Sötétség. Ez az egyetlen szó ami eszembe juthat most. Nem érzek semmit, még a fájdalmat se ami belém hasított mikor az oldalamról belénk jött az a kocsi. Megrémültem ahogy láttam, hogy közeledik, de Ana már nem tudott félre állni így belénk jött. Nem hibáztatom érte. Mindenért csak magamat tudom hibáztatni.
Csipogást hallottam és hirtelen ott álltam a szoba közepén. Néztem ahogy a gépekből zsinorok sokasága kapcsolódik rá valamire. Illetve valakire. Ahogy követtem a tekintetemmel a zsinorokat megláttam magamat az ágyon.
Lehetséges ez? Miért fekszek ott és miért látom magamat? Ez lenne a vég?
A szemeimmel végig néztem magamon. Ott feküdtem, kifehéredett arccal, kezeim, lábaim gipszben voltak. Arcom tele volt karcolásokkal. Hirtelen kinyílt az ajtó. Zayn jött be lehajtott fejjel. Ahogy felnézett hirtelen azt hittem lát engem, de tévedtem mivel eljött mellettem. Mintha szellem lennék. Talán az is vagyok?
Szemei duzzadtak voltak és pirosak. Gondolom sírt. Oda akartam menni hozzá és átölelni őt, fülébe akartam súgni, hogy itt vagyok, nincs semmi baj, de akkor magamnak is hazudtam volna. Ő nem látott engem, csak én láttam és hallottam őt. Sóhajtott egy nagyot és az ágy mellett lévő székre rogyott.
- Allie, kérlek kelj fel. - suttogta úgy, hogy éppen hogy meghallottam. Közelebb mentem és leültem az ágyra. Néztem az arcát. Megviselt volt. - Könyörgöm, nem hagyhatsz itt. Szükségem van rád. - kezdett el könnyezni. Ne, kérlek ne sírj. Ha te sírsz én is sírok. - Bella és Louis lassan itt lesznek. - suttogta. - Itt lesznek, nem felejtettek el, ahogy én se tudlak. Hiába vesztetted el a babát én ugyanúgy szeretlek. - mikor meghallotta a baba szót hirtelen a hasamhoz kaptam. Ő nincs már. És ez is az én hibám.
Hirtelen kinyílt az ajtó és Bella futott be az ágyhoz. Ahogy meglátott elkezdett hangosan sírni. Louis mondta, Zaynnek, hogy hagyjanak minket egyedül. Igen, talán erre volt szükség. Rég láttam Bellát, magammal foglalkoztam az elmúlt napokban, észre sem vettem, hogy milyen meggyötört lehet Louis miatt.
- Allie ne hagyj itt kérlek. Előbb anya és Lia most meg te? Nem, ezt nem teheted velem. - sírt a testvérem. Nem szerettem sírni látni.
- Nem hagylak itt. - mondtam ki hangosan, bár hiába, úgyse hallotta.
- Szeretlek Allie. Te vagy a világon a legjobb testvér, ne hagyj magamra. Ébredj fel, tartunk csajos estéket, nézünk sírós filmeket, teletömjük magunkat fagyival, chips-el és minden hízlaló dologgal, megjavítjuk a kapcsolatunkat, csak ébredj fel. Minden rendben lesz. - simította meg az arcomat. Itt eltört a mécses, elsírtam magam. Már csak annyit láttam, hogy a mozdulatlan testem ellenére, a szememből egy könnycsepp csordul ki. Talán még van esélyem arra, hogy ismét velük lehessek.
2013. március 23., szombat
71. fejezet - Rossz, rossz és még több rossz
*Allie*
A szobába aludtam, vagyis próbáltam. Nem tudtam aludni ilyen körülmények között. Azt se tudtam kiben bízhatnék meg. Egyszerre féltem is meg próbáltam feldolgozni a nő azaz Ana viselkedését. Nem láttam benne rosszindulatot csak már féltem megbízni bárkiben is. Éppen átfordultam a másik oldalamra mikor hallottam, hogy valaki bejön az ajtón. Gyorsan lehunytam a szemem alvást tettetve de mikor egy kéz érintette meg a vállamat tudtam, hogy nem egy férfi kéz hanem női.
- Allie drágám, ébren vagy? - kérdezte suttogva Ana. Átfordultam a másik oldalamra és bólintottam. - Figyelj most elmegyünk innen. - mondta nekem én meg eléggé meglepődtem szóval folytatta. - Ne kérdezz csak gyere. Bízz bennem kérlek. - nézett rám úgy hogy nem tudtam nemet mondani. Fogtam magam és ahogy voltam felkeltem és követtem őt ki az ajtón.
*Bella*
Hajnalban ébredtem fel, rémálmok gyötörtek. Mennem kellett. Az álom kipattant a szememből olyan gyorsasággal indultam a szoba ajtóm felé. Kicsaptam az ajtót és lehangoltan néztem, hogy senki nem aludt a szobámba. Nem bírtam tovább itt maradni, indulnom kellett. Bepakoltam pár ruhát egy kézi poggyászba, majd halkan baktattam le a lépcsőn, reggel hétkor. Mindenki aludt, a nappaliba: a földön. Halkan vettem fel a Converse tornacipőmet majd a vékony pulcsimat. Lassan nyitottam ki az ajtót, mikor valaki hátra húzott. Nagyon megijedtem.
-Bella komolyan itt hagysz minket? - nézett rám csillogó kék szempárral Niall.
-Csak pár napra megyek. Héé.. amúgy se hiányoznék senkinek. - veregettem meg a szőke hajú srác vállát. Csalódottság tükröződött a szemében de mennem kellett. Ahol ott vagyok ott mindig csak baj van. Elmegyek, és Allie majd előkerül. Biztos vagyok ebben. Aggódok az egyetlen testvéremért, de tudom hogy miattam veszett el.. érzem.
-Kiengedlek. - csukta be utánam az ajtót, semmi búcsúzás után.
A vonat pályaudvaron ácsorogtam. Egyedül. Magányosan. Az emberek csak sétálgattak körülöttem, majd a vonat állt meg előttem. Az egyenruhás férfi kinyitotta az ajtót, majd mindenkit csak jeggyel engedett fel. Nekem nem volt jegyem. Pénzem is alig.
-Kisasszony a jegyét kérem. - mondta mogorva hangon, kék öltönyben az ellenőr. Vagy mi. Pár másodpercig csak ácsorogtam megszeppenve..
-Nincs jegyem. - mondtam ki, könnyezve.
-Akkor arra van a kijárat. - mutatott a peron felé.
-Nem mehetek haza. Nincs pénzem. El kell jutnom a reptérre. Kérem. - sírtam el magam a férfi előtt. Az arcvonásai engedtek egy csöppet de aztán egyre jobban feszültek.
-Ha nincs jegy, nincs utazás. - ordított rám. Majd egy laza mozdulattal arrébb lökött, én pedig a földre zuhantam a táskám mellé. Sírva hajtottam le a fejem, és azon gondolkoztam, hogy mért is élek!? A vonat gyorsan száguldott el előttem, de mély érzéseket hagyott maga után. A szellő, vagy inkább hurrikán amit itt hagyott kis híján letépte a fejemet. Esetlenül álltam fel a földről, majd a táskát magam után rángatva lépkedtem be a vonat állomásra. Üres volt, csak a jegypénztárnál ült egy öreg nő. Oda sétáltam, hátha megsajnál és ad egy jegyet.
-Jó napot! Megkérdezhetném mennyibe kerül egy jegy? - kérdeztem kedvesen.
-Ki van írva. Használd a szemedet, azért van. - mondta bunkón. Igen ez az én szerencsém. Fellök egy kék öltönyös bohóc, aztán beszól egy néni akinek több ránca van mint haja, de a legszebb hogy a jegyemhez is csak 50 penny kéne. Ez is csak én lehetek.
Szomorúan sétáltam egy padhoz és dobtam le a táskám. Húsz perce ülhettem ott, mikor valaki leült mellém.
-Bella te vagy az? - kérdezte mosolyogva. Kicsit összerezzentem mert nem számítottam rá hogy bárki is leszólítana. Emily volt. Ő az akit a kemping helyen ismertem meg.
-Szia Emy. Hát te merre mész? - kérdeztem tőle könnyeimet leplezve.
-Bátyámhoz. Egy megállót kell mennem. - kezdett a táskájába kotorni. -Te kire vársz?
-Senkire. Dieppe-be mennék. Ha lenne pénzem a jegyre. - mondtam lehajtott fejjel. Úgy éreztem elkap a sírógörcs, pedig így is szégyenembe süllyedhetek. Apám jól keres még sem ad nekem jegyre pénzt. Emily felállt és elment. Remek. Itt hagyott.. ő is.
Felálltam, hogy haza fele induljak mivel úgysem jutok el az úti célomhoz mikor valaki elkapta a karomat.
-Hova mész? Itt a jegyed. - nevetett Emily. Nem tudtam mért vett nekem jegyet, és adott pénzt.
-Nem fogadhatom el. - nevettem fel, majd indultam volna tovább.
Csendben sétáltam, csak a cipőm kopogását hallottam, meg Emily-t ahogy a nevemet kiabálta.
*Zayn*
Elmentem oda, ahova az a nő mondta. Nem az én kocsimmal mentem mert azt mondta az feltűnő lenne így szóltam egy ismerősömnek, hogy kölcsön adja a kocsiját aki bele ment cserébe, hogy használhatja egyszer az én kocsimat is. Rögtön igent mondtam mivel nekem sokkal fontosabb Allie mint az a kibaszott autóm. Ahogy oda értem láttam, hogy nincs ott senki. Először azt hittem átvertek, de mikor megnéztem az időt láttam, hogy hamar értem oda szóval vártam. Vártam amíg fel nem bukkant egy másik kocsi kicsit messzebbről. A nő elmondta, hogy egy szürke telepjáróval jön és az pont az volt. Egyik pillanatban egy nagy sóhaj hagyta el a számat de mikor láttam, hogy villámsebességgel közelít felé egy fekete kocsi már nem voltam annyira nyugodt. Kipattantam a kocsiból és már csak annyit láttam, hogy az anyósülés felőli oldalnak megy a kocsi.
A nő és a lány elindultak. A lány megszeppent arcát látva mindenki rosszat sejthetett de mivel nem volt senki a közelükbe így senkisem látta.
A nőnek nyomkövetőt szereltettek a telefonjába a tudta nélkül így mikor elindultak a férfi tudomást szerzett a tervről. Kocsiba szállt és elindult, követte a kocsit. Mikor meglátta a közelbe a szürke telepjárót a gázba taposott és hiába kellett feláldoznia az életét ahogy tudott belement a szürke autóba. A férfi meghalt a helyszínen, a lányt és a nőt a sürgősségire szállították ahogy oda értek a mentősök. A lány élet-halál harcot vívott benne a növekvő magzattal aki ugyanúgy a helyszínen életét vesztette. A nő aki vezetett nagyobb sérülésekkel szállították kórházba, a bordája, jobb lába és a keze eltört. A lány aki az anyós ülésen ült, nagyobb sérüléseket szerzett így kómába fekszik a kórház egyik szobájába.
2013. március 10., vasárnap
70. fejezet - Át kell gondolnom
*Bella*
Pár óra után haza is ért minden fiú. Allie sehol. Úgy mértek végig mint aki fertőzően beteg. Mint egy idegen. Egy idegen aki rossz ember. Fájt a lenéző tekintetek sokasága de nem törődtem vele. Az utóbbi időbe eléggé "megpuhultam" ezért keménynek kellett látszanom. Nem köszöntek. Csak elmentek mellettem. Csendben.
