41.fejezet - Holnap?

  - H..holnap? - kérdeztem szaggatottan. Ha Zayn nem veszi ki a bögrét a kezemből szerintem az már ki esett volna.
  - Sajnálom. - ölelt át minket apa és elment, ki az ajtón majd hallottuk, hogy a kocsi beindul és kihajt a garázsból.
  - Ugye ti is ott lesztek? - néztem a fiúkra akik bólogattak. Ismerték anyát és Liát. Nem annyira de ismerték őket. Főleg Louis Bella által. 
  - Mennyi időre megyünk Miamiba? - kérdezte meg hirtelen Bella. Gondolom, hogy eltereljük a témát.
  - Titok. - ölelt minket magához Harry. Most öleltem meg először ilyen szorosan és az illata.. inkább nem mondok semmit. Zayn illata a kedvencem. Harryről még álmodnom sem szabad. Nem. Tilos. Nem tudom mi lelte Bellát de kifakadt és sírni kezdett majd az emeletre rohant Louis meg utána. A fiúk meg én is indulni kezdtünk de Zayn ránk szólt.
  -Louis megoldja. Bella sem szeretné ha hatan állnánk az ajtaja elött. Most csak Louis meg te lehettek rá hatással. - nézett rám.
  -Akkor mért nem mehetek? - kérdeztem az arcomat törölgetve.
  -Louis gyorsabb volt. - ölelt át szorosan.

*Bella*

Végig gondoltam hogy anyu már nincs velünk. Most először sikerült "feldolgoznom". Nem bírtam és kifakadtam. Nem akartam sajnáltatni magamat mert az nem lenne fair, nekik is van gondjuk nem is kevés. Amint a szobámba értem egy óriási ajtó csapással jeleztem ezt, majd a kilincs alatti pöcköt eltekertem hogy be legyen zárva. Megnéztem hogy rendesen be van e zárva utána sírva lecsúsztam az ajtón, mikor már a parkettán ültem a fejemet a térdemre hajtottam és zokogtam.
  -Bella. Engedj be. - dörömbölt az ajtón Louis.
  -Ne-nem lehet. - emeltem fel a térdemről a fejemet és az ajtóba vágtam.
  -Mért? - fejezte be az ajtóm ütését.
  -Nem láthatsz így. - szipogtam.
  -Mért nem?
  -Mert minden meg fog változni köztünk.
  -Bella. Ne viccelj már.. sírsz. Na és ha így látlak? Nem zavar, csak hogy boldogtalan vagy. Csak mert kisírt szemmel látlak ugyanúgy szeretlek. - mondta zavartan, de egyben őszintén is.
Azt hiszem megenyhültem ezért felálltam és elfordítottam a pöcköt, hallottam a kattanást ami azt jelezte hogy nyitva van. Louis nem nyitott be gondolom arra várt hogy ha szeretném látni majd kinyitom. Így is tettem, körbe néztem és láttam mindenkit, Louis Allie szobájának az ajtajába állt, a többiek pedig a lépcsőről várták a történéseket.
Louishoz léptem aki végig a szemembe nézett, tartottuk a szemkontaktust. Kb. fél méter lehetett köztünk. Úgy két perce állhattunk mozdulatlanul mikor hirtelen kiindulásból lábujjhegyre álltam, közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam. Louis a derekam köré fonta a kezét és visszacsókolt, én erre a hajába túrtam fél kézzel majd vissza helyeztem a nyaka köré. Mi után elváltunk egymástól a többiekre néztünk akik csak mosolyogtak.
  -Én is szeretlek. - fordultam felé. Nem válaszolt csak átölelt. De valahogy máshogy. Nem a derekamon volt a keze hanem kicsit lejjebb, hogy is mondjam a fenekemen.
Nem tudom hogy Josh hogy került oda de elkapta Louis kezét és a derekamra húzta. Mostanában elég figyelmes amióta szerinte Allie "terhes". Továbbra se váltunk el egymástól és nem zavart hogy hat szempár nézett mert a fele hirtelen eltűnt a másik fele meg nem hiszem hogy nézett. Amint Josh eltűnt a látószögünkből Louis visszatette a kezét az eredeti helyre, nem számítva hogy a báttyám visszajön.
  -Tomlinson! Látlak ám. - tette a mutató és a középső ujját a szeme elé majd Louisra mutatott.
Elhúzódtam Louistól és halványan rámosolyogtam.

