13.fejezet - Éhezek.

*Bella*
Reggel nem a szokásos időbe keltett fel a nő.. ugyanis 07:06 - kor keltett.
  -Ideje megetetni az állatokat. - tapsolt az ágyunk mellett.
Ma más pózba keltünk Louissal ő a hátán aludt én pedig rajta.. rejtély hogy hogy kerültem rá.. a fejem a mellkasán volt és mikor kinyitottam a szemem csak rám mosolygott. A kis srác kényelmesen kiterülve mi pedig egymáson.. na szép.
  -Mindent bele. - ugrottam le Louisról.
  -Ajj pedig én élveztem a helyzetet. - nevetett fel.
Kisétáltunk a ház mögötti pajtába ami tele volt lovakkal, tehenekkel, kecskékkel, birkákkal és bikával?!
  -Jó én etetem a kecskéket, a birkákat és a lovakat. - sétáltam feléjük.
  -Persze engem támadjon meg a tehén meg a bika. - mondta 'gúnyolódva' Louis.
Odasétáltam a lovakhoz és kaját tettem nekik. Nem ették.
  -Egyél!! - tömködtem a szájába.
  -Ne erőltesd rá. Nem fog enni. - nevetett a hátam mögül Louis.
  -De nem eszik. - nyomkodtam a ló szájához a kajáját.
  -Őőő.. nézd. - vette ki a kezemből és a ló 'táljába' tette. -És gyere ki onnan.
Amint kiléptünk onnan a ló enni kezdett.
  -Tudod mit? Utállak. - nyújtottam ki a ló felé a nyelvem.
Louis csak odasétált hozzám és szenvedélyesen magához ölelt.
  -Nem vagy romantikus.. remélem tudod. - jelentettem ki.
  -Valld be hogy az volt.. - mondta mosolyogva majd hátrébb léptem.
Nem tudom hogy ezt mire is értette valójában.. talán hogy átkarolt és fogta a kezem mikor ide jöttünk, vagy hogy rajta aludtam vagy az első csók? Mindegy egyszer majd úgy is mindent megértek. Talán.
  -Nem jössz? - nézett hátra Louis.
Észre se vettem ahogy elment talán már épp gondolkoztam? Kitudja meglehet. Szeretek azon gondolkozni hogy ilyenkor mit csinál Allie és Zayn, megfordul a fejembe vita, csók, ölelés, és még több vita. Nem tudom melyik igaz ebből. De most szívesen beszélgetnék vele.
  -De persze. - futottam Louis után.
  -Még ma este haza jutunk vagy holnap reggel. Bízz bennem. - nézett le rám. Azért le mert Louis kb. egy fejjel nagyobb nálam.
  -Eddig is azt csináltam. - nevettem fel.
  -Ne gúnyolódj. Valld be hogy élvezed ezt a pár napot. Csak én és te. Semmi Allie, Zayn, Josh és a többiek.
  -Ha így lenne se vallanám be. -húztam fel a szemöldököm.
Besétáltunk a házba majd a székekre ültünk. Igen az asztalt eltörtem. A nő valami barnás zöldes trutyit tett le elénk.
  -Jó étvágyat mosolygott. - majd kisétált a házból.
  -Én ezt meg nem eszem. - finnyáskodtam
  -Úgy néz ki mint egy hányás. - turkálta Louis.
  -Rosszabb. - nevettem.

*Allie*

Zaynnel délben keltünk fel. Második napja hogy semmit nem ettem. Nem vagyok túl jól. Olyan hányingerem van, meg legyengültem.
  - Héé. Jól vagy? - kérdezte Zayn. Gondolom feltűnt neki, hogy semmit nem csinálok csak az ágyban szenvedek.
  - Nem. Éhen halok és lábra állni nem tudok. - mondtam csukott szemmel. Tényleg nagyon szarul voltam.
  - Valahogy szerzek neked kaját. - mondta majd felállt és kiment az ajtón.

Nem sokkal később (nekem az örökké valóságnak tűnt) Zayn megjelent kb négy szendviccsel.
  - Ezt honnan szerezted? - néztem rá mikor nyújtotta felém a szendvicseket.
  - Beszéltem a csajjal. Ő összedobta nekünk. - mosolygott azzal a szívdöglesztően szép mosolyával. Úristen Allie miket beszélsz?
  - Isten vagy. - mondtam és az egyik szendvicset elkezdtem szinte falni. Képes lett volna akár megenni egy XXL méretű pizzát is.
  - Mondj olyat amit nem tudok. - 'söpörte" le a semmit a válláról és ő is elkezdett enni.
  - khmm.. Egoista. khmm.. - krágoktam
  - Nem hallottam. Mit mondtál? - nézett rám.
  - Semmi nem fontos. khmm.egoista..khmm. - kezdtem el újból és abban a pillanatban közelebb rántott magához.
  - Most mondd mit is mondtál. - mosolygott rám egy huncut mosoly kíséretével.
  - Egoista vagy. - mondtam a szemébe. Ő mosolygott egyet.
  - Most mondd azt, hogy nincs mire. - mosolygott jobban de én nem szólaltam meg. Csak néztem a szemébe.
  - Megehetem a szendvicsem? - kérdeztem meg hirtelen.Ő felsóhajtott és vissza adta a szendvicsem mivel elvette az előző jelenet közben. Azt hiszem nem tudom titkolni, hogy kezd megtetszeni.
Az többi időt csendben töltöttük el. Csak annyit lehetett hallani, ahogy a szendvicsünket rágjuk. Egyszerűen gyűlöltem a csöndet.
  - Hogy jutunk haza? - kérdeztem tőle.
  - Nem tudom. De megoldjuk valahogy. - mondta és elterült az ágyon így majdnem lelökve engem.
  - Zayn. Ez egy egyszemélyes ágy és mi ketten vagyunk rajta. Valahogy úgy helyezkedj el, hogy én is elférjek. - mondtam neki mert tényleg nem sok hiányzott és a földön landolok.
  - Akkor gyere ide. - nyújtotta a kezét. Én elfogadtam és magához húzott. Úgy feküdtünk végig.

Hamar eltelt a nap, mi meg unatkoztunk. Este megint megpróbálkoztam a fürdéssel de még mindig nem volt meleg víz.
  - Zayn én ezt nem bírom. - nyafogtam.
  - Mit? - nézett rám értetlenül.
  - Nincs meleg víz, büdös vagyok és még fogatmosni se tudok. - kezdtem el nyavajogni az ágy szélén.
  - Aludjunk és holnapra kitaláltunk valamit. Ígérem. - mosolygott.
  - Napok óta ezt hajtogatod. - forgattam meg a szemem és befeküdtem mellé. Ő átkarolt engem és így aludtunk el. Mint általában.