14.fejezet - Ezt vártam!

*Bella*

Miután sunyin eltüntettük a 'hányást' a tányérokat az asztalon hagytuk és kimentünk a ház elé. Rejtélyes.. tél van.. de itt tűz a nap.
  -Mennyünk haza gyalog. - mosolygott Louis.
  -Ha viszel a hátadon. - nyújtottam ki a nyelvem.
  -Leharapom. - röhögött.
  -Mit? - húztam vissza.
  -A nyelvedet. Úgyis éhes vagyok. - ült le kis séta után.
Ahogy hátranéztünk még láttam a házat. Jó nem vesztünk el. Leültem mellé mire átkarolt. Szeretem ha egy fiú megölel vagy átkarol esetleg megfogja a kezem.
Lehet hogy nem volt még barátom de ugyan úgy tudok szeretni. És nem tudom. Louissal annyira nem illünk össze hogy már összeillünk. Azt hiszem benne megtaláltam amit keresek. Bár nem hinném hogy mi valaha is járnánk de ebbe nem vagyok biztos ahogy abba se hogy mit mondanék neki ha megkérdezné hogy esetleg lennék e a barátnője. És mellékesen szerintem cuki amit csinál. Nem adja fel. Ez király. Ezek szerint kitartó.
  -Olyan szép nem? - fordult felém.
  -Az. - mosolyodtam el.
Jó volt vele lenni hiába ültünk csendbe akkor is jó volt. Beleszerettem volna? Nem. Ezt el kell hessegetni.. ő sztár... én nem bírom a sztárokat. Annyi érzés kavargott bennem hogy nem bírtam tovább. Szó nélkül vissza indultam a házba.
  -Most meg hova mész? - csodálkozott.
  -Bocsi. Gondolkoznom kell. Nekem ez gyors. - futottam el.
Amint beértem a házba az ablakhoz futottam. Onnan láttam a naplementét és Louist is. Hogy lehetek ilyen hülye?.. szó nélkül ott hagytam?
  -Jó napot. - lépett be egy barna ruhás öreg bácsi. A ruháján sheriff felirat volt. Engem nem vett észre.
  -Isten áldjon. - futott oda hozzá a néni.
Én kicsit túl reagáltam azt hiszem.. egy könnycsepp jelent meg az arcomon. Gyorsan letöröltem miközbe végig hallgattam a néni és a bácsi beszélgetését ami abból állt hogy hogy jussunk haza. Mikor meghallottam hogy holnap után hazavisz boldogan futottam Louishoz.
  -Mi a baj? - hajoltam le.
  -Áhh.. semmi. - mondta lazán. Most meg mit csináltam? Rosszat mondtam?
  -Louis hazavisznek minket holnap után! - mondtam boldogan.
  -Komolyan? - ugrott fel.
  -Igen. - ugrottam a nyakába.
Ő csak megpörgetett és egy puszit nyomott a számra.
  -Bemegyünk?. - kezdett húzni a ház felé.
Futva rontottunk be a házba a második otthonunkba.
  -Köszönöm. Nagyon köszönöm. - ölelgette Louis a sheriffet. Én csak csendben figyeltem egy halvány mosoly kíséretével. Besétáltam Eliothoz de a konyhából behallatszott egy beszélgetés.
  -Hány évesek vagytok? - kérdezte a bácsi.
  -Bella 18 én pedig 20.
  -És együtt vagytok? - faggatta a bácsi.
  -Nem. De nagyon szeretném. - mondta Louis ezt halkabban.
  -Értem. Hát mindent bele fiam. - állt fel a sheriff.
Szerintem ez cuki volt. Mosolyogva terültem el az ágyon.

Reggel arra ébredtem ahogyan Louis szuszog mellettem. Megint úgy aludtunk ahogy eddig. Elképesztő hogy holnap ilyenkor már úton leszünk haza. Szembe fordultam Louissal így összeért a homlokunk.