-Hol van Allie? - ordítottam utánuk. De nem kaptam választ. Mint egy kívülálló.. úgy viselkedtek velem mint egy bűnözővel..
Leültem a tévé elé hiszen a híreket mindennap nézem, hátha bejelentik hogy megtalálták Alliet, épen és egészségesen.. de nem Allie volt.. Én voltam a képernyőn..
-A híres Louis Tomlinson élete mégsem olyan fényes mint azt rajongói hiszik. A szent Bella Greenfild és a fent említett Louis kapcsolatának vége. Bella hozzátette, hogy még Niall is jobb döntés lett volna ugyanis ő "cukibb". A 18 éves lány azt állítja, hogy a gírnév miatt járt a tinisztárral. Louis ki akarta engesztelni őt egy kemping kirándulással de nem sikerült esetleg? Talán a lány múltja van a dologban? Esetleg Louis kiismerte őt.. a fényes, gyönyörű lány még sem volt olyan szent.. Régebbi korszaka eléggé lehangoló volt. Testvére és édesanyja halála után még jött ez a szakítás is.. nem lennék a lány helyébe. De hát nem kell egy fiú szívével játszadozni. Legközelebb jól meggondolja ki szívével fog szórakozni. Az élet visszavágott neki. - fejezte be a mondandóját, majd egy kép jelent meg rólam. Nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek.. végre minden jól alakult Louissal erre bekavar a kulissza .. most tuti, hogy összeveszek Niallel is és úgyszintén Louissal.. Ennél jobban.. hiszen ennél jobban már nem utálhatnak.. minden jól alakult, igen persze.. nem veszekszünk csak simán nem szólunk egymáshoz.. végülis.. nem bántjuk meg egymást.
A képen, épp anyu házába sétáltam fel a lépcsőn.. nem mostani kép volt az biztos.. még a Floridai út előtt készült egy pár órával.
Gondolkozásom hamar elszállt mert vadállat módon trappoló alak haladt felém vörös fejjel, nem sokkal később a tejföl szőke bandatársa is követte őt. Szép lassan (kb. 5 perc) mindenki a nappaliba gyülekezett és hol rám, hol a TV-re néztek. Majd vetettek rám egy pillantást és egyszerre kezdtek el vitatkozni egymással. Felesleges volt, hiszen tudtam, hogy nem ezt mondtam.. de ebből nem tudnék már jól kijönni. Valaki úgysem hinné el és azon pedig ők vesznének össze.
-Kérlek mond, hogy ez nem igaz. - nézett rám kérdőn Louis. Hirtelen nagy csend ült az egész házban, így még azt is hallottam volna, ha a szobámba egy légy repked.
-Nem igaz. Nem mondtam ilyet. Vagyis nem pont ezt! - vágtam rá könnyen, most vagy elhiszik vagy nem. Nem fogok könyörögni azért, hogy higgyenek nekem. Mindenki megkönnyebbülten kért bocsánatot attól akinek az előbb leordította a haját.
-Tudtam. - sóhajtott Niall. A TV-be továbbra is rólunk volt szó, egy szerencse van ebbe. Nem tudják, Allie nevét, csak annyit hogy barna a haja és Zayn barátnője. Nem tudom mi lesz ha kitudódik, hogy Allie terhes.. A rajongók le fognak mészárolni minket, bár jobban örülnék az ellenkezőjének. Végig gondolva, leforgott előttem a szilveszter éjszaka.
-Louis, remélem tudod hogy mit kockáztattunk szilveszterkor.. Mi lesz ha úgy járok mint Allie? - néztem rá ijedten. Én tudtam mi volt, de senki más.. nem mertem elmondani.
-Nem védekeztünk de.. azért mert.. pont nem volt nálam.. khhmm .. tudod. - köhécselt, hátha így a közelben lévőknek nem esik le miről beszélünk.
-De múltkor hányingerem volt, sőt egyre többször... - néztem rá ijedtséget színlelve.
-Mi a legrosszabb? Tini anyuka leszel, én pedig öreg tini apuka. - nevetett. Reméltem senki nem hallotta meg. Így is volt.. senki nem nézett ránk, nem biztos hogy nem hallották.. de legalább nem kezdtek el faggatni. Senki nem tudta csak én.. az én titkom volt.. Szétrobban a fejem.. el kell már mondanom valakinek.. próbálok nem erre gondolni.. de muszáj. Holnap indul a gépem nagyihoz, neki majd mindent elmondok.
-Biztos el akarsz menni? - jött oda Liam mellém és a kanapéra szökkent.
-Igen Liam! Senki nem szól hozzám. Louissal ez volt az első normális beszélgetésünk de ez sem rólunk szólt. Allie még mindig nincs meg. Ki vagyok idegileg. Beszélgetnem kell valakivel. Tudom hogy nem kedvelsz ne is próbálkozz. - förmedtem Liamre majd a szobámba futottam, az utolsó lépcsőfokon még vissza kiáltottam Liamnek egy mondatot:
-Igen Liam. Biztos! - majd a szoba ajtót magamra csaptam. Allie szobájában ücsörögtem, és azon gondolkoztam hol lehet? Vajon kínozzák? Csak ne essen baja. Allie számát tárcsáztam, hiszen próba szerencse.. lehet sunyiba fel tudja venni. Így is történt.
-Allie? Te vagy? - kérdeztem vadul dobogó szívvel, de nem kaptam választ. -Kérem ne bántsák a testvérem! Bántsanak engem, én senkinek sem hiányoznék! Mindenkit megbántok. Kérem engedjék el! Itt vagyok én! - fakadtam ki a telefonban. A vonal másik végén egy mély hangú alak halkan felnevetett és eldobta a telefont. Az idegeim már nem bírták.. az egekig felmentek. Kinyomtam a telefont és lefeküdtem az ágyra.. Zayn úgy se fog aludni hiszen egész éjjel csak lent a nappaliba fog ülni.. mozdulatlanul. Zokogva.
*Allie*
Miután elvittek engem ahhoz a pasihoz, vagyis a lakásába magamra hagytak. Nem akartam itt lenni és sírva borultam le a kanapéra amikor hirtelen feltűnt egy nő. Najó inkább csaj. Tőlem nem lehetett sokkal idősebb.
- Tudom, hogy nagyon rossz dolog amit a férjem tesz de értsd meg, hogy ő se maga teszi ezt. - ült le hozzám mire én arrébb húzódtam tőle autómatikusan.
- De miért én? - sírtam tovább.
- Mert aki felkérte őt úgy néz ki nagyon utálja Zaynt és elmondása szerint csúnya dolgot tett vele.
- Mit? - kaptam fel a fejem.
- Állítólag megalázta és ott hagyta. Nem tudom a sztorit mert nem mondott nekem se többet Eric. - áá szóval Ericnek hívják. - Ő nem akarta ezt. Nem ilyen. Én se ismerek most rá. De megfenyegetett minket hogyha nem teszi meg ezt elmondja, a férjem múltját. - kezdett el ő is könnyezni. Nem tudom mi ütött belém de odamentem hozzá és átöleltem. Most majdnem ugyanolyan sebzettek vagyunk.
- Miért vagy velem kedves? - kérdeztem meg szememet törölgetve.
- Ezt kérdezhetném én is. Kérsz valamit enni, inni? - kérdezte mire nekem megkordult a gyomrom és bólintottam. A konyhába vezetett.
- Mit kérsz? - nyitotta ki a hűtőt.
- Őőő. Lehet ciki de kérhetnék kakaót és mondjuk valami.. kevésbé hízlaló ételt? - kérdeztem meg félve mire elmosolyodott és elővette a tejet majd egy dobozt. Letette elém és gyümölcs salátát találtam benne.
- Köszönöm. - vettem el a villát amit elém tett és elkezdte megcsinálni a kakaómat. - Megkérdezhetem hogy hívnak?
- Persze, Anastasia vagyok de hívj csak Ana-nak. - mosolygott rám és betette a mikróba a bögre tejet. - Viszont én se tudom a nevedet. Annyit tudok, hogy Zayn barátnője vagy. Tényleg senki sem tudja a neved. - mosolygott rám. - Vagyis csak páran. - tette hozzá.
- Allison vagyok. - motyogtam két falat között. Jól esett az étel.
- Nos Allison sajnálom, hogy ilyen körülmények között találkozunk. - fintorgott és kivette a csipogó mikróból a bögrét majd felém fordult. - Hány kanállal tegyek bele?
- Négy. - válaszoltam és folytattam az evést. Miután elém tette a kakaót azt is megittam. Nagyon fáradtnak éreztem magam de nem tudtam aludni. Tudtam hogy mindenki aggódik értem. Mit csinálhat vajon Zayn? Annyira szeretném látni. El akarom mondani neki hogy mennyire szeretem én nem gondoltam komolyan semmit amit hozzá vágtam. Ana elvezetett egy szobáig ahol tudtam fürdeni utána aludni. Adott egy pólót és egy rövid nadrágot majd másnapra ruhát. Annyira kedves volt velem.
*Zayn*
Alig hunytam le a szemem az éjszaka. Csak Alliere gondoltam és a babára. Vajon hogy lehet? Eszik rendesen? Legalábbis kap valami kaját? És inni? Nem mertem belegondolni a legrosszabbakba ezért úgy csuktam le a szemem, hogy arra gondoltam nem olyan kegyetlenek vele.
Éppen, hogy elaludtam volna, de megcsörrent a telefonom. Olyan gyorsan vettem elő, hogy megnézni se volt időm ki hív csak felvettem.
- Igen? - szóltam bele idegesen.
- Ne nyomjon ki. Csak annyit akartam mondani, hogy Allison jól van és érte jöhet mert itt van velem. Hallgasson figyelmesen én mindent elmagyarázok. - mondta egy női hang mire felkaptam a fejem és a kabátomért nyúltam majd felvettem a kocsikulcsot és megszólaltam.
- Hallgatom.
Pár óra után haza is ért minden fiú. Allie sehol. Úgy mértek végig mint aki fertőzően beteg. Mint egy idegen. Egy idegen aki rossz ember. Fájt a lenéző tekintetek sokasága de nem törődtem vele. Az utóbbi időbe eléggé "megpuhultam" ezért keménynek kellett látszanom. Nem köszöntek. Csak elmentek mellettem. Csendben.
-Hol van Allie? - ordítottam utánuk. De nem kaptam választ. Mint egy kívülálló.. úgy viselkedtek velem mint egy bűnözővel..
Leültem a tévé elé hiszen a híreket mindennap nézem, hátha bejelentik hogy megtalálták Alliet, épen és egészségesen.. de nem Allie volt.. Én voltam a képernyőn..
