43. fejezet - Temetés

*Allie*

Josh és egy lány kapcsolatban voltak. Emily volt a neve de így nekem elég fura volt.
  -Mért nem alszol? - lökte be az ajtót Josh.
  -Már kialudtam magam. - hajtottam lejjebb a laptopomat.
  -Bella megint cirkuszol. Louissal meg vele történt valami.
  -Zayn féltékeny. - mondtam kicsivel halkabban.
  -Gyere. - húzott ki az ajtó elé.
  -Nem is kicsit féltékeny.
  -Allie.. csak a szerelmes fiúk féltékenyek. - ölelt át.
  -Igaz. Ezt is említette. - öleltem vissza.
  -Na nyomás aludni. - indult be a szobába.

Reggel felvettem a megtervezett ruhámat, és kisétáltam. A lépcső elött apu ácsorgott öltönyben és az óráját leste.
  -Készen vagy? - nézett rám olyan 'végre valaki' tekintettel.
  -Igen. - néztem végig magamon.
  -Én is. - lépett ki Bella a szobájából.
  -És mi is. - jöttek felénk a fiúk.
Zayn az én csípőre tett kezemre ráfonta a sajátját, Louisék is így tettek mintha tegnap semmi sem történt volna köztük. Beültünk a kocsiba és el is indultunk.

*Bella*

Megérkeztünk a temetőhöz. Mindenki kiszállt a kocsiból, így voltunk elég sokan legálább 60-an. A papp bevezetett minket egy teremb féleségbe amibe egy csomó szék volt, meg egy asztal. Az asztalon két koporsó volt, egy nagy meg egy annak a fele. A temetés alatt ameddig a papp beszélt meg olvasott, mármint a végrendeletet meg hasonlók, addig a közeli hozzátartozók felállhattak és a koporsókhoz mehettek. Ez Josh, Allie, apu, anyu tesói és szülei meg én voltam. Lassan odasétáltam Lia koporsójához, csak azért ahhoz mert az volt közelebb. A kicsi keze félig ökölbe volt szorítva, a haja gyönyörű volt, a testén meg az arcán nagyobb és mélyebb karcolások voltak mivel autóbalestben halt meg. Rózsaszín hercegnő ruhába volt amiről mindig is álmodott és karácsonyra meg is kapta, de nem volt alkalma viselni ezért ezt adattuk rá. A nyakláncomhoz nyúltam amit még egyszer sem vettem le, miután megkaptam. Kicsit vacakoltam a csattjával de apu segített, majd óvatosan Lia kezébe helyeztem. Apu mondta hogy menjünk a másik koporsóhoz mert tudta hogy ha még maradok elbőgöm magam. Jó így is sírtam de még bírtam. Odaléptem anyuhoz, a haja ki volt engedve a körmei feketére voltak festve (még ő festette ki), a kedvenc rózsaszín koktélruhájába volt, neki még sújosabb sérülései voltak mert ő elől ült az autóban. Volt egy karkötőm is.. még tőle kaptam négy éves koromban, gondolkozás nélkül levettem és az ő karjára helyeztem. Úgy láttam mintha megmozdult volna, de tudom.. csak képzelődtem. Eddig bírtam kitört belőlem a hangos sírás, mint mindenki másból is utánam. 
A papp befejezte minden mondandóját és hagyta hogy másik is odamenjenek hozzájuk utoljára. Mi csak egymást ölelgetve sírtunk Allievel. Késöbb már úgy kivoltam hogy egy ismeretlen lány vállán sírtam, aki azt mondta anyu munkatársa volt.
Még végig néztük ahogyan eltemetik őket majd haza indultunk. Louis és Josh vállán sírtam egészen hazáig.
  -Túl vagyunk rajta. - töröltem meg a szemem.
  -Mostmár nem lehetünk szomorúak. Ők is azt szeretnék ha boldogok lennénk. - ölelt át minket apu.
Allievel fölmentünk az emeletre egy kis sírás után.