*Allie*

Reggel arra keltem, hogy a nap a szemembe süt. Rögtön ki is pattantam az ágyból.
  - Zayn süt a nap! - ráztam a még békésen alvó fiút.
  - És? - mormogta.
  - És olvadozik a hó. - mosolyogtam mint a tejbetök.
  - És ezt csak most mondod? - kérdezte és ő is villámgyorsan mellettem termett az ablaknál.
  - Elindulhatunk végre haza. - ugrottam a nyakába. Kicsit hirtelen érte ezt mivel elvesztette az egyensúlyát és elesett én meg rá. Hupsz. - Gyúrnod kéne. - nevettem fel.
  - Nem tehetek róla, hogy az ilyen hirtelen kirohanásaid miatt azt se tudom mivan. - nevette el ő is magát. Feltápászkodtunk a földről és bezárva a szoba ajtaját kiléptünk a pulthoz. Elköszöntünk a csajtól és elindultunk a latyakba egy közeli buszmegállóhoz.
Egy óra séta után megtaláltuk a buszmegállót.
  - Mikor jön? - türelmetlenkedtem mert mér nagyon haza akartam menni.
  - Fél óra. Addig várunk. - jött oda hozzám.
  - Meg fogok fagyni addig. - ugráltam az egyik lábamról a másikra.
  - Gyere ide. - nyújtotta a kezét én meg oda bújtam hozzá. Legalább nem fázok addig se. Ahogy mellkasunk összeért éreztem, hogy szíve hevesebben dobog. Én váltottam volna ki ezt belőle? Nem hiszem. Lehet csak fázik és ezért.

Vártunk félórát és a busz megérkezett. Szépen felszálltunk és helyet foglaltunk ugyanis sokat kell utaznunk. De legalább haza mehetünk.
  - Szerintem először hozzám menjünk. Gyorsan eszünk, lefürdünk és megyünk hozzátok jó? - nézett rám Zaynt.
  - Oké. Mostmár úgyis mindegy, hogy mikor érek haza. Apa ígyis úgyis kinyír. - sóhajtottam és tovább néztem ki az ablakon.
  - Csak nem. - mosolyodott el.
  - Dehogynem. Hidd el. - néztem vissza rá.
Ismét fél óra után leszálltunk. Zaynbe karolva mentem utána, hogy vezessen a házához. Ahogy odaértünk tátva maradt a szám. Gyönyörű és nagy háza volt.
  - Minek neked ekkora ház? - kérdeztem mikor még mindig elvoltam foglalva a látvánnyal.
  - Majd egyszer jól jön. - rántott vállat majd egy kicsit szórakozott a kulccsal és kinyitotta az ajtót. Nagyon nagy volt és szép is. A nappali és a konyha is óriási volt. Én rögtön a hűtőhöz futottam és csodálkoztam, hogy volt benne kaja.
  - Zayn ez a tej még jó? - kérdeztem tőle.
  - Nézd meg. - nevetett fel. Jogos. Megnéztem, hogy meddig jó a tej. Még van idő, hogy lejárjon így gyorsan kerestem tálat és müzlit és neki láttam enni. Olyan jól esett, hogy muszáj voltam még egy tállal enni. Zayn is így tett majd miután megkajáltunk megmutatta hol a fürdő.Elmentem vettem egy jó meleg fürdőt. Tizenöt perc áztatás után a polcról elvettem egy törölközőt és azt magam köré csavarva kimentem a fürdőből. Zayn a szobába feküdt az ágyán.
  - Ne nézz ide. - mutogattam neki. Azért mégis törölközőbe vagyok. Ő meg fiú.
  - De be megyek én is addig oda kell fordulnom. - mondta majd elindult felém én meg isten se tudja, hogy hogy megcsúsztam és a törölköző leesett rólam, így Zayn elől alig tudtam takarni magam.
  - Te valahogy meg szuggeráltad a törölközőt. - kaptam magamra vörös fejjel. Zayn csak nevetett rajtam és egy kacsintás után bement a most már szabad fürdőbe. Hát ez ciki volt.