30. fejezet - A fiúk családja

*Bella*
Louisnál alszok ma is. Beléptünk a házába és a kanapéra ültünk vagy én nem.. én Louis ölébe.
Elkezdte simogatni a hátam mikor megszólalt a telefonja. Felálltam hogy ki tudja venni a zsebéből. Két percen belül csalódottan rakta le.
  -Elöbb jönnek. - sóhajtott.  -Nem sokára itt lesznek.
  -És ez jó vagy rossz? - kérdeztem pártatlanul.
  -Ez nézőpont kérdése. Addig is. - be sem befejezte csak megcsókolt és a kanapéra lökött. Ő volt felül én pedig alatta. Már egy ideje csókolózhattunk mikor valaki krákogni kezdett. Szerintem mindent láttak.. ugyanis többen voltak.
  -Anya, apa, és lányok. - ugrott fel rólam Louis és egyenként megölelt mindenkit.
  -Csókolóm. - intettem zavartan.
  -Szia drágám. Johanna vagyok Louis anyukája tegezz csak minket. Ő pedig Mark az apukája. És ők a húgai: Lottie, Félicité, Daisy és Phoebe. - mutatott sorba mindenkire.
  -Nahát nekem is van ikertesóm. - hajoltam le a lányokhoz.
  -Valóban? - csodálkoztak.
  -Igen majd bemutatom valamikor. - fogtam meg a vállukat.
Nahát én idióta be sem mutatkoztam.
  -Elnézést. Én Bella vagyok. - fogtam kezet a szüleivel.
  -Gondolom Louis barátnője vagy. - mosolygott az apukája.
  -Igen. - vágta rá gyorsan Louis. - Menjetek fel.. ott pakoljatok ki. - mutatott az emeletre.
  -Melyik szobába? - nézett a legnagyobb lány.
  -Amelyikbe van hely. - nevetett Louis. - Bármelyikbe.. de az enyém tabu.
Az egész családja az emeletre vonult fel.
  -Kérlek kérlek kérlek!! Ne árulj el. Csak elöttük ne. - térdelt le elöttem.
Az egyik iker lány ácsorgott majd ijedten kiabálni kedzett.
  -Anyuuu!! Louis megkérte a kezét. - kiabálta.
  -Nem kértem meg a kezét. - ráncolta a szemöldökét.
Louis szorosan átölelt és a fülembe súgta: -Nem szeretik ha olyan lánnyal csókolózgatok akivel nem járok.
  -Rendben. - sóhajtottam.
  -Louis kicsim. - jött oda Johanna.
  -Anyu. - szólt rá.. gondolom a 'kicsim' jelző miatt.
  -Bocsi. Szeretitek a rántott húst? - nézett ránk.
  -Azt mindenki szereti. - nézett értetlenül Louis.
Mindenki a nappaliba vagy épp a konyhába zajongott.
  -Ezért költöztem el. - nevetett.
  -Nekem ez túl zajos. - néztem körül.
  -Te magad hangosabb vagy mint ők együtt.
  -Akkor holnap átjössz. Megnézed az én családomat. Meg fogod bánni. - nevettem majd Lottie mellé ültem.
  -Tényleg Louissal jársz? - mosolygott.

*Allie*

  -Figyi. Csak nyugi. - mosolygott még rám bíztatóan Zayn. Én bólintottam majd a kanapén ülve hallgattam, hogy mindenki üdvözöl mindenkit majd én is felálltam és oda mentem hozzájuk.
  -Anya, apa, lányok ő Allison. - jött oda mellém.
  -Csókolom, sziasztok. - intettem félénken.
  -Jajj tegezz csak minket. - mosolygott az anyja. - Egyébként és Patrícia vagyok de szólíts csak Trishanak. Ő itt Yaser és a lányok, Doniya, Waliyha és Safaa. - mutatta be Zayn testvéreit is.
  -Örülök, hogy megismerhetlek titeket. - öleltem meg mindenkit.

Hamar befogadtak engem jól elvoltunk. Tizenegy óra volt így még volt időm hazaérni. Trisha-val és Doniya-val a konyhába csináltunk épp ebédet és ott beszélgettünk a konyhába.
  -Apuék kérdezik mikor lesz kész az ebéd. - dugta be Zayn a fejét a konyhába.
  -Lassan de biztosan. - kacsintott Doniya és épp akkor készültünk el a kajával.
Leültünk az asztalhoz és akkor elkezdtek kérdezgetni rólam és a családomról.
  -Mondd Allie. Van testvéred? - kérdezte Yaser.
  -Van. Egy ikertestvérem. - mosolyogtam.
  -És mióta vagytok együtt Zayn-el? - kérdezte most Trisha. Köpni nyelni nem tudtam de az biztos, hogy félre nyeltem a vizet amit pont ittam.
  -Hát.. - kezdtem volna el de Safaa félbeszakított.
  -Meséljétek el, hogy hogy ismerkedtetek meg. - nézett ránk kíváncsi szemmel.
  -Allie szalagavatóján találkoztunk először. - mosolygott Zayn. Én visszagondoltam arra a napra. -És megfenyegetett ha nem megyek el tőle akkor megbánom. - mondta mire felnevettek a többiek. Szép kis este volt az biztos. - Utána másnap reggel mentünk a Star Bucksba kávézni és mikor beléptünk vitakozott a testvérével majd befutott az irodába. - nevetett bele a mesébe. - Aztán randizni hívtam ami emlékezetes volt mivel sok minden törént. - kezdte el mesélni. Mindenki csillogó szemekkel figyelte és néha néha belenevettek ahogy én is. Így vissza gondolva már elég viccesen hangzik.
  -Akkor elég emlékezetes volt az első randi. - mosolygott Doniya.
  -Az. - mosolyogtam én is.
  -Szóval pár hete vagytok együtt? - kérdezte mosolyogva mire Zayn rávágta, hogy igen. Jó tudni, hogy járunk.
  -Nekem viszont mennem kell mert hozzánk is jön a család. - mosolyogtam. Zayn kikísért az ajtóhoz.
  -Kedvelnek. - mosolygott rám. - Biztos ne kísérjelek haza?
  -Nem kell. Maradj csak velük. Holnap úgy is átjössz vagy jöttök nem? - mosolyogtam.
  -De. De az hosszú idő. - jött közelebb hozzám. Felnéztem rá. Igen még mindig volt vagy két fejnyi magasság köztünk.
  -Kibírod. - rántottam vállam majd elindultam volna ha nem kapja el a karom és nem ránt vissza egy csók erejéig.
  -Holnap. - döntötte homlokát az enyémnek és elindultam haza.