-A híres Louis Tomlinson élete mégsem olyan fényes mint azt rajongói hiszik. A szent Bella Greenfild és a fent említett Louis kapcsolatának vége. Bella hozzátette, hogy még Niall is jobb döntés lett volna ugyanis ő "cukibb". A 18 éves lány azt állítja, hogy a gírnév miatt járt a tinisztárral. Louis ki akarta engesztelni őt egy kemping kirándulással de nem sikerült esetleg? Talán a lány múltja van a dologban? Esetleg Louis kiismerte őt.. a fényes, gyönyörű lány még sem volt olyan szent.. Régebbi korszaka eléggé lehangoló volt. Testvére és édesanyja halála után még jött ez a szakítás is.. nem lennék a lány helyébe. De hát nem kell egy fiú szívével játszadozni. Legközelebb jól meggondolja ki szívével fog szórakozni. Az élet visszavágott neki. - fejezte be a mondandóját, majd egy kép jelent meg rólam. Nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek.. végre minden jól alakult Louissal erre bekavar a kulissza .. most tuti, hogy összeveszek Niallel is és úgyszintén Louissal.. Ennél jobban.. hiszen ennél jobban már nem utálhatnak.. minden jól alakult, igen persze.. nem veszekszünk csak simán nem szólunk egymáshoz.. végülis.. nem bántjuk meg egymást.A képen, épp anyu házába sétáltam fel a lépcsőn.. nem mostani kép volt az biztos.. még a Floridai út előtt készült egy pár órával.
Gondolkozásom hamar elszállt mert vadállat módon trappoló alak haladt felém vörös fejjel, nem sokkal később a tejföl szőke bandatársa is követte őt. Szép lassan (kb. 5 perc) mindenki a nappaliba gyülekezett és hol rám, hol a TV-re néztek. Majd vetettek rám egy pillantást és egyszerre kezdtek el vitatkozni egymással. Felesleges volt, hiszen tudtam, hogy nem ezt mondtam.. de ebből nem tudnék már jól kijönni. Valaki úgysem hinné el és azon pedig ők vesznének össze.
-Kérlek mond, hogy ez nem igaz. - nézett rám kérdőn Louis. Hirtelen nagy csend ült az egész házban, így még azt is hallottam volna, ha a szobámba egy légy repked.
-Nem igaz. Nem mondtam ilyet. Vagyis nem pont ezt! - vágtam rá könnyen, most vagy elhiszik vagy nem. Nem fogok könyörögni azért, hogy higgyenek nekem. Mindenki megkönnyebbülten kért bocsánatot attól akinek az előbb leordította a haját.
-Tudtam. - sóhajtott Niall. A TV-be továbbra is rólunk volt szó, egy szerencse van ebbe. Nem tudják, Allie nevét, csak annyit hogy barna a haja és Zayn barátnője. Nem tudom mi lesz ha kitudódik, hogy Allie terhes.. A rajongók le fognak mészárolni minket, bár jobban örülnék az ellenkezőjének. Végig gondolva, leforgott előttem a szilveszter éjszaka.
-Louis, remélem tudod hogy mit kockáztattunk szilveszterkor.. Mi lesz ha úgy járok mint Allie? - néztem rá ijedten. Én tudtam mi volt, de senki más.. nem mertem elmondani.
-Nem védekeztünk de.. azért mert.. pont nem volt nálam.. khhmm .. tudod. - köhécselt, hátha így a közelben lévőknek nem esik le miről beszélünk.
-De múltkor hányingerem volt, sőt egyre többször... - néztem rá ijedtséget színlelve.
-Mi a legrosszabb? Tini anyuka leszel, én pedig öreg tini apuka. - nevetett. Reméltem senki nem hallotta meg. Így is volt.. senki nem nézett ránk, nem biztos hogy nem hallották.. de legalább nem kezdtek el faggatni. Senki nem tudta csak én.. az én titkom volt.. Szétrobban a fejem.. el kell már mondanom valakinek.. próbálok nem erre gondolni.. de muszáj. Holnap indul a gépem nagyihoz, neki majd mindent elmondok.
-Biztos el akarsz menni? - jött oda Liam mellém és a kanapéra szökkent.
-Igen Liam! Senki nem szól hozzám. Louissal ez volt az első normális beszélgetésünk de ez sem rólunk szólt. Allie még mindig nincs meg. Ki vagyok idegileg. Beszélgetnem kell valakivel. Tudom hogy nem kedvelsz ne is próbálkozz. - förmedtem Liamre majd a szobámba futottam, az utolsó lépcsőfokon még vissza kiáltottam Liamnek egy mondatot:
-Igen Liam. Biztos! - majd a szoba ajtót magamra csaptam. Allie szobájában ücsörögtem, és azon gondolkoztam hol lehet? Vajon kínozzák? Csak ne essen baja. Allie számát tárcsáztam, hiszen próba szerencse.. lehet sunyiba fel tudja venni. Így is történt.
-Allie? Te vagy? - kérdeztem vadul dobogó szívvel, de nem kaptam választ. -Kérem ne bántsák a testvérem! Bántsanak engem, én senkinek sem hiányoznék! Mindenkit megbántok. Kérem engedjék el! Itt vagyok én! - fakadtam ki a telefonban. A vonal másik végén egy mély hangú alak halkan felnevetett és eldobta a telefont. Az idegeim már nem bírták.. az egekig felmentek. Kinyomtam a telefont és lefeküdtem az ágyra.. Zayn úgy se fog aludni hiszen egész éjjel csak lent a nappaliba fog ülni.. mozdulatlanul. Zokogva.
*Allie*
Miután elvittek engem ahhoz a pasihoz, vagyis a lakásába magamra hagytak. Nem akartam itt lenni és sírva borultam le a kanapéra amikor hirtelen feltűnt egy nő. Najó inkább csaj. Tőlem nem lehetett sokkal idősebb.
- Tudom, hogy nagyon rossz dolog amit a férjem tesz de értsd meg, hogy ő se maga teszi ezt. - ült le hozzám mire én arrébb húzódtam tőle autómatikusan.
- De miért én? - sírtam tovább.
- Mert aki felkérte őt úgy néz ki nagyon utálja Zaynt és elmondása szerint csúnya dolgot tett vele.
- Mit? - kaptam fel a fejem.
- Állítólag megalázta és ott hagyta. Nem tudom a sztorit mert nem mondott nekem se többet Eric. - áá szóval Ericnek hívják. - Ő nem akarta ezt. Nem ilyen. Én se ismerek most rá. De megfenyegetett minket hogyha nem teszi meg ezt elmondja, a férjem múltját. - kezdett el ő is könnyezni. Nem tudom mi ütött belém de odamentem hozzá és átöleltem. Most majdnem ugyanolyan sebzettek vagyunk.
- Miért vagy velem kedves? - kérdeztem meg szememet törölgetve.
- Ezt kérdezhetném én is. Kérsz valamit enni, inni? - kérdezte mire nekem megkordult a gyomrom és bólintottam. A konyhába vezetett.
- Mit kérsz? - nyitotta ki a hűtőt.
- Őőő. Lehet ciki de kérhetnék kakaót és mondjuk valami.. kevésbé hízlaló ételt? - kérdeztem meg félve mire elmosolyodott és elővette a tejet majd egy dobozt. Letette elém és gyümölcs salátát találtam benne.
- Köszönöm. - vettem el a villát amit elém tett és elkezdte megcsinálni a kakaómat. - Megkérdezhetem hogy hívnak?
- Persze, Anastasia vagyok de hívj csak Ana-nak. - mosolygott rám és betette a mikróba a bögre tejet. - Viszont én se tudom a nevedet. Annyit tudok, hogy Zayn barátnője vagy. Tényleg senki sem tudja a neved. - mosolygott rám. - Vagyis csak páran. - tette hozzá.
- Allison vagyok. - motyogtam két falat között. Jól esett az étel.
- Nos Allison sajnálom, hogy ilyen körülmények között találkozunk. - fintorgott és kivette a csipogó mikróból a bögrét majd felém fordult. - Hány kanállal tegyek bele?
- Négy. - válaszoltam és folytattam az evést. Miután elém tette a kakaót azt is megittam. Nagyon fáradtnak éreztem magam de nem tudtam aludni. Tudtam hogy mindenki aggódik értem. Mit csinálhat vajon Zayn? Annyira szeretném látni. El akarom mondani neki hogy mennyire szeretem én nem gondoltam komolyan semmit amit hozzá vágtam. Ana elvezetett egy szobáig ahol tudtam fürdeni utána aludni. Adott egy pólót és egy rövid nadrágot majd másnapra ruhát. Annyira kedves volt velem.
*Zayn*
Alig hunytam le a szemem az éjszaka. Csak Alliere gondoltam és a babára. Vajon hogy lehet? Eszik rendesen? Legalábbis kap valami kaját? És inni? Nem mertem belegondolni a legrosszabbakba ezért úgy csuktam le a szemem, hogy arra gondoltam nem olyan kegyetlenek vele.
Éppen, hogy elaludtam volna, de megcsörrent a telefonom. Olyan gyorsan vettem elő, hogy megnézni se volt időm ki hív csak felvettem.
- Igen? - szóltam bele idegesen.
- Ne nyomjon ki. Csak annyit akartam mondani, hogy Allison jól van és érte jöhet mert itt van velem. Hallgasson figyelmesen én mindent elmagyarázok. - mondta egy női hang mire felkaptam a fejem és a kabátomért nyúltam majd felvettem a kocsikulcsot és megszólaltam.
2013. március 2., szombat
69. fejezet - Talán minden a régi lesz csak máshol!
*Bella*
-Hogy? Harry mond már! - ordítottam rá idegesen.
-Haza vittem, hozzátok. És.. - mondta egyre halkulva.
-Harry mond már! - kiabáltam el újra ugyan ezt a mondatot.
-Mi van akadozik a lemez? - nevetett fel a lány.
-Brie ez tényleg nem vicces. - förmedt rá Harry majd felém fordult és végre elkezdte.. -Allie eltűnt. Váltságdíjat követelnek.
Amint kimondta Harry, a csaj átölelte "bíztatás képpen". Nem érdekelt mi történik Harry és az a lány közt, de azért igenis rosszul esett. Nem szeretem Harryt. Főleg nem ezek után.
-Kérlek menj el! Később hívlak! - mondta a lánynak és ki kísérte őt.
Én csak sírva ültem a bőr kanapén és néztem ahogy könnyeim egyenesen folynak végig rajta. Harry leült mellém és magához ölelt. Tudtam ha most haza futok a többiekhez Allienek nem lesz jobb.. akárhol is van..
*Louis*
Allie több napja nincs meg. És ezt Csak Liam, Zayn, Harry, Niall, Justin és én tudjuk. Bella, és a családjuk többi tagja nem. Hiányzik Bella, nem tudom hol van, vagy hogy kivel lehet. Nem tudom hol aludt, azt sem kivel. Arról tudok, hogy nap közbe Harrynél volt, de este? És most? Hiányzik, legszívesebben magamhoz ölelném és megcsókolnám, de a büszkeségem fontosabb.. ne csak én tegyek a kapcsolatunk miatt, ő a soros.
-Indulhatunk? - kérdezte a legnagyobb világfájdalommal Zayn.
-Persze. - indult ki mindenki letörten.
A stúdióba mentünk, felvettük a Little Things videó klipjét. A szomorú számhoz mindenki kedve illett. A klipről egy csomó videó készült, amit még ki kell válogatni és a többi. A felvételek alatt volt, hogy Zayn párszor beleszipogott, vagy épp valaki elsírta magát. Nem láttam még így sírni a fiúkat, de bevallom.. magamat sem.
Otthon mindenki csöndben ült, ahogy az utóbbi pár napban. Csak Harry lépett le gyorsan. Olyan feltűnő volt már. Hiányzik Bella, de eközben Harryvel flörtölgetnek. A szemem előtt fog Harrybe szeretni. Bella mindig is egy makacs lány volt, de ha valakit szeret akkor azt komolyan gondolja. - Fölálltam a kanapéról, és az ajtó felé indultam.
-Hova mész? - kérdezte meglepődve a három fiú.
