40. fejezet - Forrócsoki

*Bella*

Reggel arra ébredtem hogy esik az eső. Hangosan koppantak a cseppek az erkélyemen.
  -Ezt a napot is túléled. - mondtam halkan és kipattantam az ágyból.

Felvettem egy kötött pulcsit és a konyhába indultam. Csináltam egy kakaót és a nappaliba sétáltam. Az eső elég hevesen esett.. az ablaknál álltam és a szakadó esőt néztem közben a forró kakaómat szürcsöltem. Az eső szépen lassan elállt és hóesés váltotta fel. Nem tudom mióta állhatok ott de az biztos hogy már jó ideje. Szép volt látni a hópelyheket de kicsit ráuntam ezért a karácsonyfa elé ültem és szaloncukrot kezdtem enni. Később Allie jött le a lépcsőn épp telefonált.
  - Nem Zayn. Nem keltettél fél. Képzeld magamtól szoktam felkelni reggel nyolckor. - sóhajtott. - Jó majd találkozunk. Szia. - mondta. - Mondom szia. - ismételte el még egyszer majd kinyomta de hallatszott, hogy még beszélnek a telefonba.
  - Jóreggelt. - néztem rá mosolyogva.
  - Volt már jobb is. - intett majd a konyhába sétált. Én tovább ettem a szaloncukrokat de mikor már feltűnően sokáig nem jött ki a konyhából Allie kezdtem aggóni és besiettem hozzá.
  - Te mit csinálsz? - néztem rá nevetve.
  - Minek néz ki? - nézett rám majd vissza a szekrényekbe ahonnan éppen, hogy kilátszott.
  - Nem tudom. Ezért kérdezem. - nevettem továbbra is de ő nem igazán tartotta viccesnek. - Mi a bajod? - kérdeztem már komolyan tőle. 
  - Mi lenne? Semmi. - válaszolta kicsit flegmán.
  - Allison velem te ne flegmázz. - mondtam kicsit komolyabban.
  - Annyi a bajom, hogy amióta anyuék meghaltak Zayn egyfolytába hívogat nincs egy szabad nyugtom se és még egyedül se csinálhatok semmit. Nem akarom, hogy máshogy viselkedjenek velem ezek után. - mondta hangosabban. - És nem találom a pillecukrot. - nevette el magát a végére. 

*Allie*

"Oh, oh, oh, come fill my glass up a little more
We 'bout to get up, and burn this floor
You know we getting hotter, and hotter
Sexy and hotter, let's shut it down.."

Hallottam meg az ismerős szöveget ami a telefonom csengőhangját jelentette. Nehezen a telefonomhoz nyúltam ami most kívételesen nem a párnám alatt rejtőzött hanem az éjjeli szekrényemen ami majdnem egy méterre volt tőlem de reggel ez is körülbelűl egy kilóméternek látszott. Mikor végre elértem amit akartam megse nézve kihív ujjamat végig csúsztattam a képernyőn jelezve, hogy felszeretném venni a telefonom, de késő. A csengőhang megszűnt. Felálltam az ágyamról és a gyűrött képemmel találtam szembe magam az ágyammal szembe lévő tükörben de ezzel mit sem törődve kinyitottam az ajtóm és a lépcső felé indultam és próbáltam megfejteni a telefonom zárolási kódját, hogy megtudjam nézni kihívott, de megint megcsörrent a telefonom rajta "Zayn" nevével.
  - Remélem fontos dolog miatt keltettél fel. - dünnyögtem a telefonba.
  - Felkeltettelek? - kérdezte, de halottam hangján, hogy mosolyog. Nagyon vicces.
  - Nem Zayn. Nem keltettél fél. Képzeld magamtól szoktam felkelni reggel nyolckor. - sóhajtottam.
  - Csak azért hívtalak, hogy tudd kb félóra és ott vagyok. 
  - Jó majd találkozunk. Szia. -mondtam kicsit türelmetlenül.
  - Ennyire nem akarsz velem beszélgetni? - kérdezte mintha megsértődött volna de tudom, hogy nem.
  - Mondom szia. - ismételtem el. Hallottam, hogy még dumál nekem valamit de mitsem törődve vele kinyomtam.
  - Jó reggelt. - köszönt Bella akit eddig észre sem vettem. Ette a szaloncukrot ahogy minden karácsonykor szokta. 
  - Volt már jobb is. - intettem le majd a konyhába igyekeztem. Zayn közbe írt egy sms-t, hogy 15 perc és itt van.
Éppen forrócsokit akartam csinálni mikor nem találtam a pillecukrot. Sok keresgélés egy egy kis "vita" után a testvéremmel sikeresen megtaláltam.
  - Megvaan! - üvöltöttem fel majd a csengő megszólalt. 
  - Kinyitom. - sóhajtott a húgom miután látta, hogy én nem fogok onnan megmozdulni. Elővettem a bögrémet a pórt, tejet és a pillecukromat majd nekiláttam. Mikor azt néztem, hogy a tej forr a lábosba éreztem, hogy valaki hátulról átkarol. Kezei hirtelen hidegek voltak gondolom a fagyos időjárástól viszont meleg lehelete a nyakamat csiklandozta.
  - Ugye nekem is csinálsz? - fordított maga felé, hogy a szemembe tudjon nézni.
  - Még mit nem. Mi vagyok én? Cselédasszony? - néztem rá tök komolyan de Bell nevetésben tört ki meg ahogy hallottam sokan mások is. Mert voltak kint a nappaliba még vagy négyen.

*Bella*

Éppen beszélgettem a fiúkkal mikor meghallottuk, hogy Allison és Zayn beszélgetnek.
  - Még mit nem. Mi vagyok én? Cselédasszony? - hallottuk én meg nagy röhögésben törtem ki. Nem tudom, hogy a fiúk azért nevetnek mert ahogy én nevetek, vagy azon, hogy mit mondott Allie. Igazából nem tudom én se mi volt benne vicces de az most mindegy. 
Allie és Zayn végül kijöttek egy-egy bögrével a konyhából, majd apa jött le a lépcsőn.
  - Felhívtam a temetőt és holnap lesz a temetés. - mondta mire Allievel összenéztünk és ismét megjelentek a könnycseppek.