16.fejezet- Otthon

*Allie*

Apa állt az ajtóba. Elállt onnan így bemehettünk és a nappaliba vezetett utunk mivel apuval mindig itt beszéljük meg amit meg kell. Hát most ezt jól meg fogom kapni.
  - Elmondanátok, hogy hol voltatok KÉT TELJES NAPIG? Úgy, hogy nem is jelentkeztetek? És azt is elmondanátok, hogy Belláék hol vannak? - kezdte el apa. Hát ez jó lesz.
  - Zayn elvitt volna pizzázni de Louis rossz helyen tett ki, aztán elgyalogoltunk addig amíg kellett utána mikor Zayn beakarta zárni az ajtót beletört a kulcs így az ablakon kimásztunk és ott hagytuk Zayn pénztárcáját majd egy Motelbe szálltunk meg két éjszakát aztán hazajöttünk mert olvadozni kezdett a hó. - mondtam el egy szuszra. Apa engem és Zaynt méregetett majd megszólalt.
  - És miért van fiú ruhába? - kérdezte és karba fonta maga előtt a kezét majd rám nézett.
  - Én adtam neki, mert mielőtt hazahoztam volna bementünk hozzánk, hogy együnk mert éhesek voltunk utána lefürdött. - mentett meg Zayn. Vagyis azt hitte, hogy megment de ez még semmi. Ha Bella haza ért akkor kapunk ám.
  - Rendben. Megvárjuk míg Bella is hazaér és megkapjátok a büntetést. Addig is Zayn.. Maradsz vagy hazamész? - nézett apám Zaynre. Miért csak engem büntet? Tudtommal 18 éves vagyok. Nagykorú.
  - Lehet megvárom Louisékat. - nézett rám.  
  - És ha ők csak holnap jönnek? - kérdeztem flegmán. Ja igen visszatért a régi énem. Hurrá nekem.
  - Akkor ha gondolod itt maradhatsz addig. Van egy vendégszobánk. - kezdte el apa de én közbe szóltam.
  - Nem akar itt maradni. Zayn majd felhívlak ha Bella és Louis haza jött oké? - néztem rá mire bólintott majd elköszönt apámtól és hazaindult. 
  - Történt valami köztetek? - nézett rám apa.
  - Nem. Semmi nem történt csak össze voltam vele zárva két napig te meg az én fejemet szeded csak le. Miért kellett nekem elmennem? - mondtam kicsit hangosabban majd felfutottam a szobámba és az ágyamba dőlve elkezdtem gondolkozni. Fel kell hívnom Liam-et. Beszélnem kell vele. Hogy miért pont vele azt nem tudom de benne megbízok.
Telefonomat feltettem a töltőre majd bekapcsoltam és kikerestem Liam nevét a névjegyzékből és felhívtam.
  - Allison? - kérdezte mert gondolom ő se számított arra, hogy majd egyszer én hívni fogom.
  - Igen én vagyok. Liam kérlek gyere át beszélnünk kell. - mondtam majd le is tettem. Tudtam, hogy átjön mert még aznap este a mikulás bulin mondta, hogy ha kell ő segít nekem és most kellett a segítsége. Nagyon is. 
Tíz perc várakozás után megszólalt a csengő. Hallottam, hogy apa elmondja, hogy a szobámba vagyok majd valaki kopogtat az ajtón.
  - Szabad. - szóltam ki és folytattam a párnám szorongatását és az ablakon leskelődést vagy mit.
  - Szia. Hogy vagy? - kérdezte majd arrébb húztam a lábam, hogy letudjon ülni ő is az ablakalatti kis ágyacskámra.
  - Szarul de büszkén. - mosolyogtam rá. - Nem tudom, hogy most mit tegyek. - temettem arcom a kezeim közé.
  - Mi történt? Zayn most ott van nálunk de nem látszik rajta, hogy rossz kedve lenne. - fordított maga felé.
  - Ugye elmentünk pizzázni. Louis rossz helyen tett ki minket. Ott még veszekedtünk aztán elmentünk a jó pizzázóhoz. Ott is veszekedtünk. Beletörte a zárba a kulcsot kimásztunk az ablakon. Akkor is veszekedtünk. Elmentünk egy motelbe ott már nem annyira veszekedtünk utána eltelt két éjszaka. A második nap megcsókolt de nem emlegetjük mert megkértem rá majd hazajöttünk és nála lefürödtem utána hazajöttünk de nem mertem kiszállni a kocsiba és ő adott a számra egy puszit majd elküldtem. Szóval így állunk. - sóhajtottam. Liam egy kicsit gondolkozott majd megszólalt.
  - Szereted őt? - kérdezte. Én nem válaszoltam csak gondolkoztam. Nem szeretem de kezdem megkedvelni. 
  - Nem tudom Liam. - hajtottam le a fejem. Ő bólintott majd felállt és húzott magával.
  - Annyit tegyél meg, hogy nem játszol vele. - nézett a szemembe. Én bólintottam és kikísértem az ajtón, de még mielőtt elment magamhoz öleltem.
  - Nem hittem volna, hogy ezt mondom de te vagy a legjobb barátom. - suttogtam a mellkasába úgy hogy hallja. Elmosolyodott és egy puszit nyomott a homlokomra majd elment. Felmentem a szobámba, ott elfeküdtem az ágyamon és elnyomott az álom. 

