23. fejezet - Most akkor ez randi?

Nem igazán szoktuk megszabni a komi határokat, de mivel már fogyóba vannak a részek megkérünk arra titeket, hogy legyetek figyelemmel ránk is mert attól, hogy a következő részt kéritek nem biztos, hogy tetszik nektek. A sztori végén látható két gomb a "Tetszik" és a "Nem tetszik" ezzel jelezzétek, hogy mi a véleményetek a sztoriról és minél több komit szeretnénk amiben leírjátok a véleményetek az éppen elolvasott fejezetről. 
Szóval 10 komit és 10-15 tetszik után hozzuk a következőt. <3 


*Bella*
Nem foglalkoztunk velük csak mikor megszólalt.
  -Louis? - néztek csodálkozva ránk.
Zayn és Allie voltak. Remek.
  -Mondjad. - húzódott el tőlem és mindketten a hang irányába kaptuk a fejünket.
  -Hát ti? - nézett ránk Zayn, majd elengedte Allie kezét. Már elkésett, mindketten láttuk hogy kézen fogva sétáltak le.
  -Palacsintát eszünk. - nyúltam két palacsintáért, az egyiket a saját számba a másikat Louis szájába tömtem.
  -Behha nehm bihom. - köpte ki a szájából az egészet. - Majdnem megfulladtam vagy a hasamig letoltad.
  -Nem is igaz. Fujj ezt felnyalod. - mutogattam a kiköpött palacsintára.
  -Mi is kérünk. - ültek le mellénk.
  -Tessék. - toltuk eléjük a maradékot.
  -Mi ez a szag? - szaglászott Zayn.
  -Semmi. - kezdtem el legyezgetni.
  -Akkor ez a semmi elég büdös. - nevetett Zayn.
  -Te itt aludtál? - nézett rájuk Louis. Nekem is csak most esett le, hogy Zayn egy alsónadrágba ül Allie meg.. egy bugyi és egy topp.
  -Nem. Nem aludt itt csak hajnalba átjött levetkőzött alsónadrágra, hogy azt higgyétek, hogy itt aludt. - mondta tök komolyan de elnevette magát. Hogy miért? Mert ha csak a szemembe néz elneveti magát.
  - És mit csináltatok este? - húzogatta a szemöldökét Louis.
  -Gyereket Louis.. gyereket. - forgatta a szemét.
  - Tudtaam. - ugrott fel a székről és magával borította majdnem az asztalt.
  - Úristen te hülye vagy. - állt fel nevetve Allie.
Csengettek. Bugyiba és toppba voltam de úgy loholtam mint állat.
  -Szia. - mosolygott Niall.
  -Palacsintát? - mosolyogtam.
  -Kérek. - nézett a konyhába. Ahogy elnéztem közte és Louis között szikrázott a levegő.
  -Fél perc. - futottam fel a lépcsőn, de szerencsémre követett valaki.
  -Bejöhetek? - tolta be az ajtót Niall.
  -Épp öltöznék de gyere csak. - túrtam bele a szekrényembe.
Kivettem egy kötött pulcsit, egy hosszú ujjú pólót és egy csőfarmert. Rávettem mindent a pizsimre mert nem akartam sztriptíz bemutatót tartani Niallnek.
  -Kész vagyok. - álltam szembe vele.
  -Csinos vagy. - mosolygott.
Egymás mellett sétáltunk Niallel le a lépcsőn.