*Allie*

Ahogy hazaértünk felmentünk Bellával a szobánkba és levittük a bőröndöket mivel a fiúknál alszunk mert reggel ötkor indulunk a kikötőhöz. Ennél korábban nem is indulhatnánk.
  - Ki hol alszik? Van a mi szobánk és egy vendég szoba. - mondta Liam mikor beléptünk az ajtón. 
  - Én alszok a vendég szobába. - indultam el. Mindenki rám nézett mintha valami rosszat mondtam volna. - Egyedül szeretnék lenni. - zártam le és elindultam a szoba fele.

Egész este forgolódtam, nem tudtam aludni. Megnéztem az órát ami hajnali egyet mutatott. Remek és három óra múlva kelhetek. Éppen a telefonomhoz nyúltam mikor valaki bekopogott én meg annyira megijedtem, hogy leestem az ágyról. 
  - Allie minden oké? - jött oda hozzám sietős léptekkel Zayn. 
  - Élek. - álltam fel hirtelen de beszédültem azért megbotlottam, szerencsére nem estem el.
  - Mi a baj? - ültetett le maga mellé.
  - Mint mondtam csak egyedül szerettem volna lenni. - mondtam egyszerűen de ő furán nézett rám. - Most mit mondtam? - sóhajtottam fel.
  - Más vagy. Nem olyan amilyennek megismertelek. - rázta meg a fejét és ott hagyott. 
  - Talán mert nem az igazi énemet ismerted meg. - suttogtam már a csukott ajtónak.

Reggel négy. A telefon csörög, Harry és Niall őrjöng, hogy keljek fel, de ahogy hallom Louis is Bellának. Ezt a párbeszédet elcsíptem:
  - Bella kelj fel lekéssük a hajót. - üvöltötte a fülébe gondolom.
  - Louis ha nem szállsz le rólam tökön rúglak. - hallottam egy kicsit halkabb hangot ami meglehetősen az én testvéremé volt. 
Vissza hozzám. Harry és Niall ugrál az ágyamon, a telefonomat még mindig nem nyomtam ki és teljes hangerőn szól Justin Biebertől és Nicki Minaj-tól a Beauty and a Beat amit a fiúk énekelnek velük együtt, szóval ez most Niall Horan, Harry Styles, Justin Bieber és Nicki Minaj zenéje lett. Fejemre nyomtam a párnát és így próbáltam a hangokat tompítani de mikor valamelyik fiú lehúzta rólam a takarót és Zayn is társult a csapathoz mivel elkezdett csikizni nem tudtam mást csinálni. Elkezdtem a lábammal kapálózni és valakit gyomor szájon rúgtam.
  - Bocsii. - néztem Harryre akit nem érdekelt, hogy megrúgtam csikizett tovább. Érdekes társaság.
  - Jó felkelek csak hagyjatok már. - ültem fel az ágyon.
  - De ha vissza alszol? - kérdezte meg rögtön Niall.
  - Megnézni nem akarjátok, hogy felöltözök? - néztem hülyén és mikor már sikerült elérnem, hogy kihúzzanak a szobából elkezdtem öltözködni. 

Háromnegyed ötre mindenki a nappaliban reggelizett. Bella és Louis egymást etették szinte vagyis de.. egymást etették. Én a két szelet palacsintám után harcoltam a harmadikért Niallel mivel már csak egy volt.
  - Te ettél hatot. Ezt had egyem már meg. - néztem rá kérlelően.
  - De csak mert Zayn nem ad neked kaját. - adta meg végül magát mire én felnevettem és Zayn a neve hallatán elkezdett kérdezősködni.
  - Azt mondtam, hogy nem eteted rendesen Allie-t. - veregette meg a vállam Niall.
  - Ő neki kéne engem etetnie. Nem én vagyok a nő. - húzta fel az "orrát" Zayn. 
  - Nem vagyok csicska, hogy főzzek rád. Amúgy is több időt töltesz a tükör előtt mint én. - mosolyogtam rá. Ő eljátszotta a sértődött gyereket. Persze nekem utána kellett mennem és egy csók után már nem volt semmi baja.