-Belláért. - jelentettem ki.
-Minek? - mondták amolyan van nagyobb probléma is hangnemben.
-Bele fog szeretni Harrybe. - vágtam rá, mire meglepődve néztek végig rajtam a fiúk.
-Harrybe?
-Jaj, srácok ez olyan nyilvánvaló. Engem szeret, de Harryt is fogja. - mondtam egy óriási csomóval a torkomban.
-Louis te agyalágyult vagy. Téged szeret. - jelent meg egy halvány mosoly Niall arcán.
Nem válaszoltam csak kifutottam az ajtón, és gondolkoztam.. gondolkoztam hol lehet Bella. Az ötletem Bella anyukájának a háza. Elsőnek oda mentem de senkit sem találtam ott. Az viszont látszott, hogy valaki mostanában itt járt. Nem részletezem, ugyanis nem fontos. Második ötletem pedig ki más volt mint a göndör herceg?. Hozzá futottam. Az ajtó előtt megálltam, és benyitottam. Bella, Harry karjaiba aludt. Nem akartam kiabálni, vagy veszekedni ugyanis ez megérthető.. ESETLEG.
-Mi a magyarázat? - kérdeztem rögtön Harrytől. Ugyanis Bella nem volt éber.
Harry nem válaszolt csak ijedten nézett végig rajtam. Nem volt biztos a válaszában.. valami nagyon sántított. Elküldtem Harryt a srácok után ugyanis én Bellával akartam maradni.
*Allie*
Beültünk egy kocsiba. Előre ültettek majd aki hátul volt -véleményem szerint a "gonoszabbik"- lefotózott. Éppen magam elé tudtam tenni a kezem. Mit akar ez?
- Ezt elküldjük sms-ben a barátaidnak. Ma még biztosan nem láthatnak téged csak képen. - mosolygott kacéran.
- Nem erről volt szó Phill. - szólalt meg mellőlem a másik.
- Nem érdekel miről volt szó. Ne mondd, hogy meggondoltad magad. - nézett rá fenyegetően. A másik pasi -akinek még mindig nem tudom a nevét- sajnálkozóan rám nézett.
- Hova vigyük? - kérdezte meg egy sóhaj után. A szemeimből elkezdtek hullani a könnyek.
- Oda ahol senki sem találhat rá. - gondolkozott. - Vidd el hozzánk. - mondta és hátra dőlt az ülésen.
*Bella*
El sem hiszem Louis kezében ébredtem. Azt hittem csak álmodok. Louis török ülésbe ült én pedig az ölébe hajtott fejemmel aludtam. Én úgy emlékszem Harry kezeibe feküdtem de nekem ez megteszi, sőt.
-Hol van Allie? - kérdeztem idegesen, és kipattantam az öléből.
-Szia Bella. - ölelt magához akár egy rongy babát. -Louis hagyj kérlek! Hol van Allie? - ordítottam.
-Bella nem a seggedből rángattál ki! - förmedt rám. -Most mentek érte a srácok.
Nem gondolkoztam csak elfutottam. Megbántam mindent.. megbántam, hogy Louis idejött én meg ráordítottam. Meg fogok bolondulni. Harry-Louis... ez a két név bolyong a fejemben.. nem tudom kit szeretek. Harry itt volt a legkritikusabb helyzetbe, Louis meg úgy alapból mindig mellettem volt, kűzdött értem.. Harry kihasznált, mikor a legrosszabb állapotba voltam, magáévá tett, elrabolta a szívemet. Majd másnap haza hozott egy másik lányt, aki gyönyörű volt. Fáj, hogy nem találom a helyem. Az eszem Louist akarja szeretni, de a szívem Harry felé húz. Ez nem lehet igaz.. Louist szeretem és kész! Mivel a gondolataim szinte összevesztek egymással, ezért egy nyugodt helyre rohantam. Egy tópartra ahol, egy óriási fa alatt ültem. Tavasz első napja van, a nap halványan süt, elég volt egy vékony pulcsi már. A fa alá rogytam és annak neki dőlve néztem a hullámzó vizet, vagy épp a csillogóan ragyogó napot. Nem érdekelt, hogy bekönnyeztem, megérdemlem. Sírjak csak, úgysem érdekel ez senkit. Mindenkit akit szeretek eltaszítottam magamtól. Csak teher vagyok.. Niallt elhanyagoltam, Liammel sosem voltunk igazán jóba, az utolsó beszélgetésünk Miamiba volt mikor a padlón sírtam, Zayn.. nos vele sem volt tökéletes kapcsolatunk.. Mindenki más utál, utálnak mert önző voltam. Magamnak kerestem a legjobbat, mintsem hogy nekik segítettem volna.. Túl sokat várnak el tőlem.. A régi emlékek megcsapták az elmémet és régi képek ugrottak be.. A nagyival, a fa körül futkároztunk. A fa körül aminek neki dőlök most. Hiányzik. Már csak ő maradt nekem, meg apa, Josh és Justin. A családból csak velük vagyok igazán jóba. Justin, Jasminnel a kereszt szüleiknél vannak, Josh éppen összeházasodik a legnagyobb fruskával, apa pedig valahol dolgozik. valahol messze. Mindenki aki még szeret, a világ másik végében van.. Nagyi, elhanyagoltam őt is.. Beszélnem kell vele..
Belenyúltam a zsebembe és előkotortam a telefonomat, benyomtam egy gombot, így felvillant a háromszor hármas négyzet, ami azt jelezte hogy egy alakzat formálásával tudom csak feloldani.. az alakzat egy L betű volt.. L mint Louis. A háttér Louis volt..
Megkerestem mami számát a telefonkönyvembe és a hívás ikont választottam. Hosszú percekig csak pityegést hallottam majd, megszólalt az ismerős hang, az övé. Rekedt volt, de megnyugtató, és kedves. A hang nem az volt amire számítottam..
-Hallo Christina Greenfild vagyok, a sípszó után kérem hagyjon üzenetet.. majd meghallgatom egyedül.. itthon.
A szavak hallatán elöntött a sírás, elhanyagoltuk Allievel és Joshhal. El sem tudom hinni milyen rossz lehet neki, én pedig itt sajnáltatom magam egy nyomorult fa alatt..
-Na-nagyi.. sajnálok mindent. Ha nem gond akkor odautaznék hozzád pár hétre. Sokat kell mesélnem. Sajnálok mindent.. nagyon szeretlek. Kérlek hívj vissza ha ráérsz! Jó pár évet be kéne pótolnunk. - zokogtam a telefonba. Tudom hogy ő most utál, de meg kell bocsájtania.. nincs nekem senkim.. Fel kell állnom, és erősnek kell lennem. Haza siettem ahol senki sem volt.. Beléptem a nappaliba és elöntött az állott szag, igen látszik hogy Allie nincs itt, ő utálja a büdöset.. A szobámba mentem, és előkaptam a bőröndömet, a szekrény elé húztam majd szinte ráborítottam a szekrényemet. A bőrönd nagyon púposnak bizonyult. ezért rá ültem, de így se. Josh szobájából kihoztam a régi kézi poggyászát, és abba pakoltam a púposodó ruhadomb felét. Nem akartam elmenni. Megvártam még a fiúk hazaérnek. Ezt a szemükbe kell mondanom. Nem cetlizhetek mindig. El kell mennem, el innen.. Londonból.. ahol születtem. Új életet kezdek egy kicsit távolabb Dieppeben ami Franciaország legszélén van, ahol nagyi lakik. És Franciaország másik végében pedig Josh házasodik..
*Zayn*
Amikor már majdnem a megbeszélt helyszínen voltunk kaptam egy sms-t ismeretlen számról. Megnyitottam és Allie volt a képen ami alá írtak is.
"Nem látod hogy szenved? Jobb lesz ha siettek, mi már itt vagyunk."
Egy ideig néztem a képet. Ismét elfogott az idegesség érzet vagyis jobban mint eddig. A fiúk kivették a kezemből a telefont majd megnézték ők is a képet. Harry ült a volánnál mivel Louis most Bellához ment. Ahogy meglátta a kép alatt írást beletaposott a gázba.
Mire odaértünk, ami körbelül két perc sem volt, már nem voltak ott. Talán sosem voltak itt. Csak állították. Nem tudom hol van Allie. Kemény lány, de állapotos. Nem tud vigyázni egyszerre magára és a babába. Tudom, hogy erős.. de azt is tudom, hogy valami baj lesz vele, vagy a babával. Húsz percen keresztül csak álltunk egy helybe az autóval, majd a megbeszélt helységet köröztük át tízszer, végül megbizonyosodtunk arról hogy Allie nincs itt. Az én hibám. Ha előbb jövök itt van. A karjaimba foghatnám. De én idióta nem siettem túlságosan. Ha Allienek baja lesz az én lelkemen szárad. Mi van éppen megölik? Vagy kínozzák?
Csalódottan vezettünk haza.. mármint a lányok házába. A ház nem volt üres. Beléptünk szépen libasorba majd Bellát néztük. Itt állt. És egészséges. Semmi baja. Örültem, hogy itt van de Allienek jobban örültem volna. Végig néztem a barátaimon akiket nem igazán hatott meg Bella jelenléte. Mindannyian csalódtunk benne. Harry szokás szerint elhúzott, Louis az emeletre ment, Liam, Niall és én a konyhába bénáztunk. Egészen addig még meg nem hallottuk a híradót. Ilyenkor mindig mindenki a TV elé gyűlik hátha Allieről van szó. Belláról volt.. kikapcsoltam a konyhai TV-t majd a három sráccal oda mentünk számon kérni a látottakat. Louis ért le utoljára, aki Bella szobájába nézte a TV műsort.
Mindenki összekapott mindenkivel, végül meg találták a megoldást. Megkérdezték Bellát.
A 'vita' után mindenki ment a dolgára csak Louis maradt Bellával. Suttogva beszélgettek egymással, jó volt nézni ahogy ők ott vannak egymásnak, én pedig azt sem tudom hol a kedvesem. Allie jobbat érdemel nálam. ....
-Hogy? Harry mond már! - ordítottam rá idegesen.
-Haza vittem, hozzátok. És.. - mondta egyre halkulva.
-Harry mond már! - kiabáltam el újra ugyan ezt a mondatot.
-Mi van akadozik a lemez? - nevetett fel a lány.
-Brie ez tényleg nem vicces. - förmedt rá Harry majd felém fordult és végre elkezdte.. -Allie eltűnt. Váltságdíjat követelnek.
Amint kimondta Harry, a csaj átölelte "bíztatás képpen". Nem érdekelt mi történik Harry és az a lány közt, de azért igenis rosszul esett. Nem szeretem Harryt. Főleg nem ezek után.
-Kérlek menj el! Később hívlak! - mondta a lánynak és ki kísérte őt.
Én csak sírva ültem a bőr kanapén és néztem ahogy könnyeim egyenesen folynak végig rajta. Harry leült mellém és magához ölelt. Tudtam ha most haza futok a többiekhez Allienek nem lesz jobb.. akárhol is van..
*Louis*
Allie több napja nincs meg. És ezt Csak Liam, Zayn, Harry, Niall, Justin és én tudjuk. Bella, és a családjuk többi tagja nem. Hiányzik Bella, nem tudom hol van, vagy hogy kivel lehet. Nem tudom hol aludt, azt sem kivel. Arról tudok, hogy nap közbe Harrynél volt, de este? És most? Hiányzik, legszívesebben magamhoz ölelném és megcsókolnám, de a büszkeségem fontosabb.. ne csak én tegyek a kapcsolatunk miatt, ő a soros.