Reggel arra keltem, hogy csöngettek. Ahogy voltam úgy lefutottam a lépcsőn és szinte kiszakítottam az ajtót. Ahogy megláttam Bellát az ajtóban állva a nyakába ugrottam. Végre láthatom a testvérem.

*Bella*
Hamar a szememre jött az álom már izgultam a reggel miatt. Reggel arra ébredtem hogy Louis már nincs mellettem. Hol lehet? Kisétáltam a konyhába de sehol se láttam. Kinéztem és megláttam. Ott ült ahol még tegnap a naplementét lestük. Szép halkan odasétáltam és leültem mellé.
  -Szia. - suttogtam és láttam magam előtt a leheletem.. eléggé lehűlt az idő.
  -Csak megszólaltál? - mosolygott.
  -Hát hallod. - jelentettem ki egyszerűen.
  -Hiányzott már a hangod. Hogy nem hallom. - nézett a szemembe.
  -Tudom szerethető vagyok. - pislogtam.
  -Basszus Bella belement valami a szemedbe? - kapta oda a fejét.
  -Hát persze. - mondtam kissé bunkón.
  -Pár óra és indulunk. - mondta mintha ez zavarná.
  -És ez jó! Nem? - néztem értetlenül rá.
  -Hát tudod.. is-is jó volt megismerni ezt az Isabella Greenfild-et is. - tette a szívemre a kezét.
  -De romantikus valaki. - nevettem el magam.
  -Ilyen is tudok lenni. - kacsintott rám.
  -Indulás. - kiabálta a seriff.
Louissal felugrottunk és a kocsi felé kezdtünk futni. Kinyitotta az ajtót nekünk a seriff és beültünk. Louis ült az ablaknál én meg szorosan mellette. Fejemet a vállán, kezemet pedig a combján pihentettem. Ő csak a derekamat átkarolta és még közelebb húzott magához.. már ha ennél közelebb lehet.
  -Kicsit hiányozni fog ez a hely. - néztem utoljára a házra.
  -Bármikor jöhettek, szívesen látunk. - mosolygott a bácsi a visszapillantó tükörbe.
  -Majd valamikor benézünk. - nevetett Louis amire én csak oldalba böktem

Egy 'kis' kocsikázás után hazaértünk. És csalódottan szálltam ki a házunknál. Louis elindult de nekem földbe gyökerezett a lábam.
  -Gyere már. - fogta meg a kezem és a ház felé húzott.

  -Nem. Nem lehet. - mondtam remegő hangon.
  -Na. Egyszer úgyis túl kell lenned ezen. - állt meg velem szembe és a két lent lógó kezemet megfogta.-Lehet de nem most. - indultam a kocsi felé azzal a szándékkal hogy inkább Eliot mint apu idegesen. 
 -Az én kedvemért. - ment át bíztatásból könyörgésbe.
  -Félek. - mondtam halkan és lehajtottam a fejem ami így a mellkasához ért.
  -Nem kell félni én itt vagyok. - emelte fel a fejemet és egy puszit nyomott a számra.
Mikor ilyesmiket csinál mindig elolvadok. Nem is járunk... Bátorságot vettem és az ajtó felé indultam. Bekopogtam és valaki úgy kirántotta a helyéről hogy az nem lehetséges.