17.fejezet - "Csalódtam bennetek!!"

Allie volt az. Rögtön a nyakamba ugrott ezáltal elengedtem Louis kezét, meg az is közre játszott hogy nem akartam hogy lássa. Majdnem hogy elsírtuk magunkat.
  -Csak hogy itthon vagy. Gyertek be! - kiabált ránk apa.
Amint megláttam Josht a nyakába ugrottam és neki is elmondtam mennyire hiányzott ahogy Allienek is.
  -Nem hiszem el hogy.. - kezdte el apu de Allie közbeszólt.
  -Várj hívom Zaynt. - futott fel az emeletre.

Zayn 10perc alatt itt volt. Egymás mellett álltunk, Louis volt szélen én meg a lehető legszorosabban mellette, mellettem Allie és Zayn. Louis nem tudom hogy nyugtatás képp vagy valami más ok miatt de megfogta a kezem 3.jára fogja meg a kezem. Bár olyan szorosan álltunk hogy nem lehetett látni. De a velem szembe ülő Josh végig minket méregetett.
  -Nem hiszem el hogy egy telefont nem voltatok képesek dobni. - kiabált apu.
  -Nem volt térerő nálunk. - mentegetett engem Louis.
  -Ja igen. Ti hol a fenébe voltatok? - nézett rám amolyan "megöllek kislányom" tekintettel.
  -Valami tanyán.. - mondtam remegve.
  -Remek. Idegeneknél? Nem ismerek rátok. - nézett felváltva rám és az ikremre.
  -Apu.. -kezdett bele Allie.
  -Nem érdekel. Szobafogság egy jó ideig. Nem léphettek ki a házból és a szobátokból is csak akkor ha éhesek vagytok. És ti fiúk, mindennap átjöttök amikor van időtök. - nézett rájuk.
  -De apu.. - kezdtem el.
  -Nincs de. Menjetek a szemem elől! - kiabált egyre mérgesebben
  -Abban mi a büntetés ha mindennap láthatsz? - kérdezte tőlem suttogva Louis. Én vállat rántva felmentem a szobámba Allievel amíg a fiúk még lent maradtak apuékkal.
  - Annyira hiányoztál. - öleltem meg újra Allie-t. 
  - Te is nekem. És mesélj. Mik történtek? - ült le velem szemben törökülésbe, de előtte a plüssmacimat szorongatta a kezébe amit még Joshtól kaptunk szülinapunkra mert, hogy neki is volt egy csak gondolom az ő szobájába.
  - Semmi különös. Sok volt a vita. - hazudtam. - És nálatok? - kérdeztem.
  - Detto. - sóhajtott. - Apa beletrafált a büntetésbe. Velük kell lennünk szinte mindennap. - mormogta a plüssmacinak mert, hogy a fejét hozzá szorította. Hogy miért azt nem tudom de ha így jó neki. Én nem akartam neki mondani, hogy örülök, hogy Louistól nem tiltottak el de szerintem hülyének is nézne ha bevallanám.

*Allie*

Nem akartam mondani Bellának de őszintén szólva kicsit örültem, hogy a fiúkkal vagyis Zayn-el és Liam-el legalább találkozhatok amikor tudok. 
  - Át megyek a szobámba. Ott keress ha van valami baj. - mondtam majd a maciját letettem az ágyra és kimentem az ajtón a szembelévő ajtóhoz ami az én szobám volt. Épp Louis jött volna be. Mit keres Bellánál? Na mindegy elhesegettem a gondolataim mert Zayn pont abban a pillanatban lépett mellém ezzel megijesztve engem.
  - Úristen. - kiáltottam fel. Szerintem mindenki megijedne ha valaki hirtelen mögötte teremne mikor kb tíz másodperce nem is volt ott.
  - Rossz a lelkiismereted. Mit követtél el? - kérdezte mosolyogva majd a szobámba lépett velem együtt.
  - Inkább mit nem. - forgattam meg a szemeimet mert tudtam, hogy tudja mire gondolok.
  - Otthon hagytam a ruháidat. Pedig kimostam. - vakarta meg a fejét.
  - Majd legközelebb elhozod. - rántotta, vállat és hozzátettem. - De te nem kapod vissza.
  -Mert? - nézett rám értetlenül.
  - Mert kényelmes. Maximum kimosni te fogod mert úgy jó illata lesz. - mondtam de befogtam a szám mert sokat mondtam. 
  - Mit mondtál? - kérdezte sunyin mosolyogva.
  - Nem vagyok papagáj, hogy ismételgessek. - mondtam ki egyszerűen. Ő kinevetett. Nálunk így megy. Én mondok valami hülyeséget, ő kinevet. Csinálok valami cikiset, mosolyog. 
  - Mindegy nekem így is jó. - mondta majd közelebb jött hozzám. Már majdnem megcsókolt mikor valaki berontott hozzánk így szinte egyszerre ugrottunk el egymástól.