-Indulhatunk? - kérdezte a legnagyobb világfájdalommal Zayn.
-Persze. - indult ki mindenki letörten.
A stúdióba mentünk, felvettük a Little Things videó klipjét. A szomorú számhoz mindenki kedve illett. A klipről egy csomó videó készült, amit még ki kell válogatni és a többi. A felvételek alatt volt, hogy Zayn párszor beleszipogott, vagy épp valaki elsírta magát. Nem láttam még így sírni a fiúkat, de bevallom.. magamat sem.
Otthon mindenki csöndben ült, ahogy az utóbbi pár napban. Csak Harry lépett le gyorsan. Olyan feltűnő volt már. Hiányzik Bella, de eközben Harryvel flörtölgetnek. A szemem előtt fog Harrybe szeretni. Bella mindig is egy makacs lány volt, de ha valakit szeret akkor azt komolyan gondolja. - Fölálltam a kanapéról, és az ajtó felé indultam.
-Hova mész? - kérdezte meglepődve a három fiú.
-Belláért. - jelentettem ki.
-Minek? - mondták amolyan van nagyobb probléma is hangnemben.
-Bele fog szeretni Harrybe. - vágtam rá, mire meglepődve néztek végig rajtam a fiúk.
-Harrybe?
-Jaj, srácok ez olyan nyilvánvaló. Engem szeret, de Harryt is fogja. - mondtam egy óriási csomóval a torkomban.
-Louis te agyalágyult vagy. Téged szeret. - jelent meg egy halvány mosoly Niall arcán.
Nem válaszoltam csak kifutottam az ajtón, és gondolkoztam.. gondolkoztam hol lehet Bella. Az ötletem Bella anyukájának a háza. Elsőnek oda mentem de senkit sem találtam ott. Az viszont látszott, hogy valaki mostanában itt járt. Nem részletezem, ugyanis nem fontos. Második ötletem pedig ki más volt mint a göndör herceg?. Hozzá futottam. Az ajtó előtt megálltam, és benyitottam. Bella, Harry karjaiba aludt. Nem akartam kiabálni, vagy veszekedni ugyanis ez megérthető.. ESETLEG.
-Mi a magyarázat? - kérdeztem rögtön Harrytől. Ugyanis Bella nem volt éber.
Harry nem válaszolt csak ijedten nézett végig rajtam. Nem volt biztos a válaszában.. valami nagyon sántított. Elküldtem Harryt a srácok után ugyanis én Bellával akartam maradni.
*Allie*
Beültünk egy kocsiba. Előre ültettek majd aki hátul volt -véleményem szerint a "gonoszabbik"- lefotózott. Éppen magam elé tudtam tenni a kezem. Mit akar ez?
- Ezt elküldjük sms-ben a barátaidnak. Ma még biztosan nem láthatnak téged csak képen. - mosolygott kacéran.
- Nem erről volt szó Phill. - szólalt meg mellőlem a másik.
- Nem érdekel miről volt szó. Ne mondd, hogy meggondoltad magad. - nézett rá fenyegetően. A másik pasi -akinek még mindig nem tudom a nevét- sajnálkozóan rám nézett.
- Hova vigyük? - kérdezte meg egy sóhaj után. A szemeimből elkezdtek hullani a könnyek.
- Oda ahol senki sem találhat rá. - gondolkozott. - Vidd el hozzánk. - mondta és hátra dőlt az ülésen.
*Bella*
El sem hiszem Louis kezében ébredtem. Azt hittem csak álmodok. Louis török ülésbe ült én pedig az ölébe hajtott fejemmel aludtam. Én úgy emlékszem Harry kezeibe feküdtem de nekem ez megteszi, sőt.
-Hol van Allie? - kérdeztem idegesen, és kipattantam az öléből.
-Szia Bella. - ölelt magához akár egy rongy babát. -Louis hagyj kérlek! Hol van Allie? - ordítottam.
-Bella nem a seggedből rángattál ki! - förmedt rám. -Most mentek érte a srácok.
Nem gondolkoztam csak elfutottam. Megbántam mindent.. megbántam, hogy Louis idejött én meg ráordítottam. Meg fogok bolondulni. Harry-Louis... ez a két név bolyong a fejemben.. nem tudom kit szeretek. Harry itt volt a legkritikusabb helyzetbe, Louis meg úgy alapból mindig mellettem volt, kűzdött értem.. Harry kihasznált, mikor a legrosszabb állapotba voltam, magáévá tett, elrabolta a szívemet. Majd másnap haza hozott egy másik lányt, aki gyönyörű volt. Fáj, hogy nem találom a helyem. Az eszem Louist akarja szeretni, de a szívem Harry felé húz. Ez nem lehet igaz.. Louist szeretem és kész! Mivel a gondolataim szinte összevesztek egymással, ezért egy nyugodt helyre rohantam. Egy tópartra ahol, egy óriási fa alatt ültem. Tavasz első napja van, a nap halványan süt, elég volt egy vékony pulcsi már. A fa alá rogytam és annak neki dőlve néztem a hullámzó vizet, vagy épp a csillogóan ragyogó napot. Nem érdekelt, hogy bekönnyeztem, megérdemlem. Sírjak csak, úgysem érdekel ez senkit. Mindenkit akit szeretek eltaszítottam magamtól. Csak teher vagyok.. Niallt elhanyagoltam, Liammel sosem voltunk igazán jóba, az utolsó beszélgetésünk Miamiba volt mikor a padlón sírtam, Zayn.. nos vele sem volt tökéletes kapcsolatunk.. Mindenki más utál, utálnak mert önző voltam. Magamnak kerestem a legjobbat, mintsem hogy nekik segítettem volna.. Túl sokat várnak el tőlem.. A régi emlékek megcsapták az elmémet és régi képek ugrottak be.. A nagyival, a fa körül futkároztunk. A fa körül aminek neki dőlök most. Hiányzik. Már csak ő maradt nekem, meg apa, Josh és Justin. A családból csak velük vagyok igazán jóba. Justin, Jasminnel a kereszt szüleiknél vannak, Josh éppen összeházasodik a legnagyobb fruskával, apa pedig valahol dolgozik. valahol messze. Mindenki aki még szeret, a világ másik végében van.. Nagyi, elhanyagoltam őt is.. Beszélnem kell vele..
Belenyúltam a zsebembe és előkotortam a telefonomat, benyomtam egy gombot, így felvillant a háromszor hármas négyzet, ami azt jelezte hogy egy alakzat formálásával tudom csak feloldani.. az alakzat egy L betű volt.. L mint Louis. A háttér Louis volt..
Megkerestem mami számát a telefonkönyvembe és a hívás ikont választottam. Hosszú percekig csak pityegést hallottam majd, megszólalt az ismerős hang, az övé. Rekedt volt, de megnyugtató, és kedves. A hang nem az volt amire számítottam..
-Hallo Christina Greenfild vagyok, a sípszó után kérem hagyjon üzenetet.. majd meghallgatom egyedül.. itthon.
A szavak hallatán elöntött a sírás, elhanyagoltuk Allievel és Joshhal. El sem tudom hinni milyen rossz lehet neki, én pedig itt sajnáltatom magam egy nyomorult fa alatt..
-Na-nagyi.. sajnálok mindent. Ha nem gond akkor odautaznék hozzád pár hétre. Sokat kell mesélnem. Sajnálok mindent.. nagyon szeretlek. Kérlek hívj vissza ha ráérsz! Jó pár évet be kéne pótolnunk. - zokogtam a telefonba. Tudom hogy ő most utál, de meg kell bocsájtania.. nincs nekem senkim.. Fel kell állnom, és erősnek kell lennem. Haza siettem ahol senki sem volt.. Beléptem a nappaliba és elöntött az állott szag, igen látszik hogy Allie nincs itt, ő utálja a büdöset.. A szobámba mentem, és előkaptam a bőröndömet, a szekrény elé húztam majd szinte ráborítottam a szekrényemet. A bőrönd nagyon púposnak bizonyult. ezért rá ültem, de így se. Josh szobájából kihoztam a régi kézi poggyászát, és abba pakoltam a púposodó ruhadomb felét. Nem akartam elmenni. Megvártam még a fiúk hazaérnek. Ezt a szemükbe kell mondanom. Nem cetlizhetek mindig. El kell mennem, el innen.. Londonból.. ahol születtem. Új életet kezdek egy kicsit távolabb Dieppeben ami Franciaország legszélén van, ahol nagyi lakik. És Franciaország másik végében pedig Josh házasodik..
*Zayn*
Amikor már majdnem a megbeszélt helyszínen voltunk kaptam egy sms-t ismeretlen számról. Megnyitottam és Allie volt a képen ami alá írtak is.
"Nem látod hogy szenved? Jobb lesz ha siettek, mi már itt vagyunk."
Egy ideig néztem a képet. Ismét elfogott az idegesség érzet vagyis jobban mint eddig. A fiúk kivették a kezemből a telefont majd megnézték ők is a képet. Harry ült a volánnál mivel Louis most Bellához ment. Ahogy meglátta a kép alatt írást beletaposott a gázba.
Mire odaértünk, ami körbelül két perc sem volt, már nem voltak ott. Talán sosem voltak itt. Csak állították. Nem tudom hol van Allie. Kemény lány, de állapotos. Nem tud vigyázni egyszerre magára és a babába. Tudom, hogy erős.. de azt is tudom, hogy valami baj lesz vele, vagy a babával. Húsz percen keresztül csak álltunk egy helybe az autóval, majd a megbeszélt helységet köröztük át tízszer, végül megbizonyosodtunk arról hogy Allie nincs itt. Az én hibám. Ha előbb jövök itt van. A karjaimba foghatnám. De én idióta nem siettem túlságosan. Ha Allienek baja lesz az én lelkemen szárad. Mi van éppen megölik? Vagy kínozzák?
Csalódottan vezettünk haza.. mármint a lányok házába. A ház nem volt üres. Beléptünk szépen libasorba majd Bellát néztük. Itt állt. És egészséges. Semmi baja. Örültem, hogy itt van de Allienek jobban örültem volna. Végig néztem a barátaimon akiket nem igazán hatott meg Bella jelenléte. Mindannyian csalódtunk benne. Harry szokás szerint elhúzott, Louis az emeletre ment, Liam, Niall és én a konyhába bénáztunk. Egészen addig még meg nem hallottuk a híradót. Ilyenkor mindig mindenki a TV elé gyűlik hátha Allieről van szó. Belláról volt.. kikapcsoltam a konyhai TV-t majd a három sráccal oda mentünk számon kérni a látottakat. Louis ért le utoljára, aki Bella szobájába nézte a TV műsort.
Mindenki összekapott mindenkivel, végül meg találták a megoldást. Megkérdezték Bellát.
A 'vita' után mindenki ment a dolgára csak Louis maradt Bellával. Suttogva beszélgettek egymással, jó volt nézni ahogy ők ott vannak egymásnak, én pedig azt sem tudom hol a kedvesem. Allie jobbat érdemel nálam. ....
2013. március 1., péntek
+blog
Sziasztook! Nem kövi rész de gondoltam örülni fogtok ha írok egy új blogot nem tudom tetszeni fog e de remélem:) (nem hirdető blog ez kivételes alkalom)
OLVASSÁTOK EL:) KATT IDE!
kicsit hasonlít majd az igazi életemre de nem probléma remélem. *-* a design-en javítok még azt ne nézzétek! ♥
2013. február 23., szombat
68. fejezet - Hol van?