*Allie*
Niall és Bella jöttek le a lépcsőn, Louis rájuk se nézett.. biztos féltékeny. Szegény.. de Bella ezt vajon direkt csinálja? Eddig egy fiú se érdekelte most meg egyszerre több is? Nem tudom mi lelte. Amint kiléptek az ajtón Louis felállt.
  -Louis ne menj el. - kaptam el a kezét.
  -Mért? - nézett a szemembe. Gyönyörű a szeme, bár Zaynné szebb.
  -Beszélgessünk. - néztem rá majd Zaynre. -Gyertek a kanapéra üljünk.
Mikor mind a hárman már a kanapén ültünk Louis kifakadt mindent elmondott.
  -Nem értem. Mért játszik velem? - szaladt a könny a szemébe. Persze letörölte.
  -Nem játszik veled csak még éretlen, vagyis nem volt még igazán szerelmes ameddig nem ismert. - emeltem fel a fejét Louis erre csak elmosolyodott.
  -De nekem ez akkor is rossz. - sóhajtott.
  -Tudjuk. - néztem Zaynre.
  -Louis... mi történt köztetek amúgy? - nézett rá Zayn sok gondolkodás után.
  -Eddig? Két csók.. más nagyon semmi.. - rántott vállat.
  -Twisterezünk? - hoztam fel az ötletet.
Mindkét fiú mosolyogva nézett rám és bólintottak.
  -Én pörgetek. - mondtam mire végre előszedtük a játékot.
  -Mehet. - nézte a 'szőnyeget' Zayn.
  -Oké. Bal láb zöld.
Eljátszadoztunk a fiúkkal .. mikor egy csöngetés zavarta meg a játékot és a két fiú egyszerre esett össze. Igen ebből állt.. én nevetgéltem rajtuk őket meg órákon át kínoztam. Csöngettek én meg mentem ajtót nyitni.
  -Hát te? - néztem az elöttem állóra.

*Bella*
Niallel egyenesen az állatkertbe mentünk. Az tuti hogy oda soha többet nem megyek. Egyszerűen én vonzom az ijesztő, ronda dolgokat vagy épp azokat amik fel falják a cuccaimat.
  -Nézd Niall majmok. - futottam oda.
  -Nézd Bella fotósok. - mutatott Niall a felénk rohanó fotósokra.
  -Mássz fel oda. - mutattam a jó magas mászókára.
  -Gyere. - kezdett el mászni.
Niallel a tetején voltunk ami jó magasan volt, a fotósok pedig úgy 20 méterrel lejjebb tőlünk.. vagyis a földön. Mi csak nevetgéltünk ők pedig képeket csináltak rólunk.
  -Elmentek. - mosolygott.
  -Én megyek le elöbb. - indultam el.
Lemásztunk utána néhány kiskölyök lepett el és Niallel berohantunk egy házba amin ez állt "Hüllők és Bogarak" na ez jó lesz. A hely tele volt kígyóval és pókokkal meg sáska meg hasonlók. Niallel haladtunk előre. Én nagyon féltem a bogaraktól, a kígyók nem is zavartak de a bogarak nagyon. Így kénytelen voltam Niallhez bújni. De csak baráti összebújás vagy hogy mondják..
A nagy csend miatt én akkorát visítottam hogy majdnem megrepedt a bogarak üvege:
  -Niall vigyél innen. - sikítottam.
  -Bella higgadj le, csak kitöröd az üveget és én is félni fogok. - nevetett.
  -Ez nem vicces én félek a bogaraktól. - tettem karba a kezem.
A kecske simogatóhoz értünk. Épp nem vette észre semmi rajongó Niallt ezért békésen ácsorgott a simogató elött ameddig én bent etettem őket.
  -Niall ez megesz. - sikoltottam miközbe a kecske a pulcsimat rágta.
Amint kimondtam a 'Niall' nevet mindent rajongók leptek el meg fotósok. Huha de gyorsak.
  -Menjenek már félre, a legjobb barátnőmet egy kecske zabálja. - lökte félre a fotósokat.
Legjobb barátnő.. ez aranyos.. én is így tekintek rá.
  -Hagy csináljunk egy képet. - jött oda egy fotós. -Üljetek oda.
Mi engedelmeskedtünk Niallel mert minél elöbb le akartuk koptatni őket.

Megcsinálták a képet és el is mentek. Ha ez elöbb megtörténik nem megyünk be a pókokhoz. Előbb nem tudtak volna letámadni?
  -Niall menjünk haza. Elegem van az állatokból.
  -Gyere. - indultunk kifele.
Hamarabb haza értünk mint ide. Amint beléptünk a házba megpillantottunk egy arcot. Pontosabban egy hátat. Allievel, Louissal és Zaynnel beszélgettek.
A hangulat elég szomorkás volt úgyhogy csak halkan odaköszöntem.
  -Sziasztok.
Mindenki ránk nézett és ő is... ez az arc, vagy épp hát nem másé volt mint..