*Allie*
Nagyon megváltoztam. Az se zavart hogy a tesóm most adott elő egy SZTÁRral egy Rómeó és Júlia jelenetet. Ha ez egy évvel ezelött történik akkor már feje se lenne "Rómeónak".
  -Gyere. - húztak a szobámba a srácok, így Louisnak el kellett válnia Bellától. De ez őket nem zavarta, Bella ajtajának dőltek vagyis.. Louis, Bellát a saját ajtajának döntötte.
  -Csak lenne vége ennek az időszaknak. - céloztam a temetésre.
  -Túl leszel rajta. - ölelt át négy fiú egyszerre.
  -Valamikor biztos. - álltam fel.
  -Két nap múlva indulunk majd akkor. - guggolt elém Harry. Harry.... bizony HARRY.
  -Remélem is. - döntöttem a fejemet Liam vállára.
  -Egy pillanat és jövök. - állt fel Zayn kicsit zaklatottan és kiment a szobából.
  -Ennek meg mi baja? - néztem utána.
  -Hmm. Harry előtted guggol és Liam-en fekszel szinte. Talán féltékeny. - vette fel a "gondolkozó" fejét Niall.
  -Azért mert Harry előttem guggol és a legjobb barátomra hajtottam a fejem. - néztem nagyokat. - Hisz Zayn tudja, hogy Liam a legjobb barátom. - néztem még mindig ki a fejemből.
  -Megbeszélitek. - ölelt át Harry és ismét azaz illat csapott meg. Ki kell vernem őt a fejemből.Én Zaynt szeretem. Azt hiszem. Vagyis már nem vagyok semmiben sem biztos. Ahogy elengedett rá mosolyogtam és úgy éreztem menten eltudnék aludni és azt hiszem el is aludtam Liam ölébe.

Suttogást hallottam. Nem akartam kinyitni a szemem. Túlságosan kíváncsi voltam.
  - Zayn merre van? - kérdezte halkan Liam.
  - Lent van. Azt mondta ha felkelt Allie szóljunk neki, hogy menjen le. - hallottam meg Harry hangját.
  - Mi baja? - kérdezett ismét Liam.
  - Féltékeny. - válaszolta teljes nyugodsággal Harry.
  - Nem csodálom. - sóhajtott Liam. - Engem is zavarna ha a barátnőm más fiúk ölében aludnának el.
  - Nem is járnak. - vágott közbe Harry. Túl gyanús volt ez nekem.
  - Az igaz. - sóhajtott ismét Liam. Mi bajuk van ezeknek?
  - Csak azt nem értem miért pont Zayn. - szólalt meg a nagy csend után Harry.
  - Ezt hogy érted? - kérdezte Liam némi meglepődöttséggel.
  - Ne mondd, hogy te sem érzel többet iránta mint barátság...

*Bella*

Louisal nagyon sokat beszélgettünk. Megnyugtatott és biztosított arról, hogy a temetésen végig mellettem lesz. És utána is. 
  - Minden a legrosszabbkor. - sóhajtottam fel.
  - Minden rendben lesz. Csak egy kis idő kell, hogy feldolgozzátok. - húzott az ölébe.
  - Mennyi az idő? - kérdeztem egy ásítás közbe. 
  - Délután négy. - mosolygott rám. - Csak nem vagy álmos? 
  - Egy kicsit. - mosolyogtam vissza rá.
Egy ideig még beszélgettünk majd úgy éreztem mintha a szememre nagy súlyokat tettek volna így kénytelen voltam lecsukni. 

Később kopogást hallottam de nem keltem fel. Louis sem nyitott ajtót. Hallottam, hogy szuszog mellettem. Ő is elaludt. Nem akartam felkelni nehogy őt is felkeltsem de ahogy kinyitottam a szemem láttam, hogy sötét van. Az asztalon lévő digitális órámra néztem ami este kilenc órát mutatott. Jól aludtam.