Felkaptam a ruhámat ami ma sem volt több egy szürke összeállításnál. Szeretek a kedvem szerint öltözni. Az én lelki világomba a szürke azt jelképezte, hogy tehetetlen vagyok. Mintha tök felesleges lennék az életbe. Az érzések tátongtak bennem, de kedvem semmi. Louis nélkül csak egy átlagos szerelmes tini lány voltam, aki minden este sírva alszik el. Éreztem, hogy haza kell mennem, éreztem hogy baj van.
Le ültettem Jasminet a Tv elé és a nappalin át a teraszra mentem, délután volt és a nap halványan sütött, szinte éreztem a tavasz melegét mikor megzavartak ebben.
-Mi újság? - mosolygott Harry és szokásosan átölelt.
-Vigyázz Jasmine-re. - mosolyogtam majd nyomtam egy puszit az arcára és a pulcsimat is magamra kaptam. Futva indultam el haza, meg sem álltam. Az út közben, elég sok ember nézett engem, vagy épp fényképezett, de nem érdekelt. Beszélnem kellett Louissal, és Allievel. A ház előtt a csengőt nyomkodtam. Semmi. A zsebem mélyén kezdtem turkálni, mivel a biztonság kedvéért elhoztam a kulcsomat. Halkan nyitottam be, de teljes csend ült a lakásba. A nappali tele volt Liam és Niall cuccaival. Körül néztem az emeleten, és ahogy megállapítottam az én szobámba alszik Louis. A cuccai rendesen voltak összehajtva, az egész szoba rendezett volt. Az éjjeli szekrényemen, pár kép volt rólam és Louis családjáról. A közös képünkön gyengéden húztam végig a remegő ujjaimat.. Lehúztam az ágyról a takarót ami alatt tele volt gyűrött ruhákkal, és szennyesekkel. Gondolhattam volna, túl nagy rend volt hogy igaz legyen. A párna alatt, megtaláltam a hálóingemet.. Tisztán emlékszem, hogy az éjjeli szekrényem alsó fiókjába hagytam. Az íróasztalom fiókjába keresgéltem egy cetlit amit meg is találtam. A ceruza tartóból kiemeltem egy tollat és egy könyvet vettem le a polcról. Az ág mellé térdeltem, a cetlit a könyvre helyeztem és írni kezdtem: "Van mikor az ember élete túl szép, hogy igaz legyen.. az enyém túl szép volt de vége lett. Mindennek. Van, hogy amit hallunk, az nem igaz. Sajnálom. Mindent sajnálok!" A levelet ráragasztottam az egyik közös képünkre majd elindultam Harryhez.
Amikor beléptem a házba azt hittem szét robbanok az idegtől. Az ajtó nyitva volt. De a lakás üres. Vártam, hogy mikor vág valaki nyakon egy serpenyővel. De ez nem következett be. Jasmine.. Harry.. hol lehettek?
-Ilyen nehéz egy rohadt cetlit írni hova mész? - ordítottam el magam, tudtam hogy Harry nem hallja ezt de igazam volt. De nézzük a jó oldalát: nem hagyta itthon Jasmine-t.
Idegesen kopogtattam a földnek a talpam, de semmi. Egy óra várakozás után kinyílt az ajtó.
-Harry hol van Jasmine? - néztem rá idegesen ugyanis vele volt egy platina szőke lány de Jasmine sehol. -És hol voltál?
-Ez a barátnőd? - mondta nyálas, lenéző hangon a platina.
-Mi az hogy "ez"? Vigyázz már a szádra te ..... - igen.. nem valami szépen fejeztem be.
-Lányok! - kiabálta el magát Harry. -Bella az úgy volt, hogy ....
*Allie*
Nem táncoltam sokat csak annyit, hogy kiengedjek magamból minden rosszat. Leültem az ágyra és gondolkoztam. Ekkor eszembe jutott a baba. Hirtelen a hasamhoz kaptam. Úristen, el is feledkeztem róla. Hogy lehetek ilyen feledékeny? Miközben ezeken gondolkoztam benyitott az egyik pasi.
- Lassan indulunk. - nézett rám. Olyan más volt. Mintha bánná amit tesz vagy nem tudom.
- Hova? - kérdeztem halkan és felnéztem rá.
- A megbeszélt helyszínre. Elküldtük az üzenetet a barátodnak és érted jönnek. - húzott fel az ágyról és kivezetett a szobából.
*Zayn*
Egész éjjel idegeskedtünk a srácokkal Allie miatt. Bellát nem értük el és Harryt se. Én igazság szerint nem aludtam semmit és ahogy láttam Liam se. Utánam Liamnek számít nagyon sokat Allie mivel állításuk szerint ők legjobb barátok. Engem ez nem zavar mert örülök, hogy a az a fiú aki szinte a testvérem annak az én életemben szereplő legfontosabb lány a legjobb barátja. Éjjel találkoztam a konyhába Liammel. Köszöntünk egymásnak majd én kimentem a kertbe cigizni. Elég sok cigit szívtam el tegnap óta. Az sms ma fog jönni és a pénzt is gyorsan megszereztük.
- Biztos, hogy ne szóljunk a rendőröknek? - kérdezte Liam mögülem.
- Nem akarom veszélynek kitenni Őt. - néztem rá. Ők még nem tudják, hogy Allie terhes és egy ideig nem is akarjuk elmondani.
- De nekem vagy egy ötletem. - fogta meg a vállamat és felvázolta a tervét.
Az sms megjött én pedig tökön ülve várom, hogy legyen már kilenc óra. Istenem annyira aggódok miatta. Vajon bántották? Esetleg kínozták? Mért pont őt vitték el? Én miért nem voltam jó?
- Mehetünk? - kérdezte Louis. A kocsi kulcs a kezébe volt. Bólintottam és elindultunk.
Le ültettem Jasminet a Tv elé és a nappalin át a teraszra mentem, délután volt és a nap halványan sütött, szinte éreztem a tavasz melegét mikor megzavartak ebben.
-Mi újság? - mosolygott Harry és szokásosan átölelt.
-Haza kéne mennem, érzem, hogy baj van. - álltam fel a hintaágyból. Nem tudom mi lehet velem, de szerettem Harryvel lenni. Persze nem szerelemből, csak úgy barátilag. Ő felállt és olyat tett amire nem számítottam. Magához rántott és megcsókolt, nem ellenkeztem visszacsókoltam. Persze nem volt romantikus ez a csók, de jó volt. Szenvedélyes és hosszú.
-Elvigyelek? - döntötte a homlokát az enyémnek.-Vigyázz Jasmine-re. - mosolyogtam majd nyomtam egy puszit az arcára és a pulcsimat is magamra kaptam. Futva indultam el haza, meg sem álltam. Az út közben, elég sok ember nézett engem, vagy épp fényképezett, de nem érdekelt. Beszélnem kellett Louissal, és Allievel. A ház előtt a csengőt nyomkodtam. Semmi. A zsebem mélyén kezdtem turkálni, mivel a biztonság kedvéért elhoztam a kulcsomat. Halkan nyitottam be, de teljes csend ült a lakásba. A nappali tele volt Liam és Niall cuccaival. Körül néztem az emeleten, és ahogy megállapítottam az én szobámba alszik Louis. A cuccai rendesen voltak összehajtva, az egész szoba rendezett volt. Az éjjeli szekrényemen, pár kép volt rólam és Louis családjáról. A közös képünkön gyengéden húztam végig a remegő ujjaimat.. Lehúztam az ágyról a takarót ami alatt tele volt gyűrött ruhákkal, és szennyesekkel. Gondolhattam volna, túl nagy rend volt hogy igaz legyen. A párna alatt, megtaláltam a hálóingemet.. Tisztán emlékszem, hogy az éjjeli szekrényem alsó fiókjába hagytam. Az íróasztalom fiókjába keresgéltem egy cetlit amit meg is találtam. A ceruza tartóból kiemeltem egy tollat és egy könyvet vettem le a polcról. Az ág mellé térdeltem, a cetlit a könyvre helyeztem és írni kezdtem: "Van mikor az ember élete túl szép, hogy igaz legyen.. az enyém túl szép volt de vége lett. Mindennek. Van, hogy amit hallunk, az nem igaz. Sajnálom. Mindent sajnálok!" A levelet ráragasztottam az egyik közös képünkre majd elindultam Harryhez.
Amikor beléptem a házba azt hittem szét robbanok az idegtől. Az ajtó nyitva volt. De a lakás üres. Vártam, hogy mikor vág valaki nyakon egy serpenyővel. De ez nem következett be. Jasmine.. Harry.. hol lehettek?
-Ilyen nehéz egy rohadt cetlit írni hova mész? - ordítottam el magam, tudtam hogy Harry nem hallja ezt de igazam volt. De nézzük a jó oldalát: nem hagyta itthon Jasmine-t.
Idegesen kopogtattam a földnek a talpam, de semmi. Egy óra várakozás után kinyílt az ajtó.
-Harry hol van Jasmine? - néztem rá idegesen ugyanis vele volt egy platina szőke lány de Jasmine sehol. -És hol voltál?
-Ez a barátnőd? - mondta nyálas, lenéző hangon a platina.
-Mi az hogy "ez"? Vigyázz már a szádra te ..... - igen.. nem valami szépen fejeztem be.
-Lányok! - kiabálta el magát Harry. -Bella az úgy volt, hogy ....
*Allie*
Nem táncoltam sokat csak annyit, hogy kiengedjek magamból minden rosszat. Leültem az ágyra és gondolkoztam. Ekkor eszembe jutott a baba. Hirtelen a hasamhoz kaptam. Úristen, el is feledkeztem róla. Hogy lehetek ilyen feledékeny? Miközben ezeken gondolkoztam benyitott az egyik pasi.
- Lassan indulunk. - nézett rám. Olyan más volt. Mintha bánná amit tesz vagy nem tudom.
- Hova? - kérdeztem halkan és felnéztem rá.
- A megbeszélt helyszínre. Elküldtük az üzenetet a barátodnak és érted jönnek. - húzott fel az ágyról és kivezetett a szobából.
*Zayn*
Egész éjjel idegeskedtünk a srácokkal Allie miatt. Bellát nem értük el és Harryt se. Én igazság szerint nem aludtam semmit és ahogy láttam Liam se. Utánam Liamnek számít nagyon sokat Allie mivel állításuk szerint ők legjobb barátok. Engem ez nem zavar mert örülök, hogy a az a fiú aki szinte a testvérem annak az én életemben szereplő legfontosabb lány a legjobb barátja. Éjjel találkoztam a konyhába Liammel. Köszöntünk egymásnak majd én kimentem a kertbe cigizni. Elég sok cigit szívtam el tegnap óta. Az sms ma fog jönni és a pénzt is gyorsan megszereztük.- Biztos, hogy ne szóljunk a rendőröknek? - kérdezte Liam mögülem.
- Nem akarom veszélynek kitenni Őt. - néztem rá. Ők még nem tudják, hogy Allie terhes és egy ideig nem is akarjuk elmondani.
- De nekem vagy egy ötletem. - fogta meg a vállamat és felvázolta a tervét.
Az sms megjött én pedig tökön ülve várom, hogy legyen már kilenc óra. Istenem annyira aggódok miatta. Vajon bántották? Esetleg kínozták? Mért pont őt vitték el? Én miért nem voltam jó?