*Bella*
  -Szia. - köszönt Louis.
  -Gyere be. - mosolyogtam. 
  -Látod meg lett oldva. - ült le. Mivel én a kezemen támaszkodtam ugyanis térdeltem az ágyon, Louis a kezemre tette a kezét. Észre se vettem hogy Josh az ajtómba áll, mert Louis miatt olvadoztam.
  -Khmm.. - sétált be. -Sziasztok.
Louis elkapta a kezét az enyémről, én pedig próbáltam vissza zakkanni a normális tekintetembe és 'nem a mindjárt meghalok érted de magamnak se vallom be' tekintetbe maradni. Furán nézne ki.. a bátyámra szerelmesen néznék.
  -Köztetek mi van? - nézett ránk.
  -Levegő? - kérdeztem.
  -Nem úgy.. a levegő csak úgy lángol köztetek. - mosolygott majd kiment a szobámból.
Elég kellemetlen volt ezek után Louisra nézni ezért csak lehajtottam a fejem és az pokrócot néztem.
  -Mennem kell. - ment ki a szobából Louis.
Hát igen.. Josh jól elintézte. Amint kilépett Louis Josh váltotta.
  -Mesélj... - húzott ki az ajtón egyenesen a földszintre ott ki az ajtón.
Valami mezőre vitt ahol leültünk.
  -Na? Mesélsz?
  -Hát igen.. bele mentünk a fába és akkor nyavalyogtam hogy fázok és nagy nehezen leesett neki hogy a kabátja kell és a felébe belebújtam, megfogta a kezem és átkarolt úgy leltünk a házra ott minden nap 6-7 között kellett elaludnunk és reggel 4-6 között keltünk fel. Úgy aludtunk hogy vagy én rajta vagy ő teljesen rámsimulva. Második nap valami vásárba mentünk ahol a szekéren megcsókolt. Megint úgy aludtunk és van egy képünk amin fehérneműbe vagyunk mert fürödtünk egy pataknál és nem volt semmi kaja meg lovagoltam meg állatokat etettem és gazt tépkedtem. Aztán naplementét néztünk. És végül hazajöttünk. Ez alatt egy csók volt, egyszer adott egy puszit is a számra és vagy háromszor fogta meg a kezem, és folyton ölelgetett meg átkarolt. És azt hiszem szerelmes vagyok. - sóhajtottam.
Josh odahajolt és megpuszilta a homlokomat.

Miután mindent részletesen elmondtam neki, elindultunk haza fele.
  -Nem volt valami romantikus az első csókod hugi. - karolta át a derekam.
  -Az lehet.. de emlékezetes. - nevettem.
  -Az biztos. Ajj te vagy a legjobb húgi szeretlek nagyon hiányoztál már. - ölelt meg újra.
  -Josh.. Allienek is ezt mondtad. - nevettem.
  -Végülis te meg ő vagytok a világ legjobb hugai. - vigyorgott mint egy idióta.
Kis séta után haza is értünk és Zayn meg Louis még mindig nálunk voltak.
  -Sziasztok. - mosolyogtam.
Észre se vették hogy ott voltunk csak miután köszöntem.
  -Hello. - mosolygott rosszfiúsan Louis.
  -Én lépek. - engedett el Josh.
  -Menj csak. - lökdöstem el.
Josh az emeletre ment fel gondolom Alliehez, hogy elmondja hogy ő a világ legjobb kishúga ahogy nekem mondta.