38. fejezet - Nem bírom, túl gyenge vagyok!

*Bella*

Nem jutottam messze mert Louis elkapott az ajtóba. Szinte meg se szólaltam azóta. Zayn próbált velem beszélni de szinte reménytelen. Azt vettem észre, hogy az én könnyeim elkezdenek patakokban folyni. A kishúgom és az édesanyám már nincs velünk. Meghaltak. Egy hat éves kislányt elvitt a halál.

  - Bella nyugodj meg kérlek. - ült oda mellém Louis és átölelt, de most ez sem vígasztalt.

  - Nyugodjak meg?Te megtudnál nyugodni ha az édes anyukád és az egyik húgod meghalna? - üvöltöttem sírva. Nem tudtam uralkodni magamon. Csak kijött belőlem. - Sajnálom Louis. Nem így akartam. - mondtam halkabban lehajtott fejjel és ismét elkezdtem zokogni. Allie elaludt Zayn meg felvitte így nem hallhatott semmit.

  - Megértelek. - sóhajtott és nagyon szorosan megölelt. 

  - Nem akarlak téged is elveszíteni. - sírtam. - Nem bírom, túl gyenge vagyok! - buktam ki ismét.

  - Átvészeljük ezt is hidd el. Itt leszek melletted. - suttogta szinte a hajamba. 

Azt hiszem este miután kisírtam a szemem elaludtam. Azt is csak onnan veszem, hogy már reggel van és Louis mellkasán fekszek. Felkeltem és reménykedtem, hogy ez csak egy rossz álom volt de ahogy megláttam Alliet a konyhába, kávét szürcsölve, kisírt, karikás szemmel rá kellett jönnöm, hogy ez nem álom volt.

  - Apa hívott. - mondta miután lenyelte a keserű folyadékot és láttam, hogy egy kicsit elfintorodik az arca. 

  - És mondott valamit? - kérdeztem és én is töltöttem magamnak kávét, de én sok tejet öntöttem bele. Csak a tejes kávét ittam meg ahogy Allie is de úgy látom most nem igazán érdekelte, hogy milyen a kávéja.

  - Be azonosították a holttesteket és tényleg ők voltak azok. - csordult le egy könny csepp az arcáról. - Ma el kell mennünk az ügyvédhez és a temetést intézni. - fejezte be el-el csukló hangon.

  - A legszebb temetést érdemlik ha lehet ezt szépnek nevezni. - kezdtek el nekem is folyni a könnyeim. 

  - Josh egy óra múlva itt van értünk. Haza kell mennünk átöltözni mivel így nem mehetünk oda. - mutatott a ruhánkra.

  - Most pont a ruhám érdekel a legjobban. - nevettem fel keserűen.

A fiúktól elköszöntünk majd beszálltunk Josh-hoz a kocsiba és hazamentünk. Felvettünk valami elegánsabb ruhát mert hát mégis csak ügyvéd. Mivel anya élettársa is ott volt velük így mindent meg kell beszélni, hogy mi kire marad. Láttam Josh-on és apun is, hogy nem sokat aludtak. Egy kis alapozót felkentem az arcomra, ahogy Allie is hogy ne látszódjon a hatalmas karika a szemünk alatt és elindultunk négyen az ügyvédhez. 

  - Nos akkor a házat Allison, Isabella és Josh Greenfild kezébe adom mivel tudtommal magával, Don Greenfild-el elváltak így őket illeti a ház. - nézett fel a jegyzetei közül Rob az ügyvéd. Régóta ismertük ugyanis anyát nagyon jól ismerte de mindig magázódott ha munka volt az ügybe. 

  - Szóval ha szeretnénk bármikor beköltözhetünk? - kérdezte meg Josh. Én pont hogy nem költöznék még oda, hisz minden rájuk emlékeztetne.

  - Igen, és Mayce a divatcéget rátok hagyta lányok. - nézett rám és Allie-re. Jéé tegeződött.

  - Köszönjük. Más valami? - kérdezte apa.

  - A rátok maradt pénzt három fele osztjuk el, mivel az is marad. Nem tudom, hogy tudjátok e, hogy Mayce gyűjtött pénzt egy bankba és azt bármikor kivehetitek persze, csak a ti részeteket. - olvasta fel az utolsó sorokat Rob.

  - Gyűjtött? - szólalt meg hirtelen Allie.

  - Igen. Nem tudtatok róla? - kérdezte meg Rob és újra elkezdte falni a sorokat.

  - Nem. - adtam én a választ.

*Allie*

Mindenki meglepődött mikor megtudtuk, hogy anya gyűjtött pénzt. Ahogy vége lett az ügyvéddel való beszélgetésnek megbeszéltük Josh-al és Bellával, hogy nem vesszük még ki a pénzt, csak akkor ha szükség lesz rá és akkor se az egészet, bár nem tudjuk mennyi pénz van bent. Rob azt mondta, hogy majd megkérdezi és felhív minket az összeggel kapcsolatban. A következő helyszín az ahova nem akartunk soha se menni legalábbis én biztos nem főleg nem a kishúgom vagy az anyám miatt. A temetkezési ügyintéző.

A temetés két nap múlva lesz hiszen csak akkorra van időnk.. Annyi a szerencsém, hogy itt van nekem még Bella, apa, Josh és a fiúk. A fiúk. Felkéne őket is hívni.

   - Allie. - szólt bele az ismerős hang. - Hogy vagy?  - kérdezte aggódva.

   - Nem túl jól. - mondtam keserűen.

   - Őszinte részvétem. 

   - Köszönöm, azt hiszem ezt kell mondani. - sóhajtottam. - Merre vagytok? 

   - Harrynél. Idejöttök vagy menjünk értetek, vagy nem akartok most találkozni velünk? - kérdezte.

   - Oda megyünk. Joshal kidobatjuk magunkat. - mondtam majd megsem várva Liam válaszát kinyomtam. 

Josh kitett minket Harry házánál. Becsöngettünk majd hangos trappolásokat és kiabálásokat hallottunk. Mind az öten ajtót nyitottak.

   - Sziasztok. - köszöntek a fiúk. Mindenkit egyesével köszöntöttem én is és Bella is, persze ő Louisnál én meg Zaynnél ragadtam le.

   - Gyere üljünk le. - fogta meg a kezem és a kanapéhoz húzott minket. Igen minket mert Bella is jött.

   - Mi folyik itt? - kérdezte gyanakodva Bella. 

   - A fiúkkal arra jutottunk, hogy mivel egy kicsit kikapcsolódjatok.. - kezdte el Niall.

   - Kikapcsolódni? - néztem hülyén.

   - Valami olyasmi. Tudom ez hülyén hangzik ezek után de pont ezért arra gondoltunk, hogy ... - folytatta Liam.