- Mehetünk? - kérdezte Louis. A kocsi kulcs a kezébe volt. Bólintottam és elindultunk.
2013. február 21., csütörtök
67. fejezet - Hír és pénz
*Bella*
Jasmine a bárpulton ült és lóbálta a lábát, még Harry mellette próbált valami kaját gyártani. Tök aranyos volt, mint a filmekbe. Majd Harry oldalára fogta Jasmine-t és úgy kevergette a kislány az ebédet.
-Mit főztök? - dőltem a bárpult oldalának. - Nem Josh nem neked mondtam.
-Húslevest. - mondta büszkén Jasmine.
Leültem a kanapéra, hogy tudjak normálisan beszélgetni Joshhal.
-Justin és Jasmine szülei kórházba vannak. - mondtam kicsit halkabban hogy Jasmine ne hallja.
-Hol vagy? És ki vigyáz Jasmine-re? - vágott bele a szavamba Josh.
-Harrynél aludtam, és én. - jelentettem ki. Valahogy éreztem, hogy szóvá teszi Harryt.
-Jártok?
-Nem. - nevettem fel. Motyogtam mellé egy olyan 'csak barátok vagyunk' félét közben végig az említett személyt néztem.
-Ne csinálj hülyeséget! - mondta teljesen komolyan.
-Megpróbálok! - sóhajtottam egy nagyot.
-Figyelj nekem mennem kell. Szia. - Nem hagyta hogy válaszoljak mert olyan gyorsan lerakta. Feltápászkodtam a kanapéról és a konyhába sétáltam. Egyszerűen jó volt nézni ahogyan ők 'szerencsétlenkednek' de aranyosak voltak, mint apa és lánya..
Szeretnék egy gyereket. Allie szülhetne már mert babáznék már egy jót. Bár már szerintem elég 'nagy' vagyok én is a gyerekneveléshez. - Inkább hanyagolom ezt a témát.
-Menjünk játszótérre! - futott oda az unokahúgom, majd egyenesen az ölembe ugrott.
-Jólvan. - mosolyogtam, és Harry fele néztem aki csak bólintott egyet. -Felöltözök. Harry ráadod Jasmine-re a dzsekijét?
-Persze de siess. - mosolygott majd a kicsi kabátért nyúlt.
Felfutottam az emeletre és felkaptam egy átlagos szürke szettet. Nem öltöztem olyan melegen ugyanis a pulcsi elég vastag volt.
-Indulhatunk? - toporzékolt izgatottan Jasmine. Bólintottam majd egymás mellett haladva értünk oda a gyerekekkel teli játszótérre. Harryvel leültünk egy üres padra de minden kicsit idősebb lány - aki kisebb testvérével volt - minket nézett.
-A héten forgatjuk a "Little things" videó klippjét, úgyhogy remélem ellesztek nálam addig. - mosolygott majd kezét a pad támlájának tetején egyenesítette ki.
Sokáig nem esett le mit mondott ezért értetlen arcot vágtam. Harry elnevette magát majd újra belekezdett: -Gondolom még maradtok.
-Jaaaaa, hát ha nem zavarunk még pár napig. - nyögtem ki végül, miután pár villanás után még láttam.
Egy kínai lány sétált felénk egy papírkával a kezében és kínaiul kezdett motyogni.
-Ez mit akar? - nézett rám értetlenül Harry.
-Gondolom aláírást. - mondtam lenézően, mivel sok ész kell hogy kitaláljuk mit akar Harrytől egy tollal és egy papírral a kezében. Aláírta a papírt mire a lány értetlenül nézett végig rajtam majd elment.
-Te Harry.. a kínaiak olyan egyformák. Hogy tudják egymást megkülönböztetni? Ha kínai lennék és nekem jönne egy másik kínai azt hinném tükörnek mentem. - Harry nem válaszolt csak felnevetett mire az összes ember felénk nézett.
-Bella szomjas vagyok. - mosolygott Jasmine majd felmászott és Harry ölébe ült. A vakuk egyre erősebben villogtak ezért megbeszéltük, hogy haza megyünk.
Levetkőztettem Jasmine-t és a kanapéra ültem még ő fürdik. Harry újra a konyhába ügyködött valamit ezért őt néztem nem is a tévét. Néhányszor hangosan felnevetettem, mert Harry nagyon béna a konyhában.
-Mit nézünk? - indult el felém egy tál popcornal, gondolom azt hitte Tv-zek.
-Téged néztelek. Benyomod a TV-t? - mutogattam. Harry felállt és bekapcsolta, majd visszahuppant. A fél popcorn a kanapén végezte.
-Őőm, Harry? Tudtad hogy az összes odaégett? - emeltem fel egy szemet, hogy jobban szemügyre vehessem.
-Az íze ugyan olyan. Csukd be a szemed és úgy edd! - kapott be egy maréknyival. Gondoltam megnézem mit fog csinálni ezért addig nem ettem.
-Tudod mit? Mégse egyél. - köpködte vissza a tálba majd azt az egy szemet is kivette a kezemből és a megrágottak közé dobta.
-Ahogy elnézem finom. - mondtam egy csepp gúnnyal a hangomban majd ránéztem Jasmine-re, hogy nem e fulladt a kádba. Szerencsére nem.. Harry szobájába öltözött. Felkaptam a törölközőt és a fürdőbe siettem. Hamar letudtam ezt a fürdés dolgot, és mivel kifárasztott a gondolkodás, elmentem aludni.
Reggel van. Ordít valami. Gondoltam Harry kinyírt valakit. Lementem a nappaliba. Á semmi mindenki él, csak Jasmine énekelt. Bekapcsoltam a kis tv-t a konyhába és a bárpult egyik székére helyeztem a hátsómat. Hogy a viharba is ne rólunk lett volna szó?
"Bella Greenfild és Louis Tomlinson között vége? Úgy látszik Bella Harry Stylesra vetette rá magát. Egy nézőnk küldött be egy érdekes képet, még annál érdekesebb szöveggel: "Harry és az a lány sokat nevettek, és egyre közelebb ültek egymáshoz". A képen úgy látható, hogy Harry átkarolja a lányt, és egy kislány ül az ölébe. A jelenlévők azt állítják ő a közös gyerekük lehet. Ugyanis sokszor látni Harryt az utóbbi időbe kislányokkal." (Bevillant egy kép amin Harry, Lia kezét fogta és éppen az óvodából hozta haza, igen Lia nem volt valami magas és elég kislányos arca van de azért öt évesnek kinézett). - könnyes szemekkel néztem a Liáról és Harryről bevillanó képeket mikor megjelent egy rólam, amibe Lia a kezembe volt, ugyanis fájt a lába. Ezt a képet valaki a twitteremről szedte le, ami alá viccből azt írtam: "kislányom:)^^"
Remélni tudom, hogy Louis ezt nem látta, bár ha valahol meg jelen a neve ő már tud róla.
*Allie*
Nem szólt senki a telefonba. Csend volt. Nem tudtam mit tenni így megszólaltam.. Bár ne tettem volna.
- Zayn ne csináljatok semmit! Nem éri meg. - üvöltöttem el-el csukló hangon. Az egyik pasi rám nézett. Szemei lángoltak az idegességtől majd a következő pillanatban olyan erővel megpofozott, hogy az arcom égett és biztosan egy égő vörös folt maradt a helyén.
- Ha élve akarjátok vissza szerezni NE szóljatok a rendőröknek, mert megtudjuk! - kezdett bele. - Ha szóltok sajnos a kicsi lányka nem éli túl. Milyen jó kis hír lenne, "A híres Zayn Malik barátnője a napokban erőszakos halált halt." - vázolta fel az ember. Lehajtott fejjel ültem és azon gondolkoztam, hogy miért élek egyáltalán. Talán jobb is lenne ha megölnének.
- Kérem, hagyják őt! Mit szeretnének? - szólalt meg Zayn. Ne, ne csináld kérlek! -üvöltötte a tudatalattim- megszólalni nem mertem mégegyszer.
- Holnap elküldöm sms-ben, hogy hol találkozzunk és két millió dollárt hozz magaddal. Ha késel, vége. - mondta és letette a telefont. Rám nézett majd gúnyosan elmosolyodott. - Látod, szeret téged a kis barátod. - simította meg az arcom az részét ahova a pofont kaptam. A sminkem tuti elfolyt, a hajam kócos és így elég ijesztő fejem lehetett.
- Miért? - tettem fel halkan a kérdést. - Miért én? Miért ők? Mit tettünk mi maguk ellen? - kérdeztem meg tőle szinte suttogva. Nem néztem fel rájuk csak néztem magam elé.
- Az mindegy csillagom. Mindegy. Most viszont gyere megyünk el innen. - jött mögém és kikötözött majd a kezeimet újra össze, hogy ne tudjak szabadulni. Tisztára mintha a rendőrségre vinnének be engem. Inkább oda mennék mint, hogy ez legyen.
Beültettek egy kocsiba és elhajtottunk valamerre. Sötét volt és végül elaludtam.
Arra keltem, hogy a kék szemű pasi felemel és bevisz egy lakásba. Ahogy meglátta, hogy felkeltem letett és bevezettek oda. A kezeimet kikötözték és belöktek egy szobába majd hallottam, hogy az ajtó kulcsra zárul.
A szobába egy ágy volt csak. Furcsa mód a lakáshoz képest elég rendezett volt. Nem volt se büdös se koszos. Leültem és elterültem rajta majd sírásba kezdtem.
Azt hiszem ismét elaludhattam mikor az egyik pasas bejött és hozott nekem kaját. Kivételesen valami ehetőt kaptam ami nem tudom, hogy mi volt de finom volt. Azt hiszem csirke volt a hús és rízst kaptam mellé. Ismét egy kis vizet ittam és elkönyveltem, hogy én jól laktam. Furcsa volt ez a kedvesség most tőlük. Félek, azt akarják, hogy "megkedveljem" őket és így biztosan megkapják a pénzüket.
Utáltam a semmit tevést. Nem vagyok egy olyan hiperaktív ember de azért mégis szeretek mozogni és inkább futok vagy bármi mint, hogy egész nap egy szobába üljek, esetleg feküdjek. Eldöntöttem, hogy mivel úgy is egyedül vagyok nyújtok egy kicsit és ráhangolódok a balettra. Egy normális ember ilyenkor dörömbölne az ajtón nekik, hogy engedjék ki de az úgy se hatna szóval inkább a magam embere voltam és tettem azt amiben még jó vagyok. Ez elűzi minden gondolatomat.
2013. február 19., kedd
66. fejezet - Most mi lesz?!
*Bella*
-Öööh, hát erre. - zavarodtam bele már én is. Olyan aranyos volt tőle, hogy meghívott, de ez a történet kicsit sántított.
-Én megyek lefürdök. - mosolygott és ott hagyott.
Én nem így ismertem meg Harryt, igaz sosem voltunk olyan jóba de akkor is. Harry más volt, olyan kedves.. Azt hiszem végre vele is baráti viszonyt ápolhatok. Már csak Liammel kell eltöltenem több időt és teljes a baráti köröm. Nagyon szeretem mind az öt fiút. Rájöttem, hogy nélkülük én csak egy lány voltam, de most már büszkén mondhatom, hogy én vagyok a legszerencsésebb lány a világon. Azt hiszem velük teljes az életem..
-Harry várj! - kopogtam be a fürdőbe, hiszen még nem hallottam a víz csobogását. Harry résnyire nyitotta az ajtót, így épphogy beláttam. Farmer nadrágba állt, meztelen felső testtel. Amit akkor láttam sosem felejtem el. Harrynek halványan látszódtak a kockái, ami szerintem aranyos. Szeretem ha egy fiú hasa ilyen, Louis hasát is imádtam.. Sok perverz dolog megfordult a fejembe, de megráztam a fejem hátha ezzel minden elszáll a fejemből.
-Bella jól vagy? - hadonászott a fejem előtt.
-Őő.. igen. - dadogtam. Nem tudom mi ütött belém, de ha egy fiú hasát meglátom rögtön szerelmes leszek belé, mármint a hasába. Jó ezt most el kell felejtenem.. tiszta dilis vagyok. - Figyelj.. nem kell a kanapén aludnod, végtére is ez a te házad, és az ágyad se kicsi.
Amint kimondtam Harry egy nagyot mosolygott, majd becsukta az ajtót. Én szép lassan csúsztam le az ajtó másik felén. Olyasmi gondolatok jártak a fejemben mint: "Louist akarom" avagy "hogy szerethetek bele egy hasba?" tisztára megőrültem.
Minden egyes Louis nélküli percben egyre bolondabb lettem. Nem tudtam mitévő lenni. Nem éreztem azt hogy élek, csak simán hogy ott vagyok. - hasonló gondolatok tömítették tele az agyamat de szerencsére megjött Harry. Igen .. Harry... egy boxerbe.. ennyi. Mért kínoz engem? Olyan mintha a kockái gúnyolódnának, vagy szándékosan bosszantanának. Jó azt hiszem begolyóztam, vonzódok Harryhez.. de csak testileg. Lelkileg Louist szeretem.
-Mi a baj? - feküdt be mellém az ágyba Harry.
-Teljesen bolond vagyok. Harry a hasad gúnyolódik rajtam! - ordítoztam, kezdek rájönni.. nekem tényleg elmentek otthonról. Harry nem válaszolt csak hangosan nevetett. - Most mi van?
-A hasam? - nevetett továbbra is.
-Igen nézd meg! Most is röhög! - nyomkodtam az egyik szerencsétlen kockát a hasán.
-Tudod mit Bella? Felveszek egy pólót. - nevetett még mindig. Röhögőgörcsöt kapott, nem csodálom mondjuk..
-Bella? Most mi lesz anyuval? - bújt hozzám Jasmine.
-Nem lesz semmi baj. - öleltem magamhoz a pici lányt, aki felállt és közénk mászott.
Rettenetes volt látni ahogy az apró lányka azt érezte át amit Allie, Josh és én.
-Jó éjt! - nyomott egy puszit az arcomra Jasmine.
Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. A szemem olyan gyorsan pattant fel, hogy ha akartam volna se tudtam volna vissza aludni. Josh hívott.
-Szia Josh! Ugye tudod hogy nálunk még csak.. - néztem az órára. - Már 11 óra!
Rekord idő alatt pattantam ki az ágyból, és sétáltam le a konyhába.
*Allie*
Fázok itt, hideg van és nagyon éhes vagyok. Meg persze szomjas is. Nem jöttek vissza azóta mióta elmentek bár, alig volt vagy 10 perce az egész. Mintha csak olvasott volna valaki a gondolataimban kinyitódott az ajtó és az egyik pasi jött oda hozzám egy tálcával.
- Tudom, hogy nem ilyen kajákhoz vagy hozzá szokva de ezzel meg kell elégedned. - dobta oda elém és leszedte a ragasztót a számról.
- Hogy egyek bekötözött kézzel? - kérdeztem tőle. Nem sírtam mert annyira féltem, hogy nem voltam erre képes és nem adhatom meg nekik örömöt, hogy sírni lássanak.
- Old meg. - rántott vállat. - Amúgy lassan visszajövünk hozzád és felhívhatod a barátocskád. - nevetett és elment. Megint magamra hagyott. Legalább volt olyan kedves és az ölembe tette a tálcát. Valahogy megoldottam és elkezdtem enni amit ki is köptem. Borzasztó volt. Hoztak vizet is.. de kedvesek.. Azt megittam szóval szomjas már nem voltam.
Sokkal később bejöttek ismét hozzám. A telefonom náluk volt és azt nyomkodták. Kikerestek egy nevet a telefonkönyvemből és a fülemhez tartották.
*Zayn*
A fiúkkal azon vitatkozunk épp, hogy ki látta Allie-t. Senkinek nem tűnt fel, hogy eltűnt. Kisurrant a házból. Hívtuk, de nem vette fel e telefont. Egyszerűen kiborító ez az egész. Kerestük egy csomó helyen. Már éppen Bellát akartuk hívni mikor megcsörrent a telefonom. Allie neve jelent meg a képernyőn és én magamat nyugtatva vettem fel, de előbb kijelentettem mindenkinek, hogy Ő hív.
- Bébi, ugye jól van? - szóltam bele de nem hallottam semmit csak szipogást.
*Allie*
Felvette. El sem hiszem. Elkezdtem sírni. Megszólalni se bírtam csak folytak a könnyeim. A pasi kihangosította és elkezdett pofázni.
- A drága kis barátnődet elkaptuk. - nevetett fel. - Ha még élve szeretnéd látni kötnünk kell egy egyességet. - kezdett bele mire én megijedtem. Mit akarnak velem tenni? És miért pont őket hívják?
-Öööh, hát erre. - zavarodtam bele már én is. Olyan aranyos volt tőle, hogy meghívott, de ez a történet kicsit sántított.
-Én megyek lefürdök. - mosolygott és ott hagyott.
Én nem így ismertem meg Harryt, igaz sosem voltunk olyan jóba de akkor is. Harry más volt, olyan kedves.. Azt hiszem végre vele is baráti viszonyt ápolhatok. Már csak Liammel kell eltöltenem több időt és teljes a baráti köröm. Nagyon szeretem mind az öt fiút. Rájöttem, hogy nélkülük én csak egy lány voltam, de most már büszkén mondhatom, hogy én vagyok a legszerencsésebb lány a világon. Azt hiszem velük teljes az életem..
-Harry várj! - kopogtam be a fürdőbe, hiszen még nem hallottam a víz csobogását. Harry résnyire nyitotta az ajtót, így épphogy beláttam. Farmer nadrágba állt, meztelen felső testtel. Amit akkor láttam sosem felejtem el. Harrynek halványan látszódtak a kockái, ami szerintem aranyos. Szeretem ha egy fiú hasa ilyen, Louis hasát is imádtam.. Sok perverz dolog megfordult a fejembe, de megráztam a fejem hátha ezzel minden elszáll a fejemből.
-Bella jól vagy? - hadonászott a fejem előtt.
-Őő.. igen. - dadogtam. Nem tudom mi ütött belém, de ha egy fiú hasát meglátom rögtön szerelmes leszek belé, mármint a hasába. Jó ezt most el kell felejtenem.. tiszta dilis vagyok. - Figyelj.. nem kell a kanapén aludnod, végtére is ez a te házad, és az ágyad se kicsi.
Amint kimondtam Harry egy nagyot mosolygott, majd becsukta az ajtót. Én szép lassan csúsztam le az ajtó másik felén. Olyasmi gondolatok jártak a fejemben mint: "Louist akarom" avagy "hogy szerethetek bele egy hasba?" tisztára megőrültem.
Minden egyes Louis nélküli percben egyre bolondabb lettem. Nem tudtam mitévő lenni. Nem éreztem azt hogy élek, csak simán hogy ott vagyok. - hasonló gondolatok tömítették tele az agyamat de szerencsére megjött Harry. Igen .. Harry... egy boxerbe.. ennyi. Mért kínoz engem? Olyan mintha a kockái gúnyolódnának, vagy szándékosan bosszantanának. Jó azt hiszem begolyóztam, vonzódok Harryhez.. de csak testileg. Lelkileg Louist szeretem.
-Mi a baj? - feküdt be mellém az ágyba Harry.
-Teljesen bolond vagyok. Harry a hasad gúnyolódik rajtam! - ordítoztam, kezdek rájönni.. nekem tényleg elmentek otthonról. Harry nem válaszolt csak hangosan nevetett. - Most mi van?
-A hasam? - nevetett továbbra is.
-Igen nézd meg! Most is röhög! - nyomkodtam az egyik szerencsétlen kockát a hasán.
-Tudod mit Bella? Felveszek egy pólót. - nevetett még mindig. Röhögőgörcsöt kapott, nem csodálom mondjuk..
-Bella? Most mi lesz anyuval? - bújt hozzám Jasmine.
-Nem lesz semmi baj. - öleltem magamhoz a pici lányt, aki felállt és közénk mászott.
Rettenetes volt látni ahogy az apró lányka azt érezte át amit Allie, Josh és én.
-Jó éjt! - nyomott egy puszit az arcomra Jasmine.
Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. A szemem olyan gyorsan pattant fel, hogy ha akartam volna se tudtam volna vissza aludni. Josh hívott.
-Szia Josh! Ugye tudod hogy nálunk még csak.. - néztem az órára. - Már 11 óra!
Rekord idő alatt pattantam ki az ágyból, és sétáltam le a konyhába.
*Allie*
Fázok itt, hideg van és nagyon éhes vagyok. Meg persze szomjas is. Nem jöttek vissza azóta mióta elmentek bár, alig volt vagy 10 perce az egész. Mintha csak olvasott volna valaki a gondolataimban kinyitódott az ajtó és az egyik pasi jött oda hozzám egy tálcával.
- Tudom, hogy nem ilyen kajákhoz vagy hozzá szokva de ezzel meg kell elégedned. - dobta oda elém és leszedte a ragasztót a számról.
- Hogy egyek bekötözött kézzel? - kérdeztem tőle. Nem sírtam mert annyira féltem, hogy nem voltam erre képes és nem adhatom meg nekik örömöt, hogy sírni lássanak.
- Old meg. - rántott vállat. - Amúgy lassan visszajövünk hozzád és felhívhatod a barátocskád. - nevetett és elment. Megint magamra hagyott. Legalább volt olyan kedves és az ölembe tette a tálcát. Valahogy megoldottam és elkezdtem enni amit ki is köptem. Borzasztó volt. Hoztak vizet is.. de kedvesek.. Azt megittam szóval szomjas már nem voltam.
~*~
Sokkal később bejöttek ismét hozzám. A telefonom náluk volt és azt nyomkodták. Kikerestek egy nevet a telefonkönyvemből és a fülemhez tartották.
*Zayn*
A fiúkkal azon vitatkozunk épp, hogy ki látta Allie-t. Senkinek nem tűnt fel, hogy eltűnt. Kisurrant a házból. Hívtuk, de nem vette fel e telefont. Egyszerűen kiborító ez az egész. Kerestük egy csomó helyen. Már éppen Bellát akartuk hívni mikor megcsörrent a telefonom. Allie neve jelent meg a képernyőn és én magamat nyugtatva vettem fel, de előbb kijelentettem mindenkinek, hogy Ő hív.
- Bébi, ugye jól van? - szóltam bele de nem hallottam semmit csak szipogást.
*Allie*
Felvette. El sem hiszem. Elkezdtem sírni. Megszólalni se bírtam csak folytak a könnyeim. A pasi kihangosította és elkezdett pofázni.- A drága kis barátnődet elkaptuk. - nevetett fel. - Ha még élve szeretnéd látni kötnünk kell egy egyességet. - kezdett bele mire én megijedtem. Mit akarnak velem tenni? És miért pont őket hívják?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)